Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/6 oldal   Bejegyzések száma: 56 
Bartalis János: Kereslek
  2017-01-09 05:33:12, hétfő
 
  Bartalis János:

Kereslek


Kereslek, Isten, a földben, a virágban, a fákban
és mindenütt megtalállak.
Ez az én Istenkereső időm.

Kereslek a fényes tavaszban,
az erdők virágos feje int: itt vagy.
Kereslek az esőben, a szomjas
vetések susogják: jelen vagy.
Kereslek a fűben: érezlek, tapogatlak.
Ez az én boldog Istentaláló időm.

A hegy azt riogja: Im, megtaláltad te az Uradat,
A vizek azt harsogják: Nem vagyok többé árva.
Most már nyugodtan hajthatom szemem álomra.
Eljött az én Istenem.
Érzem szívem melegét, érzem hátam borzongását.
Hallom a fellegek suhanását,
Nem vagyok többé egyedül.
Reggel köszöntenek a virágok: Ember társam!
Este köszöntenek elfáradt állatok: Élet sorsomos!
S ha az emberek köszöntés nélkül haladnak el mellettem,
már az sem baj.
Ha káromolnak: akkor sem haragszom.
Mert én megtaláltam az én Istenemet.
Ó, halleluja! Halleluja!
 
 
0 komment , kategória:  Bartalis János  
Bartalis János: Erdők vezeklése
  2016-08-28 03:33:04, vasárnap
 
  Bartalis János:

Erdők vezeklése


Eljön Ő.
Fehér-ködös útakon gyakorta eljön Ő.

Eljön Ő.
És Erdők vezekelnek és csupasz térdét csókolják.

Eljön Ő.
És lelkemnek nyugta nincs. Eltemetett Temetők
sírnak föl és Mezők borulnak fekete gyászba.

Eljön Ő.
Idők végtelen ködén előnéz Ő.
És nincs erőm, hogy egy zöld galyat letépjek áldozatul.

Eljön Ő.
Tövises úton, mezitláb mindegyre eljön Ő.

Eljön Ő.
És nem tudom, hogy mi tévő legyek. Csodálatom
elragadja Gondolatom szekerét, ha egyszerűen,
mezitláb, mint Ember jön el Ő.

Eljön Ő
a hír szárnyán és a fénytől elkáprázik a szemem
és megbódul a lelkem.

Eljön Ő.
Erdők nyögésében, Levelek álmában eljön Ő.

Eljön Ő
hogy megbocsásson Nekik, mert számonkérésére
feleletet adni nem tudnak.

Ostor helyett üdvözlettel jön el Ő azok közé,
kik megtagadták, körükből kizárták és ezzel
fölmagasztalva, lekicsinyelték.

Eljön Ő.
Mert az Emberek ezen tettéért nem tudnak eleget
vezekelni az Erdők és eleget zokogni az árvák.

Eljön Ő.
Én pedig hiába keresem a megértést, nem találom,
mint egy szomorú kutya arculatjában a szenvedés okát.

De eljön Ő.
Szeliden, mosolyogva és magyarázatot nem kér.

Eljön Ő.
S hiába szól a dicséret és tetteinek magasztalása, ha
úgy hirdetik, nem Ember, hanem Istennek Fia tette azt.
Hiába beszélnek akkor, mégsem hiszem el, hogy nagy
cselekedet volt és Neki megtennie nehéz lett volna.

De eljön Ő
a fényes káprázat, a hatalmas illúzió.

És újra eljön Ő.
De én arcom eltakarom, esténként, ha fájó
nyögésben Erdők vezekelnek.
S Erdők vezeklése, ha kopár útszélen egy szegény,
éhes zsidó fiút kisér, amint álmodozva megy:
Nincsen szükségem semmi beszédre s mégis belátom:
Ha ez Istenné tud lenni, az a legnagyobb tett.

Eljön Ő.
Csak tövises úton, mezitláb, mint Ember jön el Ő.
És nekem mindig csak úgy jön el Ő.
És újra, meg újra csak úgy jön el Ő.
Mert akkor csodálatomban nem tudom, hogy mi tévő legyek.
Illatos, tavaszi fűbe temetem arcom
és sajnálom magamtól a füvek illatát,
mert egyedül csak Ő érdemli meg. Dicsőség Neki!

Nyugat 1916.
 
 
0 komment , kategória:  Bartalis János  
Bartalis János: A Pilisek alól . . .
  2016-08-24 08:51:45, szerda
 
  Bartalis János:

A Pilisek alól . . .


A hegy holdfényben szikrázik.
Jegenyesor mögött hallgat az állomás.
Kis házak sora nem latszik.
Nyugszik az éjben sok kicsi gond-lakás.

Állok a tetőn és messze nézek.
Múlt évek, kínok pokoltüze ég.
Itt mégegyszer a magasba érek,
még mielőtt este lesz, este rég.

Szép erdők, Szamos-táj.
Szőlők és zúgó Hargiták.
Ti örökkön éltek!
Bús dombjaitokon
fű nő
és gulya legel.
S a kertekben
virág nyit ezer.

Én sötét halálba leromlók.
Világnak téréin gázolok.
Lábamnak nyoma futóhomok.
(Meddig élnek apró verssorok?)

De te élsz és örökkön ragyogsz.
Könnyarccal a napba mosolyogsz.
S a vészes tájt, merre jár fiaid,
Mosollyal behinted az utat.


Erdélyi Helikon: 1937.
 
 
0 komment , kategória:  Bartalis János  
Bartalis János: Kihagyott percekben . . .
  2016-07-29 05:41:09, péntek
 
  Bartalis János:

Kihagyott percekben . . .


Lankadtan, újra, elborulnak sötét erőim.
Kihagynak szent lobogásim,
melyek az őrület éjébe visznek.
Egy röpke perc... Elpusztul minden...
Hol van fényes koronám? - kérdem.
Porban gurul... A büszke fej lehanyatlik.
Immár sírfák nőnek... nőnek...
és a pusztaságon zeng... zeng... az enyészet.

Hol vagytok most magamhoz-ölelt milliók,
nehéz földtestvéreim?
Föld-párnára lehajtom fejem.
Búza-kalász-tövisen heverészek.
véres leszek...
A nap lement... és a sötétség fantomjai
előre nyúlnak hideg kezükkel szívemért.

Ős népek!
Nagy, föltámasztó erőtökkel jöjjetek most újra értem.
Kizökkent utamról
Vezessetek vissza birodalmatokba.
Gigászi öleléssel
tartsatok karotokban örökre... megkötözve.

A lélek huncut!
Lám, hegy-vastag láncokkal
hiába nyügözitek.
Kiszökik napbarnított körötökből,
hogy egészségtelen világban kóboroljon.

Pedig ez nekem nem kell.
Minek a céltalan bolyongás?
a mérhetetlen messzesége,
nagy c s i l l a g - k i a l v á s, -
ködbeveszett erőtlen partokon?

Még Isten sem kell.
Csak itt maradok.
...Ezen a könnyáztatott, föltámasztó, véres
szomorú földön.

Erdélyi Helikon 1929.

 
 
0 komment , kategória:  Bartalis János  
Bartalis János: Boldog emléket hagyva . . .
  2016-07-04 04:39:29, hétfő
 
  Bartalis János:

Boldog emléket hagyva . . .


Mégegyszer aranyba-vérbe borul
s azután csók sem marad.
Csak a kopasz ágak.
Őszi falevél!
Kosályi bús fák!
Zörög lábam alatt
a fájó haraszt.
S én búsan megyek.
Keresem szemed csillogását.

A kertben a körtefa oly furcsán
vérzik.
Vérrel festett minden levele.
A hegy rőt színben virágzik.
A rét már kikericcsel tele.
Halálos vérző őszben
égő szerelmed tűnt emléke kisér:
halk szavad, mély szemed, puha öled,
mely ellángolt rég az időben.
Kicsi lányunk,
álmunk csemetéje,
mint aranyi a,
áll itt most helyettünk,
sudáran, tündökölve,
kit kézenfogva vittünk.
Virágtalan fáink alatt
most tele az élete virággal.
Az irigy időn így kifogtunk,
boldog emléket hagyva magunknak.
Mosolyt az őszben,
mely el nem hervad.
Aranynapsugárt,
mely kacagva táncol,
ahol mi sírunk,
halálos lombok alatt.

Erdélyi Helikon 1942.
 
 
0 komment , kategória:  Bartalis János  
Bartalis János: Csillagok közt elvegyülünk
  2016-07-03 08:08:42, vasárnap
 
  Bartalis János:

Csillagok közt elvegyülünk


Mező, fényeskedj!
Csillogó aranykert.
Nagy hűségemben el ne hagyj!
Rád borulok, szent kereszt.

Mező, ragyogó sugár.
Árva földnek lüktető szíve.
Légy enyém, bús határ!
Könnyekkel kirakott
templomi terítő.

Mező, ékesség.
Örök-nagy békesség hantja vagy.
Rögödön szántnak vagy kaszálnak.
A sírban apáink nyugosznak.

Mező, boldogságos arc.
Virágszem, búzaharc.
Fájdalmas lucernakoszorú.

Dalolva megyünk virágaid között.
Alinak a keresztek sorban.
De izmunk feszül.
Zendül a szerszám
s a kasza pendül.

Mező, áldott teríték.
Úrnak nagy asztala.
Szent áhítattal járulunk eléd.
Meggyónva és leborulva.

És akkor - Mező!
(Kis-kis édesanya,
sohase mostoha.)
Egy utolsó este
szomjasan nézünk majd
némán fel az égre.

Borodból iszunk.
Kenyeredből törünk.
Az élettel számot vetünk.
Csillagok közt elvegyülünk

Erdélyi Helikon 1942.
 
 
0 komment , kategória:  Bartalis János  
Bartalis János: Nagy temetés
  2016-07-02 04:30:04, szombat
 
  Bartalis János:

Nagy temetés

Október aranyló fái közt járok.
Megérintem, mint egy hegedűt.
Lelkemmel fáradt húrjaiba csapok.
Sírj, két szemem, sírjál szent nedűt.

A nagy temetés már készen, a halott
kiterítve már .. . égnek a gyertyák.
Eljöttem én is utolsó utadra
s megyek csendesen, hol sírnak a fák.

A bús pap elől misézve harangoz.
Megy a romláson, oly furcsa a hangja.
A hegyek aranykoporsót visznek
vállukon. Én Erdélyre gondolok - Haza.

Erdélyi Helikon 1942.
 
 
0 komment , kategória:  Bartalis János  
Bartalis János: Fiam álma felett
  2016-07-01 06:01:05, péntek
 
  Bartalis János:

Fiam álma felett


Pihen a csörgők vizsla hangja,
huszárja nem száll a lován
s a csöpp báb körül sem zavarja
párját egy babszem ostobán.

Fejénél piros pántlikásan
mackója őrzi, hófehér;
nem betanult merev vigyázzban,
mint kedvelt jószág, úgy henyél.

Körégyült nemezből meg fából,
gumiból, bőrből egy sereg
mókás kis állat: kandi páholy
és nézi őt, hogy szendereg.

Cirógatják kedves szemükkel
urukat, mint egy kiskirályt;
hogy álmából mikor merül fel,
lesik s elsőnek kit kíván.

Még mosolyog álmában, mintha
mókusa meg az elefánt
ülne ölében s égi hinta
szállna, mit angyal keze ránt.

Én is nézem föléhajolva,
boldogan és szerelmesen
és megzizzen, mint nyárfa lombja,
egy sóhaj lent a lelkemen:

mennyi játék élt bennem, tiszta,
szép játék mennyi ! Mind kiszált !
Fiam egy percre engedd vissza
azt a kifosztott kiskirályt.

Erdélyi Helikon 1942.
 
 
0 komment , kategória:  Bartalis János  
Bartalis János: Láng, el ne aludj!
  2016-06-30 05:49:14, csütörtök
 
  Bartalis János:

Láng, el ne aludj!


Valahogy úgy hiszem, tudom,
ezután minden másképpen lesz.
Valami újra kezdődik bennem.
Valami szép és szent.
Valami megígért jön,
amitől eddig mindig elmaradtam.
Valami áhítat, imádság.
Valami bús láz, fény, sejtelem.
Az Ür kegyelme lesz osztályrészem.
Eddig csak félig éltem.
Sokszor mint szárazra vetett hal
vergődtem.
De a fenyvek balzsamában
megfürödtem.
A hegyek kékjét szürcsöli szemem.

Ó, köszöntlek, boldog havasok!
Erdélyi mezők, rétek és halmok!
Köszöntlek, határ, bús szőlődomb!
lm, megjött száműzött fiatok.
A szent rögre újból ráléptem
És ölelem kosályi kertem.
Az elsüllyedt házat, földet keresem.
És nem lehet már senki ellenem.
A hegyre és a szent tetőkre hágok.
És felettem a zengő csillagok.
Ö, valahogy úgy hiszem, tudom,
ezután minden másképpen lesz.

Fekete éveim kivirágzanak.
Minden régi ruhám levetem.
A rossz időket elfelejtem.
Mikor homokon jártam, mezítláb,
sivár pusztaságon.
A megpróbáltatások
égő Szaharájában gyötrődtem,
mint Krisztus a Getsemáne kertben.
Víz kellett és nem volt vizem.
Kenyér kellett és nem volt kenyerem.
A lélek virágot esdett
és fűszál sem fakadt.
ö, kegyetlen évek!
ö, pokol-emlékek!

De most újra lobog a láng:
kicsi égi tűz,
kegyelme nagy Istennek.
Táplálja valami titkos varázs.
Éleszti a föld és szent lehelet.
Égj, kicsi égi tűz!
Lobogj, szent láng az időkbe!
Lobogj és maradj velem.
Légy bajtársam, hű barátom.
Légy szerencsecsillagom,
hajnaltüzem,
kísérőm az éjtszakákon.
S el ne aludj többé sohasem!

Erdélyi Helikon 1942.
 
 
0 komment , kategória:  Bartalis János  
Bartalis János: Ó, halál.
  2016-06-27 08:27:56, hétfő
 
  Bartalis János:

Ó, halál.

Ó, halál! - mindenki tud rólad.
Két vigyori szemed mindenki ismeri.
Te viszel el mindent tőlünk.
Szépet, jót és kedvest.
Gyermeknek az anyját.
Anyának a gyermekét.
Elhordasz öreget, fiatalt s fakadó
csecsbimbót.
Hova rakod?
Miféle nagy csűrbe hordod learatott
búzavetésed ?
Mindennap aratsz-kaszálsz,
virágot, rózsát...
Rózsa-ágyon hálsz - ha egyáltalán hálsz.
De nem alszol.
Szüntelenül dolgozol.
Irtod az erdőt.
S mögötted sorakoznak millió keresztek . ..


Erdélyi Helikon 1928.
 
 
0 komment , kategória:  Bartalis János  
     1/6 oldal   Bejegyzések száma: 56 
2017.06 2017. Július 2017.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 248 db bejegyzés
e év: 1914 db bejegyzés
Összes: 28347 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 5453
  • e Hét: 19935
  • e Hónap: 158667
  • e Év: 1011210
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.