Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/7 oldal   Bejegyzések száma: 63 
Bartalis János: Madárfészek.
  2017-12-13 08:08:46, szerda
 
  Bartalis János:

Madárfészek.


Havas kertben madárfészek.
Napraforgó tányérja a terített asztal.
Földbeszúrt karó az állvány.
Fürge cinkék a kék vendégsereg.
Zajongnak, szállnak, csipkedik a magot.
Megvillannak, bújnak, elrepülnek.
Szürke almatörzsön újra megpihennek,
Dermedt galyak közül ismét előtűnnek.
Kip-kop - kicsi csőrük koppan.
Nevetve kínálja terhét az asztal.
A magos égben vígan kergetőznek.
A vad télben - azt hiszem -
boldogok szegények . . .

Erdélyi Helikon 1931.
 
 
0 komment , kategória:  Bartalis János  
Bartalis János: Kettéhasadt Erdély . . .
  2017-11-24 08:11:49, péntek
 
  Bartalis János:

Kettéhasadt Erdély . . .


Kettéhasadt Erdély, mint a szívem.
Egyik felől maradt apám s anyám,
egy élő meg egy holt.
Másik felől maradt egy sírhalom . . .
Mit írsz fel még, Történelem
Erdély rettentő sorslapján ?. . .
Másfélezer óta megértünk sok csodát.
Pipáltunk mi már török-tatárt.
Láttunk kún-vihart s besnyő-fölleget.
Martinuzzi s Básta korát is kibírtuk.
Most túl maradt egy élő meg egy holt.
Az Oltón átlátszik a sírkereszt fája.
Mintha apám s anyám kitárt karja volna.
Búsan zokog kis falunk harangja.
E csodaszép őszön
egyik felől öröm
s egetverő éljen.
Másik felől jobb volna tán
a temető mélyen.
Hallod-e ott Bölön
hogy zúg, tombol, dalol?
Hallod itt Apáca? . . .
zokog keservesen.
Baróton, Baconban heje-huja járja.
Urmösön a lányok felöltöztek gyászba.
Virágban fürdik ma Váradnak utcája.
Könny permetez le ma Enyedre, Tordára.
Ö, Uram, népedre e kétféle sorsot,
miért osztogatod megpróbáltatásod?
A mély őszi éjben sírnak a csillagok.
A bús őszi éjben a síró magyarok.
Imádkozzatok!

Erdélyi Helikon 1941.
 
 
0 komment , kategória:  Bartalis János  
Bartalis János: Ki mondja meg?
  2017-11-21 07:38:17, kedd
 
  Bartalis János:

Ki mondja meg?


Éjjeli zápor. Utána kikandikálnak a csillagok.
Kocsin megyek a friss tócsákon. A kerekek nyomot hagynak
a sárban. Aki utánam jönne, végig kisérhetne
utamon. Követhetne. Mint a csillagok.

Ah, hogy érzik a bodza illata. Nyújtózkodnak a
cseresznyeágak. Lélekzik a fü. Ah, arasznyit nőtt a lucerna, -
május van. Éjjel virágba csendül minden almafa.

Reggel kinyitom ablakom. Szivembe szúr a sok virág.
A megmosdott hegyek zölden kacagnak. A napfényben
hallelujáznak. Csak a szívek, - ah, a szivek, melyek
magukba fogadják, nem változnak.
Szorongó érzések el nem múlnak.

Mikép? Hogyan? Meddig ? - Ki mondja meg?
Hova torkolnak a láthatatlan sugarak? Sas-suhogás
hova emel? Merre viszik láz álmainkat fekete szárnyak?
Május van, - ah! Ki mondja meg?

Magyar Minerva 1930.
 
 
0 komment , kategória:  Bartalis János  
Bartalis János: Ősz. milyen szép vagy!
  2017-11-20 08:04:12, hétfő
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Bartalis János  
Bartalis János: Az ősi házban
  2017-10-29 06:49:22, vasárnap
 
  Bartalis János:

Az ősi házban


Isten. Teremtőm. Atya.
Ezerfélekép próbálom. Forgatom.
Nagy a magányom.
Érzem jelenléted e régi házban,
mint levendula s zsálya illatot,
mit bús szívemre szívok.
Betöltőd a füstös gerendák közét.
E ház mindig suttogás és ima helye volt,
a szent istenfél.elemé.
írva vagyon:
,,Itt élt és halt Lászlóffy Miklós
ki e lakot építé Kosályon."
A nagy ős.
,,Szerette az Istent."
Majd utána egy táblabíró következett:
Murát Sándor.
Ki visszajött egy komor élet álmával
az ősökhöz meghalni.
Pár bús évet élt itt.
Járkált a temetőben ibolyát szedni.
Mint bús fáklya kilobbant:
,,sokat imádkozott."
Utána Bartalis János következett.
(Halvány csillag élete párja.)
Költősors. . . Bús vihar . . . Kálvária . ,,
S az ősi házban szép szent virág nyílott.
S most nem tudom -
ha én elmegyek, utánam ki jő,
a sorban ki következik?
A nagy világégés kivetett ide,
a nagy vihar elsodort ide, mint
falevelet.
S én megakadtam e régi hajlékban,
ez istendícsérő sziklaárbocban.
És most próbálom, ezerfélekép próbálom.
Forgatom.
,,Isten." ,,Teremtő." ,,Atya."


Magyar Minerva 1934.
 
 
0 komment , kategória:  Bartalis János  
Bartalis János: Sírnak a katonák . . .
  2017-10-27 06:58:24, péntek
 
  Bartalis János:

Sírnak a katonák . . .


Összébb húzom a köpenyt vállamon.
Kint annyi szomorú katona ázik, fázik.
Puskára támaszkodva hideg őszi éjben
annyian sírnak, - nem is sejtik.

Feléjük megyek. Egy, kettő . . .
A sötétben is katonásan lépek.
Megszoktam, mint sok mindent
a hosszú év alatt. A vér úgy folyt, mint patak.

Őrség! Készültség!
Ma minden ember puskával jár.
Ma minden ember kint él, vadász.
Maga elé néz, árkokat ás.

Összébb húzom a köpenyt vállamon.
Szorosan a szívem köré csavarom.
Vad őszi szélben éppúgy sírnak a katonák,
mint akkor egy tetőn - Uzsoknál.

Magyar Minerva 1933.
 
 
0 komment , kategória:  Bartalis János  
Bartalis János: Isten kezében.
  2017-10-09 08:24:00, hétfő
 
  Bartalis János:

Isten kezében.


Jött villámcsapás, jött fegyver.
Jött fergeteg.
Jött emberek hálátlansága.
Jött kegyetlenség, jött bűn.
Jött éhség és szomorúság.
Jött megalázás.
Jött üldözés és megpróbáltatás.
Jött bujdosás lélek-pusztában
és nem volt hová lehajtani fejet.
Jött kínszenvedés, Krisztus hét szenvedése.
Jött korbácsütés testen és lelken.
Jött börtön . . .
Nagy bajomban mindig csak azt mondtam:
"Isten kezében vagyunk
és ott vagyunk a legjobb helyen."

Mikor a fellegek feltornyosultak
és a hullámok összecsaptak fejünk felett.
Mikor a templomok leomlottak
és meghasadott a hegy.
Mikor sötétség borult a világra,
végtelen sötétség
és az égre nem jöttek fel a csillagok,
- mikor a Halál örvényénél álltunk . . .
Mikor az utolsó kiáltás is elhangzott
Krisztus ajakáról - függve a keresztfán,
utolsót lehelve lelke:
Éli, Éli! Lama Sabaktani!
Ó, népem, drága népem!
E szörnyű ítéletben,
ez elveszejtő nehéz időben
mindig hitted:
"Isten kezében vagyunk
és ott vagyunk a legbiztosabb helyen."

Mikor Ég-Föld megszakadt,
Folyók-Tengerek kiöntötték,
végig nyargalván sós hullámaikkal
a veszett világon,
mikor megpecsételtetett minden
teremtett állatoknak sorsa -
Ó, Uram!
mi: árva néped,
árva magyar néped
Tebenned bíztunk eleitől fogva.

Erdélyi Helikon 1941.
 
 
0 komment , kategória:  Bartalis János  
Bartalis János: Kereslek
  2017-01-09 05:33:12, hétfő
 
  Bartalis János:

Kereslek


Kereslek, Isten, a földben, a virágban, a fákban
és mindenütt megtalállak.
Ez az én Istenkereső időm.

Kereslek a fényes tavaszban,
az erdők virágos feje int: itt vagy.
Kereslek az esőben, a szomjas
vetések susogják: jelen vagy.
Kereslek a fűben: érezlek, tapogatlak.
Ez az én boldog Istentaláló időm.

A hegy azt riogja: Im, megtaláltad te az Uradat,
A vizek azt harsogják: Nem vagyok többé árva.
Most már nyugodtan hajthatom szemem álomra.
Eljött az én Istenem.
Érzem szívem melegét, érzem hátam borzongását.
Hallom a fellegek suhanását,
Nem vagyok többé egyedül.
Reggel köszöntenek a virágok: Ember társam!
Este köszöntenek elfáradt állatok: Élet sorsomos!
S ha az emberek köszöntés nélkül haladnak el mellettem,
már az sem baj.
Ha káromolnak: akkor sem haragszom.
Mert én megtaláltam az én Istenemet.
Ó, halleluja! Halleluja!
 
 
0 komment , kategória:  Bartalis János  
Bartalis János: Erdők vezeklése
  2016-08-28 03:33:04, vasárnap
 
  Bartalis János:

Erdők vezeklése


Eljön Ő.
Fehér-ködös útakon gyakorta eljön Ő.

Eljön Ő.
És Erdők vezekelnek és csupasz térdét csókolják.

Eljön Ő.
És lelkemnek nyugta nincs. Eltemetett Temetők
sírnak föl és Mezők borulnak fekete gyászba.

Eljön Ő.
Idők végtelen ködén előnéz Ő.
És nincs erőm, hogy egy zöld galyat letépjek áldozatul.

Eljön Ő.
Tövises úton, mezitláb mindegyre eljön Ő.

Eljön Ő.
És nem tudom, hogy mi tévő legyek. Csodálatom
elragadja Gondolatom szekerét, ha egyszerűen,
mezitláb, mint Ember jön el Ő.

Eljön Ő
a hír szárnyán és a fénytől elkáprázik a szemem
és megbódul a lelkem.

Eljön Ő.
Erdők nyögésében, Levelek álmában eljön Ő.

Eljön Ő
hogy megbocsásson Nekik, mert számonkérésére
feleletet adni nem tudnak.

Ostor helyett üdvözlettel jön el Ő azok közé,
kik megtagadták, körükből kizárták és ezzel
fölmagasztalva, lekicsinyelték.

Eljön Ő.
Mert az Emberek ezen tettéért nem tudnak eleget
vezekelni az Erdők és eleget zokogni az árvák.

Eljön Ő.
Én pedig hiába keresem a megértést, nem találom,
mint egy szomorú kutya arculatjában a szenvedés okát.

De eljön Ő.
Szeliden, mosolyogva és magyarázatot nem kér.

Eljön Ő.
S hiába szól a dicséret és tetteinek magasztalása, ha
úgy hirdetik, nem Ember, hanem Istennek Fia tette azt.
Hiába beszélnek akkor, mégsem hiszem el, hogy nagy
cselekedet volt és Neki megtennie nehéz lett volna.

De eljön Ő
a fényes káprázat, a hatalmas illúzió.

És újra eljön Ő.
De én arcom eltakarom, esténként, ha fájó
nyögésben Erdők vezekelnek.
S Erdők vezeklése, ha kopár útszélen egy szegény,
éhes zsidó fiút kisér, amint álmodozva megy:
Nincsen szükségem semmi beszédre s mégis belátom:
Ha ez Istenné tud lenni, az a legnagyobb tett.

Eljön Ő.
Csak tövises úton, mezitláb, mint Ember jön el Ő.
És nekem mindig csak úgy jön el Ő.
És újra, meg újra csak úgy jön el Ő.
Mert akkor csodálatomban nem tudom, hogy mi tévő legyek.
Illatos, tavaszi fűbe temetem arcom
és sajnálom magamtól a füvek illatát,
mert egyedül csak Ő érdemli meg. Dicsőség Neki!

Nyugat 1916.
 
 
0 komment , kategória:  Bartalis János  
Bartalis János: A Pilisek alól . . .
  2016-08-24 08:51:45, szerda
 
  Bartalis János:

A Pilisek alól . . .


A hegy holdfényben szikrázik.
Jegenyesor mögött hallgat az állomás.
Kis házak sora nem latszik.
Nyugszik az éjben sok kicsi gond-lakás.

Állok a tetőn és messze nézek.
Múlt évek, kínok pokoltüze ég.
Itt mégegyszer a magasba érek,
még mielőtt este lesz, este rég.

Szép erdők, Szamos-táj.
Szőlők és zúgó Hargiták.
Ti örökkön éltek!
Bús dombjaitokon
fű nő
és gulya legel.
S a kertekben
virág nyit ezer.

Én sötét halálba leromlók.
Világnak téréin gázolok.
Lábamnak nyoma futóhomok.
(Meddig élnek apró verssorok?)

De te élsz és örökkön ragyogsz.
Könnyarccal a napba mosolyogsz.
S a vészes tájt, merre jár fiaid,
Mosollyal behinted az utat.


Erdélyi Helikon: 1937.
 
 
0 komment , kategória:  Bartalis János  
     1/7 oldal   Bejegyzések száma: 63 
2018.01 2018. Február 2018.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 231 db bejegyzés
e év: 542 db bejegyzés
Összes: 30439 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 307
  • e Hét: 45427
  • e Hónap: 148422
  • e Év: 342287
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.