Regisztráció  Belépés
yaskane.blog.xfree.hu
EZ AZ ÉV AZ ÉN ÉVEM. AMIRE VÁGYOM, AZT ELÉREM. SIKERES ÉS BOLDOG VAGYOK. A CSODÁK ÚTJÁN HALADOK. yaskane :)
2008.10.16
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/8 oldal   Bejegyzések száma: 73 
Nyakunkon a Karácsony pedig a szívünkben a helye
  2017-12-12 13:57:48, kedd
 
  ,,Már itt a karácsony a nyakunkon" - mondta ma az egyik eladó amikor sorban álltam a pénztárnál. Mondom neki mikor odaérek, hát érdekes volt ez a megjegyzés. Milyen kár, hogy megszületett az Úr Jézus, milyen sok stressz okoz nekünk ilyenkor karácsony táján. Aztán meg elkezdett magyarázkodni én meg mondom, csak vicceltem. Tényleg nem könnyű. Munkahelyi stressz, kemény munka fáradtság, aztán meg otthon kell helytállni. Sütés, főzés, takarítás, ajándékkészítés, meg ki tudja mi minden. Különösen az asszonyokat, anyákat veszi igénybe az ünnep. Persze, ha szívünkben lenne a Karácsony, meg a Karácsony nagy ajándéka, lehet, hogy könnyebb lenne? Végül is ez az ünnep lényege nemde? Olvasd tovább itt:http://bmszbayer.blogspot.hu/p/blog-jegyzetek.html

forrás facebook, Gyereketető


 
 
0 komment , kategória:  Ünnepek - Karácsony  
Kérlek, ne légy karácsonyi mártír
  2017-11-28 17:37:27, kedd
 
  "Légyszi, ne!! Ne süss idén is ötfélét! Ne főzz huszonöt főre! Ne sírj a konyhában este tízkor a fáradtságtól! Ne akarj megfulladni a plázában tolongva! Ne szorítsa a torkod a fájdalom, hogy megint egyedül vagy hagyva a feladattal! Ne várd, hogy vége legyen az egésznek!
1. De a gyerekek...
A gyerekeidnek légyszi, ne mutasd azt a példát, hogy a beleket ki kell tekerni karácsony előtt azért a két várható bókért. Szerintem nincs szükségük rá. Jó emlékekre: vidámságra és figyelemre van szükségük, nem aszalt szilvával töltött csirkére mazsolás rizzsel és négyszáz szem házi készítésű bonbonra.
2. De a szülőkkel/rokonokkal nem lehet...
Nem, nem értenék meg az étteremből rendelt vacsorát, elhiszem. De a feleannyi süteményt, kisebb felhajtást, szolidabb ajándékozást meg fogják érteni, csak merd kimondani. “Fáradt vagyok, felnőtt vagyok, boldog akarok lenni és ehhez nem az kell, hogy még két tepsi zserbón dermedjen a csoki, hanem, hogy itt legyél velem, meg az unokákkal." Ha ez sem érthető... akkor ki miatt hozol éppen áldozatot?
3. De hát mégis egyszer egy évben...
Ott a pont! Miért csak karácsonykor lehet ünnepelni? Különleges receptet kipróbálni? Találkozni a messze élőkkel? Ami ezek közül neked fontos (és nem nekem, vagy a szomszédnak, vagy a keresztanyunak), azt megoldhatod év közben is.
Ami máskor sem fontos, azzal miért pont most kell foglalkozni? Nem kell irreális terheket vállalni és három napba belesűríteni azt, ahogyan egyébként élni szeretnéd az életedet.
4. De a dédi receptjétől/a fa illatától/a nagy ajándéktól lesz karácsony a karácsony...
Rossz hírem van: a karácsony olyan, amilyenné teszed. A dédire emlékszel a mákos süti nélkül is, a facipelős hátfájás übereli a fenyőillatot és a nyolc havi hiteltörlesztés rá fog telepedni a következő évre. Ülj le és írd már össze, hogy mi az, amitől te, most, 2017 karácsonyán boldog lennél?
+1. De a mama miatt meg kell hívni...
Nem, nem kell. Meg fog sértődni? Kellemetlen.
Mondjuk nem annyira, mint éveken keresztül hallgatni, ahogy a családod előtt megaláznak, leszólják a lakásodat, megjegyzést tesznek az alakodra és elvárják, hogy mosolyogj hozzá, “hiszen csak vicc".
Ha eddig bírtál illedelmesen mosolyogni, akkor tessék ismét felvenni a bűbáj mosolyt és csak nyugodtan: “Idén szűk körű a karácsony, nagyon kedvesek vagytok, hogy megértitek. Tudtam, hogy rátok számíthatok." (De, meg lehet csinálni.)
Kérlek szépen, ne légy karácsonyi mártír.
A calvados-szal flambírozott almatortából a lángoló függöny miatt lesz jó sztori, a gyerekek évekig fogják vigyorogva emlegetni a csillagszórós pizzát és nem az első megrökönyödésre fognak emlékezni a rokonok, hanem arra, hogy mennyire jó volt zokniban mászkálni és a szőnyegen hason fekve társasozni a sok évnyi elegáns vacsora után.
Tedd le idén a szokásokat, az udvariasságot és legalább ebben az egy évben próbáld ki, hogy milyen egy kicsikét máshogy. Milyen, amikor kipihent vagy, nem vállalod túl magad, nincs aggódás és az van körülötted, aki törődik veled. Hidd el, egy csomó mindenről ki fog derülni, hogy csak te hitted, hogy muszáj, valójában elhagyható és senkinek nem hiányzik. Nem a magas lóról beszélek. Én is átmentem ezen.
Légyszi, próbáld ki, hogy milyen a te karácsonyod igazából!"
Szerinted is fontos az üzenet? Akkor oszd meg, hogy minél több emberhez eljusson!
Forrás: húszon túl (az évszám a szövegben megváltoztatva)
https://www.facebook.com/huszontul/photos/a.547987518742780.1073741828.5437573158 32467/618162368391961/?type=3&theater
 
 
2 komment , kategória:  Ünnepek - Karácsony  
Karácsony - ez is
  2016-12-26 17:40:53, hétfő
 
  Pár szó a Karácsonyról

Huszonnegyedike, kénefa, ráérmég, nemérrá, majdholnap, elválok, veszekfát, azjólesz, hogynézmárki, jakérem, akkorazt, mennyilesz, ennyitegyfáért, legyenöt, legyenötfél, legyenhat, jóleszazelső. Megyünknagyihoz, nemakarok, jönjézuska, minimaxkell, nagyimesél, minimaxkell, mosthagydabba, hozdamackót, eléghárom, csókilonka, köszönjszépen, ilonkáéknakis, mér'nemköszöntél, nembajhabüdös,...szálljbe, szálljki, ittanagyi, minimaxkell, hozjézuska. Hozdfelafát, holatalp, teraktadel, neménraktam, deteraktad, ottszok'lenni, deottnincs, merteraktadel, utálomakarácsonyt, elválok, megvanatalp, ugyeteraktadel, eltörtbazdmeg, menjteszkóba, félnégybazdmeg. Holafűrész, szomszédnál, holaflex, szomszédnál, holaszomszéd, zalában, kurvaanyját, aztlátogatja, picsábafával, kellafa, utlálomakarácsonyt, faragomkéssel, deneazzal, deazéles, kenyérvágó, eszünkzsemlét, hozzáltapaszt, úristen, azmégvárhat, bentvannézdmeg, ferde, ésmost, jobbradől, ésmost, mégmindig, ésmost, derondafa, anyád, anyámathagyjukki, teddleakést. Holadíszek, fentiszekrény, nincsottsemmi, másikszekrény, égőjó, tavalyvettem, nemégbazdmeg, pótizzó, azsemég, picsábaégővel, kellazégő, kontaktosvagymi, tedleakést, leszgyertya, leégaház, nemkellfűteni, szaloncukor, ötkilóvan, fasznakannyi, gyereknekkell, gömbdísz, szalmadísz, alufóliábandió, csengettyű, nincsencsúcsdísz, húzdráangyalt, fenyőttojik. Csomagoljál, tökpazarlás, akkorfőzzél, főzökpacalt, éntöbbetsemmitnemcsináloknektek, csomagolok, holacellux, papíroknál, holapapír, díszeknél, nincskarácsonyos, nebaszki, vanboldogszülinapot, nebaszki, ráíromjézuska. Gyertekenni, minimaxkell, gyertekenni, mindjárt, gyertekenni, mindjárt, éntöbbetsemmitnemcsináloknektek, nemszeretemahalat, pedigfinom, minimaxkell, nemjönjézuska, szeretemahalat, elsóztad, mosthagydabba. Teddfellemezt, minimaxkell, szentestenem, kiskarácsony, nagykarácsony, pásztorok, namitkaptál, nemlegó, nesírjál, legókell, fakocka, le-he-góó-kell, apaisezzel, nemeztkértem, nincsnemez, mondtamlegót, kurvadrága, neagyerekelőtt, nehisztizzél, feldőltafa, kurvaélet, égazégő, mondtamkontaktos, deszépnyakkendő, úgysehordod, akkorisszép, jóalánc, nemkellettvolna, pénznemszámít, ésalegó, kapszanyádtól, nesírjprücsök, szeretlek, énistéged!!!
/Patkó Bandi/

"Szedjetek. Vegyél abból is. Vágjak neked belőle? Vágok. Várjál. Abból is szedjél! Szedjek neked? Szedek én, jól van, szedjél te. Egyél még. Van még, hozok még, ha elfogy, ennek ma el kell fogynia. Vegyél abból is, úgy. Még, nyugodtan. Ha éhes leszel, van még. Csomagolok is belőle. Abból is, várj. De szedjél belőle. Egyetek még. Ne olyan keveset szedjél, bátran. Vágok még fel belőle. Azt is szedd ki, nyugodtan, ki enné meg, egyél csak, ne szerénykedj. Vágjak még kenyeret? Utána van sütemény. Hozom azt is. Egyetek belőle, direkt nektek sütöttem. Abból is vegyél, azért van, mindet szedd ki, csak meg tudod enni. Csomagolok belőle. Egyetek, szedjetek csak. Egyetek nyugodtan, van elég, jut mindenkinek. Szedjetek. Szedjél még. Szedjek neked? Egyetek csak. Van töltött káposzta is. Egyetek azt is. Bejglit ki kér? Kávét kértek? Egyetek még a halászléből nyugodtan. Ízlik a töltött csirke? Akkor vedd ki még azt magadnak. Van pörkölt is. Zserbót ki kér? Ha kihűlt a halászlé, alágyújtok megint, nem gond. Szedjetek még. Egyetek. Szedjetek. Egyetek. Egyetek. Egyetek csak...."

"Jó lenne visszahódítani a karácsonyt a tőzsdétől és megint szívüggyé tenni. Ha a karácsony újra a szeretet és nem a jólét, nem a gazdagság és a kereskedelem ünnepe lesz, akkor szívében megint egyenlővé válik minden ember, aki szeretni tud. Az igazi karácsony lehetősége ott lapul mindannyiunkban."
Dr. Szendi Gábor
 
 
0 komment , kategória:  Ünnepek - Karácsony  
A BETLEHEMI CSILLAG - A történeti háttér
  2016-12-26 17:33:55, hétfő
 
 

A történeti háttér

Az embereket mindig izgatta a Biblia történeti beszámolójából az a rész, miszerint a Messiás születésének eseményét egy csillag feltűnése jelezte. Különösen pedig az a részlet, hogy ez az égi jelenség a három napkeleti bölcset elvezetett Izráel földjére, majd pedig egészen addig a házig, a betlehemi jászolig, ahol Mária és József tartózkodott az újszülött Jézussal.

Jézus születésével kapcsolatban egy különös ószövetségi pillanatkép-prófécia kapott hangsúlyt, amelyben említés történik erről a csillagról, vagyis egy csillag fogja jelezni Izráel szabadító Királyának, a Messiásnak a születését: “Látom őt, de nem most; nézem őt, de nem közel. Csillag származik Jákóbból, és királyi pálcza támad Izráelből" (IV. Móz. 24,17.). Amikor a napkeleti bölcsek megérkeztek Jeruzsálembe, először a királyt keresték fel, azt gondolván, hogy ott részletes tájékoztatást és eligazítást fognak kapni az égi jellel és a mögötte rejlő eseménnyel kapcsolatban. Ezért a királlyal való találkozáskor egyszerűen azt mondták Heródesnek: “Hol van a zsidók királya, aki megszületett? Mert láttuk az Ő csillagát napkeleten, és azért jövénk, hogy tisztességet tegyünk néki." (Mt. 2,2.).

Valószínűleg nagyon meglepte őket Izráel jelenlegi királyának az eseménnyel kapcsolatos tudatlansága, és a hallott hírre kialakult reakciója. Végül csak a főpapok tudták megmondani, hogy a jövendölések szerint Betlehemben kell megszületni a Messiásnak. Amikor aztán végre tovább indulhattak, akkor ismét azt tapasztalták, hogy “a csillag, a melyet napkeleten láttak, előttük megy vala mind addig, a míg odaérvén, megálla a hely fölött, a hol a gyermek vala" (Mt. 2,9.).

A tudomány érdeklődése

Az általánosan elterjedt felfogás szerint a betlehemi csillag egy üstökös volt. Ez az elképzelés tükröződik a betlehemi jászol körül kialakított vagy megfestett képi megjelenítésekben. A tudományos számítások szerint viszont Jézus születésének feltételezett időpontjában nem tűnt fel üstökös, csak néhány évvel korábban, i.e. 12-ben. Ezért és más egyéb ok miatt, ezt a feltételezést végleg elvetették.

A középkorban már nagyon sokan foglalkoztak a betlehemi csillag kérdésével, de az első tudományos alaposságú vizsgálat mégis a híres csillagász, Kepler nevéhez fűződik. Amikor az 1604-es esztendő végén egy nóva vagy szupernóva tűnt fel, és Kepler is észlelte ezt, akkor arra gondolt, hogy talán a betlehemi csillag is egy ilyen szupernóva lehetett.

A nóva latinul azt jelenti, hogy új, vagyis egy új csillag feltűnésének meghatározására használt fogalom. A szupernóva viszont egy elöregedett csillagra vonatkozó meghatározás. A szupernóva feltűnését egy robbanásszerű fényjelenséggel egybekötött fellángolás kíséri, amely voltaképpen egy elöregedett csillag hirtelen halálát jelenti és jelzi. Ekkor a csillag a fejlődésének folyamatában eljut oda, hogy a felszínén képződött gázburok szinte percek alatt kitágul és felrobban, és ekkor anyagának legnagyobb részét szétszórja a világűrbe. Az ilyenkor támadt fényessége néhány hétig, vagy akár hónapig is eltart, és a korábbi fényének a sokmilliószorosára is növekedhet.

Későbbi kutatásai csak megerősítették elgondolásában Keplert, miszerint ezt a különös jelenséget megelőzte egy érdekes bolygóegyüttállás 1603 decemberében a Kígyótartó csillagképben. Ekkor a két, különben össze nem függő csillagászati jelenség között ok-okozati viszonyt tételezett fel, nem tudván semmit a csillagok fizikai természetéről. Úgy képzelte, hogy amikor két bolygó találkozik, akkor egy csillag felvillan, továbbá arra gondolt, hogy ha Jézus születése idején is volt ilyen bolygótalálkozó, akkor az is kiválthatta egy csillag felvillanását, és ez lehetett a betlehemi csillag. Ezért számolta vissza a Jupiter és Szaturnusz pályáit Krisztus születésének a koráig.

Kepler a Jupiter és a Szaturnusz keringési idejének ismeretében kiszámította, hogy a két bolygónak Krisztus születésekor volt-e valamilyen együttállása, amely kiválthatott a betlehemi csillaghoz hasonló felvillanást. Kiderült, hogy ezek a bolygók abban az időben távol voltak egymástól. Viszont gondolt egy merészet, és vizsgálódását kiterjesztette a Krisztus születését megelőző korra is. Ekkor megállapította, hogy i.e. 7-ben volt egy Jupiter-Szaturnusz-együttállás, nem is akármilyen. Fél éven belül három ízben került közel egymáshoz a két bolygó! Ezt megelőzően a Jupiter és a Szaturnusz csak 860 évvel korábban volt egy éven belül, háromszori együttállásban a Halak csillagképében.

Azóta nagyon sok csillagász fantáziáját mozgatta meg ez a korai jelenség. Az élénk érdeklődés jó néhány tudományos dolgozat megírására inspirálta a világ minden részén azokat, akik szakembereknek számítanak a csillagászat területén. Az 1970-es években a Népligeti Planetáriumban én is végig néztem és hallgattam egy tudományos előadást, ahol bemutatták a Jézus születését jelző csillagok együttállásának lehetséges eseményét.

Ma már szinte az egész keresztény világ körében egyre általánosabban elfogadott vélemény, hogy a tudománynak a csillagok együttállásáról vallott elgondolása, megerősíti és alátámasztja a bibliai beszámolót. Eszerint a napkeleti bölcsek egy ilyen csillagok együttállásából létrejött égi jelenségnek és eseménynek voltak a tanúi. Ez a feltételezés azonban kihagy, illetve átlép egy nagyon fontos részletet a Biblia történeti beszámolójából, anélkül, hogy érdemben figyelembe venné azt.

Biblia szerinti megközelítés

A napleleti bölcsek által látott csillag több szempontból sem lehetett valamilyen égitestek együttállásának csodálatos jelzése, ezért mindenképpen más magyarázatot kell hozzá kapcsolni.

Ennek a csillagnak a megjelenéséről és mozgásáról ugyanis a következőket mondja a Biblia: “a csillag, a melyet napkeleten láttak, előttük megy vala mind addig, a míg odaérvén, megálla a hely fölött, a hol a gyermek vala" (Mt. 2,9.). Ez az előttük feltűnő csillag nem lehetett az égen látható csillagok egyike sem. Ez egy olyan isteni fényjelenség volt, amely egészen alacsonyan ment az emberek előtt, hiszen az utat is mutatta részükre, és amikor megérkeztek Betlehembe, akkor még azt a házat is meg tudta mutatni, ahol a gyermeket megtalálhatják.

Ennek a beszámolónak a jelentőségét, és a tudományos magyarázat tarthatatlanságát mindenki ellenőrizheti oly módon, hogy egy tiszta égboltú estén menjen ki az udvarra, és feltekintve az égre, döntse el, hogy pontosan melyik csillag áll a szomszédjának a háza fölött. Valószínűleg mindenki rájön arra, hogy ezt lehetetlenség megállapítani a hatalmas távolság miatt. - De akkor hogyan tételezhetünk fel olyat, hogy a napkeleti bölcseknek még az utat is mutatta, és Betlehemben a ház fölött megállva még azt is megjelölte, hogy hol van a keresett hely. Bevallom őszintén, nem tudom elképzelni az egyébként komoly, értelmes embereknek a naivitását ebben a kérdésben. Véleményem szerint ez a tudományos magyarázat csak arra jó, hogy a Biblia beszámolójának a hitelességét bizonytalanítsa el az emberek előtt.

A tudományosan felállított magyarázat azért sem fogadható el, mert a Biblia nagyon határozottan állástfoglal azzal kapcsolatban, hogy az égi jelekből való tájékozódást, és a csillagjóslásnak minden formáját Isten nagyon szigorúan megtiltotta népének. “Szemeidet fel ne emeld az égre, hogy meglásd a napot, a holdat és a csillagokat, az égnek minden seregét, hogy meg ne tántorodjál, és le ne borulj azok előtt, és ne tiszteljed azokat, a melyeket az Úr, a te Istened minden néppel közlött, az egész ég alatt." (V. Móz. 4,19.). Ésaiás pedig azt is leírja, hogy miként fogja Isten megbüntetni azokat, akik tilalma ellenére, mégis a csillagjósok vezetésére bízzák magukat. “No állj elő hát igéző szózatiddal és varázslásodnak sokaságával, a melyekkel ifjúságodtól fogva vesződtél, talán segíthetsz valamit, talán visszariaszthatod a veszedelmet. Tanácsaid sokaságában megfáradtál; no álljanak elő és tartsanak meg az égnek vizsgálói, a kik a csillagokat nézik, a kik megjelentik az újholdak napján, hogy mi jövend reád. Ímé, olyanok lettek, mint a polyva, tűz emészté meg őket, nem mentik meg életöket a lángból, még szén sem marad belőlök melegülésre, sem körülülhető parázs! Így járnak azok, a kikkel vesződtél; és a kik kereskedő társaid voltak ifjúságodtól fogva, futnak, kiki a maga útján; senki nem segít néked!" (És. 47,12-15.).

Ilyen előzetes isteni tiltás mellett senki sem gondolhatja komolyan, hogy Isten szépen félre tette a törvényét, és éppen a vallásos életünk legfontosabb eseményével kapcsolatban, a Messiás megszületésének Istentől származó jeleként mégis az ég csillagait fogja jelzésként felhasználni. Ha mégis így lenne, és Isten valóban az ég csillagainak különleges, de kiszámítható együttállásával akarta volna jelezni a Messiás megszületését, akkor előbb érvénytelenítenie kellett volna azt a korábban kiadott tiltó rendeletét, amely a csillagok állásának vizsgálatára, és azokból való jövendölésekre vonatkozik.

A napkeleti bölcsek semmi mást, mint csupán egy rejtélyes égi fényt láttak. Ez a jelenség nem állócsillag volt, és nem is egy bolygó, éppen ezért különös érdeklődést váltott ki belőlük. Az volt az érzésük, hogy ez a csillag különösen jelentős számukra, ezért valószínűleg nagyon sokat kutattak az írásokban, és tanácskoztak egymással. Mivel pedig a zsidó nép szent iratait is ismerték, ezért tudtak arról az ősi feljegyzésről, amely Bálám jövendölésében olvasható, amikor kijelenti: “Csillag származik Jákóbból és királyi pálca támad Izraelből" (IV. Móz. 24,17.). Így amikor feltűnt előttük ez a különös csillagnak vélt fény, akkor azonnal felvetődött bennük, hogy ez lehet az a csillag, amely a zsidók Királyának, a megígért Messiásnak a születését jelzi. Mivel pedig ezt a szokatlan és újszerű jelenséget nem tudták másként meghatározni és megnevezni, ezért egyszerűen azt mondták Heródesnek, hogy egy fénylő csillagot láttak. Ez a fényjelenség viszont nem volt mindig látható, hanem csak alkalomszerűen tűnt fel előttük, amikor éppen szükségük volt a vezetésére. Azon az éjszakán is, amikor végre tovább indulhattak Betlehem felé, legnagyobb örömükre ismét feltűnt előttük, hogy megmutassa a tovább vezető utat. “És mikor meglátták a csillagot, igen nagy örömmel örvendezének" (Mt. 2,10.). Ekkor ez a csillag Betlehembe vezette őket.

Mivel Isten nem ad kinyilatkoztatást a Bibliában a csillag jelenséggel kapcsolatban, ezért csak feltételezésekre hagyatkozhatunk. A tudományos megközelítést kizárja Isten tiltó rendelete, ezért ez a különös és szokatlan fényjelenség minden valószínűség szerint a mennyei angyalok távoli seregét körülvevő isteni dicsőség ragyogása lehetett. Ezek az angyalok jelentették meg a pásztoroknak is a megígért Messiás megszületését. Amikor a pásztoroknak megjelent az Úrnak angyala, akkor is “az Úrnak dicsősége körülvevé őket, és nagy félelemmel megfélemlének" (Lk. 3,9.). Valószínűleg ezek az Isten dicsőségének ragyogásával körülvett angyalok vezethették célba a napkeleti bölcseket is. Természetesen a bölcsek arról semmit sem tudtak, hogy a fényjelenség mögött mennyei angyalok vannak, számukra ez a különös fényjelenség csupán egy fénylő csillag ragyogásának tűnt.

Link
 
 
0 komment , kategória:  Ünnepek - Karácsony  
Jézus születése és a *betlehemi csillag* rejtélye
  2016-12-26 17:21:23, hétfő
 
  A csillagászati kronológia azért tud segíteni, mert a nap- és holdfogyatkozásokat, valamint a bolygóegyüttállásokat, megbízhatóan tudja előre - vagy vissza - számolni. Ez a lehetőség adta a kulcsot az emberiségnek ahhoz, hogy a leghatalmasabb világvallás megteremtőjének, Jézus Krisztusnak megtudhassuk a születési dátumát, legalábbis kb. egyéves pontossággal behatároljuk. A pontos választ azt hiszem, soha nem tudhatjuk meg, hiszen a csillagászat csak azt tudja megválaszolni, hogy mi volt a "betlehemi csillag" és mikor volt látható. Azt viszont nem, hogy ténylegesen mikor született Jézus.

Máté evangéliumában

Amennyiben az égi látványosság pontosan lett leírva a születés után a Bibliába, akkor reményünk lehet arra, hogy megfejtjük a kérdést. Idézzük ehhez Máté evangéliumából a megfelelő részt (2. 1-2):
"Amikor pedig megszületik vala Jézus a júdeai Betlehemben, Heródes király idejében, ímé napkeletről bölcsek jövének Jeruzsálembe, ezt mondván: Hol van a zsidók királya, aki megszületett? Mert láttuk az Ő csillagát napkeleten és azért jövénk, hogy tisztességet tegyünk néki..."
A bibliai idézet két információt is közöl: Jézus Heródes halála előtt született, és azt, hogy valami ritka látványosság volt az égen. Ezeken túl pedig joggal feltételezhetjük, hogy mitológiai okokat is keresnünk kell, hisz az akkor élt emberek hitvilágában mélyen jelen volt az asztrológia tanítása.
Heródes halálának az időpontját kell megkísérelni megfejteni, és aztán már van egy adat a további kutatásokhoz. Heródes halála a történészek szerint i.e. 4 tavaszán volt, a zsidó húsvét előtt. A zsidó húsvét abban az évben április 11-ére esett. Érdekes, hogy a Heródes halálának időpont-megállapításakor is a csillagászat segített. Heródes életének utolsó időszakában beteg volt, továbbá nagyon féltette hatalmát. Nem sokkal a halála előtt egy lázadás tört ki ellene, amit sikerült elfojtania, és a lázadás vezetőit egy este máglyán megégettette.
Flavius (I. század) a híres zsidó történetíró szerint a kivégzésekor holdfogyatkozást lehetett látni. A csillagászati kronológiának köszönhetően sikerült megállapítani, hogy a keresett égi látványosság az i.e. 5. szeptember 15-én bekövetkezett teljes holdfogyatkozás volt, mely 20 óra után kezdődött.
Heródes a lázadók vezéreinek kivégeztetése után elutazott a Holt-tengerhez, hogy betegségét ott gyógyítsa, azonban nem járt eredménnyel a kúra. Ezután visszautazott Jeruzsálembe. A városban már halálhíre kelt, és legkisebb fia, Antipater (akit apja börtönben tartott) már az uralkodását próbálta előkészíteni. A zsarnok és féltékeny uralkodó ezért saját fiát megölette (csakúgy, mint előtte már másik két fiát). A történelmi feljegyzések szerint a zsarnok uralkodó saját fiának megöletése után öt nap múlva meghalt. Utóda hosszadalmas és nagy szertartással szállíttatta Heródiumba, és ott eltemettette. A felsorolt sok eseményre bizonyára volt idő, i.e. 5. szeptember 15. és i.e. 4. április 11-e között, amikor a zsidó húsvét előtt meghalt Heródes. Így az első fontos dátum megállapítást nyert, és ebből következik, hogy Jézus születését hamarabb kell keresnünk! Több elképzelés szerint a születési időpontot azonban nem szabad i.e. 8-nál régebben keresnünk, és az előzőekben feltárt események miatt pedig i.e. 4 a másik dátum, ami között keresnünk kell egy égi jelet. Sok ábrázolás üstököshöz hasonló jelenség feltűnését örökíti meg, vagy többen gondolnak arra is, hogy szupernóva csillag fellángolása volt az égi látványosság. Természetesen ezek a valóban ritka és szemet gyönyörködtető jelenségek is lehettek volna a Jézus születését előjelző égi üzenetek, csakhogy a gondos kínai feljegyzések a megadott időszakban nem rögzítettek sem üstököst, sem szupernóva felfénylést! Arról nem is beszélve, hogy ezek mitológiailag nem magyarázták volna a messiás eljövetelét! Rendkívül lényeges továbbá, hogy a látvány többször is feltűnt, felhívta magára a (bizonyosan Babilonban élő) napkeleti bölcsek figyelmét. A Bibliából megtudhatjuk, hogy a feltűnést látva indultak el a napkeleti bölcsek Jeruzsálembe, ahová megérkezvén tudakozódtak Heródestől, hogy hol született meg a zsidók királya. Azt is megtudhatjuk a Bibliából, hogy az útbaigazítás után ismét látták a jelenséget, hiszen az mintegy vezette őket, előttük ment... Heródes a bölcseknek megkerestette régi próféciákból, hogy hol kell a zsidóság megmentőjének megszületnie, és így igazította őket Betlehem városa felé.
A csillagászok számításai szerint Jeruzsálemből kb. dél-délnyugati irányban, a megadott időszakban csak egy látványosság tündökölt az égen, mégpedig a Jupiter és a Szaturnusz együttállása a Halak csillagképben! Sőt, i.e. 7-ben a rendkívül ritka háromszori együttállás valósult meg. Ez a ritka jelenség pedig további elfogadhatónak tűnő magyarázatot is ad. A régi zsidóság asztrológiai hitvilágát a babiloni papcsillagászok kiválóan ismerhették, hiszen a babiloni fogság idején érintkezésben volt a két nép. Mitológiailag elfogadható magyarázatként szolgálhat tehát a jelenség, mert a Jupiter királyi csillagként szerepelt, a Szaturnusz pedig a zsidóság szombati ünnepnapjának (és általánosságban véve a zsidóság) csillaga volt. (Azt most ne vegyük figyelembe, hogy mindkét égitest bolygó és nem csillag.) A Halak csillagkép pedig a Messiás csillagképe volt, és egyben a Babilontól nyugatra lévő Palesztinát jelentette. Továbbá az asztrológiában, általánosságban véve a születéssel kapcsolatos. Tehát ha a legfőbb hatalom jelképe a Jupiter, mint királyi csillag, a Szaturnusszal, mint a zsidóság csillagával, a Messiás csillagképében (a Halakban) egy évben háromszor is együttállásban van, akkor az a babiloni bölcsek szerint azt jelentette, hogy megszületett a zsidóság felmentője (a római elnyomás alól). (Mint tudjuk, a zsidók nem tekintették messiásuknak Jézust, és továbbra is várják a Messiás eljövetelét, aki a jeruzsálemi Aranykapun fog majd bejönni.)

Rendkívül ritka bolygóegyüttállás

A babiloni papcsillagászok bizonyosan várták az említett együttállást, mert valószínűleg birtokukban volt a többszáz éves észlelési adatsor erről a ritka jelenségről. Erre van is agyagtáblába vésett ékírásos bizonyíték. Az égi látványosság eme ritkaságai a számítások szerint i.e. 861 végétől 860 közepéig, i.e. 7-ben, majd i.sz. 1940/41-ben és 1981-ben voltak. Ebből láthatjuk, hogy az i.e. 860-ban bekövetkezett Jupiter-Szaturnusz együttállás után csak az i.e. 7-ben feltűnt jöhet számításba. Megjegyzendő, hogy az 1940/41-es és az 1981-es nem a Halakban volt. A jelenség természetesen csak a Földről nézve izgalmas, hiszen hatalmas távolság van a két bolygó és a Föld között a valóságban. A háromszori együttállásról röviden annyit, hogy akkor jöhet létre, amikor a Jupiter látszólagos hurok mozgása teljesen lefedi a Szaturnuszét. Elsőként Kepler (1571-1630) gondolt arra, hogy ebben a jelenségben keresse a "betlehemi csillag" rejtélyét. Kepler idejében, 1603-ban szintén látható volt a Jupiter és a Szaturnusz (egyszeri) együttállása, akkor a Skorpió csillagképben. Ezután 1940/41-ben lehetett háromszori együttállást látni, a Kos csillagképben, amely közel van a Halakhoz. Legközelebb majdnem háromszoros együttállás csak 2238 augusztusának végén és 2239 februárjának végén lesz (az Ikrekben), de ezután eltávolodnak a bolygók egymástól, és a harmadik közelség elmarad. A Halakban a két bolygó csak 2378 februárjában lesz együttállásban, de csak egyszer. (Egyszeri együttállás nem ritka, mert húszévenként bekövetkezik.)
Tehát megállapíthatjuk, hogy ez volt az égi jel, mely először i.e. 7. június elején, másodjára szeptember végén, és végül december elején tűnt fel. Csak szeptemberben vállalkozhattak (a nyári meleg enyhültével) a babiloni napkeleti bölcsek a kb. 1000 km-es tevekaravános útra, Jeruzsálemig. Két hónap alatt ezt minden bizonnyal megtehették, amikor ismét feltűnt a két fényes bolygó közelsége a decemberi égbolton. (A közbeeső időben látszólag eltávolodnak egymástól, de aztán újra látványosan közelednek, amikor az első közelséget követő távolodás elmúlik, akkor ismét közelítenek egymáshoz a bolygók. Ilyenkor már bizonyos, hogy háromszori együttállás lesz. Ezt már tudták a babiloni csillagászok, sőt várták is.)
Az evangélium leírása szerint a napkeleti bölcsek nem csecsemőt, hanem gyermeket kerestek. Ebből arra lehet következtetni, hogy Jézus ekkor már nagyobbacska volt. Erre találunk is magyarázatot, ha azt feltételezzük, hogy Jézus hamarabb született, mint i.e. 7 decembere. Mi utalhat erre az elképzelésre? A Bibliában érdemes tovább kutatni, és egy másik evangélium utalását figyelembe venni.

Lukács evangéliumában nincs utalás

Lukács evangéliumában ugyanis nincs említve csillag! Ez helyes is lehet, ha azt feltételezzük, hogy Jézus az előbb említett időpontnál hamarabb született! Lukács evangéliumából megtudhatunk egy olyan eseményt, aminek a dátumát megállapítva szintén közelebb juthatunk a rejtély kulcsához. Ez az esemény pedig egy népszámlálás, ami miatt József és Mária Betlehembe ment, ahol Mária megszülte elsőszülött fiát.
Idézzük ehhez Lukács evangéliumából a megfelelő részt (2. 1-7):
"És lőn azokban a napokban, Augustus császártól parancsolat adaték ki, hogy mind az egész föld összeírattassék. Ez az összeírás először akkor történt, mikor Siriában Czirénius volt a helytartó. Menne vala azért mindenek, hogy beírattassanak, kiki a maga városába. Felméne pedig József is Galileából, Názáret városból Júdeába, a Dávid városába, mely Betlehemnek neveztetik, mivelhogy a Dávid házából és házanépe közül való volt; Hogy beírattassék Máriával, a ki néki jegyeztetett feleségül, és várandós vala. És lőn, hogy mikor ott valának, betelének az ő szülésének napjai. És szülé az ő elsőszülött fiát; és bepólyálá őt, és helyezteté őt jászolba, mivelhogy nem vala nékik helyük a vendégfogadó háznál."
Az idézetből két információt szűrhetünk ki: az egyik az, hogy az első népösszeíratás volt az, amikor Jézus született, továbbá az, hogy ez a népszámlálás Czirénius idejében volt. A történészek szerint Czirénius (Quirinius) i.e. 8-ban érkezett Palesztinába, de csak később lett helytartó, mégpedig i.e. 3-ban és aztán i.sz. 6-ban. Tehát az evangélium írója itt kis pontatlanságot ejtett. Ezt a kijelentést azért tehetjük, mert a népszámlálás időpontját sikerült a történészeknek kideríteni, pontosabban a rendelet kiadásának dátumát. Augustus császár nép-összeíratási rendeletét i.e. 8-ban adta ki és Palesztina távolsága miatt joggal feltételezhetjük, hogy ott csak kb. egy év múlva, esetleg valamivel hamarabb tudták végrehajtani! Ebből viszont az következhet, hogy i.e. 8-ban vagy 7 elején Jézus már élt. Ezt bizonyíthatja az is, hogy Heródes állítólag a kb. két éves és az ettől fiatalabb fiúgyermekeket megölette Betlehem városában és környékén. Úgy gondolta, hogy a napkeleti bölcsektől megtudott adatok birtokában a kb. két éves fiúgyermekeket kell megöletnie, és akkor biztosan "beleesik" a zsidók királya is. (A hatalmát hisztérikusan féltő Heródes ezen szörnyű tettét a bibliai leíráson kívül semmi nem látszik bizonyítani, ezért sokan kétségbe vonják.) Amennyiben mégis volt gyermekgyilkosság, akkor ezt a gyermek Jézus túlélte, hisz akkorra a Szent Család a Biblia szerint már Egyiptomban élt (később pedig Názáretben). Nemcsak a napkeleti bölcsek szóhasználatából (gyermek és nem csecsemő) következtethetünk arra, hogy i.e. 7 decembere előtt Jézus már élt, hanem abból is, hogy csak a IV. század végén rendelte el a keresztény egyház, hogy a téli napforduló napján legyen Jézus születésének ünnepe. (A régi római naptár szerint a téli napforduló december 24-éről 25-ére virradó éjjelen volt.) A IV. század előtt ugyanis tavaszi időpontokban volt kisebb megemlékezés.

A pogány hitvilágtól a karácsony ünnepléséig

A régi pogány napisten hittel kapcsolatos, hogy Kis-Ázsiában, Közel-Keleten és Egyiptomban a téli napforduló idején (ekkor leghosszabb az éjszaka és legrövidebb a nappal) születtek a napistenek, akiket nagyon tiszteltek. Tehát ez az ünnep december 24-éről 25-ére virradóan volt napkeltekor. Ezt a pogány ünnepet még a IV. században is megtartották. Az egyház belátta, hogy tovább él ez a szokás, és elrendelte, hogy keresztény tartalommal kell megtölteni! A régi római naptár december 25-ére tette a napfordulót és ezért lett Jézus születésének ünnepe is ez a nap. Kedvezett az ünneppé tételhez, hogy más népek is megemlékeztek a téli napfordulóról, pl. a régi germánok máglyát gyújtottak a sötétség ellen és az életet jelképező örökzöld fenyővel díszítették házukat. (Ma már a téli napforduló csillagászati és földrajzi eseménye december 21-én következik be.)
A keresztény tartalommal megtöltött régi pogány napisten-ünnep tehát lassan összeolvadt az észak-európai eredetű fenyőünneppel. Erre utal a karácsonyi fenyőfánk, a rajta meggyújtott gyertya pedig a sötétséget űzi el, akárcsak régen a máglyák. A felerősített csillagfigura pedig az egykori "betlehemi csillag" emlékeként ragyog a keresztény ember számára, hirdetve Jézus Krisztus megszületését.
Bizonyos, hogy teljesen megbízhatóan soha nem tudjuk megállapítani Jézus tényleges születési dátumát, de annyi elfogadható, hogy i.e. 7-ben vagy 8-ban született. A Gergely-naptár kiinduló éve (epochája) ezért helytelen. A VI. században élt Exiguus római apát javasolta az úgynevezett "keresztény éra" bevezetését, de több más ténnyel együtt egyszerűen nem vette tudomásul, hogy Heródes még élt, mikor Jézus született...
Ma már azonban nem is a rideg csillagászati, történelmi, matematikai és kronológiai adatok a lényegesek a keresztény hívő embereknek, hanem szent Karácsony átélt és bensőséges ünnepe.

Könyvajánló:
E témakörhöz ajánlhatjuk a ma már csak kötelespéldányos könyvtárakban fellelhető alábbi két könyvet, melyeket szintén Szoboszlai Endre írt: A Biblia néhány csillagászati eseménye (Kölcsey Ferenc Művelődési Központ, Debrecen, 1990. ISBN: 963 04 0876 7.); Csillagászként Izraelben (Szakköri füzet, Kölcsey Ferenc Művelődési Központ, Debrecen, 1990.Link
 
 
0 komment , kategória:  Ünnepek - Karácsony  
Karácsony – apokrif
  2016-12-25 00:12:10, vasárnap
 
  Karácsony - apokrif

most,
hogy már beszélni tudok,
elmondom, amit akkor éreztem,
amikor megszülettem

másképp mondják ezt az emberek
mindig sajnálták Máriát, szánták Józsefet,
a halálra hajszolt szamarat is

már épp célba értünk,
József, a szamár, a szamáron Mária,
én Mária szíve alatt
épp készültem világra jönni,
igen, már mind célba értünk,
előttünk Betlehem, Dávid városa
a császár odaparancsolta Józsefet,
vele Máriát, no meg engem,
bár fogalma sem volt arról, hogy rövidesen jelentkezem

Dávid városa előtt megtorpant a szamár,
József csodálkozott, Mária megijedt,
bezárultak a kapuk, az ajtók, az ablakok,
Dávid fia József, Mária a kismama,
a csöppnyi Dávid-fiúcska kívül rekedt

és baktatott tovább a kis csapat,
ki a tágas mezőre, lám, ott akadt egy barlang,
istálló, menedék az állatoknak
és ott megszülettem
felnéztem az égre, a Holdra, csillagokra,
egy kicsit felsírtam, aztán mosolyogtam:
milyen ismerős minden, az ég, a nagy mező,
milyen ismerős, hisz ott voltam, amikor születtek!
most velem vannak, amikor érkezem,
ideérkezem, itt a helyem

bárányok jönnek, juhaim lesznek,
már szól a pásztorsíp, pásztorok jönnek
így van jól,
hisz pásztor leszek

Lk 2, 1-20.

Molnár Béla atya

Kép: Georges de la Tour (1593-1652) “Születés" c. képének részlete

Link

 
 
0 komment , kategória:  Ünnepek - Karácsony  
Vízkeresztre
  2016-01-06 21:37:30, szerda
 
  Vízkeresztre

Jövének távol, boldog Napkeletről
Három királyok, híres mágusok,
Mert hírt hallottak a csodás Gyerekről,
Kiről legenda és jóslat susog.

Ki született szegényen Betlehemben,
Kit megöletne Heródes király
S aranyat, tömjént, mirrhát lelkesedve
Hoz néki Gáspár, Menyhért, Boldizsár!

Szerecsen, indus, perzsa, mind csodálja
A Kisdedet, ki a jövő királya
S a csillagot, mely homlokán ragyog.

Ô édes, kedves. Bájolón gagyog
S egy pintyőkét néz, mely szent szeliden
A Szűz Mária vállán megpihen...

(Juhász Gyula)



 
 
0 komment , kategória:  Ünnepek - Karácsony  
Karácsonyi idő, C év, Vízkereszt, Urunk megjelenése
  2016-01-06 13:27:02, szerda
 
  ELMÉLKEDÉS

Forrás: Ócsai József

Kedves Testvérek!

Ma vízkereszt ünnepe van, ami pontosabban Urunk megjelenésének ünnepe. Ennek az ünnepnek tartalmáról a görög elnevezés fejez ki többet, mert görögül ezt az ünnepet epifániának nevezik, ami annyit jelent, hogy Isten dicsősége mindenki számára kinyilvánul. Az Újszövetségben a Jézus epifániái annyit jelentenek, hogy mindenki számára kinyilvánul az, hogy Jézus a Messiás, az Isten fia. Egy ilyen epifánia eseményt hallottunk az evangéliumban a napkeleti bölcsek történetében.

A napkeleti bölcsek történetét a népi fantázia meglehetősen kiszínezte a három királyok történetévé, ami már inkább a hittartalom rovására ment, mint előnyére. Aztán a történetben szereplő csodás csillag miatt a felvilágosult elmék egyszerűen a mese világába utalták a történetet, mondván, hogy ilyen csillagászati eseményt, mint a betlehemi csillag, nem ismerünk. A sors iróniája, hogy a felvilágosodás elhamarkodott állítását a természettudomány cáfolta meg, mikor egyértelművé tette, hogy a betlehemi csillaghoz egy megtörtént, ritka de valós csillagászati esemény szolgáltatta az alapot, amely - minő véletlen, vagy talán nem véletlen - pontosan Jézus születésének idejében játszódott le.

De hogy a mesés elemektől tisztává tegyük a képet nézzük végig még egyszer, hogy mi is történt valójában!

A napkeleti bölcsek nem királyok voltak, hanem minden valószínűség szerint mezopotámiai csillagászok, akik ama bizonyos égi jelenséget látták napkeleten, volt tudomásuk a zsidóknál oly elevenen élő messiási jóslatokról, s e két dologból azt olvasták ki, hogy a zsidóknál olyan király született, amely meghatározza a világ sorsát. Ezzel a meggyőződéssel vállalkoznak a fáradságos útra, s következtetéseik a fővárosba, Jeruzsálembe vezetik őket a királyi palotába, ahol nem találnak újszülött trónörököst, csak egy hatalmát görcsös kegyetlenséggel féltő öreg királyt, Heródest. Útbaigazítást kapnak az isteni üzenet, a Szentírás magyarázóitól, hogy amit keresnek Betlehemben keressék. Ami ezután történik, nem emberi elgondolás eredménye. Betlehemben, egy Isten háta mögötti kis faluban leborulva imádják egy szegény fiatal anya gyermekét. Imádják, ami csak egyedül Istennek jár ki. Az Istentől kapott hit műveli ezt, nem az ő eszük, bármilyen bölcsek is. Ezek a bölcsek megsejtettek valamit abból a titokból Isten kegyelméből, hogy kicsoda az a gyermek, akit Jézusnak neveznek.

Ezzel a történettel mesteri módon ábrázolja Máté minden idők istenkereső és Istent megtaláló emberét. A jelképek oly gazdagok ebben a történetben, hogy most csak néhány mozzanatot emelnék ki.

A csillag mindenki által látható jelenség. Ez a csillag jelzi az emberben lévő vágyat Isten után, amely a bűnbeesés óta eléggé zavarossá, homályossá vált. A felvilágosodástól napjainkig az ember számtalan módon próbálta letagadni vagy félremagyarázni ezt a belénk oltott vágyat, de lényegében nem tudja, mert ott van és kérhetetlenül dörömböl az Isten előtt bezárult lélek ajtaján.

A bölcsek engednek a bennük feszülő vágynak, s elindulna e vágytól vezérelve a csillag után. De Istent megtalálni nem egyszerű. Aki elkezdi keresni Istent, először hatalmasnak, gazdagnak és félelmetesnek képzeli, ahogyan a bölcsek a fényes, hatalmas, gazdag királyi palotában kötnek ki. Itt nincs az Isten. A fény a jólét, a hatalom, a gazdagság a gonoszság melegágya és nem az Isten otthona.

Továbbmenni kényszerülnek az emberi gondolkodásnak ellentmondó világ felé, amelyben megtalálják azt, akit keresnek: a szegénységben, az egyszerűségben, a szeretettől áthatott légkörben. Megtalálják az Istent. Ajándékaik megvallják helyettük szótlanul, hogy kit vallanak meg abban a Gyermekben. Az arany a királyoknak jár - megvallják, hogy Jézus a mindenség királya. A tömjén az istennek jár - megvallják Jézus istenségét. A mirha, a kelet gyógyszere a sebekre és a halottak bebalzsamozására a szenvedő embernek jár - megvallva Jézusban a kereszten szenvedő Messiást.

A fényes palota - az emberi elgondolás - és a szegényes körülmények között óriási különbség van. Az ember számára áthidalhatatlan ez a szakadék. - De nem az Isten számára. Ő teszi alkalmassá a bölcseket e szakadék átugrására. Ő adja meg minden idők emberének a hit ajándékát, melyet vagy elfogad az ember, vagy elutasít.

Testvérem! Te hol tartasz ezen az úton?

Elindultál-e már a csillag, a benned feszülő vágy után a Találkozásra, vagy evilági élvezetekkel próbálod csillapítani ezt a csillapíthatatlan vágyat?

Elhagytad-e már a királyi palotát, vagy még mindig a hatalom, a gazdagság berkeiben keresed hiábavaló módon az Istent?

Elfogadtad-e már Isten ajándékát, az igaz hit kegyelmét, amely képessé tesz arra, hogy a Gyermekben meglásd a királyt, az Istent, és az érted szenvedő embert?

Mindannyian, akik itt vagyunk, a csillag után megyünk, csak különböző szakaszán vagyunk ennek az útnak. Adja Isten, hogy minél többen eljussanak életük céljához az Istenemberhez, elfogadva Isten vezetését.

Ezen prédikációnál sokkal szebben és a szívre hatóbb módon foglalja össze mindazt amit a betlehemi csillag jelent számunkra Babits Mihály: Csillag után című költeménye:

Ülök életunt szobámban,
hideg teát kavarok.
körülöttem fájás-félés
ködhálója kavarog.
Kikelek tikkadt helyemből,
kinyitom az ablakot
s megpillantok odakint egy
igéretes csillagot.
Ó ha most mindent itthagynék,
mennék a csillag után,
mint rég a három királyok
betlehemi éjszakán!
Gépkocsin, vagy teveháton -
olyan mindegy, hogy hogyan!
Aranyat, tömjént és mirrhát
vinnék, vinnék boldogan.
Mennék száz országon át, míg
utamat szelné a vám.
"Aranyat tilos kivinni!"
szólna ott a vámos rám.
"Tömjéned meg, ami csak van,
az mind kell, az itteni
hazai hatalmak fényét
méltón dicsőíteni."
Százszor megállítanának -
örülnék, ha átcsuszom:
arany nélkül, tömjén nélkül
érnék hozzád, Jézusom!
Jaj és mire odaérnék,
hova a csillag vezet,
te már függnél a kereszten
és a lábad csupa seb,
s ahelyett, hogy bölcsőd köré
szórjak tömjént, aranyat,
megmaradt szegény mirrhámmal
keserüszagu mirrhámmal
kenném véres lábadat.

Ámen

Kiss Ulrich SJ gondolatai

,,Te vagy a zsidók királya?" - kérdezte Pilátus a helytartó Jézustól, amikor eléje vezették. A napkeleti bölcsek kérdésére a kései választ a kereszt adta meg, és annak felirata: INRI. Gúnyolták is: ,,Ha Izrael királya, szálljon le a keresztről..." Máté drámai története nem csupán arra emlékeztet, hogy a ,,pogányok" az Újszülöttben elsőként tisztelték a zsidók királyát, várva várt Megváltóját. Máté tudatosan emeli ki a párhuzamot, azaz inkább ellentétet a Hódolat, mellyel a tudomány képviselői tisztelegtek, és a Megvetés között, melyet a főpapok és a nép írástudói - az akkori elit - éreztettek vele a tárgyaláson és a kereszt alatt. Némelyik talán még tanácsadója is volt a zsarnoknak, aki ,,meghökkent", hogy riválisa támadt. A jászol és a kereszt dialektikája csak a szintézisben oldódik fel, melyet nekünk kell létrehoznunk, válaszul: a keresztnek hódolva.



Van itt még néhány további meghökkentő párhuzam, ellentét. A csillagászok, akik természettudományos alapon, az akkori tudás legjavát használva határozták meg előre az esemény időpontját és jelentőségét, olyan pontossággal, hogy több ezer mérföldes utazás után pont a legjobbkor érkeztek a helyszínre, híján voltak, a spirituális forrásnak, a bibliai hagyománynak, ezért a helyszínen lokális, regionális forrásból kellett kiegészíteniük tudásukat, hogy megtalálják, amit kerestek. Ez is jelkép: jelképezi a kulturális örökség és a helyi hagyományok fontosságát egy globális civilizációban. Ugye, aktuális? Nem igazodunk el ezek nélkül saját történetünkben, saját életünkben sem. De persze szól a provincializmus ellen is: a helyi hiteles hagyomány legjobb tudói is elmulasztották volna az eseményt, ha nem kapnak figyelmeztetést azoktól, akik nem a szűk helyi perspektívából értékelik a történéseket. Arra is utal a spirituális és a tudományos örökség birtokosainak egymásrautaltsága, hogy mind az előbbit túlhangsúlyozó, ezoterikus fundamentalizmus, mind az utóbbi, a lelki dimenziókat tagadó szcientizmus tévúton járnak. Végül fényt vet a történet a politikára és annak szerepére a társadalomban is: nem túl hízelgő, amit Heródes alakjában erről megrajzol. A hatalom fél. Mindig is félt, attól, hogy valami kicsúszik ellenőrzése alól. Végső soron ezért is kellett meghalnia Jézusnak a kereszten: ez is része a megváltásnak. Ne higgyük hát, hogy a ,,vallásnak", a hitnek semmi köze sem a tudományhoz, sem a politikához. Máté épp az ellenkezőjét bizonyítja: a politikát és a tudományt is meg kellett, és meg kell váltani. A hit eminensen közügy.

Kiss Ulrich SJ

Fülöp Ákos atya gondolatai

Meglátni ma is a csillagot, és nyomába szegődni

Jézus az emberiség megváltója. A megtestesülés is ezt mutatja meg.

Isten jeleket ad, hogy felismerjük a Megváltót.

Akkor: csillag, angyali szó, Jézus tanítása, tettei.

Ma. Sokfélék lehetnek a jelek, és nem mindig könnyű felismerni. Ahogy akkor se ismerte fel mindenki a jelet.

A jeleke felismerő ember útnak indul. (egy ifjúsági karácsony darab egyik dala fogalmaz: elindultak mert az Isten hívta őket, és az Ő szava mindennél erősebb)

Ehhez persze meg kell értenem a jeleket. Ebben segít a Szentírás, a napi imádság, elmélkedés, az Egyház a liturgikus rendjével, a Szentatya tanításával,

Az útnak indulás lépés a biztosból a bizonytalanba. De Isten ad garanciát a személyes találkozásra.

A Jézussal való találkozás átformál. Új lendületet ad, új útra indít. A Jézussal való találkozás az új év kezdetén adja meg a lendületet és a lelkesedést, hogy bátran járjuk Isten útján, és másoknak is meg tudjuk mutatni ennnek az útnak a szépségét.

fr. Julianusz OFM

URUNK MEGJELENÉSE

Ádvent idején az Egyház mindennapi fohásza: "Marana tha! Jöjj,
Urunk, Jézus"! Az első vasárnap Introitusában pedig az Izrael
Istenére várakozó ember bizonyosságát énekeltük: "mert kik téged
várnak, meg nem szégyenülnek" (Zsolt 25,3).
E napon pedig az egyház e várakozás beteljesedésére mutat rá: az
Eljövendő ecce advenit – Íme, eljött az Uralkodó, az Úr (Mal 3,1:
Vízkereszti Introitus).
Epifániát ünneplünk: megjelenés. Arról a kinyilatkoztatásról van szó,
melyet a Szentleckében olvasunk: "Kinyilatkoztatásból megismertem
Krisztus misztériumát" (Ef 3,3).
"Akik nem bizalmatlanok iránta, kinyilvánítja magát" (Bölcs 1,2): én
vagyok az Élet Kenyere és az Élet Itala. Jelt ad magáról, vizet fakaszt
a sziklából. Kinyilatkoztatja magát a megtestesülésben, majd
kereszthalálában és föltámadásában; figyelmünket feléje fordítja, s új
élettel ajándékoz meg. Isten misztériumának kinyilatkoztatása a
minden népre kiáradó üdvösség titka.

A bölcsek is útra keltek az újszülött királyt megkeresni. Csillagot
láttak. A csillag vezeti őket az újszülött arcának megismeréséhez és
Isten dicsősége megjelenésének felismeréséhez Betlehem
szegénységében. A Király, kié a föld minden hatalma, megjelent
kinyilatkoztatni valódi hatalmát: szabadító hatalmát. Ő Jézus. A név
jelentése: az Úr az üdvösség, a szabadítás.
Szabadságunk az Isten tekintetével való találkozásból
adatik: "ragyogtasd/világosítsd meg arcodat, és meg leszünk
szabadítva" (Zsolt 80,20). A találkozás a kisded Jézus és a kereszt
szemléléséből fakad. Szent Ferencnél ez így válik valóra:

A Perugiaba igyekvő megszólított Ferenc hallgat és felel az isteni
szóra. Az Úrnak akar szolgálni. Életformájának forrása az Istenre
szögezett tekintet, a kizárólag Benne való bizalom. Ez a bizalom tette
lehetővé, hogy életében szemmel láthatóvá váljon Isten szeretetének
misztériuma: emberarca és visszavonhatatlan hűségének jelei;
Greccioban, az új Betlehemben és Alverna hegyén, a leprásban és
minden teremtményben Isten képmását fedezi fel.
A Greccio-i történet leírásakor Celanói Tamás életrajzíró azt írja
Ferencről, hogy "különösen a megtestesülés alázatossága és a
kínszenvedés szeretete fészkelte be magát olyan mélyen
emlékezetébe, hogy mellettük alig tudott másra gondolni" (1Cel 84).
Továbbá Ferenc szavai is erre utalnak: "meg akarom eleveníteni…,
látni akarom…" (1Cel 84).
És meglátta…
Élettelen gyermek jelent meg, aki Ferenc és társai illetve a környék
lakói jelenlétében mintegy új életre támadt. Az a kisded Jézus támadt
új életre, és vésődött mélyre az emberek emlékezetébe, aki "sokak
szívében egészen feledésbe merült" (1Cel 84). Az emberi Isten
megjelenik azok számára, akik még nem formálták ki maguknak
abszolút képét, tartván őt mint Abszolútumot megfelelő távolságban,
megfelelő kategóriákkal körülírván.

Krisztust követőként az Istenre mutató jel-szerepet hivatottak
vagyunk megőrizni. A kövess engem hívásra adott válasz, az Exodus,
a ráhagyatkozó bizalmat jelzi. Az Exodus: Isten visszavonhatatlan,
rendíthetetlen hűségének megtapasztalása…
Fölötted ott ragyog az Úr: a halhatatlanság Fényének (prefáció) égre
emelt tekintettel való követése vezet el bennünket Isten arcának
szemlélésére. Ez a szemlélődés megadja a hit és az öröm ajándékát,
és képessé tesz az útirány megváltoztatására, a gonosz Heródessel
való együttműködés megtagadására. A fölöttünk járó fényesség
ragyogása felemel a sötétség homályából, mutatja a minden népet
egybegyűjtő országba vezető utat.
Ha hiányzik ez az égre szögezett tekintetünk, az Isten felé való
fordulásunk, akkor >a munka öncélú szenvedéllyé válik, a politika
önző hatalomkereséssé züllik, a művészet csak a "valót" mutatja vagy
torzítja és nem "annak égi mását", a zene kábítószerré fajul és már
nem a Lét titokzatos hangja…< (Nemeshegyi Péter SJ).

"Felragyogott Isten dicsősége": hogy elvezessen a vele való
találkozásra, és hogy meglássuk, kicsoda Jézus, akiben maga a
Mindenható hajolt közel hozzánk. Ez a látás teszi lehetővé, hogy a
valóságot továbbá ne fekete-fehéren lássuk, hanem felfedezzük
annak sokszínűségét, és Isten más-más arcát az elfeledettségből.
A Megtestesült Kegyelem megjelenésében fölismerhetjük
megajándékozottságunkat. Kinyithatjuk kincsesládáinkat, átadván
belőle, ami a legdrágább: az önkiüresítés adományát.

A szabadság, a bizalom, a ráhagyatkozás, életünknek az Istenre és a
közösségre való rábízása az Isten felé fordulás gyümölcsei. Ez
szabadít fel kötöttségeinktől, ragaszkodásainktól, jelen struktúráinkba
való menekvéseinktől (kolostorokhoz, eszmékhez bármi áron). Nem
bízhatom magam papírlapokra és hagyományokra, hanem az eleven
és mindig éltető és megújító Lélek vezetésére.

fr. Julianus

Link
 
 
0 komment , kategória:  Ünnepek - Karácsony  
A pápa szerint ...
  2015-12-25 17:58:39, péntek
 
  A pápa szerint lehet, hogy az idei lesz az utolsó karácsonyunk
Link

 
 
0 komment , kategória:  Ünnepek - Karácsony  
Áldott Békés Karácsonyi Ünnepeket !
  2015-12-25 17:51:20, péntek
 
 








 
 
0 komment , kategória:  Ünnepek - Karácsony  
     1/8 oldal   Bejegyzések száma: 73 
2018.03 2018. április 2018.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
30 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 45 db bejegyzés
e év: 217 db bejegyzés
Összes: 8005 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2276
  • e Hét: 5190
  • e Hónap: 61009
  • e Év: 281142
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.