Regisztráció  Belépés
1vargaildyko.blog.xfree.hu
...Légy, amivé legszebb hajlamaid által válhatsz - de elsősorban maradj ember. (Tatiosz) Tücsök Ildykó
1901.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/401 oldal   Bejegyzések száma: 4000 
Letűnt az éj, köszönt a nap...
  2010-07-27 13:09:08, kedd
 
 




Unitárius induló


Letűnt az éj, köszönt a nap,
miénk az élet, dalra hét.

Munkára hív, serkent a vágy,
követni Jézusunk szavát.

Egy Istenünk vezérelj,
szent kezed óvjon a bajtól,

igaz ügyünket győzelemre vidd,
Előre együtt, előre mind,

felénk egy boldogabb kor int.
leng a zászlónk, egy az Istenünk,

bár reng a föld, áll a mi hitünk,
letűnt az éj, köszönt a nap,

miénk az élet, dalra hát!
 
 
0 komment , kategória:  ~Versek, imák, áldások I.  
Ady Endre: Dal a rózsáról...
  2010-07-26 13:18:19, hétfő
 
 



A szép leány a búcsuzáskor
Egy rózsát tűzött fel nekem.
Piros volt lágyan feslő szirma,
Jelképed, égő szerelem!
Könnyű csókot lehelt reája
S mint álomkép már messze szálla
S én fájó szívvel, könnyes szemmel
Sokáig néztem még utána.

Elhervadt már a rózsabimbó,
Amit a szép leány adott.
Hervadtan őrzöm, hisz' a multból
A sors csupán ennyit hagyott...
Pedig a lányka könnyü csókját
Könnyeim már régen lemosták,
De most tudom, hogy ez a csók volt
Sejtelmes, végső Isten hozzád!

A szép leány a rózsabimbót
Most más legénynek tépi le,
Most más legényért dobog, lángol
Szerelmes, forró, kis szive;
Más csókolja kicsiny - kacsóját,
De megőrzöm a hervadt rózsát:
Én kaptam annak a kis lánynak
Legelső, tiszta, szűzi csókját!
 
 
4 komment , kategória:  ~Versek, imák, áldások I.  
Finta Kata: Kertben
  2010-07-26 13:14:39, hétfő
 
 


Ülök kertemben a nagy cseresznyefa alatt
Hallgatom a madarakat.
Ülök magányosan, szagolom a rózsát
Élvezettel szívom magamba illatát.
Nézem a kék eget, futófellegeket...

Ilyenkor mit mond nekem a Természet?
Súlyok a vállamon - már alig bírom.
De cipelem, mivel ez a dolgom!
Ha az élet ezt nekem szánta,
Az Egek Ura ad erőt hozzája!

Nézem a röpködő méhecskéket,
Dolgoznak egész nap serényen.
Nekik sem könnyebb az élet,
De teszik dolgukat,
Amit rájuk rótt a természet.

Röpdösnek virágról-virágra,
Mégsem panaszkodnak.
Apró testük tele virágporral
Szállnak vissza a kaptárba,
Majd onnan ismét a határba.
Méhkasban is csupán
A királynő az egyetlen,
Kit körülrajong a szolgahad.
De ők már megszokták,
Csak teszik dolgukat.
Mi mást tehetnének?
Nekik ezt szánta
Az Örök Természet!

Most fecskepár száll el felettem.
Szájukban bogár, amit
Fecskefiókáknak visznek.
Röpül fecskemama fészkéhez,
Ahol minden kismadár tátja csőrét.
Fecskemama eteti,
Mert minden aprómadár rá vár,
Majd újra elszáll...
Napról-napra fecskepár ezt teszi
Fiókáit eteti.
Ha beomlik a fecskefészek
Ott a párja, megjavítja.
Mire leszáll az est, elfáradnak,
Mindnyájan összebújnak
Egymást így melengetik
Elalusznak hajnalig.
Virradatkor fecskepár
Ismét élelem után jár.

Apró fecskék növekednek
Őszre már nagyra nőnek.
Akkor a fecskecsalád
Itthagyja az otthonát;
Elindulnak, elröpülnek
Újhazában továbbélnek.
Tavasszal majd visszajönnek
Fészkeikben megpihennek.

Forró kövön zöld gyíkocska napozva
Szemét ide-oda mozgatva
Legyet-hangyát kapdosva
Éli csendes életét.

Azért közben sosem pihen
Izegve-mozogva les,
Mert félti rövid életét.

Faágakon madár röpdös,
Közben hangyát-legyet kapdos.
Ha jóllakott, énekelve
Így telik el az élete.

Fák törzsén hangyák másznak
Rájuk is sokan vadásznak,
- Nem könnyű az életük.
Amott egy nagy hangyaboly,
Ott van ám rend, fegyelem,
Akárcsak a méheknél,
- Egyikük sem henyél.
Egész nap csak sürögnek-forognak,
- Sorban menetelnek,
Cipelnek óriási bogarat s egyebet.
Télre gyűjtik az élelmet
Így töltik az életüket.
Természetben rend van mindenhol:
Állatoknál-növényeknél.

Az emberek mostanában
Nem férnek a nagyvilágban.
Egymást nem becsülik,
Irigyek és gonoszak,
Rongálnak, rabolnak,
Háborúznak, gyilkolnak.

Jobb volna, ha mindenki
Nem futkosna, rohanna,
Néha-néha megállna,

Figyelné a Természetet,
Csodálná a kék Eget, a rohanó felleget.
Hallgatná a madárdalt,
Éjjel nézné a csillagokat,
Figyelné, mit mond a Természet!

Tán azt, amit nekem,
- Hogy szép az élet:
Igen! A terhekkel rakott nehéz élet!
Súlyok vannak vállamon,
Mégis bírom, cipelem,
Mert ezt hozta az Életem.

De azt soha ne feledd,
Ha az élet nekünk ezt szánta:
Egek Ura erőt mindig mér hozzája!

(Balassagyarmat, 2005. július 25.)




 
 
0 komment , kategória:  ~Versek, imák, áldások I.  
József Attila:SZÉLKIÁLTÓ MADÁR
  2010-07-26 13:12:13, hétfő
 
 


Szegényember, hát már megint lázadsz?

Jaj, dehogy lázadok, a gunyám szakadt el.
Másikat szeretnék, olyat, amelyiknek
Kevesebb a foltja.

Hát tán már elittad mind a fizetséged?

Nem volt nekem, uram, soha fizetségem,
Nem is volt, nincsen is semmi fizetségem.
Ha szóltak, dolgoztam piros napestéig,
Piros napkelettől dolgoztam, dolgoztam,
Mondta öregapám, nem lesz fizetségem.

Hallod-e, te koldus, hordd el magad innen!

El is megyek innen a tengeren túlra,
A tengeren túlra: társaim szivibe,
Ott pedig elmegyek szélvész közepibe,
Danoljon, ha az kell, hej, de danol is már,
Fennen danol már a szélkiáltó madár.

1925. márc. eleje




 
 
0 komment , kategória:  ~Versek, imák, áldások I.  
KI VAGYOK ÉN?NEM MONDOM meg...
  2010-07-26 13:09:38, hétfő
 
 




PETŐFI SÁNDOR:

KI VAGYOK ÉN? NEM MONDOM MEG...

Ki vagyok én? nem mondom meg;
Ha megmondom: rám ismernek.
Pedig ha rám ismernének?
Legalább is felkötnének.

Nincs a fokos a kezemben,
Hogyha kéne verekednem;
Nyerges lovam messze legel,
Nem t'ok futni, ha futni kell.

Hogy is tudnék futni mostan?
Mikor a fejem televan;
Nem csak fejem, de szívem is -
A bor meg a leány hamis.

Ha elhagyom galambomat,
Kialuszom mámoromat,
S rajtam ütnek a hadnagyok:
Majd megmondom, hogy ki vagyok!

Pozson, 1843. május
 
 
0 komment , kategória:  ~Versek, imák, áldások I.  
Szabó Lőrinc: Cila
  2010-07-26 10:35:32, hétfő
 
 




Cila, Cilu, Cinciri-Minciri.

Behálóznak a mozdulatai.

Itt sétál az íróasztalomon:

nők vonulnak át tükrös agyamon.

Ha valami jó az eszébe jut,

mint két szikrázó, vörös alagút

gyúl s mélyül rögtön kék-sárga szeme.

Légy zümmög tova -- szinte száll vele,

s aztán tíz percig nézi a plafont:

mi az a gyanus kis fekete pont?

Az imént papírral futballozott,

függönybe, szőnyegbe csavarodott,

most felugrik, s fűtőtestre ül,

könyvekre, az a helye. És örül,

-- nem, nem örül: ásít, nyújtózkodik,

végül göngyöleggé kunkorodik.

Cilu, Cinciri, hófehér Cila!

Úgy sajnálom, hogy nem beszél soha...
 
 
0 komment , kategória:  ~Versek, imák, áldások I.  
Sinom Ágnes: Csekk-sírám
  2010-07-25 15:18:06, vasárnap
 
 




Csekkelek és csekkolok,
Sosem tudom hol vagyok,
Sárgaszínű számlák fekete
fényű fojtó szeme les rám
s ránk -Hogy vinné el a fene!
De nem viszi ám, postás hozza,
Tudja, hiszi, hová dobja
Incifinci papír-halál
Bankó-gyilkos sivár talány...

Melyst' fizessük, melyik várhat,
Nem építünk már légvárat
Elég kunyhó (két szoba plussz
pici konyha vécé) és slussz-
Sárgán susog minden sora
Tévé reklám! Mily ostoba
-be szép látvány, számat tátván
csekkborított- mulya bálvány
Irigylem a nyerő pasit
Hejehuja, fizet, hasít!

Ráragadt a technokollal
(talán lejön alkohollal)
S míg csekkjei hullnak róla
Éhen döglik ez az óda...
Reklám-mosoly, reklám-remény,
Hiszi szegény, eljön a fény
mely hozza a boldogságot
(Sárba nyomja minden álmod)
Öröm-gyár -vagy sovány vigasz-
Fizess ember fizess paraszt

Minden betűm ütött-kopott,
Noha kezem sosem lopott,
Továbbra is gyűlik, lapul,
Nézem báván, ártatlanul,
Fizetem míg lesz csak pénzem
Míg el nem kopik remény-fényem
Míg nullára nem merül létem-
 
 
0 komment , kategória:  ~Versek, imák, áldások I.  
Nézd ezt a romot, nem lakja...
  2010-07-25 12:57:48, vasárnap
 
 




Jagos István Róbert: A csokoládé ház

Nézd ezt a romot, nem lakja már senki.
Az udvarát is benőtte a gaz.
Mégis "úgy" tekintek erre a házra,
Mert itt nőttem fel, itt voltam kamasz.
Az emlékemben áll a csokoládé ház.
Gyermek évek tegnapjai
A falakon jönnek át.

Azóta már elenyészett minden.
A kisfiú is elment, messze van.
A hosszú úton régen elindult,
Mely rögös volt, s néha céltalan.
Napokon át kóborolt magában,
Később rátalált egy másik bolyongó.
Azóta is kéz a kézben járnak,
Bár volt néha egy-egy buktató.
A lelkemben még áll a csokoládé ház,
De a valóságban felörlődött
Az idő vas fogán.

Nézd ezt a romot, nem lakja már senki.
Az udvarát is benőtte a gaz.
A kisfiam a kezemet szorítva
Kérdezi - Apa, itt voltál kamasz?
A lelkemben még áll a csokoládé ház.
Gyermek énem egy kis darabja
Visszaköszönt rám.
Lelkemben még áll a csokoládé ház.
Gyermek évek boldogságát
A fiam kapja már.
 
 
0 komment , kategória:  ~Versek, imák, áldások I.  
Ki vágtat éjen s viharon át?
  2010-07-24 11:47:08, szombat
 
 




Goethe, Johann Wolfgang: Tündérkirály

Ki vágtat éjen s viharon át?
Egy férfi, lován viszi kisfiát.
Úgy védi, takarja: ne vágja a szél,
átfogja a karját: ne érje veszély.

"Fiam, miért bújsz így hozzám? Mi bánt?"
- Nem látod, apám, a Tündérkirályt?
Fején korona, palástja leng...'
"Fiam, ott csak egy ködfolt dereng."

"Szép gyermekem, gyere, indulj velem:
Sok tarka virág nyílik a rétemen.
Tudok csudaszép játékokat ám
s ad rád aranyos ruhákat anyám."

- Nem hallod, apám, a halk szavakat?
A Tündérkirály hív, suttog, csalogat...'
"Fiacskám, csendbe maradj, - ne félj:
a száraz lomb közt zizzen a szél."

"Szép gyermekem, jöjj velem, azt akarom:
meglásd: lányaim várnak nagyon, -
táncolnak is ők, ha a hold idesüt
s majd álomba ringat gyönge kezük."

- Hát nem látod... ott - nem látod, apám:
a tündérlányok már várnak reám. -'
"Fiam, fiam, én jól látom: amott
a nedves fűzfák törzse ragyog."

"Úgy tetszel nékem, te drága gyerek!
Mondd: jössz-e velem, vagy elvigyelek?"
- Édesapám, ne hagyj... ne - megállj:
megragad - elvisz a Tündérkirály...'

Megborzad a férfi, hajszolja lovát.
Fel, felnyög a gyermek, s ő nyargal tovább,
megérkezik, teste-lelke sajog:
ölében a kisfiú már halott.
 
 
0 komment , kategória:  ~Versek, imák, áldások I.  
Debreceni Ákos: Az út
  2010-07-23 11:49:49, péntek
 
 




Van, hogy megjutalmaz az élet és van, hogy csak szimplán pofán vág,
Hiszen a léted egy hosszú ösvény, és bizony belóg néhány ág,
De ha fel is tépi szíved egy-két éles tüskés gally,
Csak menj tovább az úton, s ígérem nem lesz semmi baj!

Egy életfogytig tartó túrába kezdtél,
Ködbe vész a múlt s a végtelenbe tart,
Olyan, mint ha reménykedve eveznél,
Mégsem tudod merre van a part.

Aztán elméd radarján egy jel működésbe lép,
Mire ráeszmélnél révbe érsz s ünnepel a nép,
Barátokkal egy torta mellett felidézzük a szép napokat
Este pedig iszunk pár kört, hogy vigyorba szedjük az arcizmokat

Hidd el ettől könnyebb lesz majd minden,
Nevetünk az életen, mint egy viccen
Hisz él még benned a tűz,
Ami minden gondot elűz
Ép lélek vagy egy teljesen ép testben

Mert van, hogy megjutalmaz és van, hogy pofán vág
És bizony megesik, hogy belóg néhány ág,
Nem tudod honnan indult, s merre tart
És néha úgy érzed, túl messze a part

Ezért kell, hogy legyenek álmaid,
Hogy beteljesítsed vágyaid,
Így elűzhetsz majd minden gondot, s bajt,
(Kell, hogy legyen ami hajt)

Legyen, ami feltankol egy évre
A mai nap egy fejezetnek a vége,
De holnap újabb indul majd
(Egy újabb év egy újabb rajt)

Egy a végzet s egy a kezdet
Ha elbuksz úgyis újrakezded
Menetelsz egy újabb cél felé
(Mindig arccal a fény felé)

Ma is ugyanolyan mint rég,
Csak a tortán újabb gyertya ég
Lezártad a sötét múltat,
Nekivágsz egy újabb útnak...
 
 
0 komment , kategória:  ~Versek, imák, áldások I.  
     1/401 oldal   Bejegyzések száma: 4000 
2017.09 2017. Október 2017.11
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 20 db bejegyzés
e év: 220 db bejegyzés
Összes: 103840 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 6619
  • e Hét: 6619
  • e Hónap: 170299
  • e Év: 1928106
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.