Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 23 
Karinthy Frigyes: Első szerelem
  2016-08-30 07:53:37, kedd
 
  Karinthy Frigyes:

Első szerelem


Sohsem daloltam én terólad
Én régi théma, szerelem
A józan ízlés mind e percig
E téren megmaradt velem
Pedig - (hinnétek hogyha mondom?)
Már asszonyt is szerettem én
- De nagy bolond is voltam akkor
Gyermekkoromnak reggelén!

Most már belé kezdék - az Isten
Bocsássa bűnöm - mit tegyek?
Első szerelmem hát leírom
Halljátok völgyek és hegyek
Nincs benne semmi nagy, se furcsa
Meghallgathatja ifjú és vén
- De nagy bolond is voltam akkor
Gyermekkoromnak reggelén.

Tudjátok, így volt. nem valék több
Tizenháromnál akkoron
Családostul nyaralni mentünk
Augusztus hónap volt soron.
Minden teljes pompában díszlett
A kék égen és föld színén
- De nagy bolond is voltam akkor
Gyermekkoromnak reggelén.

------------------------

Aztán... reggel lőn - napsugáros,
Élettől pezsgő szép világ,
De hajh! az ősz leheletétől
Sárgulni kezdtek már a fák
S a hűs szelet mi is megérzők
Sok édes, méla alkonyon...
- Akár hiszi, akár nem, önbe
Szerelmes voltam, asszonyom.

Be gyakran láttam Önt a kertben,
Ha alkonypírban ég az ég,
Az őszirózsák illatától
Telítve volt a könnyű lég.
Tekintetem kísérte mindig
A tiszta, árnyas utakon,
- Bolondság volt, de mit tehettem.
Szerelmes voltam, asszonyom. 
 
 
0 komment , kategória:  Karinthy Frigyes  
Karinthy Frigyes: Közöny
  2016-05-20 06:19:51, péntek
 
  Karinthy Frigyes:

Közöny


Hideg közönyből szemfödőt kötöttem
Mögéje rejtem fáradt lelkemet
Hideg közönynek nyirkos szemfödője
Magába burkol, elföd, eltemet.
Mi van még hátra? Egy lökés a ködbe,
melyre november csókja ráfagyott -
- Dobjátok már a földet rám, ti élők,
Mit késlekedtek? Én halott vagyok.

Tiétek a fény és a hang Tiétek;
Reátok bízta önmagát a Lét.
A napsugáros nyárnak boldog álma
Fölétek szórja százszínű tüzét.
Szerelmet áraszt holdsugáros éjjel,
a vágy viharja lángol és lobog,
Mámorba fúl a reszkető ígéret
- Ti boldogok, ti százszor boldogok! -

Enyém a köd volt és a szívszorongás
Amerre jártam elborult az ég.
Tűnődve néztek rám a szürke bércek
S kiáltó szómat vissza nem verék.
Virágok kelyhe meg nem nyílt előttem,
Szívembe egy se szórta illatát -
- Elhull a föld is, hol fejem lehajtám.
Felhő futott a holdas éjen át.

Szerettem én is, lelkem álmodása
Remegve várt virágot és tavaszt,
Első volt a poézis kék virága,
A szennyes árvíz elrabolta azt,
Majd jött a lány-ajk mámoros varázsa
Reám lehelt és szertefolyt legott -
- Végső szerelmem volt a büszke Élet,
De az kicsúfolt, megcsalt, elhagyott.

Ó boldog álmok balga álmodója!
Mi van még hátra? Éjfél és közöny.
Hit és remény - bárgyúk vigasztalása -
Te megtagadtál, nincs hozzád közöm.
Az én lelkemhez méltó, hogy lemondjon
A boldogságról, melyről álmodott -
- Mert joga nincs a boldogsághoz annak
Ki szereti a gyilkos bánatot.
 
 
0 komment , kategória:  Karinthy Frigyes  
Karinthy Frigyes: A cirkusz összedől
  2015-06-11 04:34:20, csütörtök
 
  Karinthy Frigyes:

A cirkusz összedől


A cirkusz összedől. Mi lesz most
Veled? Még mindig tétovázol?
Bámulva bambán a bokádon,
Csuklókon átütött szöget?

A cirkusz összedől. Recsegve
Ferdülnek a gerendaboltok -
A csürhe ájultan sikoltoz,
Néró kartárs is nyugtalan.

Cókmókját szedi, cihelődik,
Kissé fakón pislog körül -
Kartárs, a cirkusz összedül!
A szobrocskák is ingadoznak.

Mártír, közönség, - mindegy az most!
Írott malaszt, vagy égi kegy -
Isten, vagy ember- egyremegy!
Mikor a cirkusz összedől.

Itt már nem lesz kiváncsi senki
Hogy mi van írva a kereszten -
- No mit szólsz ehhez, híres Ösztön,
Ki csak bámultad sorsomat?

Életnek nem volt élet eddig -
De a halálnak sem halál!
Se temetés? se karnevál?
Se földi kéj? se égi hárfa?

Ki tompán szunnyadtál szívemben
Kiről csak annyit sejtek én,
Hogy régen él e földtekén
De eddig még senkit senkit se bántott:

Rejtelmes ősöm, bárki voltál,
Arkangyal, vagy orángután:
Most légy a szolgám és kutyám,
Ébredj, ugorj, karmolj, harapj!

Harapd a torkát, nincs segítség!
Nincs galamb szájába manna -
A csillagok mind messze vannak,
De a nyomor s a kín közel.

Segíts el a véres bitórúl
S mely látó két szemem megülte
A keshedt könnyeket törüld le
S a mafla vértanú-mosolyt -

Aztán a cirkusz összedőlhet,
Nem mondok átkot és imát -
- Meneküljön, ki merre lát!
Neked dolgod van e világon.
 
 
0 komment , kategória:  Karinthy Frigyes  
Karinthy Frigyes: A dudoló
  2014-11-06 06:03:26, csütörtök
 
  Karinthy Frigyes: 

A dudoló


Én egy keritésnél megálltam
Ahol az ucca véget ért -
A másik oldalon kísért
Árnyékom, gyáván és ziláltan,
Mint egy éhes kutya
Kilógó nyelvvel lohogott az árnyék -
Te éhes, kósza kuvasz, kócos kutya te
Te piszkos, rühes, fekete eb, mi dolog?
Én árnyékom, fekete árnyék
Én bánatom, fekete bánat,
Hallod-e, menj, most dudolok.

Dudolva
(Kár volna még meghalni
Szeretőmet itthagyni
Győrvárosi gyöngyvirágos
Ákáclombos
Temetőbe pihenni.)

Hallod-e, mindjárt beléd rugok ám
Szennyes bánat-kutya, te dög.
Tátogó torkod mit nyöszörög
Mit kuncsorogsz úgy az ember után?
Nem hallod, dudolok -
Most nem dobok húst a szivemből,
Még minden jóra fordul e ferde világon
És a szivem most csendben zakatol
És várnak egy puha szobába
És szeret, akit szeretek
És verkli nyekereg valahol.

Dudolva
(Kár volna még meghalni
Szeretőmet itthagyni
Győrvárosi gyöngyvirágos
Ákáclombos
Temetőbe pihenni.)

Hallottad, nem igaz, hogy akkora baj van
Nem is vagyok oly szörnyü szegény;
Nem igaz, lehet asszony enyém -
És van zene a verkli-zsivajban.
Van nálam arany
Hallod, lesz aranyom és nékik arany
Majd megmagyarázza helyettem
Hogy jó vagyok s igazat akartam
S hogy úgy igaz, ahogy én mondom,
S hogy az én arcom a helyes arc
Nap sugarában, dörgő zivatarban

Dudolva.
(Kár volna még meghalni
Szeretőmet itthagyni
Győrvárosi gyöngyvirágos
Ákáclombos
Temetőbe pihenni.)

Isten balekje: szivem, az éjbe
Hadd abba tremoló táncod -
Hogy dübörögnek a láncok
Ott lenn a biborszinü mélybe!
Ki küldött engem ide
Gurba csomókat bontani bénán
Főd alá nyomni ki akarja fejem?
Gödrök felé ki lökdös, gáncsot ki gurít durva röhejjel?
Hahó! nem játszom ezt a furát!
Hahó! ez nagyon buta játék.
Hahó! ki a földből a fejjel!

Dudolva
(Kár volna még meghalni
Szeretőmet itthagyni
Győrvárosi gyöngyvirágos
Ákáclombos
Temetőbe pihenni.)

E habarék föld tetején
Mint parafa, ugy libegek
Haloványzöld ligetek
Libegnek a hegy peremén.
Se alatta, se fölötte:
Alatta sötét, fölötte hideg -
Ó föld felszine, forró, fényszinü felszin
Dolgok teteje, te puszta, te pőre
Taraja víznek, kérge a fának
És jaj, gonosz tartalmak takarója
Szeretőm sima és puha bőre.

Dudolva
(Kár volna még meghalni
Szeretőmet itthagyni
Győrvárosi gyöngyvirágos
Akáclombos
Temetőbe pihenni.)
 
 
0 komment , kategória:  Karinthy Frigyes  
Karinthy Frigyes: Vezeklés, emelt fővel
  2014-05-01 12:59:16, csütörtök
 
  Karinthy Frigyes:

Vezeklés, emelt fővel


A kéj lecsapó mennykövénél
Amit láttam, nem volt mennyország,
- Uram, mutasd meg újra orcád;
Tévedtem, ennyi az egész.

Tévedtem - bűnt miért hazudjak?
Mellet ki ver, kezet ki tördel?
Én ebben a büzhödt gödörben
Téged kerestelek, tudod jól.

Kinek Legelső Látomása
Nyíló gyermekszememben égett:
A pokol fenekén is téged,
Nem ezt a hitvány ördögöt.

Én azt hittem, veled csatázom,
Mint egykor Jákob a hegyen:
Én vagy te - ámen, úgy legyen!
Akárki győz, győzött az isten.

Én ezt a bordélyházi lármát
Ezer sivító torkon át
Mint égbezengő orgonát
Hallgattam tátott, mafla szájjal.

Amivel az ördög kinált,
Ezért ittam a trágyaléből
És a boszorkányok öléből,
Mint aki szentelt bort iszik.

Tűrtem, hogy tátott számba köpjön
S könnyes szemembe, a pimasz,
De most egy áruló grimasz
Az álarcot letépte róla.

Hát ez volt, aki nyársrahúzott,
Eremből ugró vért eresztett?!
És én mint mennyei keresztet
Cipeltem őt a hátamon!

Megállj csak - hát ez nem te voltál?
Hová jutottam, istenem!
Hisz őket én nem ismerem,
Nem ér a játszma - kezdjük újra!

Hatot vetett, vakot vetett
Sorsom ez alvilági kockán -
Sebaj, még bírja a lapockám!
Nem gilt, ha az ördög kever!

Testvér vedd el, keverd meg újra
A zölden izzó vaspohárt:
Énnékem a sátán nem árt,
Az én sorsom isten lehet csak.

Napisten, ordító Valóság,
Új Ádám tántorog eléd,
Mint visszakullogó cseléd,
Ki méhedből szakadt el egykor.

Ki elcsavargott Édenedből
S Lillith sötét szemébe nézett
És megvakult s most puszta kézzel
Tapogatja a kék eget.

Mutass fényt, mely nem pörkölő tűz,
Hangot, mely nem halált okád.
Mutasd meg éltető okát
Az illatos barackvirágnak.

Erdőben fát, erdőt a fában
S erdő mélyén, kit elhagyott,
A szép, csukottszemű, halott,
Mosolygó, édes, édes Évát.
 
 
0 komment , kategória:  Karinthy Frigyes  
Karinthy Frigyes: Moslék-ország
  2012-09-13 12:23:21, csütörtök
 
  Karinthy Frigyes:

Moslék-ország


Jött értem a fekete hajó,
Jött értem a fekete vizen.
Álom-királyfit, vitt, tova vitt
Moslék-országnak mentiben -
Fekete hajó, fekete vizen.

Moslék-ország, hajh cudar ország,
Hajh, Hortobágy, zsír-szívü rém; -
Hajh, Átok-város, Redves-ugar:
Piszok-hazám, mit kapaszkodsz belém?
Fekete vizeken jöttem én.

Vagyok a nyugati sirály -:
De magyarnak köpött ki a föld.
Moslék-ország a nyakamon ül,
Engemet Moslék-ország örökölt:
Nyöszörög a hájszagu föld.

Már nem megyek el, fekete hajó,
Moslék-ország hagy' örülj szegény!
Hadd ugassanak, hadd ugassanak,
Fekete vizen, fekete legény,
Hajh, kutyafáját szomorú legény.
 
 
0 komment , kategória:  Karinthy Frigyes  
Karinthy Frigyes: Halott
  2011-12-09 17:06:27, péntek
 
  Karinthy Frigyes:

Halott


Az élőt kínálja gyümölccsel tavasz, nyár,
És kínálja borral a tél, -
De én már tudom, miből él a halott:
A halott könnyekből él.

A halott fekszik a sír fenekén,
Ahol nincs se tél, se nyár:
És sárga az arca s a szeme süpped
És fekszik és könnyre vár.

És fekszik és vár, hogy jönnek-e már,
És fekszik és vár a holt,
Nincs hála, se vád, nem kér, nem is ád,
Nem kell neki se nap, se hold.

Se emlék, se remény, se távoli táj,
Csak könny kell a szemből, sok szürke nyirok,
Mikor reccsen az ág és zúgnak a fák
S lüktetve szorul a torok.

Mikor szörcsög a föld és árad a csend
És szárad a csont odalent,
A csont, a kemény, akkor várja szegény
Vergődő lágy elevent.

Mert tudd meg: olyankor nevetni szokott,
Ha sírásra görbül a szád,
Ha sírsz, ne feledd lágy arcok alatt
A csontarc kaján mosolyát.

Én annyit sírtam már, ó, de unom!
Kimarta szívem a könny,
Mint vén, erezett, rossz régi rezet
Zöld rozsda, lusta közöny.

Ott sírtam, hol senki se látott,
Piszkos, züllött helyeken,
Mert gyűlölöm én a gyáva pityergést,
Utálom s émelyedem.

De ha kell még könny, adj jelt, te halott,
Nincs vége a tornak, még tart az ebéd,
Ha elfogy a szemből a víz, adok én
Vért is, ha kell, sót is, ecetben epét.

És szétfolyok könnyé s a földbe szivárgok,
Ha ez kell, halott, teneked:
Kimoslak a földből, kiáslak a földből,
Kibontom a gyolcsból tetemed.

S megindul a könny patakja veled,
A szennyes ár kidagad,
S rohan át temetőn, falon rohan át
Vad folyó, könny-zuhatag.

Egy új vizözön pörgesse meg újra
A földet, mint gyermek az orsót,
S vizek tetején, habzó vizeken
Noé bárkája, koporsód.

Halott, te halott, anyám, szeretőm,
Ó nőm, gyerekem, barátom!
Majd szállj ki belőle s adj hírt nekem onnan,
Ha kikötsz egy új Araráton.
 
 
0 komment , kategória:  Karinthy Frigyes  
Karinthy Frigyes: MÉNÉ, TEKEL.
  2011-12-07 21:53:48, szerda
 
  Karinthy Frigyes:

MÉNÉ, TEKEL...


Hallgasd meg, aztán mondd utánam ezt:
Versben mondom, hogy jobban megjegyezd.

Szívedbevésem és füledberágom:
Rossz volt embernek lenned a világon,

e korban, melynek mérlege hamis,
S megcsal holnap, mert megcsalt tegnap is.

Délben az ember megkísértetett,
Az éjben vártak a kisértetek.

Siratták Krisztus gyötrelmes keresztjét,
De a gyilkost megint hősnek nevezték.

A férfi vért ivott s a nő velőt,
Künt a költő bőgött a bolt előtt.

Halottra adtak selymet és brokátot,
Az élő rongyos volt és vért okádott.

Virággal hintették a síri vermet,
Az élő künt a hó alatt didergett.

Hangos szóval esküdtek a koporsón,
Az élő halkan jajgatott a borsón.

Bámult a gyermek, nagy szemét kinyitva,
Az aggok hallgattak, gyáván sunyítva,

de szembeköpte mesterét a hitvány
Piszkos ripők, a szemtelen tanítvány.

Hajók rohantak égő tűzveszélyben,
A ringyók cifra rongya szállt a szélben,

de a legszebb és a legékesebb
Szemétdombon rohadt el, mint az eb.

Most hát kezem tördelve, sírva kérlek,
Vigyázz, figyelj: készül a tiszta méreg.

Tedd most szívedbe és füledbe el -
Az értelmét majd megtudod, ha kell.

MÉNÉ, TEKEL, - ha érted, vagy nem érted,
jegyezd meg jól: tenéked szól s teérted.

Egykor sötétben elmondott dalom,
Mint lángírás világít a falon.

Jegyezd meg jól: ma szürke szók ezek,
De élni fognak, hogyha én nem élek
S lesznek, ha nem leszek
 
 
0 komment , kategória:  Karinthy Frigyes  
Karinthy Frigyes: Recitatív
  2011-07-15 19:15:17, péntek
 
  Karinthy Frigyes:

Recitatív


Utoljára még elmentem volt szeretőmhöz
És beszélgettem vele a lépcsőházban:
Bementünk, mert kint nagyon fújt a szél
És kemény csöppek estek.

Végleg elbúcsúztunk, már nem szeretem:
Aztán lementem a Rottenbiller-utcán,
Vettem gesztenyét, de nem tudtam lenyelni,
Találkoztam Bíró barátommal.

Bíró beszélt a neo-impresszionizmusról,
Én mondtam: mindent abba kell hagyni:
A művészetnek ne legyenek korlátai -
Se ütem, se vonal, se szín.

Vagyis az a művészet, amit az ember gondol,
És ha nem gondol semmit, az is művészet -
És ha csak érez valamit, az is művészet
És ha neked nem, hát nekem.

És ha neked ez nem képez művészetet
Kedves Ernő: hát akkor nem művészet -
Nem is az a fontos, hogy művészet-e
Vagy sem; - nem az a fontos.

És ha ez nem művészet: hát nem az,
De akkor nem is kell művészet -
Mert az a fontos, hogy figyeljenek
Az emberek és jól érezzék magukat.

Bíró dühösen ott maradt az utcán,
Én meg bementem egy kávéházba:
Akkor egy szélroham jött veszekedve
És bevágta az ajtót.

A szélnek mondtam egy gorombaságot,
Kávét ittam és olvastam egy lapot:
Valami cikk volt a versköltészet céljáról,
De nem egyeztem meg vele.

Ja, igaz: a lépcsőházból lejövet
(Még ott, volt szeretőmnél) arra gondoltam,
Hogy most meg kellene dögölni
És kiölteni a nyelvemet.
 
 
0 komment , kategória:  Karinthy Frigyes  
Karinthy F: A halottas kocsi
  2010-07-07 20:57:25, szerda
 
  Karinthy Frigyes:

A halottas kocsi


Egy fekete kocsi ment a Köruton,
május volt, mert az minden évben van.
A fák tehát lomboztak és rügyeztek
és drága nők csacsogtak boldogan.
Nyitott kocsik kacéran ringatóztak
ki a ligetbe, merre lát a szem
csak a fekete kocsi ment közöttük
becsukva, szépen engedelmesen.
A kocsiban, hol kellemes homály volt
feküdt három fehér ur meztelen.
A hangulat kissé fagyos közöttük
a modoruk se könnyed, fesztelen.
A lábukra egy cédulát kötöttek
a cédulán rendőri látlelet
friss jégből van a derékalj mögöttük
jégből a paplan a fejük felett.
És szólt az egyik mozdulatlan arccal
mig fején a jég halkan szörcsögött:
Önt ugyebár Mohácsnál dobta partra?
És szólt a másik: Mint egy hörcsögöt!
És szólt az egyik: Ön soká feküdt lenn.
És szólt a másik: Négy napot, bizony!
Én Óbudánál ugrottam be, és Ön?
És szólt a másik: Én a Lánchidon!
És szólt az egyik: Az Öné milyen volt?
És szólt a másik: Barna és molett.
És szólt az egyik: Az enyém is éppen.
És szólt a másik: Hát az meglehet.
És szólt az egyik: Mondja, hogy nevezték?
És szólt a másik: Ringaráz Kata.
És szólt az egyik: Hát ez óriási!
Hisz akkor Ön a Csempe Pál tata.
Én azt hittem, Önt szerette mégis
azért ugrottam, mint egy kerge kos.
És szólt a másik: Hát nem Önt szerette?
Hisz én Ön miatt voltam bánatos.
És szólt az egyik: Hát nem Önt szerette?
És szólt a másik: Ó, hát volt remény?
És szólt az egyik: Hát kié lett akkor?
És megszólalt a harmadik: Enyém!
 
 
0 komment , kategória:  Karinthy Frigyes  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 23 
2017.05 2017. Június 2017.07
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 8 db bejegyzés
e hónap: 247 db bejegyzés
e év: 1657 db bejegyzés
Összes: 28090 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 4306
  • e Hét: 30173
  • e Hónap: 212062
  • e Év: 845340
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.