Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/32 oldal   Bejegyzések száma: 316 
Ady Endre: Zsókának. . .
  2018-02-23 06:53:41, péntek
 
  Ady Endre:

Zsókának. . .

-1899. dec. -


Akiről szólott a legelső nóta,
Zsóka menyasszony, férjhez megy a Zsóka.
Még kurtaszoknyás kislány egy pár éve
És nemsokára a más felesége,
így van megírva, pár rövidke sorba.
Mintha ez olyan természetes volna.
Az a riporter mit tudta, hogy ebbe
Egy kész regény van végleg eltemetve.
Bevégzett regény, be nem végzett álom,
Zsóka voit az én első ideálom.

Megejt varázzsal édes ifjú emlék,
Mintha most újra az a régi lennék,
Mintha még most is könnyű vón a nóta,
Mintha még most is hü lenne kis Zsóka,
Mintha még most is tudnék szőni álmot,
Pedig meghaltak már az ideálok,
Ahogy elhangzott az az első nóta.
Édes kis Zsókám, haldoklóm azóta,
Reményem, álmom mind-mind semmivé lett,
Meghalt magával, maga volt - az élet .

Maga férjhez megy, édes kicsi Zsóka,
Mást fog ölelni, másé lesz a csókja.
Oh, legyen boldog azzal a mással,
Ölelje az át oly forró vággyal,
Mint ahogy én egykor átölelni vágytam
Szereleméhes, boldog ifjú vágyban
S haljon el most már minden emlék, nóta,
Feledjünk mindent hisz menyasszony a Zsóka.

Prágai Magyar Hirlap, 1922. augusztus 20.
 
 
0 komment , kategória:  Ady Endre  
Ady Endre: Intés az őrzőkhöz
  2018-02-02 08:43:30, péntek
 
  Ady Endre:

Intés az őrzőkhöz


Őrzők, vigyázzatok a strázsán,
Csillag-szórók az éjszakák,
Szent-János-bogarak a kertben,
Emlékek elmult nyarakon,
Flórenc nyarán s összekeverten
Bucsúztató őszi Lidónak
Emlékei a hajnali
Párás, dísz-kócos tánci termen,
Történt szépek, éltek és voltak,
Kik meg nem halhatnak soha,
Őrzött elevenek és holtak,
Szivek távoli mosolya,
Reátok néz, aggódva, árván,
Őrzők: vigyázzatok a strázsán.

Őrzők, vigyázzatok a strázsán,
Az Élet él és élni akar,
Nem azért adott annyi szépet,
Hogy átvádoljanak most rajta
Véres s ostoba feneségek.
Oly szomorú embernek lenni
S szörnyüek az állat-hős igék
S a csillag-szóró éjszakák
Ma sem engedik feledtetni
Az ember Szépbe-szőtt hitét
S akik még vagytok, őrzőn, árván,
Őrzők: vigyázzatok a strázsán.
 
 
0 komment , kategória:  Ady Endre  
Ady Endre: Bujdosó kuruc rigmusa
  2018-01-30 09:06:05, kedd
 
  Ady Endre:

Bujdosó kuruc rigmusa


Tíz jó évig a halálban,
Egy rossz karddal száz csatában,
Soha-soha hites vágyban,
Soha-soha vetett ágyban.

Kergettem a labanc-hordát.
Sirattam a szivem sorsát,
Mégsem fordult felém orcád
Rossz csillagu Magyarország.

Sirattalak, nem sirattál,
Pártoltalak, veszni hagytál,
Mindent adtam, mit sem adtál,
Ha eldőltem, nem biztattál.

Hullasztottam meleg vérem,
Rágódtam dobott kenyéren.
Se barátom, se testvérem,
Se bánatom, se reményem.

Már életem nyugalommal
Indul és kevéske gonddal,
Vendégséggel, vígalommal,
Lengyel borral és asszonnyal.

Lengyel urak selymes ágya
Mégis forró, mint a máglya.
Hajh, még egyszer lennék árva,
Be jó volna, hogyha fájna.

Áldott ínség: magyar élet,
Világon sincs párod néked,
Nincsen célod, nincsen véged,
Kínhalál az üdvösséged.

Elbocsát az anyánk csókja,
Minden rózsánk véres rózsa,
Bénán esünk koporsóba,
De: így éltünk vitéz módra.

Élet és Irodalom 1923. márc. 20.
 
 
0 komment , kategória:  Ady Endre  
Ady Endre: Az én rosszaságom.
  2018-01-26 06:17:16, péntek
 
  Ady Endre:

Az én rosszaságom.


Küldjétek a szivemet holtan
Valakihez, (nem tudom, kihez)
Akihez a legrosszabb voltam.

Egy bus harczos védjen meg engem,
Kinek kegyetlen sorsa a harcz
S ki sirva jár a fergetegben.

Én jajgatva, én sirva szánom,
De halottan sem enyhíthetem
Az én szomorú rosszaságom.

Nézzétek majd szivem, a hültet:
Milyen szép volt s milyen nyomorék.
Engem ős átkok harczba küldtek.

Ha veszettül vívtam, csatáztam,
Sirva dalolt szivemben az üdv
Mint egy elhagyott szentegyházban.

Akit vágott busán, veszetten
Átkozott, harczos, bolond karom,
Talán-talán épp azt szerettem.

Küldjétek a szivemet holtan
Valakihez, (nem tudom, kihez)
Akihez a legrosszabb voltam.

a_het_1907. dec. 22.
 
 
0 komment , kategória:  Ady Endre  
Ady Endre: Az élet győz.
  2018-01-09 08:27:45, kedd
 
  Ady Endre:

Az élet győz.


A ki az Élettel kikötött,
Akkor hal meg, erője veszvén,
Mikor az Élet lakodalom :
Csillag-esős, nyárvégi estén.

Jaj, hogyha én is akkor megyek,
Mikor pázmásan hull a csillag,
Mikor még menni nem akarok,
Jaj, hogyha épen akkor hívnak.

Karmos lelkemnek mit felelek,
Ha karmolva és fúlva kérdi:
>Miért megyünk el ilyen korán ?<
S ha megmondom, tán meg se érti.

>Békétlenek voltunk: meghalunk
Muszájból, fáradtan, sötéten,
S úgy bukunk bele a semmibe,
Mint lázadó tüzek az Égen.<

Jaj, hogyha az Élet győzni fog
S hűtlenségemért meglakoltál
Sohse látott még ez a világ
Nyugtalanabb szomorú holtat.

Rettenetes szép éjszaka lesz,
Csodásabb, dúsabb, mint a többi:
A győztes Élet ez éjszakán
Minden ős pompáját kiönti.

Vasárnapi Ujság 1908. április 26.
 
 
0 komment , kategória:  Ady Endre  
Ady Endre: Az ájulásig-csók
  2017-12-28 07:49:42, csütörtök
 
  Ady Endre:

Az ájulásig-csók


Ez az ájulásig-csók hona,
Rettegi a paraszt babona
S valahol, vad, erdő-szakálas,
Szatir-képű, bús hegyek alján
Fekszik, mint egy nagy fiatal lány.

Mikor rásüt a Hold, megremeg.
S eléberoskadnak a hegyek,
Fehér halmait nyögve áldják,
Szent forrásaira borulnak
És csókba, könnybe, vérbe fulnak.

Jaj annak, aki már erre járt,
És jaj, aki itt asszonyt talált,
Maró szája sohse lakik jól,
Ajka, foga, szíve elvásik,
De csókolni fog ájulásig.

Estéjén, éjén és hajnalán,
Vére és asszonya sincs talán
Ott piheg egy ibolyás dombon.
S asszony nélkül vagy asszonyostul
Csókol, amíg csak belepusztul.
 
 
0 komment , kategória:  Ady Endre  
Ady Endre: Az elsüllyedt utak
  2017-12-27 08:46:19, szerda
 
  Ady Endre:

Az elsüllyedt utak


Hívott a titkok nagy mezője ,
Kellette magát száz sima ut
És én legényesen , dalolva
Csaptam mögöttem be a kaput .

Valamennyi út fölfelé tört,
Ragyogón és virágba-veszőn
S én feledtem a csöndes udvart ,
Rohantam részegen a mezőn .

Rohantam dalosan s vakultan ,
Befogtak új, csodás illatok
S száz út végén nem vettem észre ,
Hogy már minden utam elhagyott .

Sehol , sehol a régi hajlék ,
Ködbe és éjszakába borult ,
Rét , út, virág , illat és udvar ,
Kapu , hit , kedv , mámor , nóta , mult .

Vad bozótok el-elbuktatnak ,
Emlékek és borzalmak között
Taposom a vaksötét pusztát,
Sorsomat és a sűrű ködöt .

Vissza , a vén csöndes udvarba ,
Elsűlyedt azóta mind az ut
S távolból hallom , ködben , éjben .
Hogy nyitogatnak egy vén kaput .

Vasárnapi Ujság - 1908. Karácsonyi melléklet.
 
 
0 komment , kategória:  Ady Endre  
Ady Endre: A vén csavargó 3.
  2017-12-04 09:27:14, hétfő
 
  Ady Endre:

A vén csavargó 3.


Pompás és kicsiny palotában
Párfümös, párás, jó meleg,
Csókos illatú, kis termekben
Vár a legnagyszerűbb leány.

Szűz, de pompásabb az Életnél,
Bölcs, de nyugtalan telivér
S az ő kész, szent hálószobája
Megér száz, hires csarnokot.

Ő az Életnek el-nem-értje,
Ő az a Gyönyör-Valaki,
Kiért nem kár a kárhozás sem,
Kiért nem nagy adó az üdv.

Édes ágyába vonja forrón
A vén csavargót ez a lyány
S a legégibb muzsika hallik
A legemberibb éjjelen.

Nyugat 1912.



Ady Endre: 

A vén csavargó 4

Így fagyott meg a vén csavargó.

Nyugat 1912.
 
 
0 komment , kategória:  Ady Endre  
Ady Endre: Elfáraszt a várás.
  2017-11-28 08:35:24, kedd
 
  Ady Endre:

Elfáraszt a várás.


Siratom, hogy sokat szóltam,
Biztattam és eligértem,
Mert járnom kell
Most bénán is, csúszva térden.

Járni, tenni, igazolni
Híveknek tett hűség-esküt,
Fölemelni
Minden felém-dobott kesztyűt.

Élni, mintha kedvem volna,
ígérgetni úgy, mint régen
És gyűlölni,
Ki már nem is ellenségem.

Már békülnék, megbocsátnék,
Hogyha nékem megbocsátnak,
De tett eskük
Unszolnak és nem bocsátnak.

Lázat, mely meghalni sem hagy,
Csillogást, mely lankad, restül,
Be itt hagynék,
Ha szabadna, mindenestül.

De ki kérdez, választ várjon,
Ha nem is kell már a válasz.
Választ várok
S ez a várás úgy elfáraszt.

Vasárnapi Ujság 1914. február 1.
 
 
0 komment , kategória:  Ady Endre  
Ady Endre: Vidám temetés éneke.
  2017-11-21 07:39:55, kedd
 
  Ady Endre:

Vidám temetés éneke.


Mik elmúlnak, meg is csunyulnak,
Még a bánat sem szép, ha elmúlt
S én régen utálom a multat.

Fölemeltem az én szivemet
S hirdetem a siránkozóknak:
Boldog az, ki vidáman temet.

Múlás a rendje az örömnek
S változás mindig új alakra.
S az örömök szünetlen jönnek.

Minden, mi van, szép, friss hajadon,
Az emlékek agg-szűzét dobd el
S fogd a jelent vígan, szabadon.

Vond ifjan, ha vén is a vállad,
Mikor settenkednek a múltból
Haszontalant és czifra árnyak.

Ki ma nincs, az nem is volt soha,
Emlékezni raboknak terhe,
Szabad ember felejt s fut tova.

Az élet perez, mely folyton lebben.
Minden perczed bocsásd el csókkal,
Kínlódni is kéj a jelenben.

Akármilyen rongyos a jelen,
Prédája nem leszek a múltnak,
Behunyom szemem s megölelem.

Vasárnapi Ujság 1912. szeptember 8.
 
 
0 komment , kategória:  Ady Endre  
     1/32 oldal   Bejegyzések száma: 316 
2018.01 2018. Február 2018.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 231 db bejegyzés
e év: 542 db bejegyzés
Összes: 30439 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 4838
  • e Hét: 42759
  • e Hónap: 145754
  • e Év: 339619
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.