Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/30 oldal   Bejegyzések száma: 297 
Ady Endre: Hosszú az erdő.
  2017-07-08 05:35:13, szombat
 
  Ady Endre:

Hosszú az erdő.


Csak az erdő hosszú, mert én futnék, tűrnék,
Hogy hajráz a hajrá, hogy búg az a kűrt még.
Véres vad-kergetés, veszett, búgó kűrtje
Hogy hajráz a nemes erdőbe kerűltre !
Hogy jönnek utánam, mindenféle jókkal,
Éhezett kopókkal s jóllakott kopókkal,
Minden rendű aljas, milyen emelt fővel
Ugatja a nyomom hajnali kelővel.
Hajnali kelővel, éji Hold-búvóval
Rut, fekete sárral, szálló szűzi hóval
Mióta itt futok nyugtot nem engednek
Tavasszal kergetnek, ősszel is kergetnek.
Én vagyok a vadjuk,. kivánatos vadjuk
Utánam iramul, iramjuk, szimatjuk
És hosszú az erdő, csak kifutni tudnék
Oh csak már kijutnék s be hosszú az út még.
Be hosszú az erdő,'mert már mindent tűrnék . .
De hajráz a hajrá, de búg az a kűrt még !

A Jövendő 1910.
 
 
0 komment , kategória:  Ady Endre  
Ady Endre: Mert senki jobban
  2017-06-29 07:26:15, csütörtök
 
  Ady Endre:

Mert senki jobban


Úgy kellene fürkésznem a nyomodban,
Kis életed álságát mintha bánnám,
Mintha egy kicsi, hazúg, halavány lyány
Fontossá lett légyen, mert szeme lobban.

S mert annyi ajkról, telt nadály, leválván,
Csőröcskédet kívánom egyre jobban,
Úgy kellene, hogy Vénusz a habokban,
Csilló testtel káprázz, mint forró bálvány.

S bár ájulóan gondolok öledre,
Csábító, hívó tündöklésöd vedd le,
Hadd szabaduljon arcom, szemem, vállam.

S mért kell, hogy ravasz kis buksiddal tudjad
Vágy-tagadásom negédes-hazugnak,
Mert senki jobban nem áhított nálam?
 
 
0 komment , kategória:  Ady Endre  
Ady Endre: Sírni, sírni, sírni
  2017-06-20 06:43:11, kedd
 
  Ady Endre:

Sírni, sírni, sírni


Várni, ha éjfélt üt az óra
Egy közeledő koporsóra.

Nem kérdeni, hogy kit temetnek,
Csöngettyűzni a gyász-menetnek.

Ezüst sátrak, fekete leplek
Alatt lóbálni egy keresztet.

Állni gyászban, súlyos ezüstben,
Fuldokolni a fáklyafüstben.

Zörgő árnyakkal harcra kelni,
Fojtott zsolozsmát énekelni.

Hallgatni orgonák búgását,
Síri harangok mély zúgását.

Lépni mély, tárt sírokon által
Komor pappal, néma szolgákkal.

Remegve, bújva, lesve, lopva
Nézni egy idegen halottra.

Fázni holdas, babonás éjen
Tömjén-árban, lihegve mélyen.

Tagadni multat mellet verve,
Megbabonázva, térdepelve.

Megbánni mindent. Törve, gyónva
Borulni rá egy koporsóra.

Testamentumot, szörnyűt, írni
És sírni, sírni, sírni, sírni.
 
 
0 komment , kategória:  Ady Endre  
Ady Endre: Szívek.
  2017-06-05 06:34:03, hétfő
 
  Ady Endre:

Szívek.


Valahol egy bús sóhaj szállt el :
S most lelkemen pihen,
Valahol kacagás csendült most:
S mosolyog a szívem.
Valahol szép lehet az élet:
Mert leány után futok,
Valahol nagy lehet az átok:
Mert sírni sem tudok.

Valahol egy szívnek kell lenni,
Bomlott, beteg, szegény.
Megölte a vágy és a mámor,
Épp úgy. mint az enyém.
Hallják egymás vad kattogását,
Míg a nagy éj leszáll
S a nagy éjen egy pillanatban
Mindakettő megáll . . .

Jövendő_1903.
 
 
0 komment , kategória:  Ady Endre  
Ady Endre: Várás a tavasz-kunyhóban
  2017-04-28 07:49:33, péntek
 
  Ady Endre:

Várás a tavasz-kunyhóban


Gyep-trónján a Tavasz-kunyhónak,
Öreg csont, újra itt ülök.
Tágult szemekkel és nyugtalanul
Hevülök.

A Tavasz-kunyhó fala: álom.
Szőnyege: mult. Tetője: vágy.
S avarra vetve gúnyosan, puhán
Kész az ágy.

A Zavar, a Tavasz leánya,
Minden sarokból rám nevet
S bedúdolnak ős, trágár dalokat
A szelek.

Ez az a nász, amit igérnek
S amit soha meg nem kapunk.
>Holnap<, súgja a végső Tavasz is
S meghalunk.

De várok a Tavasz-kunyhóban
S a nász-vágy mindig tegnapi:
Elment örökre, vagy sohse jön el
Valaki.
 
 
0 komment , kategória:  Ady Endre  
Ady Endre: Elűzött a földem 
  2017-03-26 09:13:56, vasárnap
 
  Ady Endre:

Elűzött a földem 


Az én földem aludni akar, 
Itt most szent, néma árnyak ingnak. 
Engem ideűztek a hegyek, 
Ez az én földem . . . Itt ütök 
Téli tábort az álmaimnak . . . 

Kék hegyek ködje omlik ide, 
Hóharmatos a tarka avar, 
Az én földem aludni akar, 
Pedig én ide ünnepre jövök, 
Fura lányokkal jövök ide ; 
Rózsa-lugas kell, nászágy kell nekünk 
Hahó ! Vén alvó, itt megpihenünk, 
Meddő álmok e sápadt némberek, 
Menyasszony mind, az egész sereg, 
Elmúlt a nyár s ez mind nászágyra vár, 
Ködharangok búgnak, zene szól, 
jön a vőlegény a hegyek alól . . . 

Hideg ez a sík, fátyolos arcú . . . 
Átgázolom a ködtakarót . . . Csönd . . . 
Dobogok lábommal a földön, 
Hiába költöm, hiába költöm, 
Az én földem aludni akar. 
Károgó varjak csapata száll, 
De néma, de csöndes az avar . . . 

" Megjöttem ! Hallod ! Én vagyok itthon, 
Aki rég elment, az a fiad!" 
Bomlik a fátyol, reszket a sóhaj, 
A hullafoltos, vén alvó riad. 
" Honnan jössz? " " A városból jövök, 
Hozzád .jövök, már rég hazavágyom." 
" És mit akar itt e cifra sereg? " 
" E cifra sereg? . . . Hát látod te is? 
Ez mind csak álom, néhány nyári álom. 
Forrók, buják, meddők szegények, 
Együtt bolyongtunk, velük élek, 
Nem tudta megáldani sehogy 
Szomjas méhüket a városi nyár, 
Erődért jöttünk a nagy pillanathoz, 
Ez a meddő sereg csodádra vár . . . " 

A köd kavargott, rám ült, befedett, 
Átokzsivaj zúgott az avaron ; 
" Legyetek meddők, így akarom ! 
Bomló, beteg vágy nászt itt nem terem, 
Az én síkomon nyílt a szerelem, 
Itt a jövő az úr a csók felett, 
Itt nyáron szeret, a ki szeret, 
Űző vágynak itt nem üt csókos óra, 
Pusztulj innen város beteg lakója, 
Itt szűz világ van, álomnak szaka 
S nem villámfényes nap az éjszaka, 
Betelő a vágy, testes az álom, 
Az élet mindig győz a halálon, 
Itt álom és csók tiszta és egész, 
Utánuk nem láz jő : szent pihenés, 

Itt kinzó láz nem pusztít a szíven: 
A sík ölel, terem és megpihen. 
Az én sík-lelkem benned a lélek. 
Neked nem kellett a sík-élet, 
Szólít a város, várnak a hegyek, 
Én idegennek ágyat nem vetek. 
Bús álmaiddal vándorolj tovább, 
Oda, hol egymás öldöső fele, 
A csóknak és termésnek istene, 
Oda, hol célja, rendje nincs a csóknak 
S becsük van a magtalan álmodóknak, 
Hol betelő vágy nincs s örök a láz: 
Itt nincs már csók, megérett a kalász . . . . " 

. . . Kalásztalan, bús lelkem indult, 
Elhalt a ködharangok hangja s a zene 
S én szálltam az álom-lányok csapatával 
A város fele . . . 
A szárnyam súlyos, szörnyű nesztelen, 
Nézem a várost és nincsen szemem, 
Sírnék: nincs könnyem, szólnék: nincs szavam, 
Csak szállok búsan, némán magasan . . . 
EIűzött a földem . . . 

Jövendő_1904.
 
 
0 komment , kategória:  Ady Endre  
Ady Endre: Temetés a tengeren
  2017-02-26 08:18:34, vasárnap
 
  Ady Endre:

Temetés a tengeren


Breton parton sújt majd az álom
S alszunk fehéren és halottan
Tengeres, téli, szürke tájon.

Jönnek erős, breton legények
S fejkötős, komoly, szűz leányok
S fölzeng egy bús, istenes ének.

Köd és zsolozsma. Zúg a tenger,
Vörös bárkára visznek minket.
Könnyel, virággal, félelemmel.

S téli orkán vad szele dobban,
Vörös bárkánk tengerre vágtat
S futunk fehéren és halottan.
 
 
0 komment , kategória:  Ady Endre  
Ady Endre: Egy utolsó égiháború
  2017-01-02 09:56:37, hétfő
 
  Ady Endre:

Egy utolsó égiháború


Már előre, már előre
Úgy látom, mintha itt volna
Ifjúságom ezer dolga,
Mit befogott a penész,
De a mi szent, szentnél szentebb:
Enyém, ifjú és egész.
És sohse' fog megvénülni
És ifjabb az ifjúságnál,
Maradandóbb az igaznál.

Ott fogok egy dombon ülni
S tán nem népdalt dúdolok
S képet juttat majd eszembe,
Hogy ekével bandukolva
Földet tör négy-nyolcz tulok.
De akarom: emlékezzem,
De akarom, hogy az otthont
Lássam frissen, jobban, szebben.
Meghurczoltan, sokat látva,
Űzve, szidva és imádva
Nem tehetek kegyesebben
Ön fejemre koszorút,
Mint hódoltan, meghajolva,
Magam csalva, bántva, lopva
Rázúdítok a lelkemre
Egy nagy égiháborút:
Olyan szép volt ifjan látva
S úgy illik az otthon-tájra,
Úgy illik az én szívemhez
Ez a víg vég-zivatar.

Vasárnapi Ujság 1911.
 
 
0 komment , kategória:  Ady Endre  
Ady Endre: Vágyni hogy szeretnék
  2016-12-09 05:51:29, péntek
 
  Ady Endre:

Vágyni hogy szeretnék


- Kaffka Margitnak küldöm, a nagy írónak,
félelmetes barátnak, de derék embernek -

Hiszen jó volt magamban,
Magamért és magammal élni,
De ezt a boldogságot
Olyan jó volna fölcserélni.

Valami furcsa kékkel,
Egy ősi s csak holnap jött mával,
Valami kidacolt, nagy,
Kínra-hajló romantikával.

Óh, vágyni hogy szeretnék,
De nem vággyal, aki csak percnyi,
De vággyal, amellyel
Örökig ki lehet telelni.

(Üzenet)

(Margit, egyfajta a fajunk,
Be nagyon nem itthon vagyunk
S be nagyon itt kell nekünk lennünk
S be kár ez a sok furcsaság:
Csak tépik lelkünk, a lazát,
Kit őseink feledtek bennünk.)
 
 
0 komment , kategória:  Ady Endre  
Ady Endre: A lelkek temetője.
  2016-11-30 08:46:39, szerda
 
  Ady Endre:

A lelkek temetője.

E föld a lelkek temetője,
Ciprusos, sötét temetője,
Sok vér ömlött itt valaha
S mag-gyilkos méreg lett belőle.

Itt azok éltek, kik nem éltek,
A legkülönbek sohse éltek.
Itt meddő a nagy gerjedés
S boldogok százszor a vetéltek.
 
 
0 komment , kategória:  Ady Endre  
     1/30 oldal   Bejegyzések száma: 297 
2017.06 2017. Július 2017.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 258 db bejegyzés
e év: 1924 db bejegyzés
Összes: 28355 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2756
  • e Hét: 23952
  • e Hónap: 162684
  • e Év: 1015227
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.