Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/31 oldal   Bejegyzések száma: 300 
Ady Endre: [Valaki élt...]
  2017-09-03 08:38:59, vasárnap
 
  Ady Endre:

[Valaki élt...]

Valaki élt. Itt járt valaha,
Volt könnye, gúnyja, kacaja.
Tán nemsokára sehonnai holt,
Te tudod, mondd meg, ha kérdik: ki volt.

1906.

 
 
0 komment , kategória:  Ady Endre  
Ady Endre: Mesét mondok
  2017-08-25 07:07:35, péntek
 
  Ady Endre:

Mesét mondok


Ott künn hüvös van kikeletkor,
Szívünkben tavasz, szerelem.
Ott reszket a korán nyilt virág,
Itt elhalt már a gyötrelem.
Még nem oly régen nyári napnak
Lángjától sem hevült szivünk,
Most csodás meleg fűzi egybe:
Tavasz van, remélünk s hiszünk!

Künn hűs szellő tép le virágot,
Jer! hajtsd vállamra kis fejed.
Télről regél a kósza szellő,
Mesét mondok én is neked.
Sivár életről, hosszú télről,
Enyészetről beszél regém...
De ne reszkess hát, drága kincsem:
Tavasszal, csókkal végzem én!

. . . Bohó gyermek volt; álmodozva,
Vágyón kezdé az életet,
Szívében vágyak lángja égett...
-- Róla mesélek most neked.
Ha láttad volna, mint ölelte
Karjával a világot át,
Megszántad vón' szegény rajongót,
Ki semmiért mindent od'ád!

Mindent! Hiszen szívének kincse
Volt gazdagsága, mindene!
Dobogott, vágyott, égett e szív,
Százhangu dallal volt tele.
Óh! de a dal elhangzott árván,
A vágy sóhaj lett nemsoká:
Szeretet szárnyán merre szálljon?
Nincsen rokonszív, nincs hová!

S eljött a tél. Didergő lelke
Úgy reszketett, mint kis madár,
Melynek lehullott pelyhes fészke,
Ha elhervadt az enyhe nyár.
Ajkán elhalt már rég' az ének,
Reménye eltünt, el . . . tova . . .
S ha visszaszállt egy pillanatra,
Egy sejtés űzte el: soha!

Tovább bolyongott fázva, némán,
Nem ejtett ajka egy panaszt,
De bánat ült a sáppadt arcon,
Ki látta meg? Ki látta azt!
Egy szép leány volt. Olyan lágyan,
Epedve kérdé bánatát...
Egy fénysugár tört át az éjen:
Van még a földön jó barát?!

Van még. Az ifju hitte, hogy van.
Szíve megnyílt. Ajkán a dal
Felcsendült ismét; forró vágyba
Olvadt belé a bús sohaj.
A sebzett szív újult reménye
Általragyogta új dalát:
Vihar után a nap pazarlóbb,
Ragyogva szórja sugarát...

Délibáb volt a lány szerelme,
Mely kopár pusztát szánva-szán,
Csalóka fényét önti rája,
Hogy így enyhítsen bánatán.
Elszáll, midőn a nap is tűnik,
Ha közeleg az éjszaka,
-- Elszállt a lány, elűzte tőle
Az élet egy kis vihara.

Szegény fiú! Nem sírt. Miért is?
A sors kegyetlen zsarnokunk,
Haragja akkor sújt le mindig,
Amikor boldogok vagyunk.
Amikor szerelmet sovárgunk,
Egy csontváz karja nyúl felénk...
. . . Ez a sorsunk . . . De te miért sírsz,
Édes szerelmem? Fáj mesém?

Ne sírj, ne sírj! Nem mondom tovább,
Ölelő karod fogjon át.
Ajkad zárja mesélő ajkam,
Mely a te csókodért sovárg.
Ujjá teremt, égig emel föl,
Felejtet mindent ez a csók . . .
E csók az én bús mesém vége
S lehet-e vég, mely csattanóbb?
 
 
0 komment , kategória:  Ady Endre  
Ady Endre: A minden titkok verseiből.
  2017-07-29 07:27:55, szombat
 
  Ady Endre:

A minden titkok verseiből.


Ha akarom, két óra múlva
Halott lesz egy szünetlen elme
S hódolattal lépi át küszöböm
Minden halálok fejedelme:
A meghívott Halál.

Póri, kicsi halálok helyett
Jönne pompával és bíborban :
Még fehér, papír-álarcot visel
Álomhozó husz gramnyi porban
Itt az asztalomon.

De felkelne királyi díszben,
Ha akarnám, két óra múlva
S megcsókolná megnyugodt homlokom
Koldus ágyamra ráborulva
Ez a felséges Ur

Ha akarom, nagy, jó álom jön
S nem a régi, erőltettek
Kicsik, szomorúk és hézagosak
Népe, amelytől félve retteg
Minden kis szenderem.

Ha akarom, nem kell megvárni,
Mig lombmódon, gyáván elmultam
S letépjen egy bus, hűvös esti szél
S mint egy csavargó, nyomorultan
Fagyjak meg valahol.

Ha akarom, hogyha akarnám,
Mennyi bús szépség nyugtot lelne,
Mennyi szép bánat: ha találkozunk
Én s a halálok fejedelme,
A meghívott Halál.

Asztalomon, álomporokban,
Ott trónol már gyönyörű réme
S két óra múlva már, ha akarom,
Rámhull a legszebb trónnak fénye,
De jaj: gyáva vagyok!

A Jövendő 1910. ápr. 15.
 
 
0 komment , kategória:  Ady Endre  
Ady Endre: Hosszú az erdő.
  2017-07-08 05:35:13, szombat
 
  Ady Endre:

Hosszú az erdő.


Csak az erdő hosszú, mert én futnék, tűrnék,
Hogy hajráz a hajrá, hogy búg az a kűrt még.
Véres vad-kergetés, veszett, búgó kűrtje
Hogy hajráz a nemes erdőbe kerűltre !
Hogy jönnek utánam, mindenféle jókkal,
Éhezett kopókkal s jóllakott kopókkal,
Minden rendű aljas, milyen emelt fővel
Ugatja a nyomom hajnali kelővel.
Hajnali kelővel, éji Hold-búvóval
Rut, fekete sárral, szálló szűzi hóval
Mióta itt futok nyugtot nem engednek
Tavasszal kergetnek, ősszel is kergetnek.
Én vagyok a vadjuk,. kivánatos vadjuk
Utánam iramul, iramjuk, szimatjuk
És hosszú az erdő, csak kifutni tudnék
Oh csak már kijutnék s be hosszú az út még.
Be hosszú az erdő,'mert már mindent tűrnék . .
De hajráz a hajrá, de búg az a kűrt még !

A Jövendő 1910.
 
 
0 komment , kategória:  Ady Endre  
Ady Endre: Mert senki jobban
  2017-06-29 07:26:15, csütörtök
 
  Ady Endre:

Mert senki jobban


Úgy kellene fürkésznem a nyomodban,
Kis életed álságát mintha bánnám,
Mintha egy kicsi, hazúg, halavány lyány
Fontossá lett légyen, mert szeme lobban.

S mert annyi ajkról, telt nadály, leválván,
Csőröcskédet kívánom egyre jobban,
Úgy kellene, hogy Vénusz a habokban,
Csilló testtel káprázz, mint forró bálvány.

S bár ájulóan gondolok öledre,
Csábító, hívó tündöklésöd vedd le,
Hadd szabaduljon arcom, szemem, vállam.

S mért kell, hogy ravasz kis buksiddal tudjad
Vágy-tagadásom negédes-hazugnak,
Mert senki jobban nem áhított nálam?
 
 
0 komment , kategória:  Ady Endre  
Ady Endre: Sírni, sírni, sírni
  2017-06-20 06:43:11, kedd
 
  Ady Endre:

Sírni, sírni, sírni


Várni, ha éjfélt üt az óra
Egy közeledő koporsóra.

Nem kérdeni, hogy kit temetnek,
Csöngettyűzni a gyász-menetnek.

Ezüst sátrak, fekete leplek
Alatt lóbálni egy keresztet.

Állni gyászban, súlyos ezüstben,
Fuldokolni a fáklyafüstben.

Zörgő árnyakkal harcra kelni,
Fojtott zsolozsmát énekelni.

Hallgatni orgonák búgását,
Síri harangok mély zúgását.

Lépni mély, tárt sírokon által
Komor pappal, néma szolgákkal.

Remegve, bújva, lesve, lopva
Nézni egy idegen halottra.

Fázni holdas, babonás éjen
Tömjén-árban, lihegve mélyen.

Tagadni multat mellet verve,
Megbabonázva, térdepelve.

Megbánni mindent. Törve, gyónva
Borulni rá egy koporsóra.

Testamentumot, szörnyűt, írni
És sírni, sírni, sírni, sírni.
 
 
0 komment , kategória:  Ady Endre  
Ady Endre: Szívek.
  2017-06-05 06:34:03, hétfő
 
  Ady Endre:

Szívek.


Valahol egy bús sóhaj szállt el :
S most lelkemen pihen,
Valahol kacagás csendült most:
S mosolyog a szívem.
Valahol szép lehet az élet:
Mert leány után futok,
Valahol nagy lehet az átok:
Mert sírni sem tudok.

Valahol egy szívnek kell lenni,
Bomlott, beteg, szegény.
Megölte a vágy és a mámor,
Épp úgy. mint az enyém.
Hallják egymás vad kattogását,
Míg a nagy éj leszáll
S a nagy éjen egy pillanatban
Mindakettő megáll . . .

Jövendő_1903.
 
 
0 komment , kategória:  Ady Endre  
Ady Endre: Várás a tavasz-kunyhóban
  2017-04-28 07:49:33, péntek
 
  Ady Endre:

Várás a tavasz-kunyhóban


Gyep-trónján a Tavasz-kunyhónak,
Öreg csont, újra itt ülök.
Tágult szemekkel és nyugtalanul
Hevülök.

A Tavasz-kunyhó fala: álom.
Szőnyege: mult. Tetője: vágy.
S avarra vetve gúnyosan, puhán
Kész az ágy.

A Zavar, a Tavasz leánya,
Minden sarokból rám nevet
S bedúdolnak ős, trágár dalokat
A szelek.

Ez az a nász, amit igérnek
S amit soha meg nem kapunk.
>Holnap<, súgja a végső Tavasz is
S meghalunk.

De várok a Tavasz-kunyhóban
S a nász-vágy mindig tegnapi:
Elment örökre, vagy sohse jön el
Valaki.
 
 
0 komment , kategória:  Ady Endre  
Ady Endre: Elűzött a földem 
  2017-03-26 09:13:56, vasárnap
 
  Ady Endre:

Elűzött a földem 


Az én földem aludni akar, 
Itt most szent, néma árnyak ingnak. 
Engem ideűztek a hegyek, 
Ez az én földem . . . Itt ütök 
Téli tábort az álmaimnak . . . 

Kék hegyek ködje omlik ide, 
Hóharmatos a tarka avar, 
Az én földem aludni akar, 
Pedig én ide ünnepre jövök, 
Fura lányokkal jövök ide ; 
Rózsa-lugas kell, nászágy kell nekünk 
Hahó ! Vén alvó, itt megpihenünk, 
Meddő álmok e sápadt némberek, 
Menyasszony mind, az egész sereg, 
Elmúlt a nyár s ez mind nászágyra vár, 
Ködharangok búgnak, zene szól, 
jön a vőlegény a hegyek alól . . . 

Hideg ez a sík, fátyolos arcú . . . 
Átgázolom a ködtakarót . . . Csönd . . . 
Dobogok lábommal a földön, 
Hiába költöm, hiába költöm, 
Az én földem aludni akar. 
Károgó varjak csapata száll, 
De néma, de csöndes az avar . . . 

" Megjöttem ! Hallod ! Én vagyok itthon, 
Aki rég elment, az a fiad!" 
Bomlik a fátyol, reszket a sóhaj, 
A hullafoltos, vén alvó riad. 
" Honnan jössz? " " A városból jövök, 
Hozzád .jövök, már rég hazavágyom." 
" És mit akar itt e cifra sereg? " 
" E cifra sereg? . . . Hát látod te is? 
Ez mind csak álom, néhány nyári álom. 
Forrók, buják, meddők szegények, 
Együtt bolyongtunk, velük élek, 
Nem tudta megáldani sehogy 
Szomjas méhüket a városi nyár, 
Erődért jöttünk a nagy pillanathoz, 
Ez a meddő sereg csodádra vár . . . " 

A köd kavargott, rám ült, befedett, 
Átokzsivaj zúgott az avaron ; 
" Legyetek meddők, így akarom ! 
Bomló, beteg vágy nászt itt nem terem, 
Az én síkomon nyílt a szerelem, 
Itt a jövő az úr a csók felett, 
Itt nyáron szeret, a ki szeret, 
Űző vágynak itt nem üt csókos óra, 
Pusztulj innen város beteg lakója, 
Itt szűz világ van, álomnak szaka 
S nem villámfényes nap az éjszaka, 
Betelő a vágy, testes az álom, 
Az élet mindig győz a halálon, 
Itt álom és csók tiszta és egész, 
Utánuk nem láz jő : szent pihenés, 

Itt kinzó láz nem pusztít a szíven: 
A sík ölel, terem és megpihen. 
Az én sík-lelkem benned a lélek. 
Neked nem kellett a sík-élet, 
Szólít a város, várnak a hegyek, 
Én idegennek ágyat nem vetek. 
Bús álmaiddal vándorolj tovább, 
Oda, hol egymás öldöső fele, 
A csóknak és termésnek istene, 
Oda, hol célja, rendje nincs a csóknak 
S becsük van a magtalan álmodóknak, 
Hol betelő vágy nincs s örök a láz: 
Itt nincs már csók, megérett a kalász . . . . " 

. . . Kalásztalan, bús lelkem indult, 
Elhalt a ködharangok hangja s a zene 
S én szálltam az álom-lányok csapatával 
A város fele . . . 
A szárnyam súlyos, szörnyű nesztelen, 
Nézem a várost és nincsen szemem, 
Sírnék: nincs könnyem, szólnék: nincs szavam, 
Csak szállok búsan, némán magasan . . . 
EIűzött a földem . . . 

Jövendő_1904.
 
 
0 komment , kategória:  Ady Endre  
Ady Endre: Temetés a tengeren
  2017-02-26 08:18:34, vasárnap
 
  Ady Endre:

Temetés a tengeren


Breton parton sújt majd az álom
S alszunk fehéren és halottan
Tengeres, téli, szürke tájon.

Jönnek erős, breton legények
S fejkötős, komoly, szűz leányok
S fölzeng egy bús, istenes ének.

Köd és zsolozsma. Zúg a tenger,
Vörös bárkára visznek minket.
Könnyel, virággal, félelemmel.

S téli orkán vad szele dobban,
Vörös bárkánk tengerre vágtat
S futunk fehéren és halottan.
 
 
0 komment , kategória:  Ady Endre  
     1/31 oldal   Bejegyzések száma: 300 
2017.08 2017. Szeptember 2017.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 223 db bejegyzés
e év: 2484 db bejegyzés
Összes: 28913 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2578
  • e Hét: 2578
  • e Hónap: 117823
  • e Év: 1342028
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.