Regisztráció  Belépés
tundihugi.blog.xfree.hu
Mindig mosolyogj!!!! Hornyák Tünde
1981.12.19
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/11 oldal   Bejegyzések száma: 107 
A legfőbb boldogság
  2012-01-06 18:56:59, péntek
 
 



Szabó Lőrinc: A legfőbb boldogság

A legfőbb boldogság, a legkötőbb,
a legodaadóbb, istenitőbb,
az, amely úgy hív, hogy borzongsz bele,
az, amelyben két világ egy zene,
az, amelyben a szellem szárnyra kél,
az, amely már tán nem is szenvedély,
az, amely fény, súlytalan súlyegyen,
az, amelyben minden jel végtelen,
az, amelyben már mozdulni se mersz,
az, amelyben örökbéke a perc,
az, amelyben megszakad a tudat,
az, amelyben kicseréled magad,
az, mely, élvezve, a vég gyönyöre,
s ha ébredsz, a költészet kezdete:
A legfőbb tudás nem a szépeké, -
bárkié, ki a tulsó partra jut,
s tovább vinni, a közös menny fölé,
Kué-Fi és Kleopátra se tud.

 
 
0 komment , kategória:  Versek, mondókák  
Én téged tudlak
  2012-01-06 18:55:57, péntek
 
 



Zelk Zoltán
Én téged tudlak

Nem rejtőzhetsz el már előlem,
nem menekülhetsz. Fogva tartalak.
Rab vagy. S megalvadt bánatomban
már csak rabságod vigasztalhat.

S hogy még gonosznak sem kell lennem:
ha futni vágysz, én futni hagylak.
S milyen könnyű szívvel! hisz tudom már:
emlékeimtől visszakaplak.

Egy mozdulat, egy szó, tekintet...
bennem, köröttem rezgő részek.
De ha úgy akarom, belőlük.
felépíthetem az Egészet.

Téged. S köréd a szobát, házat,
az utcát is a béna fákkal.
S a napszakot... Így kaplak vissza
tested köré varázsolt tájjal.

Mit rejthetnél el már előlem? -
Megtanulta szemem az ívet,
amit karod hasít a légben,
ha magadra húzod az inget.

S a guruló víz-gyöngyök útját
has és comb közt, a test árkában,
amikor nyújtózkodva, lassan
felállsz fürdés után, a kádban.

Kifosztottalak, lásd be végre,
elloptam, íme, minden titkod.
Tudom félő, lágy harapásod
s bőröd alatt az eret, izmot.

S mikor szeretsz: leheletednek
gőzét. Síró, kis lihegésed.
Megtanultalak én örökre,
nem rólad tudok már, de téged.

Én téged tudlak és úgy tudlak,
mint az isten, aki teremtett.
Rezgésből, árnyból és színekből
ujból és ujból megteremtlek.
 
 
0 komment , kategória:  Versek, mondókák  
Téli vers
  2012-01-06 18:54:57, péntek
 
 



Mészáros Zsolt (MeZso): Itt a tél

Eljöve a tél már,

Hideg reggelekkel,

Leheletétől

Földek fehérlenek.



Mindent beterít

Szép fehér lepellel,

Igyekszik megőrizni,

Kegyetlen hideggel.



Csillog a hótakaró,

Ha nap szikrája járja,

Világítja utadat,

Sötét éjszakában.



Hótakaró, jégcsapok,

A tél névjegyei,

A hóemberen kívül,

Kevesen kedvelik.



Szobából kitekintve,

Gyönyörködünk benne,

Kimenni a melegből,

Mégsem jut eszünkbe.



Odakünn a levegő,

Oly friss, ily időben,

Hogy abból kóstolót,

Harapni lehetne.



Mozduljunk ki már,

Vegyünk sapkát, sálat,

És nem didergünk kint,

Téli tájat járva.
 
 
0 komment , kategória:  Versek, mondókák  
Honnan jöttél Télapó
  2011-12-06 17:25:56, kedd
 
  Gazdag Erzsébet: Honnan jöttél Télapó

-Honnan jöttél, Télapó?
-Hóországból, hol a hó
hegyvastagnyi takaró,
a tenger meg hat akó.
Jegesmedve barátom
varrta meg a kabátom.
Kibélelte bundával,
hogy az úton ne fázzam.
Szarvasomat befogtam,
szíves szóval biztattam:
"úgy szaporázd a lábad,
szél se érjen utánad."
Meseország (világos)
Hóországgal határos.
S Meseországból az út
egyenesen ide fut.
Szerencsémre nyitva volt,
útközben egy mesebolt.
Jöttek elém tündérek,
megkérdezték mit kérek.


 
 
0 komment , kategória:  Versek, mondókák  
Megjött a télapó
  2011-12-06 17:24:06, kedd
 
  Gazdag Erzsi: Megjött a télapó

Szánon jött. A hegyeken
fenyők búcsúztatták.
Zsákját tükrös hegyi tón
vizilányok varrták.
Medvék mézet gyűjtöttek
nyár derekán néki.
S egy kosárban áfonyát
küldött az ősz néni.
Pirosszemű mókusok
mogyorója csörren.
S megcsendül a kicsi szán
csengője a csöndben.
Itt van már az udvaron.
Toporog a hóban.
Teli zsákja a tiéd,
dúskálhatsz a jóban.


 
 
0 komment , kategória:  Versek, mondókák  
Mikulás de csudás!
  2011-12-06 17:23:11, kedd
 
  Donkó László: Mikulás de csudás!

Mikulás, Mikulás,
mindene de csudás:
Legszebb a puttonya, ajándékból
minden jóból
ki nem fogy soha!
Mikulás, Mikulás,
mindene de csudás:
legjobb a jó szíve,
ajándéknál
dúsgazdagabb
jósággal van tele!


 
 
0 komment , kategória:  Versek, mondókák  
Nekem csak szavaim vannak
  2011-09-24 22:20:37, szombat
 
  Komáromi János

Nekem csak szavaim vannak

nekem csak szavaim vannak
mást nem adhatok
néhány betű csupán...
rakom sorba
legyen valami szép
legyen valami olyan csoda
amilyen nem volt még soha
hogy örüljön aki olvassa
és legyen felszabadult
boldog mosolya

nekem csak szavaim vannak
mást nem írhatok
néhány gondolat csupán...
mormogni csendben
legyen valami jó
legyen valami olyan öröm
amilyen nem volt még a Földön
hogy éledjen újra minden álom
és elhiggye az ember
van még remény a világon

nekem csak szavaim vannak
mást nem mondhatok
néhány dallam csupán...
dúdolni lágyan
legyen valami hang
legyen valami ábrándokat ringató
amilyen nem volt még hallható
hogy halljuk legalább egyszer
és emlékezzünk rá
ha már Te is megöregszel

nekem csak szavaim vannak
mást nem küldhetek
néhány érzés csupán...
megélni mind
legyen valami emberi
legyen valami amiért irigyelnek
a soha sem létezett istenek
hogy tudjuk mennyit ér az élet
és éljük tartalmasabban
e rövid emberi létet


 
 
0 komment , kategória:  Versek, mondókák  
Jött őszanyó hideg széllel
  2011-09-23 08:25:41, péntek
 
  Osvát Erzsébet

Jött őszanyó hideg széllel


Jött őszanyó hideg széllel
Jött őszanyó
hideg széllel,
aranysárga
vízfestékkel,
sárgák lettek
a levelek,
fújtak, fújtak
őszi szelek.
Fújtak, fújtak
őszi szelek,
lehullottak
a levelek.
Ott vannak
a fák alatt.
Látod a sok
aranyat?


 
 
0 komment , kategória:  Versek, mondókák  
Hervadt kertben
  2011-09-23 08:24:31, péntek
 
  Kosztolányi Dezső

Hervadt kertben

A kerti golyókon a nap tüze ég...
Langyos sugarak, bús őszi mosolygás.
Szótlan haladok fáradt utamon
s vérem melegíti a nap sugara.

A ritka lugas, mely a nyár idején még
árnyat terített, amidőn teveled
bolyongtam a rét iratos szövetén,
most fázva susog s piruló levele
egymásra borulva, a szélben inog.
Pár árva virág remeg ott a gyöpön,
bús szára lehajlik, tört szeme zárul
és várja a csendet, az álmotadót
s én hallom e csend, e múlás elejét.

Némán haladok... De a fű, a virág
mind kérdi: Szegény, emlékszel-e még?
Emlékezem és kigyúló szememet
a könny lepi el s csüggedve lezárom.
Halovány orcámra a láz tüze száll,
miként a levélre az őszi, piros lob,
aztán lesüllyed fejem a kebelemre,
mint ottan az őszi virág, amely elhal.

S a kerti golyókon a nap tüze ég.


 
 
0 komment , kategória:  Versek, mondókák  
Őszi levelek
  2011-09-23 08:22:57, péntek
 
  Alekszej Apuhtyin

Őszi levelek

Elszállt a nyár...Az őszirózsa holt....
Izzó, nehéz terhe alatt a búnak
ülök, alattam régi pad,
s a zúgó lomb-fejek felettem összebúnak,
regélve szörnyű sorsukat:
"Színünk nemrég a hév, sugárzó nyárban égett
s immár a múlás fenyeget,
kevés időt hagyott a végzet,
evés napfényt és meleget.
Hát mit tegyünk? Fagy-karját végre fonja
a fürge tél testünkre már:
most boldogok vagyunk a fény-karéjba vonva,
s drágább a lét a búcsúnál.
Nézd, kertünkön milyen dús-arany ragyogás van,
a haldokló világ mily boldogan ragyog!
Nézd, milyen ünnepélyes gyászban
tüzel a süllyedő nap ott!
Jól tudjuk, hogy az ősz elfoszlik, mint az álom,
s nem mindörökre ölt havas lepelt a rét,
minden köröskörül életre kel e tájon -
de mi...felébredünk-e még?
Itt, árnyak sátrának alatta,
hol most alom hever a porban, száraz ág,
nemrég a rózsa nyílt, dúsan fakadva,
s pompázó bokros orgonák.
Jött új tavasz: új rózsák diadalmát
zengte, mint hajdan, a madár,
e szegény orgona, fagy marta szét a szirmát,
ki nem virult az újra már...
S ha új életre kél a hársak sűrű lombja,
azt már nem érhetjük mi meg,
helyettünk szebb, jobb lombok árja ontja
talán a tűző fényeket. -
Hát mit tegyünk! Fagy-karját végre fonja
a fürge tél testünkre már:
most boldogok vagyunk e sápadt fénybe fonva,
s drágább a lét a búcsúnál.
Várj még, halál! Kell még egy boldog óra!
Aztán a fűz hegyén cikázó szélvihar
leráz kegyetlenül a porba
ijesztő rohamaival...
Hárs-ágaink alá hullunk sárgára válva...
S te is, rólunk ki oly búsan ábrándozol,
betegen állsz fel e padról, tűnődve, s oly
csordultig tölt a gondok árja,
hogy lábad óvatlan reánk tipor.


 
 
0 komment , kategória:  Versek, mondókák  
     1/11 oldal   Bejegyzések száma: 107 
2018.07 2018. Augusztus 2018.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 5560 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 73
  • e Hét: 778
  • e Hónap: 4038
  • e Év: 162113
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.