Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/15 oldal   Bejegyzések száma: 142 
Babits Mihály: Léthe.
  2018-03-17 06:35:37, szombat
 
  Babits Mihály:

Léthe.


Szivemre, jer, kegyetlen, néma lélek
imádott tigris, édes arcu rém;
hadd markolom ez illatos sörény
sűrűjét, melyhez nyúlni szinte félek;

hadd temetem be fájdalmas fejem
szoknyáid parfümittas vánkosába,
s mint szétzuzott virág, árassza kába
utóizét az elhunyt szerelem.

Aludni, haj! aludni és nem élni!
a halálédes álom csábja vonz.
Szép testedet, mely sima, mint a bronz,
csókkal befedni s semmitől se félni!

Hogy elcsitítsa fáradt sóhajom,
nincs több olyan szer, mint örvényes ágyad,
csókjaidban hatalmas Léthe árad
s a feledés lakozik ajkadon.

Gyönyörnek érzem sorsom uj fulánkját
s türöm ezentul, mint egy hinni tért
hős vértanú, ártatlan elitélt,
kinek buzgalma szítja kínja lángját,

és szívom, mint ki mérget tudva szív,
mézédes bürkét, mérgezett virágát
dús keblednek, mely duzzad a ruhán át
s amelyben sohasem volt zárva szív.

/Ch. Baudelaire nemrég megjelent hátrahagyott műveiből/

Nyugat 1909.
 
 
0 komment , kategória:  Babits Mihály  
Babits Mihály: Régen elzengtek Sappho napjai.
  2018-03-12 06:12:26, hétfő
 
  Babits Mihály:

Régen elzengtek Sappho napjai.


A líra meghal. Nagyon is merész
kezekkel léptük a kényes leány
hegedű-testét, vad-vad hangokig
csigázva, hogy ma már csak nyögni tud
s hörögni, mint halódó . . . Nincs ütem
jajában többé, nincs se szó, se tag:
az értő agy s zenés szív nem beszél,
csak a tüdő liheg, csak a torok
kiált s a szédült gyomor álmodik.
A líra elhal, néma ez a kor.

Kinek szólsz, lélek? Mondják, milliók
nyögését nyögd ma, testvérek vagyunk
s mit ér a szó, amely csupán tiéd?
De istenem, hát testvér az, aki
nem hallja meg testvére panaszát,
ha nem övé is? Önző a világ:
csak közös ínség, közös láz, közös
zavar dadog, - a többi csönd s magány.
A líra meghal és a szerelem,
mint a galambok csókja, hangtalan.

Oh kedvesem! magunknak szól a dal.
Régen elzengtek Sappho napjai.
Csókolj ! A líra meghal és a bús
élet a kettes csöndbe menekül.
Az ember hajdan ember volt, a szive
itta az embert, testvérsziv; - ma nyáj,
megunt baján kérődző. Légy sziget
s várj napot a mocsárból ! Különös
gubák szülhetnek pillét. Mit tudod?
Az istenek halnak, az ember él.

Prágai Magyar Hirlap, 1922. december 24.
 
 
0 komment , kategória:  Babits Mihály  
Babits Mihály: Örökségem..
  2018-01-24 09:09:10, szerda
 
  Babits Mihály:

Örökségem..


Anyám nagybátyja, régi pap
Lilaszin övvel. kanonok
(Sápatag ujján nagy gyűrü.
Bölcs arcza sáppadt és sovány)
Arany keretből feketén
Apró szemével kivigyáz
A szép világos nagy falon.

(Nem mer csengetni rimmel. mert tudja jól dalom.
Hogy minden régi kép kisértet a falon, )

Ma már csak itt él e falon.
De hajdan Rómában tanult.
Volt kispap is ott, piros ruhás :
Ma már mellén Aranykereszt.
Ma már lilával diszruhás.
Bölcsen vigyázni megtanult :
Ma már csak itt él e falon.

(Nem mer csengetni rimmel. mert tudja jól dalom.
Hogy minden régi kép kisértet a falon, )

Kisértet nemcsak a falon,
Mert lelkemből is kivigyáz
Villogó szeme feketén
(Bölcs arcza sápadt és sovány.
Sárgatag ujján nagy gyűrű)
Lelkem mélyén egy kanonok
Fülel, valami régi pap.

Vasárnapi Ujság 1912. január 21.
 
 
0 komment , kategória:  Babits Mihály  
Babits Mihály: Örökségem.
  2018-01-12 09:29:37, péntek
 
  Babits Mihály:

Örökségem.


Oly szomorú, hogy oly nehéz megélni
És hogy a szépből csak az álma jut
És hogy a pénzből jó, ha mára fut
S minden erőmet érte kell cserélni.

Oly szomorú, hogy a kit szeretek.
Talpig nem öltöztethetem brokátba.
Nem híhatom lakni aranyszobába
És hogy fillérért únva csüggedek.

Oly szomorú, hogy múzsám így kiáll
Árulni hulló kecseit miattam,
Oly szomorú, hogy perczeim eladtam
S időm bora idegen kádba száll.

Oly szomorú, hogy nem fektethetem
Zajos fejem egy csöndes ölbe tétlen,
Hosszú napok során, e gyönge télben
Tűnődni a halálon s életen.

A nargiléht és ottománt kesergem,
Ládámban és szivemben nincs arany,
Lelkem körül a munka mocska van.
Nemes tétlenség, nemesíts meg engem !

Vasárnapi Ujság 1912. április 7.
 
 
0 komment , kategória:  Babits Mihály  
Babits Mihály: Egyedül . . . messze . . .
  2018-01-09 08:25:13, kedd
 
  Babits Mihály:

Egyedül . . . messze . . .


Miként szélcsendben a hajó
Lelkem ma veszteg úgy lebeg
Vitorla nélkül ! - Ah, be jó
Hogy most melletted ülhetek.
Talán megállt a vén Idő
S mi ketten élünk már csupán:
Ó milyen édes lanyha hő,
Mily édes lanyha délután.
Most messze földön senki sincs
Fénylik az ajtón a kilincs,
Ajtó előtt a macska ül,
Hátát gubbasztva gömbölyűl,
Kertben tüzel a tulipán
Fejét megadva, csüggeteg.
Most minden édesen beteg.
A tornáczon az oszlopárny
A napsütött fal oldalán
Ledől mint tejben a kalán.
Nincs a világon semmi vér :
Tejjel és mézzel foly az ér,
A vékony ér a hús alatt:
Azért vagy oly édes, oly fehér
S nézed a fehér bús falat.
Elalszik minden - mily varázs !
Már alig zümmög a darázs.
Vállad vonala betegen
Omlik el kebled vánkosán
S úgy csüggök fényes szemeden,
Mint hipnotizált orvosán.
Altass el, édes, engemet
S álom hajóján messze vígy -
Ah, ez a világ - eltemet -
És ah! maradna mindig így,
Maradna mindig így,
így . . . .
Mindig így . . . .

Vasárnapi Ujság 1911. május 21.
 
 
0 komment , kategória:  Babits Mihály  
Babits Mihály: Karácsonyi ének
  2017-12-26 09:34:57, kedd
 
  Babits Mihály:

Karácsonyi ének


Mért fekszel jászolban, ég királya?
Visszasírsz az éhes barikára.
Zenghetnél, lenghetnél angyalok közt:
mégis itt rídogálsz, állatok közt.

Bölcs bocik szájának langy fuvalma
jobb tán mint csillag-ür szele volna?
Jobb talán a puha széna-alom,
mint a magas égi birodalom?

Istálló párája, jobb az neked,
mint gazdag nárdusok és kenetek?
Lábadhoz tömjén hullt és arany hullt:
kezed csak bús anyád melléért nyult...

Becsesnek láttad te e földi test
koldusruháját, hogy fölvetted ezt?
s nem vélted rossznak a zord életet?
te, kiről zengjük, hogy »megszületett«!

Szeress hát minket is, koldusokat!
Lelkünkben gyujts pici gyertyát sokat.
Csengess éjünkön át, s csillantsd elénk
törékeny játékunkat, a reményt.

Színházi Élet - 1932.
 
 
0 komment , kategória:  Babits Mihály  
Babits Mihály: Memento
  2017-12-21 07:10:24, csütörtök
 
  Babits Mihály:

Memento


A hajad olyan fekete
a ruhád oly fehér;
az ifjuság igérete
az élettel felér.

Ó csal az ember élete!
Ki tudja, mi nem ér?
Ruhád is lesz még fekete,
hajad is lesz fehér...

1903. ápr.
 
 
0 komment , kategória:  Babits Mihály  
Babits Mihály: Magamról III.
  2017-12-06 07:51:10, szerda
 
  Babits Mihály:

agamról III.

A szörnyü másnap...


Nem, lélek, nem fogsz tán szétfolyni, még nem;
özvegyül megmaradsz a szörnyű másnap
és léssz eggyel több lámpa a sötétben,
egy fájó idege a pusztulásnak.

Égésed fáj csak, de fájásod égjen,
ó lámpa, égj és fájj a pusztulásnak,
és hogy sötét van, hirdesd a sötétben,
s hogy kár volt annyi fényért s kár a másnap.

Légy élő kinja a levágott karnak,
égő emléke annyi régi fénynek,
miket kioltanak e vak fuvalmak.

És majd ha ujra ébrednek a fények,
s lengetlen az emberség tiszta lángja,
akkor majd elpihenhetsz, gyenge lámpa!

Nyugat 1914.
 
 
0 komment , kategória:  Babits Mihály  
Babits Mihály: Magamról II.
  2017-12-05 08:21:50, kedd
 
  Babits Mihály: Magamról II.

S e zord napokban . . .


S e zord napokban, mikor olyan olcsó
a lélek s törik ki hajolni nem tud,
s mint sok halottnak már külön koporsó,
sok élőnek már külön élet nem jut,

csak népbe-hadba; míg a drága korsó
(a test) zuhanva, drága bora nem fut
szét még nagyobb Egységbe, hol utolsó
csöppjét is elnyeli egy végtelen kút:
mi lesz az én lelkemmel? szerte folysz, ó
lélek, az ég ürébe? vagy a kertet
trágyázni, földbe, mint katona vére?

(Utolsó korsó, olcsó nagy koporsó,
vak Föld, idd föl a vért, idd föl a lelket,
és lelkesülj magvunkkal a jövőre!)

Nyugat 1914.
 
 
0 komment , kategória:  Babits Mihály  
Babits Mihály: Magamról I.
  2017-12-03 09:07:13, vasárnap
 
  Babits Mihály:

Magamról I.

Nel mezzo...


No s megvagyok már. Lettem ami lettem,
sötét bár s néha könnyekig hasonlott:
hiába! csöpp szőllőszemnek születtem,
mely a nagy naptól édesedve romlott.

Hány rossz madár vas-csőre vítt felettem,
szememet tépve, (e parányi gyomrot,
amelybe annyi fényt mohón föl-ettem),
míg vére könnyé édesedve omlott.

Rossz végzet tölté fürtömet tömötté,
mert szomszéd szemek szögletes-zömökké
nyomtak, ki szépnek, szabadnak születtem,

s nemes-rohadni napmagányt szerettem. -
No s megvagyok már. Lettem ami lettem.
Az Isten sem változtat rajta többé.

Nyugat 1914.
 
 
0 komment , kategória:  Babits Mihály  
     1/15 oldal   Bejegyzések száma: 142 
2018.05 2018. Június 2018.07
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 219 db bejegyzés
e év: 1732 db bejegyzés
Összes: 31629 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1540
  • e Hét: 23066
  • e Hónap: 99512
  • e Év: 1184859
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.