Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/7 oldal   Bejegyzések száma: 68 
Csoóri Sándor: Üzenet.
  2018-02-03 08:53:34, szombat
 
  Csoóri Sándor:

Üzenet.


Szakad a hó,
most veled akarok beszélgetni.
Libák vonulnak az úton: háborús menekültek,
viszik a hátukon január batyuját.

Kilencszáz éj és kilencszáz nap után
nekem is haza kéne szöknöm,
de a faluvégi fahídon varjak hadserege tolong.
Ez itt még mindig a szerelem Don-kanyarja.

* * *

Ajtócsapódást hallok: távoli ágyúszót.
Se előre, se hátra nincs utam;
csak ez a tél, csak ez a hazátlanság.

* * *

Szakad a hó,
most veled akarok beszélgetni,
ahogy a szegények,
ahogy a hadifoglyok.

Én megcsaltalak téged az emberek törvénye szerint
és meghaltam érted
a magamé szerint.

Irodalmi Szemle, 1968.
 
 
0 komment , kategória:  Csoóri Sándor  
Csoóri Sándor: A csavargó elégiája
  2018-01-08 09:40:37, hétfő
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Csoóri Sándor  
Csoóri Sándor: Esztergomi elégia
  2017-12-09 06:14:49, szombat
 
  Csoóri Sándor:

Esztergomi elégia


Jöhet még jó is? Jöhet ezután?
Körhinta-nyarak Esztergom fölött?
Szüretek? Tücskök? Birsalma-nyitány
a komor, őszi hangverseny előtt?

Küszködtem eddig - okosan? bután?
irgalmas hősként, ahogy lehetett.
És mit értem el? Nem sokat, csupán
csak azt, hogy bámulhassatok vagy féltsetek,

mint kötéltáncost, aki selyemszálon
lépked, rúddal, egy bányató fölött.
De ennek vége! Nincs több mutatványom,
s a homlokom, mely folyton gyöngyözött,

mostantól kezdve nagy szelekbe vágyik,
hogy ott időzzön, lebegjen, ahol
rangrejtve, titkon Isten is tanyázik
s körülsuhogja csöndes tériszony.

A szemem is majd ott talál nyugalmat,
befele néz, mint üdvözült vakok,
akik, ha látni akarnak hát imádkoznak
és szólítgatnak tűzvészt, harmatot,

vérző kezet, mely volt már a kezükben,
a legbelsőbb test sírását, hogy újra
rettenjen meg a semmi roncs szívükben
s várhassanak röpítő fájdalomra.

Szép nyár, a holtak magasban napoznak.
Jut-e még nekem ilyen kegyelem?
A dombon szélcsend várna, nyers kaporszag
s a Dunán visszfény: teljes életem.
 
 
0 komment , kategória:  Csoóri Sándor  
Csoóri Sándor: Sörényes ünnepem
  2017-04-15 07:15:41, szombat
 
  Csoóri Sándor:

Sörényes ünnepem


Sörényes ünnepem, húsvét,
megyek!
Bizsergő könyököm alól kifut az ibolyás domb,
hátrál
s világgá röpül róla
egy kalap -
ó ez a gyerekkori bolygóm
mindig föltűnik szalagosan,
árnyék a lovak szemén,
árnyék a szememen is,
de hát csodálkozásra
születtem, gyerünk!

Habot a meggyfákra,
alsószoknya-fehér habot!

Az út két oldalán
méhek feszítenek ki sárga huzalt
s már telefonál is rajta
egy rigó.
Zámoly,
Csákberény,
a szőlőitek alatti katonasír is megpattan végre,
siralom-vékony
lepkebáb
s kiszáll belőle az ismeretlen gyalogos csontváza,
kiszáll,
ostornyél-magasban követ,
föl?
följebb?
valahovai kékbe?
Nem istenek föltámadásai napja ez!
A hétköznapi halottak kelnek útra,
a megismételhetetlen életűek,
két láb közül a földre pottyanók -

A virágzó fák pilótafülkéiből
most ők integetnek.

Szél, szél, hazafelé,
régi lovak vágtája hazafelé -

Sörényes ünnepem, húsvét, megyek!
 
 
0 komment , kategória:  Csoóri Sándor  
Csoóri Sándor: Nekem most elég, hogy süt a nap
  2017-04-11 08:00:22, kedd
 
  Csoóri Sándor:

Nekem most elég, hogy süt a nap


Nekem most elég, hogy süt a Nap.
A nyár agyagedényéről lepattognak a virágok.
Nekem most elég, hogy a fák mozdulatain túl
a mozdulatlan hegyekig látok.

Tökéletes a messzeség és a magasság,
mint a tenger vagy mint egy viharzó női test:
szemem vonzáskörében itt remegnek
s bizonytalanságukkal boldogítanak.

Nekem most elég, hogy süt a Nap.
Látom az elhagyott folyókat; keresik egymást,
látom az arcod a délutáni álom tenyerében
s a babafejű rózsák körmenetét körülötted.

Nem akarok semmire emlékezni,
csak arra, ami ezután lesz, ami ezután lehet.
Fejet hajtok jövendő létem előtt,
mert az még nem én vagyok, az még a mindenség maga.

Nekem most elég, hogy süt a Nap,
hogy érezhetem az érzéketlen kövek melegét is -
Érlelem magamban a csodálkozást számotokra,
hogy annak örömét hagyjam rátok a koponyám helyett.
 
 
0 komment , kategória:  Csoóri Sándor  
Csoóri Sándor: Meghalni járok a közeledbe
  2017-02-19 08:12:16, vasárnap
 
  Csoóri Sándor:

Meghalni járok a közeledbe


Éjfél. A sötétben is növekednek
a gyönge bodzák,
megyek köztük a temetőd felé,
kissé ittasan s ágrólszakadtan,
mint a régi költők.

Rossz regényekben a Hold jár ilyenkor
gyémánt hegedűvel
s denevér bóklászgat alacsonyan.
Én csak egy beteg rigót hallok nyöszörögni
a bokrok alján,
álmában félrebeszél.

Sírok, siratlak, abbahagyom és énekelek.
Nézem a lóhalálba vágtató csillagokat
és rád kell gondolnom folyton, aki
elgondolhatatlan lettél,
mint a világ délutánja s a levegő sebe
szájam körül.

Azt súgja egy szó a sötétben: forró voltál.
Egy másik azt: e földút emléke vagy,
amelyen vakoskodom
s lábad parázna nyomát
a megválthatatlan por még visszaadja.

Szavak, szavak. A semmi szívdobbanásai
bennem: meghalni járó szavak,
mint ahogy meghalni járok esténkint
én is a közeledbe,
végig a bodzás úton, végig a nehéz porban.
 
 
0 komment , kategória:  Csoóri Sándor  
Csoóri Sándor: Kék hó, kék madár
  2017-01-30 06:02:32, hétfő
 
  Csoóri Sándor:

Kék hó, kék madár


Kék a hajnali hó,
kék a hajnali szél,
kék a nők szeme alján
a patkós hold-karéj.

Bujkál a villamos,
kék barlang most az utca,
ha szállna száz madár,
gyöngy-villámként suhanna.

A hólapátolók
körmüket fújják fázva,
mert kék az is, mint széthullt
csillagok kék szilánkja.

Megyek munkába reggel,
nincs semmi víiaszom,
csak a hó katonazenéje
a csontkemény hídon.

Asszonyom fölkel, mosdik,
csipogó vize kékes -
kintről ibolya árnyak
hajolnak a szeméhez.

Megáll és rámgondolván
egy percre meg is retten:
nem keresem-e sorsomat
ibolyakék szemekben?

Aztán egy nagyot sóhajt,
továbblép s tűnődően
dúdol egy kék madárról,
ki sétál kék mezőben.
 
 
0 komment , kategória:  Csoóri Sándor  
Csoóri Sándor: Fúj, fúj a szél
  2016-12-28 07:41:39, szerda
 
  Csoóri Sándor:

Fúj, fúj a szél


Fúj, fúj a szél, végig az utcán.
Fúj, fúj a szél, végig a városon.
Fölhajigálja még a vigasztalan szemetet is
a nyitva felejtett csillagokba.

Szép, új világ! Föld körüli útra indul
a rongy, a selyem, a madzag, a kalap
s a nyári szerelmek titkos levéltára
ajtóstól, mindenestől.

Fúj, fúj a szél, s tánc közben azt üvölti:
“Nézzetek rám, ilyenkor élek én,
zene vagyok, himnusz és suhanó szív,
amely boldogan hagyja el a testet."

Kinek üzen? Nekem, a ballagónak?
Nekem, aki a Földet többször is megkerülte
és körömmel kaparta meg a Holdat,
vérzik-e még, vagy örökre halott?

Fúj, fúj a szél, s van, akit fölkap,
s viszi magával, mint sas a csibét;
sikoltásából ismerem föl a hajdani lányt,
aki meztelenül mosta haját egy vízesés alatt.

Köszönöm, szél, te gyakran csodát művelsz
velem: cserében minden hajszálam a tied.
Még a temetőt is elfújod tőlem messzire,
ameddig el se látok, hiába süt a Nap.
 
 
0 komment , kategória:  Csoóri Sándor  
Csoóri Sándor: Elloptam arcodat
  2016-11-12 07:23:07, szombat
 
  Csoóri Sándor:

Elloptam arcodat


Ha elfordulsz is tőlem, nem leszel idegen -
Hátad mögött a Nap ősi címere áll;
ott áll életem is, mint halhatatlan árnyék,
arany égbe űzött, szótlan isten-madár.

Elbújhatsz minden percben; megkettőzheted sorsod,
nem kutatlak föl én a hóesés mögött,
sem a dohányszagú iroda-rengetegben,
hol a telefonod, mint gyöngykígyó csörög.

Elég nekem, hogy egyszer ellophattam az arcod,
mint az ég tüzeit, s más nőknek adtam át,
hogy testem és álmom csapzottságában ott vagy,
mint földbe süllyedt szobrok, cserépre égetett legendák.
 
 
0 komment , kategória:  Csoóri Sándor  
Csoóri Sándor: Álmaim folytatói
  2016-11-10 08:01:31, csütörtök
 
  Csoóri Sándor:

Álmaim folytatói


Csak ők tudják, mily bűnökbe sodortak,
csak ők tudják, a fölmagasztalt asszonyok,
az idő ruganyos ágyában elnyújtózók,
kikre meggyvérű szentek hiába mosolyogtak.

Papír álarcot s kényes ruhákat sose hordtak,
otthonuk volt e város, mint szélnek a lapály,
a Duna-parti hold, fönt a királyi vár,
s műtermek, hol a testük mulandóságától ragyogtak.

Szerettem őket én, mert úgy voltam szabad
közöttük, mint aki folyton csak utazik,
bányák és erdők közt suhan, Nap-sövényt átszakít,
várost hagy hűtlen el, tengert és tejutat, -

vagy mint aki az ég padlásszobáit lakja
hónapokig s a csöndtől megfeketül egészen,
de aztán fölrúg mindent, halottak bölcs utóda,
s örül a pohár víznek egy felé úszó kézben.

Testem s fájdalmaim ápolónői,
ha álmom megszakadt, folytatták álmomat,
a föld árnyai közt keresve kiutat,
rajongóbban, mint kikkel együtt indultam győzni

egy mezítlábas ország nevében, férfimód.
Félig kinyílt szájuk jövőm barlangja volt,
szavak forrásvidéke, mosolygásom hazája,
lombokkal, záporokkal titkosan körülvéve.
 
 
0 komment , kategória:  Csoóri Sándor  
     1/7 oldal   Bejegyzések száma: 68 
2018.04 2018. Május 2018.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 210 db bejegyzés
e év: 1413 db bejegyzés
Összes: 31310 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 4400
  • e Hét: 8893
  • e Hónap: 177580
  • e Év: 1012501
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.