Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/8 oldal   Bejegyzések száma: 72 
Ábrányi Emil: II. Oáz . .
  2017-05-29 06:25:19, hétfő
 
  Ábrányi Emil:

II.

Oáz . .

A Margit-dalok ciklusából

A ragyogó, de rémes Szaharában
Utas mind tönkre menne.
Ha itt-ott egy-egy édes, üde forrás,
Egy-egy oáz nem mosolyogna benne.

A nagy világ tündöklő pusztaságán
Elvesztem volna régen,
Ha nem adott vón a te hű szerelmed
Erőt, vigaszt és boldogságot nékem ! . .


Vasárnapi Ujság 1919. november 2.
 
 
0 komment , kategória:  Ábrányi Emil  
Ábrányi Emil: I. Csak te maradj . . .
  2017-05-28 07:13:12, vasárnap
 
  Ábrányi Emil:

I. Csak te maradj . . .

A Margit-dalok ciklusából

Csak te maradj örökre nálam,
Te és a drága kis család, -
Csak téged tartson meg az Isten,
Mint házunk védő angyalát . . .

Meleg mosollyal, hű szemekkel
Csak te ragyogj rám, mint a nap,
S nem lesz e földön soha senki
Nálamnál dúsabb, boldogabb ! . .

Vasárnapi Ujság 1919. november 2.
 
 
0 komment , kategória:  Ábrányi Emil  
Ábrányi Emil: Föltámadás.
  2017-04-17 08:42:40, hétfő
 
  Ábrányi Emil:

Föltámadás.

- 1897. -

...... ..............Nagyszombat éjszakáján,
Kripták körül, sírkertek néma táján,
És mindenütt, ahol halottak vannak:
Tündöklő szárnnyal angyalok suhannak,
Mint csillaghullás, mely nem hágy nyomot.
Visznek kezükben pálmát, liljomot,
S míg a sirokra halkan rálegyintnek,
Föltámadunk! súgják dalolva mindnek.

Az égi jelszót hűs szellő ragadja,
És egyik sír a másikának adja.
Halottak nyelvén valamennyi szól,
Fohász, sóhaj kél a göröngy alól.
Dermedt tagjával gazdag és szegény
Gyönyörben reszket sírja fenekén,
És búg a hang, a rejtelmes, csodás:
Föltámadunk! Ó édes biztatás!

Egy sír marad csak hangtalan, komor,
Amit kerúb hiába ostromol.
Nagyot dobbant rá fényes, könnyü lába:
Alvó, felelj hát! Ám ez is hiába.
És most a legszebb szól hozzá kevélyen:
"Parancsolom az Úristen nevében,
Adj visszhangot hozsannás szónkra! Végre"
Mozdul a hant s ily válasz döng az égre:

Van még szegény, kinek az ég alatt
Alig jut egy kis betevő falat,
Amíg mellette őrülten mulatnak
Más emberek, kik milliókat adnak
Habzó borokra, lóra, szeretőre?
Van még a földnek rabja? Börtön-őre?
Van koldus? Árva? Sinylődő beteg?
Ha van még: engem föl ne költsetek!

Föltámadástok átok-számba megy,
Ha föltámadni és szenvedni egy,
Ha minden az lesz újra, ami volt,
S elülről kezdünk minden bűnt, nyomort!
Mért tudjam azt, amit már elfeledtem,
Mikor nyugodt, boldog halottá lettem,
Mért tudjam újra, gyötrődvén bele,
Hogy a világ bánattal van tele?!

Föltámadásra akkor hívjatok,
Ha minden ember boldogulni fog -
Nem henye ranggal, cifra ősi névvel,
De a tulajdon igaz érdemével.
Föltámadásra akkor hívjatok,
Ha mindenütt, ahol nem gúny a jog,
A föld gyümölcsét egyformán szedik,
S élhet mindenki, aki születik!

Ha nem lesz többé birkanyáj a nép,
Aki parancsra vágó-hídra lép;
Ha megbukik furfang, alávalóság,
És nem lesz más hatalmas, csak a jóság;
Harcban nem omlik ezrek drága vére,
S csak a tulajdon szerető szivére
Hallgat az ember, soha semmi másra -:
Majd én is vágyom a föltámadásra!
 
 
0 komment , kategória:  Ábrányi Emil  
Ábrányi Emil: A negyedik.
  2016-11-27 08:41:08, vasárnap
 
  Ábrányi Emil:

A negyedik.


Az első, az tavaszszal ment el,
Maga is egy szép kikelet,
Mikor merész, ifjú pacsirta
Száll a virágos hant felett.
Dörgő tavaszi fergetegben,
Villámcsapás közt tünt tova.
Elnyargalt véle vad rohammal
A walkűrök tüzes lova.

A másik akkor költözött el,
Mikor fakulni kezd a nyár,
S a két-hazáju gólya indúl
Beláthatatlan útra már . . .
Mikor megint szilárdan állott
Az oldott kéve, a haza . . .
Tán a betegnek, sorvadónak.
Ez volt egyetlen vigasza.

A harmadik ment méla őszszel,
Mikor bús ködbe vész a táj,
Szél jajgat, mint Ráchel siralma,
És ossiáni a homály.
Borongó lelke a halálba
Derülten és ragyogva ment,
Mert tárt karokkal hívta, várta
Homér és Dante odafent.

Elhagytak téged mind a hárman,
S te itt maradtál! Ó pedig
Ki volt gyöngédebb, hűbb barátjuk
Náladnál, drága negyedik! ?
Eljött a tél, fehér havával,
Nem szól madár a néma fán,
De, íme, csendül a te hangod,
Mesébe illő csalogány!

Eljött a tél, de a sötétben
Kis tűzhelyednek lángja ég,
És elmegy hozzád melegedni
A fonnyadt, fázós nemzedék.
Hozzád megyünk ünnepi díszben,
Mint nagyapához a család,
S te nektárként osztod ki köztünk
A szent költészet italát.

Én nem tudom, mi tartott vissza,
Csak áldom érte az eget,
Hogy boldog, büszke áhítattal
Még hallom a te éneked.
És bár van hozzá nagy jogod, hogy
A hárommal te is pihenj :
Könnyes szemekkel arra kérlek :
Ne menj utánuk ! Még ne menj !

Budapesti Szemle. 1911.
 
 
0 komment , kategória:  Ábrányi Emil  
Ábrányi Emil: A wojewóda lánya.
  2016-06-21 19:06:54, kedd
 
  Ábrányi Emil:

A wojewóda lánya.


Sötét vadonban áll, borong
A wojewóda háza;
Ormán tánczot jár a porond,
A szél dühödve rázza.

A ház előtt kígyó sziszeg,
Fölötte varjú károg,
A fák között zord szél zizeg,
Körül mély, szótlan árok.

Benn ül a lány magányosan,
Ropog a tűz, a mint ég;
Az óra csöndesen oson,
A mint szokása mindég;.

S nagy csöndesen, el-elmereng:
,,Szerelmesem mivé lett?"
A szél ilyenkor bekaczag:
Önámítás az élet!

Egy vén czigánynő bekopog,
Ez hord magával átkot . . .
Ruhája szennyes és kopott,
A képe rút, rovátkos.

,,Áldjon meg Isten, az örök,
Leányka, hófehér te!"
,,,,Ott van borod, ott van söröd;""
,,Hohó! dalt mondok érte !"

,,,,Ott van borod, ott van söröd,
Hanem a dal maradjon!
Magad hiába is töröd, -
S nekem mi élvet adjon?""

,,,,Megérkezik a kedvesem,
Hidd el, kevés időre;
Szemem ne találja nedvesen,
Az sírjon, a ki dőre.""

Az asszony csak kaczag egyet:
,,Nem tér meg a te kincsed!
Mély a vadon s a zord hegyek
Amott . . . amott! tekintsed!"

,,,,Hű lesz, megesküdött nekem,
Hogy járni ment világot;
A meddig a csupasz jegen
Nem nyílnak vérvirágok!""

Hiába volt minden panasz,
Rákezdett a dalára;
Csikorgott e vén ajkban az,
Lebbent sötét tálára.

,,S hogy mentem a vadonba, lám,
Két farkas jött ugorva;
Vicsorgva bújtak a domb alá,
Foguk véres volt sorba.

S hogy mendegéltem meg' tovább,
Hát három varjú reppen:
No merre, merre, hejh! hová
Ti farkasok, ni, ketten!

Hohó! leltünk ám zsákományt;
Egy ifjút, kincs-rakottan,
Megöltük őt, én és komám,
Dús tort csaphattok ottan!

S a mint megyek tovább meg'
Jaj! hát mi fekszik a jégen!
Egy ifjú legény, oly szép szegény,
Kifosztva, halva, vége!

Körülte nyílott vérvirág,
Szívem halálra döbbent
Én azt hiszem, a kedvesed
Nem tér meg soha többet! . . ."

Elzüllt a dal nagy-csöndesen,
A tűz sáppadva rengett . . .
A vén czigánynő kiosont . . .
A lány szótlan merengett.

Hogy harmadik nap elborult
Az ég s magát kisirta:
A vajda lánya már aludt,
Lenn, csöndes, néma sirba'.

Vasárnapi Ujság 1869.
 
 
0 komment , kategória:  Ábrányi Emil  
Ábrányi Emil: A Margit-dalok cziklusából
  2016-05-24 16:37:32, kedd
 
  Ábrányi Emil:

A Margit-dalok cziklusából

I. CSAK TE MARADJ.. .

Csak te maradj örökre nálam,
Te és a drága kis család, -
Csak téged tartson meg az Isten,
Mint házunk védő angyalát . . .

Meleg mosollyal, hű szemekkel
Csak te ragyogj rám, mint a nap,
S nem lesz e földön soha senki
Nálamnál dúsabb, boldogabb ! . .

II. OÁZ .

A ragyogó, de rémes Szaharában
Utas mind tönkre menne.
Ha itt-ott egy-egy édes, üde forrás,
Egy-egy oáz nem mosolyogna benne.

A nagy világ tündöklő pusztaságán
Elvesztem volna régen,
Ha nem adott vón a te hű szerelmed
Erőt, vigaszt és boldogságot nékem ! .

III. SZÁZ ÉVIG.. .

Száz évig hogyha élnék,
S te itt volnál velem :
Nem fogyna el szivemből
Az édes szerelem.

Ha száz évet bocsátna
Isten kegyelme rám :
Ajkad, szemed, kezecskéd
Mindegyre áldanám.

Ha száz, sőt ezer évig
Járhatnék itt veled :
Csak a, tavaszt érezném
S nem látnám a telet.

De lennék ifjú korban
Hervadt, mogorva, vén,
S örökké halni vágynám,
Ha nem volnál enyém!..

Vasárnapi Ujság 1919.
 
 
0 komment , kategória:  Ábrányi Emil  
Ábrányi Emil: Költő sírjánál.
  2016-04-30 03:48:54, szombat
 
  Ábrányi Emil:

Költő sírjánál.

1891.

Te már pihensz. Én vándorlok tovább,
Ámbár kifáradt, sebzett már a láb,
És ahelyett hogy társaságba mennék,
E szép magányban itt inkább pihennék-.
Napom tovább tart, semmint kellene,
Míg tál-korán dőltél a sirba te.
Oh! mért nem adta alkotóm neked
Tovább dalolnod - e fölösleget!

Harczoltam én is szebb eszményekért,
Reméltem büszkén: a világ megért,
S főmön babér, elismerés ragyog.
Mi lett a vége? Egyedül vagyok.
De vádakkal senkit sem illetek,
Nem más okozta, hogy lelkem beteg.
Szent czél nagy eszköz, minden megmaradt,
Csak bennem nincs már tettvágy, akarat!

Nem a világ, csupán az én világom
Hullt omladékba! Tévelyegve járom
Immár a földet, lassanként kihűlve,
Nem halva még, de már megsemmisülve!
Te halva vagy s nem érzed a halált,
Elhűlt porod jó menhelyet talált.
Engem minden nap uj bánat temet,
És élve hordom semmiségemet!

Te csak magad vagy, - elhagyatva nem,
Sírodnál a barátság megjelen,
Hamvad fölé nemes márványt emel,
S gyöngéd Írással ékesíti fel.
Neved' sokáig őrzi majd a kő,
Tovább a könny, dalodtól gyöngyöző.
Márványom egy szív, mely kővé jeged,
S csak én hintek rá késő könnyeket!

Akármi lettél - : nem vagy "földi rab",
Gyötört élőknél százszor boldogabb!
Vagy mindent látsz már lelkek oldalán,
Vagy éppen semmit s ez még jobb talán.
Az öntudattal fölmenne a kétség
Istenhez is. De az örök sötétség
Örök megnyugvást, örök elmúlást ad.
Amire vágytál, akkor megtaláltad!

a_het_1893.
 
 
0 komment , kategória:  Ábrányi Emil  
Ábrányi Emil: Verses könyvemből.
  2016-04-08 08:21:34, péntek
 
  Ábrányi Emil:

Verses könyvemből.

I.

Csak arczodat ne lássam soha búsnak
Szelíd galambom, lelkem jobb fele!
Bajodnak, búdnak minden kis paránya
Mint szikla hull az én keblemre le.

Erőm cserben hagy, gyermek lesz belőlem,
A szánalomtól szívem megszakad.
Elhordom a világnak minden terhét,
De meg nem bírom egy sóhajodat!

II.

Ne hidd, hogy balgán mindazt visszavágyom,
A mit meguntam régesrég e földön.
Szabadságot, békét jelent magányom,
A mi ezen kívül van: czifra börtön.

Ott koldus voltam, - itt gazdaggá lettem;
A mit kerestem, nálad föltaláltam.
Egész világon egy szívet se leltem,
S a te szívedben egy egész világ van.

1890.
 
 
0 komment , kategória:  Ábrányi Emil  
Ábrányi Emil: Szemek.
  2016-03-18 17:36:53, péntek
 
  Ábrányi Emil:

Szemek.


Akkor lesz méltó élni a világon,
- Ám ezt a kort még szörnyen messze látom -
Ha majd az ember szeme úgy ragyog,
Hogy mind azt mondja: >Én szelíd vagyok!
Én nem kívánok eltiporni mást,
Utálok minden gőgös elnyomást,
A szívem tiszta, ha kelek, ha fekszem,
S nem hatalomra -: jóságra törekszem <

*

Méltó világunk akkor lesz nekünk,
Ha úgy megenyhül vad tekintetünk,
Mint hónapos ború után az ég,
Az újra fényes, újra tiszta-kék.
Ha majd szemünk többé nem sújt, nem éget,
És nem lövell ki bosszút, büszkeséget,
Csak azt a vágyat, hogy nyomort ne lásson,
S mindig siessen könyörülni máson!

*

Akkor lesz méltó ez a földi élet,
Ha kapzsi bűn, gonosz dölyf semmivé lett,
S leszáll közénk a béke szelleme.
Ha minden ember nagy, nyitott szeme.
Olyan lesz mint az ablak, melyen át
A vándorló nyájas szobába lát,
Ahol mindenki boldog és örül
A meggyújtott karácsonyfa körül!

A Hét, 1898.
 
 
0 komment , kategória:  Ábrányi Emil  
Ábrányi Emil: Fohász a földhöz.
  2016-02-24 04:54:02, szerda
 
  Ábrányi Emil:

Fohász a földhöz.


Tegnap éjjel istenáldás:
Üde zápor zuhogott.
Mély barázdád most fogékony.
Barna, termő, lágy öledbe
Most hintem szét, most vetem be
Szabad kézzel a magot.

Ugy-e, kedves, jó földecském,
Meghozod majd a szemet?
És ha nem is úri módon
- Emiatt én nem aggódom -
De legalább szegényecskén
Eltartasz majd engemet?

Nem kell sáppadt és szeszélyes
Nagy-uraktól fűggenem.
Czifra, éhes rabszolgák közt
Szemlesütve nem kell állnom.
Sem pirulva kunyorálnom
Hivatalt, bért. . . ugy-e, nem ?

Lesz mindég a te kegyedből
Rózsám és madárdalom ! . . .
Nagy, nyilt mennybolt lesz fölöttem,
Hűséges fák körülöttem,
És az én örök pacsirtám,
Dalos őrző-angyalom ! . . .

Míg csak élek, a szabadság
Napja fog ragyogni rám ! . . .
És ha testem holtra bágyad:
Vetsz nekem hűs, puha ágyat
Vadvirágos, büszke dombod
Égre néző magasán ! . . .

Szent-Endre, 1906.
 
 
0 komment , kategória:  Ábrányi Emil  
     1/8 oldal   Bejegyzések száma: 72 
2017.04 2017. Május 2017.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 262 db bejegyzés
e év: 1392 db bejegyzés
Összes: 27828 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 6012
  • e Hét: 12394
  • e Hónap: 141000
  • e Év: 620467
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.