Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/8 oldal   Bejegyzések száma: 76 
Ábrányi Emil: Tíz év.
  2017-07-08 05:40:49, szombat
 
  Ábrányi Emil:

Tíz év.


Tíz hosszú év! Nekem mint rövid álom
Hajnal felé, úgy lebegett tova.
Szerelmemet nem érte hervadás, sőt
Nagyobbra nőtt, mint fejlő rózsafa.

Nem tudva semmit gyászos fonnyadásról,
Bimbó fakad minden galyán, bogán,
S bokrába rejtve most is ott dalolgat
A boldogság, e ritka csalogány.

Sok bánat ért, de mindet elviseltem,
Melletted élve, téged fogva át,
Mint a madár, mely párjához simulva,
Könnyebben tűri erdők viharát.

Bántott az ember és megmart a végzet,
De nem tudott megölni a csapás,
Mert csókjaidtól elvesztette mérgét,
Mint bűvös írtől kígyó-harapás.

Csalódtam sokszor másokban, magamban,
De benned mindazt megtaláltam én,
A mit merész és ragyogó színekkel
Fest nemesebb vágy és magas remény.

Akkor leltem rád, a mikor barátság
Hit, élet-kedv, mind sorban hagytak el:
Hajótört voltam, a ki partra lépve
Váratlanul mesés kincsekre lel.

S most, gazdagságom édes tudatában,
Nyugodtan nézek a jövőbe már ;
Van egy oáz, mely mondhatatlanul szép,
Kietlen síkság környékezze bár.

Ha lelkem csügged és elszállni vágyik
E földről, hol nem szívesen marad:
Szerelmed az, mely vissza-vissza térit,
Mint a tavasz a vándor-madarat!

a_het_1891.
 
 
0 komment , kategória:  Ábrányi Emil  
Ábrányi Emil: Szerenád.
  2017-06-06 05:44:54, kedd
 
  Ábrányi Emil:

Szerenád.


Ha virág lehetnék,
Nefelejcscsé válnék:
Zöld mezőben minduntalan
Az utadba állnék.

Ha madár lehetnék,
Vadgalambbá válnék:
Ablakodra édes vágygyal
Turbékolni szállnék.

Ha illat lehetnék,
Lehelleted lennék
Imádságos, szép ajkadról
A mennyekbe mennék.

Hogyha fa lehetnék,
Szomorú fűz lennék :
Hosszú, síró ágaimmal
Sirodon pihennék !

Jövendő_1903.
 
 
0 komment , kategória:  Ábrányi Emil  
Ábrányi Emil: Vallomás.
  2017-06-05 06:29:57, hétfő
 
  Ábrányi Emil:

Vallomás.


Akkor leltem rád, amikor barátság,
Hit, életkedv, mind sorban hagytak el !
Hajótört voltam, aki partra lépve
Váratlanul mesés kincsekre lel.

S most, gazdagságom édes tudatában,
Nyugodtan nézek a jövőbe már.
Van egy oáz, mely mondhatatlanul szép,
Kietlen síkság környékezze bár!

Ha lelkem csügged és elszállni vágyik
E földről, hol nem szívesen marad :
Szerelmed az, mely vissza-vissza térit,
Mint a tavasz a vándor madarat !

Jövendő_1903.
 
 
0 komment , kategória:  Ábrányi Emil  
Ábrányi Emil: III. Száz évíg . . .
  2017-05-30 06:25:56, kedd
 
  Ábrányi Emil:

III. Száz évíg . . .

A Margit-dalok ciklusából

Száz évig hogyha élnék,
S te itt volnál velem :
Nem fogyna el szívemből
Az édes szerelem.

Ha száz évet bocsátna
Isten kegyelme rám :
Ajkad, szemed, kezecskéd
Mindegyre áldanám.

Ha száz, sőt ezer évig
Járhatnék itt veled :
Csak a, tavaszt érezném
S nem látnám a telet.

De lennék ifjú korban
Hervadt, mogorva, vén,
S örökké halni vágynám
Ha nem volnál enyém! . .

Vasárnapi Ujság 1919. november 2.
 
 
0 komment , kategória:  Ábrányi Emil  
Ábrányi Emil: II. Oáz . .
  2017-05-29 06:25:19, hétfő
 
  Ábrányi Emil:

II.

Oáz . .

A Margit-dalok ciklusából

A ragyogó, de rémes Szaharában
Utas mind tönkre menne.
Ha itt-ott egy-egy édes, üde forrás,
Egy-egy oáz nem mosolyogna benne.

A nagy világ tündöklő pusztaságán
Elvesztem volna régen,
Ha nem adott vón a te hű szerelmed
Erőt, vigaszt és boldogságot nékem ! . .


Vasárnapi Ujság 1919. november 2.
 
 
0 komment , kategória:  Ábrányi Emil  
Ábrányi Emil: I. Csak te maradj . . .
  2017-05-28 07:13:12, vasárnap
 
  Ábrányi Emil:

I. Csak te maradj . . .

A Margit-dalok ciklusából

Csak te maradj örökre nálam,
Te és a drága kis család, -
Csak téged tartson meg az Isten,
Mint házunk védő angyalát . . .

Meleg mosollyal, hű szemekkel
Csak te ragyogj rám, mint a nap,
S nem lesz e földön soha senki
Nálamnál dúsabb, boldogabb ! . .

Vasárnapi Ujság 1919. november 2.
 
 
0 komment , kategória:  Ábrányi Emil  
Ábrányi Emil: Föltámadás.
  2017-04-17 08:42:40, hétfő
 
  Ábrányi Emil:

Föltámadás.

- 1897. -

...... ..............Nagyszombat éjszakáján,
Kripták körül, sírkertek néma táján,
És mindenütt, ahol halottak vannak:
Tündöklő szárnnyal angyalok suhannak,
Mint csillaghullás, mely nem hágy nyomot.
Visznek kezükben pálmát, liljomot,
S míg a sirokra halkan rálegyintnek,
Föltámadunk! súgják dalolva mindnek.

Az égi jelszót hűs szellő ragadja,
És egyik sír a másikának adja.
Halottak nyelvén valamennyi szól,
Fohász, sóhaj kél a göröngy alól.
Dermedt tagjával gazdag és szegény
Gyönyörben reszket sírja fenekén,
És búg a hang, a rejtelmes, csodás:
Föltámadunk! Ó édes biztatás!

Egy sír marad csak hangtalan, komor,
Amit kerúb hiába ostromol.
Nagyot dobbant rá fényes, könnyü lába:
Alvó, felelj hát! Ám ez is hiába.
És most a legszebb szól hozzá kevélyen:
"Parancsolom az Úristen nevében,
Adj visszhangot hozsannás szónkra! Végre"
Mozdul a hant s ily válasz döng az égre:

Van még szegény, kinek az ég alatt
Alig jut egy kis betevő falat,
Amíg mellette őrülten mulatnak
Más emberek, kik milliókat adnak
Habzó borokra, lóra, szeretőre?
Van még a földnek rabja? Börtön-őre?
Van koldus? Árva? Sinylődő beteg?
Ha van még: engem föl ne költsetek!

Föltámadástok átok-számba megy,
Ha föltámadni és szenvedni egy,
Ha minden az lesz újra, ami volt,
S elülről kezdünk minden bűnt, nyomort!
Mért tudjam azt, amit már elfeledtem,
Mikor nyugodt, boldog halottá lettem,
Mért tudjam újra, gyötrődvén bele,
Hogy a világ bánattal van tele?!

Föltámadásra akkor hívjatok,
Ha minden ember boldogulni fog -
Nem henye ranggal, cifra ősi névvel,
De a tulajdon igaz érdemével.
Föltámadásra akkor hívjatok,
Ha mindenütt, ahol nem gúny a jog,
A föld gyümölcsét egyformán szedik,
S élhet mindenki, aki születik!

Ha nem lesz többé birkanyáj a nép,
Aki parancsra vágó-hídra lép;
Ha megbukik furfang, alávalóság,
És nem lesz más hatalmas, csak a jóság;
Harcban nem omlik ezrek drága vére,
S csak a tulajdon szerető szivére
Hallgat az ember, soha semmi másra -:
Majd én is vágyom a föltámadásra!
 
 
0 komment , kategória:  Ábrányi Emil  
Ábrányi Emil: A negyedik.
  2016-11-27 08:41:08, vasárnap
 
  Ábrányi Emil:

A negyedik.


Az első, az tavaszszal ment el,
Maga is egy szép kikelet,
Mikor merész, ifjú pacsirta
Száll a virágos hant felett.
Dörgő tavaszi fergetegben,
Villámcsapás közt tünt tova.
Elnyargalt véle vad rohammal
A walkűrök tüzes lova.

A másik akkor költözött el,
Mikor fakulni kezd a nyár,
S a két-hazáju gólya indúl
Beláthatatlan útra már . . .
Mikor megint szilárdan állott
Az oldott kéve, a haza . . .
Tán a betegnek, sorvadónak.
Ez volt egyetlen vigasza.

A harmadik ment méla őszszel,
Mikor bús ködbe vész a táj,
Szél jajgat, mint Ráchel siralma,
És ossiáni a homály.
Borongó lelke a halálba
Derülten és ragyogva ment,
Mert tárt karokkal hívta, várta
Homér és Dante odafent.

Elhagytak téged mind a hárman,
S te itt maradtál! Ó pedig
Ki volt gyöngédebb, hűbb barátjuk
Náladnál, drága negyedik! ?
Eljött a tél, fehér havával,
Nem szól madár a néma fán,
De, íme, csendül a te hangod,
Mesébe illő csalogány!

Eljött a tél, de a sötétben
Kis tűzhelyednek lángja ég,
És elmegy hozzád melegedni
A fonnyadt, fázós nemzedék.
Hozzád megyünk ünnepi díszben,
Mint nagyapához a család,
S te nektárként osztod ki köztünk
A szent költészet italát.

Én nem tudom, mi tartott vissza,
Csak áldom érte az eget,
Hogy boldog, büszke áhítattal
Még hallom a te éneked.
És bár van hozzá nagy jogod, hogy
A hárommal te is pihenj :
Könnyes szemekkel arra kérlek :
Ne menj utánuk ! Még ne menj !

Budapesti Szemle. 1911.
 
 
0 komment , kategória:  Ábrányi Emil  
Ábrányi Emil: A wojewóda lánya.
  2016-06-21 19:06:54, kedd
 
  Ábrányi Emil:

A wojewóda lánya.


Sötét vadonban áll, borong
A wojewóda háza;
Ormán tánczot jár a porond,
A szél dühödve rázza.

A ház előtt kígyó sziszeg,
Fölötte varjú károg,
A fák között zord szél zizeg,
Körül mély, szótlan árok.

Benn ül a lány magányosan,
Ropog a tűz, a mint ég;
Az óra csöndesen oson,
A mint szokása mindég;.

S nagy csöndesen, el-elmereng:
,,Szerelmesem mivé lett?"
A szél ilyenkor bekaczag:
Önámítás az élet!

Egy vén czigánynő bekopog,
Ez hord magával átkot . . .
Ruhája szennyes és kopott,
A képe rút, rovátkos.

,,Áldjon meg Isten, az örök,
Leányka, hófehér te!"
,,,,Ott van borod, ott van söröd;""
,,Hohó! dalt mondok érte !"

,,,,Ott van borod, ott van söröd,
Hanem a dal maradjon!
Magad hiába is töröd, -
S nekem mi élvet adjon?""

,,,,Megérkezik a kedvesem,
Hidd el, kevés időre;
Szemem ne találja nedvesen,
Az sírjon, a ki dőre.""

Az asszony csak kaczag egyet:
,,Nem tér meg a te kincsed!
Mély a vadon s a zord hegyek
Amott . . . amott! tekintsed!"

,,,,Hű lesz, megesküdött nekem,
Hogy járni ment világot;
A meddig a csupasz jegen
Nem nyílnak vérvirágok!""

Hiába volt minden panasz,
Rákezdett a dalára;
Csikorgott e vén ajkban az,
Lebbent sötét tálára.

,,S hogy mentem a vadonba, lám,
Két farkas jött ugorva;
Vicsorgva bújtak a domb alá,
Foguk véres volt sorba.

S hogy mendegéltem meg' tovább,
Hát három varjú reppen:
No merre, merre, hejh! hová
Ti farkasok, ni, ketten!

Hohó! leltünk ám zsákományt;
Egy ifjút, kincs-rakottan,
Megöltük őt, én és komám,
Dús tort csaphattok ottan!

S a mint megyek tovább meg'
Jaj! hát mi fekszik a jégen!
Egy ifjú legény, oly szép szegény,
Kifosztva, halva, vége!

Körülte nyílott vérvirág,
Szívem halálra döbbent
Én azt hiszem, a kedvesed
Nem tér meg soha többet! . . ."

Elzüllt a dal nagy-csöndesen,
A tűz sáppadva rengett . . .
A vén czigánynő kiosont . . .
A lány szótlan merengett.

Hogy harmadik nap elborult
Az ég s magát kisirta:
A vajda lánya már aludt,
Lenn, csöndes, néma sirba'.

Vasárnapi Ujság 1869.
 
 
0 komment , kategória:  Ábrányi Emil  
Ábrányi Emil: A Margit-dalok cziklusából
  2016-05-24 16:37:32, kedd
 
  Ábrányi Emil:

A Margit-dalok cziklusából

I. CSAK TE MARADJ.. .

Csak te maradj örökre nálam,
Te és a drága kis család, -
Csak téged tartson meg az Isten,
Mint házunk védő angyalát . . .

Meleg mosollyal, hű szemekkel
Csak te ragyogj rám, mint a nap,
S nem lesz e földön soha senki
Nálamnál dúsabb, boldogabb ! . .

II. OÁZ .

A ragyogó, de rémes Szaharában
Utas mind tönkre menne.
Ha itt-ott egy-egy édes, üde forrás,
Egy-egy oáz nem mosolyogna benne.

A nagy világ tündöklő pusztaságán
Elvesztem volna régen,
Ha nem adott vón a te hű szerelmed
Erőt, vigaszt és boldogságot nékem ! .

III. SZÁZ ÉVIG.. .

Száz évig hogyha élnék,
S te itt volnál velem :
Nem fogyna el szivemből
Az édes szerelem.

Ha száz évet bocsátna
Isten kegyelme rám :
Ajkad, szemed, kezecskéd
Mindegyre áldanám.

Ha száz, sőt ezer évig
Járhatnék itt veled :
Csak a, tavaszt érezném
S nem látnám a telet.

De lennék ifjú korban
Hervadt, mogorva, vén,
S örökké halni vágynám,
Ha nem volnál enyém!..

Vasárnapi Ujság 1919.
 
 
0 komment , kategória:  Ábrányi Emil  
     1/8 oldal   Bejegyzések száma: 76 
2017.06 2017. Július 2017.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 269 db bejegyzés
e év: 1935 db bejegyzés
Összes: 28366 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 904
  • e Hét: 31896
  • e Hónap: 170628
  • e Év: 1023171
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.