Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/9 oldal   Bejegyzések száma: 84 
Ábrányi Emil: Crucifige !
  2018-05-10 06:06:36, csütörtök
 
  Ábrányi Emil:

Crucifige !


Jól van! Csak adj kegyelmet
A bűnös Barrabásnak !
Csak add minden babérod
Minden jutalmad másnak.

Csak állíts, hűtelen nép,
Hamis bírákkal szembe.
Fonj koszorút tövisből
S nyomd mélyen a fejembe !

Becsületem palástját
Irigy, kufár nép vedd el !
Itasd meg száraz ajkam
Epével és eczettel !


Kegyetlen gúnykaczaj közt
Verd, ostorozd a hátam !
A Getsemáne-kertben
Mindezt előre láttam ! . . .

Most még csak az van hátra,
Hogy törd a pálczát ketté,
Aztán feszíts meg engem ! . . .
Így válok isteneddé !

Vasárnapi Ujság - 1914. április 5.
 
 
0 komment , kategória:  Ábrányi Emil  
Ábrányi Emil: Ave Maria
  2018-03-05 06:44:34, hétfő
 
  Ábrányi Emil:

Ave Maria

(Byron Don Joan-jából,)


Ave Maria ! Percze szent imának !
Ave Maria ! Percze szerelemnek !
Ave Maria ! A fiu s anyának
Szűz képe nézz le reánk titkával mennynek !
Ave Maria ! Hódolunk e bájnak,
E szent galamb árnyazata égi szemnek !
Bár festett kép ; érezzük, mégse' bálvány,
Előttünk ily való szépségben állván !

Ave Maria ! Áldom a helyet,
Időt, országot hol szent érzete
Oly édesen ringatta keblemet.
Mig halk varázszsal szállt a földre le,
Harangszó járt a néma táj felett,
S a távol város zsongó éneke ;
A rózsás légben fúvalom se‘ lengett,
S a lomb mégis mintegy imában rengett.

Hangos tücsök czirpelgett a fán ;
- Szünetlen dal egy nyári élete -
Ez vert viszhangot, s jó lovam csupán,
S az estharang, mely halni jött ide ;
Feltűnt előttem, rémes paripán,
Onesti sarja s bősz kisérete :
Sátán kutyái űzvén a szüzet, ki
Egy hű szivet gyászos halálnak tett ki !

Oh, Hesperus ! a jó belőled árad !
Czélt, enyhet adsz fáradtnak, éhezőnek
S anyai szárnyat a pelyhes madárnak !
Dolgos barom lágy fekhelyére dőlhet,
Csönd béke, áldás, mik szerény tanyánkat
Szelíden őrzik, mind mind, üdvözölnek,
Ha ránk derül nyugodt pillantatod ;
Kisdednek anyja hű keblét adod !

Esztergom és Vidéke, 1884.
 
 
0 komment , kategória:  Ábrányi Emil  
Ábrányi Emil: Napfényre vágyom . . .
  2018-01-27 08:35:49, szombat
 
  Ábrányi Emil:

Napfényre vágyom . . .


Ha szállnak a szürke felhők,
Ha zúg az őszi szél:
Didergek, mint a fakó lomb,
A hervadó levél! . . .
Szegény, szabadba vágyó,
Meglánczolt kezű rab
Nem szomorúbb nálamnál.
Ha eltűnik a nap ! . . .

Ködfátyolos
Hideg őszi reggel
Gunnyasztok az ágyon . . .
Fürkészek, nézek, -
Szomjas szemekkel
Napfényre vágyom ! . . .
Vidám csak ott vagyok,
Boldog csak ott vagyok,
Ahol a nap ragyog ! . . .

Nap, édes nap, ha tudnád,
Mily drága vagy nekem :
Örökké fönn ragyognál
A tiszta, kék egen ! . . .
Nem burkolnád magad körül
Az ősz felhőivel ! . . .
Mindig velem maradnál,
Nem hagynál soha el! . . .

Ha bús az ég,
Hervadt a táj,
Fent és alant
Nedves homály:
Nyugalmam elhágy
Nincs maradásom, -
Didergek, fázom,
Mint a levél a fán ! . . .
Követném a napot,
Mennék a nap után . . .
Mindig a nap után ! . . .

a_het_1904. okt. 16.
 
 
0 komment , kategória:  Ábrányi Emil  
Ábrányi Emil: Verebek.
  2018-01-09 08:28:50, kedd
 
  Ábrányi Emil:

Verebek.


Csak rajta ! Bajta ! Csiripoljatok !
Szökdeljetek a fákon szerteszét ! . . .
Mulattat engem e bohó zsivaj,
E locska-fecske, könnyelmű beszéd.

Alattatok batáron, gépkocsin
Száguld a hír, a bűnös szerelem,
A sáppadt kincsvágy, gőgös hatalom . . .
S ti mily vígan csivogtok odafenn ! . . .

Az élet harczán hányan buknak el!
Hogy égnek és hogy fájnak a sebek!
E véres gyászban - úgy tetszik nekem -
Ti vagytok csak vidámak, verebek ! . . .

Ha túlkemény a téli éjszaka,
Lehull az ágról egy-egy társatok,
Es vége van ! . . . De föl sem veszitek ! . . .
A banda másnap új nótába fog.

S miért ne ? Hát nem így lesz semmivé
A legnagyobb is, ha enyészni dűl ?
Csak több pompával megy porladni. Míg
Ti tovatűntök észrevétlenül.

Oh kis buták ! Oh fürge koldusok!
Ti mindig éhes, lármás verebek!
A míg mi küzdünk, sírunk, szenvedünk,
Vígságtokat az Isten tartsa meg !

Vasárnapi Ujság 1914. márczius 1.
 
 
0 komment , kategória:  Ábrányi Emil  
Ábrányi Emil: Fortuna
  2017-09-21 07:43:37, csütörtök
 
  Ábrányi Emil:

Fortuna


Mások a szerencsét
Könyörögve kérik,
Tolakodva hivják.
Uton, útfélen
futnak utána.

Belecsimpaszkodnak
fényes köpenyébe,
Ráncigálják, huzzák
Éhesen, mohón,
Görcsös erövel.

Szemüket kinyitják,
Nézik, egyre nézik,
Mint hajótöröttek
Messzi tengeren
Nézik a partot.

Lesütött szemekkel
Járok a világon,
S a szerencse mellett
Némán megyek el.
Nem veszem észre !

Jovendo_1903.
 
 
0 komment , kategória:  Ábrányi Emil  
Ábrányi Emil: Fides.
  2017-09-20 07:31:38, szerda
 
  Ábrányi Emil:

Fides.


Bár néha búsnak, közönyösnek látszom,
Egész valóm mély szerelemben ég.
A láng, amit te gyujtottál szivemben,
Mint Veszta-tűz lobog mindegyre még.

A láng, amit te gyujtottál szivemben,
Nem szalmatűz volt, drágám, angyalom.
Nem nagy szeszély, melyböl kis szerelem lesz;
Nem ! . . . Sírig tartó, édes vonzalom !

Ím, bizonyitom a te hű sziveddel,
S te bizonyítod holtomig velem,
Hogy a világon semmi sincs erősebb,
Szilárdabb, mint a gyöngéd szerelem !

Jovendo_1903.
 
 
0 komment , kategória:  Ábrányi Emil  
Ábrányi Emil: Még maradok.
  2017-08-13 08:33:02, vasárnap
 
  Ábrányi Emil:

Még maradok.


Fényes világ! A boldognak be szép vagy,
S a szenvedőnek mily szörnyen setét!
Tegyük hát szebbé, vagy csak tűrhetőbbé
A vergődők, az árvák életét!
Ha könynek már kell lenni a világon :
Szárítsuk azt föl! Mert ki tudja ? Tán
Van Islen mégis, aki látja mindezt,
S jutalmaz érte a halál után.

Lehel - : ha majd bál, színház, drága termek
Világa széthullt s egy keskeny halom,
Egy szűk koporsó egyetlen világunk:
Lágy párna lesz ott lenn az irgalom.
Vagy tán a lélek, mely kiszáll a sírból,
Az Úristent könnyebben leli föl,
Ha mécsesé válik minden letörölt köny,
S a mindenségen végig-tündököl.

Zajos világ! Ha szívemet követném,
Belőled én elmentem volna már!
Erdők ölén nemes magányban élnék,
Mint hű párjával a szabad madár.
Virágok, fák, ártatlan állatok közt
Múlnék az élet lassan-lassan el.
De maradok. Itt tart a kötelesség.
A szenvedőkért még dolgozni kell!

Akkor megyek, ha majd derengni látom
A nagy, fenséges szánalom korát.
Ha mindent, ami fényűző fölösleg,
Pazar szívünk a koldusoknak ád.
Ha homlokunk jóságban úgy sugárzik,
Mint virradatkor a magas hegyek.
Ha jön már, jön, ragyogva mint a hajnal
Az én világom . . . majd akkor megyek !

a_het_1900.
 
 
0 komment , kategória:  Ábrányi Emil  
Ábrányi Emil: Száz évig, hogyha élnék . . .
  2017-08-07 05:36:34, hétfő
 
  Ábrányi Emil:

Száz évig, hogyha élnék . . .


Száz évig, hogyha élnék
S te itt volnál velem:
Nem fogyna el szívemből
Az édes szerelem.
Ha száz, sőt ezer évig
Járhatnék itt veled:
Csak a tavaszt érezném
S nem látnám a telet!
De lennék ifjú korban
Hervadt, mogorva, vén:
Örökre halni vágynám,
Ha nem volnál enyém!
 
 
0 komment , kategória:  Ábrányi Emil  
Ábrányi Emil: Tíz év.
  2017-07-08 05:40:49, szombat
 
  Ábrányi Emil:

Tíz év.


Tíz hosszú év! Nekem mint rövid álom
Hajnal felé, úgy lebegett tova.
Szerelmemet nem érte hervadás, sőt
Nagyobbra nőtt, mint fejlő rózsafa.

Nem tudva semmit gyászos fonnyadásról,
Bimbó fakad minden galyán, bogán,
S bokrába rejtve most is ott dalolgat
A boldogság, e ritka csalogány.

Sok bánat ért, de mindet elviseltem,
Melletted élve, téged fogva át,
Mint a madár, mely párjához simulva,
Könnyebben tűri erdők viharát.

Bántott az ember és megmart a végzet,
De nem tudott megölni a csapás,
Mert csókjaidtól elvesztette mérgét,
Mint bűvös írtől kígyó-harapás.

Csalódtam sokszor másokban, magamban,
De benned mindazt megtaláltam én,
A mit merész és ragyogó színekkel
Fest nemesebb vágy és magas remény.

Akkor leltem rád, a mikor barátság
Hit, élet-kedv, mind sorban hagytak el:
Hajótört voltam, a ki partra lépve
Váratlanul mesés kincsekre lel.

S most, gazdagságom édes tudatában,
Nyugodtan nézek a jövőbe már ;
Van egy oáz, mely mondhatatlanul szép,
Kietlen síkság környékezze bár.

Ha lelkem csügged és elszállni vágyik
E földről, hol nem szívesen marad:
Szerelmed az, mely vissza-vissza térit,
Mint a tavasz a vándor-madarat!

a_het_1891.
 
 
0 komment , kategória:  Ábrányi Emil  
Ábrányi Emil: Szerenád.
  2017-06-06 05:44:54, kedd
 
  Ábrányi Emil:

Szerenád.


Ha virág lehetnék,
Nefelejcscsé válnék:
Zöld mezőben minduntalan
Az utadba állnék.

Ha madár lehetnék,
Vadgalambbá válnék:
Ablakodra édes vágygyal
Turbékolni szállnék.

Ha illat lehetnék,
Lehelleted lennék
Imádságos, szép ajkadról
A mennyekbe mennék.

Hogyha fa lehetnék,
Szomorú fűz lennék :
Hosszú, síró ágaimmal
Sirodon pihennék !

Jövendő_1903.
 
 
0 komment , kategória:  Ábrányi Emil  
     1/9 oldal   Bejegyzések száma: 84 
2018.05 2018. Június 2018.07
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 219 db bejegyzés
e év: 1732 db bejegyzés
Összes: 31629 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1540
  • e Hét: 23066
  • e Hónap: 99512
  • e Év: 1184859
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.