Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/9 oldal   Bejegyzések száma: 80 
Ábrányi Emil: Fortuna
  2017-09-21 07:43:37, csütörtök
 
  Ábrányi Emil:

Fortuna


Mások a szerencsét
Könyörögve kérik,
Tolakodva hivják.
Uton, útfélen
futnak utána.

Belecsimpaszkodnak
fényes köpenyébe,
Ráncigálják, huzzák
Éhesen, mohón,
Görcsös erövel.

Szemüket kinyitják,
Nézik, egyre nézik,
Mint hajótöröttek
Messzi tengeren
Nézik a partot.

Lesütött szemekkel
Járok a világon,
S a szerencse mellett
Némán megyek el.
Nem veszem észre !

Jovendo_1903.
 
 
0 komment , kategória:  Ábrányi Emil  
Ábrányi Emil: Fides.
  2017-09-20 07:31:38, szerda
 
  Ábrányi Emil:

Fides.


Bár néha búsnak, közönyösnek látszom,
Egész valóm mély szerelemben ég.
A láng, amit te gyujtottál szivemben,
Mint Veszta-tűz lobog mindegyre még.

A láng, amit te gyujtottál szivemben,
Nem szalmatűz volt, drágám, angyalom.
Nem nagy szeszély, melyböl kis szerelem lesz;
Nem ! . . . Sírig tartó, édes vonzalom !

Ím, bizonyitom a te hű sziveddel,
S te bizonyítod holtomig velem,
Hogy a világon semmi sincs erősebb,
Szilárdabb, mint a gyöngéd szerelem !

Jovendo_1903.
 
 
0 komment , kategória:  Ábrányi Emil  
Ábrányi Emil: Még maradok.
  2017-08-13 08:33:02, vasárnap
 
  Ábrányi Emil:

Még maradok.


Fényes világ! A boldognak be szép vagy,
S a szenvedőnek mily szörnyen setét!
Tegyük hát szebbé, vagy csak tűrhetőbbé
A vergődők, az árvák életét!
Ha könynek már kell lenni a világon :
Szárítsuk azt föl! Mert ki tudja ? Tán
Van Islen mégis, aki látja mindezt,
S jutalmaz érte a halál után.

Lehel - : ha majd bál, színház, drága termek
Világa széthullt s egy keskeny halom,
Egy szűk koporsó egyetlen világunk:
Lágy párna lesz ott lenn az irgalom.
Vagy tán a lélek, mely kiszáll a sírból,
Az Úristent könnyebben leli föl,
Ha mécsesé válik minden letörölt köny,
S a mindenségen végig-tündököl.

Zajos világ! Ha szívemet követném,
Belőled én elmentem volna már!
Erdők ölén nemes magányban élnék,
Mint hű párjával a szabad madár.
Virágok, fák, ártatlan állatok közt
Múlnék az élet lassan-lassan el.
De maradok. Itt tart a kötelesség.
A szenvedőkért még dolgozni kell!

Akkor megyek, ha majd derengni látom
A nagy, fenséges szánalom korát.
Ha mindent, ami fényűző fölösleg,
Pazar szívünk a koldusoknak ád.
Ha homlokunk jóságban úgy sugárzik,
Mint virradatkor a magas hegyek.
Ha jön már, jön, ragyogva mint a hajnal
Az én világom . . . majd akkor megyek !

a_het_1900.
 
 
0 komment , kategória:  Ábrányi Emil  
Ábrányi Emil: Száz évig, hogyha élnék . . .
  2017-08-07 05:36:34, hétfő
 
  Ábrányi Emil:

Száz évig, hogyha élnék . . .


Száz évig, hogyha élnék
S te itt volnál velem:
Nem fogyna el szívemből
Az édes szerelem.
Ha száz, sőt ezer évig
Járhatnék itt veled:
Csak a tavaszt érezném
S nem látnám a telet!
De lennék ifjú korban
Hervadt, mogorva, vén:
Örökre halni vágynám,
Ha nem volnál enyém!
 
 
0 komment , kategória:  Ábrányi Emil  
Ábrányi Emil: Tíz év.
  2017-07-08 05:40:49, szombat
 
  Ábrányi Emil:

Tíz év.


Tíz hosszú év! Nekem mint rövid álom
Hajnal felé, úgy lebegett tova.
Szerelmemet nem érte hervadás, sőt
Nagyobbra nőtt, mint fejlő rózsafa.

Nem tudva semmit gyászos fonnyadásról,
Bimbó fakad minden galyán, bogán,
S bokrába rejtve most is ott dalolgat
A boldogság, e ritka csalogány.

Sok bánat ért, de mindet elviseltem,
Melletted élve, téged fogva át,
Mint a madár, mely párjához simulva,
Könnyebben tűri erdők viharát.

Bántott az ember és megmart a végzet,
De nem tudott megölni a csapás,
Mert csókjaidtól elvesztette mérgét,
Mint bűvös írtől kígyó-harapás.

Csalódtam sokszor másokban, magamban,
De benned mindazt megtaláltam én,
A mit merész és ragyogó színekkel
Fest nemesebb vágy és magas remény.

Akkor leltem rád, a mikor barátság
Hit, élet-kedv, mind sorban hagytak el:
Hajótört voltam, a ki partra lépve
Váratlanul mesés kincsekre lel.

S most, gazdagságom édes tudatában,
Nyugodtan nézek a jövőbe már ;
Van egy oáz, mely mondhatatlanul szép,
Kietlen síkság környékezze bár.

Ha lelkem csügged és elszállni vágyik
E földről, hol nem szívesen marad:
Szerelmed az, mely vissza-vissza térit,
Mint a tavasz a vándor-madarat!

a_het_1891.
 
 
0 komment , kategória:  Ábrányi Emil  
Ábrányi Emil: Szerenád.
  2017-06-06 05:44:54, kedd
 
  Ábrányi Emil:

Szerenád.


Ha virág lehetnék,
Nefelejcscsé válnék:
Zöld mezőben minduntalan
Az utadba állnék.

Ha madár lehetnék,
Vadgalambbá válnék:
Ablakodra édes vágygyal
Turbékolni szállnék.

Ha illat lehetnék,
Lehelleted lennék
Imádságos, szép ajkadról
A mennyekbe mennék.

Hogyha fa lehetnék,
Szomorú fűz lennék :
Hosszú, síró ágaimmal
Sirodon pihennék !

Jövendő_1903.
 
 
0 komment , kategória:  Ábrányi Emil  
Ábrányi Emil: Vallomás.
  2017-06-05 06:29:57, hétfő
 
  Ábrányi Emil:

Vallomás.


Akkor leltem rád, amikor barátság,
Hit, életkedv, mind sorban hagytak el !
Hajótört voltam, aki partra lépve
Váratlanul mesés kincsekre lel.

S most, gazdagságom édes tudatában,
Nyugodtan nézek a jövőbe már.
Van egy oáz, mely mondhatatlanul szép,
Kietlen síkság környékezze bár!

Ha lelkem csügged és elszállni vágyik
E földről, hol nem szívesen marad :
Szerelmed az, mely vissza-vissza térit,
Mint a tavasz a vándor madarat !

Jövendő_1903.
 
 
0 komment , kategória:  Ábrányi Emil  
Ábrányi Emil: III. Száz évíg . . .
  2017-05-30 06:25:56, kedd
 
  Ábrányi Emil:

III. Száz évíg . . .

A Margit-dalok ciklusából

Száz évig hogyha élnék,
S te itt volnál velem :
Nem fogyna el szívemből
Az édes szerelem.

Ha száz évet bocsátna
Isten kegyelme rám :
Ajkad, szemed, kezecskéd
Mindegyre áldanám.

Ha száz, sőt ezer évig
Járhatnék itt veled :
Csak a, tavaszt érezném
S nem látnám a telet.

De lennék ifjú korban
Hervadt, mogorva, vén,
S örökké halni vágynám
Ha nem volnál enyém! . .

Vasárnapi Ujság 1919. november 2.
 
 
0 komment , kategória:  Ábrányi Emil  
Ábrányi Emil: II. Oáz . .
  2017-05-29 06:25:19, hétfő
 
  Ábrányi Emil:

II.

Oáz . .

A Margit-dalok ciklusából

A ragyogó, de rémes Szaharában
Utas mind tönkre menne.
Ha itt-ott egy-egy édes, üde forrás,
Egy-egy oáz nem mosolyogna benne.

A nagy világ tündöklő pusztaságán
Elvesztem volna régen,
Ha nem adott vón a te hű szerelmed
Erőt, vigaszt és boldogságot nékem ! . .


Vasárnapi Ujság 1919. november 2.
 
 
0 komment , kategória:  Ábrányi Emil  
Ábrányi Emil: I. Csak te maradj . . .
  2017-05-28 07:13:12, vasárnap
 
  Ábrányi Emil:

I. Csak te maradj . . .

A Margit-dalok ciklusából

Csak te maradj örökre nálam,
Te és a drága kis család, -
Csak téged tartson meg az Isten,
Mint házunk védő angyalát . . .

Meleg mosollyal, hű szemekkel
Csak te ragyogj rám, mint a nap,
S nem lesz e földön soha senki
Nálamnál dúsabb, boldogabb ! . .

Vasárnapi Ujság 1919. november 2.
 
 
0 komment , kategória:  Ábrányi Emil  
     1/9 oldal   Bejegyzések száma: 80 
2017.08 2017. Szeptember 2017.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 213 db bejegyzés
e év: 2474 db bejegyzés
Összes: 28903 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 817
  • e Hét: 817
  • e Hónap: 116062
  • e Év: 1340267
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.