Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/5 oldal   Bejegyzések száma: 47 
Imre Flóra: Mennyi éve
  2017-10-19 07:48:53, csütörtök
 
  Imre Flóra:

Mennyi éve


mennyi éve mennyi arcban
mennyi színjátszó alakban
tó fölött és hegy tövében
poklok közt egy foltnyi éden
ahol mégis ahol holnap
ahol biztos hajnalodhat
ahol mindegy merre honnan
ragyogásban megtiportan
ha kudarc is hogyha szégyen
víz fölött sziklák tövében
száz alakban száz szerepben
csak mi ketten csak mi ketten
és ha elmúlt mennyi év is
te meg én csak újra mégis
az idő nincs már sehol se
nézz az égre nézz a földre
nézd kitágult horizontját
pőre örökkévalóság
 
 
0 komment , kategória:  Imre Flóra  
Imre Flóra: Engedd . . .
  2017-03-14 06:09:35, kedd
 
  Imre Flóra:

Engedd . . .


Nem kell a múltam sem letagadnom
olyan az életem, akár a zsoltár.
Fény voltál, mikor két vállam felett
az életembe belehajoltál.

Madár iszik így kék tavi kákán
épp, hogy csak sebet csókolva a vízre,
hányszor csókoltam én is a sorsom
a szemeidre.

Futnak az évek, mind megöregszünk,
nyárvége villan hajunk is őszül,
éveink nehéz lángja, virága
maradhat most már csak menedékül...
 
 
0 komment , kategória:  Imre Flóra  
Imre Flóra: Hideg
  2017-01-29 08:14:21, vasárnap
 
  Imre Flóra:

Hideg


Az árnyék, mint a kés, szalad
az arcomon. A csend ropog.
Magammal együtt láttalak?
Megráncosodtak a napok.

Szél. Túlvilági szél süvölt
A csillagok ágai közt.

Mint a líra, hideg vagyok.
Csak a fájás; mi sem maradt.
Kövek. Kövek és lábnyomok.
Kuporgok súlyos ég alatt.

1983
 
 
0 komment , kategória:  Imre Flóra  
Imre Flóra: A szenvedély, a szenvedés
  2017-01-17 08:38:02, kedd
 
  Imre Flóra:

A szenvedély, a szenvedés


a szenvedély a szenvedés
de az idő olyan kevés

vajon hová vajon mikor
átsüt a nap az ágakon

az ámulat a félelem
egyedül és mezítelen

csak a gyönyör a fájdalom
vajon hová nincs semmi nyom

a szenvedés a szenvedély
a fák között sziszeg a szél

vajon mikor vajon hova
belep a por az út pora
 
 
0 komment , kategória:  Imre Flóra  
Imre Flóra: Nos hát, a lélek
  2017-01-16 07:44:13, hétfő
 
  Imre Flóra:

Nos hát, a lélek


Nos hát, a lélek földi testre vágyik,
Mely érinthet és megérinthető.
Théra csenevész, lázgyötörte fáit
Összemossa a mézsűrű idő.

A formák már elviselhetetlen
Feszüléssel tülekednek a szemben.
Egy kockaforma, szemcsés, barna kő.

A lélek nézne, de nincs még, amit lát.

Aztán egyszerre gáttalan kiárad
Ez a telített, néma tárgyiasság,
És fákat lát, kiszáradt, görbe fákat,
Sárgás sziklákat, napsütötte házak
Éles fehérjét, és ahogy megállnak
A szamarak a fal mellett, a testük
Kékes, groteszk árnyékát a világos
Porban domborún, hogy a déli nap süt.

És lát, valamiképp önkívületben,
megfényesülnek hirtelen a dolgok.
Terek nyílnak, tágas, messzibe oldott,
Tiszta vonalak, frissen, fedetlen.

És mikor csaknem a tapintásig
Elér már, a hamvas, kívánatos
Héjhoz, egyszerre elhagyja a látás.

A lélek földi, földi testre vágyik.
 
 
0 komment , kategória:  Imre Flóra  
Imre Flóra: Rítus
  2016-08-25 07:23:09, csütörtök
 
  Imre Flóra:

Rítus

még tart a könnyűség a gyöngyök szétgurulnak
áttűnsz a tárgyakon mégis velem vagy itt
az érintést a test őrzi az agy a múltat
a szív beteljesült s keserves vágyait

ragyog a nap a víz áttetszően világít
ébren is álmodom a szemed ringat el
lenn s fönn nevet a kék a tenger színe játszik
lebegtet életem lehúz és felemel

a csorba gyöngyöket mind összeszedegettem
aranyló mozaik belülről is vakít
fénylő diadalív itt vagy szent ostya bennem
bordáid ívei mellkasod combjaid

napbarna corpusod és rituálisan
még tart a könnyűség kibontom a hajam
 
 
0 komment , kategória:  Imre Flóra  
Imre Flóra: A belső napsütés
  2015-01-21 05:45:12, szerda
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Imre Flóra  
Imre Flóra: Apollinaire öregszik
  2014-09-22 08:02:30, hétfő
 
  Imre Flóra:

Apollinaire öregszik


így éltünk itt a századvégen
tilalmak és bűnök között
szerelmem egyetlen erényem
érzed hogy meghűvösödött

alkonyodik hosszú az árnyék
egy macska megy a kerten át
por és hamu lett mind a szándék
látni a repülők nyomát

vöröses csíkok lila égen
micsoda képtelen színek
borulj rám egyszer én is éltem
a rügyező fák a szived

valahonnan az avar égett
szagát sodorja az idő
a szőkeséged szőkeséged
a rózsatövek múlt s jövő

ifjú arcod hogy elvirágzik
óvakodik a szürkület
így éltünk szemed még világít
leszáll az éj add a kezed
 
 
0 komment , kategória:  Imre Flóra  
Imre Flóra: Szakítani
  2014-08-05 06:51:54, kedd
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Imre Flóra  
Imre Flóra: Levél a hitveshez
  2014-05-03 07:41:13, szombat
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Imre Flóra  
     1/5 oldal   Bejegyzések száma: 47 
2017.10 2017. November 2017.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 199 db bejegyzés
e év: 3056 db bejegyzés
Összes: 29485 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1385
  • e Hét: 16811
  • e Hónap: 133645
  • e Év: 1709470
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.