Regisztráció  Belépés
ronix.blog.xfree.hu
"Ha élni akarsz, két karod legyen a híd, és szavad olyan, ami épít - de kell, hogy példa is légy hordozva mások terhét. Csapóné Ágoston Veronika
2008.06.27
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/12 oldal   Bejegyzések száma: 119 
Csodás ígéret
  2016-03-17 22:24:37, csütörtök
 
  Csodás ígéret


Régi történet szól arról, hogy két szerzetes csodás ígéretet talált egy pergamen lapon. E szerint a világ ezer útjának végén van egy ajtó, ahol összeér a menny és a föld. Aki ezen az ajtón bekopogtat, az előtt megnyílik, s küszöbén átlépve meglátja az Istent.

A két szerzetes hosszú szabadságot kért. Elhagyták a kolostort, s útnak indultak, hogy megkeressék azt az ajtót. Bejárták a világ ezer útját. Találkoztak ezer kísértéssel, tengernyi szenvedésen vergődtek át. Megöregedtek és elfáradtak ugyan, de Isten közeli látásának vágya fiatalos tűzzel vitte őket egyre tovább.

Egy napon célhoz értek. Ott volt az ajtó, ahogy a régi írás ígérte. Ott a küszöb, s azon túl... - majd Isten. A várva várt pillanat itt volt, az ajtó megnyílt, szemüket behunyták, úgy lépték át meghatottan a küszöböt.
Amikor kinyílt ismét szemük - kolostorukban találták magukat. Ugyanott, ahonnan sok évvel azelőtt csodavárón elindultak. Asztalukon a nyitott Biblia feküdt, kint megszólalt a harang reggeli imára és a napi munkára...

(Görög Tibor: Csendes szobák - nyitott ablakok c. könyvből)




 
 
1 komment , kategória:  Rövid tőrtének  
A pillangó...
  2014-01-20 14:51:46, hétfő
 
 



A pillangó...
Egy nap egy kis pillangó látszott egy félig nyitott selyemgubóban. Egy férfi ült és nézte a pillangót néhány óráig, ahogy küzdött, hogy testét kiszabadítsa a kis lyukon keresztül. Aztán úgy tűnt, a folyamat teljesen megállt. Úgy látszott, mindent megtett, amit tudott és semmi többre nem képes.

A férfi eldöntötte,segít a pillangónak. Fogott egy ollót és kinyitotta a selyemgubót. A pillangó könnyedén kijutott. DE a teste összeaszott volt, gyenge és szárnyai összezsugorodtak. A férfi tovább nézte, mert várta, hogy bármelyik pillanatban kinyílnak a szárnyai, megnőnek, kitárulnak és képesek lesznek elvinni a pillangó testét, szilárdak és erősek lesznek. Semmi nem történt! A pillangó az életét ebben a gyenge testben, összeaszott szárnyakkal töltötte. Soha nem volt képes repülni!Amit a férfi az ő kedvességével és jóindulatával nem értett...Hogy a szűk selyemgubó és a küzdelem a szűk nyíláson keresztül szükséges a pillangónak, ez a természetes útja, hogy a pillangó kiszabadítsa testét a selyemgubóból, szárnyaival képes legyen repülni.

Néha pontosan a nehézségekre van szükségünk az életben.Ha hagyjuk az életünket akadálytalanul folyni, ez megbénít minket.Nem leszünk erősek, amikor annak kell lennünk.Nem fogunk tudni repülni.
Kértem erőt...és kaptam nehézségeket, amelyek erőssé tesznek. Kértem bölcsességet... és kaptam problémákat, hogy megoldjam őket. Kértem jómódot... és kaptam agyat és izmot, hogy dolgozzak. Kértem bátorságot... és kaptam akadályokat, hogy legyőzzem őket. Kértem szerelmet... és kaptam bajban lévő embereket, hogy segítsek. Kértem jóindulatot... és kaptam lehetőségeket.
Semmit nem kaptam meg, amit akartam, de mindent megkaptam, amire szükségem volt.Éld az életet félelem nélkül, nézz szembe az akadályokkal.
Tudd, hogy képes vagy legyőzni őket!!!

forrás: Tudatos életmód
 
 
0 komment , kategória:  Rövid tőrtének  
Amikor a Jóisten megérintette a földet (Írta: Veres Ágost 13
  2013-12-16 19:42:11, hétfő
 
 



Amikor a Jóisten megérintette a földet (Írta: Veres Ágost 13 éves)

-Ditró állomás! A vonat hóakadály miatt nem megy tovább!- harsogta a hangosbemondó. Az utasok bosszankodva szálltak ki a kocsikból 1942. december 24-én déli 12 órakor. Köztük volt egy fiatal tanító is, aki a hat kilométerre lévő Szárhegyre igyekezett. Augusztus közepe óta nem volt otthon. A Bereg megyei Csedregen volt az állomáshelye. Egész ősszel gyűjtögette a pénzét, hogy karácsonyra ajándékot tudjon venni szeretteinek. Idesnek kesztyűt és kendőt, Tatának kucsmát és zoknit, a hat kisebb testvérnek könyveket, füzeteket, ceruzákat, színeseket és persze csokit és cukorkát. Sőt Vásárhelyen, ahol át kellett szállnia, a maradék pénzéből még egy frissen vágott libát is sikerült vennie az állomás melletti piacon. -Ez lesz ám a meglepetés!- gondolta magában. Most azonban úgy néz ki, hogy a hóvihar meghiusítja a közös karácsony estét. - Elindulok gyalog!- döntötte el hirtelen. A Görgényi havasok irányából fújt a szél, emiatt is tudta a medencéből összegyűjtött havat a sínekre hordani. Fél úton lehetett, amikor elnyújtott üvöltést hallott a Gyergyói havasok felöl. -Ha nincs rá válasz, nem lesz baj!- nyugtatta magát. Néhány perc múlva azonban a Tatárhalom oldalából szaggatott vonyítás hallatszott. -Szagot fogtak, sietnem kell! -villant át az agyán. A falutól egy kilométerre a Szármány hegy lábánál lakott egy család, arra vette az útját. Közben hátranézett és fekete pontokat pillantott meg az úton. -Futnom kell, ha életben akarok maradni! A kerítés sarkához érve már hallotta a halál csengettyűjét: ahogy a farkasok hasán összefagyott szőrcsomók egymáshoz ütődnek. Elérte a bejáratot és dörömbölni kezdett. A háziak ajtót nyitottak, a tanító szinte beesett rajta. A falka ekkor ugrott át a kerítésen. A házat többször körbeszaladták, sőt a vezér még be is vicsorított a piciny ablakon. -Köszönöm!- lihegte holtfáradtan a tanító. -No, ha ide igyekezett, akkor éppen idejében érkezett!- fogta derűsre a ház ura. -Ha Szárhegyre, akkor várnia kell reggelig! Isten hozta nálunk, legyen a vendégünk! A tanító csak ekkor nézett körül a pici hajlékban. Régi rönkház volt, a szobák nem voltak falakkal elválasztva egymástól, csupán néhány bútor jelezte, hogy mi hol is lehet. A konyharészen az asszony szorgoskodott, a sarokban négy gyerek játszott, a kályha mellett egy anyóka üldögélt, mellette párja pipázott. -Bíztam benne, hogy nappal nem érhet baj!- válaszolta a házigazdának. -Igyék egy bögre meleg tejet! Ez felmelegíti, és meg is nyugtatja a lelket!- mondta a háziasszony és hellyel kínálta őt. -Gyerekek, gyertek! Állítsuk fel a karácsonyfát! Hagy tudja meg a Jézuska, hogy várjuk Őt! Az apróságok boldogan szaladtak anyjukhoz és a szemükben a csodavárás fénye ragyogott. Amíg a család szorgoskodott a tanító jobban körülnézhetett. A konyhaasztalon már ott gőzölgött az ünnepi vacsora. Hajában főtt pityóka sült szalonnával, édességnek pedig puliszka vékonyan kent szilvalekvárral. -Istenem! Mit ehetnek máskor, ha ez az ünnepi vacsora!?- kérdezte magában. -Tanító Úr! Legyen az angyalunk! Mi kimegyünk a kamrába a gyerekekkel, kérem csengessen pár perc múlva, így nagyobb lesz a meglepetés!- súgta a házigazda. A család kivonult, az anya gyorsan, hogy a gyerekek meg ne lássák, a fa alá rakta az ajándékokat, majd a többiek után sietett. A tanító várt egy kicsit, és közben rápillantott az ajándékokra. Kézzel faragott állatkák, néhány alma, és két kicsi, hímzett kendőcske volt a fa alatt. Kinyitotta táskáját, kivett belőle négy füzetet, négy ceruzát, egy doboz színest és egy mesekönyvet. Gyorsan a fa alá rakta, majd korholni kezdte magát: -Hiszen gyerekek, a csokoládénak jobban örülnének! Visszament táskájához, négy szelet csokoládét és egy zacskó cukorkát is kiolvasott belőle. Újra a fához sietett az édességekkel. -És a felnőttek? Ha már én lettem az angyaluk nekik is kell adnom valamit! Ismét a csomagjaihoz lépett, elővette a frissen vágott libát és a fa alá rakta. A konyha sarkába húzódott, majd csengetni kezdett. A család bevonult a szobába. A félhomályban elénekelték a Mennyből az angyalt, majd feltekerték a petróleumlámpa fényét és a fához gyűltek. A gyerekek ámulva, boldogan mutatták meg remélni sem mert ajándékaikat szüleiknek. A legnagyobbik felkiáltott. -Ni, ez meg itt egy liba!- és az anyja kezébe nyomta. A szülők csak álltak egymással szemben, kezüket összeforrasztotta a frissen vágott liba, meglepetésüket a gyerekek csacsogása sem tudta csökkenteni. A házigazda halkan megszólalt: -A Jóisten megérintette a földet! Felesége reámosolygott, két gyönyörű szeméből könnyek csordultak ki és egyenesen a liba hátára potyogtak.

forrás: Elgondolkodtató történetek és gondolatok
 
 
0 komment , kategória:  Rövid tőrtének  
Kavics és a virág!
  2013-04-25 21:03:20, csütörtök
 
  Kavics és a virág!

Egyszer régen valahol egy távoli réten éldegélt egy undok kavics és egy jóságos virág. A kavics a közeli tóról álmodott, meg akarta fürdetni magát benne. A kis virág legnagyobb örömét a kirándulók csodáló tekintete és mosolya jelentette. Egy meleg nyári napon egy férfi tévedt a rétre. Meglátta a virágot és olyan szépnek találta, hogy azonnal leszakította, kioltva ezzel az életét. A virágocska könnyezett, utolsó pillanataiban már bánta, amiért nem hallgatott a kavicsra és nem növesztett tüskéket. Az undok kavics látta a virágocska fájdalmát. Magában kuncogott. Nem értette, hogy lehetett ilyen naív az aprócska növény. A férfi továbblépett, hirtelen azonban megbotlott a parányi kavicsban. Mérgében felkapta és jó messzire hajította, egészen a közelben lévő tóig. A haláltusáját vívó virágocska még látta, ahogy csobban a víz felszíne. Elmosolyodott. Örült, hogy barátja álma teljesült, majd örökre elaludt.




 
 
0 komment , kategória:  Rövid tőrtének  
Lev Tolsztoj: Az öreg nagyapó
  2013-04-14 19:38:46, vasárnap
 
  Lev Tolsztoj: Az öreg nagyapó

Nagyapó nagyon megöregedett. Lába rossz volt a járásra, szeme a látásra, füle a hallásra, foga már egy sem volt. És amikor evett, vissza-visszafolyt a szájából az étel. A fia meg a menye nem ültették többé az asztalhoz, hanem a kemence mögött adtak neki enni. Egyszer egy csészében adták oda neki az ebédjét. Magához akarta húzni a csészét, de leejtette és eltört. A meny megszidta: miért tesz mindent tönkre a házban, miért töri el a csészét és kijelentette, hogy ezentúl egy fatálban fog ebédet kapni. Az öreg csak felsóhajtott, de nem szólt egy szót sem.

Egyszer otthon ül az ember és az asszony, s látják: fiacskájuk kis deszkákkal játszogat a padlón, s valamit eszkábál. Megkérdi az apja:- Mit csinálsz ott, Misa? Misa ezt feleli: - Fatálat csinálok, apám. Ha majd anyámmal megvénültök, ebből a fatálból etetlek titeket.

Az ember és az asszony csak egymásra néztek és sírva fakadtak.

Megszégyellték magukat, hogy öregapót megbántották. Azontúl mindig az asztalhoz ültették és gondját viselték.




 
 
0 komment , kategória:  Rövid tőrtének  
A halász...
  2013-04-03 20:05:02, szerda
 
  A halász

Az északi gazdag gyáros elszörnyedt, amikor megpillantott egy déli halászt, amint a parton csónakja mellett heverészett és pipázott.
- Miért nem mégy ki a tengerre halászni ? - kérdezte a gyáros.
- Mert ma már elég halat fogtam válaszolta az.
- De mért nem fogsz többet, mint amire szükséged van ? - kíváncsiskodott tovább a gyáros.

- Mit csinálnék vele ? - kérdezett vissza a halász.
- Több pénzt keresnél hangzott a válasz. Akkor szerelhetnél motort a csónakodra, amivel mélyebb vizekre is merészkedhetnél, ahol aztán több halat foghatnál. Ebből annyi pénzed lenne, hogy nylon hálót vehetnél. Akkor még több halat fognál, és még több pénzed lenne. Hamarosan annyi pénzed lenne, hogy akár két csónakod is lehetne ..... vagy talán egy egész flottányi. S akkor te is gazdag ember lennél, mint én.

- S akkor mit csinálnék ? - kérdezte a halász.
- Akkor aztán pihenhetnél, és élvezhetnéd az életet.
- Nos, mit gondolsz, most éppen mit csinálok ? - kérdezte az elégedett halász.




 
 
0 komment , kategória:  Rövid tőrtének  
Az ír meg a zsaru
  2013-03-26 20:52:21, kedd
 
  Az ír meg a zsaru

Írországból jött a történet, ahol köztudottan sport piásan autózni.
(Ilyen is csak egy írnek juthat eszébe!)

Az Ír kisváros, Donegal egyik kocsmája parkolójának sötét zugába szép csendesen behúz az éjszakai járôr. Kisvártatva, mikor bent elhangzik a 'záróra!', látja, hogy kijön egy igencsak támolygó alak, alig tud járni. Az ember botorkál egy ideig a parkolóban, a zsaru csendben figyeli.

Végtelennek tűnô ideig jön-megy a pasas, próbálgatja a kulcsát vagy öt-hat kocsi zárjába míg végül sikerül megtalálnia a sajátját. Nagynehezen kinyitja az ajtót és szinte beesik az ülésre. Az emberek szállingóznak közben kifelé és elfelé, de ô csak ül, csak ül, hosszú percekig.

Végül aztán elindítja a motort, bekapcsolja az ablaktörlôt - csendes nyári este volt! - , az indexet kapcsolgatja ki- meg be, dudál, aztán felkapcsolja a világítást. Elindul a kocsival, megy pár centit, aztán kicsit vissza, aztán újra még vagy jónéhány percig míg aztán egyhelyben marad megint egy jó ideig. Közben a többi vendég is elhajt, kikerülgetve a szerencsétlenkedôt.

Mikor aztán az utolsó kocsi is kihúzott a parkolóból, végre elindul, szép lassan , ki az útra. A zsaru, aki türelmesen csak erre várt, begyújtja a motort, felkapcsolja a villogó lámpákat és megállítja az ürgét, hogy megszondázza.


Legnagyobb meglepetésére a szonda "0" alkoholt mutat! Nem tudja mire vélni a dolgot, mondja a vezetônek, hogy be kell hogy kisérje az ôrsre, mert nyilvánvalóan a szonda hibás.

'Én nem hiszem,' mondja Paddy , igazán büszkén saját magára 'csak ma este én vagyok az ügyeletes csali!'





 
 
0 komment , kategória:  Rövid tőrtének  
A pap aki nem tudott hazudni...
  2013-02-21 22:42:40, csütörtök
 
  A pap aki nem tudott hazudni...

Egy rendkívül csinos fiatal hölgy repülőgépen tér haza Svájc-ból. Egy pap mellé szól a jegye, akit megszólít.
- Bocsánat Atya, megtenne nekem egy szívességet?
- Természetesen kisasszony, mit tehetek Önért?
- Van egy dilemmám. Vettem magamnak egy remek elektronikus szőrtelenítő berendezést. Nagyon sokat fizettem érte. Jóval meghaladja a vámmentesen bevihető értékhatárt és attól felek, hogy elkobozzák. De Ön talán titokban át tudná vinni számomra a vámon a reverendája alatt.
- Valóban át tudnám vinni drága, de figyelmeztetnem kell, hogy még sohasem voltam képes hazugságra.
- Önnek olyan becsületes a képe, hogy öntől sohasem fognak kérdezni semmit -mondta a hölgy és már át is adta a szőrtelenítőt.
Leszállás után az Atyára kerül a sor a vámvizsgálatnál.
- Atya, van Önnek bármiféle vámköteles áruja? -kérdezi a vámtiszt.
- A fejem búbjától a derekamig semmiféle vámolni valóm sincs fiam.
A választ furcsállotta a vámtiszt és tovább kérdezi:
- És deréktól lefele?
- Van egy csodálatos szerkezetem, ami nők szolgálatára rendeltetett, de használva még sohasem volt.
A vámtiszt fuldokolva a nevetéstől:
- Rendben van, tessék továbbmenni Atya. Kérem a következőt!


...... ........... ........... .....

 
 
0 komment , kategória:  Rövid tőrtének  
Miért hazudnak a nők?
  2013-01-14 22:01:03, hétfő
 
  Miért hazudnak a nők?

A varrónő egy nap a folyó mellett üldögélt és varrogatott, s hirtelen a
gyűszűje beleesett a folyóba.
Sírni kezdett, mire megjelent az Úr és megkérdezte: "Miért sírsz?" A
varrónő elmondta, hogy a gyűszűje beleesett a vízbe, pedig szüksége lenne
rá a megélhetéshez.
Az Úr lebukott a víz alá, majd megjelent egy aranygyűszűvel.
"Ez a te gyűszűd?", kérdezte. A varrónő azt válaszolta: "Nem."
Az Úr ismét lebukott és felhozott egy ezüstből készült gyűszűt.
"Ez a te gyűszűd?", kérdezte újra.
A varrónő ismét azt válaszolta: "Nem."
Aztán újra lebukott és felhozott egy fagyűszűt. "Ez te gyűszűd?", kérdezte
az Úr.
A varrónő azt válaszolta, "Igen."
Az Úr nagyon megörült a varrónő őszinteségének és odaadta neki mindhárom gyűszűt és a varrónő nagyon boldogan tért haza.
Nem sokkal később a varrónő a férjével sétálgatott a folyóparton, mire az hirtelen megbotlott és beleesett a vízbe.
A nő ismét sírni kezdett, az Úr újra megjelent és megkérdezte: "Miért sírsz?"
"Ó, Atyám, a férjem beleesett a vízbe!"
Az Úr lement a víz alá és felhozta Mel Gibsont. "Ő a férjed?", kérdezte.
"Igen", mondta a varrónő.
Az Úr dühös lett. "Hazudtál! Ez nem igaz!"
A varrónő ezt válaszolta: "Ó, kérlek bocsáss meg nekem, Uram! Ez egy félreértés. Tudod, ha nemet mondtam volna Mel Gibsonra ,
te felhoztad volna Tom Cruise-t ... Aztán ha őrá is nemet mondtam volna, felhoztad volna végül a férjemet.
Aztán mikor igent mondtam volna rá végül, nekem adtad volna mindhármukat.
Uram, én egy szegény asszony vagyok, nem tudok három férjről gondoskodni, mindössze ezért mondtam igent Mel Gibsonra."
A történet tanulsága: ha egy nő hazudik, annak mindig jó és tisztességes oka van és mások javára szolgál
(és FŐLEG!... mindent ki tudnak magyarázni...).


...... ........... .........

 
 
0 komment , kategória:  Rövid tőrtének  
Vajon felismerjük-e a szépséget, megállunk-e hogy befogadjuk
  2013-01-10 21:01:32, csütörtök
 
  ...... ......




"Hideg januári reggel volt amikor egy ember megállt egy Washington DC-i metróállomáson és hegedülni kezdett. Hat Bach darabot játszott összesen negyvenöt percen keresztül. Ezalatt az idő alatt több mint ezer ember fordult meg az állomáson, legtöbben a munkahelyükre igyekeztek a csúcsforgalomban.

Három perc múlva egy középkorú férfi észrevette a zenészt. Lelassított, és egy pillanatra meg is állt, majd továbbsietett. Egy perccel később a hegedűs megkapta az első egydollárosát, egy nő dobta bele a hegedűtokba anélkül, hogy megállt volna. Néhány perccel később valaki a falhoz támaszkodva kezdte el a zenét hallgatni, de kis idő múlva az órájára nézett, és továbbsietett.

Legjobban egy hároméves kisfiú figyelt fel a zenére. Anyukája kézen fogva vezette, de a fiú megállt a hegedűst nézni. Nemsokára az anyuka továbbhúzta, de a kisfiú közben végig hátrafelé kukucskált. Ugyanez más gyerekkel is megtörtént, kivétel nélkül mindegyik szülő továbbvezette őket.

A 45 perces előadás alatt csak 6 ember állt meg zenét hallgatni. Nagyjából 20-an adtak pénzt, de közben le sem lassítottak. Összesen $32 gyűlt össze. Amikor vége lett a zenének, és elcsendesedett az állomás, senki sem vette észre a változást. Senki sem tapsolt, senki sem gratulált.

A járókelők nem tudták, hogy a világ egyik leghíresebb hegedűművésze, Joshua Bell játszotta a zenetörténelem legnehezebb darabjait 3.5 millió dollár értékű Stradivari-ján. Két nappal a metróállomásbeli előadás előtt egy teltházas bostoni színházban lépett fel, ahol a jegyek átlagosan $100-ba kerültek.

Ez egy igaz történet! Joshua Bell álruhás metróbeli fellépését szociológiai kísérletként a Washington Post szervezte. Azt vizsgálták, hogy egy hétköznapi környezetben egy alkalmatlan időpontban vajon felismerjük-e a szépséget, megállunk-e hogy befogadjuk, és értékeljük-e a tehetséget egy váratlan helyzetben.

A kísérlet eredményének egyik lehetséges következtetése: ha nincs időnk arra, hogy megálljunk és hallgassuk a világ egyik legjobb zenészét a zenetörténelem legvirtuózabb darabjait játszani, vajon mi minden más mellett megyünk el észrevétlenül ugyanígy nap mint nap?
 
 
0 komment , kategória:  Rövid tőrtének  
     1/12 oldal   Bejegyzések száma: 119 
2017.09 2017. Október 2017.11
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 223 db bejegyzés
e év: 4029 db bejegyzés
Összes: 31397 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1929
  • e Hét: 9991
  • e Hónap: 84807
  • e Év: 935796
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.