Regisztráció  Belépés
morzsimama.blog.xfree.hu
"Próbálj meg úgy élni, hogy ne vegyék észre, ott ahol vagy, de nagyon hiányozzál onnan, ahonnan elmentél." (Victor Hugo) Petrecz Jánosné
1954.03.09
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/6 oldal   Bejegyzések száma: 52 
A kisfenyő legendája
  2010-12-03 10:53:03, péntek
 
 



A kisfenyő legendája
Közeledik a szép szent karácsony ünnepe,
Sok ember van a fényes utcákon este.
Fenyőt néznek, válogatnak, vásárolnak;
Kicsik, nagyok mindig vannak.
Áll a sok fenyő eladásra várva,
Csak egy kis fenyőt hagytak a raktárba.
Könnyei hullanak, szomorú a kisfenyő,
Szeretik majd? Hova kerül ő?
Talán csillagokban fog pompázni,
És az emberek majd őt fogják csodálni?
És ekkor egy szempillantásra, hirtelen,
Szertefoszlott az álom, köddé vált minden.
Egy eladó gyorsan a raktárba lépve,
Kapta fel a kis fenyőt és vitte.
Sír a kisfenyő, könnyezik az ága,
Nagyon fél, hogy elég a kandalló lángjába.
Megérkeznek a sok takaros, nagy fenyők közé,
Felcsillan a kis fa szeme, mégis van remény.
Egy idős házaspár lépett oda hozzá,
- Te leszel a mi kis karácsonyfánk! -
Boldog a kis fenyő, árad a szeretet,
Elképzeli rögtön milyen szép ruhája lehet.
Féltve óvatosan hazaviszik a kis fenyőt,
- Jó helyed lesz nálunk! - Éjfélkor feldíszítik őt.
Áll a kis fenyő a szoba közepén;
Csillog, villog, nagyon boldog szíve mélyén.
Karácsony éjjelén a sok angyalsereg,
Meggyújtja a karácsonyi fényeket.
Nézi a kis fenyő a szép kis ruháját,
Most látunk először ilyen karácsonyfát.
Ez a karácsony meghitt pillanata,
A szeretetbe, fényekbe öltöző karácsonyfa.
Táncol a kisfenyő, izeg-mozog,
Boldogan mutatja, milyen ruhát kapott.
Kitárja két kezét, gyertek közelebb!
Csodálják a házaspár vendégei: - te vagy a legszebb! -
Megszólal a harangszó, összeérnek álmaink,
Csillognak és büszkék a karácsonyfa ágai.
A világon a szerencsés fenyők pompáznak,
Szívük meleg szeretetével Boldog Karácsonyt kívánnak!
Kormos Nikolett



 
 
13 komment , kategória:  Versek, prózák, elbeszélések  
Téli emlékeim
  2010-12-03 10:51:25, péntek
 
 



Téli emlékeim
A tél számomra - "Russzkaja Zima",
Öt év Pityer a szeles Néva-parton,
Diáknak szánt a jó sorsom oda,
Hol hull a hó napokon át, kitartón.

A szállóbeli ócska ablakok,
Kettőzve bár, de még így is szelelnek,
Azóta kicsit reumás vagyok,
De a huzat akkor mit sem jelentett.

A városban a tél sosem nyerő,
Itt nem sózzák a széles utakat,
Ha beköszönt a fagy, a zord idő,
A forgalom csak lépésben halad.

Az autókon vasszöges gumik,
A hátsó ablakon pedig a jel,
Hogy fékezéskor, mivel nem csúszik,
Ne menj hozzá túlságosan közel...

A városon kívül még szűz a hó,
Van, ahol térdig, sőt, derékig ér,
A felszíne hullámos, csillogó,
Szemkápráztatón tiszta és fehér.

Csodálatosak ilyenkor a fák,
Rajtuk a hó, mint csipke, oly pazar,
Fehér kesztyűben minden pici ág,
Kertet, tetőt vastag paplan takar.

Ilyenkor van a szánok ideje,
De trojka már csak ritkán látható,
Nem is tudnának mit fogni bele,
Hiánycikk lett errefelé a ló.

A faházak kedélyes ablaka
Esténként meleg fénnyel hívogat,
S ha rád találna bent az éjszaka,
Mesevilágban éreznéd magad.

Kinn a tornácon, netán kispadon
Néhány bábuska halkan énekel,
Én gyönyörködve nézem, s hallgatom,
A gombos harmonika rá felel.

Elképzelem, hogy most mellettem ül
Egy kékszemű, egy szőke mílaja,
Ő Hófehérke, s rajtam jót derül,
Nincs szamovár, csak a Sztolicsnaja...

És szálingózni kezd lassan a hó,
Életre kél a lámpa bűvköre,
Sznyegúrocskát ölelni volna jó,
Hógolyózni és szánkózni vele.

De felriadok, álom volt csupán?
Csalóka lenne az emlékezet?
Nem, nem, ez akkor így volt, igazán,
Elfelejteni soha nem lehet...
Szöllősi Dávid
(2010. november 23. - Russzkaja Zima - orosz városokban és falvakban évente sorra kerülő fesztivál neve; Pityer - Szentpétervár történelmi beceneve; Bábuska - anyóka, nagymama; Mílaja - a kedves (hölgy), a drága; Sztolicsnaja - márkás vodkafajta, rus)




 
 
7 komment , kategória:  Versek, prózák, elbeszélések  
Siska Enikő - Ősz
  2010-09-26 16:15:22, vasárnap
 
 
Ősz
Alkonyodik. A napsárgát
felváltja a narancsvörös,
az est hozta éjszaka már
hamarabb eljön és hűvös.

A hajnal is szürkébb, ködös,
mi színes lassan kifakul,
nedves a levél nem zörög
a természet most lelassul.

Avar alatt megpihennek
a lehullott gondolatok,
téli álmot alszik minden
békét áraszt a nyugalom.
Siska Enikő



 
 
9 komment , kategória:  Versek, prózák, elbeszélések  
Szilágyi Domokos: Őszirózsák
  2010-09-12 18:18:14, vasárnap
 
 



SZILÁGYI DOMOKOS: ŐSZIRÓZSÁK

Tegnap még szégyenlős növendéklányként
szemérmesen mosolyogtak az alig-hamvas
szilvák, barackok, riadt-kicsi almák,
hajladozó búzatáblák alig sejtették
szőkeségük élet-adó hatalmát,
a napok tüzes-arany csöndjébe
bele-belecsattant egy zápor,
a mezőn lesunyt füllel ázott a jószág,
és látod, kedves:
ma, a kert egyik zugában,
orgonabokrok szoknyája alatt
fölfedeztem néhány lapuló őszirózsát.
Remegtek, mikor tetten értem őket,
hogy szirmaikon cipelik már az őszt,
hisz jóformán még nyár se volt - hát mit akarnak,
de csak hallgattak makacsul,
és benne volt e hallgatásban,
hogy maholnap a faleveleken
dérré kegyetlenedik a harmat,
hogy a sarkon hancúrozó kölykök kezében
labda helyett ott-szomorkodik a szamárfüles irka,
az utcák megtelnek lebarnult emberekkel,
s a siető, álmos arcokat
piros-vidámra csipkedi a reggel;
a sétatéren fiók-festő-gigászok
lesik el a fáktól a pazar színkeverést,
s szerelmes kamaszok verses vallomásra ihletődnek;
lomhán csurognak a méz sugarak
s érett-gyümölcs-illata lesz az anyaföldnek,
és szemed parazsában
föllobban újra a szerelem, a gyöngédség, a jóság.
Szerettem volna neked adni a virágokat.
De aztán csak ez a vers maradt.
Mert mire hozzád érnek:
elhervadnak a remegő őszirózsák.



 
 
4 komment , kategória:  Versek, prózák, elbeszélések  
Aranyos levelek kavarognak
  2010-09-03 11:19:08, péntek
 
 



Szergej Jeszenyin: Aranyos levelek kavarognak

Aranyos levelek kavarognak
rózsásvizű őszi tavon.
Mint űrbeli lepkerajoknak
libegése a csillagokon.

Rokonom s szeretőm ez az este,
meg a völgy, melyen ősz rohan át.
A kamasz szél titkokat esdve
emelinti a nyír-rokolyát.

Oly hűvös a völgy meg a lelkem!
Puhafürtű juhnyáj a homály.
Túl, túl a halószavú kerten
csengő nevető dala száll.

Ilyen őszi borús üzenettel
nem volt tele még a szívem.
Jó volna a fűzfalevelekkel
elringani néma vizen,

holdként csavarogni a réten,
hol széna a jószagú ágy...
Örömöm keresem ködös égen.
Szerelem, hol a vágy, hol a vágy?

/Ford.: Rab Zsuzsa/




 
 
4 komment , kategória:  Versek, prózák, elbeszélések  
Már vége a nyárnak
  2010-09-01 09:12:04, szerda
 
 



Tóth János

Már vége a nyárnak


Izzó vörös szív a nap, a reggeli ég tövén
Lüktetése megcsillan a föld harmatos kövén.
Őszi ruhát hullató színes tarka fákon

Kicsi madár didereg, egy hajladozó ágon.
Csöppnyi feje legubbasztva, szárnya összezárva
Reménykedve föl-fölpillant, a nap melegét várja.
S lám az erdő túlsó végén nyújtózik a pirkadat
A sötétség szertefoszlik, híre-hamva sem maradt.
Virágszirmok nyílnak méhek, lepkék szállnak
Utolsó kortyát isszák, az elmúló nyárnak.
Szellők szárnya csípőssé vált, a napsugár gyenge
A nyár virágpor zászlaja mélyen leeresztve.
Mint a hold fogytak el, az izzasztó napok
S királyságuk eljöttét ünneplik a fagyok.
A természet lassan lehunyja szemét, s takaróját várja
Hosszú álma után köszönti majd, a tavasz kis virága




 
 
4 komment , kategória:  Versek, prózák, elbeszélések  
Nyári zápor
  2010-06-27 14:20:09, vasárnap
 
 


Versek / természet

Helen Bereg

Nyári zápor

Esőcsepp koppant épp lábam élé.
Felnéztem, sötétlett már a messzeség.
Felhők serege készült kiadni mérgét.

Távolból morgásnak tűnő zene
Kísérte a következő cseppet.
Azután koppanva még egy és még,
Porzott a beton ahogy földet ért.

Néztem, porvirágok mint tűnnek el,
Mint lesznek szemem előtt eggyé válva,
Beton ráncaiban gyűlő sáros erek.

Egyre erősödő égi zene
Űzte a harcoló fellegeket.
Villámfény hasította az eget,
S az eső viharrá kerekedett.

Már hömpölygő patakká gyűlt a víz,
Magával sodorva múlt napok szennyét.
Fuldoklott, nem győzte nyelni a kanális.

Ahogy jött oly lassan csendesedett,
Mint anyja ölén szipogó gyerek.
Már csupán koppanva még egy és még
Szinte nyugodt volt, ahogy földet ért.

A Nap elűzte a fellegeket.
Felfrissülten nyújtózott a természet,
Nyári eső dézsájában csodaszép lett.











 
 
7 komment , kategória:  Versek, prózák, elbeszélések  
Szabó Lőrinc: Tavasz elé
  2010-05-26 14:07:08, szerda
 
 


Szabó Lőrinc: Tavasz elé

Dárdáit már rázza valahol a nap.
Hallod az arany fanfárokat?
Itt az ünnepe a ragyogásnak,
a fényben szinte kigyulnak a házak:

kigyúlok én is a fény előtt
s ahogy a zöldülő mezők
visszaverik és üldözik
a tél fehér seregeit,

úgy ébredek a magam erejére,
úgy tölt be a március melege, vére,
úgy járom a várost ittasan
s szivemben a nap arany arca van.

Óh, harsonás fény, győzelem!
Rugókon táncol az utca velem:
szállok: sugárkezek emelnek
fölébe házaknak, hegyeknek:

szállok, föl, óriás, torony,
s az égbe szétharangozom:
Erő, megváltás, remény és vigasz,
jövel, szentlélek uristen, tavasz!



 
 
4 komment , kategória:  Versek, prózák, elbeszélések  
Pünkősd
  2010-05-21 14:18:02, péntek
 
 


Pilinszky János: Pünkösd egy új templom falai között

Szép ünnep volt Pünkösdvasárnap a Vecsés-Andrássy-telep híveinek. A templom építkezése 1949-56 között szünetelt s csak a hívek rendkívüli áldozata tette lehetővé, hogy a falak fölépüljenek, s a templom tető alá kerüljön. Végeérhetetlenül lehetne sorolnunk e nagyszerű áldozatosság példáit, de elég talán csak egyet említenünk. Az egyik hívő felajánlásának hiányzó összegét a Vöröskeresztnek nyújtott véradás díjából pótolta. Tette jelképes erővel világítja meg a telep valamennyi adományozójának templomépítő hitét. Az ünnepélyes szentmisét Várkonyi Imre prépost, az Actio Catholica országos igazgatója mutatta be nagy papi segédlettel. Mise közben ő mondotta a szentbeszédet is. Az ünnepélyes szentmisén a segédkezők között jelen volt dr. Radó Polikárp akadémiai tanár is. A fényes asszisztencia kíséretében érkező főpapot a templom kapujában virágcsokros kislányok és a vecsési egyházközség világi elnöke köszöntötte. Az üdvözlések elhangzása után a celebráns a hatalmas templomhajót zsúfolásig megtöltő hívek sorfala közt vonult az oltárhoz és kezdetét vette az ünnepélyes szentmise.
Az országos igazgató szentbeszédében azt emelte ki, hogy a Szentlélek Úristen eljövetele vihar és tűz. Vihar, amely elseper minden értéktelent, minden kétséget, minden sötétséget az emberből, s amely világosságot gyújt az emberi lélekben. Felnyitja az emberi szemet, hogy ne csak alkotni tudjon, hanem valóban boldog legyen és az Isten útján tudjon járni. Szent Pál a galatabeliekhez írt levelében leírja, hogy az emberi lélek a Szentlélek vihara és tüze nélkül csak mire képes. Azt mondja az apostol: ,,Lélek szerint éljetek, akkor nem fogjátok teljesíteni a test kívánságait. A test a lélek ellen tusakodik, a lélek pedig a test ellen..."
Tűz a Szentlélek Isten eljövetele. Az isteni szeretet az ember lelkét feltüzesíti, hogy ne csak szájjal, de tettekkel is szeresse az Istent. Erre kell a Szentlélek tüze és ezt kapták az apostolok Pünkösd ünnepén. Azóta jár körül és tüzesíti a mi lelkünket is a nagy parancsban: a felebaráti szeretetben.
A vecsési templom valóban a vecsésieké, s minden téglája valóságosan őrzi az építők keze nyomát. Falai még csupaszon állnak, de már ezeket a csupasz falakat is a szeretet, az odaadás láthatatlan, megható freskói népesítik be. És nem zavaró a sarokban álló hatalmas vaskályha, sem a burkolat nélküli mennyezet. Aki itt térdepelhet, nem azt látja, hogy félig kész templomban van, hanem valamiképp az alkotó szeretet műhelyében érzi magát.
Az új vecsési templomot a hit és a szeretet emelte s ennek a hitnek és szeretetnek a jelenléte a templomlátogató legszebb és legmaradandóbb élménye.
(Új Ember, 1959. május 24.)



 
 
6 komment , kategória:  Versek, prózák, elbeszélések  
Vidor Miklós - Pünkösd
  2010-05-21 14:02:09, péntek
 
 


Vidor Miklós - Pünkösd

Hangot ha hallasz
meg se fordulj
én vagyok mindig én vagyok
arcom többé nem láthatod
Belém temetkeztél
suhogok körülötted
szél leszek vad szél
hiába rejteznél
menedékedben megkötözlek
lángnyelvekkel lebéklyózlak
soha már el nem oldozlak
Hangot ha hallasz
meg se fordulj
én vagyok mindig én vagyok
szemed ha üregébe apadt már
arcom a lángban fölragyog



 
 
3 komment , kategória:  Versek, prózák, elbeszélések  
     1/6 oldal   Bejegyzések száma: 52 
2018.03 2018. április 2018.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
30 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 36006 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 727
  • e Hét: 18318
  • e Hónap: 43318
  • e Év: 209705
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.