Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/11 oldal   Bejegyzések száma: 102 
Illyés Gyula: Hullaevők
  2017-08-27 07:50:15, vasárnap
 
  Illyés Gyula:

Hullaevők


Kiért maradt ott Szabadi
ezért a szorgos kopaszért?
És Kiss és Tóth és mind, aki
ha élt is, épp csak éldegélt?
Beh otthonosan csillog már a fény
a márványtáblán, az új hősökén!
Beh otthonosan nyüzsög a csapat
vendég a Fehér ló fái alatt.
Melyiknek kispörköltjét védve
halt meg Beke és Fekete?
Melyik söréért fagyott jégbe
Fábján füle, Kovács keze?
Csillogva cikáz, mint a villám,
kés-villa-pár a csirkehullán;
a szép hölgyért, hogy így ehessen;
melyik Nagy halt meg Voronyezsben?
Mert ha van képzeletben mérték,
a finom ujjak szét most vágják
az ezüst tálon Takács térdét
Kántás karját, Pordán bokáját.
Nincs ehetnékem. Itt keringek
a téren félórája már,
Vérszínű borához melyiknek
tálal föl engem a halál.

1943.
 
 
0 komment , kategória:  Illyés Gyula  
Illyés Gyula: Hársfák
  2017-06-16 07:20:30, péntek
 
  Illyés Gyula:

Hársfák


Hosszu boros-pincét idéz
ez a tavaszi hársfasor,
hová az alkony határán a
végsőt lobbanó ég alól
befordultam és enyhülést,
vígaszt keresve, elmerülve
lépegetek magányosan
egyre szagosabb sötétségbe.

A kétoldalról összehajló
nyirkos hűs boltozat alatt
ingerlő, síkos ízek úsznak,
mint pincék nyers fala alatt.
A görbe ágak, mint a dongák,
minden lépésnél új zamat,
fortyogó, sűrű illatukkal
emlékek állnak sorfalat . . .

Mintha kétfelöl a homályban
nagyhasu hordók ontanák
elmult nyarak hivogató
hevének tiszta illatát.
Mintha kétfelöl mindegyik fa
törzséből csepegő csapok
nyúlnának, várnák, hogy nyikorgó
nyakukat ha megcsavarod:

hadd öntsék lelkesülve, mint a
néma, ki megleli szavát
a föld, a hűtlen évszakoknak
hizelgő édes vigaszát.
Vigaszt a szívnek és ha kell, hát
mámort, hogy annyi tél alól
fényre vezet, Tavaszra mégis
ez a hajlongó folyosó . . .

Más napra, égre, - mosolyogva
magamra mér úgy figyelek,
oly megbocsátón, mint a csöndes
csecsemő-léptű részegek.
Úgy távolodok a városból,
mint titkos alaguton át,
hagyom, reméld te árva lélek,
lesz még egy más, egy jobb világ . . .

Nyugat 1932.
 
 
0 komment , kategória:  Illyés Gyula  
Illyés Gyula: Hajnal.
  2017-06-13 06:09:44, kedd
 
  Illyés Gyula:

Hajnal.


Csorg vissza már az éj, fut ablakrésen, ajtón -
emelkedik velünk szobám
súlyosan és aranylón,
akár a tengeraljból
egy ezredév után
kiemelt bárka -
Ébredj szép áldozat, meséld el,
kalandodat a sűrű örökléttel.
Mit kóstáltál, hogy szem-lezárva
lefordultál az édes pusztulásba?

Mit kaptál ott kiváncsi? Mutasd, mit karcolt ma
foglaló jelként odalent
az alvilág arcodra?
Hogy jussom elharcolja
a szörny-had mit üzent
veled, mily átkot?
(Míg önnön szobrunkként, mint márvány
sírboltra vésett királyfi-királylány,
mi kéz-kézben, mosolyba vásott
szájjal romoltunk, csaltuk a világot.)

Gyűlölöm én az éjt. Mindent, mi volt! Az álom
torz akvárium-tájait,
az árnyakat e tájon,
kik egykor a világon
mi voltunk és akik
levonnak, húznak -
Már nem vagyunk ők! Nem, nem! Ha az éj le:
fölránt a hajnal is egy öröklétbe!
Én vagyok honn. Higyjed. Vagy ne szólj, csak
kövess, Eurydicé, talán kihozlak.

Nyugat 1939
 
 
0 komment , kategória:  Illyés Gyula  
Illyés Gyula: Mint a harmat
  2017-06-12 04:53:44, hétfő
 
  Illyés Gyula:

Mint a harmat

1

Reádcsapódnék mint a harmat,
Mint folyóvíz átfolynék rajtad,
Gondolataim lágy szellőjét
Két kezeden megérezhetnéd.

Kezem úgy simul, mint hű állat,
Pilláim alá takarnálak,
Fektetnélek szép egem alá és
Jövendőm gyönyörű rétjére.

Hogy mondjam el? Midőn karodban
Legeslegelőször aludtam,
Álmomban gyerekkorom társa
Egy kis kutya nyalt a fülembe.

Búvok melléd s karolván védlek,
Győzelmi zászlómnak tűznélek;
Mint egykor anyámnak térdére
S borulnék úgy is rád, mint sírra.

2

Kacagásod fodrain még megcsillant a lebukó nap,
Pilláit mégegyszer reádnyitotta,
Azután buzogó örömödtől megittasulva elaludt
A puha dombok ölén.

Milyen nyüzsögés támadt a szürkületben!
Aztán mély tehénbőgések s kolompcsörgés között
Ömölni kezdett
Hegyeinkről az est,
Színig töltötte a völgyet,
Pezsegő tavunkból a halak már az almafák
Ágai között kergetőztek.
Aztán elaludtam én is
Karjaid közt a szegénység
Tápláló melegén, Annám!

3

A szomszédleány -
Egy fiatal parasztleány a kedvesem, mit tagadjam,
Hátán hátrakötött kendőben lép el ablakom előtt, hordja a vizet
S rámnevet együgyűn, mint ez a téli nap,
Dió-szemében ökreim bizalma,
Barna, szelíd arca maga a föld, szülőföldem derűs folyóival.

Ő tetszik nékem, néki tetszem én,
Estelente elüldögélünk az istálló küszöbén,
Fecseg, rám-rámnéz, fürkészi arcom, én hallgatok,
Mit is mondhatnék neki a hánytorgó hegyekről, melyeket megjártam.
Pislog, karomba hajlik, bárányfogai közt jóízűn ropog a nyers sárgarépa.

Hallgatok hát, hallgatom s hallgatom hogy süllyed
Bennem egy vidék, lebuknak a tornyok, serceg, kihuny a gőg.
Mit is akartam én, mit míveltem, amit elmondhatnék
Világosan mint a patak, érthetően mint a kasza suhogása -
Hallgatok, köröttünk átmelegszik a csend.

Szerencse, hogy kemény legény vagyok mégis, megpörgetem a kút kerekét,
Hányom az almot, elbirkózok a béresekkel, Anna híg kacagása
Itatja izmaim, fehér szoknyájával megtörli homlokom,
Leheletétől kivirágzik álmomban egy kert,
Míg friss mellein fejem elpihen, mint egy állat.

4

Ablakom előtt a karcsú torony, rajta a forgó kakas,
a nyújtózó felhő, a lármázó patak,
egy vidám kurjantás, e lekváros kenyér a kezemben,
a fürge fény, a dal:
mindez kedvesemre emlékeztet engem!

Barna leány ő, énértem született,
anyját elfeledte,
reményeit, multját,
szemlátomást nő a növekvő nappal,
este látjuk egymást, addig énekel
panaszos dalától míg bealkonyodik.

A homlok szelíd kemencéje süt,
melegít a tájnak olthatatlanul;
ha belétekintek, a két szem
micsoda tájra mutat,
lengő erős vidék,
jövendőm,
békésen legel a domboldalon a nyáj,
pásztortalanul.

Pezseg az egész test, zajlik, nyüzsög, forr,
szája mint víg madár csapkodja színes szárnyait,
álmában is rebben, hogy kezemben alszik:
fülébe jár hálni a legfínomabb
tengeri szellő sikos dallama,

szívében lassan mint a gyöngy érik
az opálos fényű
kisded-szeretet.

5

Mint meleg állat-lehelet
Érte jóság a szívemet,
Jöttem egy lánnyal a fasorba,
S hirtelen sírni mertem volna.

Völgyi falunkból úgy szállt, oszlott
A jó vasárnap, mint egy boldog
Gondolat a szegény fejéből.
Szállt az élet, a gőz a rétről.

Dalolt a lány és szállt remegve
Tekintete, mint az egekbe
Lágy áldozati füst, foszló jajjal,
Szállt az ifjúság szánkból a dallal.

Rongyszoknyás nyárfáim az árok
Partján mint meggyalázott lányok
Forogtak, sírtak, águkkal bután
Kapkodtak bukó levelük után.

Suhant a tájon a rőt elmúlás
Kedvesem dala mint sziromhullás
Lobogott -, mellemre vontam a tört
Fejet mint fázó rózsafőt a föld.
 
 
0 komment , kategória:  Illyés Gyula  
Illyés Gyula: Ajándék
  2017-02-10 06:43:38, péntek
 
  Illyés Gyula:

Ajándék


Tudom, mi szolgának a jó szó,
fogolynak séta, nap,
egy kézfogás a hontalannak,
egy korty, szíves falat,
sokat próbáltam. Köszönöm,
hogy megtaláltalak.


Se jobb, se rosszabb, csak a rossztól
tán jobban szenvedett,
hálás vagyok csak és köszönni
véletlent is merek,
szerelmet, ezt az éjt, szerelmed;
ne bánjad sose meg.


Egy szót se szóltam, ajkaidra
nyomtam öt ujjamat
lefogni győztesen megindult
boldog sikolyodat:
őrizd egy életre, mit eztán
ad még e pillanat.


Tudom, szegénynek percnyi jókedv
örök nagyon lehet,
engem melenget, hogyha rád ím
mosolyt melengetek,
játékom, díjam, büszkeségem,
hogy fényesítelek.


Szerelem volt ez? Azt tudom csak,
hogy mi a meggyötört
szívnek a munka elbutító
két ocsmány napja közt
emberré válni s bár egy éjre
vállalni a jövőt.


Dől künn a hó, végy két harisnyát,
elmentem, dolgozom,
ha csöngve felriaszt az óra,
derítsen kis dalom,
itt rögtönöztem, itt hagyom
az asztalon.
 
 
0 komment , kategória:  Illyés Gyula  
Illyés Gyula: Micsoda alkony
  2016-12-16 07:30:08, péntek
 
  Illyés Gyula:

Micsoda alkony


Ahogy köröttük minden szó, tekintet
és vigyor után egyre közelebb
kúszott, szorult a förtelmes halál: -
mi szorult, szűkölt bennem is, riadtan?

S mi kényszerített, hogy én a rettegő
boldogságommal és jó napjaimmal gyáva
velük lenni kívánjak, én a gyáva
osztozni szörnyű végzetükben?

Hogy iszonyodva, öklendezve is
egymás vállára dőlve vélük álljam
a szitkozódó arcok, a gúny s röhej
szédítő szennyes kavargását - ott fent?

Micsoda alkony volt az! Mint hurok
bujt az az est a kerek láthatárról, - durva
ölelésével az antik, örök éjjel!
Ó fuldokló szív, te minden hír után

rémülten föl-fölkapkodó, milyen
vonzalom, milyen testvér kapcsolat
rándult körötted, duzzasztott, csavart
ájultan végre elhanyatlani?

Elhanyatlani s éledni mégis aztán
egy szörnyű éj, vad meggyaláztatás
révületével, mindörökre árván,
a régi rokon földön, mely üres váz lett
barbár kísértetek, farkasok tanyája.
 
 
0 komment , kategória:  Illyés Gyula  
Illyés Gyula: Tizedelés
  2016-11-19 07:04:26, szombat
 
  Illyés Gyula:

Tizedelés


Beborult s így lesz már örökké,
ezt gondolom s nem ad vigaszt,
hogy még megérem - hisz megértem
kerek ötvenszer - a tavaszt.

Ez a vigasz mind ösztövérebb.
Elhiszi a százéves agg,
hogy mert oly soká élt a földön,
most már örökre itt marad?

Holott úgy volna logikus! De
nincs logika, nincs józan érv.
Emberi faj, rádtör, legázol
és megtizedel minden év!
 
 
0 komment , kategória:  Illyés Gyula  
Illyés Gyula: Győzelem
  2016-11-11 07:02:57, péntek
 
  Illyés Gyula:

Győzelem

Én sem állhatok ki a sorból.
Készítgetem is már magam,
hogy méltón ahhoz, aki voltam,
kiegyenesítsem nyakam,

ha majd a nagy kiszámolás, mely
nevemen addig átszaladt,
rajtam áll meg, s a rettentő ujj
- ,,Most ezen a sor!" - rám mutat;

készülök, hogy épp azt a percet
álljam emberként, győztesen,
teljes erőmmel, mely után egy
pondró nem cserélne velem!
 
 
0 komment , kategória:  Illyés Gyula  
Illyés Gyula: Vita
  2016-11-10 07:59:02, csütörtök
 
  Illyés Gyula:

Vita


,,Egészen nem hal senki meg..." - Csak
önáltatást ne: félvigaszt!
,,Valami több mindig marad." - Mi?
ha a pondró is elfogyaszt?

,,Az, amit tettél! Mért ragadt el
legjobban mindenféle láz
közt a munkáé? Mert a munka
a legjobb léleknyugtatás?

Valamit készítünk magunkból
egy tartósabb, egy igazabb
létet, mely örökre megőrzi..."
- Hogyne. A kudarcaimat!
 
 
0 komment , kategória:  Illyés Gyula  
Illyés Gyula: Nélkülözve magamat
  2016-10-16 17:35:37, vasárnap
 
  Illyés Gyula:

Nélkülözve magamat


Van aki mindent kezembe ad,
kést, villát, poharat.
Nélkülözhetem magamat.
Bölcsőnk a vénség. Már életem
gyenge kisdedként dédelgetem.
Szülői párként aggódva áll
lábamnál élet és halál.
Dehogy igaz, hogy kora miatt

nyűgös az agg.
Igényesedem, várom, mit ád,
csitításomul még a világ.
Mert cserébe, mert szabadon
minden porcikám visszaadhatom.
Dehogy ő boldog, a fiatal.
Dehogy is szánandó az öreg.
Túlvilágot él, közöttetek:
bár mindent tudva tud és hallva hall,
- levetve mennyi fölösleget! -
pissz-t int még éber ujjaival...

Kéziratból. - Vsz. 1983. február
 
 
0 komment , kategória:  Illyés Gyula  
     1/11 oldal   Bejegyzések száma: 102 
2017.08 2017. Szeptember 2017.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 243 db bejegyzés
e év: 2504 db bejegyzés
Összes: 28933 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 7052
  • e Hét: 20943
  • e Hónap: 136188
  • e Év: 1360393
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.