Regisztráció  Belépés
ludysi.blog.xfree.hu
Szeretnék saját életem részese lenni Budainé Ludvig Zsuzsanna
1958.09.02
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
Csodálatos természet
  2010-09-03 16:21:20, péntek
 
  Link  
 
0 komment , kategória:  Természet képei és állatok  
Yellowstone Nemzeti Park
  2009-03-04 22:12:46, szerda
 
  Link  
 
0 komment , kategória:  Természet képei és állatok  
Csukabálna
  2009-03-04 22:08:30, szerda
 
 


Csukabálna
A Csukabálna (Balaenoptera acutorostrata) a barázdásbálnák családjába és a cetek rendjébe tartozó tengeri emlős.
A déli félteke tengereiben élő déli Csukabálna (Balaenoptera bonaerensis) a modern rendszertan szerint külön fajnak számít. Az közönséges Csukabálnának három alfaja van, az atlanti-óceáni, az északi-csendes-óceáni és a törpe Csukabálna. Mindkét Csukabálna-faj a barázdásbálnák közé tartozik.
ARKive logo
Adult female northern hemisphere minke whale with calf Adult female northern hemisphere minke whale with calf Sea Life Surveys / SplashdownDirect.com

Testfelépítés
A Csukabálna a második legkisebb sziláscet. A kifejlett példányok testhossza 7-10 méter közötti, súlyuk 4-14 tonna. A hímek és a nőstények nagyjából azonos méretűek. A Csukabálna 6-8 évesen válik ivaréretté. A nőstény 10 hónapig vemhes, ezután még 5 hónapig szoptatja borját.
A Csukabálnát a többi bálnától a mellső uszonyán levő fehér sáv alapján lehet legkönnyebben megkülönböztetni. A testük szürkés-fekete, a hasi oldalon fehér. 2-20 percenként vesz levegőt. Ilyenkor az állat teljes háta, a hátúszóval és a légzőnyílásokkal együtt, a vízfelszín fölé emelkedik. Mikor újra lemerül, a teste jellegzetesen meghajlik. A bálna, becslések szerint 20-30 km/órával képes úszni. Szájában, egy-egy oldalon 240-360 szila található. A Csukabálnák 30-50, legfeljebb 60 évig élnek.

Egyedszám és elterjedés

ARKive logo
Northern hemisphere minke whale - overview Northern hemisphere minke whale - overview BBC Natural History Unit

A Csukabálna az északi félteke tengereiben él. Az Atlanti-óceánban élő alfaj egyedszáma egy 2004-es becslés szerint 184 000 körül van. A másik két alfaj egyedeinek számát 2005-ig még nem próbálták megbecsülni. A déli faj egyedszáma 760 000-re tehető. A bálnák megtalálhatók a sarkoktól az Egyenlítőig mindenfelé, de nyílt vizekben gyakoribbak.

Szaporodás

A Csukabálna egy bizonyos testhossz elérése után válik ivaréretté. Ez az északi populációk esetében a nősténynél 7,4 méter, a hímnél pedig 7 méter, a déli féltekén élő példányok esetében valamivel több. Ma az állat hamarabb éri el ezt a méretet, ami azzal magyarázható, hogy a vadászat miatt állománya csökkent, és az életben maradó állatoknak nagyobb táplálékmennyiség áll a rendelkezésükre.
A Csukabálna télen párzik, valamivel később, mint a többi barázdásbálna. A nőstény 10-11 hónapig tartó vemhesség után egy 450 kilós borjút hoz a világra, amely öt hónapon keresztül a közvetlen közelében marad. Mivel rendkívül zsíros anyatejjel táplálkozik, testtömege gyors ütemben nő.

Vadászat

A Csukabálnát korabeli norvég írások szerint már i. sz. 800-ban is vadászták. A vadászat során a bálnákat sekély öblökbe csalták, és ott fertőzött szigonyokkal ölték meg. Ez a módszer egészen a XX. századig tartotta magát.
A bálnavadászok többnyire a nagyobb testű fajokat, például a kék bálnát és a tőkebálnát részesítették előnyben a kis termetű csukabálnával szemben. Azonban a fenti fajok populációja az 1970-es évekre jelentősen megfogyatkozott, így a nagy bálnavadász-társaságok figyelme a Csukabálnára irányult. 1979-re már szinte csak ezt a fajt vadászták. 1904 és 2000 közt hivatalosan 116 568 Csukabálnát lőttek ki, ennek jelentős részét a déli fajból.
Japán és Izland, bár korlátozottan, de még mindig folytatja a Csukabálnák vadászatát, "tudományos célból". Sok természetvédelmi szervezet szerint ez valójában kereskedelmi célú bálnavadászatot takar. Emellett Norvégiában is vadásszák a fajt, 2005-ben 639, 2006-ban pedig 521 egyedet lőttek ki.

Megfigyelés

Mivel a Csukabálnák a sziláscetek közül viszonylag gyakoriak, így a bálna-megfigyelő turizmus kedvelt célpontjai. Ilyen hajótúrák indulnak például a skóciai Mull-szigetről vagy az izlandi Húsavikból. A csukabálnák kíváncsiak, és gyakran felbukkannak a hajók környékén, azonban a hosszúszárnyú bálnával szemben soha nem lehet tőlük akrobatikus ugrásokat látni.

Táplálék és táplálkozást

A Csukabálna magányosan, párban vagy kis csapatban él. Nagyobb csoportok csak a táplálékban gazdag területeken gyűlnek össze. Más bálnáktól eltérően ez a faj nem merül mélyre táplálékkeresés közben, és csak néhány percig marad a víz alatt. A többi barázdásbálnához hasonlóan a Csukabálna is úgy vesz fel táplálékot, hogy szélesre nyitja a száját, és krilit vagy rajban úszó kis halakat tartalmazó vízzel tölti meg. Száját becsukva kipréseli a vizet, miközben a táplálék fennakad a szilákon. A merev, sz*ru anyagú szilák sörtékben végződnek. A Csukabálna szájában, a felső állcsontban mindkét oldalon 230-260, legfeljebb 30 cm hosszú szila található.
Forrás: Csodálatos állatvilág kiadvány, wikipedia weboldal

 
 
0 komment , kategória:  Természet képei és állatok  
Csincsilla
  2009-03-04 21:52:52, szerda
 
 


A Csincsilla régebben Peru, Bolívia, Észak-Argentína és Chile hegyvidéki területein volt honos. Észak-Chilén kívül ma már ritkán lehet vele találkozni az Andokban. A csincsillát kíméletlenül vadászták, mára veszélyeztetett fajjá vált. A védelme érdekében hozott törvényeknek köszönhetően 1970 óta lassan újra nő a számuk.
ARKive logo
Long-tailed chinchilla Long-tailed chinchilla Michael Leach / www.osfimages.com

Megjelenése
Az állat fej- törzs-hossza 25-26 centiméter, farok hossza 17-18 centiméter és testtömege 420-600 gramm, a tenyészállatok akár 800 grammosak is lehetnek. A csincsilla bundája sűrű, puha és jól védi a hidegtől. Minden szőrtüszőből legalább 40 szőrszál nő ki. Testének felső része gyöngyszínű szürkésfehér vagy ezüstszürke, melyen enyhén erezetes minta található. A has oldal világosabb. Nagy fején, széles pofa és nagy fekete szemek vannak. A hosszú serteszerű bajusz lehet fekete vagy fehér. Füle lekerekített hegyű és elálló, kiváló hallást biztosít az állatnak. A hátsó végtagok hosszúak és izmosak. Az ujjak végén puha párnácskák találhatók, ezek védik a lábat a sziklák között. Farka hosszú és bozontos. A farkát borító szőrszálak hosszabbak és durvábbak, mint a bunda többi részén levők; színűk fekete vagy barna.

Életmódja
ARKive logo
Long-tailed chinchilla - overviewLong-tailed chinchilla - overviewBBC Natural History Unit

Az Andok chilei, bolíviai és perui sziklás régiójának egy széles sávjában él. A csincsillakolóniák otthona gyakran hóborította kopár tájain sziklahasadékokban, lyukakban és odúkban van. Amíg több csincsilla élt, a kolóniák 100 vagy annál több állatból is állhattak. A 2-5 állatot tömörítő csoportok gyakran közös odúban élnek. A csincsilla alapvetően éjjel aktív, gyorsan és ügyesen mászkál a sziklákon a sötétben. A veszély legkisebb jelére visszasiet odújába, ahonnan néhány perc múlva előbújik, hogy kiszimatolja, ,,tiszta-e a levegő". Reggelenként néha napozik egyet, azután visszahúzódik a sziklahasadékba, és a nap további részét alvással tölti. A csincsilla társas lény, és egy életre választ párt magának. Tápláléka fűfélék és lágyszárú növények. Az állat fogságban 8-10 évig él.

Táplálék és táplálkozásmód

Kizárólag a kopár élőhelyén megtermő, túlnyomórészt szúrós, erős rostú növényekkel táplálkozik. A csincsilla táplálkozás közben mellső lábával megfogja a növényt, hátsó lábán felegyenesedve ül, és szájába teszi a táplálékot. Fogai állandóan nőnek, mivel rágás közben folyamatosan kopnak. A száraz hegyi régiókban kevés víz áll a csincsillák rendelkezésére, így az állatok táplálékukból vonják ki a szükséges vízmennyiséget.

Szaporodása

Az ivarérettséget körülbelül 4 hónapos korban éri el. A párzási időszak egész évben tart. A nőstény akár háromszor is képes elleni egy évben, szabadon azonban általában csak egyszer. A vemhesség körülbelül 110 napig tart, ennek végén a nőstény 1-4 utódot hoz a világra. Születésükkor a kicsinyek csak 40-50 grammot nyomnak, és 10 centiméter hosszúak. Bundájuk és 20 foguk azonban már teljesen kinőtt, és szemük nyitva van. Az elválasztás 6-8 hét után történik meg. Hamarosan elkezdenek szaladgálni, és egy-két nap múlva már szilárd táplálékot fogyasztanak. A szülők hat-nyolc hetes korukig gondoskodnak róluk, amíg megtörténik a teljes elválasztás.

Érdekességek

A csincsilla bundája azért olyan sűrű, mert minden szőrtüszőből 40-80 szőrszál nő. Egy négyzetcentiméteren több szőrszála van, mint bármely más emlősnek. Az egyes szőrszálak annyira finomak, hogy szabad szemmel alig láthatók.

A Csincsilla és az ember

A Csincsilla gyöngyszínű kékesfehér vagy ezüstszürke prémje a XV. század óta keresett árucikk. A világméretű érdeklődésnek az lett a következménye, hogy a XVIII. században nagy számban vadásztak és fogtak el csincsillákat. A XIX. század végén csupán Chile 500 000 állat prémjét exportálta évente. Századunk húszas évei óta törvény tiltja a Csincsilla vadászatát és bundájának kivitelét. Sajnos addigra az ember már a magas hegyvidék néhány elszigetelt területére szorította vissza ezt a kis állatot.
Körülbelül ugyanebben az időben fedezték fel, hogy a Csincsillákat olcsón és könnyen lehet farmokon tenyészteni. Talán ez mentette meg a fajt a kihalástól. Ma az Amerikai Egyesült Államokban, Kanadában, Európában több helyen - hazánkban is -‚Dél-Afrikában, Dél-Amerikában és az afrikai Zimbabwében tenyésztik gazdaságokban.
Forrás: Csodálatos állatvilág kiadvány, wikipedia weboldal
 
 
0 komment , kategória:  Természet képei és állatok  
Törpe-erszényesmókus
  2009-03-04 19:56:26, szerda
 
 


Ez a kis akrobata Ausztrália egyik lenyűgöző emlőse. Az ausztráliai erdőkben komoly harc folyik a táplálékért. A Törpe erszényes mókus azonban gyorsan siklik a fák között - akár hatvan métert is képes siklani - egyik táplálékforrástól a másikig, anélkül, hogy hosszú ideig kitenné magát ellenségei fenyegetésének. A törpe erszényes mókus nemének, a Petaurus a latin petaurium-nak nevezték a római atléták által használt ugródeszkát
ARKive logo
Sugar glider on branch preparing to leapSugar glider on branch preparing to leapKonrad Wothe / www.osfimages.com

Megjelenése

Az állat fej- törzs-hossza 16-21 centiméter, farok hossza 16.5-21 centiméter. A hím testtömege 130 gramm, a nőstényé 90 gramm. Háta szürkés, orrától a hátsó lábáig sötét csík húzódik. Hasa világosbarna vagy világosszürke. A hosszú, bozontos farokkal fogni nem igazán tud, de siklás közben evezőként használja irányváltoztatáshoz. A repülőhártya, vékony, szőrrel borított bőrréteg, amely a csuklótól a hátsó láb ujjízületéig húzódik, és lehetővé teszi a siklást. A repülőhártya helyzete az áramlási viszonyokhoz való alkalmazkodáskor és kormányzáskor változtatható. A nagy, kidülledő szemeivel jól lát éjszaka.

Életmód

Ez az erszényes mókus Tasmania, Ausztrália és Pápua Új-Guinea erdeiben él. Előnyben részesíti a ritkás erdőket, ahol elegendő hely van a fától-fáig való siklásra. Ez az éjszaka aktív állat napközben egy fa odvában, levélfészekben pihen. A fészek építése közben a törpe erszényes mókus gyakran hátsó lábával kapaszkodva lóg egy ágon, hogy mellső lábával elérje a leveleket. A gyűjtéshez a végtagjait és a farkát is használja. Ha elegendő anyagot gyűjtött össze, akkor végigfut az ágakon, és egy alkalmas odút keres, mert ezzel a teherrel már nem tud siklani.
Mivel társas lény, fészkét megosztja néhány fajtársával. Nyáron ezek a csoportok gyakran feloszlanak. A törpe erszényes mókusnak nagyon jó a hallása, és az éjszakai táplálékkeresés során kiáltásokkal tartja a kapcsolatot társaival. Ezen kívül a szaglása is fejlett, csoportja tagjait szagukról ismeri fel. Fészke kellemetlen, rothadó szaga miatt feltűnő. Ez a szag úgy keletkezik, h. A vizeletét a levelekre engedi, h. Azok ily módon megnedvesítve összetömörüljenek.

Szaporodás

A párzási idő általában augusztusban kezdődik, többnyire azonban a mindenkori táplálékkínálattól függ. A nőstény több hímmel is párzik. A hímnek több szagmirigye van: egy-egy a homlokán, a mellkasán és a végbél nyílásánál. A fészek körül egy meghatározott területen a hím úgy demonstrálja jogát egy nősténnyel való párosodásra, hogy bekeni a kiszemelt fajtárs mellkasát a homlokmirigyéből származó váladékkal. A nőstény úgy választja ki a partnerét, hogy fejét annak mellkasához dörgöli. A domináns hímek úgy jelzik ,,tulajdonjogukat", hogy szagukat gyakran a csoport tagjaira permetezik. Tizenhat napos vemhesség után többnyire kettő vak, gyámoltalan kölyök jön a világra, amelyek mindössze 190 milligrammot nyomnak. Anyjuk segítségével bemásznak az erszénybe, és rögtön rátapadnak a négy emlő egyikére. A kölykök gyorsan növekednek a fehérje gazdag anyatejen. Körülbelül hetven nap múlva hagyják el az erszényt, mert ekkor már olyan nehezek, hogy anyjuk nem bírja el őket. A kölykök a következő harminc napot még a családi fészekben töltik. Mintegy tizenöt hetes korukban először kísérik el anyjukat táplálékkeresésre. Bár ekkor már gyakorlatilag önállóak, gyakran még néhány évig a fészekben

Táplálék és táplálkozásmód

Az anya kölykével az erszényében is fel tud mászni a fára. A törpe erszényes mókus táplálékának túlnyomó részét biztosító fák nem túlságosan elterjedtek, és magányosan állnak az erdőkben. A törpe erszényes mókusnak megkönnyíti a táplálékszerzést, hogy gyorsan nagy távolságokra képes siklani. Ha alkalmas fát talál, erős karmaival a törzshöz rögzíti magát. Fogával még a vastag fakéregbe is lyukat harap és lenyalja a kifolyó édes nedvet. A törpe erszényes mókus kedvenc eledele a fák édes nedve és a nektár. Egy terebélyes eukaliptuszfa gazdag táplálékforrást jelent, és ezt a törpe erszényes mókus hevesen védelmezi vetélytársaival szemben. Különösen szereti az eukaliptusz fák és az akác levét. Megeszi a virágport, a nektárt, valamint a rovarokat és azok lárváit is. A növények nedve fontos szénhidrátforrás. Ahhoz, hogy szaporodási képességét biztosítsa, az állatnak szüksége van fehérjében gazdag rovarokra és virágporra is. Úgy tűnik, szaporodási aktivitása arra az időre korlátozódik, amikor elegendő rovart talál.
Forrás: Csodálatos állatvilág kiadvány, wikipedia weboldal
 
 
0 komment , kategória:  Természet képei és állatok  
Havasi kecske
  2008-10-12 07:33:23, vasárnap
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Természet képei és állatok  
Hattyú
  2008-09-24 09:26:35, szerda
 
 


Észak-Európában nem ritka, miként egész Észak- és Közép-Ázsiában sem, egészen a Behring-szorosig; Izland felől alkalmilag Grönlandba is eltéved. Vonulásán minden télen érinti Afrika északi részeinek tavait. Spanyolországba ritkán kerül, de legalább annyiszor, mint rokonai. Keleten már nagyobb számban telel, így Közép-Oroszország minden alkalmas taván, folyamtorkolatainál, miként Dél-Európa sós és Közép-Szibéria tavain is. A Keleti-tenger partjain már októberben megjelennek, Németország közepén november és decemberben vonulnak át lefelé és február-márciusban visszafelé.






Észak-Európában nem ritka, miként egész Észak- és Közép-Ázsiában sem, egészen a Behring-szorosig; Izland felől alkalmilag Grönlandba is eltéved. Vonulásán minden télen érinti Afrika északi részeinek tavait. Spanyolországba ritkán kerül, de legalább annyiszor, mint rokonai. Keleten már nagyobb számban telel, így Közép-Oroszország minden alkalmas taván, folyamtorkolatainál, miként Dél-Európa sós és Közép-Szibéria tavain is. A Keleti-tenger partjain már októberben megjelennek, Németország közepén november és decemberben vonulnak át lefelé és február-márciusban visszafelé.
Bájban és kecsességben a néma hattyú határozottan elmarad a bütykös mögött. Nyakát ritkán görbíti oly tetszetősen, mint amaz, hanem meredekebben és egyenesebben tartja, úszás közben azonban így is szép látványt nyujt. Ellenben nagyon előnyösen tér el erőteljes és aránylag jóhangzású szavával, amelyet különben messziről kell hallanunk, hogy - miként az izlandiak - harsonák és hegedűk hangjához tehessük hasonlóvá. A közönséges kiáltást Naumann nagyon találóan ,,killklii", a szelíd hangot ,,ang" szóval festi. E hangok közelről érdesen és kissé túlerősen hatnak; de meglehet, hogy kellemesebbek, ha messziről és nagyobb társaságtól egyidejűleg érkeznek fülünkbe. Pallas ezüstharangokéhoz, Faber pedig távoli harsonákéhoz hasonlítja ezeket.

Faber még inkább kiemeli szépségét e madár mélabús kiáltásának, amelyeket akkor hallat, amikor a jégkéreg a tengerpart csekély vizeit már elzárta s a hattyúk a mély vízre szorultak. Hosszú téli éjjeleken át hallgatta ezeket a sokszólamú panaszhangokat, amelyeket majd harangok, majd fúvóeszközök hangjához hasonlít. ,,Ez a sajátságos ének valóra váltja a mondának tartott hattyúdalt, amely e szép madaraknak gyakran valóban haláléneke; ha ugyanis a mély vízben nem képesek táplálékukat elérni, az éhségtől csakhamar annyira elbágyadnak, hogy nem bírnak már melegebb tájakra szállani és gyakran a jég közé fagyva, haldokolva vagy holtan találhatók. De panaszos szavukat életük bezártáig hallatják." Ezek az adatok valódi mértékére vezetik vissza a hattyúdal mondáját.

E hattyú főképpen növényi táplálékon él; gyökerekből, hajtásokból, levelekből, magvakból és gyümölcsökből. A lakóhelyével szomszédos gabonafélékre is kilátogatva, a szemes termést, legszívesebben az árpát és zabot fogyasztja. Felkeresi a közben lehullott makkot és gyümölcsöt, kivált a szilvát is. Nem veti meg a vízi rovarokat és álcákat, a kisebb lágytestűeket és fiatal békákat sem, csupán a halat nem látszik kedvelni.

Valamennyi hattyúfaj közt talán ez a leghevesebb és legcivakodóbb; legalább is észleltem, hogy a vele közös tóban tartott bütykös hattyúkat nagy harcok után rendesen elűzte. A vadásztól nagyon ügyesen óvakodik, miért is vadászata mindenkor nagyon nehéz. Fiatalon felnevelve nagyon megszelídül.

Finnország, Észak-Oroszország, Közép-Szibéria és Izland mocsarain meglehetős nagy számban fészkel. Grönlandban csak ritka vendég. Németországban is költ egy-egy pár, de mindig csak kivételesen. Ha közös vizen fészkelnek, minden pár elhatárol bizonyos területet, melybe nem engedi a másikat behatolni és vele végsőkig harcol. A nagy, majd valamilyen szigetecskén fekvő, majd úszó fészek vízi növényekből készül és pihével van kissé bélelve. Április végén vagy május elején található benne az 5-7, átlag 114×72 mm méretű, szennyes sárgásfehér tojás, melyből július első napjain kelnek a fiókák. A hím Faber szerint gyakran a fészken ül a kotló mellett, a nélkül azonban, hogy a tojásokat melengetné.

Valamennyi északi nép erősen vadássza ezeket a hattyúkat. Legszomorúbb reájuk az az idő, mikor teljes vedlésben vannak és evezőtollaik legnagyobb részét elveszítik. Ilyenkor csónakokról könnyűszerrel bottal ütik őket agyon. Az öregek és fiatalok ezidőtájt nagyon kövérek és kivált az utóbbiak húsa egészen tűrhető.

A feketenyakú hattyú (Cygnus melanocoryphus Mol.)



Feketenyakú hattyú
Családjának külföldi tagjai közt a legszebb. Jellemzi a faroktőig alig érő rövid szárny és a csak 18 tollból álló farok. Tollazata fehér; feje a fehér szemöldöksáv kivételével, továbbá nyakának kétharmad- vagy háromnegyedrésze fekete. Szeme barna, csőre ólomszürke, hegyén sárga, bütyke és csupasz kantárrésze vérvörös. Hossza mintegy 100, szárnyhossza 40, farokhossza 20 cm. A fiókák fehér pehelyruhában bújnak ki, rendkívül gyorsan nőnek és már az első őszön annyira hasonlók a szüleikhez, hogy alig különböztethetők meg.

Elterjedése Dél-Amerikára szorítkozik, Dél-Perutól a Falkland-szigetekig és innen a keleti part mentén a brazíliai Santosig. Tartózkodási helye az évszak szerint változik. Ősszel és tavasszal kis társaságokban látható Buenos Aires városa felett szállva, ősszel észak felé, téli szállására vonulóban, tavasszal délfelé, fészkelőhelyére iparkodva. Viselkedésében nem sokban különbözik északi rokonaitól; tartása azonban kevésbbé kecses, mint a bütykös hattyúé; úszás és menés közben egyenesebben tartja magát, miáltal némileg a ludakra emlékeztet. Repülését könnyednek és szépnek mondják.

A XIX-ik század közepe óta kerülnek e hattyúk élve állatkertjeinkbe és kellő ápolás mellett kitartók is. Az énekes hattyúk módjára viselkednek, de gyönge hangjaikat csak ritkán hallatják. Egyes helyeken szaporítottak is.

A fekete hattyú (Chenopsis atrata Lath.)




Alakjának szépsége és mozdulatainak bája tekintetében vetekszik a bütykös hattyúval. Törzse nagyon megnyúlt, nyaka aránylag még a bütykös hattyúénál is hosszabb, feje kicsiny és formás, csőre mintegy fejhosszúságú és bütyöktelen. Tollazatának egyöntetű barnásfekete színétől, mely csak a tollszéleken feketeszürkébe átmenő és csak alsó testoldalán kissé világosabb, pompásan üt el az elsőrendű evezők és a másodrendűek javarészének vakító fehérsége. Szeme skarlátvörös, kantárja szegfűvörös, csőre élénk kárminpiros; a felső káva hegye előtti szalag és a két káva hegye fehér; lába fekete. A bütykös hattyúnál valamivel kisebb termetű.

Cook ezt a már 1689 óta ismert hattyút gyakran találta Ausztráliának általa látogatott partjain; ma már tudjuk, hogy bár néhány helyről kiszorult, Dél-Ausztrália és Tasmánia minden alkalmas taván, tócsáján és folyóján előfordul. A belterület kevéssé járt helyein még bámulatos tömegekben mutatkozik, Bennett szerint ezres seregekbe tömörülve; ott oly kevéssé is vad, hogy könnyű szerrel bármennyi elejthető. A téli hónapokban Dél-Ausztráliában jelenik meg és ott a nagyobb tavakon és mocsarakon eloszolva rendesen kisebb társaságokban, talán családonként él együtt. Gould szerint október és január közt szaporít; ő januárban talált frissen lerakott tojást és december közepén pelyhes fiókát. Mindenféle mocsári és vízi növényből nagyra halmozott fészke miként az északi fajoké is, majd valamilyen apró szigeten, majd a vizen nyugszik. Fészekalja 5-7, szennyes zöldszürke, 11 cm hosszú és 7 cm vastag tojásból áll. A fiókák szürkés vagy koromszínű pehelyruhában bújnak ki. A fekete hattyú, kivált párzása idején, gyakran hallatja tompa, trombitaszóhoz hasonló hangját. Egy mély és gyenge hangra egy magasabb fütyülő kettőshang következik; ezeket nagy erőlködéssel, messzire kinyujtott és csaknem a vízig eresztett nyakkal hallatja. Civakodó természetében rokonaihoz hasonló. Bár már úsztában is kivált ékessége a vizeknek, igazi pompáját röptében, vakítófehér szárnytollainak érvényesítésében fejti ki. Többedmagával vagy megtört ferde vonalba, vagy hurokvonalba rendeződve repül.

Ausztráliában, sajnos, erősen üldözik e szép madarat. Elszedik a tojásait, majd pedig vedlése idején ejtik el tömegesen, mikor repülni nem tud. Ilymódon már számos vidéken kiirtották. Fogságban való tartásra éppoly alkalmas, mint rokonai, a mi telünket is jól bírja, igénytelen. A Bodinus által vásárolt pár fogságban több mint 50 fiat nevelt fel.



Készült: 2007.09.15 [Telapoca]


 
 
0 komment , kategória:  Természet képei és állatok  
Nagy mara
  2008-09-24 09:06:21, szerda
 
 



A Nagy Mara (Dolichotis patagonum) egy gyors, nyúlra és apró szarvasra egyaránt emlékeztető dél-amerikai rágcsáló, a Kis Mara mellett nemének egyetlen képviselője. A vízidisznó és a hódok után a Nagy Mara a legtermetesebb rágcsálófaj a világon. A faj Argentína középső és déli vidékein, a nagy kiterjedésű, nyílt, füves pampákon él.



Megjelenés

A Nagy Mara feje leginkább egy rövid, hegyes fülű nyúléhoz, míg teste egy sz*rvaséhoz vagy más karcsú patáséhoz hasonlítható. Színezete is sokban emlékeztet némely patásokéra: háta és feje teteje szürkés, az oldala felé világosodik, a pofa és a hasi rész sárgás homokszínű, míg a has hátsó része és a farok alatti folt fehér.
A kifejlett Marák testhossza 69-75 centiméteres, amihez egy 4-5 centiméteres farok járul. A fajra 8-16 kilogrammos átlagos testtömeg jellemző. A faj hátsó lábai némileg hosszabbak az elsőknél. Elülső lábain négy, a hátsókon három, éles karomban végződő ujj van.

Életmód

A Nagy Mara nyílt területeken él, többnyire száraz füves vidéken vagy bozótosban, ahol jól hasznosítja azt a képességét, hogy nagyszerűen fut és ugrik. Csak napközben aktív, éjszakára földalatti üregébe húzódik vissza. A hím őrzi a párját, hogy megvédje más hímektől.
A Nagy Mara életmódja nem territoriális, az egyes párok azonban úgy szóródnak szét a területen, hogy a friss fű legelése közben ritkán akadjanak össze.
A kölykök felnevelése idején legfeljebb tizenöt pár átmenetileg kolóniát alkothat, bár ekkor is inkább csak megtűrik egymást. A csapatot általában egy pár őrzi, így a kölykök állandó felügyelet alatt állnak.

Táplálék és táplálkozásmód

A Nagy Mara főként füvekkel táplálkozik, és legelészés közben nagy távolságokat tesz meg. A tengerimalacok családjának tagjaira jellemző, hogy metszőfogaik is állandóan nőnek, de a folyamatos rágcsálás miatt rövidek maradnak.
A Nagy Mara nem védelmez territóriumot, de kitér más párok útjából. A táplálékban gazdag területeken néha több párt is meg lehet figyelni táplálkozás közben. A patagóniai sivatag nagy, mély tavai januártól márciusig kiszáradnak, és nagy mennyiségben hajt a rövid, zsenge fű.
Ezeken a területeken 50-100 állat is összegyűlhet táplálkozni.

Szaporodás

A hím mintegy hathónapos korában válik ivaréretté, a nőstény pedig már két hónappal a születése után szaporodásra képes. Az állatok egész életükre szóló párkapcsolatot létesítenek. Az ivarérett hímek párkereső ösztöne gyakran olyan erős, hogy akár még egy nem ivarérett nősténnyel is összeállnak, és Szorosan mellette maradva kivárják, amíg ivarzani kezd.
Mivel a nőstény évente két alkalommal, s akkor is csupán néhány órán át fogamzó képes, a hím állandóan választottja közelében marad, nehogy elszalassza az alkalmas időpontot.
Ha a nőstény nem közös kolóniát keres fel, akkor éles karmával üreget ás a földbe, vagy elfoglalja más állatok elhagyott fészkét. A hím őrt áll az üreg előtt, és védi a betolakodóktól.
Három hónapnál is hosszabb vemhesség után a nőstény az üreg bejáratánál két-három kölyköt hoz a világra. A kölykök fejlettek, és gyorsan megtalálják az utat a biztonságot jelentő üregbe.
Anyjuk körülbelül négy hónapig naponta egy-két alkalommal szoptatja ivadékait. A kölykök azonban hamarosan apjuk oltalma alatt legelészni kezdenek az üreg közelében. A pár három-négy évnél is tovább használja ugyanazt az odút.

Védettsége


A fajt elsősorban az Európából vadászati célra behurcolt mezei nyúl (Lepus europaeus) terjeszkedése és élőhelyének mezőgazdasági termelés kiterjesztése következtében bekövetkező pusztulása fenyegeti, a Természetvédelmi Világszövetség ezért rossz kilátásúnak nyilvánította. Fogságban rendkívül jól szaporodik, és igen népszerű állatkerti látványosság.
Forrás: Csodálatos állatvilág kiadvány, wikipedia weboldal


Készült: 2008.09.17[Telapoca]
 
 
0 komment , kategória:  Természet képei és állatok  
Óriásvidra
  2008-09-18 09:16:57, csütörtök
 
 





 
 
0 komment , kategória:  Természet képei és állatok  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
2017.10 2017. November 2017.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 4 db bejegyzés
Összes: 2777 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 552
  • e Hét: 3555
  • e Hónap: 19615
  • e Év: 241109
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.