Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 14 
Karinthy Gábor: Régen elomlott vonalak
  2015-09-16 03:08:11, szerda
 
  Karinthy Gábor:

Régen elomlott vonalak


Évezredek virága: lelkem,
micsoda völgy-torokból jössz te
szilaj szökéssel rendületlen
ég fele törve mély időkön
keresztül, amig én születtem?
Hány zamat izzik szirmaimban
s forr össze mily szag? Hány elődöm
csókjától édes a csókom?

Régen elomlott vonalakban,
hullámok és ivek dalában
lebegtem és torlódtam hajdan,
pazar keringők megpörgettek
hajnal előtt szoknya-viharban,
hintókerékben ott kopogtam,
sétányokon szelek zörgettek,
hölgyek csuklóin égtem.

Majálison a süppedt zöldben
pezsgőspalackok s citerák közt
vággyal sajogva tündököltem,
virágos erkély holdas árnyán
usztam el egyszer éj-időben,
csilingelő nagy fali-óra
rugói közt dobbantam árván
s köröttem alkonyat volt.

A tarka nép mikor kiömlött
a nagytemplomból, átcikáztam
az óriás kupola-gömböt,
ődöngtem a vak folyosókon
s az oszlopok közt, egy kidöntött
ivablakon keresztül aztán
kiröppentem madári-módon
s az éji szél kapott fel.
 
 
0 komment , kategória:  Karinthy Gábor  
Karinthy Gábor: Utazás előtt
  2014-07-21 06:33:54, hétfő
 
  Karinthy Gábor:

Utazás előtt


Rámmutattak, míg elsuhantak
mellettem: "Ezt olyan színek
s ábrák kinozták, amiktől meg
kellett hogy haljon. Én rideg
csomós rögön feküdtem ekkor
hanyatt már s épp búcsúztam tőled
magamban tört szóval, ki nékem
mindenem voltál... Tompa zúgást
verve szárnyukkal közelegtek
a sűrűsödő sötétségben
a Lények, kik majd felemelnek
s elragadnak... Aztán letesznek
oly tájon, hol emléke sincs már
cikornyás multamnak...Nos, erre
vártam éppen kiváncsian
sajogva s félve, mert bevallom
fájt az ismeretlen terekre
kiszállnom s elhagynom, vigan
hol éldeltem, s kissé tán néha
fanyarul, e létet, -planéta
planéta után elmarad majd
naprendszernek s mind hidegebb lesz...
mind hidegebb... A szakadatlan
vágyakozásban itt e földön
s a szüntelen várakozásban
s hogy folyton, mint hasztalan katlan
ziháltam s égtem s izzó gyászban
perzseltem napjaim, ti hűvös
szellemek, én úgy elfáradtam!
úgy összetörtem! meglazúltam,
megereszkedtem... kérlek, lágyan
fogjatok karotokba engem
s míg szálltok a jeges azurban
velem s aztán a még jegesebb
fekete űrben megérkeztek
ama vidékre hol vad tenger s
talán sziklás part s zöld homok vár -
az úton majd vigyázzatok rám!
 
 
0 komment , kategória:  Karinthy Gábor  
Karinthy Gábor: Szerenád
  2012-10-13 17:51:23, szombat
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Karinthy Gábor  
Karinthy Gábor: Vén dolgok örökléte
  2012-01-23 19:04:12, hétfő
 
  Karinthy Gábor:

Vén dolgok örökléte


Méla halottak, illatos kövek,
meredt szilánkok, gyürük, koronák,
amik ragyognak századokon át,
holt lányokon ezüst derék-övek,
gyöngysor, amely patakként kanyarog,
fémvirág-szirmok, százfajta szelence,
fekete csipke, rojtok és kelengye,
farsangi gyertyák, hüs szobasarok.

Szétszórva bársonyon szőlőszemek -
Fakó tüzetek mit rejt, vén szinek?
Meddig s kinek lobognak és minek,
miről beszélnek, mit jelentenek
merevült fények? ódon sugarak?
Lakatlan termek és korhadó tárgyak
tört-mutatóju órák mire várnak,
hogy szét nem omlanak, ha tűz a nap?
 
 
0 komment , kategória:  Karinthy Gábor  
Karinthy Gábor: Egy láng
  2012-01-17 18:59:13, kedd
 
  Karinthy Gábor:

Egy láng


Mit is törődsz a vén vizekkel, pajtás?
Egyhangu sodruktól szilárd-magad
nem hagyod, ugy-e megdönteni? - Hadd,
hadd az unalmas felhőket is, álmos
pilláikkal csak hunyorogni tudnak
és egyre csak cammognak a virágos
mezők fölött, hosszán az égi utnak.

És hadd a kórók lengeteg táncát is,
s mind a kiszáradt, sárga füveket,
egy lobogó láng integet neked,
egy lobogó láng nagymessze virágzik:
mint furcsa szirmok, százfele száz nyelve
szétterül és közepe felsugárzik
szivó szárként az ég felé meredve!
 
 
0 komment , kategória:  Karinthy Gábor  
Karinthy G: Vadgesztenyefák
  2011-10-20 11:04:58, csütörtök
 
  Karinthy Gábor:

Vadgesztenyefák


Némelyik már hervadozgat, mint egy őszülő király,
fürtje közt a méltóságos szomorúság muzsikál,
mint hatalmas angyal, száll a gazdag hegyről már a nyár,
arany angyal, végsőt lobban szárnya nemsokára már.

Bólogatnak ablakon túl künn a vadgesztenyefák,
hallgatag királyok, vállas alkonyati mese-fák,
koszorújuk zörren s nincsen koszorújukban virág
hosszú sorban állnak, mint végtelen litániák.

Égnek áhít hajnalórán minden vadgesztenyefa!
Ágaik közt csupa nedves illat szállong és ima.
Mily öröm vad orrlikadnak ezt a szagot innia!
Ott reszket a lombok közt a harmatos Harmónia!

Most kinézek: ablakon túl már az alkonyat zenél
és az utca halhatatlan szökkenéssel égig ér
bólogat a gesztenyefa, fújja-fújja őszi szél
(bölcs királyok: nemsokára mindahány aludni tér).


 
 
0 komment , kategória:  Karinthy Gábor  
Karinthy Gábor: Éjszaka
  2011-06-10 19:51:19, péntek
 
  Karinthy Gábor:

Éjszaka


Állok a lelkem éjszakáján
magamban és rád gondolok.
Egykedvűen és gőgösen -
ha nevetek, nem zokogok.

Ha jól van így, hát jól van így is, -
olyan mindegy, hogyan szeretlek.
Olyan mindegy: virág vagy éjfél,
hogy megöllek vagy megölellek.

Én megnyitottam egy kaput,
öklöm a zárat leütötte.
Te behunytad a szemedet,
nem érdekelt, mi van mögötte.

Nem érdekelt mi van mögötte,
az a kapu nyitva maradt.
Az a kapu ásít utánad,
bárhova indul az utad,

mindegy, ha futsz, vagy vándorolsz,
hajszollak-e én vagy kerüllek,
nagymesszi jársz, belémbotolsz,
vágyom utánad vagy megöllek,

vagy hallgatok, vagy ordítok,
csöndes vagyok vagy haragos!
mert összeforraszt minket, hajrá,
szerelmem, mint a vaskapocs.
 
 
0 komment , kategória:  Karinthy Gábor  
Karinthy Gábor: Sötétben
  2010-09-13 20:09:32, hétfő
 
  Karinthy Gábor:

Sötétben


Ez az én sorsom: rúgott kutyaként
hempergni a vágyban és szemétben!
Naponkint újra-újra gyújtani
egy halvány csillagot a vaksötétben.

Magamból néha rózsát szakítok
s csak akkor látom, hitvány az a rózsa!...
Hasztalanul lobog egy éjen át
s lehajtja szirmát másnap virradóra.

S mindez beírva áll szemem mögé,
ez fáj és ezért csuklik el a hangom...
Lépéseimet ez vadítja meg
és nem szabad sohase belehalnom.

Ha unatkozol édesem, tehát
csak szólj nekem, majd súgok a füledbe
mesét, amitől végigszalad a
hátadon is... Te forró, könnyű lepke!...

A haragom könnyekké szakadoz,
így érik bennem korbáccsá a bánat!
Így lesz köröttem minden hófehér -
így építem az égig koronámat!...
 
 
0 komment , kategória:  Karinthy Gábor  
Karinthy Gábor: Gyász
  2010-09-12 15:06:09, vasárnap
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Karinthy Gábor  
Karinthy Gábor: Nem zokogok
  2010-09-10 19:43:52, péntek
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Karinthy Gábor  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 14 
2017.04 2017. Május 2017.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 8 db bejegyzés
e hónap: 226 db bejegyzés
e év: 1356 db bejegyzés
Összes: 27792 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 3429
  • e Hét: 28713
  • e Hónap: 114568
  • e Év: 594035
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.