Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 18 
Karinthy Gábor: A hegyfokon fekvő
  2017-07-28 08:55:40, péntek
 
  Karinthy Gábor:

A hegyfokon fekvő


Egy roppant hegy sima fokán heversz.
Ezerméteres hajad - üzenet
a völgybe nékünk, - lengve, lágyan csüng le...
Barbárul gyönyörű szelek
vágtatnak térdeid között,
az árnyas lágyék ligetét borzolják,
gyors pára száll melled körött.
Fekszel s nem moccansz. Igy nyügözöd révedt
velőnket s gyámoltalan szellemünk,
magosság vagy és döbbenet és néma
kiáltás, - vad köd s vad fény ellenünk!
Senkisem látta szemed titkos tükrét.
Ébren vagy te vagy alszol-e, hatalmas? . . .
Egy tenger küldi sós illatát hozzád
körüllegyezni arcodat, hogy alhass . . .
Kincsét elébed önti mind az alkony,
de te nem moccansz . . . Néked búg a dél,
órák s napok a lábadnál suhognak
s az évek vállad hűs íveinél.
Nyakad sasok pompás szárnya legyinti,
homlokodra sok légi tűz röpül,
hajad s derekadat köröskörül
titkos virággal az ég telehinti . . .
S mind ami itt lent bomlik és tenyészik,
gyürűzve árad érted s tekereg,
bágyadt, kövér virág s fa, egy sereg
harcol konokul s tör mind tefeléd itt
a sziklafalra fel . . . Lám, dühös indák
áhitnak összegabalyodva mind rád,
sebes burjánzás forog itt miattad . . .
Én a völgynek egy fekete zugában
állok, honnan a csodás testrészek
jól láthatók, nem mozdulok magam sem
s hosszan figyellek, keményhusu Végzet.

Korunk 1940.
 
 
0 komment , kategória:  Karinthy Gábor  
Karinthy Gábor: Sonata mistica
  2017-07-27 08:04:13, csütörtök
 
  Karinthy Gábor:

Sonata mistica


Egy dallamot, mig élek, él nem feledek többé,
fülemben őröl zsongva s növeszti szárnyamat
égi körökbe szállni, magam is égi körré
változni s szétoldódni!

Erővé, rejtelemmé, sugárrá szétoldódni!
Örök s csodálatos alakzatok között a
közös ezüst derengés rezgéseibe folyni,
magam is lágy alakzat!

Hűvös homályt, halált, titkot, közelről látni!
Párákat! édes áramok hálózatait! Csöndes
virágok lelkét könnyű ujjakkal szétzilálni
s hullani, omladozni!

Suhogó és zuhogó vizesések közt andalg
s bánatos őrületben ragyog a magányos sziv,
Miket más nem hall, rejtett kürtök szavára hallgat
s pompázva lehanyatlik.

Az éj bomlott hajában sustorgó villamosság
heves szökései vérembe rajzanak . . .
. . . S zsibbadt tagjaimat már langyos habjai mossák
a, hajnali szellőnek . . .

. . . s megértenek a fák és megértem én a fákat.
Rigófüttyök és méla kelepelés és minden
rikoltás, ami körben a szürkületben támad,
arannyá válik bennem . . .

Korunk 1940.
 
 
0 komment , kategória:  Karinthy Gábor  
Karinthy Gábor: Hajnal
  2017-07-24 06:32:08, hétfő
 
  Karinthy Gábor:

Hajnal


Az útszélen szegényrongy foszladoz
a sekély tócsa nedvén.

Derengenék a házak vállai
a feketét levetvén.

Mert így tünik el ám az éjszaka
óvatlan pillanatban

s köröttünk és fölöttünk halovány
s alattad és alattam

a piszkosfehér s csupa lagymatag
köd. Gonosz és kis titka

vén kapukulcsnak csillámlik puha
szemét között sunyitva,

egy hűvös zúgban. Lélektelen út
nyujtózkodik s nem ér él

sehova sem. Tisztes fa, megrabolt
bólong kopár fejévél.

Le-lecsap és fut, szökken görcsösen
nyílik, csukódik, lebben:

gazdátlan sírás keresi halott
urát a szürkületben.

Korunk 1940.
 
 
0 komment , kategória:  Karinthy Gábor  
Karinthy Gábor: Ima sötétségben
  2017-07-23 06:31:12, vasárnap
 
  Karinthy Gábor:

Ima sötétségben


Zúg a föld, riadnak a fák is,
megkergült a határ,
száz tört bokor sír és sikolt,
villám tűznyila száll -
Ébredj, Szellemek Szelleme,
Mélység Ura, ki a sötét
anyag lelkében rejtezel
a titkos rétegekbe rég.
Ébredj s vesd szét hatalmadat
a völgyeken s az utakon.

A völgyeken s az utakon
vesd szét pörgő hatalmadat,
kergesd meg, aki megtagad,
tövestül, aki ellenáll
döntsd meg a rossz fát s űzd a vad
kórót a messziségbe, hogy
megemlegessen ez a táj.

S ó, jőjj el, árva ágyamon
hol fekszem s szomoru időm
sovány kenyerét majszolom,
szürkés szobámba - tört erőm
hogy feliveljen teveled,
hogy lássanak meg engem is,
hogy én is szétdobjam magam
a földeken s a tájakon,
hogy végre meghallják szavam.

Korunk 1940.
 
 
0 komment , kategória:  Karinthy Gábor  
Karinthy Gábor: Régen elomlott vonalak
  2015-09-16 03:08:11, szerda
 
  Karinthy Gábor:

Régen elomlott vonalak


Évezredek virága: lelkem,
micsoda völgy-torokból jössz te
szilaj szökéssel rendületlen
ég fele törve mély időkön
keresztül, amig én születtem?
Hány zamat izzik szirmaimban
s forr össze mily szag? Hány elődöm
csókjától édes a csókom?

Régen elomlott vonalakban,
hullámok és ivek dalában
lebegtem és torlódtam hajdan,
pazar keringők megpörgettek
hajnal előtt szoknya-viharban,
hintókerékben ott kopogtam,
sétányokon szelek zörgettek,
hölgyek csuklóin égtem.

Majálison a süppedt zöldben
pezsgőspalackok s citerák közt
vággyal sajogva tündököltem,
virágos erkély holdas árnyán
usztam el egyszer éj-időben,
csilingelő nagy fali-óra
rugói közt dobbantam árván
s köröttem alkonyat volt.

A tarka nép mikor kiömlött
a nagytemplomból, átcikáztam
az óriás kupola-gömböt,
ődöngtem a vak folyosókon
s az oszlopok közt, egy kidöntött
ivablakon keresztül aztán
kiröppentem madári-módon
s az éji szél kapott fel.
 
 
0 komment , kategória:  Karinthy Gábor  
Karinthy Gábor: Utazás előtt
  2014-07-21 06:33:54, hétfő
 
  Karinthy Gábor:

Utazás előtt


Rámmutattak, míg elsuhantak
mellettem: "Ezt olyan színek
s ábrák kinozták, amiktől meg
kellett hogy haljon. Én rideg
csomós rögön feküdtem ekkor
hanyatt már s épp búcsúztam tőled
magamban tört szóval, ki nékem
mindenem voltál... Tompa zúgást
verve szárnyukkal közelegtek
a sűrűsödő sötétségben
a Lények, kik majd felemelnek
s elragadnak... Aztán letesznek
oly tájon, hol emléke sincs már
cikornyás multamnak...Nos, erre
vártam éppen kiváncsian
sajogva s félve, mert bevallom
fájt az ismeretlen terekre
kiszállnom s elhagynom, vigan
hol éldeltem, s kissé tán néha
fanyarul, e létet, -planéta
planéta után elmarad majd
naprendszernek s mind hidegebb lesz...
mind hidegebb... A szakadatlan
vágyakozásban itt e földön
s a szüntelen várakozásban
s hogy folyton, mint hasztalan katlan
ziháltam s égtem s izzó gyászban
perzseltem napjaim, ti hűvös
szellemek, én úgy elfáradtam!
úgy összetörtem! meglazúltam,
megereszkedtem... kérlek, lágyan
fogjatok karotokba engem
s míg szálltok a jeges azurban
velem s aztán a még jegesebb
fekete űrben megérkeztek
ama vidékre hol vad tenger s
talán sziklás part s zöld homok vár -
az úton majd vigyázzatok rám!
 
 
0 komment , kategória:  Karinthy Gábor  
Karinthy Gábor: Szerenád
  2012-10-13 17:51:23, szombat
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Karinthy Gábor  
Karinthy Gábor: Vén dolgok örökléte
  2012-01-23 19:04:12, hétfő
 
  Karinthy Gábor:

Vén dolgok örökléte


Méla halottak, illatos kövek,
meredt szilánkok, gyürük, koronák,
amik ragyognak századokon át,
holt lányokon ezüst derék-övek,
gyöngysor, amely patakként kanyarog,
fémvirág-szirmok, százfajta szelence,
fekete csipke, rojtok és kelengye,
farsangi gyertyák, hüs szobasarok.

Szétszórva bársonyon szőlőszemek -
Fakó tüzetek mit rejt, vén szinek?
Meddig s kinek lobognak és minek,
miről beszélnek, mit jelentenek
merevült fények? ódon sugarak?
Lakatlan termek és korhadó tárgyak
tört-mutatóju órák mire várnak,
hogy szét nem omlanak, ha tűz a nap?
 
 
0 komment , kategória:  Karinthy Gábor  
Karinthy Gábor: Egy láng
  2012-01-17 18:59:13, kedd
 
  Karinthy Gábor:

Egy láng


Mit is törődsz a vén vizekkel, pajtás?
Egyhangu sodruktól szilárd-magad
nem hagyod, ugy-e megdönteni? - Hadd,
hadd az unalmas felhőket is, álmos
pilláikkal csak hunyorogni tudnak
és egyre csak cammognak a virágos
mezők fölött, hosszán az égi utnak.

És hadd a kórók lengeteg táncát is,
s mind a kiszáradt, sárga füveket,
egy lobogó láng integet neked,
egy lobogó láng nagymessze virágzik:
mint furcsa szirmok, százfele száz nyelve
szétterül és közepe felsugárzik
szivó szárként az ég felé meredve!
 
 
0 komment , kategória:  Karinthy Gábor  
Karinthy G: Vadgesztenyefák
  2011-10-20 11:04:58, csütörtök
 
  Karinthy Gábor:

Vadgesztenyefák


Némelyik már hervadozgat, mint egy őszülő király,
fürtje közt a méltóságos szomorúság muzsikál,
mint hatalmas angyal, száll a gazdag hegyről már a nyár,
arany angyal, végsőt lobban szárnya nemsokára már.

Bólogatnak ablakon túl künn a vadgesztenyefák,
hallgatag királyok, vállas alkonyati mese-fák,
koszorújuk zörren s nincsen koszorújukban virág
hosszú sorban állnak, mint végtelen litániák.

Égnek áhít hajnalórán minden vadgesztenyefa!
Ágaik közt csupa nedves illat szállong és ima.
Mily öröm vad orrlikadnak ezt a szagot innia!
Ott reszket a lombok közt a harmatos Harmónia!

Most kinézek: ablakon túl már az alkonyat zenél
és az utca halhatatlan szökkenéssel égig ér
bólogat a gesztenyefa, fújja-fújja őszi szél
(bölcs királyok: nemsokára mindahány aludni tér).


 
 
0 komment , kategória:  Karinthy Gábor  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 18 
2017.08 2017. Szeptember 2017.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 233 db bejegyzés
e év: 2494 db bejegyzés
Összes: 28923 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2058
  • e Hét: 15949
  • e Hónap: 131194
  • e Év: 1355399
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.