Regisztráció  Belépés
sanci81.blog.xfree.hu
-Minden ember, minden apró mozzanat, Életedbe úgy került, hogy magad vontad oda... Az pedig, hogy mit kezdesz velük, csakis rajtad áll! ... Czifra Sándor
2007.12.24
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/47 oldal   Bejegyzések száma: 468 
A látogatás
  2017-07-08 20:40:32, szombat
 
  A látogatás


Egy fiatalember minden nap délben bekukkantott a templom ajtaján és pár másodperccel később már ment is tovább.
Kockás inget és szakadt farmert viselt, mint a többi maga korabeli fiatal.
Papírzacskóban hozta az ebédre szánt két zsömléjét. A plébános gyanakvóan kérdezte, hogy miért jött, mivel manapság már a templomban is lopnak.
- Imádkozni jövök - válaszolta a férfi.
- Imádkozni... Hogy tudsz ilyen gyorsan imádkozni?
- Hát... mindennap benézek a templomba és annyit mondok: "Jézus, Józsi vagyok", aztán elmegyek. Rövid imádság, az igaz, de remélem, hogy az Úr meghallgat.
Néhány nap múlva egy munkahelyi baleset következtében a fiatalembert fájdalmas törésekkel szállították kórházba.
Többen voltak egy szobában. Érkezése teljesen átalakította az osztályt.
Nemsokára az ő szobája lett a folyosó összes betegének találkozóhelye.
Fiatalok és idősek ültek az ágya mellett és ő mindenkire rámosolygott, mindenkihez volt egy-egy kedves szava.
A plébános is eljött meglátogatni és egy nővér kíséretében odament a fiatalember ágyához.
- Azt mondták, hogy nagyon össze vagy törve, mégis vigaszt nyújtasz a többiek számára. Hogy vagy képes erre?
- Annak az embernek köszönhetem ezt, aki minden nap délben eljön hozzám.
Az ápolónő félbeszakította: - De hisz délben soha nem jön senki!
- Ó, dehogyisnem. Mindennap eljön, benéz az ajtón és azt mondja: - Józsi, Jézus vagyok -, és elmegy.

Elég egy gondolat, egy szó, hogy Jézust megszólítsuk.
Amikor hozzá fordulunk, akkor rá figyelünk. S ha rá figyelünk, akkor az Ő jelenlétében vagyunk. Az Ő jelenlétében pedig teljesen rábízhatjuk magunkat.

Kell ennél több? Ahogyan szent Teréz mondta: Isten egyedül elég!

Heti megfontolandó gondolat:

"Úgy cselekedj, mintha minden rajtad múlna, de úgy bízz Istenben, mintha minden rajta múlna".
/Loyolai Szent Ignác/




Link
 
 
0 komment , kategória:  Szép történetek  
Jorge Luis Borges: Idő múltán
  2017-06-24 18:03:13, szombat
 
 


Link

Jorge Luis Borges:
Idő múltán

Idővel az ember megérti, mi a különbség aközött, hogy tartasz egy kezet, vagy leláncolsz egy lelket..
És megtanulod, hogy a szerelem nem azt jelenti, hogy lefekszel valakivel... és hogyha nincs valaki melletted, nem azt jelenti, hogy egyedül vagy...
és megtanulod, hogy egy csók még nem szerződés, és az ajándék nem ígéret... és elfogadod a zuhanást emelt fővel és nyitott szemmel...
és megtanulod az utakat a mára és a most-ra építeni, mert a holnap nem garantálja a terveidet... a holnapnak mindig van egy csomó olyan változata, ami megállíthat fele úton...
és idővel megtanuljuk, hogy a nagyon sok is, az életet adó meleg is égethet és elszenesíthet...

Fogjál hát neki ültetni a saját kertedet és diszítgetni a saját lelkedet ahelyett, hogy mástól várod hogy virágot hozzon.....
és tanuld meg, hogy tényleg el tudod viselni, hogy tényleg van erőd, és tényleg értékes vagy... és az ember csak tanul és tanul...
és idővel megtanulod, hogy ha csak azért maradsz valakivel, mert gazdag jövőt ígér, előbb-utóbb visszatérsz a múltba...

Idővel megtanulod, hogy csak az tud boldogságot adni, aki elfogad hibáiddal és nem akar megváltoztatni... de ha csak azért maradsz valakivel, hogy ne légy egyedül, idővel majd nem akarod látni...

Idővel megtanulod, hogy az igazi barát kevés és harcolnod kell érte, mert másként körülvesznek a nem igazak...

Idővel megtanulod, hogy a haragból kimondott szavak egy életen át bánthatják azt, akit meg akartál sérteni...
megtanulod, hogy mindenki mondhatja "sajnálom", de megbocsájtani csak a nagy lelkek tudnak...
megtanulod, hogy ha megsértettél egy barátot, valószínűleg soha többet nem lesz úgy, mint régen...

Megtanulod, hogy lehetsz boldog az új barátokkal, de eljön az idő, amikor hiányozni kezd a régi...

Megtanulod, hogy semmi sem ismételhető...

Megtanulod, hogy ha megalázol és lenézel egy teremtményt, előbb-utóbb sokszorosan visszakapod...
megtanulod, hogy ha sietteted, kikényszeríted a dolgokat, nem válnak a reméltté...
és megtanulod, hogy a ma a jó, pont ez a perc, nem a holnap...

és megtanulod, hogy ha jól is érzed magad azokkal, akik körülvesznek, mindig hiányozni fognak azok, akik már nincsenek...

Idővel megtanulod, hogy ha megbocsájtással próbálkozol, vagy bocsánatkéréssel, vagy kimondani, hogy szeretsz és vágyódsz, ha szükséged van, hogy barát szeretnél lenni... egy sír fölött haszontalan...

Megtanulod ezt mind -mind, de csak idővel...
 
 
0 komment , kategória:  Szép történetek  
Vannak olyan történetek...
  2017-06-18 12:44:36, vasárnap
 
  - Vannak olyan történetek, amit újra és újra szívesen elolvasunk. Ez is egy ilyen történet és jól mutatja, mekkora hatása lehet egy kutyának az ember életére. Be kell vallanunk, nem tudjuk, hogy ez a történet igaz-e, vagy sem de olyan gyönyörű, hogy meg szeretnénk osztani.
“Szerettem volna egy kutyát, ezért úgy döntöttem elmegyek a helyi állatmenhelyre. Itt találkoztam Reggie-vel, a labradorral és azonnal tudtam, hogy őt szeretném örökbe fogadni.

Eltelt néhány hét és én meg voltam róla győződve, hogy a menhely hibát követett el akkor, amikor odaadta nekem Reggie-t. Nem volt könnyű a kapcsolatunk és sokat harcoltunk azért, hogy megértsük egymást.

Egyik nap egy lezárt borítékra lettem figyelmes ami Reggie papírjai között volt, amit az örökbefogadás alkalmával kaptam. Be kell vallanom, elfelejtkeztem erről a borítékról. De aztán kinyitottam és azt mondtam a kutyának: “Hát remélem előző gazdád ír valami hasznosat számomra."

“Annak, aki örökbe fogadja kutyámat.

Meg kell mondjam, nem örülök, hogy ezt a levelet olvasod. Ez azt jelenti, hogy Reggie-nek új gazdija van. Ha ezt a levelet olvasod az azt jelenti, hogy meg kellett szabadulnom a kutyától.

Hadd írjak néhány dolgot a kutyáról talán ez segít a kapcsolatotok építésében.

Imádja a teniszlabdákat, minél több van belőle, annál jobb. Néha az gondolom, hogy nem is kutya, annyira szereti összegyűjteni a teniszlabdákat. Kettőt biztos be tud kapni a szájába és megpróbálja a harmadikat is bekapni de az már nem sikerül. Mindegy, hová dobod a labdát ő el fogja kapni, ezért vigyázz az út mellett.

Aztán itt vannak az utasítások. A legalapvetőbbeket ismeri: ül, állj, gyere ide. Azt is ismeri, hogy: ügyes, egyél, pacsi, jutalom.
Reggel hétkor és este hatkor szokott enni.

Reggie be van oltva, de utálja, ha állatorvoshoz megyünk. Mindig nagyon nehezen tudtam betuszkolni őt az autóba.

Engedd, hogy mindig kövessen Téged, mi mindig is csak ketten voltunk és én mindenhová elvittem őt magammal. Szeret a kocsi hátsó ülésén ülni. Soha nem ugat. Szeret emberek között lenni.

Elmondok egy titkot. Nem is Reggie a neve. Nem tudom miért nem tudtam egy normális nevet bemondani, amikor bevittem a menhelyre. De mivel Te olvasod a levelet, és Te vagy az új gazdája Te megtudhatod, hogy az igazi neve Tank, mert én ezt a nevet adtam neki.

Nekem nincsenek szüleim, testvérem sincs, nekem csak Tank volt. Mielőtt elküldtek volna Irakba szolgálatra, azt kértem, hogy Tank-nak keressenek egy új gazdát. Ha valami történik velem, akkor a kutyának keresnek egy új gazdát, ezt megígérték.

Tank volt az egyetlen családtagom az elmúlt hat évben, azóta vagyok a katonaságnál. Remélem Te is családtagként kezeled őt és nagyon szereted.

Muszáj volt a kutyámat elhagyni azért, hogy harcoljak az Egyesült Államok zászlaja alatt a terroristák ellen. Ma este harcba indulok, azért írtam ezt a levelet a menhelynek, azt hiszem már nem lesz több alkalmam arra, hogy búcsúlevelet írjak. Ma sírtam először. Talán egyszer viszont látom Tank-ot és látom azt, hogy a harmadik teniszlabdát is a szájában tartja.

Sok szerencsét a kutyával,

és köszönöm,

Paul Mallory"
Visszatettem a levelet a borítékba, persze tudtam ki volt Paul Mallory, hallottam, hogy néhány hónapja elesett Irakban. Halála után kitüntették mert feláldozta életét azért, hogy három másik embert megmentsen.

Hátradőltem a kocsiban és ránéztem a kutyára.

“Hé, Tank" - kutya azonnal felkapta a fejét és rám nézett.

“Gyere ide" - azonnal odajött hozzám és azonnal figyelt a nevére amit már hónapok óta nem hallott.

“Tank" - suttogtam neki, ő pedig csóválta a farkát.

“Most csak mi vagyunk, ketten"

“Szeretnél labdázni?"

Tank átrohant a másik szobába is három teniszlabdával a szájában odarohant hozzám.

 
 
0 komment , kategória:  Szép történetek  
Magukra hagyott kisöregek - De hol vannak az unokák?
  2017-05-20 20:10:36, szombat
 
 


Link

Magukra hagyott kisöregek - De hol vannak az unokák?

Fehérre festett kórházi vaságy. A biztonsági okokból felhúzott rácson át öreg és ráncos kis arc kandikál ki: törékeny, félig süket, csupa csont és bőr Mamika. Megszokott, de mégis soha meg nem szokható látvány a kórházakban. Akár a te nagymamád is lehetne. Vagy talán ő az?

Minden magatehetetlen kisöreg valakinek a valakije - és most nem az "urambátyám" viszonyrendszerre gondolok. Ordítani tudnék, ha erre gondolok. Mert hol vannak a hozzátartozók? A felnevelt unokák, akiket ha kellett, ápolt vagy etetett. Tanult velük a másnapi dolgozatra, és vigasztalta őket, ha a lelküket bánat mardosta. Őt most a halál és a betegség mardossa, és mégis egyedül van.


Gondoskodás!

- ez volt a mottója. Ahogy teltek-múltak az évek, az unokák felnőttek, s egyre kevesebbszer nyitották rá az ajtót. Egyetemre mentek, és amikor a mami kórházba került, már nem is jöttek. Mert - mint mondják - nem szeretik azt a helyet.

Nem szeretik a helyet? Hát nem is a helyet kell szeretni...

Valóban nincs egy kórházi szobában semmi felemelő. Na de álljunk meg egy szóra! Először is nem árt, ha felteszed magadnak a költői kérdést: Ki megy oda önként és dalolva?

Ha már itt tartunk, ő hányszor segített neked, vagy dédelgetett, ha arra volt szükséged? Ja, hogy jobb dolgod van. Bizonyára neki is lett volna - ennek ellenére fáradtan sem mondott nemet.
Önmagát a háttérbe szorította érted! Te mit nem szorítasz háttérbe érte? A munkád? A takarítást? Az edzést? Vagy csak a sorozatod?


Neki több se kellett, mint egyetlen telefon, és repült: ha a szüleidnek dolgoznia kellett, vagy csak színházba mentek, a mami ott termett. Nem keresett ezer kifogást, hogy miért nem ér rá, hanem készségesen húzta a cipőjét és elbuszozott hozzád.

Ja, és ne felejtsük el, hogy türelmesen viselte a hisztijeidet! Most kicsit ő a hisztis. Csak ezt már rigolyának meg zsémbeskedésnek hívják... Te mennyire vagy türelmes vele?

És igen, néha beszélge
​t​
ni is nehéz vele. De ő gügyögött neked, amikor csak gügyögni tudtál...

Szóval nem szeretsz kórházba járni? Hát ne szeress. A nagyidat szeresd, aki kórházban van!


Jó egy unoka a kórházban, ahogy jó volt a nagyi a háznál. De csak az utóbbi köztudott.

Hiszen a mai világban nélküle, talán már nem is, vagy csak nagyon nehezen vállalhatnánk gyermeket. Dolgozik a szülő napi 10-12 órát, és ha a lurkó beteg lesz, vagy jön egy iskolai szünet, nincs elég szabadsága az embernek.
Mert melyik munkahelyen nézik azt jó szemmel, hogy a munkavállaló hol ezzel, hol azzal az indokkal, de állandóan oda van?

Örökös rohanás, és megfelelési kényszer az életünk, de a stresszes helyzetekben legalább egy kis megnyugvást hoz, ha tudjuk, hogy míg mi a betevőért küszködünk, addig legalább jó kezekben van a gyermekünk. Ott a nagyi, akire bármikor számíthatunk, mert ha nincs nagyszülő a háznál, aki besegít, bizony kínkeserves megoldani a gyerek "helyzetet". Márpedig helyzet az mindig adódik bőven. Most pedig az a helyzet, hogy a nagyi kórházban van.

De ébresztő emberek!. Fáradt vagy? Nincs erőd? Hát porold le a közös emlékeket, és abból meríts erőt! Törődj vele! Mert a törődés mindennél többet jelent.

Herczeg Zsuzsa gondozó
 
 
0 komment , kategória:  Szép történetek  
Acélozd meg magad és menj tovább!
  2017-05-13 11:19:28, szombat
 
 


Link

Acélozd meg magad és menj tovább!



Einstein egy nap órát tartott egy egyetemen. Az óra kezdetén az ősz professzor a táblához lépett és elkezdte felírni a kilences szorzásokat:
1x9=7, 2x9=18, 3x9=27, 4x9=36, 5x9=45, 6x9=54, 7x9=63, 8x9=72, 9x9=81, 10x9=90
A közönség az első pillanattól fogva észrevette, hogy az első szorzást elrontotta és nagyon kinevették az idős zsenit. Néhányan össze is súgtak:
"Biztosan hülyül már az öreg!"
Azonban ő megfordult és a következőt mondta:
"Tudom, miért nevetnek, de nem véletlenül rontottam el az első szorzást.
Szeretnék megtanítani Önöknek egy nagyon fontos leckét: ez egy remek példa arra, hogy életük során mit fognak kapni az emberektől! Nézzék meg!
Kilenc alkalommal jó eredményt írtam fel és csak egyetlen egyszer hibáztam.
Hiába voltam az esetek kilencven százalékában helyes, most mindenki csak arról az egy hibámról beszél és ezért nevetnek rajtam.
Ez tehát a lecke:
A világ sohasem fogja elismerni, amit ezerszer jól csinálsz, mindig azzal fognak bántani, amit egyszer elrontottál. De ne engedd, hogy eltérítsenek a céljaidtól! Ne hallgass a kárörvendőkre, csak acélozd meg magad és menj tovább! Nem rajtuk múlik, hanem rajtad, hogy eléred-e a célodat!"
Hatalmas taps tört ki a teremben és nagyon sokan szégyellték el magukat.
 
 
0 komment , kategória:  Szép történetek  
Jorge Luis Borges: Idő múltán
  2017-05-07 11:30:38, vasárnap
 
 


Link

Jorge Luis Borges:
Idő múltán

Idővel az ember megérti, mi a különbség aközött, hogy tartasz egy kezet, vagy leláncolsz egy lelket..
És megtanulod, hogy a szerelem nem azt jelenti, hogy lefekszel valakivel... és hogyha nincs valaki melletted, nem azt jelenti, hogy egyedül vagy...
és megtanulod, hogy egy csók még nem szerződés, és az ajándék nem ígéret... és elfogadod a zuhanást emelt fővel és nyitott szemmel...
és megtanulod az utakat a mára és a most-ra építeni, mert a holnap nem garantálja a terveidet... a holnapnak mindig van egy csomó olyan változata, ami megállíthat fele úton...
és idővel megtanuljuk, hogy a nagyon sok is, az életet adó meleg is égethet és elszenesíthet...

Fogjál hát neki ültetni a saját kertedet és diszítgetni a saját lelkedet ahelyett, hogy mástól várod hogy virágot hozzon.....
és tanuld meg, hogy tényleg el tudod viselni, hogy tényleg van erőd, és tényleg értékes vagy... és az ember csak tanul és tanul...
és idővel megtanulod, hogy ha csak azért maradsz valakivel, mert gazdag jövőt ígér, előbb-utóbb visszatérsz a múltba...

Idővel megtanulod, hogy csak az tud boldogságot adni, aki elfogad hibáiddal és nem akar megváltoztatni... de ha csak azért maradsz valakivel, hogy ne légy egyedül, idővel majd nem akarod látni...

Idővel megtanulod, hogy az igazi barát kevés és harcolnod kell érte, mert másként körülvesznek a nem igazak...

Idővel megtanulod, hogy a haragból kimondott szavak egy életen át bánthatják azt, akit meg akartál sérteni...
megtanulod, hogy mindenki mondhatja "sajnálom", de megbocsájtani csak a nagy lelkek tudnak...
megtanulod, hogy ha megsértettél egy barátot, valószínűleg soha többet nem lesz úgy, mint régen...

Megtanulod, hogy lehetsz boldog az új barátokkal, de eljön az idő, amikor hiányozni kezd a régi...

Megtanulod, hogy semmi sem ismételhető...

Megtanulod, hogy ha megalázol és lenézel egy teremtményt, előbb-utóbb sokszorosan visszakapod...
megtanulod, hogy ha sietteted, kikényszeríted a dolgokat, nem válnak a reméltté...
és megtanulod, hogy a ma a jó, pont ez a perc, nem a holnap...

és megtanulod, hogy ha jól is érzed magad azokkal, akik körülvesznek, mindig hiányozni fognak azok, akik már nincsenek...

Idővel megtanulod, hogy ha megbocsájtással próbálkozol, vagy bocsánatkéréssel, vagy kimondani, hogy szeretsz és vágyódsz, ha szükséged van, hogy barát szeretnél lenni... egy sír fölött haszontalan...

Megtanulod ezt mind -mind, de csak idővel...
 
 
0 komment , kategória:  Szép történetek  
Egy mese... nekünk most a coachingról...
  2017-04-23 09:27:18, vasárnap
 
  **Egy mese... nekünk most a coachingról...:**

"Volt egyszer egy újszülött oroszlánkölyök, akit egy birkanyáj fogadott örökbe, és sajátjukként nevelték fel. És bár a kölyökből igazi fiatal oroszlán lett, fogalma sem volt róla, hogy az, hiszen egész életében birkák vették körül. Nem tudta, hogy néz ki, és teljes mértékben birkának érezte magát: füvet evett, félt a ragadozóktól, ugyanúgy bégetett, mint a birkák, és nem tudta, hogyan kell üvölteni.
Egy napon egy idősebb oroszlán meglátta a fiatalt a birkákkal kószálni, és alig hitt a szemének. A birkák is észrevették az oroszlánt: azonnal elkezdtek menekülni, rettegve bégettek, a fiatal oroszlánnal együtt. Az idősebb oroszlán nagy nehezen utolérte a nyájat, megragadta a félelemről remegő, síró-rívó fiatal oroszlánt, és elvitte egy közeli vízpartra, ahová inni jártak az állatok. A fiatal oroszlán biztos volt benne, hogy meg fog halni.
De amikor odaértek a vízhez, az idősebb oroszlán így szólt hozzá:
- Fiam, nézz bele a vízbe.
A fiatal oroszlán legnagyobb döbbenetére két oroszlán arca nézett vissza rájuk. A fiatalabb oroszlán egy darabig figyelte a két tükörképet, majd váratlanul változást érzett magában - és legbelsőbb mélyéből egy hatalmas üvöltés tört fel, mely megrázta a körülöttük lévő síkságot és dombokat.
- Az én munkám elvégeztetett - mondta az idősebb oroszlán. - Megtettem, amit tudtam, már boldogulsz magad is. Már tudod, ki vagy valójában."
(Szúfi mese - Points of You)




Link
 
 
0 komment , kategória:  Szép történetek  
Azt kapjuk,amit adunk
  2017-02-26 17:06:08, vasárnap
 
 


Link

Azt kapjuk,amit adunk


Erre-arra kóborolva, egy nagy kutya eljutott egy terembe, melynek minden fala óriási tükrökből volt. Így hát egyszerre, nagy kutyákkal körülvéve találta magát. Feldühödött, elkezdte fogát csikorgatni, morgott.
Természetesen, a tükrökben lévő kutyák is ugyanezt tették, kimutatva félelmetes agyaraikat.
Kutyánk, elkezdett körbe forogni, hogy védekezzen a támadói ellen, majd ezután dühösen ugatni kezdett és rávetette magát, egyik feltételezett ellenségére.
A tükörrel való erős ütközés következtében, véresen és élettelenül a földre zuhant.
Ha barátságosan csóválni kezdte volna a farkát, akkor az összes tükörben lévő kutya ugyanígy válaszolt volna neki.
És így, találkozásuk ünnep lett volna!!!

Forrása: Link
 
 
0 komment , kategória:  Szép történetek  
Az öt majom esete
  2017-02-26 17:02:19, vasárnap
 
 


Link

Vegyünk egy ketrecet, amiben öt majom van. A ketrecben egy madzagon lóg egy banán. A banánt csak a legfelső lépcső fokról lehet elérni. Az egyik majom előbb-utóbb odamegy a lépcsőhőz és elkezd felmászni a banánért. Azonban ahogy hozzáér a lépcsőhöz az összes majom hideg zuhanyt kap.

Kicsit később egy másik majom is megpróbál felmászni a banánért - az eredmény ugyanaz. Ez még számos alkalommal megtörténik. Kis idő elteltével, amikor egy majom elindul a lépcső felé a többiek megpróbálják megakadályozni.

Most zárjuk el a vízcsapot, nem lesz több zuhany. Cseréljük ki az egyik majmot egy újoncra. Az új “fiú" meglátja a banánt és megpróbál érte felmászni. A többiek azonnal megtámadják és nem engedik hogy
a lépcső közelébe menjen. Amikor minden mászási kísérlet kudarcba fullad a többiek támadása miatt, az új “fiú" feladja.

Most cseréljünk ki még egy régi (zuhanyozott) majmot egy újoncra. Az új majom megint csak megpróbálja megszerezni a banánt, de a többi négy majom megtámadja ezért. Az előző újonc is aktívan részt vesz a támadásban.

Amikor már ez is feladta, cseréljük ki a harmadik majmot is. Amikor ez is megpróbál eljutni a banánhoz a többi négy megtámadja. Pedig a négy támadó majom közül kettőnek elképzelése sincs, miért nem szabad a banánnal próbálkozni.

Miután a negyedik és az ötödik majmot is kicseréltük a ketrecben lévő majmok egyikének sincs emléke a hideg zuhanyról. Mégis, meg sem próbálnak felmenni a banánért. Hogy miért?Mert ez mindig így volt és mindenki azt látta, hogy így kell ezt csinálni.

Forrása: Link
 
 
0 komment , kategória:  Szép történetek  
A tökéletes üveggolyó
  2017-02-21 16:23:30, kedd
 
 


Link

A tökéletes üveggolyó

Volt egyszer egy tökéletes üveggolyó, sem egy repedés sem egy kisebb hiány, horpadás nem volt rajta, gyönyörű gömbölyű volt, állandóan fényes..Vigyázott is magára nagyon, nehogy valami baja essen, állandóan tisztán tartotta magát és fényesen, de mégsem volt boldog! Nem volt barátja, pedig a tökéletességét, még azzal is fokozta, hogy minden üveggolyónak segített, ahol és ahogyan csak tudott! Kedves volt hozzájuk, ha valami hiányzott nekik: akár a sajátját is odaadta és mégis, hiába iparkodott csak nem akart senki barátkozni vele! Sokszor bánatosan nézte a többi üveggolyót amint vidáman, néha - néha egymásnak koccanva, nagyokat kacagva csilingelésükkel egymással játszadoztak, egyik másik, még a sárba is bele - bele gurult, nem törödött azzal hogy elveszíti a fényét..Ilyenkor ő készségesen szaladt oda lemosni, szárazra törölni, hogy visszanyerja a másik a
csillogását, de alig kapott érte mást, mint egy odavetett köszönömöt és a másik üveggolyó nem maradt vele barátkozni,játszani, hanem gyorsan visszagurult a többiekhez és a következő pillanatban már nem is ragyogott olyan szépen... Sehogy nem tudta ezt megérteni a tökéletes üveggolyó, így hát, nagy elhatározásra jutott : otthagyta szép és tiszta golyófészkét és elgurult egy bölcs emberhez! "Nocsak - nocsak, hát Te mit keresel itt?" kérdezte Tőle az Ember. --"szeretném ha válaszolnál nekem,miért nem szeret engem a többi üveggolyó? Tisztelnek, becsülnek, de nem szeretnek, nincs egy igazán jó barátom, pedig mindent megpróbálok, hogy legyen, legalább egy.. ! " Nézte -nézte az ember a tökéletes üveggolyót aki ilyen hosszú út megtétele után is tökéletes volt,sehol egy karcolás, sehol egy horpadás és gyönyörűen csillogott a tisztaságtól. --"Tudod, kedves üveggolyó, elárulom Neked a titkot: túl tökéletes vagy!" --"És az miért baj? Hiszen..ez szerintem így a helyes!"----"Hogy miért? Hát azért, mert, rajtad kivül, nagyon kevés ilyen tökéletes üveggolyó van! A legtöbb üveggolyónak van valami hibája, vagy repedt egy
kicsit, vagy horpadt egy helyen, vagy sárba gurul néha és olyankor nem tud annyira csillogni, de nem törődik vele, mert tudja, hogy bármilyen is, Ő mégis egy üveggolyó! Mégha nem is tökéletes..DE!..Ha Téged meglát, meglátja a tökéletességed a szépséget és ezzel az eszébe juttatod, hogy Ő nem tökéletes, pedig egyik - másik iparkodik rá, hogy Ő is az legyen, csakhogy ők olyanok és bármit tesznek amitől elvesztik az eredeti formájukat, nem érzik magukat jól, azt érzik, hogy egy másik üveggolyó van ott helyettük, eltünik a vidámságuk, eltünik a természetességük, csak feszelegnek, még végűl is inkább úgy döntenek, hogy nem baj, ha nem tökéletesek, de van barátjuk, hiszen a barátjuk sem tökéletes, de Ők így szerették meg egymást és eszükbe sem jut amiatt szomorkodni, hogy nem tökéletesek..! " Az üveggolyó sokáig hallgatott, legbelűl nagyon szomorú lett, hiszen arra gondolt, hogy ahogyan a többi üveggolyó nem tehet arról, hogy nem tökéletes, Ő sem tehet arról, hogy őt meg tökéletesre formálták. Ő így érzi jól magát, mint ahogy a többiek meg úgy..Megköszönte az embernek a választ és kigurult az ajtón, miközben nedvesen csillogott, mintha ...sírna...

Forrása: Link
 
 
0 komment , kategória:  Szép történetek  
     1/47 oldal   Bejegyzések száma: 468 
2017.10 2017. November 2017.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 105 db bejegyzés
e év: 1306 db bejegyzés
Összes: 45640 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 548
  • e Hét: 9877
  • e Hónap: 78703
  • e Év: 967244
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.