Regisztráció  Belépés
sanci81.blog.xfree.hu
-Minden ember, minden apró mozzanat, Életedbe úgy került, hogy magad vontad oda... Az pedig, hogy mit kezdesz velük, csakis rajtad áll! ... Czifra Sándor
2007.12.24
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/48 oldal   Bejegyzések száma: 471 
A kisfiú meg az üres virágcserép (Koreai népmese)
  2018-06-30 18:03:12, szombat
 
  A kisfiú meg az üres virágcserép
(Koreai népmese)

Egyszer régen élt egy bölcs és boldog király. Egy bánata volt csupán: hogy nem születtek gyermekei. Sokat törte a fejét, hogyan segíthetne magán, míg egyszer remek ötlete támadt:
"Kiválasztom az ország legbecsületesebb gyermekét és örökbe fogadom." Nyomban megparancsolta a szolgáinak, hogy minden gyermeknek adjanak virágmagvakat, és kihírdette:
- Aki ezekből a magvakból a legszebb virágokat neveli, azt fiammá vagy lányommá fogadom!
A gyerekek buzgón nekiláttak az ültetésnek, öntözésnek, hiszen mindanyian szerettek volna a bölcs király fogadott gyermekeként élni. Szon Il is szorgalmasan öntözte a magvakat, de hiába teltek a hetek, bizony semmi eredmény nem mutatkozott: a magvak csak nem akartak kicsírázni.
"Milyen különös" - álmélkodott Szon Il, s végül az édesanyjához fordult segítségért.
- Mi lehet az oka, hogy nem csíráznak ki a magvaim? - kérdezte.
- Talán másik földbe kellene átültedned őket - tanácsolta anyja.
Szon Il átültette a magvakat, de ott sem indultak fejlődésnek. Hamarosan felvirradt a nap, amikor a királynak meg kellett tekintenie a virágokat. Díszbe öltözött az egész város, a sok-sok gyerek meg az utcára tódult, és szorongatták a szebbnél szebb virágokat. A király sorra elhaladt előttük, de bizony egy szikrányi öröm se látszott az arcán.
Az egyik ház előtt azonban megpillantotta a pityergő Szon Ilt, aki üres virágcseréppel álldogált az utcán. Halvány mosoly derült föl a király arcán, és maga elé hívatta a kisfiút:
- Hát te meg mit állsz itt ilyen búsan ezzel az üres virágcseréppel? - kérdezte tőle.
Szon Il hüppögve mesélte el, hogyan ültette el a magvakat, hogyan öntözte, gondozta, de azok mégsem indultak fejlődésnek.
A király ennek hallatára karjába kapta Szon Ilt, és boldogan kiáltotta:
- Ez az én becsületes kisfiam!
Az emberek értetlenül nézték, mi történik, és egyikük lármázni kezdett:
- Miért fogadod örökbe ezt a fiút az üres virágcsréppel?
A király ekkor így szólt:
- Minden virágmag, amit a gyermekeknek kiosztottam, főtt mag volt. Egy sem csírázhatott ki közülük.
Az emberek erre helyeslően bólogattak, a gyemekek pedik, akik a pompás virágokat szorongatták, igencsak elszégyelték magukat hiszen valamennyien más magvakat ültettek el.

Forrása: Link




Link
 
 
0 komment , kategória:  Szép történetek  
Egy megható történet
  2018-04-04 13:48:42, szerda
 
 
Megdöbbentő felismerés...
...nem azért kell meghalnom, mert vétkeztem, hanem
azért, mert visszautasítottam a kegyelmet 😞

Egy fiatalember, aki életében először volt részeg, a kocsmában verekedés közben embert ölt. Letartóztatták és halálra ítélték. Az egész falu nagyon sajnálta ezt a fiút, hisz addig nagyon rendes életet élt.
Egy kérvényt írtak az uralkodóhoz és az egész falu aláírta. Leírták, hogy ez a fiú mindig nagyon rendes volt, soha nem tett semmi rosszat, most történt vele először ilyen. Kérték a királyt, ha lehet, adjon neki kegyelmet. A király amikor kezébe vette ezt a kérvényt, nagyon meghatódott. Milyen lehet az az ember, aki mellett az egész falu bizonyságot tesz, és annyi ember kér kegyelmet. Azt mondta, kegyelmet adok neki, de én magam fogom elvinni, hadd lássam azt az embert.
Abban az országban a bíró fekete talárban járt és ebben az öltözékben ment be az uralkodó az elítélt cellájába. A fiú felemelte a fejét és ránézett arra aki bejött, azt gondolta, itt a pap. Persze holnap meghalok, küldik a papot. Az uralkodó azt mondta: Fiatalember, jó hirt hoztam magának. - Köszönöm, nem kell a maguk jó híre, holnap úgyis meghalok - nem érdekel a jó hír. - De fiatalember az életéről van szó, a kegyelmet hoztam. - Nem kell a kegyelmük, tartsák meg maguknak. A király tanácstalanul állt ott, és kérte: legalább hallgasson meg engem. - Senkit nem hallgatok meg, ha azonnal el nem hagyja a cellám hívom az őrt és kidobatom.
A király megrántotta a vállát és elment. Azonnal utána kíváncsian jött a börtönőr - na, itt volt a király, mit hozott, kegyelmet? - Jaj nem tudtam - hát a király volt itt? Azonnal adjanak papírt ceruzát, írni akarok a királynak. És írta: Felség, bocsánat, nem tudtam - kell a kegyelem!
Gyorsfutár vitte a levelet. A király egyetlen mozdulattal széttépte. - Ez az ügy nem érdekel tovább.
A következő hajnalon kivégezték a fiút. Ahogy ott állt a bitófa alatt kérte, hagyjanak szólni, az utolsó szó jogán mondani akarok valamit. Aztán belekiáltott a tömegbe: Emberek, nem azért halok meg, mert öltem, én nem a bűneimért halok meg, azért halok meg, mert visszautasítottam a kegyelmet.
Hadd mondjam meg nektek ezen az utolsó estén ebben a templomban, senki nem azért fog meghalni, mert vétkezett, hanem azért, mert Isten felajánlotta a kegyelmet és neked nem kellett!
Elhangzott a szó, hogy elvégeztetett, Jézus Krisztus semmivé akarja tenni az egész múltadat, eltörölni minden bűnödet ingyen. De ha neked nem kell, több szava nincs.
Mindenség Királya Jézus Krisztus is lejöhetett volna mennyei dicsőségben királyként, hogy hirdesse a jó hírt ," aki benne hisz annak örök élete legyen", és csak rajta keresztül lehet menni az Atyához. Királyként jött le a földre ,és mint a történetben a király, ő sem vette fel a királyi ruháját ,hogy az igazat lássa
2000 ezer éve hirdeti a jó hírt, sokan nem hisznek benne,nem fogadják el a kegyelmet. Nem erőszakos ami Istenünk , ma is felajánlja a kegyelmet mindenki számára,van lehetőség hogy elfogadd. " Jézus mondja : Amelyik ajtót bezárom azt senki ki nem nyitja, és amelyik ajtót kinyitom ,azt senki be nem zárja.
Még most nyitva van az ajtó a kegyelemre, mikor eljön mennyei dicsőségben ,be fogja zárni az ajtót ,és azt senki ki nem nyitja !!! Mert övé a hatalom,mennyen és földön.
Azt a napot és órát azonban nem tudja senki, az ég angyalai sem, a Fiú sem, csak az Atya. Legyetek hát éberek, mert nem tudjátok, melyik órában jön el Uratok. Gondoljatok erre: Ha a ház ura tudná, hogy melyik órában jön a tolvaj, bizonyára virrasztana, és nem engedné, hogy házába betörjön. Legyetek hát készen, mert az Emberfia abban az órában jön el, amelyikben nem is gondoljátok!
Örökké való Isten áldjon meg mindenkit . (Ismeretlen szerző)





Link
 
 
0 komment , kategória:  Szép történetek  
Vizes tál
  2017-12-27 15:33:44, szerda
 
  Egy férfi és a kutyája sétálnak egy úton. A férfi élvezi a tájat, mikor ráébred, hogy Ő már halott...
Emlékezett arra, amikor haldoklott ......és akkor hirtelen az is beugrott neki, hogy a mellette sétáló kutyus is, már évek óta nem volt az élők sorában.
Azon kezdett el gondolkozni, vajon hova viszi őket az út, amin sétálgatnak. Egy idő után elértek egy magas, fehér falhoz. Drága márványnak tűnt. Hosszú sétány vezetett fel a domb tetejére, ahol egy magas boltív húzódott, ragyogva a napsütésben. Mikor elsétáltak a boltívig, akkor látták a hatalmas és lenyűgöző kaput, az oda vezető út pedig mintha aranyból lett volna. Megindultak a kutyával és ahogy közelebb értek, észre vettek egy asztalt az egyik oldalon, ami mögött egy ember ült.
Mikor még közelebb értek az emberhez, a férfi megkérdezte:
- Elnézést, - megmondaná, hogy hol vagyunk, kérem?
- Ez a Mennyország, uram! - válaszolt az ember.
- Remek!
Kérhetnénk egy kis vizet? - kérdezte a férfi.
- Természetesen, uram. Jöjjön csak be és azonnal hozatok egy pohár jeges vizet Önnek - invitálta be az ember és a kapu elkezdett megnyílni.
- Bejöhet a barátom is? - kérdezte a kutyusára mutatva.
- Sajnálom, uram, de állatokat nem engedhetek be.
Az utazó gondolkodott egy pillanatig, majd megfordult és visszament az útra a kutyussal együtt, hogy akkor inkább folytatja útját.
Újabb hosszú séta és újabb magas domb után elérkeztek egy földútra, ami egy farm kapujához vezetett. Ez a kapu úgy nézett ki, mint amit soha sem zárnak be. Kerítés sem volt.
Ahogy közeledtek a kapuhoz, észrevettek egy fának támaszkodó embert, aki épp olvasott.
- Elnézést, uram, kérhetnénk egy kis vizet? - kérdezte a férfi.
- Persze, ott egy kút, - jöjjenek be! Érkezett a válasz.
- A barátom is bejöhet? - kérdezte az utazó, a kutyusra mutatva.
- Természetesen! Van egy tálka a kút mellett - bólintott az idegen.
Beléptek mindketten és megtalálták az öreg kutat meg a tálat. Az utazó megtöltötte vízzel, hosszan ivott, újra töltött és letette a kutya elé. Mikor mindketten eleget ittak, visszasétáltak a férfihoz a fa mellé.
- Mi ez a hely? - kérdezte az utazó.
-Ez a Mennyország - válaszolt a férfi.
- Ez furcsa! Egy fickó lentebb ugyanezt mondta!
- Úgy érti az arany út a márvány kapukkal?... Neeem!!!! .... Az a pokol!
- Nem bosszantja, hogy így megtévesztik az embereket?
- Dehogy. Örülünk neki, hogy előre kiszűrik az olyanokat, akik hátra hagynák a legjobb barátjukat.
Tehát... néha azon gondolkodunk, miért kapunk vicces e-maileket a barátainktól, sokszor egy sor írása nélkül. Talán így már érthető lesz. Mikor sok dolgod van, de kapcsolatban akarsz maradni, szerinted mit csinálsz? Továbbítasz egy viccet.
Abban is segít, hogy tudasd valakivel, emlékszel rá, fontos Neked, törődsz vele. Mit csinálsz? Továbbítasz egy viccet!
Tehát amikor legközelebb kapsz egy poént e-mailen át, ne arra gondolj, hogy megint kaptál valami hülyeséget, hanem arra, hogy valaki gondolt Rád aznap, és hogy a barátod a számítógép másik oldalán küldeni akart Neked egy mosolyt!!!
Amúgy meg: bármikor szívesen látlak a vizes tálkámnál !




Link
 
 
0 komment , kategória:  Szép történetek  
A látogatás
  2017-07-08 20:40:32, szombat
 
  A látogatás


Egy fiatalember minden nap délben bekukkantott a templom ajtaján és pár másodperccel később már ment is tovább.
Kockás inget és szakadt farmert viselt, mint a többi maga korabeli fiatal.
Papírzacskóban hozta az ebédre szánt két zsömléjét. A plébános gyanakvóan kérdezte, hogy miért jött, mivel manapság már a templomban is lopnak.
- Imádkozni jövök - válaszolta a férfi.
- Imádkozni... Hogy tudsz ilyen gyorsan imádkozni?
- Hát... mindennap benézek a templomba és annyit mondok: "Jézus, Józsi vagyok", aztán elmegyek. Rövid imádság, az igaz, de remélem, hogy az Úr meghallgat.
Néhány nap múlva egy munkahelyi baleset következtében a fiatalembert fájdalmas törésekkel szállították kórházba.
Többen voltak egy szobában. Érkezése teljesen átalakította az osztályt.
Nemsokára az ő szobája lett a folyosó összes betegének találkozóhelye.
Fiatalok és idősek ültek az ágya mellett és ő mindenkire rámosolygott, mindenkihez volt egy-egy kedves szava.
A plébános is eljött meglátogatni és egy nővér kíséretében odament a fiatalember ágyához.
- Azt mondták, hogy nagyon össze vagy törve, mégis vigaszt nyújtasz a többiek számára. Hogy vagy képes erre?
- Annak az embernek köszönhetem ezt, aki minden nap délben eljön hozzám.
Az ápolónő félbeszakította: - De hisz délben soha nem jön senki!
- Ó, dehogyisnem. Mindennap eljön, benéz az ajtón és azt mondja: - Józsi, Jézus vagyok -, és elmegy.

Elég egy gondolat, egy szó, hogy Jézust megszólítsuk.
Amikor hozzá fordulunk, akkor rá figyelünk. S ha rá figyelünk, akkor az Ő jelenlétében vagyunk. Az Ő jelenlétében pedig teljesen rábízhatjuk magunkat.

Kell ennél több? Ahogyan szent Teréz mondta: Isten egyedül elég!

Heti megfontolandó gondolat:

"Úgy cselekedj, mintha minden rajtad múlna, de úgy bízz Istenben, mintha minden rajta múlna".
/Loyolai Szent Ignác/




Link
 
 
0 komment , kategória:  Szép történetek  
Jorge Luis Borges: Idő múltán
  2017-06-24 18:03:13, szombat
 
 


Link

Jorge Luis Borges:
Idő múltán

Idővel az ember megérti, mi a különbség aközött, hogy tartasz egy kezet, vagy leláncolsz egy lelket..
És megtanulod, hogy a szerelem nem azt jelenti, hogy lefekszel valakivel... és hogyha nincs valaki melletted, nem azt jelenti, hogy egyedül vagy...
és megtanulod, hogy egy csók még nem szerződés, és az ajándék nem ígéret... és elfogadod a zuhanást emelt fővel és nyitott szemmel...
és megtanulod az utakat a mára és a most-ra építeni, mert a holnap nem garantálja a terveidet... a holnapnak mindig van egy csomó olyan változata, ami megállíthat fele úton...
és idővel megtanuljuk, hogy a nagyon sok is, az életet adó meleg is égethet és elszenesíthet...

Fogjál hát neki ültetni a saját kertedet és diszítgetni a saját lelkedet ahelyett, hogy mástól várod hogy virágot hozzon.....
és tanuld meg, hogy tényleg el tudod viselni, hogy tényleg van erőd, és tényleg értékes vagy... és az ember csak tanul és tanul...
és idővel megtanulod, hogy ha csak azért maradsz valakivel, mert gazdag jövőt ígér, előbb-utóbb visszatérsz a múltba...

Idővel megtanulod, hogy csak az tud boldogságot adni, aki elfogad hibáiddal és nem akar megváltoztatni... de ha csak azért maradsz valakivel, hogy ne légy egyedül, idővel majd nem akarod látni...

Idővel megtanulod, hogy az igazi barát kevés és harcolnod kell érte, mert másként körülvesznek a nem igazak...

Idővel megtanulod, hogy a haragból kimondott szavak egy életen át bánthatják azt, akit meg akartál sérteni...
megtanulod, hogy mindenki mondhatja "sajnálom", de megbocsájtani csak a nagy lelkek tudnak...
megtanulod, hogy ha megsértettél egy barátot, valószínűleg soha többet nem lesz úgy, mint régen...

Megtanulod, hogy lehetsz boldog az új barátokkal, de eljön az idő, amikor hiányozni kezd a régi...

Megtanulod, hogy semmi sem ismételhető...

Megtanulod, hogy ha megalázol és lenézel egy teremtményt, előbb-utóbb sokszorosan visszakapod...
megtanulod, hogy ha sietteted, kikényszeríted a dolgokat, nem válnak a reméltté...
és megtanulod, hogy a ma a jó, pont ez a perc, nem a holnap...

és megtanulod, hogy ha jól is érzed magad azokkal, akik körülvesznek, mindig hiányozni fognak azok, akik már nincsenek...

Idővel megtanulod, hogy ha megbocsájtással próbálkozol, vagy bocsánatkéréssel, vagy kimondani, hogy szeretsz és vágyódsz, ha szükséged van, hogy barát szeretnél lenni... egy sír fölött haszontalan...

Megtanulod ezt mind -mind, de csak idővel...
 
 
0 komment , kategória:  Szép történetek  
Vannak olyan történetek...
  2017-06-18 12:44:36, vasárnap
 
  - Vannak olyan történetek, amit újra és újra szívesen elolvasunk. Ez is egy ilyen történet és jól mutatja, mekkora hatása lehet egy kutyának az ember életére. Be kell vallanunk, nem tudjuk, hogy ez a történet igaz-e, vagy sem de olyan gyönyörű, hogy meg szeretnénk osztani.
“Szerettem volna egy kutyát, ezért úgy döntöttem elmegyek a helyi állatmenhelyre. Itt találkoztam Reggie-vel, a labradorral és azonnal tudtam, hogy őt szeretném örökbe fogadni.

Eltelt néhány hét és én meg voltam róla győződve, hogy a menhely hibát követett el akkor, amikor odaadta nekem Reggie-t. Nem volt könnyű a kapcsolatunk és sokat harcoltunk azért, hogy megértsük egymást.

Egyik nap egy lezárt borítékra lettem figyelmes ami Reggie papírjai között volt, amit az örökbefogadás alkalmával kaptam. Be kell vallanom, elfelejtkeztem erről a borítékról. De aztán kinyitottam és azt mondtam a kutyának: “Hát remélem előző gazdád ír valami hasznosat számomra."

“Annak, aki örökbe fogadja kutyámat.

Meg kell mondjam, nem örülök, hogy ezt a levelet olvasod. Ez azt jelenti, hogy Reggie-nek új gazdija van. Ha ezt a levelet olvasod az azt jelenti, hogy meg kellett szabadulnom a kutyától.

Hadd írjak néhány dolgot a kutyáról talán ez segít a kapcsolatotok építésében.

Imádja a teniszlabdákat, minél több van belőle, annál jobb. Néha az gondolom, hogy nem is kutya, annyira szereti összegyűjteni a teniszlabdákat. Kettőt biztos be tud kapni a szájába és megpróbálja a harmadikat is bekapni de az már nem sikerül. Mindegy, hová dobod a labdát ő el fogja kapni, ezért vigyázz az út mellett.

Aztán itt vannak az utasítások. A legalapvetőbbeket ismeri: ül, állj, gyere ide. Azt is ismeri, hogy: ügyes, egyél, pacsi, jutalom.
Reggel hétkor és este hatkor szokott enni.

Reggie be van oltva, de utálja, ha állatorvoshoz megyünk. Mindig nagyon nehezen tudtam betuszkolni őt az autóba.

Engedd, hogy mindig kövessen Téged, mi mindig is csak ketten voltunk és én mindenhová elvittem őt magammal. Szeret a kocsi hátsó ülésén ülni. Soha nem ugat. Szeret emberek között lenni.

Elmondok egy titkot. Nem is Reggie a neve. Nem tudom miért nem tudtam egy normális nevet bemondani, amikor bevittem a menhelyre. De mivel Te olvasod a levelet, és Te vagy az új gazdája Te megtudhatod, hogy az igazi neve Tank, mert én ezt a nevet adtam neki.

Nekem nincsenek szüleim, testvérem sincs, nekem csak Tank volt. Mielőtt elküldtek volna Irakba szolgálatra, azt kértem, hogy Tank-nak keressenek egy új gazdát. Ha valami történik velem, akkor a kutyának keresnek egy új gazdát, ezt megígérték.

Tank volt az egyetlen családtagom az elmúlt hat évben, azóta vagyok a katonaságnál. Remélem Te is családtagként kezeled őt és nagyon szereted.

Muszáj volt a kutyámat elhagyni azért, hogy harcoljak az Egyesült Államok zászlaja alatt a terroristák ellen. Ma este harcba indulok, azért írtam ezt a levelet a menhelynek, azt hiszem már nem lesz több alkalmam arra, hogy búcsúlevelet írjak. Ma sírtam először. Talán egyszer viszont látom Tank-ot és látom azt, hogy a harmadik teniszlabdát is a szájában tartja.

Sok szerencsét a kutyával,

és köszönöm,

Paul Mallory"
Visszatettem a levelet a borítékba, persze tudtam ki volt Paul Mallory, hallottam, hogy néhány hónapja elesett Irakban. Halála után kitüntették mert feláldozta életét azért, hogy három másik embert megmentsen.

Hátradőltem a kocsiban és ránéztem a kutyára.

“Hé, Tank" - kutya azonnal felkapta a fejét és rám nézett.

“Gyere ide" - azonnal odajött hozzám és azonnal figyelt a nevére amit már hónapok óta nem hallott.

“Tank" - suttogtam neki, ő pedig csóválta a farkát.

“Most csak mi vagyunk, ketten"

“Szeretnél labdázni?"

Tank átrohant a másik szobába is három teniszlabdával a szájában odarohant hozzám.

 
 
0 komment , kategória:  Szép történetek  
Magukra hagyott kisöregek - De hol vannak az unokák?
  2017-05-20 20:10:36, szombat
 
 


Link

Magukra hagyott kisöregek - De hol vannak az unokák?

Fehérre festett kórházi vaságy. A biztonsági okokból felhúzott rácson át öreg és ráncos kis arc kandikál ki: törékeny, félig süket, csupa csont és bőr Mamika. Megszokott, de mégis soha meg nem szokható látvány a kórházakban. Akár a te nagymamád is lehetne. Vagy talán ő az?

Minden magatehetetlen kisöreg valakinek a valakije - és most nem az "urambátyám" viszonyrendszerre gondolok. Ordítani tudnék, ha erre gondolok. Mert hol vannak a hozzátartozók? A felnevelt unokák, akiket ha kellett, ápolt vagy etetett. Tanult velük a másnapi dolgozatra, és vigasztalta őket, ha a lelküket bánat mardosta. Őt most a halál és a betegség mardossa, és mégis egyedül van.


Gondoskodás!

- ez volt a mottója. Ahogy teltek-múltak az évek, az unokák felnőttek, s egyre kevesebbszer nyitották rá az ajtót. Egyetemre mentek, és amikor a mami kórházba került, már nem is jöttek. Mert - mint mondják - nem szeretik azt a helyet.

Nem szeretik a helyet? Hát nem is a helyet kell szeretni...

Valóban nincs egy kórházi szobában semmi felemelő. Na de álljunk meg egy szóra! Először is nem árt, ha felteszed magadnak a költői kérdést: Ki megy oda önként és dalolva?

Ha már itt tartunk, ő hányszor segített neked, vagy dédelgetett, ha arra volt szükséged? Ja, hogy jobb dolgod van. Bizonyára neki is lett volna - ennek ellenére fáradtan sem mondott nemet.
Önmagát a háttérbe szorította érted! Te mit nem szorítasz háttérbe érte? A munkád? A takarítást? Az edzést? Vagy csak a sorozatod?


Neki több se kellett, mint egyetlen telefon, és repült: ha a szüleidnek dolgoznia kellett, vagy csak színházba mentek, a mami ott termett. Nem keresett ezer kifogást, hogy miért nem ér rá, hanem készségesen húzta a cipőjét és elbuszozott hozzád.

Ja, és ne felejtsük el, hogy türelmesen viselte a hisztijeidet! Most kicsit ő a hisztis. Csak ezt már rigolyának meg zsémbeskedésnek hívják... Te mennyire vagy türelmes vele?

És igen, néha beszélge
​t​
ni is nehéz vele. De ő gügyögött neked, amikor csak gügyögni tudtál...

Szóval nem szeretsz kórházba járni? Hát ne szeress. A nagyidat szeresd, aki kórházban van!


Jó egy unoka a kórházban, ahogy jó volt a nagyi a háznál. De csak az utóbbi köztudott.

Hiszen a mai világban nélküle, talán már nem is, vagy csak nagyon nehezen vállalhatnánk gyermeket. Dolgozik a szülő napi 10-12 órát, és ha a lurkó beteg lesz, vagy jön egy iskolai szünet, nincs elég szabadsága az embernek.
Mert melyik munkahelyen nézik azt jó szemmel, hogy a munkavállaló hol ezzel, hol azzal az indokkal, de állandóan oda van?

Örökös rohanás, és megfelelési kényszer az életünk, de a stresszes helyzetekben legalább egy kis megnyugvást hoz, ha tudjuk, hogy míg mi a betevőért küszködünk, addig legalább jó kezekben van a gyermekünk. Ott a nagyi, akire bármikor számíthatunk, mert ha nincs nagyszülő a háznál, aki besegít, bizony kínkeserves megoldani a gyerek "helyzetet". Márpedig helyzet az mindig adódik bőven. Most pedig az a helyzet, hogy a nagyi kórházban van.

De ébresztő emberek!. Fáradt vagy? Nincs erőd? Hát porold le a közös emlékeket, és abból meríts erőt! Törődj vele! Mert a törődés mindennél többet jelent.

Herczeg Zsuzsa gondozó
 
 
0 komment , kategória:  Szép történetek  
Acélozd meg magad és menj tovább!
  2017-05-13 11:19:28, szombat
 
 


Link

Acélozd meg magad és menj tovább!



Einstein egy nap órát tartott egy egyetemen. Az óra kezdetén az ősz professzor a táblához lépett és elkezdte felírni a kilences szorzásokat:
1x9=7, 2x9=18, 3x9=27, 4x9=36, 5x9=45, 6x9=54, 7x9=63, 8x9=72, 9x9=81, 10x9=90
A közönség az első pillanattól fogva észrevette, hogy az első szorzást elrontotta és nagyon kinevették az idős zsenit. Néhányan össze is súgtak:
"Biztosan hülyül már az öreg!"
Azonban ő megfordult és a következőt mondta:
"Tudom, miért nevetnek, de nem véletlenül rontottam el az első szorzást.
Szeretnék megtanítani Önöknek egy nagyon fontos leckét: ez egy remek példa arra, hogy életük során mit fognak kapni az emberektől! Nézzék meg!
Kilenc alkalommal jó eredményt írtam fel és csak egyetlen egyszer hibáztam.
Hiába voltam az esetek kilencven százalékában helyes, most mindenki csak arról az egy hibámról beszél és ezért nevetnek rajtam.
Ez tehát a lecke:
A világ sohasem fogja elismerni, amit ezerszer jól csinálsz, mindig azzal fognak bántani, amit egyszer elrontottál. De ne engedd, hogy eltérítsenek a céljaidtól! Ne hallgass a kárörvendőkre, csak acélozd meg magad és menj tovább! Nem rajtuk múlik, hanem rajtad, hogy eléred-e a célodat!"
Hatalmas taps tört ki a teremben és nagyon sokan szégyellték el magukat.
 
 
0 komment , kategória:  Szép történetek  
Jorge Luis Borges: Idő múltán
  2017-05-07 11:30:38, vasárnap
 
 


Link

Jorge Luis Borges:
Idő múltán

Idővel az ember megérti, mi a különbség aközött, hogy tartasz egy kezet, vagy leláncolsz egy lelket..
És megtanulod, hogy a szerelem nem azt jelenti, hogy lefekszel valakivel... és hogyha nincs valaki melletted, nem azt jelenti, hogy egyedül vagy...
és megtanulod, hogy egy csók még nem szerződés, és az ajándék nem ígéret... és elfogadod a zuhanást emelt fővel és nyitott szemmel...
és megtanulod az utakat a mára és a most-ra építeni, mert a holnap nem garantálja a terveidet... a holnapnak mindig van egy csomó olyan változata, ami megállíthat fele úton...
és idővel megtanuljuk, hogy a nagyon sok is, az életet adó meleg is égethet és elszenesíthet...

Fogjál hát neki ültetni a saját kertedet és diszítgetni a saját lelkedet ahelyett, hogy mástól várod hogy virágot hozzon.....
és tanuld meg, hogy tényleg el tudod viselni, hogy tényleg van erőd, és tényleg értékes vagy... és az ember csak tanul és tanul...
és idővel megtanulod, hogy ha csak azért maradsz valakivel, mert gazdag jövőt ígér, előbb-utóbb visszatérsz a múltba...

Idővel megtanulod, hogy csak az tud boldogságot adni, aki elfogad hibáiddal és nem akar megváltoztatni... de ha csak azért maradsz valakivel, hogy ne légy egyedül, idővel majd nem akarod látni...

Idővel megtanulod, hogy az igazi barát kevés és harcolnod kell érte, mert másként körülvesznek a nem igazak...

Idővel megtanulod, hogy a haragból kimondott szavak egy életen át bánthatják azt, akit meg akartál sérteni...
megtanulod, hogy mindenki mondhatja "sajnálom", de megbocsájtani csak a nagy lelkek tudnak...
megtanulod, hogy ha megsértettél egy barátot, valószínűleg soha többet nem lesz úgy, mint régen...

Megtanulod, hogy lehetsz boldog az új barátokkal, de eljön az idő, amikor hiányozni kezd a régi...

Megtanulod, hogy semmi sem ismételhető...

Megtanulod, hogy ha megalázol és lenézel egy teremtményt, előbb-utóbb sokszorosan visszakapod...
megtanulod, hogy ha sietteted, kikényszeríted a dolgokat, nem válnak a reméltté...
és megtanulod, hogy a ma a jó, pont ez a perc, nem a holnap...

és megtanulod, hogy ha jól is érzed magad azokkal, akik körülvesznek, mindig hiányozni fognak azok, akik már nincsenek...

Idővel megtanulod, hogy ha megbocsájtással próbálkozol, vagy bocsánatkéréssel, vagy kimondani, hogy szeretsz és vágyódsz, ha szükséged van, hogy barát szeretnél lenni... egy sír fölött haszontalan...

Megtanulod ezt mind -mind, de csak idővel...
 
 
0 komment , kategória:  Szép történetek  
Egy mese... nekünk most a coachingról...
  2017-04-23 09:27:18, vasárnap
 
  **Egy mese... nekünk most a coachingról...:**

"Volt egyszer egy újszülött oroszlánkölyök, akit egy birkanyáj fogadott örökbe, és sajátjukként nevelték fel. És bár a kölyökből igazi fiatal oroszlán lett, fogalma sem volt róla, hogy az, hiszen egész életében birkák vették körül. Nem tudta, hogy néz ki, és teljes mértékben birkának érezte magát: füvet evett, félt a ragadozóktól, ugyanúgy bégetett, mint a birkák, és nem tudta, hogyan kell üvölteni.
Egy napon egy idősebb oroszlán meglátta a fiatalt a birkákkal kószálni, és alig hitt a szemének. A birkák is észrevették az oroszlánt: azonnal elkezdtek menekülni, rettegve bégettek, a fiatal oroszlánnal együtt. Az idősebb oroszlán nagy nehezen utolérte a nyájat, megragadta a félelemről remegő, síró-rívó fiatal oroszlánt, és elvitte egy közeli vízpartra, ahová inni jártak az állatok. A fiatal oroszlán biztos volt benne, hogy meg fog halni.
De amikor odaértek a vízhez, az idősebb oroszlán így szólt hozzá:
- Fiam, nézz bele a vízbe.
A fiatal oroszlán legnagyobb döbbenetére két oroszlán arca nézett vissza rájuk. A fiatalabb oroszlán egy darabig figyelte a két tükörképet, majd váratlanul változást érzett magában - és legbelsőbb mélyéből egy hatalmas üvöltés tört fel, mely megrázta a körülöttük lévő síkságot és dombokat.
- Az én munkám elvégeztetett - mondta az idősebb oroszlán. - Megtettem, amit tudtam, már boldogulsz magad is. Már tudod, ki vagy valójában."
(Szúfi mese - Points of You)




Link
 
 
0 komment , kategória:  Szép történetek  
     1/48 oldal   Bejegyzések száma: 471 
2018.06 2018. Július 2018.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 158 db bejegyzés
e év: 2333 db bejegyzés
Összes: 48298 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 916
  • e Hét: 1763
  • e Hónap: 31475
  • e Év: 669333
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.