Regisztráció  Belépés
brozsika.blog.xfree.hu
"Ne arra áhítozz, hogy könnyebb legyen, hanem arra, hogy ügyesebb légy! Ne kevesebb gondot, hanem több hozzáértést kívánj! Ne kevesebb kihívásra számíts, h... brozsika Rózsamama
1954.12.09
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/6 oldal   Bejegyzések száma: 53 
A szeretetről:
  2009-03-19 23:31:23, csütörtök
 
  A szeretetről:
Mások szeretete feléd tart észrevétlen hömpölygéssel. Ne siettesd jöttét, ami személyesen a tiéd, rádtalál. Várd nyitott szívvel, egész sorsoddal, egész életeddel.
A szeretet hangja muzsika: ajándék a léleknek, felüdülés a szellemnek, megkönnyebbedés a szívnek. Ez a szó: szeretet - élettel teli valóság; segít feloldani és feloldódni; megérteni és megértetni; megtartani és elengedni.
Ha meggondolod, melyik földi jelenség áll közelebb hozzád, a Nap, a Hold, a csillagok, a kő, a fa, a fűszál, vagy egy ember - egyképpen tudsz válaszolni rá: embernek csak ember lehet társa. A Nap fénytengere felnyitja szemeidet; a Hold ragyogása pihenőre int; a pislákoló csillagok terelnek éjjeli utadon; a kő szilárdsága példát mutat az akarat hajlíthatatlanságára. A fa hűs árnyékában felüdülhetsz, és életed dolgai megkönnyebbednek. Egyetlen fűszál is bizonyság az élet körforgására: kizöldell, szárba szökken, elhalványul, megfonnyad, végül lehanyatlik. Ezt teszi velünk is az idő: felmagasztosít, majd porba dönt. A Föld eme jelenségeit akár felruházhatnád emberi tulajdonságokkal is, hisz az ember képes tündökölni, akár a Nap, s ragyogni, miként a Hold az éj sötétjében. Képes szárnyalni csillagléptékben, s kitartani hittel a kő szilárdságához mérten. Képes a nyugalom békéjét árasztani, akár a fa törzse, koronája és levelei teszik ezt méltósággal és alázattal. Képes születni, növekedni, kiteljesedni, megfakulni és kihunyni, majd mindent újra kezdeni.

Miért képes mindezekre? Mert ember. És az ember hatalmas erővel egyesíti magában a természet földi jelenségeit a világmindenség távoli fényeivel.
Mi volna hát csodálatosabb az embernél? Õ az élet - s az életnél semmi sem csodálatosabb. Õ a Nap, a Hold, a csillagok, a kő, a fa, a fűszál egyszemélyben; és mégis több náluk - mert szeretni képes
 
 
0 komment , kategória:  tanulságos történetek  
Szívhezszóló történet
  2009-03-19 16:27:29, csütörtök
 
  SZÍVHEZ SZÓLÓ TÖRTÉNETEK

A férfiakkal ellentétben, a nők nem szégyellik kimutatni, ha szomorúak, ha sírnak, vagy ha éppen gyengébb napot fognak ki. Most adjunk teret érzelmeinknek, az sem szégyen, ha egy-két könnycsepp is megcsillan arcunkon a történet hatására.

Ennek a történetnek az alanya egy kis család. Fiatalabb házaspár 4 éves gyermekükkel. Az ő történetükhöz nem kell messzire menni, itt hazánkban a Balatonnál történt. Nyáron azt csinálták, hogy az anya a kisgyerekkel egy hónapot lent volt a kisgyerekkel a nyaralóban, az apa onnan járt dolgozni. Szép nyaraló volt, szülőktől örökölték, abszolút vízparti nyaraló volt. Egyik nap kint játszott az anya a kisgyerekkel, labdáztak. Hallotta, hogy a házban csörög a mobilja, beszaladt, felvette, és a legjobb barátnője hívta. Nagyon örült neki, rég nem beszéltek, kiderült, hogy ő is nyaralni van a Balatonnál, csak a déli parton. Meg is beszélték, hogy hétvégén találkoznak, legalább a két gyerek is tud addig játszani, és a két apa is sörözni. Elbeszélgettek egy pár percet, teljesen belemerült az anya a telefonba. Aztán eszébe jutott, hogy a kisgyereket kint hagyta, gyorsan kisietett, de nem volt ott ahol utoljára hagyta. Megijedt, elköszönt barátnőjétől és keresni kezdte a gyereket. Egyre idegesebb lett, nézte mindenhol, a víz szélénél, nádasban, a ház oldalánál, de semmi. Pánikba esett, és a gyermek nevét kiabálta. Körülnézett a házban is, hátha amíg telefonált bement a gyerek csak nem vette észre. De sajnos nem. Hírtelen azt se tudta mit csináljon, elkezdett sírni és a bement a vízbe egy darabig ott nézte, de semmi. Felhívta a rendőröket, hogy eltűnt a gyermeke. Azok olyan tíz perc alatt értek oda, addigra a nő teljesen kikészült. Nem merte felhívni a férjét. Elmondta zokogva a rendőröknek, hogy mi történt, majd azok hívtak egy motorcsónakot búvárral, hogy megkeressék. Ez még olyan fél órát vett igénybe. Amit az anya átélt ez idő alatt azt nem tudom leírni. Szinte tudta, hogy valami baj van ha eddig nem került elő a gyermeke, de nem merte elhinni. Az ájulás kerülgette néha, és imádkozott, magában beszélt, mindent csinált, annyira bízott benne, hogy előkerül a gyermeke. El is került egy kis idő múlva, de sajnos nem úgy ahogy kellett volna. Vízbe fúlva találták meg a kissrácot. Az anya amikor meglátta elájult. A férjet a rendőrök értesítették és a házasság ráment erre az esetre. Az apa nem tudta megbocsájtani a nőnek, hogy egy telefon miatt kellett gyerekének meghalnia. Ráadásul mobil telefonja miatt amit ki is vihetett volna és ott beszélt volna.
Kedves anyák! Sose hagyjuk felügyelet nélkül gyermekünket egy percre sem! Legyen ez a történet egy elrettentő példa Hölgyeim!

 
 
0 komment , kategória:  tanulságos történetek  
a nőkkel nem kell sokat törőd
  2009-03-19 11:24:31, csütörtök
 
  Arról, hogy a nőkkel nem kell sokat törődni

Soha nem értettem a férfiakat, akik sóvárogni és sopánkodni tudnak egy nő miatt. Ezt mondják: "Mit csinál most? Mást szeret?" Vagy: "Miért nincs velem?" Vagy: "Meddig lesz az enyém?" Ezek az érzések igazi, tragikus jelentőségükben ismeretlenek számomra, legalábbis most már ismeretlenek nem mondhatom persze, hogy fiatalabb koromban nem estem át ilyen kóros válságokon. De most már nem tudom megérteni, hogy valaki öngyilkosságot követhet el egy nő hűtlensége vagy hidegsége miatt. A nőkkel a pubertás múltával, férfikorom idejében úgy éltem, mint kedves és szükséges társakkal, akik az élet nagy feladataiban időnként szövetkeztek velem is a nagyon nehéz sors, az emberi sors elviselésében. De máskülönben nem vártam tőlük hűséget, sem különös kedvességet, sem áldozatokat. Örültem gyöngédségüknek, testük izgalmas és megnyugtató bódítóerejének, gyors értelmüknek, ösztönös és néha hősies indulataiknak, elnéztem szívós és aprólékos ügyességüket, amint eszelős gyermekességgel rögzíteni akarták az emberi érzéseket. De amikor elmentek szobámból vagy életemből, nem gondoltam többé velük. Ilyen a természetem; s azt hiszem, csak ez a magatartás méltó férfihez; s hálás vagyok sorsomnak, hogy ilyen természettel áldott meg.
 
 
0 komment , kategória:  tanulságos történetek  
A türelemről
  2009-03-19 09:38:24, csütörtök
 
  A türelemről

Ez az emberi képesség, melyre legnehezebben tehetünk csak szert, ez a tulajdonság, mely ellen lényünk legtitkosabb ösztönei lázadoznak, mert halandók vagyunk, mert időnk kimért, mert csillagunk lefut: ez a legfájdalmasabb kötelesség, önmagunkkal, sorsunkkal s annak legmélyebb értelmével, munkánkkal szemben. Nincs igazi alkotás végtelen, az ember legtitkosabb alkata fölött úrnak maradni tudó türelem nélkül. Mert az alkotás soha nem bűvészmutatvány, villámgyors kunszt, sanzsé-passzé*, a cilinderbol nem tud az alkotó muveket elohúzni. Nemcsak a lángész: türelem maga a mű is türelem, az organikus fejlődés türelme, a visszatartás és érlelés csodája. Megtanulni a türelmet, életben és munkában, annyi, mint megtanulni a Teremtő titkát. Magold csak ezt a leckét, te nyugtalan és halandó.
 
 
0 komment , kategória:  tanulságos történetek  
Az utazásról
  2009-03-19 09:35:21, csütörtök
 
  Az utazásról

Nem szabad egyedül utazni. A magányos utazó kényszermun kát végez. Csak bizalmas és tapintatos társaságban szabad utazni. Egy érzékeny és fogékony lelku no, egy figyelmes és türelmes barát társasága megsokszorozza az utazás élményeit, fokozza a látnivalók színességét, segít megérteni mindazt, amit az út és a világ mutat. Egyedül utazni kínos, feszengo érzés. Mintha kiszolgáltatnák az embert egy különös börtönnek, mely nagy, mint a világ. Az ember csak társaságban tudja látni, érzékelni a világot. A társaság ad az út komor varázslatának, a változásnak, emberi értelmet. A vándorévek idejében sokat utaztam egyedül, kevés poggyásszal, mindig lázasan, nyugtalanul, hajszolva valamit. Hiányzott egy okos társ, aki a világ veszélyes és nyugtalanító élményében mellettem áll, akit figyelmeztetek, s aki figyelmeztet, aki megosztja a fogadók zord magányát, a vasutak gonosz idegbaját. Megfelelo ember társaságában a Földet is körülutazhatod, s úgy tunik majd, pillanat volt az egész. Egyedül csak vánszorogsz a világon át, expresszvonaton és repülogépen is.
 
 
0 komment , kategória:  tanulságos történetek  
A létezés csapdája
  2009-03-19 09:33:55, csütörtök
 
  A LÉTEZÉS CSAPDÁJA

Az alábbiakban összegyujtöttem néhány kérdést, amit általában fel szoktak tenni karmaügyekben. Én ugyan nem tudok válaszolni, de miután engem is ezek a problémák izgattak, közlöm a bölcs guruk válaszát. Már az is szép volt tolük, hogy ilyen ügyekben szóba álltak velem, kíváncsiskodó európaival, és nem Buddha szavaival hárították el okvetetlenkedéseimet: "Elég volt a tévelygésbol... A te nehézkes felfogásoddal, valamelyes bizalom nélkül, valamiféle türelem nélkül, valamino erofeszítés nélkül, valamino fegyelem nélkül, aligha fogsz eljutni ehhez..." Vacscshának mondta ezeket a Megvilágosult annak idején, kifejezve azt a meggyozodését, hogy a tanító ne adjon kész megoldásokat, csak gondolatokat ébresszen, hátha a tanítvány hajlandó a saját eszét is használni.
ÉN. Mindenki ilyen világos öntudattal járja végig a "köztes lét" útját?
GURU. Ez az egyén erkölcsi és szellemi fejlettségétol függ. Minél kevésbé felkészült, annál hamarabb "belealszik" a szellemi világba.
ÉN. És akkor mi történik?
GURU. Szellemi erok viszik tovább és végzik el helyette a karmaépítés munkáját. Némely ember ezért érzi önmagától annyira idegennek a sorsát.
ÉN. Mit jelent a felkészülés?
GURU. A jóga szamádhi elérése lehetové teszi, hogy még az életben átélje valaki a halál élményét. Ne hidd el a tanítást, járd végig az utat, tapasztalj saját magad.
ÉN. Miért nem emlékezem elobbi életeimre?
GURU. Hogy ne orüljél meg. Hogy ne keveredjenek a különbözo életek élményei. Odaát emlékezel.
ÉN. Egyáltalán, honnét jön ez a sok új ember? Hogyan egyeztetheto össze az újjászületés tanával az emberiség lélekszámának ez a gyors növekedése? Hol voltak eddig?
GURU. Ennek két oka is van. Egyrészt minél fejlettebbé válik az ember, annál rövidebb lesz a két élet között eltöltött ido. Az osidokben tízezer évek is elteltek, amíg újra megszületett valaki. Ma átlagosan négy-hatszáz évenként születik újra egy ember. Minél magasabb szinten áll, annál gyorsabban. A dalai láma például halála percében már újra megtestesül. Neki már nem kellene megszületnie. Segíteni jön, áldozatból. A másik ok az, hogy tanításaink szerint hat hely - lóka - van, ahová megszülethet valaki. Ezeknek egyike a Föld. Azelott voltak különféle "paradicsomok" és alvilági helyek is. Ma ez a lehetoség már nem áll fenn. Csak a Földre lehet inkarnálódni.
ÉN. Az emberek száma végtelen?
GURU. A tan szerint összesen tizennégymilliárd.
ÉN. Az újjászületés során lehet-e állat valakibol?
GURU. Ma már nem. Az osidokben még volt ilyen lehetoség. De ma már olyan fejlettségi szintre jutott az emberiség, hogy mindenki csak emberként testesülhet meg.

Ezt mondják a guruk. Mindebben persze nem kell hinni - a hit nem a mi dolgunk -, csak megérteni kellene ezt a bölcseletet. Az azonban bizonyos, hogy a karma tan az indiai ember számára - vallásosságától vagy hitetlenségétol függetlenül - evidencia és jelentos ero, amivel a mindennapi életben számolni kell.
A hindu a karma erejébe és kikerülhetetlenségébe vetett hit miatt nem lesz öngyilkos, nem válik el - nehogy az elviselhetetlen helyzetek visszatérjenek a következo életében. Indiai börtönökben jó magaviseletu rablógyilkosok évente egyszer néhány hetes szabadságot kaphatnak, hogy meglátogathassák a családjukat, a gyerekek együtt lehessenek az apjukkal. És idore visszatérnek a börtönbe, egy országban, ahol nincs bejelento lap, nincs személyi igazolvány, és nyomtalanul lehet eltunni a vándorló-hömpölygo embermilliók között.
- Miért jönnek vissza? - kérdeztem a börtönor tisztet.
- Nézze, uram, öltek! S ha már megtörtént a tragédia, a következményeit nem akarják átvinni az újabb megtestesülésük sorsába. Inkább levezeklik ebben az életben!...
 
 
0 komment , kategória:  tanulságos történetek  
Magdeburgi Szent Hugó, járatla
  2009-03-16 19:06:57, hétfő
 
  MAGDEBURGI SZENT HUGÓ ISTENBIZONYÍTÉKAI

Magdeburgi Szent Hugó, járatlan lévén az ismeretelméletben, nem jutott el odáig, mint mi - néhány
oldallal ezelott -, nevezetesen hogy az Isten valóságát akkor sem lehetne racionálisan bizonyítani,
ha létezne. Arra sem jött rá, hogy amit ésszeru érveléssel nem lehet bizonyítani, azt ugyanazon az
úton tagadni sem érdemes, foként azért nem, mert a hit nem intellektuális igényeket elégít ki,
hanem emocionális éhséget lakat jól. Hívo embert logikus fejtegetéssel éppen annyira nem lehet
meggyozni, mint egy fóbiást nem lehet lebeszélni a félelmeirol vagy Rómeót Júliáról.
Amit a keleti lélektan az ösztönök és érzelmek "álomtudatban" való létezésérol tanít, azt a modern
pszichológia úgy fejezi ki, hogy az affektív funkciók nem állnak akaratlagos szabályozás alatt.
Idonként konstatálhatjuk oket, néha felderíthetjük eredetüket is, néha megelégszünk utólag
mögéjük csempészett ürügymagyarázatokkal, de elhatározás útján nem változtathatunk rajtuk.
Nem határozhatom el, hogy holnaptól ellenszenves lesz számomra egy vonzó ember; sem hogy
szeretni fogom azt, akit utálok. A változtatáshoz az érzelmeknek "másképpen való újraélése"
szükségeltetik. Ez az, amit a pszichoanalízis "korrekciós élménynek", katarzisnak nevez.
Hugó - egyszeru könyvköto lévén - szerzeteskorából még emlékezett Aquinói Tamásra, de túl
bonyolult volt neki. Örömmel hallotta, hogy egy Kant Immánuel nevu okos ember alaposan
elintézte a skolasztikus mester istenbizonyítékait. Ekkor úgy érezte, hogy eljött az o ideje is.
Magdeburgi Szent Hugó három lélektani istenbizonyítékot állított fel, mint azok fiához, Magdeburgi
Lator Károlyhoz írott Intelmeiben olvashatók.
Az elso: "Vésd eszedbe, fiam, amit hosszúra nyúlt életem során tapasztaltam. A lélek
idotlenségben él, tehát soha nem fiatal, soha nem öreg. Csak a test öregszik, az agyerek
meszesednek el. Mögöttük ott kuksol a változatlan állagú lélek, bár megnyilvánulásai
szánalmasak lesznek. Ám ez nem több annál, mintha Bach János Sebestyén egy
megrozsdásodott, tönkrement orgonán adná elo fúgáit. Bizonyítéka ennek, hogy ama ritka
esetekben, amikor az agy erei épek maradnak, az aggastyán lelke miben sem különbözik a
húszéves ifjúétól. Tudvalevo, hogy a hetvennégy éves Goethe Marienbadban halálosan
beleszeretett a tizenhét éves Ulrike von Levetzow nevu leányzóba. Egyik közös sétájukon a
leányzó kergetozni kívánt a bohó szerelmesek szokása szerint, és eliramodott egy hegyi
ösvényen. Az öreg Goethe utána, megbotlott és elhasalt. Ez az a jelenet, amit egy évszázaddal
késobb Thomas Mann nem mert megírni: a világ szellemi fejedelme porban fetreng, míg a buta
liba trillázva eltunik a fák között.Mint ebbol is láthatod, fiam, az öregség semmi más, a mi Urunk szavaival szólva, mint hogy a lélek kész, de a test erotlen.
Ez az oka annak, hogy az idotlenségben élo lélek mit sem tud kezdeni a halállal. Saját
megsemmisülését abszurdnak és elfogadhatatlannak érzi. Hosszabb távra van berendezkedve,
mint a romlandó test."
A második: ;,Sok gondot okoztak nekem a nagy vallásalapítók, elsosorban Jézus Krisztus,
Buddha, Mózes, Lao Ce és dr. Steiner Rudolf svájci misztikus. Az én hitetlen lelkem szabadulni
szeretett volna hatásuktól. Ezért így kérdezett:
- Vajon miért mondják azt, amit mondanak? Elmebetegek-e?
Mint tudod, kedves fiam, a karthauzi rend csendességében sokat foglalkoztam a lélek
tudományával. Pszichopatológiai ismereteim birtokában szigorúan megvizsgáltam a nevezettek
életét, tetteit és szavait, viselkedésüket a konfliktushelyzetekben, és elmebajnak nyomát sem
találtam. Rendezett, kongruens személyiségek voltak. Ezután az én gyanakvó lelkem imigyen kérdezett:
- Vajon szélhámosok-e? Világcsalók-e?
Vizsgálódásaim alapján ismét csak nemet kellett mondanom. Ezek az emberek erkölcsileg olyan
magas színvonalat képviseltek, ami már-már meghaladta az emberi mértéket, s éppen ezért
válhatott morális követelésük nyomasztóvá is.
- Hát akkor?
- Hát akkor nem tudom. Talán tudnak valamit, egyedül az embermilliók között? Hiszen
tulajdonképpen volt ido, amikor egyedül Kepler vagy Galilei tudta az igazságot a Földrol, a
bolygómozgásokról - a tudományos közvélemény abszolút többséggel leszavazta oket -, de azért
ez igazság volt a javából."
A harmadik: "Szerelmetes fiam, Magdeburgi Lator Károly, elárulom neked a titkot, hogy mi
hiányzik a legtöbb emberbol. Az arányérzék. Az bizony. Az arányérzékedre hivatkozom tehát,
amelyet talán megörököltél atyádtól, belátván, hogy amilyen kicsike szent o, olyan kis méretu lator
vagy te is. Nem dicsekedhetsz imponáló bunökkel. Nos hát, én ugyan keveset értek a lét végso
dolgaihoz, ám az arányérzékem néha súg valamit. Tudod, úgy vagyok én ezzel, mintha elvinnének
a messzi jövo egyik nagy létesítményéhez, a paksi atomeromuhöz, és ott a fomérnök úr azt
kérdezné tolem:
- Tudod-e, Hugó, hogy miért építettük ezt?
- Nem én, furcsa öltözetu idegen.
- Hát azért, mert a vezérigazgató úr otthon felejtette az öngyújtóját, és nem tudott rágyújtani. Itt mi
elektromos áramot termelünk, és látod, a végén kijön egy drót, ami folyton izzik. Így hát a
vezérigazgató úr akkor gyújt rá, amikor csak akar.
Én pedig azt válaszolnám kello alázattal:
- Uram, én semmit sem értek az atomfizikához. De az arányérzékem tiltakozik az ellen, amit
mondasz. 'túl hatalmas ez az apparátus ahhoz, hogy itt egy cigarettáról legyen csak szó. És ezt
mondom neked is, búcsúzóul:
- Túl nagy apparátus vonul fel itt az ember testében, lelkében, természetében és a társadalomban,
a tudományban, a muvészetben és a vallásban, hogy mindez annak a kurta hatvan-hetven évnek
szóljon, ami után nyomtalanul ellobban az ember élete. Bocsásd meg öreg atyádnak ezt a kételyét,
amit csak azért izzadott ki magából, mint a kagyló, hogy igazgyöngyként magához szorítva,
egyetlen obulusaként vigye magával, amikor majd átlép a nemlétezésbe."
Barátaim! Bocsássuk meg neki!
 
 
0 komment , kategória:  tanulságos történetek  
Tudomásul kell venni
  2009-03-16 13:59:59, hétfő
 
  NYUGATI ÉS KELETI ASZKÉZIS

Tudomásul kell venni, hogy minden nagylélegzetu szellemi irányzat - buddhizmustól a kereszténységig, a taoizmustól a sztoa filozófiájáig -, bármilyen óriási térbeli és idobeli távolságokra keletkeztek is egymástól, ugyanattól a három dologtól féltette az ember lelkét: a pénztol, a hatalomtól és a szexustól. A tér és az ido távolságait azért hangsúlyozom, mert eszembe jut Török Sándor egyik megjegyzése, amely szerint:
- Ha valaki Isaszegen kijelenti, hogy látta az emberi lelket, és az zöld! - ezen mosolyoghat az ember. De ha tole függetlenül Új-Zélandban is eloáll valaki azzal, hogy az ember lelke zöld - ezen már el kell gondolkozni.
A gazdagság és a hatalom karaktertorzító hatását nap mint nap tapasztalhatjuk kicsiben és nagyban. Ezt csak az érintettek nem veszik észre. A nagy pénz és a nagy hatalom a jellemtorzulásokat olyan naggyá teheti, hogy abban még valami imponáló is lehet. Az igazi nagyság még negatív, pusztító változatában is ritka jelenség a földön. Ám a kis pénz, a kis hatalom, a lélek kis elpiszkolódása szánalmas, undorító, és ezért nem tartozik a bocsánatos bunök közé. Katonakoromban a boldogult emlékezetu Friedrich ormester ezt így fogalmazta meg:
- Ezeket a kiskirályokat utálom a legjobban. Mert ezek olyanok, mint a tyúkszarban a fehér rész. Azért csak tyúkszar az.
De a szexus... Mi bajuk volt a nemiséggel? Nehéz erre felelni. Az embernek csak töredékes asszociációk jutnak az eszébe. Az energiák szétszórása... a test és a szellem ellentéte... a "halál és a szerelem egy ágy" visszatéro gondolata Illyés Gyula-i megfogalmazásban... Igen, van olyan iskola, amelyik azt tanítja, hogy a testi szerelem hozta a halált a világba. Aki életet ad, az beavatkozott a teremtésbe. Ám az ember teremtménye nem lehet örökkévaló, pusztulnia kell... Nem kevesen állítják, hogy az ember csak akkor válik alkalmassá igazi szellemi megismerésekre, ha már kiégtek belole a szexuális vágyak... De lehet a dolog egyszerubb is. P. R., egy paplelku orvos, akit "ágaskodó nemi szerve vonszolt el a kolostorok közelébol", erre a kérdésre azt felelte:
- Tudod, tizennégy éves koromban összeakadtam egy kislánnyal. Amikor csak tehettük, felrohantunk a padlásra, és csináltuk, csak azért, mert jó. Azt hiszem, az ilyen szexus ellen tiltakoztak az egyházatyák.
A kizárólagos testi élvezet nem tetszett nekik? A lélektelen szeretkezés, a nemi szervek sivár találkozása? Vagy az élvezetet adó ember oltárra emelése, mint az istentagadás egyik formája? Ennek fényében értheto lenne Pál apostol engedménye házasságügyben, és a félreértések szigorú kiigazítása: "Nem hús és vér ellen van nekünk tusakodásunk, hanem a sötétség hatalmai ellen...
Az ugrándozó képzettársítások mégis a két furcsa zsidót, a szigorúan esendo Mózest és a szelíden tökéletes Jézust idézik fel. Gyanús, hogy ok az antiszemitizmus igazi felidézoi. A legnagyobb bunt követték el: elvették az emberektol a pogány életörömöt! Ezt sohasem lehet megbocsátani. Mert nincsen szabadulás: hiába tudja már valaki, hogy szeretkezni nem bun, ez a "felszabadultság" meg sem közelíti annak az embernek a szabad élvezetét, akinek soha az eszébe sem jutott, hogy a szerelem bun is lehet. Rezignáltan bólogatunk ugyan Diderot megállapítására, amely szerint a szerelemben olyan szorosan tapadnak egymáshoz a nyálkahártyák, hogy nem fér el közöttük az erkölcs - azért a morális probléma neki is eszébe jutott, és akkor már régen rossz az ösztönöknek.
A monoteizmus féltékeny Örökkévalója nemcsak azt követelte meg, hogy "Ne legyenek neked idegen isteneid rajtam kívül!", hanem azt is: Ne kalandozz el tolem idegen mámorokba! Ne részegeskedj, ne kábítsd el magad, ne add át magad semmiféle rajongó körtáncnak holmi aranyborjak körül! És ugyanígy: Ne emelj áhítatod trónusára se férfit, se not! Mert a szerelmi mámor istentagadás is lehet. A féltékeny Isten csak a magasabb rendu szellemiséggel való egyesülés extázisának jogosságát ismeri el: a misztikus élményt. A szerelmi extázis gyanús és veszélyes, s ha már kikerülhetetlen, be kell vonódnia az isteni szentség jóváhagyása alá, netán a házasság formájában.
Akárhogy van is, az aszkézis három - megint csak három - dolgot jelent:
Lemondást a gazdagságról - vagyis a szegénységet.
Lemondást a hatalomról - vagyis alázatot és engedelmességet.
Lemondást a nemiségrol - vagyis szüzességet.
Így van ez Nyugaton és Keleten egyaránt. Csakhogy mégis van egy fontos különbség a kétfajta aszkézis között. Nyugaton az aszkézist az összeszorított fogú akarás, a buntudat, a korbács, a fogadalom, az önmagán való eroszaktevés, a vágyak és ösztönök elnyomása teremti meg. Kelet ennél sokkal szelídebb. Azt tanítja:
"Amíg munkálkodnak benned a szexuális ösztönök, amíg hajt a hatalom és a gazdaság vágya - éld ki mindezt. Ne legyél kegyetlen önmagaddal, mert akkor kegyetlen leszel másokkal is. Dolgozz magadon testi és szellemi gyakorlatok segítségével, és ha majd ezek a késztetések lassanként kihunynak benned, akkor legyél aszkéta, könnyedén és mosolyogva."
Így hát az ifjú jógik - uramfia, láss csodát! - kezdetben még élnek szexuális életet, néha partnerrel, néha némi onánia segítségével, amikor a drága nedut "visszaeszik", hogy semmi energia ne menjen kárba. Akkor lesznek aszkéták, amikor már megszunt az igény, és az aszkézis belülrol hiteles. Szép.
Öregedo korában minderre rájött kedves színész barátom, aki a közeledo impotenciától való félelmét imigyen hárította el: "Impotens vagyok, ha akarok izélni, de nem tudok. No de ha nem akarok?..."
Ez már keleti gondolkodás. És ez a lazaság lengi be egy jóga ashram tájait. Dhattatreya így kezdett Hatha-jógára tanítani:
- Eloször is üljön le kényelmesen.
- Lótuszba? - kérdeztem én kacéran, merthogy én azt is tudtam.
Nézett rám, mint az Isten ökrére.
- Ahogy magának a legkényelmesebb. Az a maga ülése...

 
 
0 komment , kategória:  tanulságos történetek  
egyik legfurcsább jelenség
  2009-03-16 13:44:10, hétfő
 
  AZ ERETNEKPROBLÉMA

Ez a világ egyik legfurcsább jelensége. Nem véletlen, hogy mi is állandóan beleütközünk. Röviden arról van szó, hogy a történelem legtiszteletreméltóbb szellemi áramlatai is, egy bizonyos kiteljesedést elérve, dühödten felfalják saját gyermekeiket.
A katolicizmus harcos szellemi eroinek javát nem a buddhizmussal vagy az iszlámmal való polémiára fordította, hanem a másik jó keresztényre irányította a pergotüzet, arra, aki nüanszokban másképp gondolkozott. S ez nem egy kialakuló ideológia gyermekkorának a betegsége, hanem az érett férfikoré. Gnosztikusok, manicheusok, ariánusok és még tucatjával az elítélt, kiközösített eretnekek. Azután Johanna és Savonarola, manapság a munkás-papok. S a szellemi küzdelem rövidesen materializálódik, és fellobognak a máglyák. Végül is kétségbeejto, hogy a nemes, jobbító törekvések mind megszülik saját inkvizíciójukat.
A munkásmozgalom története is egy ponton az elhajlók, a jobboldaliak, a baloldaliak, a centrum, a revizionisták, a szektások küzdelmérol kezd szólni; s a koncepciós perekben több jó kommunista látta meg ido elott az örök vadászmezoket, mint gaz tokés, alattomos fasiszta, szakszervezeti titkárrá avanzsált egykori arisztokrata.
S az ortodox pszichoanalitikusok harca az adleriánusok, jungisták, stekeliánusok, mitscherlichisták, frommisták és még ki mindenki ellen, aki mind analitikus volt, csak egy kicsit másképp. Ezek fájtak nekik, nem a reflexológusok, a behavioristák, a gestaltosok, a kognitív pszichológusok, akik kiröhögték oket. Ok csak idegenek voltak. Az ellenség a másik pszichoanalitikus, aki nem pontosan úgy gondolja...
Három nagy szellemi forradalomra hivatkoztam illusztrációképpen, de a példák száma korlátlanul fokozható nagyban és kicsiben. A bosszantó az, hogy az ember nemigen érti e folyamat miértjét, valahogy nem tapintható e dühök és orjöngések létalapja, gazdasági-társadalmi szükségszerusége, amely a szeretet vallását Torquemadáig, a szabadság-egyenloség-testvériség eszméjét a guillotine-ig és a terrorig, a munkásmozgalom küzdelmét az emberhez méltó életformáért a koncepciós perekig és a totális diktatúráig sodorja. A jelenség viszont túl ritmikusan ismétlodik ahhoz, hogy szubjektív szándékok rovására írhassuk. Ámbár...
Tacitus szubjektív magyarázata Agricola címu muvében olvasható. Agricola apósa volt Tacitusnak, híres hadvezér, Róma számára meghódította Britanniát. Mégis, Domitianus császár idején ellenségei fölheccelték a császárt ellene, és Agricolának menekülnie kellett, hogy elkerülje a szégyenteljes halált. Domitianus pusztulása után írta meg Tacitus említett muvét, apósa rehabilitálása érdekében. Ebben felteszi a kérdést:
- Domitianus környezetében egyaránt voltak tisztességes politikusok és gazemberek. Miért a gazemberekre hallgatott a császár?
- Mert Domitianus császár undorodott a tisztességes emberektol.
- Miért undorodott Domitianus császár a tisztességes emberektol?
- Mert Domitianus császár utálta az erényt.
Így gondolkozik Tacitus, aki túl jó történész ahhoz, hogy egy vállrándítással lerázzuk magyarázatát. Elég annyit mondani: Hm.

Anatole France objektív magyarázata: Az Angyalok lázadásában leírja, hogy a mennyei hatalmasságok egy része, megelégelve a bosszúálló Jehova kegyetlen uralmát, amely a Földet siralom völgyévé tette, elhatározta, hogy letaszítja trónjáról, és helyére Lucifert, a szépség és harmónia nagy Szeráfját ülteti. Az emberek között is keresnek szövetségeseket. S eljön a nap, amikor szemben állnak egymással az égi hadak, csak Lucifer nincsen sehol. Végül megtalálják a Pokol fenekén, amint párducborrel letakart heverojén zenét hallgat, konyakot iszik, és mondjuk, egy kedves lánnyal enyeleg.
- Szeráf! Ma van a nagy nap. Letaszítjuk a trónjáról Jehovát, és a nyomorúság, szenvedés, betegség és halál birodalma helyett megteremtjük a boldogság, a szépség, a deru világát. Állj a hadak élére!
- Nem megyek.
- Mi történt?
- Az éjjel rájöttem valamire. Ha Lucifer az Isten trónjára ül, akkor nem Lucifer többé, hanem o az Isten!
Lehet, hogy ez minden forradalmak tragédiája?
Ám az eretneküldözések ismétlodo fellobbanása pszichológiailag is magyarázható a nárcizmuselméletek segítségével. Az önimádattá fokozódott nárcizmus soha nem turi el a konfrontációt a valósággal, a szubjektív megélést mindig elonyben részesíti a tapasztalással szemben. Önmaga glorifikálása átterjed arra az eszmére is, amelyhez csatlakozott. A szerep ettol kezdve karizmatikussá válik, a megváltói küldetés sugározza be. Ennek fényében a más álláspontot képviselo ember nemcsak téved, hanem tévelyeg, sot sátáni, gonosz princípiumok letéteményese, méltó a pusztulásra, a máglyára, a kárhozatra. Ugyanígy támadhat fel önpusztító gyulölet saját magával szemben, ha a szélsoségesen nárcisztikus ember úgy érzi, hogy nem tudott megfelelni saját istenített ideáljainak. A rajongót mindig csak egy lépés választja el a kegyetlen agresszivitástól. Ez a pokol igazi bora, amitol olyan könnyu megrészegedni: az erkölcsileg igazolt pusztítás. Hogyan is szól a régi figyelmeztetés? "Legyetek józanok és virrasszatok..."
 
 
0 komment , kategória:  tanulságos történetek  
Amikor már nyugdíjas leszek
  2009-03-16 13:43:11, hétfő
 
 
AZ IGAZSÁG, A HATÁS ÉS EGY BOROTVAÉL

Amikor már nyugdíjas leszek, és ennek megfeleloen bátor is, megírom majd vulgáris tudományrendszertanomat. Ebben a tudományokat tudománytalanul három nagy csoportra fogom osztani: ténytudományokra, igazságtudományokra és hatástudományokra. A ténytudományok leíró jelleguek. Az igazságtudományokat meglepo módon a tényeket létrehozó összefüggések és törvényszeruségek érdeklik, legyenek azok bármilyen banálisak, semmitmondóak és unalmasak. Sajnos, néha ilyen az igazság. A hatástudományokat viszont nem az igazság érdekli, hanem az, hogy egy eszme, ideológia - legyen az igaz, téves, a valóságot tükrözo vagy naiv legenda - néha évezredekig tartó hatást gyakorol az emberek életére és gondolkodásmódjára, néha pedig nyomtalanul elenyészik, "befullad", mint egy homokba lott gránát. Mi a hatás és a hatástalanság titka?

Nem szellemtörténetrol van szó, nem is szociológiáról. A Jézus körüli idokben Júdeában és Kis-Ázsiában hatalmasra nott a messianisztikus várakozás, az éhség egy új szellemi impulzusra. El is jött a Messiás. A hatástudományt azonban mégsem ez érdekli, hanem az, hogy miért Jézus tanítása gyozedelmeskedett, miért nem például Tianai Apollóniusé. Ugyanis jó ideig úgy tunt, hogy az indiai és görög bölcseleti elemekbol - még Nagy Sándor szellemi importja nyomán - lesz a gyozedelmes ideológia, és Mestere a Megváltó. Ám Tianai Apollónius - a rosszmájú Lukianosz szerint - egy napon a "gimnaszofisták komor sorfala között" önként máglyára lépett. Néhány évtized múlva filozófiai irányzata már sehol sem volt, s megkezdodött a kereszténység szétáradása.
Feltehetoen nem igaz, hogy Mózesnek az Isten szólt egy égo csipkebokorból, talán Lázár sem támadt fel halottaiból, s e világkorszak hajnalán kialakult világtojásról sem lehet biztosan tudni, hogy milyen volt a fehérje és a sárgája. Ám mindez elhanyagolható. Az érdekes az, hogy valaki három és félezer évvel ezelott elkiáltja magát: "Ne paráználkodj!", és Kovács úr - aki különben ateistának vallja magát - ma is ezért buntudatos, ha megcsalja felesége onagyságát. Az érdekes az, hogy ebbol a világtojás - ügybol egy kultúra bontakozott ki, filozófiával, etikával, jogrenddel, egy kultúra, amiben az emberek évezredeken át élni és halni tudtak, és nem csúsztak le a nem létezo világtojás héjáról.
Ebben az értelemben a pszichológia is jórészt hatástudomány. Ha egy felnott vergodve görnyedezik hatalmas apjának buntudatot kelto szigora alatt, teljesen közömbös, hogy az atya a valóságban egy másfél méteres dadogó és kopasz törpe, s hatalmassága csak neurotikus legenda, tehát nem igaz, a hatás mégis vitathatatlan. Mint ahogy az is vitathatatlan, hogy egy kevésbé felkészült pszichoterapeuta jobban gyógyíthat, mint egy lexikális tudósfenomén, a személyiségükben rejlo különbözo gyógyító hatás, hatóero következtében.
Mármost amikor létezési formákat, tudatállapotokat vázolunk, sot késobb majd újjászületésrol, sorsról, szellemi típusokról is szó esik föl ne tétessék a kérdés, hogy mit tartok én ebbol igaznak. Mit tudom én? Még errol a világról sem vagyok olyan jól informált, nemhogy a túlsóról. Amiért írógéphez ültem, az ennek a világképnek a hatása, amely a fél emberiség életébe besugárzik, és nálunk is fel-felvillan.
S miután elsosorban a dolog lélektani részére helyezem a hangsúlyt, szót kell ejteni arról az ismeretelméleti borotvaélrol is, amelyen a pszichológia táncol.
Ismeretelméletileg magától értetodo, hogy egy magasabb struktúra megismerhet egy nála alacsonyabbat. Például az ember a macskát, a hangyát. No de megismerhet-e a hangya vagy a macska engem? Egy állat alacsonyabb rendu idegrendszeri szerkezete alkalmas-e arra, hogy az emberi kultúrát, gondolkodást befogadja, megismerje? Nyilvánvalóan nem. Mellesleg ebbol az is következik, hogy ha létezne is egy embernél magasabb rendu szellemi hierarchia, azt én, mint alacsonyabb rendu struktúra gondolati úton nem ismerhetem meg. A racionális gondolkodás tehát mindenképpen materialista végeredményhez vezet, annak a kis logikai bukfencnek a segítségével, hogy amit nem tudok megismerni, az nem is létezik. A másik logikai bukfencet természetesen az ellentábor találta ki, a maga "credo quita absurdum"-ával, ami az én fordításomban így hangzik: "Azért létezik, mert nem tudom megismerni."
A nagy kérdés: Vajon azonos fejlettségu struktúrák megismerhetik-e egymást? Emberi intellektussal maradéktalanul megismerhetoe az emberi intellektus? Az emberi személyiség alkalmas-e arra, hogy egy másik ember személyiségét a maga teljességében megismerje, megértse és befogadja? Egy ember erre biztosan nem képes. Talán a felhalmozott kollektív emberi ismeretek, a tudás segítenek. Nem tudom... Inkább azt tapasztalom, hogy az egyenlo struktúrák nem képesek egymást teljes egészében felfogni, mindig muvi egyszerusítésekre, redukcióra kerül sor: tanulásról beszélünk és motivációról, kognitív pszichológiáról és viselkedés-lélektanról; tipológiákat és dimenziókat, faktorokat és általában hármas tagolású kis szerkezeti modelleket alkotunk. Az ember egészérol szó sincsen. Egyelore. Talán egyszer majd sikerül összeraknunk az egész pszichopuzzlét. Istenem, hogy fogunk akkor unatkozni!
 
 
0 komment , kategória:  tanulságos történetek  
     1/6 oldal   Bejegyzések száma: 53 
2018.01 2018. Február 2018.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 6528 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 38
  • e Hét: 560
  • e Hónap: 11760
  • e Év: 27330
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.