Regisztráció  Belépés
jaksika.blog.xfree.hu
"Nemes szép élethez nem kellenek nagy cselekedetek, csupán tiszta szív és sok sok szeretet" J.I. Jaksika
1951.07.31
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/18 oldal   Bejegyzések száma: 176 
Szívem mélyén
  2011-07-21 08:28:07, csütörtök
 
 

"Szívem mélyén elhervadt már minden virág,
De megtanultam, mit jelent egy igazán jó barát.
Ha bajban vagyok, elég az, ha rá gondolhatok,
Hisz nélküle már nem lehetnék az, ki most vagyok!"

 
 
0 komment , kategória:   Szeretet.  
A Józan Ész halálára
  2011-06-13 19:06:58, hétfő
 
 
A Józan Ész halálára
(nyugodjék békében)

Ma egy szeretett barátunk halálát siratjuk: a Józan Észét, aki sok éven
át volt közöttünk. Senki sem tudja biztosan, hány éves volt, mivel
születési adatai már régen elvesztek a bürokrácia útvesztőiben.

Emlékezni fogunk rá, mert olyan értékes leckéket adott nekünk, mint
"dolgozni kell, hogy tető legyen a fejünk felett" és "mindennap kell
olvasni egy keveset"; hogy tudjuk, miért lel aranyat, ki korán kel, és
hogy felismerjük olyan mondatok érvényességét, mint "az élet nem mindig
igazságos" és "lehet, hogy én vagyok a hibás".

Józan Ész egyszerű és hatásos parancsok ("addig nyújtózkodj, ameddig a
takaród ér") és megbízható szülői stratégiák ("nem a gyerek, hanem a
felnőtt dirigál") szerint élt.

Egészsége akkor kezdett gyorsan romlani, amikor jó szándékú, de
hatástalan szabályokat kezdtek alkalmazni: jelentések egy hatéves
kisfiúról, akit szexuális zaklatással vádoltak, mert megpuszilta egy
osztálytársát; kamaszokról, akiknek iskolát kellett változtatniuk, mert
feljelentették drogot áruló társukat, vagy a fegyelmezetlen diákját
megdorgáló tanítónő elbocsátása csak rontott az állapotán.

Józan Ész akkor kezdett háttérbe szorulni, amikor szülők csak azért
támadtak a tanárokra, mert azok végezték el azt a munkát, amelyben a
szülők csődöt mondtak: fegyelmezetlen gyermekeik fegyelmezését.

Még tovább hanyatlott, amikor az iskoláknak szülői engedélyt kellett
beszerezniük ahhoz, hogy beadjanak egy aszpirint, bekenjenek egy gyereket
naptejjel, ugyanakkor tilos volt tájékoztatniuk a szülőket, ha egy
diáklány teherbe esett, pláne ha abortuszt akart csináltatni.

Józan Észnek elment a kedve az élettől, amikor a tízparancsolat nevetség
tárgyává vált, némely "egyház" üzletté aljasult, és amikor a bűnözők
kezdtek különb elbánásban részesülni, mint áldozataik.

Józan Ész számára kemény csapás volt arról értesülni, hogy az ember már
nem védheti meg magát egy tolvajtól a saját házában, ellenben a tolvaj
beperelheti őt, ha kezet emel rá, és hogy ha egy rendőr megöl egy
bűnözőt, még akkor is, ha ez utóbbinál fegyver volt, azonnal eljárás
indul ellene aránytalan védekezés miatt.

Józan Ész halálát megelőzte szüleié: az Igazságé és a Bizalomé, a
feleségéé: a Bölcsességé, a lányaiké: a Felelősségé és a Törvényességé, a
fiuké: az Ésszerűségé.

Túlélik szörnyű mostohatestvérei: Hívják ide az ügyvédemet, Nem én
voltam, Ne szólj bele és A társadalom áldozata vagyok.

Nem voltak sokan a temetésén, mivel nagyon kevesen fogták fel, hogy
elment. Ha még emlékszel rá, küldd tovább ezt a levelet.

Ellenkező esetben csatlakozz a többséghez. Ne tegyél semmit.




 
 
0 komment , kategória:   Szeretet.  
Jól segíteni – művészet
  2011-06-13 19:04:41, hétfő
 
  Jól segíteni - művészet



A Family magazin internetes oldalán található írást szeretnénk itt is elérhetővé tenni. Forrás: http://bit.ly/jolsegiteni Egyúttal ajánljuk, hogy ha tetszik a cikk, fizessen elő a magazinra, nem fogja megbánni!



Baleset, betegség, fogyatékosság, gyász, válás - és még sorolhatnánk. Megannyi emberpróbáló helyzet, amelyről azt gondoljuk, velünk sohasem történhet meg. Aztán az élet vesz egy kanyart, és máris egy új, ismeretlen világban találjuk magunkat, amelyet úgy hívnak: szenvedés. Mert ez bizony az élet része, pont úgy, mint a boldogság vagy az öröm, csak erről nem szeretünk tudomást venni. És Isten, igen, engedi. És biztos, hogy nem véletlenül.

Jól segíteni művészet - szokás mondogatni, de vajon mi hol állunk e művészet elsajátításában? Biztos, hogy segítünk, amikor segítünk? Amikor valakinek a rokona, barátja, ismerőse kritikus helyzetbe kerül, a jó szándékú emberben rögtön beindul a ,,segíthetnék", és ,,szegény, bajba jutott" embertársának csak mondja, mondja, ami épp az eszébe jut. Talán csak zavarában - mert valójában fogalmunk sincs, mit lehet ilyenkor mondani. Az a bizonyos szegény, bajba jutott embertárs pedig már azt sem tudja, mi is nehezebb számára: az élettől kapott feladattal vagy a segíteni vágyókkal való megbirkózás...

Az okoskodástól a sopánkodásig
A mi életünkben is eljött egy ilyen időszak, amelyre nem számítottunk; egészségesnek hitt kisbabánknál - születése után - súlyos szívrendellenességet diagnosztizáltak. Több életmentő műtétre volt szükség, s ez több hónapos kórházi tartózkodással járt. Mindez a boldog gyermekágyi időszak helyett, ugye. Férjem és én minden erőnkkel azon voltunk, hogy a pici életet segítsük, annyi szeretetet, erőt adva, amennyit csak képesek voltunk, annyiszor, ahányszor csak beengedtek hozzá. Nemegyszer a kórház folyosóján nyomott el az álom; más választás nem nagyon van, ha az ember egy intézmény rendjéhez kell, hogy alkalmazkodjon - nem is beszélve a szülés utáni, a stressz miatti vagy éppen az éjjel-nappali anyatejvarázslásból származó kimerültségről. És ekkor érkeznek a ,,segítők". Én három csoportba sorolom őket.
Az okoskodók a legaktívabb telefoncsörgetők. A vonal másik végéről ilyeneket hallani: ,,Ez biztos, hogy nem úgy van! Ne azt csináljátok, hanem...! Biztosan azért történt ez, mert... Keressétek meg, hívjátok fel, kérdezzétek meg a...! Azt kellett volna, hogy..." - vagy ad absurdum: ,,Én megmondtam..." Ők egyfajta intellektuális felső pozícióból utasítják vissza a jelen helyzetet - és ezáltal az abban élő embert. Ilyenkor a segítség maga kerül az első helyre, a személy helyére, akinek nyújtani szánják, és aki adott esetben csendesen szétlapul alatta. Ha nem vagyunk különösen erős idegzetűek, akkor legjobb, ha a telefont mihamarabb letesszük - ami egyébként nem egyszerű, mert ez egyben a legerőszakosabb csoport is. (Bevallom, én néha odáig mentem, hogy kikapcsolva tartottam a mobilom.)
A második csoport az optimistáké, ők az örök keep smiling hívei. Tipikus mondataik a ,,Ne sírj! Nincs semmi baj! Nem is beteg!" és társaik, néha megtűzdelve egy-egy közhellyel, mint például: ,,A felhők fölött mindig süt a nap." Köztudott, hogy a mélyen lévőkért nem lehet fölülről (a felhők közül) ,,lenyúlni", aki pedig nem meri elhagyni vak optimizmusának bombabiztos várát, az nemcsak a valóságtól fosztja meg magát, hanem az azoktól való kapcsolattól is, akik a valóságban élnek: hol annak sebzettségében, hol fájdalmában, hol tragédiájában. Végül a sopánkodók tipikus mondatai így hangzanak: ,,Hú, milyen szörnyű! Csak lennétek már túl rajta! Csak egészséges lenne! Hát ez borzasztó!" - rosszabb esetben e mondatokat grimaszok, ciccegések és fojtott csöndek is kísérik. Ami egyébként nem lenne olyan kínos, csak ugye az a probléma, hogy a szegény, bajba jutott embertárs ott áll a szavalóval szemben, és miközben a fejében egyébként is kavarog a sok miért és holrontottamel, még ezeket is látja-hallgatja. Az egyetlen megoldás két jajveszékelés között a villámgyors hátraarc, önvédelemből - különben szép lassan mi magunk is elhisszük, hogy hiába minden, úgysincs remény.

Szemtől szemben a szenvedéssel

Milyen hát az igazi segítség? (Ezek után merjünk-e egyáltalán megszólalni?) A válasz nehezebb, mint azt megmondani, hogyan ne. Főként azért, mert külső receptek helyett bensőnk átalakulására van szükség...
Kiindulhatunk abból, hogy mi is ejt ilyenkor zavarba minket, miért is beszélünk vagy cselekszünk össze-vissza. Ha őszinték vagyunk, bevallhatjuk, hogy nem tudunk mit kezdeni a szenvedéssel. Mert akár az egész világképünket, Istenről alkotott képzetünket is felforgathatja, és újraírásukra kényszerít minket. És ha valami, hát akkor ez igazán zavarba ejtő. Mégis kegyelmi pillanat. Minden hazugság, önámítás, amelyben éltünk, egyszerre lelepleződhet. A ,,Jóistenkék" szertefoszlanak, és mögöttük megjelennek azok az istenek, akiket eddig valójában szolgáltunk: az egészségkultusz, a befolyás, a csillogás örök fiatalon, a jólét. Mindaz, ami csak az e világi életünk célja lehet - s amivel a halál után nem sokra megyünk -, ilyenkor bizony cserbenhagy. De ha hagyjuk, hogy az Úr vezessen minket, a legnehezebb események révén különös fogékonysággal ajándékoz meg bennünket, hogy megsejtsünk valamit belőle. Így ezek a nehézségek kapukká válnak, amelyeken ha át merünk menni, talán igazabb létbe érkezünk, s ahogy Jézushoz, úgy egymáshoz is közelebb kerülünk. És akkor a szegény, bajba jutott embertársból testvér válik, akinek már érezzük, hogy miként tudunk segíteni.
Okoskodás helyett szeretettel. A szeretet végtelen leleményességével és ezer halk megnyilvánulásával - közösséget vállalva testvérünkkel abban, amit épp megél. Pilinszky így fogalmaz: ,,Szeretni akarom, hogy megismerhessem, és meg akarom ismerni a világot, hogy szerethessem. Fel akarom fedezni és meg akarom segíteni a dolgokat (...). Ez azonban csak akkor lehetséges, ha mezítelen valóságukban szemlélem őket, sőt: bajukban, szegénységükben, árvaságukban, azon a ponton, ahol szükségük van rám." Nem kell hozzá kombinálás. Néha még beszéd sem kell, elég lehet imádkozni, vagy jelen lenni a másik számára. Elég lehet néhány apró gesztus: ,,Nézd, nem tudom, mit mondjak, de itt vagyok, ha kell, elmosogatok, bevásárolok, vagy kölcsönadom az autómat..." Az ilyesmi talán a nagy riadalomban eszünkbe sem jut, pedig az élet apró-cseprő terhein való osztozás közelebb visz a másikhoz, mint bármennyi fejtágítás.
Optimizmus helyett reménnyel. Az optimizmus üres és élettelen. A szakadék szélén himbálózó számára pedig egyenesen groteszk. Nem azért lesznek jobbak a dolgok, ha azok lesznek, mert ennek így kell lennie. Ilyen törvény a földön nincs, bár könnyebb ebbe kapaszkodni, mint szembenézni a mélységgel. Viszont van valami, ami ennél sokkal több: az, hogy van reményünk - Istenben. Az ő akaratában, amely számunkra a legjobb. Tudva azt, hogy csak teremtmények vagyunk, de olyan teremtmények, akiknek Isten önmagát adja! És ez a remény nem csal meg.
Sopánkodás helyett pedig hittel. Hittel az Igében, hogy az őt szeretőknek minden a javukra válik. Hittel abban, hogy az Atya kenyér helyett nem követ adott nekünk - még ha innen nézve annak látszik is... Hittel abban az Istenben, aki minden hajunk szálát számon tartja, és aki most is pontosan tud mindent, átérzi összes fájdalmunkat, és hatalmasabb mindennél, a halálnál is. Az igaz, mély hit kisugárzik, és erőt ad másoknak is.
Nekem ezt egy hasonló cipőben járó anyuka tanította meg. Ő volt köztünk az egyetlen a kórházban, aki nem a nehézségekről beszélt, hanem az Úrról. Pedig talán még rosszabb helyzetben is volt, mint mi. Ösztönösen kerestem a társaságát, mert miután ővele beszéltem, a sötét kivilágosodott bennem, és a szívem újra lángolt - átjárta a szeretet és a hála az iránt az Úr iránt, aki végig jelen volt az életemben, aki idáig elvezetett, aki megáldott ezzel a pici élettel, és megtanított hálát adni annak minden percéért, akármi várjon is még ránk. Az anyukának még a nevét sem tudom. Csak azt, hogy ő valóban segített: a puszta létezésével. Akkor, amikor a legmélyebben voltam; azért, mert átragyogott rajta Isten.

Széll-Rózsa Szilvia
2011/2.
 
 
0 komment , kategória:   Szeretet.  
Valentin napra szeretettel.
  2011-02-14 09:57:05, hétfő
 
 

Valentin nap
Van egy nap az évben,
Szerelmesek napja.
Piros szíves plüss maci
Ül a kirakatba.

Szív alakú párna,
Piros színű bögre,
Amire azt írták:
Szeretlek örökre.

Egy szál vörös rózsa,
Vagy egy egész csokor,
Annyi az ajándék,
Már-már sok a jóból.

Pedig a szerelmet
Jelezhetjük másképp.
Nem feltétlenül
kell ahhoz ajándék.
Szanyi Rosy


 
 
0 komment , kategória:   Szeretet.  
Jó éjszakát szép álmokat
  2010-11-11 17:21:27, csütörtök
 
 

 
 
0 komment , kategória:   Szeretet.  
Egy bögrényi szeretet
  2010-10-31 19:50:34, vasárnap
 
 
Egy bögrényi szeretet





Nem is olyan régen olvashattunk egy nagyszerű adakozási gyakorlatról, a ,,pöttyös bögre akcióról". Ismerősen hangzik?

Most újra bátorítom minden kedves nőtársamat, testvéremet, hogy kis odafigyeléssel legyünk nagy segítői a női missziós munkának. Az adakozásról gyakran nagy összegek jutnak eszünkbe, ám nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a szólást, miszerint sok kicsi sokra megy. Tényleg kicsire gondolok... Amikor hazamegyünk egy-egy vásárlós nap után, megtehetjük, hogy félretesszük a húsz- és ötvenforintosokat, például mindig ugyanabba a bögrébe. Ez nem pusztán a gyűjtés helye lesz, hanem az áldásé is, mert minden odaszánást Istenünk gazdag válasza követ.

Kicsinek, kevésnek tűnhet, amit megteszünk, de gondoljunk arra, hogy nem egyedül tesszük. Testvérnők szerte az országban ugyanezt gyakorolják, és amikor minden női körből, női csoportból beérkeznek az így összegyűjtött adományok a nőbizottsághoz, új lehetőség nyílik egy missziós feladatra vagy egy beteg támogatására, megajándékozására. Ugye, milyen egyszerű?

Legyünk részesei a nagy munkának, tegyük meg ezt a kis figyelmességet, és élvezzük, hogy használ az Úr az ő munkájában!
 
 
0 komment , kategória:   Szeretet.  
Az anyaság örömeiről
  2010-10-27 10:19:05, szerda
 
 




Az anyaság örömeiről



Már kora ifjúságomtól kezdve minden vágyam az volt, hogy majd nagycsaládom legyen. Magam is egy háromgyerekes családban nőttem fel. Most 34 éves vagyok, és három csodálatos kislány édesanyja. (Azóta megszületett negyedik gyermekük, egy kisfiú. — A szerk.) Kívánságom teljesült, és átélhetem azt, amit a zsoltáríró a 127. zsoltár 3. versében megfogalmazott: ,,Bizony, az Úr ajándéka a gyermek, az anyaméh gyümölcse jutalom."

Az anyaság különleges adomány. Gyermekeim nem az enyémek, Isten ajándékozta nekem őket. Ő akarta ezeket az új életeket, és ő teremtette őket - így lettem anyának kiválasztva. Hogy bánok ezekkel az ajándékokkal? Örülök gyermekeimnek? Elégedett vagyok velük? Elég figyelmet szentelek nekik?

Isten gyermekeimmel nemcsak csodálatos ajándékot készített, hanem egyidejűleg engem mint anyát nagy, felelősségteljes feladattal bízott meg.

- Szabad gyermekeimet minden erősségükkel és gyengeségükkel együtt elfogadnom.

- Szabad táplálnom, gondoznom, nevelnem őket.

- Szabad csodálatos dolgokat mutatnom nekik és a világban mindenféle tarkaságot és szépséget velük együtt lépésről lépésre felfedeznem.

- Szabad együtt sírnom velük és vigasztalnom őket, ha valami fáj nekik, és épp így szabad az örömtől sugárzó gyermekszemekbe beletekintenem. Ez egy csodálatos, különleges előjog!

- Szabad egyik percben játszópajtás, a másikban komoly beszélgetőtárs lennem.

- Szabad a nagy Istenről, az emberek iránti szeretetéről beszélnem nekik, igen, szabad Jézus Krisztussal megismertetnem őket, és már örülök annak, hogy hitük első lépéseiben segíthetem őket, ahogy Isten akarja.

- Szabad gyermekeimet meghallgatnom, időt és szeretet fordítanom rájuk, szabad bizalmat ébresztenem, reményt vetnem bennük. Szabad a bátorságot, az őszinteséget erősítenem bennük.

- Szabad gyermekeimért imádkoznom és nap mint nap az Úrra bíznom őket.

Az, hogy gyermekeimről gondoskodhatom, a legjobb életfeladat, még ha néha az erőm végéhez jutok is, és estére csak beesni tudok az ágyba. Soha nem éreztem gyermekeim miatt semmiben korlátozottnak magam, nem vágyakoztam a miattuk elvesztett szabadság vagy függetlenség után. Sokkal inkább nagy öröm számomra az anyaság, és mint Mária, kiválasztottnak érzem magam erre a felelősségteljes megbízatásra. Egyenesen elhívásnak érzem az anyaságot, amit hálatelt szívvel fogadok.

Gyermekeim az Úr ajándékai és egyúttal nagy feladat, amelyet nem egyedül kell véghezvinni.

Ezt szintén a Zsoltárban fedeztem fel: Az Úr áldása nyugszik rajta!

Ezért imádkozom naponta így:

Köszönöm, Uram, ezt a nagyszerű ajándékot, amit gyermekeimben adtál nekem. Csodálatos ajándék ezekért a gyermekekért élni, édesanyjuknak lenni. Örömmel fogadom ezt a feladatot, és a te erődre bízom magam, amit te adsz nekem. Gyermekeimet is a te csodálatos védelmedbe ajánlom, és kérem családunkra áldásodat minden új napon. Ámen.


Mitschelle (Bonyhay) Boglárka
lelkész (Karlsruhe-Durlach)
Forrás: Frauen Wege
 
 
0 komment , kategória:   Szeretet.  
Hogy szerethető legyek
  2010-08-21 07:56:12, szombat
 
 

Hogy szerethető legyek

"Uram, vigyázz rám, hogy öregségemben is szerethető legyek. Fékezd meg túlbuzgóságomat, amellyel azt képzelem, hogy nekem minden témához mindig mondanom kell valamit. Szabadíts meg attól a jószándékú segíteni akarástól, mellyel mindig én akarom elrendezni mások elrendezetlen ügyeit. Ne vegyem zokon, ha az emberek beavatkozásnak nevezik az én segíteni akarásomat.Taníts meg arra, hogy okos legyek, ne csak okoskodó. Legyek mindig kész a szolgálatra, de a mellőzést is el tudjam fogadni. Sok bölcsességet halmoztam fel hosszú életemben, és nagyon sajnálom, hogy ezt nem tudom másoknak továbbadni. Beletörődöm ebbe Uram, de ugye megérted azt a kérésemet, hogy legalább néhány barátom maradjon mellettem ezekben az utolsó években. Taníts meg arra, hogy tudjak hallgatni a betegségeimről és nehézségeimről. Ezek évről-évre növekednek, és velük együtt nő bennem a hajlandóság is, hogy mindig erről beszéljek. Nem merem azt a nagy kegyelmi ajándékot kérni Tőled, hogy őszinte együttérzéssel tudjam hallgatni másoknak a betegségeikről szóló folyamatos panaszkodását. De legalább arra adj erőt, hogy türelmesen végighallgassam őket. Azt sem merem kérni, hogy halványodó emlékezőtehetségemet erősítsd vissza olyanná, amilyen régebben volt. Inkább azt kérem, hogy adj nekem több szerénységet és kevesebb magabiztosságot, amikor előfordul, hogy mások ugyanarra az esetre másként emlékeznek, mint én. Ajándékozzál meg azzal a csodálatos bölcsességgel, amely beláttatja velem, hogy én is tévedhetek. Taníts meg arra, hogy előitéletektől és irígységtől mentesen fel tudjam fedezni az utánam következő nemzedékek igazát, és ajándékozd nekem azt a derűs szabadságot, hogy sok jót tudjak mondani a fiatalokról. Tölts be úgy a te szereteteddel, hogy vénségemben is szívesen szóba álljanak velem az emberek."/ Részlet a Szeretet-naptár-ból/
 
 
0 komment , kategória:   Szeretet.  
Elgondolkoztató dolgok .
  2010-05-13 15:38:50, csütörtök
 
 


Elgondolkoztató dolgok ...

Tudod-e, hogy az az ember, aki lelkileg erősnek tűnik, az valójában érzékeny és gyenge?

Tudod-e, hogy azok, akik azzal foglalkoznak, hogy másokat védenek,
azoknak van a legnagyobb szükségük védelemre?

Tudod-e, hogy a három legnehezebbem kimondható dolog a ,,Szeretlek!", ,,Bocsáss meg!" és ,,Kérlek, segíts!"?

Tudod-e, hogy azok, akik pirosba öltöznek, azok rendelkeznek a


legnagyobb önbizalommal?

Tudod-e, hogy azok, akik sárgába öltöznek, azok a legelégedettebbek a külsőjükkel?

Tudod-e, hogy azok, akik feketébe öltöznek, azok nem akarnak látszani, és segítségre és megértésre vágynak?

Tudod-e, hogy ha valakin segítesz, az a segítség visszakerül hozzád?

Tudod-e, hogy sokkal könnyebb valamit leírni valakinek, mint a szemébe mondani, de sokkal értékesebb a szemébe mondani?

Tudod-e, hogy ha valamit becsületesen kérsz, az a kérésed teljesül?

Elérheted, hogy az álmaid teljesüljenek, mint a szerelem, gazdagság, vagy az egészség. Ha igazán kéred, és hiszel is benne, meg leszel lepődve, mi mindent meg tudsz tenni.

Érdekes, nem?

Most a barátság a te kezedben van. Küldd el mindenkinek, és ne törődj vele, hogy tovább küldik-e vagy sem. Nekem is, ha én is a barátod vagyok!

Megtudod, ki kész a segítségre.
 
 
0 komment , kategória:   Szeretet.  
Szeretet
  2010-04-08 19:24:27, csütörtök
 
 

Szeretet

Míg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ és vonalakat karcolt az autó oldalára.
Haragjában, a férfi megfogta a gyermek kezét és többször ráütött, nem ismerve fel, hogy a francia kulccsal üti.
A kórházban a gyermek elveszítette az összes ujját a törés miatt. Mikor a gyermek megkérdezte az apját, szemében fájó tekintettel :... Apa mikorfognak visszanőni az ujjaim?
Az apa felismerve tettének súlyát, szólni sem tudott.
Visszament az autójához és többször belerúgott.
Saját cselekedetétől feldúlva leült az autó elé és a karcolásokat nézte.
A gyermek azt írta:..."SZERETLEK APA!"
A tárgyak használatra vannak, az emberek szeretetre! A probléma a mai világban az, hogy az EMBEREK VANNAK HASZNÁLVA ÉS A TÁRGYAK SZERETVE!
Legyünk óvatosak és tartsuk emlékezetünkben ezt a gondolatot:...
A tárgyak azért vannak, hogy használjuk, az emberek pedig hogy szeressük őket!
Légy ura érzelmeidnek:
- vigyázz a gondolataidra, szavak lesznek belőlük,
- vigyázz a szavaidra, cselekedetek lesznek belőlük,
- vigyázz a cselekedeteidre, megszokások lesznek belőlük,
- vigyázz a megszokásaidra, szenvedély lesz belőlük,
- vigyázz a szenvedélyedre, rabsággá és végzeteddé válhat!
A harag és a szeretet nem ismernek határt. Válaszd a szeretetet, hogy szép és kedves életed legyen!
Ezért tart ott az emberiség ahol most. Köszönöm azoknak,akik kitették ezt!
TEDD KI TE IS,HOGY TÖBBEN ELOLVASSÁK EZT A TÖRTÉNETET,ÉS GONDOLKODJUNK EL AZON MILYENEK IS VAGYUNK
 
 
1 komment , kategória:   Szeretet.  
     1/18 oldal   Bejegyzések száma: 176 
2017.10 2017. November 2017.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 7 db bejegyzés
Összes: 16347 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1130
  • e Hét: 7478
  • e Hónap: 31838
  • e Év: 367199
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.