|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 5
|
|
|
|
|
|
2018-01-30 14:01:55, kedd
|
| |
| |
Tizenöt éve,mintha tegnap történt volna. Tisztán emlékszem és azóta cipelem a bűntudatot.
Tudtam hogy így lesz, és fájt de tartottam magam. mert a gyermekeim kicsik, vagy inkább túl fiatalok voltam ahhoz hogy gyengének lássanak...
Bánt hogy nem költöztettelek hozzánk amikor beteg lettél, mert nem akartam, hogy végignézzék....Inkább ingáztam éjszakákon át sötét szőlőhegyek között, hogy ott legyek ha szükség lenne rám.
Egyszer mégis elkéstem. Leestél az ágyról és már vitt is mentő. Akkor még nem tudtam, hogy a combnyak törés csak a kezdet, A csontjaidat már pusztította a kór: heteken belül tört a vállad, a csigolyád.... és minden újabb megpróbáltatásból hősként felálltál.
Annyira hogy hamarosan elkézdék a kemót. és a betegszálltók ottfelejtettek a kényelmetlen műanyag széken órákig, Milyen szenvedés lehetett tele csavarokkal és tele mérgekkel.....
Akkor azt tanácsolták, a következő kezelésre inkább feküdj be.
Nem kellett volna... Hogy túl nagy dózis mérget kaptál, vagy benne volt a levegőben?
Azon a körházi osztályon gyakori vendég volt a halál. És elvitt téged is ,csak váratott még kicsit. Hiába voltam naphosszat melletted már nem tudtam segíteni.Gyanúl kellett volna hogy legyen amikor több napi öntudatlanság után felkeltél zuhanyozni. Azt hittem jobban vagy, pedig csak tisztán akartál a halálba lépni...Aznap korábban hagytam ott a kórtermet, mert előtte napokon át bezártak és az alagsoron át bóklászva jutottam csak ki a kórházból, de aznap nem akartam maradni...Talán éreztem, talán nem akartam végignézni ahogy elmész. És mire hazaértem már várt a telefon, hogy elmentél...
Azóta bűntudattal élek. Megtettem-e mindent? Mit tehettem volna másképp? Vissza kellett volna utasítanom a kemoterápiát? és vajon az életedet vagy a szenvedésedet hosszabbítottam volna -e meg? Mindenütt ott voltak az áttétek....
Remélem ahova mentél már nincsenek fájdalmak és talán nem haragszol rám. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Saját fotó |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2013-12-03 12:41:12, kedd
|
| |
| |
Azt hiszem létezik erősebb kötőanyag a betonnál: és ez a bizalom.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Saját fotó |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-02-27 00:50:32, hétfő
|
| |
| |
Nem tudom, hogy vannak-e
párhuzamos életek
vagy kapok-e még esélyt
hogyi tt e a Földön élhetek.
Csak annyit tudok minden eddiginél jobban
hogy a szívem érted hevesebben dobban.
A szemem a szépség szemüvegén lát,
Érintés nélkül is érzem az aurád.
És lehet hogy a gátlás elég erős fék,
nem tudom a félelmeim elengedni még.
Mi van ha Te nem ugyanezt érzed?
Ha a pillantásom most is félreérted?
Akkor is tudom. Nem hiszem , nem érzem,
kell hogy esélyt kapjunk itt e földi létben.
Vagy valahol egy másik világban
Kinyíljunk együtt két szál virágban.
Legyünk madarak kik párban repülnek
Hangok, mik egy dalban egyesülnek...
vagy csak két ,boldog ember a fényben
Ki elég majd egy forró ölelésben.
(La Ma) |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Saját fotó |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-05-16 09:34:47, péntek
|
| |
| |
ELKAPTAM A NAPFELKELTÉT...
Először szürkés vöröses az ég alja. Már világos van, de a napkorong még bukkanT fel a láthatáron. Aztán előbújik és narancsszínben töndököl minden, ,
De pár perc múlvamár olyan fényesen tündököl, szinte megvakít....
Szeretem nézni.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Saját fotó |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 5
|
|
|
|
2018. április
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
35 db bejegyzés |
| e év: |
173 db bejegyzés |
| Összes: |
6631 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 703
- e Hét: 6602
- e Hónap: 22238
- e Év: 119751
|
|
|
xMagazin
Offline
