Regisztráció  Belépés
jaksika.blog.xfree.hu
"Nemes szép élethez nem kellenek nagy cselekedetek, csupán tiszta szív és sok sok szeretet" J.I. Jaksika
1951.07.31
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/10 oldal   Bejegyzések száma: 98 
Amikor nem értjük Istent
  2012-12-25 19:50:24, kedd
 
 



1,24 József pedig... úgy cselekedett, ahogyan az Úr angyala parancsolta neki... (Máté)

Nem tudjuk, mi történt Józseffel. Szerepe az első felvonásban annyira létfontosságú, hogy elvárnánk, hogy a dráma hátralévő részében is találkozzunk vele.

Azonban a tizenkét éves Jézus templomi látogatása kapcsán tett rövid utalást leszámítva, nem tesz róla említést a Biblia. Élete hátralevő részével kapcsolatban csak találgathatunk, és magunkra maradunk a kérdéseinkkel.

Az első kérdésem Betlehemmel kapcsolatban lenne. Tudni szeretném, mi járt József fejében azon az éjszakán. Imádkozott? Vajon mit mondhatott?

,,Nem így terveztem, Istenem. Egyáltalán nem. A gyermekem istállóban születik? Nem így képzeltem. Azt gondoltam ott lesz az egész család. Ott lesznek a nagymamák. A szomszédok az ajtó előtt toporognak, a barátok, pedig az oldalamon. Úgy gondoltam, hogy a kisded sírása betölti majd a házat. Vállba veregetnek. Hangos nevetés. Ünneplés.

Én így képzeltem.

De most, nézd, mi van. Egy legelőn vagyunk. Ki fog ünnepelni velünk? A csillagok?

Ez így nincs rendben. Milyen egy férj vagyok én? Nem tudok gondoskodni a feleségemről. Még egy bábát sem sikerült kerítenem neki. Fájdalmának egyedüli tanúi a csillagok.

Valamit elmulasztottam, vagy rosszul csináltam?

Amikor az angyalt küldted, aki a születendő gyermekről beszélt - hát... nem így képzeltem. Elképzeltem a jeruzsálemi templomot, a papokat, és az embereket, akik összegyűlnek, hogy tanúi legyenek a nagy eseménynek. Parádé. Ünnepi lakoma. Mégis csak a Messiásról van szó!

Vagy ha már nem Jeruzsálem, akkor esetleg Názáret? Názáret nem lett volna jobb? Legalább ott van a házam és a vállalkozásom. De itt? Mim van nekem itt? Egy kimerült öszvér, egy adag tűzifa és egy lábas forró víz. Én nem így akartam! Nem így akartam, hogy a fiam...

Bocsánat. Megint elfelejtettem. Ő nem az én fiam. A Tiéd...

A gyermek a Tiéd. A terv a Tiéd. Az ötlet a Tiéd.

Mégis, olyan nehéz, Istenem... Ács vagyok. Összerakok dolgokat. Lekerekítem az éleket. Kétszer mérek, mielőtt egyszer vágnék. A meglepetések nem jó barátai az építőnek. Szeretem ismerni a tervet. Szeretem látni a tervet, mielőtt nekikezdek.

De most nem én vagyok az építő, nem igaz? Ezúttal szerszám vagyok. Egy szerszám a Te kezedben. Tiéd a projekt, nem az enyém.

Fura, hogy kétségbe vonlak. Bocsáss meg a küszködésemért. A bizalom nem könnyű nekem. De soha sem mondtad, hogy könnyű lesz, igaz?

Még egy utolsó dolog, Istenem. Már küldtél egy angyalt. Esetleg nem lehetne, hogy küldesz megint egyet? Vagy ha nem angyalt, akkor legalább egy embert. Senkit sem ismerek errefelé, és jól jönne valami társaság. Talán a fogadós, vagy egy utazó? Még egy pásztor is jó lenne."

Vajon József mondott valaha ilyen imát? Talán igen. Talán nem.

Te azonban talán már mondtál.

Te talán voltál már olyan helyzetben, mint József. Ott álltál aközött, amit Isten mond, és aközött, amit a józanész mond. Megtetted, amit Isten mondott neked, és most azon tűnődsz, tényleg Ő volt e egyáltalán, aki szólt hozzád. Belemerengtél a kétség fekete éjszakájába. És olyasfajta kérdéseket tettél fel, mint József.

Megkérdezted, vajon még mindig a jó úton vagy-e. Megkérdezted, vajon balra kellett volna-e fordulni ott, ahol te jobbra fordultál. És megkérdezted, vajon van-e egyáltalán valamiféle terv a sok rossz történés mögött. A dolgok nem úgy alakultak, ahogyan képzelted.

Mindannyian tudjuk, mit jelent fény után kutatni az éjszakában. Nem feltétlenül kint a mezőn egy istállóban, hanem talán a sürgősségi osztályon. Az útszélen. A temetőben. Feltettük a kérdéseinket. Megkérdőjeleztük Isten tervét. Közben azon tűnődtünk, Isten mit miért tesz.

Nem a betlehemi égbolt az első, ami egy összezavarodott vándor kétségbeesett eszmefuttatásának fültanúja volt. Ha ugyanazokat a kérdéseket teszed fel, amiket József, hadd biztassalak arra, hogy tedd is meg ugyanazt, mint József. Engedelmeskedj. Engedelmeskedett az angyal szavának. Engedelmeskedett, amikor Isten küldte.

Engedelmeskedett Istennek.

Engedelmeskedett, amikor tiszta volt az égbolt.

Engedelmeskedett, amikor sötét volt az égbolt.

Nem hagyta, hogy a benne lévő zűrzavar engedelmessége útjába álljon. Nem tudott mindent, de mindent megtett, amit tudott. Bezárta a boltját, felpakolta a családját, és egy másik országba költözött. Miért? Mert Isten azt mondta, hogy ezt tegye.

Józsefhez hasonlóan, te sem látod az egész képet. Józsefhez hasonlóan, a te feladatod is az, hogy meglásd amint Jézus eljön a te világodba. És Józsefhez hasonlóan, két lehetőséged van: engedelmeskedsz vagy nem. Mivel József engedelmeskedett, Isten arra használta őt, hogy megváltoztassa a világot.

Isten ma is Józsefeket keres. Olyan férfiakat és nőket, akik hiszik, hogy Isten nem adta fel ezzel a világgal kapcsolatban. Olyan mindennapi embereket keres, akik egy nem mindennapi Istent szolgálnak.

Lehet, hogy Isten nem válaszolta meg József minden kérdését. Azonban a legfontosabb kérdését megválaszolta. ,,Istenem, még mindig itt vagy velem?" Az Isten-gyermek felsírt, és megjött a válasz.

,,Igen. Igen, József. Itt vagyok veled."

Nagyon sok kérdés van, amire nem fogunk választ kapni, mindaddig, amíg haza nem érkezünk. De van egy kérdés, amit sohasem szükséges megkérdeznünk. Vajon Isten törődik velünk? Vajon számítunk Neki? Még mindig szereti a gyermekeit?

Az istállóban született kisded csöppnyi arcán keresztül azt mondja, hogy igen.

Igen, a bűneid megbocsáttattak.

Igen, a neved fel van írva a mennyben.

Igen, a halál legyőzetett.

És igen, Isten belépett a világodba.

Immánuel. Velünk az Isten.


 
 
0 komment , kategória:   H. Hit.  
Kívánok nagyon szép napot
  2012-02-21 12:32:46, kedd
 
 

 
 
0 komment , kategória:   H. Hit.  
Isten legnagyobb áldása ....
  2011-12-07 14:35:21, szerda
 
  Isten legnagyobb áldása az örök élet


"Ha ti megmaradtok az én beszédemben, bizonynyal az én tanítványaim vagytok;
És megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket."
(János 8:31-32, Károli ford.)


AZ IGAZSÁG MEGISMERÉSE VALÓDI SZABADSÁGHOZ VEZET


Szabadság! Milyen nemes, felemelő érzés! Minden kor emberei vágytak rá, hogy megismerjék az ízét, belekóstoljanak, és megszerezzék maguknak. De sajna, mily keveseknek adatott is ez meg.

A valódi szabadság Istentől jön, Aki Ő maga is egy páratlan, szuverén és szabad Isten, nem kötik földi korlátok, nem kötik a pillanattól vezérelt, imbolygó gondolatok, mint az embert.

És nem köti Őt a tér és az idő, mert felette áll mindennek. Ő a szeretet szabadságában él ősidők óta, és mindörökké abban is fog lakozni. Na és persze az Őt szeretők szívében.

Hogy miképpen lehetséges Istennek a maga valóságában és teljességében élni örökkévalóság óta, ezt jelenleg még emberi ésszel felfogni nem tudjuk. Mert a mi számunkra, a gondolataink ujjai közül szétcsúszik a szellemvilág láthatatlan birodalma.

De tudjuk hogy létezik.

Szomorú tény, hogy az emberiség leginkább ennek a szellemvilágnak a negatív hatásait ismerte meg, és abból kapott inspiratív instrukciókat.

Ezért is szomorú a történelme, és nem a felebaráti szeretet áldott emlékű remekművei töltik be azokat a képzeletbeli és valóságos halmokat, amiket a háborúkban elesett hősök sírjaiként ismerünk.

Az ismeretlen katona sírja mellett felsorakoznak az ismeretlen polgári személyek sírjai is, amelyek áldozatul estek az emberiség mellécsúszott irányvezetésének, és hatalom-hóbortjainak. Alighanem, mert a vezetői önnön elveiknek rabszolgái voltak, és nem ismerték meg az igazságból fakadó valódi szabadságot.

Az ember szabadságra lett teremtve, Istentől megáldott szabadságra, amely távol tart minden olyan kényszerű körülménytől, amely alá kerülve rabbá és kiszolgáltatottá válik az ember.

Fájdalmas tény, hogy amint ezt a szabadságot megkapta, megízlelte, és általa rácsodálkozott a teremtés gyönyörűségeire, el is vesztette azt nyomban. Mert hallgatott egy rosszat sugalló gondolatra, amely a jóság csillogó ábrándjaiba volt becsomagolva.

És akkor kezdetét vette az emberi történelem kallódástól és csellengéstől terhes útkeresése. Egy boldogabb és szebb jövő felé, de immár Isten nélkül, az Ő útbaigazító tanácsai nélkül, az Ő szeretetének az oltalmazó, szívben való hordozása nélkül.

Nemzedékek jöttek-mentek, a történelem viharaiban népek emelkedtek fel és hanyatlottak alá a sors iróniájának kénye-kedve szerint. És csak kevesen tudtak megkapaszkodni biztos szavakban, igaz támaszra kevesen leltek a művészetek csalóka illúzióiban.

Hiszen csak röpke, emberi gondolatívek magaslata az egész, rivaldafényben szárnyaló szavak kellemetessége, melyek széthullanának a semmiben, ha az időtlenség megragadására hivatott betűk kavalkádja nem őrizné meg őket.

Vannak azonban másféle betűk is, Istentől ihletettek, amik bölcs sorokba rendezetten sorakoznak az emberiség Nagy Ajándékkönyvében, a Bibliában. Ott szólal meg számunkra Isten, ott szólal meg számunkra a hang, amely hazahív minket, az örök hazába, abba az otthonba, ahol már letehetjük azokat a terheket, amiket megfáradtan cipelünk már évek, évszázadok, évezredek óta.

Jézus Krisztus mondja:

,,Jőjjetek én hozzám mindnyájan, a kik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket.

Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek.

Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű." (János 11:28-30)

Az Isten örök életre teremtett bennünket, egy vég nélküli kapcsolatra, hogy azt Vele és szeretteinkkel töltsük egy paradicsomi földön.

És hogy sokakat nem vonz az örök élet, fiatalon, szépen, egészségesen, bajoktól és félelmektől mentesen, - ez nem az Isten, hanem az egyes ember egyéni tragédiája.

VÉLEMÉNYEK AZ ÖRÖKKÉVALÓSÁGRÓL

Almási Kitti szerint ,,tönkretenne minket az örök élet tudata".

- ,,Súlyos szorongáshoz vezetnének az örök élet bizonytalan határai" - vélekedik Almási Kitti pszichológus. - ,,Az életnek nemcsak napos oldala van, hanem igen nehéz szakaszai is, amiket könnyebb úgy átvészelni, ha az ember tudja: nemsokára változik a helyzet.

Az persze előnyös, hogy a jó fizikai állapot révén megnyúlik az a korszak, ami most igen rövid: az, amikor az ember már megalapozta az egzisztenciáját, felnevelte a gyerekeit, és végre megpihenhet egy kicsit. Ám szükségszerű, hogy egyszer vége az életnek."

De a szociológus is borzalmas következményekkel számol.

,, - Ez olyan társadalmi problémákat fog okozni, amelyeket el sem tudunk most képzelni" - veti előre Zsolt Péter.

- ,,Mi lesz a fiatalokkal? Hol fognak dolgozni, ha az idősek nem mennek nyugdíjba? Mi lesz azokkal, akik egyébként se tudnak mit kezdeni az életükkel, és önpusztító életmódot folytatnak? Tudjuk, hogy az emberélet évszázadok óta folyamatosan egyre hosszabb lesz. De nem egyik napról a másikra, hanem lassan, fokozatosan. A nanotechnológiával kezelt emberek azonban már nem a mostani emberek lesznek: ők már egy másik, újabb faj képviselői."

Soma szerint ,,nincs baj a hosszú élettel, feltéve, ha az ember képes megfelelően kihasználni azt."

Juhász Tamás és Kabók Dániel hamar egy álláspontja jutott:

- ,,Kéne látni, hogyan néz ki egy több száz éves ember. Ha megfizethető lenne mindenkinek ez a technika, akár a családunknak is, akkor jó lenne, de mi lesz a népességszaporulattal? Nekünk elég lenne egy jó kilencven év is."

Kumánovich Balázs testvérének, Eszternek mutatja, hogy az örök élet birtokában akár űrutazásra is indulhatnának:

- ,,Nem biztos, hogy jó lenne olyan sokáig élni, mert megunnánk. Talán kétszáz évig elég lenne. Mit lehet csinálni több száz évig egy űrhajóba zárva? Lehet, hogy ott lenne elegünk a hosszú életből!"

,,Átokká válik a halhatatlanság"

Kecsegtető ajánlat ez az örök élet, különösen, ha megtudják oldani, hogy az elfáradt, elöregedett ,,alkatrészeket" újra cseréljék, így a betegség messze elkerüli az embert, és mindig fitt, erős marad. Ki ne szeretne így örökké élni?

Éppen azt kapnánk ajándékba, amiből mindig a legkevesebb van: az időt! Végre mindenre ráérnénk, lehetne terveket szőni évtizedekkel előre, és nyugodtan neki lehetne vágni egy Mars-utazásnak.

Csakhogy az első örömöt követi számos kérdés. Ebben az esetben nem születnének többé gyerekek? Ha meg születnek, mennyien férünk el a földön? A gyilkosok, gazemberek, életünk megkeserítői ugyanúgy örök élethez jutnának? Ki dönthetné el, hogy az egyik ember jó, megérdemli az életet, a másik meg mihaszna, pusztuljon?

Az örök élet alighanem ismét csak pénz kérdése lesz: akinek van, meg tudja magának vásárolni a nanotechnológiát, akinek meg nincs, az mehet a temetőbe.

Ha csak az ügyesebbek, okosabbak, tisztességesek lennének gazdagok, mondhatnánk, hogy működik a természetes kiválasztódás, csakhogy a pénz nem mindig érdemek szerint oszlik el. És mi lesz a szeretteinkkel, barátainkkal? Végig kell néznünk, amíg itt hagyják e földi világot, amíg mi cserélgetjük a szerveinket?

,,Félünk a haláltól, pedig valójában az elmúlás teszi oly értékessé mindazt, amink van, beleértve az időt. Az elmúlás ad helyet az újnak, a változásnak, az élet örök körforgása jelenti a fejlődést. A halál az élet része, nem mondhatunk le róla.

Jó lenne sokáig élni egészségben, szeretetben és örömben. De az örök élet ígérete inkább büntetés. Az Istent játszó emberiség büntetése." (Zimber Szilvia) - [Örök életet hoz az embereknek a nanotudomány, Bors, 2009. okt. 5.)

Híven tükrözik ezek a nyilatkozatok az ismeretlen jövő felé forduló, vágyaktól teli útkeresés emberi bizonytalanságát, rossz emlékek szája íze kedvrontóként bukkan a felszínre, mint sötétzöld vízből az iszap fáradt buboréka, hogy végre nehéz terhét a szabadba lehelje.

Örök élet? Ha meg lehet venni, akkor nem-e ismét a nehéztüzérségű fehérgallérosoké lenne a világ? És a végtelen időre prolongált politikai pártmarakodások aszott talajú, feltöredezett lápjává? A hazugság művészetéből átfordul-e a józan ész kereke az igazság művészetébe?

De hol van az igazság, hiszen a világban sehol sem találni?! Ahol a pénz az úr, az isten, ott a tudomány is annak a szolgája, aki megveszi neki a bársony zubbonyt, s oly csillagot tesz a homlokára, mely a szűk elit kedvenc színével meghatározott irányba sugárzik.

Pilátus is rákérdezett kora nyavalyáitól gyötörten: - ,,Mi az igazság?" (János 18:38), és azután kitért előle és elfordult tőle.

Gyávák közt is utolsó aki visszahőköl, mert jobb sorsra érdemes a legdrágább vér által megváltott világ. Az emberiség világa. A szomjazóké, az éhezőké, a jóságot elsőrendűként megbecsülőké, a tisztességet hellyel kínálóké.

Akik meghallják a hívó szót, egy elvesztett világ újra és mindig hazaváró szavát:

,,Ha meg akár jobbra, akár balra letérnél, füled hallani fogja mögötted figyelmeztető szavát: ,,Ez a helyes út, ezen járjatok!" (Ézsaiás 30:21)

És nem a nanotechnológia, és nem a bölcs méhű tudomány, nem a kitüntetett tudás fogja elhozni az elöregedett alkatrészek örök üdeségét és alkonyatba sosem hajló fittségét, hanem a Teremtő megingathatatlan igazmondó szava, aki megígérte az örök élet bizonyosságát reménységgel teli hajnalok előtt. (vö. Titusz 1:2)

,,Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te ígéd igazság." (János 17:17)

,,De új eget és új földet várunk az ő ígérete szerint, a melyekben igazság lakozik. Annakokáért szeretteim, ezeket várván, igyekezzetek, hogy szeplő nélkül és hiba nélkül valóknak találjon titeket békességben." (2Péter 3:13-14)

Hittel ragadhatók meg ezek a szavak, és a hit Isten ajándéka az Őt szomasan keresőknek. Kell hát hogy méltónak találja magát az ember arra az új világra, amelyet Isten készít az Őt szeretőknek.

,,Vessző kél majd Izáj törzsökéből, hajtás sarjad gyökeréből.

Az Úr lelke nyugszik rajta: a bölcsesség és az értelem lelke; a tanács és az erősség lelke; a tudás és az Úr félelmének lelke, s az Úr félelmében telik öröme.

Nem aszerint ítél majd, amit a szem lát, s nem aszerint ítélkezik, amit a fül hall, hanem igazságot szolgáltat az alacsony sorúaknak, és méltányos ítéletet hoz a föld szegényeinek. Szája vesszejével megveri az erőszakost, s ajka leheletével megöli a gonoszt. Az igazságosság lesz derekán az öv, s a hűség csípőjén a kötő.

Akkor majd együtt lakik a farkas a báránnyal, és a párduc együtt tanyázik a gödölyével. Együtt legelészik majd a borjú s az oroszlán, egy kis gyerek is elterelgetheti őket.

Barátságban él a tehén a medvével, a kicsinyeik is együtt pihennek; és szalmát eszik az oroszlán, akárcsak az ökör.

A csecsemő nyugodtan játszhadozhat a viperafészeknél, s az áspiskígyó üregébe is bedughatja a kezét az anyatejtől elválasztott kisgyerek.

Sehol nem ártanak, s nem pusztítanak az én szent hegyemen. Mert a föld úgy tele lesz az Úr ismeretével, mint ahogy betöltik a vizek a tengert." (Ézsaiás 11:1-9)

,,Ezután láték új eget és új földet; mert az első ég és az első föld elmúlt vala; és a tenger többé nem vala.

És én János látám a szent várost, az új Jeruzsálemet, a mely az Istentől szálla alá a mennyből, elkészítve, mint egy férje számára felékesített menyasszony.

És hallék nagy szózatot, a mely ezt mondja vala az égből: Ímé az Isten sátora az emberekkel van, és velük lakozik, és azok az ő népei lesznek, és maga az Isten lesz velük, az ő Istenük.

És az Isten eltöröl minden könnyet az ő szemeikről; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.

És monda az, a ki a királyiszéken ül vala: Ímé mindent újjá teszek. És monda nékem: Írd meg, mert e beszédek hívek és igazak." (Jelenések 21:1-5)

Amikor Krisztus elindult utolsó útjára a Kálvária előtt, sírtak az angyalok, és a távoli szomorúfüzek leveleit remegtette a rideg szél.

A tömeg nagy része ujjongott, és keveseknek a szívébe markolt a szilánkos fájdalom, azoknak, akik naponta követték őt, hallgatták tanítását és megfogadták útbaigazítását. Akik lelkükben Istentől születtek.

,,Atyám, ha akarod, vedd el tőlem ezt a poharat, mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied." (Lukács 22:42)

Akkor múlt el egy régi világ és született egy új, amelyben igazság lakozik mindenki számára, aki hitet gyakorol a szeretetnek e legnagyobb megnyilvánulásában.

,,Mert az Isten annyira szerette a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy mindaz, aki hitet gyakorol benne, el ne pusztuljon, hanem örök élete legyen." (János 3:16)

Mi akadályozhatja meg Önt, vagy bárkit abban, hogy az igazságnak ezt az útját válassza Krisztust -követő életcélként? Hogy megragadja az igazi szabadságot, és elutasítsa a hamisat, amely a bűn és a halál rabszolgaságában tartja azt, aki behódol neki?! Távol legyen!

,,Ki szakíthat el bennünket Krisztus szeretetétől? Nyomor vagy szükség? Üldöztetés vagy éhínség, ruhátlanság, életveszély vagy kard? Amint meg van írva: Minket minden időben teérted irtanak, s vágójuhok módjára tartanak.

De mindezeken diadalmaskodunk őáltala, aki szeret minket.

Biztos vagyok ugyanis benne, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmasságok, sem magasság, sem mélység, sem egyéb teremtmény el nem szakíthat bennünket Isten szeretetétől, amely Krisztus Jézusban, a mi Urunkban van." (Róma 8:35-39)

A búcsúzásnál, mielőtt Jézus eltávozott volna tanítványaitól a szellembirodalomba mennyei Atyjához, kedvesen megkérdezte Pétertől:

,, »Simon, János fia, szeretsz-e engem?« (János 21:17)

Péter így válaszolt:

,, Igen, Uram; te tudod, hogy én szeretlek téged. Monda néki: Őrizd az én juhaimat!" (János 21:16)

Mi valamennyien őrzöttek és őrizők is vagyunk egyaránt. Meg kell őriznünk magunkat és másokat is méltónak az Isten szeretetére. Ezért hát a kérdés nekünk is szól. Kétezer év távlatából, de a szív szeretetének közelségéből.

Válaszoljunk hát úgy rá, ahogy a lelkünket megindítják Jézusnak fülünkbe csengő, azóta is hazahívó szavai:

Te vagy nékem a gyönyörűség,
évezredek óta ringatott hűség,
akiért kínhalált halni érdemes,
akinek tekintete szelíd, alázatos és nemes.
Jászolban születtem, Betlehemben,
szeretsz-e engem?

Atyám házában telt el gyermekkorom,
az elveszett Paradicsomot néked visszahozom.
Hogy boldog lehess, mutatok sok csodát,
viselem éretted a töviskoronát,
a szeggel ütött lyukat a kezemben,
szeretsz-e engem?

Nem hagyom kihűlni soha csókodat,
visszaparancsolom a lángpallosú kérubokat.
Legyen ingyen való kegyelemből az áldás,
szívedben érlelt igazgyöngy a megváltás,
Salamon lilioma se viruljon szebben,
szeretsz-e engem?

Íme, ajtódnál állok és zörgetek,
jó pásztorként jó magot benned elvetek.
Hagyod-e, hogy a mag útszélre hulljon,
vagy semmirekellő tövisek közt megfúljon,
és elszáradjon nagyvilági kényelemben,
szeretsz-e engem?

Legyél nékem örök gyönyörűség,
soha el nem múló, megszentelt hűség,
akiért visszatérni a mennyből érdemes,
akinek jelleme szelíd, alázatos és nemes,
mert újjászületett az én Istenemben,
szeretsz-e engem?

 
 
0 komment , kategória:   H. Hit.  
Október 29.
  2011-10-29 20:01:20, szombat
 
 

Én vagyok az első és az utolsó, rajtam kívül nincs
isten. (Ézs 44,6)

Kegyelem néktek és békesség attól, aki van, és aki
volt, és aki eljövendő. (Jel 1,4)


Mt 5,17-24 -- Jób 6,1-30




Amely szolga tudta Ura akaratát és nem végezte el,
sokkal büntettetik meg.
Lukács 12,47

Uram!
Vérzivataros időkben, de az egyéni élet nehéz
fordulatai közben is gyakran bajos fölismerni Isten
akaratát. Szenvedélyek fölkavart porfellege, a
sorsbizonytalanság sötét éjszakája eltakarja a szem
elől ezt a szent akaratot. Így mulasztja el az ember
ennek az akaratnak a teljesítését, vagy éppen
keresztezi azt.
Úgy hiszem: ez minden ember vallomása, ha őszintén
beszél. Magam mindenesetre megvallom előtted. Mai
mondatodban van valami fölmentő hang az eltévelyedett
ember irányában.

Uram!
Ne engedd elringatnom lelkemet ezzel a gondolattal.
Mert viszont Isten akaratát a legtöbbször egészen
világosan látom. Parancsolatai - ezek az egyszerű és
mindenki által érthető rendelkezései - az én számomra
sem megfoghatatlanok. Mégis áthágom őket. Nem is
egyet. Többet. Sorozatosan. Itt nincs mentségem. A Te
szavad hatálya alá tartozom: "Sokkal büntettetik meg."
Addig büntess és addig téríts magadhoz, Uram, amíg
megváltozhatatlan ítéleted elé nem kerülök. Amíg tart
kegyelmed ideje. Tedd számomra szentté mennyei Atyám
akaratát.

 
 
0 komment , kategória:   H. Hit.  
Kik a baptisták?
  2011-10-01 22:32:27, szombat
 
  Kik a baptisták?




A kétezer éves keresztyénség ideje alatt a reformációval egy időben jött létre az a bibliai alapelveket követő evangéliumi ébredési mozgalom (anabaptizmus), melynek mai utódai vagyunk. Magyarországra több mint 475 évvel ezelőtt érkezetek Svájcból az első baptista hitelveket valló misszionáriusok, akik közül sokan hitük miatt mártírokká lettek.

bemerités.


A népegyházi protestáns hittestvérektől a baptistákat az különbözteti meg, hogy a bibliai hitvalló felnőtt keresztséghez ragaszkodnak, és azt, Jézus példáját követve, vízbe való teljes alámerítéssel gyakorolják. Innen kapták az újszövetségi görög nyelvből eredő nevüket is: baptista = bemerítve keresztelő.

Legnagyobb létszámban a baptisták az amerikai kontinensen élnek. A nagyvilágon élő baptisták száma - családtagjaikkal együtt - megközelíti a százmilliót. Hazánkban 150 éve működik szervezett formában a baptista misszió. Jelenleg kettőszázezerre tehető a Kárpát-medence területén élő magyar és más nemzetiségű hitvalló baptisták és hozzátartozóik létszáma.
Hitvallásunk elemei:

A Szentírás, mely a világot - és benne az embert is - teremtő Isten kijelentése, az egyedüli és kielégítő forrása életgyakorlatunknak és teológiai gondolkodásunknak.
Valljuk, hogy a lét zavarainak forrása az Isten elleni lázadás, és hogy az emberi élet csak az Úr Jézus Krisztus váltságműve által rendeződhet és válhat teljessé itt a Földön, és a földi élet után, az örökkévalóságban.kereszt.j


Azokat, akik az Úr Jézus Krisztus helyettes áldozatát elfogadták, életüket neki átadták, hitük nyilvános megvallása után alámerítéssel kereszteljük meg. (Elnevezésünk is innen származik: ,,alámeríteni", ,,baptidzein" a Biblia újszövetségi részének eredeti, ógörög nyelvében.)
A helyi gyülekezetek teljes felelősséggel végzik szolgálatukat, irányítják életüket. Természetesen szükségesnek tartjuk testvéri közösségápolás és együtt munkálkodás céljából a szövetségekbe, egyházba való tömörülést.
Az adott társadalomban igyekszünk krisztusi lelkiismeretünk szerint felebarátaink javára élni.
Tudjuk, hogy az Úr Jézus Krisztus vissza fog jönni, és mindenkinek elé kell állnia, hogy számot adjon életéről.

 
 
0 komment , kategória:   H. Hit.  
Csodás Hetet kívánok!
  2011-07-20 21:17:03, szerda
 
 

Még reménykedek!

Az Isten megkért, hogy mondjam meg Neked, hogy az eljövendő év jó
lesz számodra.

Nincs jelentősége annak, hogy valakik megkísérelnek megbántani - nem
sikerül nekik.
Elő van írva, hogy sikerrel fogsz járni minden területen és eléred
céljaidat. 2011-ben minden fájdalmad el lesz törölve és az életedben
sok siker és győzelem várható.
Ma az Isten megerősítette, hogy vége van a szomorúságodnak és
fájdalmadnak, mert Ő emlékezik Rád. Ő elengedte a próbatételeket és
örömet küldött Neked. Ő soha sem fog téged megbántani.
Ma reggel kopogtam a Paradicsom kapuján és az Isten megkérdezte: "
Mit tehetek érted gyermekem". Mondtam: "Atyám, kérlek vigyázz arra és
áldd meg azt, aki olvassa ezt a levelet."

Ezt a levelet soha nem szakították meg. Küldd el, akinek tudod.
Isten tudja, hogy nincs sok ember, akinek elküldhetnéd, de fontos az
igyekezet és a gondoskodás, amiért megteszed.

Ez egy nagyon erős ima. Nem sebzi meg az embert. Csak segíteni tud.


 
 
0 komment , kategória:   H. Hit.  
Senki meg ne vessen ifjú korod
  2011-06-24 13:56:41, péntek
 
  1Tim 4:12 Senki meg ne vessen ifjú korod miatt, hanem légy példája a hívőknek beszédben, magaviseletben, szeretetben, hitben, tisztaságban. 1 Thessz 4:7 Mert nem tisztátalanságra hívott el minket az Isten, hanem megszentelődésre. Zsolt 24: 3-4 Ki mehet fől az Úr hegyére, és ki állhat meg szent helyén? Az ártatlan kezű, a tiszta szívű, aki nem sóvárog hiábavalóság után, és nem esküszik hamisan. Péld 30:12 Micsoda népség az, amely tisztának tartja magát, pedig ki sem mosták szennyéből. Péld 3:33 Az Úr átka van a bűnősők házán, de az igazak lakóhelyét megáldja. ÁMEN  
 
0 komment , kategória:   H. Hit.  
Örök élem van.
  2011-04-19 20:29:55, kedd
 
 

Örök élet, az-az végtelenbe nyúló, soha véget nem érő.

Az ember nagyon is a végesbe tud csak gondolkodni. Időre kell menni dolgozni, iskolába. Mindennek időben ismert, jól behatárolható vége van.

Az élet is véges, a zsoltáríró szerint is:

Zsolt. 90,10

Életünk ideje hetven esztendő, vagy ha több, nyolcvan esztendő, és nagyobb részük hiábavaló fáradság, olyan gyorsan eltűnik, mintha repülnénk.

A hús-vér ember tudja, hogy megromlik a test, elveszti rugalmasságát, fiatalságát, megöregszik, el erőtlenül, majd ELMÚLIK. Eddig tart a mi gondolkodásunk, értelmünk.

Ezzel szembe Isten ígérete az ÖRÖK ÉLET.

Több helyen is olvashatunk erről az ígéretről, a bibliába, mint PL:

"Jn. 3,15

hogy aki hisz, annak örök élete legyen őbenne. 16. Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.

1Jn. 2,25

Az az ígéret pedig, amelyet ő maga ígért nekünk, az örök élet."



Hát ez aztán már igazán nem érthető. Még azt sokan elhiszik, hogy van Isten, azt is, hogy a teremtésben szerepe volt. Ám az, hogy a halál után van feltámadás, és pedig ÖRÖK életre, az képtelenség.

Pedig maga az ember tesz olyan felfedezéseket, hogy a föld körüli világűr végtelen! Millió fényévnyi távolságokról beszélnek, és még ott sincs meg az utolsó csillag, a "plafon".

Ha pedig a múltat nézzük, a tudósok a világűr kialakulását, nem is tudják meghatározni évszámba. Még a föld keletkezését sem.

Hát ilyen időben és térben behatárolhatatlan, végtelen a világ.

Nos akkor miért ne lehetne végtelen az élet is. De melyik élet?

Felfedezések, számítások vannak arról, hogy a földi élet nem tartható örökké.

Bizonyított tény, hogy a föld elég, valamilyen üstökös, bolygó ütközése következtében felrobban, megszűnik rajta az élet, vagy a légköri szennyezettség miatt károsodó ózón réteg teljesen átszakad, és a föld felforrósodik, majd kihűl. Először hatalmas forróság, majd jégkorszak. Egyszóval ellhetetlenül az élet a földön.
Feltételezések, vannak arról, hogy más bolygókon kialakulhat egy másik élet, ami távol a föld szférától, más légkörben, közegbe lesz majd.



Hisszük, hogy Isten teremtette ezt a világot, hisszük, hogy Isten partnert lát bennünk. Ahogy a teremtés története után olvassuk, Isten kora hajnalba kereste az embert, hogy beszélgessen vele, közösségbe legyen vele. Akkor miért lenne az a szándéka, hogy egyszer a világűrben egyedül maradjon.

Mit is kezdene azzal a sok-sok millió zörgő, kiszáradt csontokkal. Ne is ilyen földi testben kezdjünk el gondolkodni, hanem az romolhatatlan mennyei test.

A tudományos elképzelések feltételezések szerint sem lesz vége a világnak. Már csak az a parányi kis hit kell, hozzá, hogy Isten azt szeretné, " Aki hisz Őbenne. " Az ÖRÖK ÉLETET vele töltse.

És hogyan képzelhetjük el a végtelen életet? EZ az SEHOGY. Nincs megmagyarázható elképzelhető álláspont. A véges gondolkodásunk miatt sehogy.

De álljon itt egy kis véges elmének, végtelenbe történő gondolkodása.



Amikor vendéget fogadunk, első pillanatokban körül vezetjük őket birodalmunkon, lakásunkba. Nem feltétlen a dicsekvés miatt, hanem a befogadó szeretet az "érezd itthon magad" amely teszi ezt.

Megmutatjuk neki, hol végezheti el szükségét, hol pihenhet, hol lehet egy kicsit csöndben, egyedül, hol találja meg a test táplálásához szükséges helyiséget, egyszóval bátoríjuk arra, érezze otthon magát.

ISTEN haza vár, nem vendégként, hanem haza!

Csak képzeljük el, míg bemutatja birodalmát, végtelen otthonát. Mennyi ideig tart? VÉGTELEN ideig. És azután, még arról is olvashatunk, hogy közösségbe leszünk vele, dicsőítésre is lesz mód, éneklésre, örömre, pihenésre. Hát nem mondom, tényleg ÖRÖK ÉLTEM SEM LESZ ELÉG ZENGNI AZ Ő DICSÉRETÉT.

ÉN HISZEM, HOGY VAN ÖRÖK ÉLETEM!

És neked?
 
 
0 komment , kategória:   H. Hit.  
Kértem az Istent
  2011-03-23 07:09:46, szerda
 
 

Kértem az Istent
Megkértem Istent, hogy vegye el a büszkeségemet, de Ő azt mondta: nem. Azt mondta, hogy a büszkeséget nem veszi el, nekem kell feladnom azt.

Kértem Istent, hogy adjon nekem türelmet,
de Ő azt mondta: nem.
Azt mondta, hogy a türelem a megpróbáltatás
mellékterméke, nem kapni, megszerezni kell.

Kértem Istent, hogy adjon nekem boldogságot,
de Ő azt mondta: nem.
Azt mondta, csak áldását adhatja - a boldogság rajtam múlik.

Kértem Istent, hogy kíméljen meg a fájdalomtól,
de Ő azt mondta: nem.
A szenvedés eltávolít a világ dolgaitól és közelebb visz Hozzá.

Kértem Istent, hogy adjon lelki fejlődést,
de Ő azt mondta: nem.
Azt mondta, hogy a fejlődés az én dolgom,
de hajlandó megmetszeni, hogy gyümölcsöt hozzak.

Kértem Istent, hogy segítsen másokat szeretni,
úgy, ahogyan Ő szeret engem.
Erre azt felelte: látom már kezded érteni.

Kértem erőt...
És Isten adott nehézségeket, amelyek erőssé tesznek.

Kértem bölcsességet...
És Isten adott problémákat, hogy megoldjam azokat.

Kértem bátorságot,
És Isten adott veszélyeket, hogy legyőzzem azokat.

Kértem adjon szeretetet...
És Isten adott gondterhelt embereket, hogy segítsek rajtuk.

Kértem kegyelmet...
És Isten adott lehetőségeket.

Semmit sem kaptam, amit akartam és mégis megkaptam mindent,
amire szükségem volt.

Elgondolkodtató, hogy kéréseink nem is kérések, és meg kell vizsgálni milyen érzelem motivál bennünket, és miért is szeretnénk, akarjuk. Néha visszatekintve rájövünk, hogy nem is volt fontos a kérésünk, vagy nagyon nem jól fogalmaztunk. Ha elolvastad a fenti sorokat, akkor a kívánság listádon hány kérés maradt??, Maradt valami? Ha igazán belegondolsz csak olyan dolgoknak van értelme, amit nem tudsz megvenni egyik boltban sem!
 
 
4 komment , kategória:   H. Hit.  
Jézus ezt mondja magáról:
  2011-03-08 11:10:25, kedd
 
 

Jézus ezt mondja magáról:

"Bizony, bizony mondom néktek, a Fiú semmit sem tehet önmagától, hanem ha látja cselekedni az Atyát, mert amiket az cselekszik, ugyanazokat hasonlatosképpen a Fiú is cselekszi." (Jn. 5:19-20)


"Senki sem jöhet én énhozzám, hanem ha az Atya vonja azt, aki elküldött engem, én pedig feltámasztom azt az utolsó napon. Meg van írva a prófétáknál, és mindnyájan Istentől tanítottak lesznek. Valaki azért az Atyától hallott és tanult, én hozzám jő. Nem hogy az Atyát valaki látta, csak az, aki Istentől van, az látta az Atyát." (Jn. 6:44-46)


"Én azt beszélem, amit az én Atyámnál láttam, ti is azt cselekszetek, azért, amit a ti atyátoknál láttatok. Ámde meg akartok engem ölni, olyan embert, aki az igazságot beszéltem néktek, amelyet az Istentől hallottam." (Jn. 8:38-40)

Jézust azért feszítették keresztre, mert arról tett kizárólag bizonyságot: amelyet látott és hallott!


A farizeusoknak szükségük volt ellen bizonyságokra, Jézus bizonyságával szemben. A vallásos rendszerek mindig konfrontálni fognak az Úrtól jövő bizonyságokkal (manifesztációkkal), a saját bizonyság tételükkel, amiként Jannesz és Jámbrész. Úgy is mondhatnám: Két bizonyság tétel harca folyik a szellem világban, és ami itt figyelem felhívó Pál üzenetében, hogy mindez, pont az egyházon belül zajlik. (II. Tim. 3:5-9)

"Mert sokan tesznek ugyan hamis tanúbizonyságot ellene, de a bizonyság tételek nem voltak megegyező."(Mk.14:56)
"Pilátus mondja: nem hallod, milyen sok bizonyságot tesznek ellened? És nem felelt néki egyetlen szóra sem, úgy hogy a helytartó igen elcsodálkozott."(Mt. 27:13-14)
 
 
0 komment , kategória:   H. Hit.  
     1/10 oldal   Bejegyzések száma: 98 
2017.04 2017. Május 2017.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 1 db bejegyzés
e év: 7 db bejegyzés
Összes: 16347 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 518
  • e Hét: 6343
  • e Hónap: 25192
  • e Év: 127002
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.