Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/6 oldal   Bejegyzések száma: 53 
Dobos Hajnal: Bezárultan
  2017-11-09 08:45:51, csütörtök
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Dobos Hajnal  
Dobos Hajnal: Idegesen
  2017-01-26 09:07:19, csütörtök
 
  Dobos Hajnal:

Idegesen


Rabjai vagyunk az idegeknek.
Ne tekints engem idegennek!

Egy csíkos ruhában járunk,
Csak a menekvés a vágyunk.

Véges ,,börtönőr" az élet,
A föld alá már nem kísérhet.

Megyünk hát körbe­körbe,
Csak a kezünk szorul ökölbe.

De hiába. Fel nem állhat,
Aki leült, csak várhat, várhat,

Hogy egy kínban fogant pillanat
Feloldja tán a láncokat.

Ha fehérek leszünk, hidegek,
Megszánnak tán az idegek.

Oszlik az átkos hatalom:
Akkor csönd lesz és nyugalom
 
 
0 komment , kategória:  Dobos Hajnal  
Dobos Hajnal: A munka
  2016-12-16 13:12:01, péntek
 
  Dobos Hajnal:

A munka


Mint leprás homlokán az áruló nyomot,
Úgy nézem, te "ifjú", amikor megvonod
a vállad. Undok cinizmusod
rikolt belőle... Az ingeden
nem is figyeltem a csicsás mintát,
Csak megkérdeztem, ki tudja, miért,
hogy szereted­-e a munkád.

Kiröhögtél. Így, ahogy mondom.
Nem nevetés volt -, szavaddal élek:
röhögés. Megmutadtad, hogy nem érek
fel a ,,szintedig". Elkezdtél nevelni:
Hogy a munka nem más, mint órabér.
És fizetés csak. Értem? Havonta kétszer.
Amit épphogy megér a nyolcórai kényszer.
Én kis hülye! Hát lehet ezt szeretni?!

Kösz! Sokat tanultam. Érettségi szinte.
Kezdhetem hinni, hogy álmaim nagyok,
s ha hetvenes lennék -, szavaiddal szólva
nyugtázhatnám, hogy szenilis vagyok.

De hazudsz, te senki! Hiszen én is
húsz évem taposom, modern és mai
a cipőm, a hajam, s számon a szó,
Táncolok, iszom, élek és hevülök,
minden nyáron barnára lesülök,
Kitátom a számat, fel is, meg le is,
Fiatal vagyok -  talán szemtelen is,
De ilyen! Ilyen szikkadt, színtelen kóró
nem leszek soha! S ha tíz körmöm
szakad bele, vagy rekedtre ordítom magam,
megbélyegezlek akkor is! Külön szigetre
űzlek, te féreg! Ne félj, lesz falam,
mi elválasszon másoktól, hogy a munkát,
-  ami a fénynek, a létnek, a napoknak
értelmet, lelket, lüktetést adott...
...s hogy apád kérges kezének
megérdemelt pofonja ne vesszen kárba,
hogy bármit, még a szerelmet is, mit bánom én - 
csak ezt az egyet ne rúghasd a sárba!
 
 
0 komment , kategória:  Dobos Hajnal  
Dobos Hajnal: Rúgjatok belém
  2015-12-06 01:43:54, vasárnap
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Dobos Hajnal  
Dobos Hajnal: A munka
  2015-12-04 08:29:18, péntek
 
  Dobos Hajnal:

A munka


Mint leprás homlokán az áruló nyomot,
Úgy nézem, te "ifjú", amikor megvonod
a vállad. Undok cinizmusod
rikolt belőle... Az ingeden
nem is figyeltem a csicsás mintát,
Csak megkérdeztem, ki tudja, miért,
hogy szereted­e a munkád.

Kiröhögtél. Így, ahogy mondom.
Nem nevetés volt -, szavaddal élek:
röhögés. Megmutadtad, hogy nem érek
fel a ,,szintedig". Elkezdtél nevelni:
Hogy a munka nem más, mint órabér.
És fizetés csak. Értem? Havonta kétszer.
Amit épphogy megér a nyolcórai kényszer.
Én kis hülye! Hát lehet ezt szeretni?!

Kösz! Sokat tanultam. Érettségi szinte.
Kezdhetem hinni, hogy álmaim nagyok,
s ha hetvenes lennék -, szavaiddal szólva
nyugtázhatnám, hogy szenilis vagyok.

De hazudsz, te senki! Hiszen én is
húsz évem taposom, modern és mai
a cipőm, a hajam, s számon a szó,
Táncolok, iszom, élek és hevülök,
minden nyáron barnára lesülök,
Kitátom a számat, fel is, meg le is,
Fiatal vagyok -  talán szemtelen is,
De ilyen! Ilyen szikkadt, színtelen kóró
nem leszek soha! S ha tíz körmöm
szakad bele, vagy rekedtre ordítom magam,
megbélyegezlek akkor is! Külön szigetre
űzlek, te féreg! Ne félj, lesz falam,
mi elválasszon másoktól, hogy a munkát,
-  ami a fénynek, a létnek, a napoknak
értelmet, lelket, lüktetést adott...
...s hogy apád kérges kezének
megérdemelt pofonja ne vesszen kárba,
hogy bármit, még a szerelmet is, mit bánom én - 
csak ezt az egyet ne rúghasd a sárba!
 
 
0 komment , kategória:  Dobos Hajnal  
Dobos Hajnal: Ázott kert iskolája
  2014-11-08 06:33:45, szombat
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Dobos Hajnal  
Dobos Hajnal: A kimerültség szonettjei
  2014-09-21 06:56:30, vasárnap
 
  Dobos Hajnal:

A kimerültség szonettjei


Nem váratlanul jött, hírnöke dobolt,
Hőség előzte, tüzelte fojtott robbanás,
Szorongó csend, dübörgő szív­robaj...
Kapaszkodni! - felold az ájulás

Nem vonz a kábult éledés sem.
Feküdni így... zúgó űr, semmi más...
A vérfutárok már elérik fejem...
Parancs! - kiold az ájulás.

Szín oszlik az elfakult színekből.
Felzuhan, széthull az öntudat...
Meneküljünk! - ölel az ájulat.

Ész! Magad fölött kegyetlen úr!
Tört korlátod kering az áradásban,
-  Feladtad magad egy ájulásban...


Hűs halmokon pihen a hús,
parancsra. Kényszer­csend övez.
Valahol szorgalmas faun­had
lábamnak símább utakat kövez.

Csitítanak: Látod, légy okos.
Tegyél úgy mindig, mint a többi.
Hónom alá nyúlna néhány ,,jóbarát":
(Még a becsületét kéne csomóra kötni,


aztán minden rendben! - így ők.)
Én hallgatok. Erőm olyan kevés
most szembeszállni. Mégsem egyezés

a némaságom, csak nem érdekel
a lázadás. Most szigorú­szent parancs
magamért magamnak: Pihenni kell!

               *

És az élet csak zuhog vak közönnyel.
És csatázom én itt mélyen énvelem.
Rivaldafénye nincs, belülről foszforeszkál,
Ütemét csak szívem metronomján mérhetem.

Vagyok a győztes - s a bukó gladiátor,
Vagyok a százfejű, szisszenő közönség,
Vagyok a dárda, mély szúrás magamra,
s a tompa homok is, felfogni estétű

a hulló félnek... Vesztesem melyik lesz?
Miként adom majd meg önmagam - nekem?
Ítélhetem­e porba ,,jogtalan" fejem?

Darabokból egybe már önvérem ragaszhat!
Magammal­harcban egy félen meghalok -
De győztes énemnek oltárral áldozok!
 
 
0 komment , kategória:  Dobos Hajnal  
Dobos Hajnal: Érintés
  2014-08-01 05:59:07, péntek
 
  Dobos Hajnal:

Érintés


Érezted? Finom volt, mint a bársony.
És mint a kéthetes csikó
gerince, olyan ívű. S mint hóban a lábnyom,
olyan tűnékeny, olyan illanó.

Mi volt ez?
Mekkora feszültség kúszott át
kezemre rólad vétlenül!
Most bennem kering, nyugalmas honát
nem leli, ahol majd megül:
Hát tollam simítja át a papírra,
Csikóderék-bársonytenyérré...

Nem járhatok így,
zsibbad a tarkóm,
s véremet fülemben
vissza-visszahallom!

Ó, bolondság! Ó, kegyetlenség! Ó, ez szinte
szemfényvesztés, hiszen a semmi
bűvöli magát ilyen-olyan színre:
finomra,
mint a bíborszínű bársony,
s eltűnőre,
mint hóban a lábnyom...
 
 
0 komment , kategória:  Dobos Hajnal  
Dobos Hajnal: Akkor
  2014-06-13 06:20:21, péntek
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Dobos Hajnal  
Dobos Hajnal: Örökbe jöttem
  2014-05-09 06:40:31, péntek
 
  Dobos Hajnal:

Örökbe jöttem


A kímélet nem tisztázta:
Földje volt-e meddő,
vagy nem hullott a mag -
Reményüket bilincsre
csörgették az évek,
Szívük termékeny -
testük magtalan maradt.
Összenőttek,
sziámi gyengeséggel.
Kifelé fordult
a tenyér s a lélek -
Három dimenzióban
világot karoltak,
Csak jönnöm kellett:
Csöndjükért cseréltek.

Véremet
messziről cipeltem vérkörükbe,
Húsom
más formát formál
kíméletlenül.
Szavam felkarcolja sokszor az igazságot,
Minden az én bűnöm - mentség is kerül.

Szánalmas az,
hogy unos-untalan
halálból-mentett másod-életem
olcsó bizonyítékok rejtekén kutat
s ölelésük súlyát
ólommal méretem,
Mert vérem messziről hordtam vérkörükbe,
s a hordalékot
ér-medreimben görgeti
a gyanú:
hogy vállaltan szeretnek,
Hogy nem tudtak húsukból metszeni.

Apám.
Kunsági homok kései fürtje.
Dús naptól feszes gyömölcs,
ezerszer-érlelt
opál-hitű megmaradás
a mindent-sajtolótól.
Kiválasztott-kevés,
aszú-szemű élet
az övé...
De néha kinevetjük,
ha sután félreáll az érdes valóságnak,
-- mert a gyengeség kegyetlen,
s éles kései
bizalmas-tárult szemébe vágnak.
Apám. Azzá lett.
Alig fogadhatom...
Marni késztetnek vitt hála-kényszerek.
Csak a háta mögött tudok
feléhajolni:
Ne kelljen hinnie, hogy tán fizetek.

Anyámat
utoljára tegnap ütöttem
ököl-kemény szóval.
Nem alhatott éjjel.
De ha szól,
visszalököm a szemrehányást,
szavam már szinte
mitse szégyell,
s csak bánni tudom,
ha bántom,
nem megfogadni: Soha többé!

Mert fájni fognak bennem ők,
s nekik fájni én fogok örökké...
Már nem csodálnám, ha kivernének,
Már nem csodálnám, ha megbánták volna,
Tudom, hogy nem vernek ki,
És tudom, hogy nem bánták meg.
 
 
0 komment , kategória:  Dobos Hajnal  
     1/6 oldal   Bejegyzések száma: 53 
2017.10 2017. November 2017.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 229 db bejegyzés
e év: 3086 db bejegyzés
Összes: 29515 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 3879
  • e Hét: 32948
  • e Hónap: 149782
  • e Év: 1725607
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.