Regisztráció  Belépés
jaksika.blog.xfree.hu
"Nemes szép élethez nem kellenek nagy cselekedetek, csupán tiszta szív és sok sok szeretet" J.I. Jaksika
1951.07.31
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/6 oldal   Bejegyzések száma: 54 
Legyőzni a magunkban való kételkedést 1. rész 2. rész
  2012-08-06 19:50:12, hétfő
 
  Vegyél fel magadra egy kabátot és kérj meg valakit, hogy kötözze össze a csuklóidat, majd próbáld meg levenni a kabátot. Ugye lehetetlen ezt megtenni? Ugyanez történik, amikor nem hiszünk önmagunkban: hagyjuk, hogy a félelem megkötözzön minket. Lehetetlen megszabadulni!

Az önmagunkban való kételkedés és az önbizalom nem járnak együtt, hanem egymás ellen dolgoznak. Az önbizalom lerombolja az önmagunkban való kételkedést, az önmagunkban való kételkedés pedig lerombolja az önbizalmat.

Az önmagunkban való kételkedés gyötrelemmel jár. Aki kételkedik önmagában, az mindenben ingadozik: cselekedeteiben, érzéseiben és döntéseiben. Az ilyen ember mindig megváltoztatja a döntéseit, mert attól tart, hogy rosszul döntött.

A Jakab 1:5-8 azt tanítja, hogy Isten nem tudja megválaszolni a kételkedő ember imáját. Isten a hitünkre válaszol és nem a félelmeinkre. Az önmagunkban való kételkedés tulajdonképpen félelem. Félelem attól, hogy hibát követünk el, vagy a rossz dolgot tesszük.

Lehet, hogy most ezt gondolod: ,,Joyce, én nem tudom irányítani azt, hogy hogyan érzek. Bárcsak magabiztosnak érezném magam, de nem így van!" Nos, erre az a válaszom, hogy NEM KELL MAGABIZTOSNAK ÉREZNED MAGAD AHHOZ, HOGY MAGABIZTOS LÉGY! Ahhoz, hogy győzelemben járjunk, meg kell tanulnunk az érzéseinken túl élni. Megtanultam, hogy attól, mert rosszul érzem magam, még képes vagyok a helyes dolgot cselekedni. Azt is megtanultam, hogy nem kell magabiztosnak éreznem magam ahhoz, hogy magabiztosan viselkedjek.

Ha döntést hozok, akkor később nem kell megváltoztatnom a döntésemet csak azért, mert úgy érzem, hogy esetleg rosszul döntöttem. Természetesen, ha Isten rámutat, hogy hibát követtem el, akkor meg kell változtatnom a döntésemet, de nem kell rögtön behódolni minden kósza érzésnek. Ha a gonosz háborút folytat az elmémmel, akkor hangosan megvallom, amit Isten mond rólam az Ő Igéjében: ,,Én Benne élek, mozgok és vagyok" (Apostolok cselekedetei 17:28 alapján).



Egyáltalán nem rossz dolog, ha jó dolgokat mondunk önmagunkról. Például olyanokat, mint: ,,Isten bölcsessége van bennem, és képes vagyok jó döntéseket hozni." Jobban kell hinnünk Isten Igéjének, mint a saját érzéseinknek. Az érzések önmagukban nem rosszak, de képesek minket félrevezetni. Az érzelmek pontos információkat is adhatnak, de az is előfordul, hogy nem adnak megbízható információt, ezért fontos, hogy az életünket ne érzelmi szinten, hanem mélyebben éljük.

Nagyon fontos, hogy minden döntésünknél a békességre törekedjünk (2 Timóteus 2:22, (Zsidók 12:14), és a Krisztustól jövő békesség legyen a végső döntőbíró (Kolossé 3:15).

Legyőzni a magunkban való kételkedést 2. rész

Ne hátrálj meg!
Az önmagunkban való kételkedés miatt sokan meghátrálnak félelmükben. A Zsidókhoz írt levélben Isten Igéje azt mondja, hogy az igaz ember hit által él, de ha meghátrál az nincs Isten kedvére (Zsidók 10:38). Ez nem azt jelenti, hogy Isten haragszik rá, de bizony elszomorítja, ha kevesebbel beérjük, mint az a bizalomteljes élet, amit Krisztusban biztosított számunkra.

A hit azt jelenti, hogy bízunk Istenben és az Ő Igéjében. Lehet, hogy jó kapcsolatod van Istennel és nem jelent számodra problémát, hogy bízz Benne. Viszont ha arról van szó, hogy magadban bízz, hogy a helyes dolgot teszed, akkor meghátrálsz és hagyod, hogy a félelem leuraljon és visszahúzzon.

Isten azt tanította nekem, hogy ha nem bízom magamban a megfelelő módon, akkor igazából Benne nem bízom, mivel Ő bennem él, irányít, vezet és igazgat, mert én kértem rá, hogy így tegyen. Isten ígéreteinek kell hinnem, nem pedig a saját érzéseimnek és gondolataimnak. Természetesen bármelyikünk tévedhet és hibát követhet el. Lehet, hogy azt gondoljuk, hogy a jó irányba megyünk, aztán rájövünk, hogy hibáztunk, de ettől még nem dől össze a világ. Ha a szívünk tiszta és őszintén keressük Isten akaratát, még ha hibát ejtünk is, Isten közbe fog avatkozni, és vissza fog minket vezetni a helyes vágányra. Hiszen megígérte, hogy Szent Szelleme által igazságban fog vezetni (János 16:13).

Egyébként pedig, ne félj attól, hogy hibázol. Soha nem lehetsz sikeres anélkül, hogy ne követnél el hibákat. Szerintem az emberek túl nagy figyelmet fordítanak a hibáikra. Megvalljuk, őket megbánjuk őket, és elfogadjuk Isten bocsánatát. És természetesen tanulunk a hibáinkból, amik értékes leckék lehetnek az életünkben. Ne hagyd, hogy a hibád miatt bűntudat és rossz érzés gyötörjön, de hagyd, hogy a tanítómestered legyen. Sose feledd, azért mert időnként hibázol, még nem vagy selejtes!

Tanuld meg különválasztani azt, amit teszel, attól, aki vagy. Mivel emberek vagyunk, hibázunk, de ettől függetlenül Isten gyermekei vagyunk, és Neki jó terve van számunkra. Mennyei Atyánk hosszútűrő, gazdag az irgalomban és telve van szerető kedvességgel, jósággal felénk!

Joyce Meyer

Magyar fordítás: ahitatok.hu
 
 
0 komment , kategória:   H. Vallás.  
Hós 2, 21–22
  2012-03-01 05:30:57, csütörtök
 
 

Hós 2, 21-22: ,,Eljegyezlek magamnak örökre, eljegyezlek magamnak az igazság és a törvény, a szeretet és az irgalom ajándékával. Eljegyezlek magamnak a hit ajándékával, és megismered az Urat."
 
 
0 komment , kategória:   H. Vallás.  
A keresztyén család
  2011-06-09 07:54:22, csütörtök
 
  A keresztyén család


A házasság Isten elgondolása. Két ember alkot egy családot. Evégett elhagyja mindkét fél a maga rokonságát, és ragaszkodik házastársához. Aki nem tudja elhagyni szüleit, vét házastársa és saját családja ellen. A család alapja a társadalomnak is. A boldog, kiengyesúlyozott családokból lesz a stabil alkotni tudó nemzet.

Isten igéjében eligazítást kap a család minden tagja. Ha tartjuk magunkat ezekhez a rendelkezésekhez, megalapozzuk családunkat. Keressük együtt, hogy mivel járulhatunk hozzá mi nők, hogy családunk boldog család legyen. Kol. 3.18 Ti asszonyok, engedelmeskedjetek férjeteknek, ahogyan illik az Úrban.
A család fejévé Isten a férfit rendelte. Ez nagy felelősséget ró a férfiakra, mert Isten elsősorban tőlük kéri majd számon a családjukat. Könnyítsük meg férjünk felelősség viselését. Nekünk nőknek engedelmeskednünk kell. Ez az “alárendelt" helyzet nehéz nekünk. Ha elfogadjuk, hogy ez Isten akarata - mert Évát segítőtársnak rendelte Ádám mellé, - akkor igyekszünk betölteni Istentől kapott feladatunkat. Engedjük át az irányítást férjünknek, mert ő a család feje. Mi asszonyok finoman elmondhatjuk szépen szelíden, hogy mi mit szeretnénk. Legtöbb esetben figyelembe veszi férjünk elgondolásainkat. Ezért már miénk a felelősség, hogy milyen irányba “befolyásoljuk" férjünket döntéseiben.
Kol. 3.19 Ti férfiak, szeressétek feleségeteket, és ne legyetek irántuk mogorvák.
Az engedelmes feleséget könnyű szeretni és nem igen lehet hozzá mogorvának lenni. Ez is rajtunk feleségeken múlik. Ha az Úrtól tanítottak a házastársak, akkor nem okoz az alárendeltség és a tekintély problémát. Az igazi házasságban végül is egyenértékűek a felek, és kölcsönösen kiegészítik egymást. Ha az első helyet a családban Jézus foglalja el, akkor nem harcolnak a felek saját igazukért hanem szeretetből le tudnak mondani elgondolásaikról. A család tagjai ne parancsokat teljesítsenek, hanem szeretetből tegyék a jót, a másiknak örömet szerezve.
Biztosan azt akarjuk mindannyian, hogy családunk boldog legyen. Ami rajtam múlik, azt nekem kell megtennem ennek érdekében. Ne azt várjam, hogy a társam tegyen engem boldoggá, ne legyen elvárás csak adni akarás. Ha mindig arra törekszem, hogy férjemnek örömet szerezzek, belőle is ezt a törekvést váltom ki. Minden megnyilvánulásunk vet valamit, és amit vetünk, azt fogjuk aratni. Segítsük egymást mindennapi harcunkban, hogy menny felé vezető útunkon lépésről-lépésre előre segítsük férjünket. A gyermeknél is fontosabb a férj. Legyen időnk arra, hogy őt meghallgassuk, gondjait oszthassa meg velünk, és imádkozzunk vele. Mi édesanyák hajlamosak vagyunk arra, hogy engedjük, hogy gyermekeink teljesen lekössenek.
Nagy mértékben munkálhatja a bölcs asszony, családja békességét, kiegyensúlyozottságát. A bölcsesség legnyilvánvalóbb bizonyítéka, ha meg tudjuk fékezni a nyelvünket. Minél többet tud az ember, annál kevesebbet beszél. Maradj csöndben, ha nincs értelmes mondanivalód. “Egész indulatát szabadjára ereszti az ostoba,de a bölcs végül is lecsendesíti." Le ne menjen a nap a haragodon. A bölcs asszony tud idejében hallgatni és a megfelelő időben szólni. Tegyünk meg mindent azért, hogy családunkban mindenki jól érezze magát. Legyen otthonunk menedék vára a család tagjainak, ahol biztonságot védettséget tapasztalhatnak.
“Nagy nyereség az istenfélelem megelégedéssel. “ 1Tim 6:6.
Ne nyújtózkodjunk nagyobbra, mint ameddig a takarónk ér. Pokollá teheti férje életét egy nagyravágyó asszony, és bűnös pénzszerzésbe sodorhatja férjét. Az anyagiak hajszolása, megrontja a család boldogságát. A feleség törekedjen mindig arra, hogy a férjének tetsszen. Ne hanyagolja el magát, legyen mindig nagyon tiszta, és otthon is csinos. Az asszony legyen okosan szép, nem feltűnően divatozó, de ne is hanyagolja el magát. Férjünket akarjuk megtartani, neki akarunk tetszeni.
Nagy kiváltság, és felelősség az, hogy Isten gyermekekkel ajándékoz meg, akiknek nevelését, jellemük formálását, főleg ránk, édesanyákra bízta. Ezekből a gyermekből lesznek a jövő polgárai és vezető emberei. Olyan lesz az újabb nemzedék, amilyenné mi neveljük őket. Rendkívül fontosak a gyermek szellemi fejlődésében az iskolás kort megelőző évek. Az anyai szeretet, a szellemi tanítás és példamutatás egy életre kihat. Egész életére sérült marad az, aki ezt nem kapta meg. Több gondot fordítsunk gyermekünk belső értékeinek fejlesztésére, mint külseje szépítésére.
Nevelésünkhöz legjobb tankönyvünk a Biblia. Tanítani csak úgy tudunk ha az Úrtól vagyunk tanítottak. Gyakorlati életünkben látszik meg, hogy Jézus él bennünk. Soha ne engedjük szabadjára emberi indulatainkat. Ha az édesanya rossz hangulatban van, akkor az egész család szenved körülötte. Ezt sohase engedjük meg magunknak. Nekünk nőknek Isten napsugár szerepet szánt arra hívott le, hogy fényt, melegséget, derűt sugározzunk magunk körül. Az indulatosság eltakarja a napot és akkor nem tudja betölteni életadó feladatát. A gyermekek azt szeretik, ha mosolyog az anyukájuk. A gyermekek önkéntelenül magukba szívják családjuk légkörét, és azt viszik magukkal tovább. Olyan szokásokat igyekezzünk kialakítani családunkban, amiket kívánatos tovább vinni.
A családi áhítat sajnos sok családban elmarad, pedig nagyon fontos. Nagy szükség van arra, hogy legalább a család este együtt olvasson Bibliát és egyenként hangosan imádkozzanak, ez is egy erős szál amely Istennel és egymással összeköti a család tagjait. Sajnos sok családban a Tv és a számítógép rabolja el az időt a családi áhítattól, pedig amivel táplálkozunk, azzal tápláltatunk. Nem mérjük fel eléggé annak fontosságát, hogy milyen szellemi táplálékot kap családunk és az milyen hatással bír életünkben. Folyton tanul a gyermek, sokat kérdez, és mi válaszolunk. Legjobban magatartásunk, életvitelünk tanítja őket. Figyeljük meg, az egymással játszó óvódásokat. Az a természetes nekik amit otthon látnak. Vigyázzunk a kettős nevelés veszélyére. Rossz dolog, ha szavunk és tettünk nem egyezik. Érzékeny megfigyelő a gyermek. Csak azt tanulják el amit mi teszünk, hiába várunk el tőle jobbat. A kisgyermek boldogan teszi azt, ami tetszik környezetének, használjuk ki ezt bölcsen, dicsérjük a jóért.
A szülők legjobb hatással vannak gyermekikre azzal, ha a feleség tud engedelmeskedni férjének és a férj nagyon szereti feleségét. Ne kétségbeesett kapkodó szülők legyünk, hanem Krisztus útján járó Istenbe kapaszkodók. A jót, csak harcok árán, az énünk legyőzésével tehetjük.
Neveljük gyermekeinket páldamutatással helyes értékítéletre. Azt helyezik a gyermekink is az első helyre ami nekünk a legfontosabb. Ne hatalmi szóval, kötelességből jöjjenek gyermekeink a gyülekezetbe, hanem lehetőségből, örömmel. Csak így épülnek be majd építő tagként a gyülekezetbe. Ha a szülő örömmel végzi a szolgálatokat a gyülekezetben akkor fognak gyermekeink is alázattal önzetlenül, örömmel szolgálni.
Nagyobb gyermekeinket nekünk kell felkészítenünk a párválasztásra, amely egész életüket meghatározza.
- Istentől kérjék házastársukat
- Mindenben egymáshoz illőek legyenek
- Tisztán menjenek a házasságba, mert ekkor lesznek boldogok. El tudjuk mi szülők egészen engedni gyermekünket a társának?
Idős szüleinkhez való viszonyulásunkat is látják a gyermekeink. “Tisztelt atyádat és anyádat..." parancsolat megtartása is visszahat ránk.) Isten látja, hogy mi hogyan cselekszünk szüleinkkel, és annak áldását kapjuk vissza. Gyermekeink is várhatóan úgy tesznek majd velünk, amiképpen látták nálunk, hogyan viselkedtünk a szüleinkkel.
Azon fáradozunk családunkban, hogy majd egykor ha az Úr elé állunk boldogan mondhassuk: Itt vagyok, itt vagyunk a gyermekekkel együtt, akiket nékünk adtál." “Ott álljak üdvbe öltözötten, én és szeretteim köröttem Uram, Tehozzád, Hol fénylik orcád, vágyódom én.

Idézet Papp Józsefné - Bayerné Papp Ágnes: ,,Nyílt titkok" c. könyvéből. Megjelent a BMSZ-nél Jánoshalmán.
 
 
0 komment , kategória:   H. Vallás.  
A kommunikációról
  2010-12-22 20:41:59, szerda
 
  A kommunikációról a segítő kapcsolatokban

Máig megmaradt bennem egy több mint tíz évvel ezelőtt hallott előadás üzenete. A pszichiátria tantárgyhoz kapcsolódóan a tanárunk a lelki problémákkal küzdőket segítő orvos személyével kapcsolatban az Úr Jézus Krisztusról beszélt. A legnagyobb természetességgel hivatkozott arra, hogy Jézusnak az Újszövetségben leírt tetteiből látható, mennyire szerette az embereket és elfogadta őket, csodálatos személyiségével gyógyított. Az orvos számára is Jézus lehet a példa. Az előadó akkor Dr. Tringer László professzor úr volt.

A Professzor úr 2010. november 24-én tartott előadást a Baptisták az Egészségért Munkacsoport meghívására. Szintén maradandó üzenettel gazdagodhattunk. A tanár úr számos biblia versre hivatkozott, ismerve annak pontos görög fordítását is. Nem csoda, hiszen több nyelven ír, előad, mégis olyan szelíden tett bizonyságot hitéről. Támpontokat adott ahhoz, hogyan lehet valaki értő segítője lelki problémái miatt szenvedő embertársának. Ugyanis sokan azért lelki betegek, mert nincs emberük, nincs, aki meghallgatná őket, akinek beszélhetnének a problémáikról.

Az előadás bevezetőjéből megtudtuk, hogy napjainkra a mentális betegségeknek már közel 400 különböző besorolása létezik. Sok esetben csak a betegségek elnevezése változott, a betegek szenvedése nem. A gyógyító eljárások, pszichoterápiák száma is egyre nő, de ez még nem jelenti azt, hogy egyre hatásosabbak lennének.

A személyiség központú pszichoterápia, amelyet egy teológus, Rogers alapozott meg, a kommunikációra épül. A beszélgetés során a segítő a szenvedő személyt állítja a középpontba. Együtt küzdenek azért, hogy a beteg meggyógyuljon. A segítő személyisége is meghatározó a gyógyítás sikere szempontjából: az empátia, a beleérzés már szenvedésébe, a szenvedő feltétel nélküli elfogadása. A személy tetteit, amennyiben olyanok, nem szabad elfogadni, de megpróbálja megérteni, hogy mi vezethette odáig.

A professzor úr idézte Jakab apostolt (Jk 5,17):

,,Valljátok meg egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok."

Az ősidőktől a szenvedés és a bűn kérdése összekapcsolódik. A hívő emberek bűnvallást tehetnek lelki testvéreik és az Úr Jézus előtt és ez megkönnyebbüléssel jár. A vallás foglalkozik a bűn kérdésével. A szenvedés és a bűn kérdése összekapcsolódik.

A szenvedés szavakba öltöztetése, a gyógyító beszélgetés.

A segítő olyan légkört teremt, amelyben a beteg szabadon beszélhet önmagáról. Nem az a fontos, amit az orvos beszél, hanem amit a páciens, de hogy a páciens azt mondja, amit kell, ahhoz kell a szakértelem. Akkor hatásos a kezelés, ha a páciens önmagáról egyre többet nyilatkozik. Ha beteg a lelki szenvedéseit már szavakba tudja foglalni a segítő jelzései, elfogadó légkör hatására, az a gyógyító beszélgetés.

A feltétel nélküli elfogadás faktorai:

1. Érzelmi odafordulás

2. A beteg iránti érdeklődés

3. Tolerancia (Helm 1978.)

Az önfeltárás faktorai:

1. Érzések és érzelmi állapotok megfogalmazása. Hogyan vélekedik önmagáról, miként képes önmagát lefogadni. Sokszor nem tudják elfogadni önmagukat és a therapeuta elfogadó magatartása szinte sokkot jelent számukra.

2. Önképpel való foglalkozás

3. Célok és vágyak feltárása (Jülisch 1974.)

A páciens sokszor terméketlen beszélgetésekre képes. Önmagáról keveset beszél.A segítő feladata, hogy a segítségre szoruló személy önmagával és a világgal kapcsolatos érzéseit, problémáit minél pontosabban megértse, mintegy tükörképet tartson, amelyben a beteg hitelesen látja önmagát. Lehet, hogy a segítő sokkal többet megért abból, ami a szenvedést előidézte, mégsem közli minden felismerését egyszerre. Csak annyit juttat ebből vissza, amennyinek befogadására a beteg az adott pillanatban alkalmas. A művészet éppen ebben rejlik.

Tringer Professzor úr idézte Urunk szavait: ,,Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, és teljes elmédből és teljes erődből. Ez az első parancsolat. A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. Nincs más ezeknél nagyobb parancsolat.( Márk 12: 30-31)" Az eredeti görög szöveg szerint az önmagunk szeretete is ugyanolyan hangsúlyos, mint a felebarát szeretete. Ez nem önzést jelent. A lelki betegek szenvedésének oka sokszor az, hogy nem szeretik önmagukat. A feltétel nélküli elfogadás, amelyet a segítő részéről tapasztalnak, szinte meglepő a számukra.

Igen hatásos a beszélgetés, mint kezelési lehetőség. Egy ilyen gyógyító beszélgetés után megváltozik bizonyos agyterületek működése, hasonlóan ahhoz, mint amikor gyógyszert vesz be valaki.

Az orvostudomány az élet gyakorlati oldalához is tud ötletet adni. Az emberi kapcsolatokban, legyen az szülő-gyerek, tanár-diák, akkor jó a kapcsolat, ha összhang alakul ki a felek között.

Az összehangolódásukat lehet mérni műszerekkel. Vannak úgynevezett ,,tükör neuronok" az agyban, vagyis amikor a szülőnél egy agyterület fokozottabban kezd működni, az a gyereknél is aktív lesz.

Mit tehetünk az összehangolódás érdekében? A szülő-gyermek vagy tanár-diák kapcsolatban is, az lesz eredményesebb, aki, amikor a gyermek valamilyen hiányosságát észreveszi, először valamilyen pozitív gesztust tesz a gyermek, a diák felé. A diák személyét illetően pozitív megnyilvánulás után kezdi el a tettét kifogásolni. Például egy tanár ezt mondhatja a kisdiáknak: ,,Én téged egy nagyon rendes gyereknek tartalak, de ez nem helyes, hogy nem írtad meg a házi feladatot stb."

A beteg, amikor orvoshoz fordul, kimondatlanul ott van benne a kérés a segítő felé, hogy szeressék őt, fogadják el és segítsék hozzá a gyógyuláshoz. Sokan az életük értelmét keresik. A szenvedő emberek a múltba ragadnak és nincs elképzelésük a jövőre nézve. A segítő feladata, hogy a beteg végre célokat, terveket fogalmazzon meg a jövőjére nézve. Az a tény, hogy a beteg a kezelés hatására a lehetőségeit tervezi a jövőben, már jó kihatással lehet az aktivitására. Célt adhat, amikor a szenvedő embert a Teremtő Isten alkotó tevékenységébe kapcsoljuk, megértheti, hogy ő is részese lehet annak. A beteg eljuthat valamilyen alkotó tevékenységhez.

A szenvedőt Jézushoz vezetni, ez a legnagyobb eredmény, mert örök értékeket és életcélt Tőle kaphatunk.

Köves Gáborné Anikó, Mészárosné Seres Leila
Baptisták az Egészségét Munkacsoport
www.egeszseg.baptist.hu
 
 
1 komment , kategória:   H. Vallás.  
107. Zsoltár 1
  2010-11-20 15:48:44, szombat
 
 

KISUTCAI MARIJA
 
 
0 komment , kategória:   H. Vallás.  
Áldott, szép életet!
  2010-11-08 09:10:45, hétfő
 
 
Istennel beszélget egy ember.
- Uram, szeretném megtudni, hogy milyen a Paradicsom és milyen a Pokol?
Isten odavezeti két ajtóhoz. Kinyitja az egyiket és megengedi az embernek, hogy betekintsen. A szoba közepén egy hatalmas kerek asztal volt és az asztal közepén egy nagy fazék, benne ízletes raguval. Az embernek elkezdett csorogni a nyála. Az emberek, akik az asztal körül ültek csont soványak és halálsápadtak voltak. Az összes éhezett. Mindegyiknek egy hosszú nyelű kanál volt a kezében, odakötözve a kezéhez. Mindegyikük elérte a ragus tálat és vett egy kanállal. De mivel a kanál nyele hosszabb volt, mint a karjuk, nem tudták a kanalat a szájukhoz emelni.
A szent ember megborzongott nyomorúságukat, szenvedésüket látva. Isten ekkor azt mondta:
- Amit most láttál, az a Pokol volt.
Majd mindketten a második ajtóhoz léptek. Isten kitárta azt és a látvány, ami a szent elé tárult, ugyanaz volt, mint az előző szobában. Ott volt egy nagy kerek asztal, egy fazék finom raguval, amitől ismét elkezdett folyni a szent ember nyála. Az emberek az asztal körül ugyanúgy hosszú nyelű kanalat tartottak a kezükben.
De ez alkalommal az emberek jól tápláltak, mosolygósak voltak és nevetve beszélgettek egymással. A szent ember ekkor azt mondja Istennek:
- Én ezt nem értem!
- Ó, pedig ez egyszerű - válaszolja Isten - ez igazából csak "képesség" kérdése, ők megtanulták egymást etetni, míg a falánk és önző emberek csak magukra gondolnak.

- "Amikor csak magunkra gondolunk... a Pokol van itt a Földön."
Felmérés szerint az emberek 93%-a nem küldi tovább ezt a levelet. Csak 7 % az, aki úgy érzi, megosztaná a kanalát másokkal is.

Én megtettem... Áldott, szép életet!

Jn3,16
 
 
0 komment , kategória:   H. Vallás.  
A gyógyítás teológiája:-
  2009-12-12 06:33:47, szombat
 
  3. A gyógyítás teológiája

XVI. Benedek pápa a Názáreti Jézus c. könyvében
leírja: ,,A gyógyulás lényeges eleme az apostoli
küldetésnek és általában a keresztény hitnek." Azt is
mondhatjuk, hogy a kereszténység ,,egy terápiás-vallás, a
gyógyulás vallása. Ha mélyen megértjük ezt, kifejezi a
megváltás teljes tartalmát."22 A Krisztusban való
megváltás az emberiség legmélyebb sebének végső
begyógyítása: a bűneink sebe és következménye eltávolít
Istentől. Viszont a teljes gyógyulás nem más, mint a
bűnök bocsánata és az Istennel való kapcsolat
helyreállítása. ,,Bárki, aki embereket szeretne
meggyógyítani, annak látnia kell a maga teljességében, és
tudnia kell, hogy a végső gyógyulás csakis Isten
szeretetében lehetséges."23
A Szentlélek erejében a feltámadt Jézus továbbra is
megjeleníti az Egyházban a gyógyító tetteket és a
megváltást, melyet a földi élete alatt is megvalósított. A
Katekizmus azt tanítja, hogy ahogyan Jézus megérintette
és meggyógyította a betegeket a földi szolgálata alatt,
,,úgy a szentségekben Krisztus továbbra is megérint
bennünket, hogy meggyógyítson" (1504). Az Egyház
,,hisz Krisztusnak, a lélek és a test orvosának éltető
jelenlétében. E jelenlét elsősorban a szentségeken
keresztül hat, egészen sajátos módon az Eucharisztia
által, a kenyér által, mely örök életet ad, s melynek a testi
gyógyulással való kapcsolatát Szent Pál hangsúlyozza"
(1509). Ezért van az, amint Monléon püspöke is rámutat,
hogy ,,a Katolikus Karizmatikus Megújulás mindig
tudatosan törekedett szentségi kereteken belül imádkozni
a betegségekért. A gyógyító imák, és a szentségek közötti
összefüggés főként a növekvő hitből fakad, mellyel a
katolikusok igyekeznek a a Szentlélek által belülről
fölfedezett karizmákat a szentségi életbe integrálni."24
Jézus gyógyító erejével való találkozás szentségi
összefüggésben tekintve, ahogy már sok karizmatikus
megújulásban megtapasztalták, elősegíti a szentségi hit
megújulását, egy mélyebb tudatosságot, hogy a
feltámadott Jézus jelen van és működik a szentségekben,
hogy megossza éltető erejét.
A katolikus tanítások az Igéről és a szentségekről
teológiai kifejezéseket nyújtanak annak a bibliai
bizonyosságnak, amely Krisztus uralmának eljövetelére
és annak látható jeleire vonatkozik. A Katolikus Egyház
Katekizmusának megújult teológiájában az igehirdetés
mindig megelőzi a szentségek kiszolgáltatását. Minden
szentség a hitnek a szentsége, amelynek jelentését Isten
igéje tartalmazza. Ahogyan a liturgia felelőssége, hogy a
szentség-kiszolgáltatást igehirdetés előzze meg, úgy
nagyon lényeges, hogy minden nyilvános gyógyító
szolgálatot szintén megelőzzön az igehirdetés és
magyarázat. Az Igén keresztül hirdetjük Jézus Krisztust,
az igazi gyógyítót, és a megváltás teljességét, mint
minden gyógyulás jelentését.
Ahol a gyógyító szolgálat a liturgián kívül történik,
megértve az Úr gyógyító munkáját, szintén
szakramentális. Ezzel azt állítjuk, hogy minden
szolgálatunk az Egyház korában történik, amikor
Krisztus megváltó tette jelenvalóvá válik észrevehető
jelekkel a Szentlélek erején keresztül, míg mi még
mindig várunk az üdvösség teljességére a test
feltámadásában (KEK, 176). Az Egyház maga a valódi
szentség (jel és eszköz) , melyen keresztül a Szentlélek
megosztja Jézus gyógyító kegyelmét (KEK, 1111). A
szentségi jelleg gondoskodik minden gyógyító szolgálat
megfelelő megértéséről.
Ahogy minden szentség a jelenben aktualizálja
Jézus tetteit, és így előkészíti eljövendő Országának
beteljesülését, úgy minden gyógyulás Jézus
kereszthalálában és feltámadásában aratott győzelmének
egyszer s mindenkori jeleként tudható be, amit
jelenvalóvá tesz itt és most, a teljes gyógyulás és az
eljövendő Ország örök dicsőségének ígéreteként.


forrás:NET
 
 
0 komment , kategória:   H. Vallás.  
Baptista nők világ imanapja:-)
  2009-10-16 08:26:40, péntek
 
 

November 2-án, hétfőn este 6 órakor a Baptista nők világ imanapja (részletes imatémák itt) alkalmából a Nap utcai imaházba (VIII., Nap u. 40.) és a budafoki imaházba (XXII., Péter Pál u. 17.) várják azokat a Budapesten és a környező településeken élő lányokat, asszonyokat, akik szeretnének bekapcsolódni az egész világot átölelő imaláncba. Jertek, imádjuk az Urat!
 
 
1 komment , kategória:   H. Vallás.  
Mert jó az Úr (100. Zsoltár ):
  2009-10-07 14:11:29, szerda
 
  ,,Vígan énekelj az Úrnak, te egész föld! Szolgáljatok az Úrnak örvendezéssel, menjetek eléje vígassággal. Tudjátok meg, hogy az Úr az Isten, Ő alkotott minket, és nem mi magunk. Men- jetek be az Ő kapuin hálaadással, tornácaiba dicséretekkel, adjatok hálákat Néki, áldjátok az Ő

nevét! ..., és nemzedékről nemzedékre megmarad az Ő hűsége!" ( 100. Zsoltár )



,,Rengjen a föld belé, úgy énekeljetek, Hálatelt szívedet öntsd ki, kicsiny sereg!"-szól egyik kedves, lelkesítő énekünk. A Hálaadás ünnepén különösképpen megmozgatja ennek az alig 100 lelket számláló gyülekezet tagjainak egész lényét. Voltaképpen az elhangzott zsoltár is erre

ösztönöz. De a hála és köszönet, mint emberi megnyilvánulásaink mindennapi tartozéka, nem köthető létszámhoz. De vajon mindennapi tartozék-e? Vagy ez is az elanyagiasuló világ mostohagyermeke, mint sok más, Istentől kapott, teremtettségünkkel járó adomány, ajándék? Valaki úgy fogalmazta meg, hogy a köszönet Isten csókja. Ennek megerősítésére annyit tehetünk hozzá, hogy lelkiszegény ember az, aki még hálát, köszönetet sem tud mondani az élete során meg-

tapasztalt, a kapott jókért, bárhonnan is jöjjenek azok. Az emberrel egyidős a hála és köszönet.

A Szentírás is tele van ilyen példákkal, nem csak az elhangzott 100. Zsoltár. És nem csak a bibliai népek vezetői, prófétái, álmodói fejezték ki köszönetüket, hálájukat kultúrájuk fejlettségi fokának megfelelően teremtőjüknek vagy embertársaiknak kezdve a hálaáldozatok bemutatásától az ajándékozásig megszámlálhatatlan formában. Jézus tanításában is előkelő helyet foglal el ez az elmaradhatatlan, elmulaszthatatlan emberi megnyilvánulás, sokszor kötelező érvénnyel. Életünkből néhány mozzanatot ragadjunk ki a hála és köszönetnyilvánítással kapcsolatosan.

Gyermekeink, unokáink milyen meghatóan tudnak hálásak lenni, lehet meg sem fogalmazzák, de fénylő, sugárzó tekintetük, ragaszkodásuk, hűségük költők szavánál szebben kifejezi ezt! De hallhatunk ilyent tőlük: Hála néked, jó Istenünk, hozzád felemelkedhettünk, Igéd által épülhettünk, Vezesd jóra a lelkünket, szeretetre a szívünket, jó munkára életünket. A hála és szeretet megnyilvánulhat és meg is kell Isten irányában és ember és ember között oda-vissza, de

sokszor még az ösztönös állat is nagyon hálás tud lenni. Számtalan érték születik a megnyilvánulásokból. Ady gyönyörű gondolatait imámba foglaltam, de milyen szépen szól a következő nóta is: Hálás szívvel, tisztelettel gondolok a drága jó apámra, Amiért oly jó volt hozzám sok-sok ezer köszönet és hála, Hej,de sokszor megbántottam, de sokat is dolgozott miattam, A sok jóért én cserében vissza neki de keveset adtam. Fehér hajú édesapám, legyen áldott, boldog

minden lépted, De sok bajjal, küzdelemmel, szenvedéssel volt tele az élted, Amit tettél, értem tetted, Én voltam a szemed fénye, kincse, Számomra e nagy világon nincsen olyan rendes ember, mint te. Vagy hálásak lehetünk a szülőföldnek, melytől messze estünk, a háznak, mely felnevelt, a temetőknek, melyek visszahívnak: Zilahy Lajos írja: Kezembe ejtve homlokom Ülök a korhadt küszöbön. Te régi ház, elmúlt időmet Köszönöm néked, régi udvar, Köszönöm

néked régi udvar A fák alatt a lenge hintát, A kis padot, a szép lugast, Amit befontak ágak, indák. Köszönöm néked régi udvar A búvócskát, a kergetősdit. A kisleányt, amint vigyázva Egy nagy fa mellől leskelődik. Köszönöm néked régi ház-Ez minden, ami megmaradt-A nyila-kat, a jó parittyát, Az első lelőtt madarat. Ó, köszönöm szelíd anyámat, Amint gyümölcsöt osztogat, A bátyámat, a két nénémet, És köszönöm a húgomat. Köszönöm néked, régi ház-Köszönni valóm annyi van!-Ó, köszönöm halott apámat, Ki így szólt hozzám: Kis fiam! Mindent elvesztve, férfi-szívvel Köszönöm néked, köszönöm, Hogy megengedted, hogy még egyszer leüljek itt a küszöbön...Ugye mennyi köszönni valónk van, ünneplő testvéreim, atyámfiai?

És mennyi irányba! Unitárius egyházunk 440 éves ebben az esztendőben! Gyönyörű idő! A költőt idézve, küldjük el lelkünket a Királyhágón túlra és gondoljunk hálával hitelődeinkre.

Kicsi közösség vagyunk, de hálatelt szívünket úgy öntjük ki, hogy rengjen a föld belé, ahogy idéztem 140. énekünket. Tesszük ezt Isten iránti hálával az egyedül magyar földön született magyar egyház, az erdélyi radikális reformátor, Dávid Ferenc követői, hiszen ,,annyi balszerencse közt, oly sok viszály után, megfogyva bár, de törve nem" él nem csak nemzet e hazán, hanem annak részeként Orbán Balázs, Bartók Béla, László Gyula székely és magyar népe.

Az őszinte hála hangját nem nyomhatja el még annak a fájdalomnak súlya sem, amit azért érzünk még ma is, hogy-jó magyar szokáshoz híven!-nem kezeljük a megfelelő helyén értékeinket! Bartis Ferenc, nem olyan régen elveszített erdélyi költő írja híres verse mottójaként, amiért 7 évet kapott és örökös nyomorgatást a román szekuritátétól az 1956-os forradalom szimpatizánsaként: És mégis élünk! Ezt a fájdalmasan, de mégis csak bizakodást, reménykedést kifejező kiáltást idézhetjük minden hálálkodó és köszönő szavunk mellé: a világ történelmében mi hoztuk és fogalmaztuk meg először a lelkiismereti és vallásszabadság törvényét 440 évvel ezelőtt a tordai országgyűlésben, Pál apostolt idézve, hogy a hit Isten ajándéka, és mindenki azt a vallást gyakorolja, mely felfogásával megegyezik. Amikor Európa sötét egét a máglyák fénye világította be, suhogtak a pallosok, nyíltak-csukódtak a börtönajtók, akkor egy kis közösség

Erdélyben a vallástürelem törvényét emelte trónra. És mégis élünk annak ellenére, hogy éppen ezt nem alkalmazták velünk a János Zsigmond fejedelem halála után következő hatalmasok.

Pusztított minket, mint sors társainkat a török, tatár, német, osztrák, orosz, de fogyasztottak keményen a keresztény testvéreink is évszázadokon keresztül. Magyari Lajos fogalmazza egyik versében,amikor arról ír, hogy a török az csak a pénzünket, aranyunkat akarta, de az a másik,

az osztrák, a Habsburg a hitünket, lelkünket akarta. És mégis élünk, mert elődeink azóta sem tapasztalt, mai szóval élve, ,,összezárással" megvédte egy-Isten hitét, Dávid Ferenc vallását.

Talán megérjük, hogy bebizonyosodjon az, hogy az őshazából hozott egy-Isten hitet mi őriztük meg itt ,,eleitől fogva", amihez valahol a bolyongásunk pusztáin találkozva, magunkhoz vettük Jézust, hogy legyen számunkra Út, Élet és Igazság, s úgy érkeztünk ide székely-magyarokként a Kárpátok ölelésébe. S hogy mégsem lehetünk történelmi egyház ma sem, az ürömöt csepegtet hálaörömünkbe. Sem a nagy egyházak, sem a világi történetírás nem szereti emleget-

ni, sőt inkább elhallgatja, hogy az unitáriusok történelme nélkül nincs egyetemes magyar történelem, csak olyan csonka, mint maga a Csonkaország. Az igazság kimondásához sokszor nem bátorság kell, hanem alkalom, és sokszor nem az az igazság, amit a többség hangoztat, hiszen Jézus és tanítványi köre is elenyésző volt kora társadalmában. Az evangélikus Böhm Károly filozófus azt írja: a hívek száma nem bizonyít a vallás magasabb foka mellett, a legnemesebb

vallásforma a legkevesebb hívőt számlálja. Akkor miért ne mondhatnók mi is el, még ha panaszos hangon is, hogy minden évben el kell szenvedjük azt a megbélyegzést, aminek semmi történelmi alapja nincs, hogy a csíksomlyói búcsút az elődeink felett aratott csodás győzelem emlékére tartják, amikor a semmilyen dokumentummal nem bizonyítható eseménykor sem unitárius egyház nem volt, így János Zsigmond fejedelem sem téríthetett unitárius vallásra.

És mégis élünk, sőt ott vagyunk mi is mindig a magyarság legnagyobb nemzeti zarándoklatán.

És feltesszük Farkas Árpád után azt a kérdést, hogy már fű nő elődeink koponyáján, s akkor mégis miért dúl a mélyben a testvérháború. Sokszor még keresztényeknek sem tartanak, mert nem úgy fogadjuk el Krisztust, ahogy mások. Mi ne lennénk keresztények, hiszen mi nem csak

prédikálunk róla, hanem főként követjük, és ez adja nekünk a krisztusi jellemvonást. És mennyi sokan vannak azok, akik úgy hiszik Istent, azzal az ősi hittel, amint mi, úgy követik Jézust, a- hogy mi, csak még nem vallották meg. Kicsi népnek nagy hálája a mi köszönetünk azért, hogy nem csak dicsőséges múltunk és küzdelmes jelenünk van, hanem lesz jövendőnk is, és eljön az idő, amikor a II. János Pál pápa gesztusához hasonlóan, aki Debrecenben fejet hajtott a gá-

lyarabok emlékművénél, mi is felavathatjuk azt a márványtáblát Nagyharsányban, a hitvitában 1574-ben felakasztott Alvinczi György emlékére, amit nem engedtek meg ma élő és igehirdető keresztény emberek, és annak a Válaszúti prédikátorunknak is, aki megakadályozta a török ha- tóságnál, hogy Alvinczi elfogott gyilkosait halállal büntessék. Vajon ki a keresztény jellem?

És mégis élünk, mert küldetésünk van! És mindenért hálát mondunk, nem csak egy nap egy esztendőben, hanem áron is megvéve minden lehetőséget. Gellérd Sándor, aki a betyárroman- tikás mikolai erdő zúgását hallgatja, így biztat: nagy vihar jöttekor-bármi legyen bére-valakinek állni kell a tornác küszöbére. Aki ezt vállalja, annak mindig lesz bármilyen értéktagadó időben hálaadásra alkalma és köszönni valója Istennek, embernek egyaránt. ÁMEN



Balázsi László





 
 
0 komment , kategória:   H. Vallás.  
Isten és Te...
  2009-07-31 17:50:12, péntek
 
 

 
 
1 komment , kategória:   H. Vallás.  
     1/6 oldal   Bejegyzések száma: 54 
2017.04 2017. Május 2017.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 6 db bejegyzés
Összes: 16346 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 384
  • e Hét: 1668
  • e Hónap: 384
  • e Év: 102194
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.