Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/7 oldal   Bejegyzések száma: 68 
Garai Gábor: Szabadság
  2018-02-23 06:56:16, péntek
 
  Garai Gábor:

Szabadság


Nélküled eltikkadok.
lecsuklom, nem is vagyok,
munkám, mint ólomsúlyt cipelem;
nélküled öntudatlan
vánszorgok kábulatban,
nélküled nincs szerelem.

Nélküled csak magány van,
mély űr az éjszakában,
saját hamvukba hulló csillagok,
és bénaság a testben,
s a lélek, készületlen,
mindennapos halállal társalog.

Nélküled minden álom,
csak éheztet parázslón,
és nem old föl se kín, se kábulat;
nélküled lassan össze-
húzódik nyöszörögve
az elkínzott, szemérmes öntudat.

De általad ha mélyet
lélegzem, újra élek,
és szállok újra önmagam felett;
s múlik tőlem a rontás -
mások által vagyok más,
s leszek a legtöbb: az egészben egy.

1976.
 
 
0 komment , kategória:  Garai Gábor  
Garai Gábor: Álmodj!
  2018-01-12 09:32:57, péntek
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Garai Gábor  
Garai Gábor: Számvetés
  2016-11-03 05:55:53, csütörtök
 
  Garai Gábor:

Számvetés

L. A.-nak

Csak esti séta ez, vagy évek óta
járjuk? Cipőnkön vastagszik a por.
Hová, barátom? Álljunk meg egy szóra:
legjavunkat elhagytuk valahol.

Emlékszel még? Hogy esküdtünk jövőre
és küldetésre; mint tán senki sem!
S már-már - ne szépítsd - függünk a világon,
fületlen pitykék, fölöslegesen.

Úgy indultunk tizennyolc éves fejjel,
hogy holnapután próféták leszünk...
Jaj, nem az bánt, hogy nincs hírünk, hatalmunk,
mégcsak az sem, hogy üres a zsebünk;

de arra szegődtünk, hogy mindenestül
visszhangozzék bennünk e nemzedék. -
Számláld csak össze, mit tettünk azóta,
szedd ki a javát: alig egy marék.

Alig egy marék, ifjúság iszapja
az is: elmerül, minek menteni.
Gyógyíthatják-e férfi-gondjainkat
kamaszkorunk balzsam-emlékei!...

Verd le a port! Addig tart ez a séta
- s szűkül az út, szűkül szemlátomást -
míg megtanuljuk méltón elviselni
a reánkmért egyetlen vallomást,

s hazatalálunk - vándor céhlegények -,
ujjunk hegyében érik a remek.
Túlkevés volna halhatatlanságnak,
hogy szépen voltunk élhetetlenek.
 
 
0 komment , kategória:  Garai Gábor  
Garai Gábor: Tündökölve
  2014-07-09 08:31:38, szerda
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Garai Gábor  
Garai Gábor: Őértük szólok én
  2014-06-24 05:38:39, kedd
 
  Garai Gábor:

Őértük szólok én


Őértük szólok én,
kik dolgaink nehezét végzik e földön:
répát egyelnek mély, fekete sárban
barmok alól hordják saroglyán a trágyát,
maltert cipelnek gémberedett kezekkel,
s betongerendákkal dúcolják föl a mennyet;

őértük szólok én,
akik a kibernetikus gépek alól
egy fészek alja friss képletet
bölcs eszmék árnyába terelnek;

őértük szólok én,
kik porló szenet lapátolnak a távfűtés kazánjaiba,
kik az úszó-darukat vezérlik kemény figyelemmel,
akiken csak a tett segít, nem a jámbor íma;

őértük szólok én,
akikkel egyforma félszegen
járok e földön itt, mióta megszülettem,
kik nehéz kezüket itt melengetik meg
parázsló eszméletemben;

akik álmukban földadognak
a barom meg a gép lélegzet-ütemére,
kik naponta meghalnak s az örök örömöt
hagyják fiaikra, kínlódva, remélve;

őértük szólok én,
kik értem is szólnak, bár öntudatlan,
nyers kétségükben, bánatukban,
kik életükkel kockáznak a hűvős
halálos azúrban
egy köldök-zsinóron kilógva a meztelen űrbe,
mint végtelen ingák - szívtől szívig röpülve;

őértük szólok én,
őértük, kik az egyetlen
cselekvést és az egyetlen jó-szót tudják bajunkra,
akikben együtt lélegzik szülőnk és gyermekünk,
az állandó meg az új,
az elhervadt s a folyton fölvirágzó,
a földre tiport és ismét égbe szálló,
a fogyhatatlan örömöt sugárzó
vigasztalás:
a munka.
 
 
0 komment , kategória:  Garai Gábor  
Garai Gábor: Június éjszaka volt...
  2014-06-20 07:29:24, péntek
 
  Garai Gábor:

Június éjszaka volt...


Június éjszaka volt - nem lesz ilyen éj soha többé.
Mint a halálba menőt, úgy kértél egyre : ne menj el!
- s láttam, fagy-páncélt feszitett törzsedre magányod.

Nagy sodrásu sötét hullámai hogy feketélltek!
Álltunk partjainál az eget-földet boritónak:
sápadt villamosok csikorogtak a csöndben az utcán,
mázsás álmok alatt roskadtak a kőszívű házak;
mint a lidérc-lobogás, úgy lejtett el körülöttünk
tántorgó dionyosi tánca a lámpaducoknak.
Túl a Dunán a hegyekből élén iramodtak a szellők,
zsenge olajbarkák illat-lobogót suhogattak,
vékony erekben ömöltek a hangok az éj szivacsából,
s árkádos kapujával a díszlet inogva kitárult . . .

Hogy nyargalt az idő : sarkában a gyors-inu percek
nyurga zenészujjak kopogó ütemére loholtak;
úgy perdült elibénk, tipegőn és könnyü ruhában
bókkal a dallam (az elme azóta se tudja feledni),
hogy szétszálltak a dzsessz kis fintorgó figurái,
és kiosont a homály egy percre a holt mulatóból.

És megeredt a szavam, te alig győzted befogadni;
nyelted az áradatot, vergődtél. Elhitetetlen
volt a való: szomjas kétség vívott az örömmel.
Gyöngyházszín párába merült döbbenten az arcod,
és körülötte hajad pelyhes kicsi gyűrűi szálltak,
néztelek és a szemembe a kép tüzesen beleforradt,
néztelek és tudtam: nem lesz ilyen éj soha többé!

Aztán végeszakadt, elvágta szavunkat a búcsú.
Hűvösödött és rád már vártak a kertkapu árnyán.
Búcsú! De búcsu ily - soha ennyire visszamarasztó;
elszakadásból ily kötelék soha nem veretett még!
S meghallottuk a szót, az igét, a kemény itélőt,
hogy soha el nem apadhat e vágy, soha célba nem
érhet;
engem szőrcsuhaként bugyolál ez a nélküled-élet,
míg te tárgyakat ölbeveszed, gyöngéd szeretettel
szólsz a virághoz, a fát lombos feleletre tanítod;
elteszel egy kavicsot, zeneszót, pici kéket az égről,
és emlékjegyeikben az én nevemet fölidézed;
azt a felednivalót, de feledni, tudom, lehetetlent . . .

Én meg a pálya hajóján, holtig-itélt evezősként
- kit csak az egy honi part füzes erdeje, csermelye
csábit -
partod iránt felvon lobogóval igyekszem örökké!

1955.
 
 
0 komment , kategória:  Garai Gábor  
Garai Gábor: Ha csak emléked...
  2014-06-15 06:33:10, vasárnap
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Garai Gábor  
Garai Gábor: Koránkelők
  2014-05-24 04:59:26, szombat
 
  Garai Gábor:

Koránkelők


Kérdezd meg egyszer:
hánykor kelnek ők,
akik hajnali hatkor érkeznek Kelenföldre?

Alig különböznek egymástól,
itt nincs nemzedéki ellentét,
nincs nemek harca sem;
fiatalnak, öregnek egyformán karikás a szeme,
a férfiak és a nők szája szélén
egyforma mély a barázda.
Valamikor - még kakasszó előtt -
fölkukorékolt az ébresztőóra;
- reggel van - súgta rekedten egy hang
a vaksötétnek;
s egy ember elindult gyalog a vasúthoz,
botorkált órahosszat, aztán
a vagonokban tolongó
társaival megszázszorozódott...

Ők azok, akikkel mindig
meg lehet menteni a hazát,
ők, akik sötétben kelnek, sötétben térnek haza,
s az életükbe mindig belefér még
Vietnámért egy vasárnapi műszak;
ők, akik homokzsákot hordanak, ha kell
a megroggyant, derékig sáros töltéseken,
ők, akik nemigen szólnak hozzá a gyűléseken,
sőt, többnyire olyankor szundikálnak;
aztán jósszívvel elvállalnak még egy
álmatlan éjszakát az árvizes gyerekekért.

Ők azok, akik nem olvasnak engem,
arcom sem ismerik a képernyőről,
s általában is rontják a százalékarányt
az Olvasó Népért-mozgalomban;
és méltán dorgálják meg őket a sok
frontátvonulástól ideges illetékesek.

Megiszom velük ezt a hajnali féldecit
a pályaudvar mellett, a topogóban;
alighanem a szabadidő kulturált
felhasználásáról illenék pedig
csevegnem inkább, -
de hiába,
sietnek.

Hát én is útra készen nézek utánuk.
Velük elmennék - egy közös kulaccsal -
akár a sivatagba is.

/1970/
 
 
0 komment , kategória:  Garai Gábor  
Garai Gábor: Úgy szeretnék sokáig élni
  2014-05-01 13:32:30, csütörtök
 
  Garai Gábor:

Úgy szeretnék sokáig élni


Úgy szeretnék nagyon sokáig élni,
hogy öregen is megismerjelek,
mikor tüzedből már nem futja égni
s én is parázslok, alig perzselek.

Tudom, hogy akkor is ragyogsz nekem még,
szemedtől ez a fény nem múlik el;
magad ragyogsz akkor is, nem az emlék,
s feledteted velem, hogy halni kell.

Magad ragyogsz, a ráncok közül is épen
tündököl majd e lágy önkívület;
két csillagod a test mögötti térben,
hol a tagok elejtik terhüket,

hol a nyers mámort az álom bevonja,
s nyugvók a vágyak, - sosem bágyadók;
hol öntudatlanul váltja valóra
csömörtelen varázslatát a csók.
 
 
0 komment , kategória:  Garai Gábor  
Garai Gábor: Nők
  2014-03-08 07:30:15, szombat
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Garai Gábor  
     1/7 oldal   Bejegyzések száma: 68 
2018.01 2018. Február 2018.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 231 db bejegyzés
e év: 542 db bejegyzés
Összes: 30439 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 307
  • e Hét: 45427
  • e Hónap: 148422
  • e Év: 342287
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.