Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/8 oldal   Bejegyzések száma: 74 
Faludy György: Hol válik el…
  2017-08-04 06:47:12, péntek
 
  Faludy György:

Hol válik el...


Hol válik el a hústól lényed?
Nem tudtam soha dönteni.
Misztikus bálványarc a térded,
fétisek lábad körmei.

A lépcsőről spirituális
zenének hangzik, ha lemégy,
s megérzem ágyékod haján is
szerelmünk égi lényegét.

Mit valljak néked még e földön,
hol testemnek te vagy a börtön
és lelkemnek a láthatár?

Szeretlek; hadd, hogy ezt lihegjem;
szeretlek és széttép szívemben
a galamb meg a leopárd.

(Málta, 1966)
 
 
0 komment , kategória:  Faludy György  
Faludy György: Feleség.
  2017-07-25 08:01:47, kedd
 
  Faludy György:

Feleség.


Szemedben kék az ifjú, könnyü árny még,
bár úgy követsz, mint régi-régi árnyék
kopott szobák során e földi nyügön,
s zord avenükön.

Mit vallhatok magamról néked itt már,
minden-tudó lakótárs, néma titkár?
Megszoktalak ládd, mint a napvilágot
és a világot.

Megszoktalak, mint az eget s az árnyat,
s a fényt, e metsző fűszerét a nyárnak,
és mint a kékes hamvat ó-palackon
és a barackon.

S elhivtalak, mondván: te légy, ki ápol,
ha éjjelente félek a haláltól,
S a lépcsőn, hol a Semmi gőze forr át
légy te a korlát.

De most, ha alvó testeden melegszem,
fellebbentem már, mig hányódva fekszem,
a messze multat, mint egy könnyű kendőt
és a jövendőt.

S elgondolom, hogy egykor s ily sötétben
fogunk heverni, künn az öröklétben,
hol nem gyúl lámpa ránk és este vágyunk
nem veti ágyunk.

Medencéd, mely langyos még testem balján,
bölcső lesz, melynek lyuk tátong az alján,
s igy hálunk majd, dirib-darabra törten
sárga gödörben.

Népek fognak felettünk elsuhanni,
és nem lesz század s nem lesz ezredannyi
e pajtásálom hossza itt a földön,
mint az a börtön.

Egykor hörögve sirtam, hogy gyalázat,
de most titokban elfog az alázat,
s mig lépteid zaját még egyre hallom,
ime, bevallom:

hogy megszoktam melletted s megszerettem
e bús jövőt s éretted fia lettem
az éveknek, mik vénülőn találnak
és a halálnak.

(Párizs, 1939 december)

Korunk 1940.
 
 
0 komment , kategória:  Faludy György  
Faludy György: Sötétedik
  2017-05-15 08:15:02, hétfő
 
  Faludy György:

Sötétedik


Sötétedik, ha nem vagy itt.
Verem az írógépet.
Nézem, nem nézem: mindegyik
betűje a te képed.

Karórám mutatója kék:
nyújtóján te tornászol.
Hátad holdas gleccsere véd
a homály farkasától.

A matéria töltelék.
Mindig a törvény jött elébb
s parancsol az anyagnak.

Ne hallgass rá, mit fecsegek.
Testednek csapom a szelet,
hogy lelkedet megkapjam.

(Málta, 1966)
 
 
0 komment , kategória:  Faludy György  
Faludy György: Ha nézlek…
  2017-04-06 09:27:23, csütörtök
 
  Faludy György:

Ha nézlek...


Ha nézlek, háttér nélkül látlak,
ha hallgatsz, senki mást nem hallok.
Szépséged elfed minden tárgyat,
szépséged elnyel minden hangot.

Kimégy vagy elfordulsz, ha hosszan
lesem az arcod. Megtanultam,
hogy egyetértesz Plótinosszal,
aki pirult, hogy teste is van.

Ne szégyelld. És ne féltékenykedj
külsődre. Lényedért szeretlek.
A többi díszlet. Járj kabátban,

fürdőköpenyben vagy mezítlen,
mit félsz? Úgyis kiabsztrahállak
szép testedből szonettjeimmel.

(Málta, 1966)
 
 
0 komment , kategória:  Faludy György  
Faludy György: Véres évszázad
  2017-02-23 09:54:26, csütörtök
 
  Faludy György:

Véres évszázad

Költemények egy készülő kötetből



1912

Kisded koromból emlékszem azért még
valamire. Nyugalmas, mennyei
meleg ölelt meg: ténsasszonyok, nénik,
dadák, szomszédnők roppant mellei.

Szendén keblükre vettek. Én kéjesen
nyújtóztam el a domb hátán, amíg
a boldogító tapadást éreztem
orrom hegyétől le a sarkamig.

A nagy csöcsök világa volt ez akkor.
Sajnos, kimentek mára a divatból.
A kedvenc mellek gőgös citromok.

A körülsáncolt csecsbimbó sem ünnep.
Nem látható. Kérdezem: hová tűntek
az egykori, pompás tejcsarnokok?



1913

Nem huszadik, tizenkilencedik
század volt még, mikor az emberek
örök haladásban hittek, pedig
árnyéktornyok nőttek a fény megett.

A tudomány s a technika sokat
ígért s nyújtott, de a balkán hegyek
közt megették a hadifoglyokat
mert mindhárom hadsereg éhezett.

Jaures s Bebel jöttek, mikor az óra
tizenkettőt vert, a baseli dómba.
Röhögtek rajtuk. Ők a Rotterdámi

sírjához álltak. ,,Jöhet," mondták, ,,bármi,
nekünk béke kell, béke! Nagyon félünk,
Erasmus Mester, imádkozz miértünk."



1914

Emlékem halvány. Kutya Szerbiáról
üvöltöztek kis teherkocsikon.
Azt képzelték, hogy a háború mámor,
diadalmenet, muri s nem iszony.

Később fényképek. A vonaton lelkes
katonák, búcsúzó lányok, nagyon
sok kókadt virág s ujjongás, de rejlett
a cécóban valami borzalom.

Apám is ment. A többi tiszttel bőven
ivott, kártyázott és bajuszkötővel
aludt. Ez nagyon fontos volt nekik.

Ám ő sejtette, hogy egy napon elfogy
kard, ágyú, császár s azt sem hitte el, hogy
a zászló attól győz, ha lengetik.



1923

A tudomány jelen állása

Földünket ember vagy ágyugolyó
el nem hagyhatja. Nem jön ily csoda.
Energiánk igen csekély. A hold
túloldalát nem látjuk meg soha.

Több százezer fényévnyi a Tejút.
Csillagképeivel ez tölti be
az űrt, továbbá a nem látható,
súlytalan anyag. Éter a neve.

Az elemek száma kilencvenkettő.
Közülük még három vagy négy hiányzik.
Apám szerint, ha felfedezik őket
mindent tudunk, egész a másvilágig.

Az anyag legkisebb, nem osztható
része az atom. Ezt Demokritosz
is tudta már. Néhány őrült tudós
még apróbb részt keres. Nagyon kínos.

Ezeknél csak Einstein Albert a rosszabb
Svájc csörgősapkás fejű színbolondja,
a nagy kántáló, ki az abszolút
időt (borzalom!) relatívnak mondja.

Orvosok messze előre jutottak:
csillapítót, gyógyszert és annyi mást
hoztak. Jó, hogy a bacillusok még
nem indítottak ellentámadást.



1924

Az osztrák nők testszínű harisnyákat
kezdtek hordani huszonnégy nyarán.
A Wolfgangseenél nyaraltunk. A látott
borzalmaktól megremegett anyám.

,,Szajhák! Pucér lábukat mutogatják,
száradjon el csontjukban a velő!
Szégyen, gyalázat! s a kormány nem csuk le
egyetlen nőt! Mit szólsz ehhez, Jenő?"

Mire apám: ,,Legyen lány, fiatal nő,
középkorú avagy öreg spiné:
miért szégyelné, miért rejtegetné
lába, bokája vagy térde színét?

A híradóban láttam: ily harisnyát
visel V. György király neje."
,,Ne emlegesd ezt az öreg kokottot,
hogy mindüket enné meg a fene."

Télen már ő is csak testszínűt hordott.



1944

Orihéna hegy, Tahiti

Angol kastélyok fekete pázsitját
meg trópusi növények gyilkos zöldjét
szerettem, míg egy reggel elhajóztunk
Tahiti mellett s láttam a hegyet.

Leírhatatlan gyönyörű volt kényes,
győztes zöldjével s egy kevés arannyal,
felejthetetlen, álomlátta, képzelt
és idegen, hogy lázat kaptam tőle.

Azóta, ha behúnyom a szemem
kedvenc szinem, a kék helyet ezt látom,
megrészegülök és ujjongni kezdek.

Ha húnyt szemmel haldoklom, síma függöny
ereszkedik elém a Semmi földje
helyett: az Orihéna bronzos zöldje.



1944

Két magyar

A gerillákkal összeköttetést
szerezni Katona Palit küldték ki
tengeralattin Leyte szigetére.
Kievezett kis gumicsónakon.

Elásta a tömör homokban, aztán
a titkos rádión megállapított
találkahelyre szaladt az erdőben.
Kék mécs körül hármasban ültek ott.

Kezükben régi puskákat tartottak.
,,I am doctor Paul Katona," suttogta
Pali. Mire a Fülöp szigeti

gerilla vezér felugrott, mosolygott
és ékes magyarsággal így szólt: ,,Doktor
Katona Pálnak hívnak engem is."



1945

Japánok

Félperccel robbanás előtt
a kamikáze mosolyog:
ezek a halál szeretői,
az eszeveszett kamaszok.

S a tábornokok, tiszt urak,
kik elvesztett csaták után
tőrrel vágják fel hasukat.
Ezek a halál szeretői.

S a rikoltó őrmesterek,
kik roncs aknavetők helyett
kézzel gyújtják a löveget,
majd ujjongva megdöglenek.

Meg a tengerész hadnagyok,
kik égő cirkálójukról
elébb röhögnek egy nagyot,
aztán cápákhoz ugranak.

A holt alá gránátot rak
s felrobbant, mert nem tud lelőni, -
ilyen szörnyekkel harcolunk,
akik a halál szeretői.
 
 
0 komment , kategória:  Faludy György  
Faludy György: Szerelmes ballada
  2017-01-10 06:35:34, kedd
 
  Faludy György:

Szerelmes ballada


A dombtetőn a sziklák, mint a nyársak 
merednek, lassú szél nyög és a hársak 
hasadt odvából tejszín nedv csorog; 
a tar bozót mélyén szerelmes árnyak 
ölelkeznek s a holdas fák úgy állnak 
tótágast, mint mezítlen asszonyok. 
Öledre vágyom sírva itt e holt 
avarban, hol szerelmünk fészke volt, 
s vonagló, izzadt testedért üvöltök. 
...Vérembe folyt a vörös telihold. 

Emlékszel még? bimbók fakadtak, lanyha 
est volt s a fény utolsó sáv aranyja 
halódott fenn egy vattafellegen; 
bíbor hajad sovány válladra lógott, 
minden fűszál bokád köré fonódott, 
langyos szellő bujkált a melleden, 
s hogy ajkaimra éhes szád tapadt, 
s belémcsorgattad édes nyáladat: 
két testünk volt, de már csak egy szívünk, 
s az alkony ránkborult a fák alatt. 

Aztán a hold úgy bukdácsolt a görbe 
fatönkök közt, mint rőtszakállú törpe, 
s bárhogy kérleltél, megtörtént a nász, 
a bokrokon minden rügy arcom mellett 
meleg harmattól duzzadt, mint a melled, 
s halántékunkon lüktetett a láz, 
kemény földágyunk lágy lett, mint a gyolcs, 
s nem hallott ember még olyan sikolyt, 
mint mellyel izzadt testünk összeforrt. 
...Vérembe folyt a vörös telihold. 

Majd föltérdeltem és úgy néztelek: 
a tengerről sós illat érkezett, 
s öledbe épp egy kis virág szorult; 
jó volna - súgtam - mindig már így lenni, 
és így hallgatni mindörökre semmi 
beszédedet. Fejünkre mézga hullt. 
Megosztottam veled a kortynyi bort 
s a kenyeret, mely tarisznyámban volt: 
ez lett lakománk s az ég a nászi fáklyánk, 
hol a csillagok örök árja folyt. 

A csillagok s egy bimbós ág: a vőfély, 
két melled úgy állt, mint két gonosz nővér, 
egymásnak háttal. A hold hidegen 
sütött s ahogy kékes testedhez értem, 
azt gondoltam: talán még ezt sem értem, 
s oly messze vagy tőlem és oly idegen. 
Aztán hűs ajkad búcsúzón hajolt 
fölém s a fákon túl az égi bolt 
szélén pirosan megrepedt a hajnal. 
...Vérembe folyt a vörös telihold. 

És így bolyongok most a téli erdőn, 
és várok rá, hogy izzadt tested eljön; 
ágyunk füvét felverte rég a fagy, 
s az orkánban vonagló fák alatt 
űzöm fehér, mezítlen árnyadat, 
s a fellegektől kérdem, merre vagy; 
hol melled, mely ruhádon átdagadt, 
s csípőd, amelyre gyöngyvirág tapadt, 
s a dús bozót s az eprek a bozótban? 
Mért nem jössz? Várlak még a fák alatt. 

A dombon, nézd, a sziklák, mint a nyársak 
merednek, lassú szél nyög és a hársak 
hasadt odvából tejszín nyál csorog; 
a tar bozót mélyében párzó árnyak 
inognak s a fák széttárt lábbal állnak 
tótágast, mint mezítlen asszonyok, 
s én tébolyodva hempergek a holt 
avarban, hol szerelmünk fészke volt, 
s vonagló, izzadt testedért üvöltök. 
...Vérembe folyt a vörös telihold. 

Budapest, 1936 
 
 
0 komment , kategória:  Faludy György  
Faludy György: Mi most a reggel?
  2017-01-07 07:40:23, szombat
 
  Faludy György:

Mi most a reggel?


Mi most a reggel? Gondolkodom rólad,
amíg lejössz, mellém ülsz s hallgatom
kettőnk csendjét. S az est? A búcsúzó nap
aranybrokát dicsfénye hajadon.

Te vagy csak fontos. Homokbánya omlott
múltamra. Mint múmiák, mereven
feküsznek benne emberek, meg dolgok.
Egyszer tán még mindet előveszem.

Álmomban eltűnsz s hiába kereslek.
Felriadok az ágyon. Nézzelek meg
a tetőn? Villanyt kéne gyújtani.

Tovább aludjak? Újra elveszthetlek.
Nem félek többé. Csak hozzád vezetnek
a napok és az éjek útjai.

(Málta, 1966)
 
 
0 komment , kategória:  Faludy György  
Faludy György: Kósza lelkek
  2016-12-09 05:50:28, péntek
 
  Faludy György:

Kósza lelkek


Bolyongó árnyak, árva lelkek
vagyunk mind, földi emberek,
magános, durva sziklavárak,
mert nincsen bennünk szeretet.

Hogy vágyódunk mind a szobába,
hol a barátság kályhája ég,
s mégis, mily távol van egymástól
anya és gyermek, férj és feleség!

Az emberek közöny gőgös jegével
a rosszat még csak rosszabbá teszik;
jó szót oly ritkán hallsz a társaságban,
oly ritkán - pedig olyan jól esik.

S durvák, hidegek vagyunk mindnyájan,
pedig a szív oly könnyen megreped,
úgy fáj a szó, úgy bánt a gúny, a tréfa,
s oly távol állunk mind, mi emberek.

Távolabb, mint az őszi ködfelhőben
hegycsúcsokon az árva, karcsú fák,
úgy vágyódunk egymás után, s nem értve
meg senkit, csak futunk megint tovább.

Lelkünk, mint halott lepke, oly törékeny,
mint hárfahúr, a szélben elszakad,
elég hozzá egy rosszul értett szó is,
elég egy félreértett mozdulat.

S bár közel vagyunk egyre csak a célhoz,
ha már a megértés fáklyája int,
egy durva szótól megriadva, újra
csak szétbolyongnak kósza lelkeink,
csak szétbolyongnak kósza lelkeink.

Elfeledett versek, 1927.
 
 
0 komment , kategória:  Faludy György  
Faludy György: A szikla tövén ittuk
  2016-12-07 09:33:07, szerda
 
  Faludy György:

szikla tövén ittuk


A szikla tövén ittuk tenyerünkből a tiszta
vizet. A jégkorszakból maradt talán még vissza.
Bokrokba kapaszkodtunk, úgy másztunk a halálos
lejtőn. Rugalmas fűben ültünk le a forráshoz.

Csupa kék ég és tenger. S a pintyőkék meg csízek!
Tuniszból és Olaszból jöttek a híres vízhez.
Csend lett. Aztán dalolni kezdtek teljes erővel.
Üvegnyilak és kristály gömbök a levegőben.

Lenn tajték meg sirályok. Hallgattunk mind a hárman.
- Ez talán az utolsó idill Európában -
szólalt meg a tanító. - Jövőre négyszáz ágyas

szálloda épül ide. Neonjain elégnek
a madarak. A forrás meg majd az árnyékszéket
öblíti. A turisták úgyis csak whiskyn élnek.

(Málta, 1966)
 
 
0 komment , kategória:  Faludy György  
François Villon: Haláltánc-ballada
  2016-11-16 12:15:45, szerda
 
  François Villon:

Haláltánc-ballada

Faludy György átköltésében


Ott ült a Császár. Dús hajában
hét csillag volt a diadém.
Rabszolganépek térden állva
imádták, barna köldökén
a Göncöl forgott, válla balján
lámpásnak állt a holdkorong:
de a bohóc sírt trónja alján:
"Mit sírsz" - rivallt reá - "bolond,
nincs szív, mit kardom át ne járna,
enyém a föld!" ... S hogy este lett,
egy csontváz tántorgott eléje
s elfújta, mint a porszemet.
- Kényúrként éltünk mindahányan,
s az évek szálltak, mint a percek,
véred kiontott harmatával
irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!

Gót ablakában sírt az Orvos:
"Uram, nektárod merre nő,
amely ír minden kínra s melytől
meggyógyul minden szenvedő?"
S az ajtó nyílt: keszeg magiszter
táncolta végig a szobát,
kezében mély ólomkehelyből
kínálva színtelen borát:
"Igyál, e nedv hűs, mint a mámor,
s nincs seb, mit heggel nem takar,
igyál testvér; e mély pohárból,
csupán az első korty fanyar."
- Kontárok voltunk mindahányan,
s az évek szálltak, mint a percek,
véred kiontott harmatával
irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!

A kútkávánál állt a Gyermek,
szakadt gyolcsingecskében, s rőt
topánban, s nézte lenn a vízben
képét, mely játszani hívta őt:
... "Ha jössz: a holdleánytól este
a cukrot süvegszám kapod,
s minden pirosló reggelente
békákon ugrálunk bakot."
"Jövök már!" - szólt, s a kútvíz nyálas
siklót dagasztott zöld hasán,
míg a Halál vihogva vitte
anyjához a vörös topánt.
- Balgán játszottunk mindahányan,
s az évek szálltak, mint a percek,
véred kiontott harmatával
irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!

Repedt tükrénél ült a Céda:
"Hajamnak árja még veres,
miért, hogy már a régi léha
seregből senki sem keres?
Ölem még izzó csókra éhes,
mellem rózsája még kemény..."
S az ablakon röhögve lépett
be az utolsó vőlegény:
"Hopp, Sára, hopp, gyerünk a táncra,
ma: holt szerelmeid torán
hadd üljön nászlakomát a lárva
ágyékod hervadt bíborán!"
- Buján fetrengtünk mindahányan,
s az évek szálltak, mint a percek,
véred kiontott harmatával
irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!

Éjjel borult a háztetőkre,
s kuvikhang szólt a berken át,
midőn a Bankár útnak indult,
elásni véres aranyát.
Az útkereszten vasdoronggal
hét ördög várta s a Halál;
s mikor kardot rántott, a csontváz
fülébe súgta: "Mondd, szamár,
szamár, mit véded még a pénzed?
Meghalsz s a kincset elviszem,
s a kincs helyett eláslak téged,
akit nem ás ki senki sem."
- Kufárok voltunk mindahányan,
s az évek szálltak, mint a percek,
véred kiontott harmatával
irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!

Aranypárnáin ült a Dáma,
s üvöltve sírt: "ne még, ne még",
de ő már átkarolta drága
csípői karcsú, gót ívét,
"engedj csak még egy lanyha csókot,
még egy gyönggyel kivarrt ruhát,
engedj csak még egy buja bókot,
még egy szerelmes éjszakát" -
de ő, rút foltot festve mellén,
mely, mint a rákseb, egyre nőtt,
fehér testét nyakába vette
és vitte, vitte, vitte őt.
- Tunyán henyéltünk mindahányan,
s az évek szálltak, mint a percek,
véred kiontott harmatával
irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!

Tüzénél állt az Alkimista,
s óráját nézte, mely lejárt.
"Isten vagy ördög: egy napot még,
amíg megoldom a talányt,
a végső, nagy talányt, amerre
görebjeimnek ezre vitt,
csak egy napot még, mert megfejtem,
megfejtem holnap alkonyig."
"Nem fejted" - szólt a hang - "nem fejted"
s vállára tette jéghideg
kezét, míg felrobbant a lombik:
"Aludni mégy most, mint a többiek."
- A Titkot űztük mindahányan,
s az évek szálltak, mint a percek,
véred kiontott harmatával
irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!

Pestis-csengőkkel jött a dögvész,
s a reimsi szentegyház előtt
húsvét vasárnapján derékon
kapta a hájas Püspököt:
"Néked szereztem ezt a nótát,
gyerünk, nagyúr! Csengőm csörög -
légy pápa, vagy próféta, rózsás
hajnalködökbe öltözött,
légy szent püspök, vagy rút eretnek,
ki ég a máglya kormain,
misézhetsz lenn - én fenn nevetlek
a dómok csonka tornyain!"
- Álszentek voltunk mindahányan,
s az évek szálltak, mint a percek,
véred kiontott harmatával
irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!

A vén Paraszt már tudta s várta
alkonytájt kinn az udvaron:
"Görnyedt testünknek nincsen ára,
s úgy halunk meg, mint a barom.
Kaszás testvér! Sovány a földünk!
könyörgöm, egyet tégy nekem:
ha elviszel, szórd szét trágyának
testemet kinn a réteken!"
Ő rábólintott s vitte lassan,
s úgy szórta, szórta, szórta szét,
mint magvető keze a búzát,
vagy pipacsot az őszi szél.
- A földbe térünk mindahányan,
s az évek szállnak, mint a percek,
véred kiontott harmatával
irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!
 
 
0 komment , kategória:  Faludy György  
     1/8 oldal   Bejegyzések száma: 74 
2017.08 2017. Szeptember 2017.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 213 db bejegyzés
e év: 2474 db bejegyzés
Összes: 28903 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 0
  • e Hét: 0
  • e Hónap: 115245
  • e Év: 1339450
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.