|
 1/8 oldal 
|
Bejegyzések száma: 77
|
|
|
|
|
|
2018-08-05 08:51:32, vasárnap
|
| |
| |
Faludy György:
Déltől alkonyig
Ha délben átsétálsz a kerten,
skarlát kendőket ráz a nyár,
csuklód mellett a rügy kipattan,
bokád előtt a fű feláll.
Tüzijáték vagy: fénycsóvákat
s lángnyelveket szórsz szüntelen;
szépséged elrejt, megvilágít,
lesújt a porba s felemel.
Mikor belépsz a teaházba:
csend lesz. Karórám felketyeg,
a vénember ádámcsutkája
vonaglik. Egy tál megreped.
Hegyikristályból van az ujjad
és foszforeszkál. Leteszed
a poharat. Hangvilla lettem
melletted: folyton remegek.
Lemegyünk a főutcán. Súlyos
fekete bársony a hajad.
A park szélén meglát egy hangya
s szájából kiesik a mag.
Egy kamasz elpirul. A másik
fehér lesz mint a krétakő,
a térde megrogy. Bölcsőjéből
utánad sír a csecsemő.
Ha leülünk a folyópartra:
a víztükörbe fürdeni
szaladnak le mindjárt a dombok
rózsaszín szőlőfürtjei.
Nyújtózkodunk s az estre várunk,
karom csípődhöz ér s kigyúl.
A felhők arcod száz alakját
mímelik, mikor alkonyúl.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Faludy György |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-03-08 06:11:06, csütörtök
|
| |
| |
Faludy György:
A lázam negyvenegy felett
A lázam negyvenegy felett.
Míg láttam, testem hullaszín
volt. Most ködös. Szívem vadul
játszik bordáim húrjain.
Ha ez a gyógyszer sem segít,
nem érem meg a holnapot.
De annyira még nem szeretsz,
hogy féltselek, ha meghalok.
Mert jobb neked, ha most megyek,
mint tíz év múlva. Te vagy itt?
Ajkamhoz ér egy jéghideg
pohár, de szám nem élvezi.
Előttem lilakék színek
meg a nemlét fényévei.
Málta, 1966.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Faludy György |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-12-06 07:55:45, szerda
|
| |
| |
Faludy György:
Más évjárat, más nemzet...
Más évjárat, más nemzet,
de egy irányba tartunk.
A véletlen nem ejthet
erőszakot mirajtunk.
Az, mit ma megtanultunk,
jobban köt össze másnap.
S mire való a múltunk?
Hogy elmondjuk egymásnak.
Ki sosem ismerhetlek.
Meglepsz minden szavaddal.
Elém vágsz az eszeddel.
Szeretlek, s egyre jobban.
Oly megszokhatatlan vagy,
hogy rögtön hozzád szoktam.
Málta, 1966.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Faludy György |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-08-04 06:47:12, péntek
|
| |
| |
Faludy György:
Hol válik el...
Hol válik el a hústól lényed?
Nem tudtam soha dönteni.
Misztikus bálványarc a térded,
fétisek lábad körmei.
A lépcsőről spirituális
zenének hangzik, ha lemégy,
s megérzem ágyékod haján is
szerelmünk égi lényegét.
Mit valljak néked még e földön,
hol testemnek te vagy a börtön
és lelkemnek a láthatár?
Szeretlek; hadd, hogy ezt lihegjem;
szeretlek és széttép szívemben
a galamb meg a leopárd.
(Málta, 1966)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Faludy György |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-07-25 08:01:47, kedd
|
| |
| |
Faludy György:
Feleség.
Szemedben kék az ifjú, könnyü árny még,
bár úgy követsz, mint régi-régi árnyék
kopott szobák során e földi nyügön,
s zord avenükön.
Mit vallhatok magamról néked itt már,
minden-tudó lakótárs, néma titkár?
Megszoktalak ládd, mint a napvilágot
és a világot.
Megszoktalak, mint az eget s az árnyat,
s a fényt, e metsző fűszerét a nyárnak,
és mint a kékes hamvat ó-palackon
és a barackon.
S elhivtalak, mondván: te légy, ki ápol,
ha éjjelente félek a haláltól,
S a lépcsőn, hol a Semmi gőze forr át
légy te a korlát.
De most, ha alvó testeden melegszem,
fellebbentem már, mig hányódva fekszem,
a messze multat, mint egy könnyű kendőt
és a jövendőt.
S elgondolom, hogy egykor s ily sötétben
fogunk heverni, künn az öröklétben,
hol nem gyúl lámpa ránk és este vágyunk
nem veti ágyunk.
Medencéd, mely langyos még testem balján,
bölcső lesz, melynek lyuk tátong az alján,
s igy hálunk majd, dirib-darabra törten
sárga gödörben.
Népek fognak felettünk elsuhanni,
és nem lesz század s nem lesz ezredannyi
e pajtásálom hossza itt a földön,
mint az a börtön.
Egykor hörögve sirtam, hogy gyalázat,
de most titokban elfog az alázat,
s mig lépteid zaját még egyre hallom,
ime, bevallom:
hogy megszoktam melletted s megszerettem
e bús jövőt s éretted fia lettem
az éveknek, mik vénülőn találnak
és a halálnak.
(Párizs, 1939 december)
Korunk 1940.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Faludy György |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-05-15 08:15:02, hétfő
|
| |
| |
Faludy György:
Sötétedik
Sötétedik, ha nem vagy itt.
Verem az írógépet.
Nézem, nem nézem: mindegyik
betűje a te képed.
Karórám mutatója kék:
nyújtóján te tornászol.
Hátad holdas gleccsere véd
a homály farkasától.
A matéria töltelék.
Mindig a törvény jött elébb
s parancsol az anyagnak.
Ne hallgass rá, mit fecsegek.
Testednek csapom a szelet,
hogy lelkedet megkapjam.
(Málta, 1966) |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Faludy György |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-04-06 09:27:23, csütörtök
|
| |
| |
Faludy György:
Ha nézlek...
Ha nézlek, háttér nélkül látlak,
ha hallgatsz, senki mást nem hallok.
Szépséged elfed minden tárgyat,
szépséged elnyel minden hangot.
Kimégy vagy elfordulsz, ha hosszan
lesem az arcod. Megtanultam,
hogy egyetértesz Plótinosszal,
aki pirult, hogy teste is van.
Ne szégyelld. És ne féltékenykedj
külsődre. Lényedért szeretlek.
A többi díszlet. Járj kabátban,
fürdőköpenyben vagy mezítlen,
mit félsz? Úgyis kiabsztrahállak
szép testedből szonettjeimmel.
(Málta, 1966)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Faludy György |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-02-23 09:54:26, csütörtök
|
| |
| |
Faludy György:
Véres évszázad
Költemények egy készülő kötetből
1912
Kisded koromból emlékszem azért még
valamire. Nyugalmas, mennyei
meleg ölelt meg: ténsasszonyok, nénik,
dadák, szomszédnők roppant mellei.
Szendén keblükre vettek. Én kéjesen
nyújtóztam el a domb hátán, amíg
a boldogító tapadást éreztem
orrom hegyétől le a sarkamig.
A nagy csöcsök világa volt ez akkor.
Sajnos, kimentek mára a divatból.
A kedvenc mellek gőgös citromok.
A körülsáncolt csecsbimbó sem ünnep.
Nem látható. Kérdezem: hová tűntek
az egykori, pompás tejcsarnokok?
1913
Nem huszadik, tizenkilencedik
század volt még, mikor az emberek
örök haladásban hittek, pedig
árnyéktornyok nőttek a fény megett.
A tudomány s a technika sokat
ígért s nyújtott, de a balkán hegyek
közt megették a hadifoglyokat
mert mindhárom hadsereg éhezett.
Jaures s Bebel jöttek, mikor az óra
tizenkettőt vert, a baseli dómba.
Röhögtek rajtuk. Ők a Rotterdámi
sírjához álltak. ,,Jöhet," mondták, ,,bármi,
nekünk béke kell, béke! Nagyon félünk,
Erasmus Mester, imádkozz miértünk."
1914
Emlékem halvány. Kutya Szerbiáról
üvöltöztek kis teherkocsikon.
Azt képzelték, hogy a háború mámor,
diadalmenet, muri s nem iszony.
Később fényképek. A vonaton lelkes
katonák, búcsúzó lányok, nagyon
sok kókadt virág s ujjongás, de rejlett
a cécóban valami borzalom.
Apám is ment. A többi tiszttel bőven
ivott, kártyázott és bajuszkötővel
aludt. Ez nagyon fontos volt nekik.
Ám ő sejtette, hogy egy napon elfogy
kard, ágyú, császár s azt sem hitte el, hogy
a zászló attól győz, ha lengetik.
1923
A tudomány jelen állása
Földünket ember vagy ágyugolyó
el nem hagyhatja. Nem jön ily csoda.
Energiánk igen csekély. A hold
túloldalát nem látjuk meg soha.
Több százezer fényévnyi a Tejút.
Csillagképeivel ez tölti be
az űrt, továbbá a nem látható,
súlytalan anyag. Éter a neve.
Az elemek száma kilencvenkettő.
Közülük még három vagy négy hiányzik.
Apám szerint, ha felfedezik őket
mindent tudunk, egész a másvilágig.
Az anyag legkisebb, nem osztható
része az atom. Ezt Demokritosz
is tudta már. Néhány őrült tudós
még apróbb részt keres. Nagyon kínos.
Ezeknél csak Einstein Albert a rosszabb
Svájc csörgősapkás fejű színbolondja,
a nagy kántáló, ki az abszolút
időt (borzalom!) relatívnak mondja.
Orvosok messze előre jutottak:
csillapítót, gyógyszert és annyi mást
hoztak. Jó, hogy a bacillusok még
nem indítottak ellentámadást.
1924
Az osztrák nők testszínű harisnyákat
kezdtek hordani huszonnégy nyarán.
A Wolfgangseenél nyaraltunk. A látott
borzalmaktól megremegett anyám.
,,Szajhák! Pucér lábukat mutogatják,
száradjon el csontjukban a velő!
Szégyen, gyalázat! s a kormány nem csuk le
egyetlen nőt! Mit szólsz ehhez, Jenő?"
Mire apám: ,,Legyen lány, fiatal nő,
középkorú avagy öreg spiné:
miért szégyelné, miért rejtegetné
lába, bokája vagy térde színét?
A híradóban láttam: ily harisnyát
visel V. György király neje."
,,Ne emlegesd ezt az öreg kokottot,
hogy mindüket enné meg a fene."
Télen már ő is csak testszínűt hordott.
1944
Orihéna hegy, Tahiti
Angol kastélyok fekete pázsitját
meg trópusi növények gyilkos zöldjét
szerettem, míg egy reggel elhajóztunk
Tahiti mellett s láttam a hegyet.
Leírhatatlan gyönyörű volt kényes,
győztes zöldjével s egy kevés arannyal,
felejthetetlen, álomlátta, képzelt
és idegen, hogy lázat kaptam tőle.
Azóta, ha behúnyom a szemem
kedvenc szinem, a kék helyet ezt látom,
megrészegülök és ujjongni kezdek.
Ha húnyt szemmel haldoklom, síma függöny
ereszkedik elém a Semmi földje
helyett: az Orihéna bronzos zöldje.
1944
Két magyar
A gerillákkal összeköttetést
szerezni Katona Palit küldték ki
tengeralattin Leyte szigetére.
Kievezett kis gumicsónakon.
Elásta a tömör homokban, aztán
a titkos rádión megállapított
találkahelyre szaladt az erdőben.
Kék mécs körül hármasban ültek ott.
Kezükben régi puskákat tartottak.
,,I am doctor Paul Katona," suttogta
Pali. Mire a Fülöp szigeti
gerilla vezér felugrott, mosolygott
és ékes magyarsággal így szólt: ,,Doktor
Katona Pálnak hívnak engem is."
1945
Japánok
Félperccel robbanás előtt
a kamikáze mosolyog:
ezek a halál szeretői,
az eszeveszett kamaszok.
S a tábornokok, tiszt urak,
kik elvesztett csaták után
tőrrel vágják fel hasukat.
Ezek a halál szeretői.
S a rikoltó őrmesterek,
kik roncs aknavetők helyett
kézzel gyújtják a löveget,
majd ujjongva megdöglenek.
Meg a tengerész hadnagyok,
kik égő cirkálójukról
elébb röhögnek egy nagyot,
aztán cápákhoz ugranak.
A holt alá gránátot rak
s felrobbant, mert nem tud lelőni, -
ilyen szörnyekkel harcolunk,
akik a halál szeretői. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Faludy György |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-01-10 06:35:34, kedd
|
| |
| |
Faludy György:
Szerelmes ballada
A dombtetőn a sziklák, mint a nyársak
merednek, lassú szél nyög és a hársak
hasadt odvából tejszín nedv csorog;
a tar bozót mélyén szerelmes árnyak
ölelkeznek s a holdas fák úgy állnak
tótágast, mint mezítlen asszonyok.
Öledre vágyom sírva itt e holt
avarban, hol szerelmünk fészke volt,
s vonagló, izzadt testedért üvöltök.
...Vérembe folyt a vörös telihold.
Emlékszel még? bimbók fakadtak, lanyha
est volt s a fény utolsó sáv aranyja
halódott fenn egy vattafellegen;
bíbor hajad sovány válladra lógott,
minden fűszál bokád köré fonódott,
langyos szellő bujkált a melleden,
s hogy ajkaimra éhes szád tapadt,
s belémcsorgattad édes nyáladat:
két testünk volt, de már csak egy szívünk,
s az alkony ránkborult a fák alatt.
Aztán a hold úgy bukdácsolt a görbe
fatönkök közt, mint rőtszakállú törpe,
s bárhogy kérleltél, megtörtént a nász,
a bokrokon minden rügy arcom mellett
meleg harmattól duzzadt, mint a melled,
s halántékunkon lüktetett a láz,
kemény földágyunk lágy lett, mint a gyolcs,
s nem hallott ember még olyan sikolyt,
mint mellyel izzadt testünk összeforrt.
...Vérembe folyt a vörös telihold.
Majd föltérdeltem és úgy néztelek:
a tengerről sós illat érkezett,
s öledbe épp egy kis virág szorult;
jó volna - súgtam - mindig már így lenni,
és így hallgatni mindörökre semmi
beszédedet. Fejünkre mézga hullt.
Megosztottam veled a kortynyi bort
s a kenyeret, mely tarisznyámban volt:
ez lett lakománk s az ég a nászi fáklyánk,
hol a csillagok örök árja folyt.
A csillagok s egy bimbós ág: a vőfély,
két melled úgy állt, mint két gonosz nővér,
egymásnak háttal. A hold hidegen
sütött s ahogy kékes testedhez értem,
azt gondoltam: talán még ezt sem értem,
s oly messze vagy tőlem és oly idegen.
Aztán hűs ajkad búcsúzón hajolt
fölém s a fákon túl az égi bolt
szélén pirosan megrepedt a hajnal.
...Vérembe folyt a vörös telihold.
És így bolyongok most a téli erdőn,
és várok rá, hogy izzadt tested eljön;
ágyunk füvét felverte rég a fagy,
s az orkánban vonagló fák alatt
űzöm fehér, mezítlen árnyadat,
s a fellegektől kérdem, merre vagy;
hol melled, mely ruhádon átdagadt,
s csípőd, amelyre gyöngyvirág tapadt,
s a dús bozót s az eprek a bozótban?
Mért nem jössz? Várlak még a fák alatt.
A dombon, nézd, a sziklák, mint a nyársak
merednek, lassú szél nyög és a hársak
hasadt odvából tejszín nyál csorog;
a tar bozót mélyében párzó árnyak
inognak s a fák széttárt lábbal állnak
tótágast, mint mezítlen asszonyok,
s én tébolyodva hempergek a holt
avarban, hol szerelmünk fészke volt,
s vonagló, izzadt testedért üvöltök.
...Vérembe folyt a vörös telihold.
Budapest, 1936
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Faludy György |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-01-07 07:40:23, szombat
|
| |
| |
Faludy György:
Mi most a reggel?
Mi most a reggel? Gondolkodom rólad,
amíg lejössz, mellém ülsz s hallgatom
kettőnk csendjét. S az est? A búcsúzó nap
aranybrokát dicsfénye hajadon.
Te vagy csak fontos. Homokbánya omlott
múltamra. Mint múmiák, mereven
feküsznek benne emberek, meg dolgok.
Egyszer tán még mindet előveszem.
Álmomban eltűnsz s hiába kereslek.
Felriadok az ágyon. Nézzelek meg
a tetőn? Villanyt kéne gyújtani.
Tovább aludjak? Újra elveszthetlek.
Nem félek többé. Csak hozzád vezetnek
a napok és az éjek útjai.
(Málta, 1966) |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Faludy György |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/8 oldal
|
Bejegyzések száma: 77
|
|
|
|
2019. Január
| | Hét | Ked | Sze | Csü | Pén | Szo | Vas | |
| | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | |
| 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | |
| 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | |
| 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | |
| 28 | 29 | 30 | 31 | |
| |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
0 db bejegyzés |
| e év: |
0 db bejegyzés |
| Összes: |
32366 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 117
- e Hét: 4982
- e Hónap: 18578
- e Év: 18578
|
|
|
xMagazin
Offline
