Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/15 oldal   Bejegyzések száma: 146 
Áprily Lajos: Éjjeli zene
  2017-09-08 07:36:30, péntek
 
  Áprily Lajos:

Éjjeli zene


Még ne aludj. Figyelj az éjbe
s ne bánd, ha álmatlan halad:
tavaszi záporok zenéje
dalol az ablakunk alatt.

Már hold szitál az utcasorra,
fáradt felhőt szalaszt a szél,
s a mámoros fedél-csatorna
tovább zubog, tovább zenél.

Hallod? Kolompok muzsikája,
finom harangszóval rokon.
Most az acélkék éjszakába
úgy kondul, mint a xylophon.

Most halkul, turbékolva lágyan:
burukkoló galamb-torok.
A kisfiúnk felül az ágyon
és elbűvölve mosolyog.
 
 
0 komment , kategória:  Áprily Lajos  
Székely János: Éjfél
  2017-07-21 05:37:59, péntek
 
  Székely János:

Éjfél


Most indulnak szőni a pókok.
Fényes hálójuk nyúlik, nyúlik
És eltemet.

Most odvaikból reánk lesnek,
Most nézd szemük, a rémeset:
Mind éhesek.

Duzzadt medúza-arcuk vértől üszkös,
Szőrös lábszárak karmos, piszkos,
Fonják fonaluk.

Ezüst varsáik űzik-fűzik,
Varázsábráik begyűrűzik
Homályos egünk.

Most szőnek az éjféli pókok,
Most rémes lesz az álmodás:
Lidércnyomás.

Most rongyos és ragyás az éj,
Most babonás ütem zenél
A csenden át.

Szőnének hálójukba - hagynám
Rám mászna lomha nyájuk - hagynám.
Hogy elfalazzanak.

Mivel az éj sötét gubó, ha
El is temetne - meg is óvna.
Közel a virradat.

(1948)
 
 
0 komment , kategória:  Áprily Lajos  
Áprily Lajos: Gyümölcsoltó
  2017-07-19 06:59:47, szerda
 
  Áprily Lajos:

Gyümölcsoltó


A néma telken láttalak.
Bimbózott sűrűn már a kertünk.
A szíved mély volt és sötét.
Minket kerestél. Nem feleltünk.

Tűz gyúlt a szomszéd fák alatt.
Szélben körülölelt a füstje.
Aztán kék szárnnyal szállt tovább
szagos fűzekre, vízezüstre.

A mozduló erők között
sokáig álltál gyenge vállal.
Tudtad, hogy nincs több fegyvered
ütközni végzettel, halállal.

Aztán gondoltál messze, ránk.
Két csillapító, barna szemre.
Kolostor-csendre Váradon.
Egy kézre. Tán az én kezemre.

S indultál vissza. Vert a fény.
Csodálkoztál: a nap ragyoghat?
A lelkedben, mint drága súlyt,
hordoztad a szelíd halottat.

Nyugat 1930.
 
 
0 komment , kategória:  Áprily Lajos  
Áprily Lajos: Halálmadár
  2017-05-20 05:52:17, szombat
 
  Áprily Lajos:

Halálmadár


Havas tetőknek már lefolyt a vére,
sötétlilára vált a szürkület.
Sziklák közül a hold cyclops-szemére
szájtátva bámul sok sötét üreg.
A tónak lent hullámos lesz a tükre,
szellő-uszályon édes mézga-szag -
S lompos fenyőre, görcsös ujjú bükkre
a baglyok nesztelen kiszállanak.
Az egyik indít és nem vár hiába:
indul a búgó, érzelmes zene,
s visszhangosan simul az éjszakába
tavaszi vágyak Ú-hangversenye.
Mióta enyhe szél csapott a hóra,
a koncert áll sok éjszakája már,
s ujúzva száll pásztortalálkozóra
a lomharöptü, barna mátkapár.

Egy éjszaka az Ú-szimfóniába
a völgy felöl egy fájó hang hat át,
csak az tud így zokogni, aki árva
s tavasszal hontalan keres tanyát;
csak annak búghat így a szíve fájva,
akit halálos bánat űz erdő-magányba -
s meg nem vigasztalódhatik soha.
Zavar, szünet. Kínálkozó arának
a hím szíven találva nem felel.
Aztán kiáltó szók huhogva szállnak
s ,,Hová való vagy?" - messze zeng a jel.
,,Lentről jövök..." - a hang riadva repked,
mint vadgalamb, akit serét talált -
,,S hangos panasszal, mondd, mért sértegetted
a mámoros, szerelmes éjszakát?"
Mikor leszáll, lomhán lecsügg a szárnya,
pár kandi rá tágult szemet mereszt,
aztán nyugalmat kényszerít magára
s pihegve, lassan a mesébe kezd:

,,A víz mentén, a nagy havas tövében,
ahonnan indulnak erdő-nyilak,
boruló bükkfa-bolt alatt sötéten,
magában áll az erdőőri lak.
A télre ott vonultam el merészen,
nagyodvú bükkfában teleltem át,
s néztem kilesve néha karcsú résen
fehér falucska sok füstoszlopát.
Míg egy napon roppant a jég, a tóé,
áldott szél támadt, langyos förgeteg,
lelkendezett a cinke, és a hólé
ezüstcsengőket csengve görgetett.
Mikor kitártam, könnyű volt a szárnyam,
meleg párát szitált az alkonyat,
vártam, huhogtam, hívtam, újra vártam
és - megtaláltam künt a páromat.
Jaj, tudtok ti is édesen remegni
s nagyon forrón huhogni, elhiszem,
de úgy, mint ö, dalolni és szeretni
nem is tudott, nem is fog senki sem.
Jaj, barna volt a tolla, mint az éjfél,
s csiklandó, mint a bársonyos moha,
s kápráztatóbban két fényes szeménél
jánosbogár nem tündökölt soha.
Egyszer kiült megint a bükkfaágra,
sokfoltú éjben drága barna folt,
s nagyon dagadhatott a szíve tája,
mert ennyi vággyal még sosem dalolt.
A karcsú ág is reszketett alatta,
némán figyelt a barna házikó,
s csudálkozó szemét reá nyitotta
a hóvirág s a piros mandikó.
Megénekelte cinke ritka kedvét,
a fák rügyét, amely hintázva ring,
a hóvirágot és a nyárfa nedvét,
mely mint a vére, erjedőn kering.
Megénekelte azt a drága csendet,
amelyet elhoz minden alkonyat,
a patakot, amely lefutva csenget,
s csacskán locsolgat omló partokat,
a vágyat, amely hajtja most a pásztort,
míg ö juhot hajt serkedő gyepen,
fajd mámorát és édes ízű nász-tort
s megénekelte lobbanó szemem.
A vér is megcsordult reá a fában
s a visszhang is dalolta himnuszát,
mert vágy piroslott mindenik szavában
és élet, élet, élet, ifjúság!

Az erdőőrnél mécsvilág derengett,
a hang beszállt homályos ablakán.
Az ágyon, hasztalan remélve csendet,
lázban feküdt az erdőőr-leány.
Halkan könyörgött és nagyon fehéren:
>Jaj, nem lehet sok óra hátra már.
Kergesse el, minden szentekre kérem,
házunkra száll a csúf halálmadár!<
Ajtó kinyílt, csukódott. Puska robbant,
a dalt elvágta dörgő-rémesen.
Egy lomha test tompán a földre dobbant,
tört ívű szárnya rángott véresen.
Kiömlő vére hóvirágra pergett,
búcsúztatója csengő hó-zene,
s hörgő-riadtan a tavaszra dermedt
homályosuló drága két szeme.
Reárepültem, csókoltam, takartam,
szivárgó vére szárnyamhoz tapadt,
aztán a mellemet véresre martam
és téptem, téptem gyönge tollamat.
Magányos este másnap arra jártam
és láttam: gyermekkézen sorra jár,
csúfolva hurcolják fejét a sárban:
>Halál! Halálmadár! Halálmadár!<
S most itt vagyok. Zokogva, könyörögve:
egy rejtett kis barlangot mondjatok,
mely emberszemtől elfed mindörökre,
jaj, ennyi gyászt és ennyi bánatot..."

Elhallgatott. A bánatos mesére
válasz nem jött soká. A csend fülelt.
Bagolyszemekben a hold sárga fénye
nagyon sárgán, nagyon mélyen tüzelt.
 
 
0 komment , kategória:  Áprily Lajos  
Áprily Lajos: Rabok
  2017-03-04 08:21:39, szombat
 
  Áprily Lajos:

Rabok


Ahol laktam,
minden reggel rabok haladtak
hajszolt ütemre, fegyverek között.
Mindig pár furcsa, emberarcú rom,
talpuk alatt sikoltozott a hó,
mögöttük villámlott az őrszurony.
Gombon babrált
és fáradt súllyal meglendült a kéz.
S láttam:
egyik a templom-csúcsra visszanéz.
Aztán sikátor-csendbe fúlt a trapp.

Rab voltam én is, téli munka-rab.

Aztán száguldó lobogóval
megékezett a tavaszi vihar.
Valahol gátat robbantott az ár,
hidat rabolt.
A riadóval száz patak-herold
rohant:
száz végtelenbe villanó sugár.
A ragyogó út csattogó kövén
végigtáncolt egy szabadult csikó,
holló-nyakán hanyatt-esett a fény.
S láttam az ölyvet, az azúr-királyt,
a nap felé
mámorosan körözve szállt!
S amerre mentem, tűz játszott velem,
és nőtt a tűz
s minden reggelre nőtt a félelem,
hogy a láz egyszer oly forrón fut át:
ha rabok jönnek, részegen lerontok
s letépem róluk a daróc-ruhát!
 
 
0 komment , kategória:  Áprily Lajos  
Áprily Lajos: Ikarosz
  2017-01-06 06:16:00, péntek
 
  Áprily Lajos:

Ikarosz


A gémet láttam lent, a néma gémet,
a mély, kavicstarkázta part felett.
Fehér kagylók közé bukott fejének
puha párnát fakó homok vetett.

Láttam, hülő nap rá hogyan sugároz
s hogy éri őszi záporok nyila.
Tragikusabban nem zuhant Ikárosz
a tenger tajtékos szikláira.

Hullám hullám után illant az éjbe,
s rém lett belőle, bántó torzalak.
És hetyke gúnnyal cirkáltak feléje
ezüst páncélban csillogó halak ...

A gémet láttam lent, a néma gémet:
temetőjére halkan hullt a hó.
Jégből a szárnya úgy dermedt az égnek
mint egy pólusra tűzött lobogó.

A tél strázsálta győzelmes-kevélyen
s a szél zúgott zimankós éneket...
Magasan, büszkén, fényes őszi égen
láttá-e már vonuló gémeket?

Napkelet 1926.
 
 
0 komment , kategória:  Áprily Lajos  
Áprily Lajos: A menekülő
  2016-12-05 05:35:18, hétfő
 
  Áprily Lajos:

menekülő


A szeme: két riadt madár.
Az emberszót nem bírta már.

Hang hívta, tán a tengeré,
s indult a nagysziget felé.

Bozontos volt a nagysziget,
közepén kunyhót épitett.

Varázslatos tiltó-övül
három kört vont a ház körül.

Krisztus-tövisből sűrü fal:
gúny volt az első őrvonal.

Magánya második körén
magas gőg volt a vársövény.

A legbelső tiltó-varázs:
örvény-mélységű hallgatás.

Itt nincs idő és nincs zene,
csak a hullámok üteme.

Körön s világokon belül
világot épít, egyedül.
 
 
0 komment , kategória:  Áprily Lajos  
Áprily Lajos: Tündér határon
  2016-11-16 05:23:55, szerda
 
  Áprily Lajos:

Tündér határon

- Nagy Emmának -

A kunyhóm vadvirágos réten áll,
harangvirágos, kék tündér-határon.
A csillém minden reggel messze száll
és minden este újra visszavárom.

Tündér-határon túl, csillagmohos
erdő-sötétben tompán zeng a tárna.
A csille minden reggel arra száll
s meagáll titokzatos súlyokra várva.

S ha néha tárna-súllyal érkezik,
olyan mámorral dús a ritka este,
dalol a hálám: ó áldott a sok,
parányi csákánytól kérges kezecske !

Áldott a csillém, mert elémbe hull
emberkéztől, sugártól szűz aranyja,
s áldott a kedvem is. mert újra cseng
tengerfenékről fölmerült harangja!

De máskor - annyiszor ! - olyan fukar,
irigy kezekkel várják túl a törpék.
Szomjú ölébe mitse töltenek,
hogy a kedvem harangját összetörjék.

Hegy árnya nő, madárka-szó csitol
s régóta várok már az alkonyatra,
s a fák felett a csillém fölmerül:
Vajjon mit hoz ? Mi titkot tartogat ma ?

Megáll s kilendül páros ajtaja,
mint két fekete szárny az esti pillén -
s kezem csalódva visszahull: megint,
Megint üresen érkezett a csillém.


uj_elet 1922. március 5.
 
 
0 komment , kategória:  Áprily Lajos  
Áprily Lajos: Októberi vers
  2016-11-15 04:16:53, kedd
 
  Áprily Lajos:

Októberi vers


Ez itt a hervadás tündérvilága.
Akartál látni szép halált velem ?
A Bükkös-erdő bús elégiája
Szép mint a halál és a szerelem.

Fától fához remegve száll a sóhaj.
Közöttük láthatatlan kéz kaszál.
Az ágakról a fölrebbent rigózaj
Tengődni még a dúlt írásba száll.

Lombját a galy, nézd, mily kimélve ejti,
holnap szél indul, döntő támadás,
holnaputánra minden elfelejti,
milyen volt itt a végső lázadás.

Mint gyertya-csonkok roppant ravatalnál,
tönkök merednek zordan szerteszét,
s a nyár, ez a kilobbant forradalmár,
vérpadra hajtja szőke, szép fejét.

uj_elet 1922. március 5.
 
 
0 komment , kategória:  Áprily Lajos  
Áprily Lajos: November 1.
  2016-11-01 06:20:37, kedd
 
  Áprily Lajos:

November 1.


A tűzfalakra hűs ködöt
sír a november mélabúsan.
Emberfürtös villamosok
futnak a ködbe koszorúsan.

Mindszent-virágos ár sodor
s egy dísztelen sír gondja éget:
Ó, hogyha áthajítanám
koszorúval a messziséget.

Tudom, hogy vár ma. Nő a köd.
Nincs rajta rács, nincs rajta kő-jegy.
Határon átkiáltanám:
ringasd szelíd karokkal, Őrhegy!

Körül az este glóriás:
ezernyi gyertya gyúl - s kilobban.
Ő alszik fénytelen tovább
a kergetőző évszakokban.

Hó villan, vérpiros bogyót
fehérbe ejt a rózsa bokra,
Sírok között friss por szitál
a temetői nyúlnyomokra.

Aranybogár a bodzafán,
a csúcson villámok csatáznak.
Karó-dárdás terraszokon
asszonyok szőlőt karikáznak.

A sárga gesztenyés tövén
az élet ifjú láza tombol.
A labdázó fiúk zaját
ősz küldi a kollégiumból.

S jönnek szirénás, vad szelek,
hogy fenn az új telet jelentsék. . .
Az én életem évszakos,
az ő évszaka végtelenség.

Napkelet 1931.
 
 
0 komment , kategória:  Áprily Lajos  
     1/15 oldal   Bejegyzések száma: 146 
2017.08 2017. Szeptember 2017.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 223 db bejegyzés
e év: 2484 db bejegyzés
Összes: 28913 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 4916
  • e Hét: 4916
  • e Hónap: 120161
  • e Év: 1344366
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.