Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll . . . . ! ! ! Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/11 oldal   Bejegyzések száma: 101 
Erdélyi József: Tücsökszó
  2018-08-02 08:29:18, csütörtök
 
  Erdélyi József: 

Tücsökszó


Tücsökszót hallok minden este.
De vajjon tücsök az?
Tücsök! Hitvány, fekete féreg,
rejti a fű, a gaz,
fedi az esthomály... Hím és nő,
férj, feleség lehet,
két jó barát, - két kis tücsök,
kérdés és felelet.
A kérdés magasabb, a másik,
a felelet a mély,
mint világos, zajos nappalra
sötét és csendes éj,
mint nyárra ősz, örömre bánat
és életre halál.
Cirr... curr... hallgatja telő hold világán
a faluvégi táj,
s hallgatom én, ágyamban fekve.
Be sokszor altatott
gyermekkoromban... Én, - én most is
az a gyermek vagyok . .
Hogy is mulhatott el fölöttem
annyi nyár, annyi ősz?
Cirr... curr... Élni szerettem volna
dús, nagyvilági, hős
életeket s ez az egy élet,
ez is kél, fogyogat.
Ősz van megint, szép ősz. Imádom
az őszi napokat.
Szebbnek találom az örömnél,
jobbnak a bánatot.
Cirr... curr... bölcs és boldog vagyok ha
tücsökszót hallhatok.


Nyugat 1933.
 
 
0 komment , kategória:  Erdélyi József  
Erdélyi József: Sáros az út.
  2018-04-09 07:41:34, hétfő
 
  Erdélyi József:

Sáros az út.


Sáros az út, borús a táj,
Le félköd, feleső szitál;
Arcunk halvány, szemünk szelíd,
Beszélünk bús szívünk szerint.

Szerelemről beszélgetünk :
Válságos világra lettünk -
Két szerelmes ifjú ember
Kezet kézbe fogni sem mer.

Sáros úton mendegélünk -
Mért születtünk, mért is élünk ?
Szép ideink gyorsan múlnak
S ránk hamar sírhantok hullnak.

Más világ a mi szerelmünk,
Jobb itt egymást nem ölelnünk,
Sem ölelnünk, sem csókolnunk -
Egymás elől bujdokolnunk.

Őszi eső egyre szitál,
Ködébe fúl minden sugár
Egy didergő fellegárnyék
Koldusa most ez a tájék.

Néha mégis felszakadnak
Búködeink s ránk kacagnak
Végtelen virágos rétek,
Miken születni nem vétek !

Borús tájon mendegélünk,
Mindjárt a faluba érünk;
Mohó szemfül minden ház ott
S hírbehozó rossz nyelv az út.

Mint egy tiltott gyümölcs után,
Keze felé nyúlok sután:
Adja nekem, bár egy csókra,
Elsőre bár s utolsóra.

Kesztyűs kezét visszavonja,
Sóhajt magamszidó szómra.
Ez hát minden: kezdet és vég ? !
Szégyen itt a csókvitézség !

Hátunk megett a kanyargó
Út: eltiport világ, kígyó:
Mérges fejét sarkunk töri,
De szívünket holtig veri . . .

Jobbra menj te, halra meg én,
Üdvözöljük egymást békén;
Nem kötöttünk, ne is oldjunk -
Úgy is csak egy bolygón bolygunk !

Maradjak néked ilyennek:
Végig nyájas idegennek;
Vagy fogadj szegény bátyádul,
Aki csatatérre indul.

Fogadj már vitéz bátyádul,
Aki örök harcba indul
Minden irigy elleneddel
Áldva szűzi szerelmeddel.

Ne fájjon többé hiánya,
Hogy anyámnak nincsen lyánya:
Légy az én szerelmes húgom,
Ártatlan testvéri csókom.

Mikor kenyér a kezedben :
Akkor leszek az eszedben,
Valahányszor eszel, iszol,
Mindig rólam gondolkozol.

Valahányszor vigadozol:
Mindig velem találkozol
S ha egy vigasztalód sem lesz,
Menekülsz bús emlékemhez.

Emlékemre felszakadnak
Búködeid s rád kacagnak
Végtelen virágos rétek,
Miken szeretni nem vétek.

Prágai Magyar Hirlap, 1923. április 1.
 
 
0 komment , kategória:  Erdélyi József  
Erdélyi József: Felkelő nap.
  2018-01-08 09:14:07, hétfő
 
  Erdélyi József:

Felkelő nap.


Szerettem én mindig a hajnalt,
várni a felkelő napot,
de nem szerettem jókor kelni
s néztem csak az alkonyatot,
ritkán láttam a napfelkeltét,
de már eztán jókor kelek. -
Szeretnék ébren lenni mindig,
mióta megismertelek.

Arany hajadhoz oly hasonlók
a napkeleti fellegek,
arcodhoz a hajnali pírban,
párában úszó új egek,
beszéded hajnali madárdal
s ha látlak, minden pillanat
olyan, mint kék hegyek fölött
feltündöklő királyi nap.

Csak nézek rád és elvakulok
s bármerre nézek: tégedet,
arcodat látom, mit szemembe,
szívembe mélyen égetett,
a szerelem . . . Mint ki a napba
nézett és lát ezer napot,
bármerre néz, de fénytelent már,
vöröset, zöldet és vakot . . .

Lehet a fényes napba nézni,
de nem reád, szemedbe nem, -
tekintetedben úgy merül el,
az én szomjas tekintetem,
mint hal a vízben . . . Változékony
víztükör és tengerfenék, -
a te szép arcod párafátylas
beláthatatlan partvidék . . .

Te vagy a nap, én meg a tenger,
szerelmem a reggeli szél,
mely a tengert nem hagyja símán,
milljó hullámra töri szét. -
Milljó hullám és valamennyi
arcod felségét tükrözi,
széttörve, jaj, milljó darabra
s az ész hiába rendezi . . .

Felkelő nap a tengeren, -
olyat nem láttam sohasem,
de szebbet látok, hogyha téged
látlak én szép szerelmesem,
hátha még egyszer együtt látunk
tengert és felkelő napot, -
az lesz az én szívem szerinti,
tündérkirályi állapot . . .

Aranyhajadhoz oly hasonlók
a napkeleti fellegek,
arcodhoz a hajnali pírbanpárában
úszó új egek,
beszéded hajnali madárdal
s ha látlak, minden pillanat
olyan, mint kék tenger fölött
felkelő égvilági nap . . .

Napkelet - 1932. november 1.
 
 
0 komment , kategória:  Erdélyi József  
Erdélyi József: Elkárhozás
  2017-09-17 07:24:09, vasárnap
 
  Erdélyi József:

Elkárhozás


Egy fergeteges éjszakán
megunta végre italos,
asszony, gyerek, bivalyverő
éltét a sánta bivalyos, -
kiment a szénáskert alá,
hurkot vetett egy ágon át,
bedugta eltökélt fejét
és felakasztotta magát . . .

Az éjjeliőr látta meg,
egy szörnyü villám fényinél
s úgy megijjedt, hogy elszaladt,
el sem felejti míg csak él.
Ha többet mondott, mint ami
valóban a szemébe tünt:
megesküdött rá hétszer is, -
a mi hibánk, ha nincs hitünk . . .

Kéthónapos sárgacsikó,
a szénáskertben fel s alá,
nyargalva járt köröskörül, -
maga a Rossz Lélek talán,
kéthónapos sárgacsikó,
talán az Ördög maga volt, -
hátán a sánta bivalyos
bestia lelke lovagolt . . .

Nyugat 1931.
 
 
0 komment , kategória:  Erdélyi József  
Erdélyi József: Nyár elé
  2017-04-10 08:30:45, hétfő
 
  Erdélyi József:

Nyár elé


Lombosodik az akácfa,
kivirágzik csakhamar,
közeleg az érlelő nyár,
halovány tarlóival.

Lesz valami állandóság,
nem ez a sok változás,
nem ez a sok kamasz újság,
ez a tarkabarka láz.

Megsürüdik a fák lombja,
megritkulnak a dalok,
én is a tűnt ifjúságra
kevesebbet gondolok.

Annál többet a jelenre,
hogy használjam az időt,
gyarapítsak, takarítsak
a halálos tél előtt.

Örülök az új kenyérnek,
öröm minden uj gyümölcs. -
A lázongó, vad legényből
így lesz higgadtelmű bölcs.

Olyan jó lesz az őszt várni,
a sárguló levelet,
ahogy télen szoktam várni,
mikor lesz már kikelet.

Ritkán rikkant majd a rigó,
de a tücsök untalan
szól egyhangon, mint az élet,
ha fele már odavan.

Lesz virág is, hervasztóan
tűz bár a nap sugara,
napraforgó a határban,
és a kertben dália.

Sárga levél a zöldek közt,
barna hajam közt fehér, -
nem jöhet már semmi újság,
semmi, csak az ősz, a tél.

Nem jöhet már semmi, semmi,
csak uj tavasz, új világ,
és utánam, hűlt nyomomban,
új élet, új ifjúság.

Nyugat 1932
 
 
0 komment , kategória:  Erdélyi József  
Erdélyi József: Torony
  2016-12-30 09:20:09, péntek
 
  Erdélyi József:

Torony


Vásárba vitték a kis tanyasit.
Ó, hogy örült, hogy messzire viszik!
Tanyavilág volt néki a világ;
tornyot ha látott: szülte délibáb.

Mikor a város, végre, szembetűnt,
felkiáltott a mi kis emberünk.
- Édsanyám ! (Ó, ti komoly édsanyák !)
De sűrűn jönnek erre a tanyák! ...

Lassult szekerük a piacra ért.
A templom még kerek szemébe fért;
de nőtt, amíg poroszkáltak felé.
- Édsanyám ! Hát az a nagy ház kié ?..

- A jó Istené. Isten háza az.
Felelt édsanyja s mit az mond: igaz.
A gyermek el is hitte s hallgatott.
Ám a harang ébresztőt kongatott.

Jószágimádó, lelkes kis bolond,
felujjongott: - Ez aztán a kolomp !...
- Harang az, nem kolomp - oktatta őt
édsanyja. - Az jelenti az időt. -

S hogy elkondult az utolsó ütés,
a kis kíváncsi mindent megtetéz,
megpillantván fenn a harangozót.
- Édsanyám ! Tán a Jóisten az ott

a kisbundában ? Ember az, fiam,
harangozó. Az Isten messzi van,
nem látja senki: feléje utat
az embereknek a torony mutat.

Napkelet_1926.
 
 
0 komment , kategória:  Erdélyi József  
Erdélyi József: Fogadd el . . .
  2016-11-12 07:27:54, szombat
 
  Erdélyi József:

Fogadd el . . .


Megfáradt testtel és lélekkel
egy túlzsúfolt hajszolt nap után
Hadd mondjak néma áldást Néked
szerető, Teremtő Atyám ...

Hadd mondjak áldást szívemből,
hisz szavakhoz oly gyönge a szám ...
De oly csekély a szó ereje ...
Félek, nem ér fel hozzád imám.

Hadd mondjak áldást mindenért
mi utamon ért, s még mi vár,
s hadd köszönjem meg halkan az erőt
mit Te adtál, átlépni gondok garmadán.

Hadd mondjak áldást a könnyért,
és hadd áldjalak minden mosolyért ...
De tudom: az Áldás is kevés ...
Fogadd el hát szívem, s életem ...
Fogadd el Atyám mindenért ...
 
 
0 komment , kategória:  Erdélyi József  
Erdélyi József: Nem akarok
  2016-10-09 07:43:44, vasárnap
 
  Erdélyi József: 

Nem akarok


Nem akarok élni,
nem akarok halni, -
nem akarok én itt,
hiába akarni,

bizodalmat vetni,
sikert sem aratni, -
örök életért sem,
köztetek maradni.

Elmegyek én innen,
tán vissza se térek,
idegen népekkel
talán jobban férek.

Idegen nemzettel,
idegen leánnyal, -
elkötöm a szívem
aranyszál hajával.

Elkötöm a lelkem
az egész világgal,
világszerelemmel,
világszabadsággal. -

Elmegyek én innen
hetedhét országra,
népek tengerébe,
nemzetek sírjába..

Nyugat 1933.
 
 
0 komment , kategória:  Erdélyi József  
Erdélyi József: Nő és táj
  2016-09-26 08:04:45, hétfő
 
  Erdélyi József:

Nő és táj


Szép nő s idegen ül velem
szemben és lopva figyelem,
míg fut velünk a villamos
a parton, mit a Duna mos.

Szép és beburkolt, ám hamar
levetkezik. - Mit is takar
a nő, előlem, egyebet:
világot, levegő eget!...

Nézem az ismerős Dunát,
a meztelent, a hídon át,
s a nő személyét, mintha nőm
lett volna tenger mély időn.

Olykor-olykor szemembe néz
s eszméletünk egymásba vész,
mint néha meghitt-ívű híd
köti a partok íveit.

S utazunk, mint két ismerős,
ismeretségünk régi, ős, -
emberek és tájak örök
találkozása: gyönyörök!...

Nyugat 1926.
 
 
0 komment , kategória:  Erdélyi József  
Erdélyi József: A varjú.
  2016-09-20 08:18:47, kedd
 
  Erdélyi József:

A varjú.


Megnémult minden ékes ének;
az őszi csenden át,
hallom csak a varjak nemének
érces, komoly szavát.

Az elhagyott határ felett,
gyászfátyol, szemfedél
gyanánt, vonul e bús sereg;
hirdetve, hogy jön a tél;

hogy zöldelő reményeinknek
temploma puszta rom
s repedt, tüzes harangot lenget
az ég, a kék torony . . .

Egy zuhanó, tüzes harang holt
hangja e napsugár
s e madár, mely felőle hirt hord:
talán nem is madár. -

Talán nem is madár a varjú;
hanem romok között
kárvalló, repkedő hatalmú,
fekete szén, üszök . . .

Templomgyujtogató bizonnyal,
lélek, elkárhozott;
ki nagy bűne miatt azonnal
madárrá változott:

bűnbánatos, vezeklő lélek
ez a sötét madár;
tilos neki az ékes ének, -
csak azt mondhatja: kár!. . .

Napkelet 1927.
 
 
0 komment , kategória:  Erdélyi József  
     1/11 oldal   Bejegyzések száma: 101 
2018.08 2018. Szeptember 2018.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 32 db bejegyzés
e év: 2467 db bejegyzés
Összes: 32363 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2420
  • e Hét: 11816
  • e Hónap: 98548
  • e Év: 1617308
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.