Regisztráció  Belépés
tataimelinda.blog.xfree.hu
"mert virágot adok,s nem örök tavaszt" Tatai Melinda
1977.09.04
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 5 
Szavak
  2012-02-17 10:19:35, péntek
 
  Standovár Ágota :
Szavak

Szeretnék átbeszélni hosszú éjszakákat,
szavakkal ütni rést kemény bábodon,
gondolat-szárnyakként bontogatnád vágyad,
én hajadba túrnék, mondd csak, hallgatom!

Szeretném, hogyha mindent elmesélnél,
ha sírtál, ölébe vont-e becézve anyád,
és amikor először óvodába mentél,
egyedül vitt-e el, vagy veletek ment apád?

Még azt sem tudom rólad, van-e testvéred,
kivel osztoztál meg örömön, bánaton,
és később, amikor suliba kísértek,
büszke voltál, vagy szorongtál nagyon?

Azt is megkérdezném, ki volt az a lány,
akit elsőként igézett meg szemed,
mi történt addig, míg egy éjszakán
rájöttél, körbezárt fáradó jelened?

Szeretném a csended, mikor nem beszélnél,
akkor már érteném, nem kellenek szavak,
úgy hallgatnánk a selyem zizegését,
ahogy múltba libben a jelen-pillanat.

És amikor nyakad köré fonódna a karom,
bőrünkkel látnánk, amint a szökő fényt
a megfogant ígéret felbontja prizmaként,
s mint nedves szárnyú pillangó ujjadon
remegne meg gyáván ajkam az ajkadon,
sóhaj fúlna el minden rezdülésben; mesélj...

lépteid mellettem hallom gondolatban,
s látom, ahogy továbbsodor az éj.
 
 
0 komment , kategória:  vigasztaló  
Az én csodám
  2011-05-02 13:57:58, hétfő
 
  Áprily Lajos:
Az én csodám

Szeretnék Krisztus lenni egy napig.
Ha nem egy napig, egy pillanatig.

Csak ennyit, míg a kezem ennyit int:
Kelj fel a mélyből, hegyre menj megint.

Levenném melledről a sziklasúlyt,
mely vad korunkból rád zuhogva hullt.

Fáradt pilládat megérinteném,
s gyötört szemedből megszöknék a rém.

Takarodnának gondok és romok,
menekülnének régi démonok.

Megölelném a kín-örvény felett
maga-mélyébe szédült lelkedet.

Csodatevésem sűrű delejét
pazarló kézzel önteném feléd.

S ha kelnél s néznél álmélkodva rám,
fejed a Nap felé fordítanám,

fényes szemeddel csúcs ragyogna szembe -
S én visszahullnék ember-életembe.

1939. február

 
 
0 komment , kategória:  vigasztaló  
Hiába vár...
  2011-05-02 13:56:33, hétfő
 
  Turmezei Erzsébet: Hiába vár..

Megint hazaindulok nemsokára
Nagy néma csend borult a kis szobára
Üres, kihalt lett, az ajtaja zárt
Nincs már ott aki eddig hazavárt.

Békülten mondom: elköltözött
Nem lakik többé az élők között
Óh hogy várt mindig
milyen nehezen szorongva leste
mikor érkezem
S amikor egyszer csak elébe léptem
Úgy felragyogott az a kedves két szem!

Pedig szolgálatom hívó szavára
Én olyan gyakran hagytam őt magára
És neki fájt minden búcsúvétel
Körültipegett anyai féltéssel.

Amíg csomagoltam és rendezgettem
Szeme kísért, csendesen ült melettem.
S belesűrítve minden féltő gondot
Néhány búcsúzó szóval annyit mondott:
Vigyázz magadra gyermekem!

Azután egyszer Ő is útrakelt...
Végső tekintetével átölelt és indult
hangtalanul, csendesen...

Elment! Elment! Hiába keresem
Ő utazott el - ismételgetem.
Tudta hogy örök hajlék hívja fenn
És most előrement és hazavár
Csak egy kevés idő van hátra már!

S ha véget érnek próbák, földi harcok
Megint meglátom azt a kedves arcot
Ott hol nem választ el soha semmi
És soha többé nem kell búcsút venni.

Kicsiny szobánk most csendesen fogad
De csendje is tud drága titkokat
Hogy vár mint eddig: hogyne várna rám!
Hazavár most is az Édesanyám.
 
 
0 komment , kategória:  vigasztaló  
A fáradt szív panaszai
  2010-11-12 10:14:49, péntek
 
  Bodnár Éva: A fáradt szív panaszai

Halkan, most halkan beszélj!
Csak az őrület szül vad hangokat...
Finoman érlelt, lágy szavakkal
öleljen át a pillanat!

Ne mondj semmit, csak nézz rám!
Talán szemed beszédesebb,
és mindent jobban megértek,
ha lelked tükrébe nézhetek.

Túl sok a zaj - belefáradtam.
Simogasd hát a lelkemet!
Most ez a túlhajszolt szív fáj úgy,
ahogy az égett, lüktető sebek.

Gyógyírt keresek, vigasztalást,
szépen ívelt dallamot, lágy muzsikát...
Valamit, amitől újra vonzó lesz
ez a forrongó, vad világ.
 
 
0 komment , kategória:  vigasztaló  
vigasztaló vers
  2009-07-03 09:16:48, péntek
 
  Áprily Lajos: Vigasztaló vers

Ne félj, az óra meg nem áll,
szelek szűnnek, vizek apadnak.
Hiába hosszú, vége lesz
az éjszakai sivatagnak.

Sívó, sötét homok felett
a hajnalszél kibontja szárnyát
s elmenekül a puszta-rém,
a bíboros ruháju skárlát.

Ne félj, az óra meg nem áll.
Reggel felé elszáll a láz is,
reggelre enyhülés fogad,
forrásvizes, hűvös oázis.

Új fénnyel csillogó utunk
riasztó árnyékkal nem állja,
sem orgonálva nem kisér
a bú alattomos sakálja.

Ne félj, az óra meg nem áll.
Mint valami fekete várrom,
a gond komor pirámisa
elmarad a látóhatáron.

Nézd, gyöngyházfény az ablakon,
a köd csak egypár szürke foszlány,
s azt is széttépi most a nap:
sörényes, büszke hímoroszlán!
 
 
0 komment , kategória:  vigasztaló  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 5 
2018.03 2018. április 2018.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
30 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 699 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 0
  • e Hét: 161
  • e Hónap: 2800
  • e Év: 12167
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.