Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/6 oldal   Bejegyzések száma: 52 
Gyurkovics Tibor: Magány
  2017-07-26 07:45:55, szerda
 
  Gyurkovics Tibor:

Magány


Tudsz-e már egyedül aludni
szemhéjad ránca közt
az ismétlődő örökös sötétet 
figyelve mint a szél pörgette szöszt
Tudsz-e odabúvóckodó
lábak nélkül magadban melegedni
mikor a paplan súlya
jelzi életed értelmét hogy ennyi
Tudsz-e kihűlt szobádban homorítva
a fel nem kelő csillagokba nézni
magadba ejtve mint a csecsemő
s elhagyatva mint kiterített férfi?
Eszed lejár homlokod vízköves
szobád falát ujjal se tudod érni
tombol a nyár a  nyárnak vége lesz
s a nyárözönben telt szájjal nevetsz
hogy fogaidat a nap fénye éri
mint szádba ömlő melegsárga szesz
- mert akkor végleges.
 
 
0 komment , kategória:  Gyurkovics Tibor  
Gyurkovics Tibor: Oltalom
  2017-04-12 07:45:39, szerda
 
  Gyurkovics Tibor:

Oltalom


Az oltalom az oltalomban
a két karod a két karomban
a szerelem a szerelemben
a két szemed a két szememben

Hogy szorítottam oltalomban
a két karját a két karomban
a szerelemben hogy szerettem
a két szemét a két szememben!

És most látom hogy mivé lettem
a szerelmében szerelmemben
és oltalmazva oltalomban
már nem vagyok az aki voltam

Ezerszer mégis újra kezdve
a két kezét a két kezembe
ha megvesztem ha elvadultam
csak két karját a karomban!
 
 
0 komment , kategória:  Gyurkovics Tibor  
Gyurkovics Tibor: Hajók
  2016-12-17 06:57:24, szombat
 
  Gyurkovics Tibor:

Hajók


Megjönnek lassan a hajók
az óriási vizeken,
gerendát hoznak, homokot, sót,
fényesen és egykedvűen.

Elöl csak állnak a fiúk,
fogják a korlátaikat,
csíkos trikójuk nedves és a víz
egész a homlokukba csap.

Fiúk, fiúk - csak jöjjetek,
ahogy a hajó partra fut,
a kikötőben keressetek
meg valakit - fiúk, fiúk!

A nap a betonon hever,
agyonkalapált rézdarab,
a hajón állnak a fiúk,
fogják a korlátaikat.

Csak az érkezik meg, akit várnak,
szállítson bármit a hajón,
van, aki maradhat magának,
aranykorlátot fogva állhat
kiszolgáltatva, szabadon.
 
 
0 komment , kategória:  Gyurkovics Tibor  
Gyurkovics Tibor: Börtön
  2016-10-24 09:47:54, hétfő
 
  Gyurkovics Tibor:

Börtön

Úgy várlak, mint a beszélőre
a hitvesüket a rabok,
hogy elmondhassák nagy lihegve
a holnapot, s a tegnapot.

Elmondhassák bűneiket,
kit raboltak, kit öltek el,
elsősorban önmagukat,
az őrület kezeivel.

De ahogy jössz a folyosón,
egész a rácsokhoz közel,
minden bűnömet elfelejtem,
csak azt tudom: megérkezel.
 
 
0 komment , kategória:  Gyurkovics Tibor  
Gyurkovics Tibor: Szentostya
  2015-01-10 09:14:44, szombat
 
  Gyurkovics Tibor:

Szentostya


Mindig néztem a papokat
- pap lettem volna én is egyszer -,
hogy átváltoztatják az ostyát
amit nem vet ki semmi vegyszer
ráleheltek a matricára,
rádőlve oltárkeszkenőre,
mormolva a dús szavakat - 
és Jézus Krisztus lett belőle.

És akkor megképzett az Isten!
Aláhajolva, fölsuhanva,
bizonyos katolikus hitben
magát az Isten fölmutatta...
A hártyavékony ostyahéjon
kirajzolódott az az isten,
akiben, mint az osztalékban
reméltem, de magam se hittem...

Lehelt a pap - ,,Ez az én testem..."
Boroskehelybe súgta vérem,
de aki egykor pap lehettem 
volna, még magam is reméltem:
átmatricázódik az arcmás,
mint Veronika keszkenője,
lehet az ige, ostya, hagymáz,
de Jézus Krisztus lesz belőle!

De lefogott a rémület,
mint kannibálokat vasárnap,
megesszük az istenünket
áldozata áldozatának?
Föláldozzuk a legszebb testet
rámatricálva és előre?
Fölzabáljuk a kenyeret
és Jézus Krisztus lesz belőle?

Mindig néztem a papokat
csak fuldokolva ahogy tömték
magukba a falatokat:
istent esznek - s ez a dicsőség?
Most rossz nápolyit hammolok,
rétegostyát a vörös borhoz,
sütőipari anyagot,
olyat, amilyet ez a kor hoz.

Hogy fuldokoltak a papok!
Szájpadlásukról ujjal tépték
a hártyamaradványokat,
istentől öklendezve végképp...
Még hánytak is! De csak legyűrték
a nápolyi-falatokat...
Lenyelhetetlen csöndben ismét
Isten kaparja torkomat...
 
 
0 komment , kategória:  Gyurkovics Tibor  
Gyurkovics Tibor: Fényből-árnyékból
  2014-09-11 02:21:36, csütörtök
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Gyurkovics Tibor  
Gyurkovics Tibor: Minden levél
  2014-08-21 04:49:34, csütörtök
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Gyurkovics Tibor  
Gyurkovics Tibor: Cantata Aoiularum
  2014-06-26 06:14:44, csütörtök
 
  Gyurkovics Tibor:

Cantata Aoiularum

Sasok éneke

Dubrovay Lászlónak ajánlom

I.
Még visszaperdül egy-egy szélmalom,
még visszacsendül végtelen dalom,
én is itt jártam iskolába menvén
a Duna és a Tisza medre mentén,
Kárpátiában, hol a magyarokra
mindig úgy néztek föl, mint a sasokra,
kik sorsukat a fényességbe tárják,
ha szárnyukkal az eget áthasítják.

Tátong az ég - föl, föl, a szegletig,
ahol maga az Úristen lakik,
kérdőre vonni, rázni köntösét,
tépni-szaggatni, míg sötét szemét
erre az elszánt tájra ráteríti
a magyarokra selymét ráteríti
és kinyitja az erdők kapuit,
hogy aki belép, jó helyen lakik.

Én is itt jártam, itt voltam gyerek
a halhatatlan kék dombok felett,
feledhetetlen iskolába járván
Magyarország kies kálváriáján,
(...)

Ó iskola! Az ország iskolája!
Balaton, Sopron, kökényfényű Mátra,
belétek jártunk mint örök diákok,
kerestük az elpazarolt országot,
simogattatok füvek, fenyvesek,
begyógyítottatok minden sebet,
hogy hozzátok örökké visszatérjünk,
ha elkopik is útakon a térdünk.

Én is itt jártam. Mégis köszönöm,
veletek voltam minden vérkörön,
a nagy sasok nagy egeket nyitottak
a vándorló s nagy szívű magyaroknak,
még visszaperdül egy-egy szélmalom,
lapátjukat forgatja a dalom,
hogy élet legyen még a Duna mentén,
nektek hagyom a kardom és a mentém!
(...)

II.
Itt nyomorított meg tatár, török,
évszázadokra kerékbe törött,
leszúrt, fölnégyelt, rabigába hajtott,
a puszta Földön éltünk, mint a barmok,
vályogba bújva és vályogba verte
a lelkünket is az Isten keserve,
freccsent a vér és fölserkent az ujjbegy,
magyaroknak is alig maradtunk meg!

Hová lettek a régi kitörések?
Lett kitolása hőseink szemének,
fülünk levágva laffogott utánunk,
vakon-süketen kellett hazajárnunk,
vérző kengyelt húzott a ló utánunk,
hová lett Gézánk és Árpád királyunk?
Magunk szaladtunk be a halál-nyílba,
hová lett Európa, hová a hun Attila?

Dölyfünk hová? A magyar ősiség?
Ki tépte ki a magyarok szívét?
Hunyadi Mátyás s apja, János kellett,
hogy föltartóztassuk a történelmet,
csak ölni évre, csak rémülni évre,
míg nőhetett Európában a béke:
várak, termek, kecses kolostorok,
míg itthon mindenik kő elkopott,

egyetlen fal, egyetlen iskolánk sincs,
a kertjeinkben nem nyílott a jácint,
fölívelő templomtornyok helyett
asszonyok szőttek szakadt selymeket,
vékony gyerekek, horpasz-testű nők
fonnyadoztak az oszlopok előtt,
mi lettünk Európa maradéka:
bogárszemű fiúk, sok vézna Éva...

de föltámadtunk, ahogy annyiszor már,
épült csőszkunyhó nádjából az oltár,
hol prédikátorok elébe álltak
a romlásnak s magyarul prédikáltak
hitet, betűt, puritán álmot, Erdélyt,
hol véres iskolákban sem feledték,
- ha sasok szárnya is összetört itt lenn -,
hogy egy a nyelv, a nép, és egy az Isten!

III.
Jött a török had
jött a tatár
jött a Szulejmán
s kánra kán
kidagadt a
nyakban az ér
futott a tájon
a patak az ér
s csobogott vígan
a víz meg a vér!

El sosem esni
véglegesen !
El nem zuhanni
róka-lesen,
közben hazajárni
szerelmesen
ölelve sietni
egypercesen !

Mindig belefúlva
a drága futásba
mindig előre
vágyva de hátra
ahol megmenthet
az asszony a nő
és mindig fölsír
az új csecsemő

Sose föladni
kölyköt erőt
sose hajolni
mások előtt
nyakasan állni
akasztófa alatt
sose hajlítani
meg a nyakat!

Rákóczival
és vérrel befutni
Magyarországot:
ez vagyunk mi
hajduk katonák
papok és gyerekek
akik elestek
lyukas zászlók felett

Oroszok ellen
németek ellen
tankok és ágyúk
október ellen
osztrákok ellen
fegyverek ellen
szovjetek ellen
gyereksebekben

Kukoricásban
kozák dárdában
világszabadság
augusztusában
világszabadság
októberében
gyerek-koktélok
bűvöletében

Sose föladni
kölyköt erőt
sose hajolni
mások előtt
nyakasan állni
akasztófa alatt
sose hajlítani
meg a nyakat!


IV.

Zárva Keletre Nyugatra nyitva
ez a magyarság keserű titka
kérdi a gyermek mért ne lehetne
zárva Nyugatra nyitva Keletre?

Keleten éltem mint a madárnyom
nagyokat lépve mint a sasálom
nagyokra szállva lebbenő sasszárny
Keleti álmom mért nem akarnám?

Sztyeppe folyóköz végtelen egyre
mért ne szállhatnánk vissza Keletre?
mégis a szárnyam Nyugatra fordul
pörgök és Forgok néha bolondul

Mért fele-szárnyon kétfele szállnom
Keletre-Nyugatra rebben az álmom
mind mindkét szívem csak befelé fáj
mért szaggat-szárnyal kétfele égtáj?

Egyszerre szállni Nyugatra-Keletre
mint a kemény sasok fejedelme
mért ne lehetne jöjjön akármi
mindig a szélben Fölfele szállni

magyarul élni megveszekedve
szállva Nyugatra szállva Keletre
bárha szakadva bárha elégve
mindig az isteni láng közelébe?

Haj ha még egyszer
hogyha csak egyszer
fölemelkednénk
önmagunk ellen
belső ellenség
tőrei ellen
megreszkettető
honszerelemben
(.. .)

V.

Addig csak járjuk ezt az iskolát
mit Ady Illyés és Radnóti járt
tavat-csatát-dombot-kolostort
még Zsámbékot is ami összeomlott
Ez a haza A tájban a haza
Tájban az ember Európa maga
Emberben a szó és nyelvben a táj
magunkkal emelve mi gyáva mi fáj
föl-föl az égig a távoli zúgás
emel föl az égbe a vakhit a túlzás
hogy hős a magyar bizonyítja az ezred
lebukva ezerszer csak újra kezded
kitárul a puszta a város a sátor
magyarok szélbe rohanó igazától
hol Európa koronája ragyog
oda ragadnak föl a sasok!
 
 
0 komment , kategória:  Gyurkovics Tibor  
Gyurkovics Tibor: Örökké
  2014-05-02 17:41:35, péntek
 
  Gyurkovics Tibor:

Örökké


Örökké van a táj, a fák, az almakertek,
a fák végén a lomb vagy a diólevél,
miket úgy hajt a szél, mint halakat a gyermek,
ahogy ujjaival a víz széléhez ér.

Lenn ember ballag át, az aszfalt néma útja
kígyózik bőrösen és lendül és ragyog,
a lebegő ködök a levegőbe fúrva
egyhelyben fekszenek, mint fáradt angyalok.

A levegő örök, a tűz, a fény, a mérleg,
a billenő hegyen a tér sziklája áll,
mint mértani idom, amelybe zárva él egy
madár és énekel tízezer éve már.

Őrizz meg engem is, míg szelek hasogatják
a szívemet, szegezz a fák közé oda,
ahol ragyog a gally, mint rettentő igazság
s aranyként tündököl a tárgyak homloka.
 
 
0 komment , kategória:  Gyurkovics Tibor  
Gyurkovics Tibor: Tékozló fiú
  2013-09-13 18:10:00, péntek
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Gyurkovics Tibor  
     1/6 oldal   Bejegyzések száma: 52 
2017.08 2017. Szeptember 2017.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 9 db bejegyzés
e hónap: 182 db bejegyzés
e év: 2443 db bejegyzés
Összes: 28872 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2188
  • e Hét: 13326
  • e Hónap: 93519
  • e Év: 1317724
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.