Regisztráció  Belépés
illike.blog.xfree.hu
Az ember minden jel szerint arra lett teremtve, hogy gondolkodjék. Ebben rejlik minden méltósága és minden érdeme. Egyetlen kötelessége, hogy helyesen gondolkod... K. I.
1960.08.30
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/7 oldal   Bejegyzések száma: 65 
Tanulságos történet...
  2015-09-29 19:41:49, kedd
 
 

Tanulságos történet...


Egy asszony , mikor a hegyekben sétálgatott, a folyóban talált egy különlegesen szép követ.
Másnap találkozott egy másik utazóval, aki éhes volt. Az asszony kinyitotta csomagját és megosztotta ennivalóját a vándorral. Az éhes utas észrevette a drágakövet,és kérte adja neki.
A nő habozás nélkül neki adta. A vándor örvendezve jószerencséjének tovább állt. Tudta, hogy a kő olyan értékes ,hogy hátra levő életében soha nem kell szükséget szenvednie....
Ám néhány nap múlva visszatért az asszonyhoz és vissza adta a követ. Gondolkoztam mondta.:
Jól tudom milyen drága e kő , de visszaadom, abban a reményben, hogy valami értékesebbet kapok töled .
Add nekem , kérlek azt a részed ami képessé tett arra , hogy nekem add a követ !
 
 
0 komment , kategória:  Tanulságos történet  
A doktor sietve érkezett meg a kórházba.
  2015-01-05 22:16:09, hétfő
 
 
Telefonon hívták be egy sürgős műtét miatt. Gyorsan átöltözött, bemosakodott és elindult a műtő felé. A váróteremnél találkozott a műteni kívánt fiú édesapjával.
,,Mi tartott ennyi ideig? Miért nem jött be időben dolgozni? Nem tudja, hogy a fiam élet és halál között van? Nincs Önben egy csepp felelősségérzet sem?" -kérdezgette mérgesen az apuka.
A doktor csak elmosolyodik kedvesen és hozzátette:
,,Sajnálom uram. Jöttem amilyen hamar csak tudtam. Nem tartózkodtam a kórházban a mai nap. És most csak annyit tudok mondani, hogy nyugodjon meg kérem, hagy tudjam végezni a dolgom."
,,Nyugodjak meg? Mit szólna hozzá, ha a maga gyereke lenne ilyen helyzetben? -kérdezte az apa mérgesen.
A doktor újra csak egy kedves mosolyt engedett el és hozzátette:
,,Csak azt tudom önnek mondani, amit Jób mondott : porból lettünk és porrá leszünk, áldott legyen az Úr neve! A doktorok nem tudják megrosszabbítani az emberi életeket. Most menjen és foglaljon helyet a váróban, megteszünk minden tőlünk telhetőt higgye el."
,,Tanácsokat osztogatni akkor, amikor nem vagyunk érintettek az ügyben túlságosan is könnyű!" -morogta az apuka és kiment a terembe.
A műtét eltartott 4 és fél óra hosszat. Végül mosolyogva és boldogan jött ki az orvos a műtőből.
,,Köszönöm Istenem! Sikerült megmentenünk a fiát. Minden rendben zajlott le." -mondta az orvos az apukának, és minden egyéb kontaktus nélkül elviharzott.
,,Minden kérdésére válaszolni fog a nővérke. Vigyázzon a fiára!" -szólt vissza az ajtóból.
,,Miért volt ilyen arrogáns? Miért nem volt 5 perce, hogy megbeszéljük mi történt odabent? Miért ennyire figyelmetlenek és lelketlenek az emberek? -morogta az apa.
A nővér közben megérkezett és válaszolt az elhangzottakra:
,,A doktor úr fia meghalt egy autóbalesetben. Ma van a temetése. Onnan jött el, amikor hívtuk telefonon, hogy a maga fiát sürgősen meg kell műteni. És most, hogy végzett siet vissza, hogy odaérjen amikor eltemetik a fiát." -válaszolta szomorúan a nővér.
Tanulság:
Sose ítélj el embereket addig, amíg nem tudod mit miért tesznek. Sose ítélj első látásra! Próbáld meg megismerni a történetét annak, akit bántanál, mert lehet, hogy a végén meglepődsz!Oszd meg te is!
 
 
0 komment , kategória:  Tanulságos történet  
Egy igazi csoda volt
  2014-12-19 20:52:49, péntek
 
 



Egy kislány bement a szobájába és a

szekrénykéje mélyéről előhúzott


egy lekváros üveget. Kiöntötte a padlóra az

üvegben lévő érméket, és

gondosan számolni kezdte.

Háromszor is megszámolta, mert a

végösszegnek nagyon pontosnak kellett


lennie. Nem hibázhatott. Ezután óvatosan

visszatöltötte a pénzérméket

az üvegbe, rázárta a tetejét, és kisurrant a

hátsó ajtón.

A hat háztömbnyire lévő patikába ment,

amelynek ajtaja fölött a nagy

vörös Indián Törzsfőnök képe volt látható.

Türelmesen várt a

patikusra, hogy szentelne rá egy kis

figyelmet, de a patikus éppen

nagyon el volt foglalva. Tess - így hívták a

kislányt -

megcsoszogtatta a lábát a padlón. Semmi.

Megköszörülte a torkát úgy,

hogy a legkellemetlenebb hangot adja, amit

csak lehet. Ez sem volt

sikeres. Végül kivett egy érmét az üvegből

és megkocogtatta a pult

üvegét. Ez használt! - És te mit szeretnél?

- kérdezte a patikus

érezhetően bosszús hangon - éppen a chicagói

testvéremmel beszélek,

akit már ezer éve nem láttam - tette hozzá a

patikus, mint aki választ

sem vár a kérdésére. - Én pedig az én

testvéremről szeretnék beszélni

veled - mondta Tess a patikuséhoz hasonlóan

bosszús hangon. Az öcsém

nagyon beteg és egy csodát szeretnék venni

neki. - Tessék? - fordult

hozzá a patikus. - A neve Andrew és valami

csúnya dolog nő a fejében,

és az Apukám azt mondta, hogy csak egy csoda

mentheti meg őt. Hát,

tessék mondani, mennyibe kerül egy csoda?

Kislányom, mi nem árulunk

csodákat. Sajnos nem tudok neked segíteni -

felelte a patikus, kissé

megenyhült tónusban. - Figyelj, nekem van

pénzem, meg tudom fizetni.

Ha nem lenne elég, kipótolom. Csak mondd meg

mibe kerül! A patikus

testvére, akivel eddig beszélgetett, jól

öltözött férfi volt. Lehajolt

a kislányhoz és megkérdezte: - Mondd csak,

miféle csodára van az

öcsikédnek szüksége? - Azt nem tudom -

válaszolt Tess könnyes szemmel

- csak azt tudom, hogy nagyon beteg és Anyu

azt mondta, hogy valami

operációra volna szüksége. De Apu nem tudja

megfizetni, ezért

szeretném odaadni az én pénzemet. - Mennyi

pénzed van? - kérdezte a

chicagói férfi. - Egy dollár és tizenegy

cent - felelte Tess alig

hallhatóan. Ez az összes ami van, de tudok

többet is szerezni, ha

kell. - Nahát, milyen csodálatos véletlen -

mondta mosolyogva a férfi

-, egy dollár és tizenegy cent éppen az a

pontos összeg, ami egy

kisfiú csodájának az ára. Egyik kezébe tette

a pénzt, a másikkal kézen

fogta a kislányt: - Vezess engem haza

hozzátok, szeretném látni az

öcsédet és találkozni a szüleiddel. Lássuk,

hátha van nálam egy olyan

csoda, amit te szeretnél. A jól öltözött

férfi Dr. Carlton Armstrong

volt, sebészorvos, aki az idegsebészetre

specializálódott. Ingyen

elvégezte az operációt, és nem telt bele sok

idő, amire Andrew ismét

otthon volt, épen, egészségesen. Anya és Apa

boldogan beszéltek arról

az esemény-láncolatról, ami idáig vezetett.

- Ez a műtét egy igazi

csoda volt - suttogta Anya -, vajon mennyibe

került volna? Tess

mosolygott. Ő pontosan tudta, mennyibe

került a csoda: egy dollárba és

tizenegy centbe, no és egy gyermek töretlen

hitébe.
 
 
0 komment , kategória:  Tanulságos történet  
Sátán konferenciát tartott.
  2014-12-05 18:26:29, péntek
 
  Olvasd el, még ha túl elfoglalt vagy is, sőt különösen akkor, ha túl elfoglalt vagy!

Sátán konferenciát tartott. Összehívta a démonokat a világ minden tájáról.
A megnyitó beszédében ezt mondta: "Nem tarthatjuk vissza a keresztényeket attól, hogy eljárjanak istentiszteletre.
Nem tarthatjuk vissza őket attól, hogy olvassák a Bibliájukat és hogy tudják az igazságot.
Még csak attól sem tarthatjuk vissza őket, hogy egy bensőséges kapcsolatot alakítsanak ki a megváltójukkal. Ha egyszer megszerezték ezt a kapcsolatot Jézussal, megtört a hatalmunk felettük. Úgyhogy engedjétek, hogy elmenjenek istentiszteleteikre, engedjétek, hogy magukhoz vegyék az úrvacsorát, de lopjátok el az idejüket annyira, hogy ne legyen idejük arra, hogy igazi kapcsolatot alakítsanak ki Jézus Krisztussal."





"Ezt akarom tenni", mondta a Sátán. "Eltéríteni őket attól, hogy megragadják a kapcsolatot a Megváltójukkal és fenntartsák ezt az éltető kapcsolatot egész napon át!"
"Hogyan tegyük ezt?" -- kiabálták a démonjai.
"Kössétek le őket az élet mellékes dolgaival és találjatok ki számtalan cselt, amikkel lefoglalhatjátok a gondolkodásukat" -- válaszolta ő:

- Kísértsétek őket arra, hogy költsenek, költsenek, költsenek és kérjenek kölcsön, kérjenek kölcsön, kérjenek kölcsön.
- Győzzétek meg a feleségeket, hogy dolgozzanak hosszú órákat és a férjeket, hogy dolgozzanak 6-7 napot egy héten, 10-12 órát egy nap, így megengedhetik maguknak az üres életformát.
- Tartsátok vissza őket attól, hogy időt töltsenek a gyerekeikkel. Ahogy a családok darabokra hullanak, hamarosan, az otthonaik többé nem lesznek biztonságos menedékek a munka nyomása alól!
- Stimuláljátok túl az agyukat, hogy ne legyenek képesek meghallani azt a 'halk, szelíd hangot.'
- Csábítsátok őket arra, hogy kapcsolják be a rádiót vagy a magnót, amikor vezetnek... hogy hagyják bekapcsolva a tévét, videót, cd lejátszót és a számítógépet az otthonaikban folyamatosan, és gondoskodjatok arról, hogy minden üzletben és étteremben a világon nem biblikus zenét játsszanak folyamatosan. Ez majd bezsúfolódik az agyukba és megtöri a kapcsolatot Krisztussal.
- Töltsétek fel a dohányzóasztalokat magazinokkal és újságokkal. Nyomjátok bele az agyukba a híreket 24 órán keresztül. Törjetek be a vezetés perceibe hirdető - táblákkal. Árasszátok el az e-mail postafiókjaikat szeméttel, katalógusokkal, amikből online lehet rendelni, sorsolásos játékokkal és mindenféle hírlevéllel és promóciós ingyenes ajánlatokkal, szolgáltatásokkal és hiú reménnyel.
- Tetessetek sovány, gyönyörű modelleket a magazinokba és a tévébe, hogy a férjek azt higgyék, hogy a külső szépség a fontos és aztán elégedetlenekké váljanak a feleségükkel.
- Tartsátok fáradtan a feleségeket olyannyira, hogy ne tudják éjjel szeretni a férjüket. Adjatok nekik fejfájást is! Ha nem adják meg a férjüknek azt a szeretetet, amire szüksége van, hamarosan máshol fogják azt keresni. Ez jó hamar szétszakítja a családokat!
- Adj nekik télapót, hogy eltérítsd őket attól, nehogy megtanítsák a gyerekeiknek a karácsony igazi jelentését.
- Adj nekik húsvéti nyuszit, így nem fognak beszélni az Ő feltámadásról és a bűn és a halál feletti hatalmáról.
- Még ha el is utaznak pihenni, tegyetek arról, hogy hajszolják ott is túl magukat... hogy kimerülten térjenek vissza. Tartsátok őket túl elfoglaltan ahhoz, hogy kimenjenek a természetbe, és Isten teremtményeit csodálják. Küldd el őket inkább vidámparkokba!, sporteseményekre, színdarabokra, koncertekre és moziba.
- Tartsátok őket elfoglaltan, elfoglaltan, elfoglaltan! És amikor lelki találkozóra mennek, nyugtalan lelkiismerettel fognak távozni.
- Zsúfoljátok tele az életüket sok jó kifogással, hogy ne legyen idejük keresni Jézus hatalmát. Így egy idő után a saját erejükből fognak dolgozni, fel fogják áldozni az egészségüket és a családjukat egy elég jó cél érdekében. 'Működni fog! Működni fog!' Mekkora terv volt! A démonok buzgón indultak teljesíteni a megbízatásukat, hogy a keresztények minél kevesebb időt hagyjanak Istenre és a családjaikra szerte a világon, hogy a Feltámadás ünnepe a nyúl és tojás ünnepe legyen, és hogy minél kevesebb idejük maradjon arra, hogy meséljenek másoknak arról, hogy Jézus hatalma hogyan változtatta meg az életüket.

Azt hiszem, a kérdés az, hogy sikeres volt-e a Sátán ebben a cselben. Döntsd el te magad!
Az "elfoglalt" [angolul: busy] azt jelenti:
S-átán R-abigája A-latt L-enni? [B-eing U-nder S-atan's Y-oke]
 
 
0 komment , kategória:  Tanulságos történet  
Korunk paradoxona
  2014-11-22 19:34:41, szombat
 
 



Korunk paradoxona az, hogy magasabb épületeink vannak, de kisebb az önmérsékletünk; szélesebbek az autópályák, de szűkebb a látásmódunk.
Többet költünk, de kevesebbünk van; többet vásárolunk, de kevesebb benne az örömünk.

Nagyobbak a házaink, de kisebbek a családjaink; több a kényelmünk, de kevesebb az időnk.

Több a képzettségünk, de kevesebb az érzékenységünk, több a tudásunk, de kevesebb az ítélőképességünk; több a szakértelmünk de több a problémánk; több orvosságunk van, de kevésbé vagyunk egészségesek.

Túl sokat iszunk, túl sokat dohányzunk, túl vakmerően költekezünk, túl keveset nevetünk, túl gyorsan vezetünk, túl gyorsan dühbe gurulunk, és túl későig vagyunk fenn, és túl fáradtak vagyunk; túl ritkán olvasunk és túl sokat nézünk TV-t.

Megsokszoroztuk vagyonunkat, de csökkent az értékünk.

Túl sokat beszélünk, túl ritkán szeretünk és túl gyakran dühöngünk.

Megtanultuk, hogyan éljünk, de nem az életet; éveket teszünk hozzá az élethez, de nem tesszük élővé az éveket.

Minden utat megtettünk a Holdra és vissza, de problémát okoz az, hogy átmenjünk az út szemközti oldalára az új szomszédhoz.

Nagyobb dolgokat teszünk, de nem jobbakat.

Létrehoztuk az atomhasadást, de nem tudjuk megszüntetni a hátrányát.

Többet tervezünk, de kevesebbet végzünk.

Megtanultunk rohanni, de nem tanultunk meg várni.

Egyre több számítógépet építünk azért, több információhoz jussunk mint valaha, de kevesebbet kommunikálunk.

Ez a gyors éttermek és lassú étvágy korszaka, magas ember, törpe jellem, túlzott haszon és sekély kapcsolatok. Ez a világbéke korszaka, és a helyi háborúké; több pihenés, kevesebb öröm, többféle étel, de kevesebb táplálék.

Ezek a dupla jövedelem napjai, de több a válás; a csinosabb házak napjai, de a lerombolt otthonoké is; az eldobható pelenkáé, az eldobható erkölcsé, az egy éjszakás kapcsolaté, a túlsúlyos testeké, és a fogamzásgátlóé, amely a mindent a vidámságból a nyugalomba, az emberölésbe alakít. Ez az a kor, amikor sokat mutatnak a kirakatban és semmi sincs a raktárban.

 
 
0 komment , kategória:  Tanulságos történet  
Told a sziklát
  2014-11-16 20:34:10, vasárnap
 
 

Told a sziklát

Told a sziklát

- Egy történet az engedelmességről és kitartásról.
Éjszaka volt. Az ember a kunyhójában aludt, mikor hirtelen fény töltötte be a szobát és megjelent Isten. Az Úr azt mondta neki, hogy el kell végeznie egy feladatot, és odavezette egy hatalmas sziklához, ami a kunyhóval szemközt volt.

Az Úr elmagyarázta az embernek, hogy a hatalmas sziklát teljes erejéből kell tolnia.
Így hát az ember ezt tette nap, mint nap. Több éven keresztül reggeltől estig küszködött a kővel, nekifeszült a hátával, a vállával a nagy szikla hideg felszínének, és teljes erejéből nyomta.
Minden este kimerülve és fájó tagokkal tért vissza a kunyhójába. Úgy érezte, hogy az egész napja hiábavaló volt.
Ahogy az ember elbizonytalanodott, a Sátán elhatározta, hogy színre lép és gondolatot ültet el az ember agyában, hogy "Hosszú ideje napról napra kínlódsz azzal a sziklával és az mégsem mozdult meg." Sikerült azt a benyomást keltenie benne, hogy a feladat lehetetlen és felsült vele. Ez a gondolat teljesen elbizonytalanította és elcsüggesztette őt.

- Miért töröd magad ezért? - kérdezte a Sátán. -Felesleges annyi időt rászánnod. Csak éppen, hogy told egy kicsit, az is elég lesz.

Ez volt az, amit az elcsüggedt ember is tervezett, de elhatározta, hogy előtte imádságban az Úr elé viszi ezeket a zaklatott gondolatokat.

- Uram - mondta - hosszú ideje fáradozom, és keményen szolgállak téged, minden erőmet latba vetve, ahogyan kérted. De még mostanra sem sikerült elérnem, hogy a kő akárcsak egy fél millimétert is mozduljon. Mit csinálok rosszul? Miért nem tudom teljesíteni a feladatot?

Az Úr könyörületesen válaszolt:

- Barátom, én arra kértelek, hogy szolgálj engem, amit te elfogadtál. Azt mondtam, az a feladatod, hogy nyomd azt a követ teljes erődből, amit meg is cselekedtél. Én egyszer sem mondtam neked, hogy azt el kell tolnod. Neked csak annyi volt a dolgod, hogy nyomd a sziklát. Most pedig hozzám jössz, mert úgy gondolod, hogy feleslegesen vesztegetted az idődet és az erődet. De ez igazán így van? Nézz csak magadra! A karod erős és izmos, a hátad kigyúrt és barna, a kezeden bőrkeményedés van az állandó erőlködéstől, a lábad masszív és kemény lett. Az ellenállás megerősített és most sokkal többre vagy képes, mint eddig. Igaz, hogy nem mozdítottad meg a követ, de én csak azt kértem, hogy engedelmeskedj és nyomd azt teljes erődből, hogy gyakorold a hitedet és bízz az én bölcsességemben. Ezt te meg is tetted. Most akkor, barátom, elmozdítom a követ.

Látszólag eredménytelennek lászik az amit teszünk, de a kitartásuk és igyekezetünk mindenképp a javunkat szolgálja. A történetből is kiderül, hogy ez az ember megizmosodott, megerősödött, az állóképessége megnövekedett. Ezek a változások előkészítették egy mégkomolyabb feladatra.
Gondolunk csak Mózesra a Bibliából. Negyven évig pásztorolta a juhokat, amíg Isten rábízta az Egyiptomban raboskodó izraeliták felszabadítását és vezetését a sivatagi vándorlásuk idején.
Bízz Istenben, nem hagy magadra és ha őt szolgálod akkor megerősödsz és áldott lesz az életed.


 
 
0 komment , kategória:  Tanulságos történet  
Először könnyezett amióta az utcán él
  2014-11-13 21:46:29, csütörtök
 
 



Máté László: Karácsonyi ajándék



A férfi lassan megmozdult, átfagyott tagjait dörzsölgette. Gondolataiban, a régmúlt karácsonyok emlékei kavarogtak.
A meghitt gyerekkori karácsonyok, amikor a nagy barna mackót, vagy a villanyvonatot kapta. A későbbi éveken, amikor már felnőttként saját családjával ünnepelt.
A kislánya földöntúli boldogsága a játék baba, vagy a bababútor láttán.
Istenem, hogy tudott örülni, és mennyire szeretett hozzábújni - gondolta a férfi. Mennyire apás volt.
Már régóta nem várta a karácsonyokat, sőt egy idő óta egyenesen gyűlölte.
A válása utáni magányos karácsonyokra sem szívesen gondolt. Amióta pedig az utcán tengette életét, gyűlölt minden ünnepet.
Ez a hatodik karácsony, amit hajléktalanként az utcán élt meg, és számára csak az emlékek maradtak.
Megszokta a számkivetettek és megvetettek életét. Először még zavarta egy-egy szánakozó adomány elfogadása, mára azonban a teljes közönyösség és beletörődés vált az életszemléletévé.

A telet nem szerette a hideg miatt, a többi évszakok elfogadhatóvá váltak. A lényeg, hogy legyen egy kis ennivaló és néha-néha valami innivaló.
Az ital, az jó. Elbódít és segít elfeledtetni a kilátástalan helyzetet.

Ismét érezte a csontokig hatoló hideget. Felnézett az égre és úgy gondolta, 10-11 között lehet az idő.
Elhatározta, hogy minden ellenérzését félretéve, elmegy a menhelyre ebédelni.
Nem szerette a menhelyet. Nem tudta meghatározni az okát, de nem szerette. A menhelyen jó meleg, néhány ismerős sorstárs barátságos köszöntése, és ünnepinek éppen nem nevezhető ebéd fogadta.
Az ebédosztó, mikor rákerült a sor megkérdezte, tegnap este miért nem jött, hiszen sült hús volt és még egy szelet sütemény is.
A férfi csak megrántotta a vállát, de nem válaszolt. Az ebédosztó - mintegy kárpótlásul - két kemény tojást adott a főzelék mellé.
A leves meleg és sós volt. Más jót nem igen lehetett elmondani az ételről.
A főzelék íztelen volt, ráadásul nem is szerette. De meg kell enni, mert szüksége van az energiára. A férfi lassan evett és minden falatot jól megrágott.
Nem volt miért sietni. Régóta nem volt miért sietni.
A két tojást a végére hagyta, majd gondolva a holnapra is, csak az egyiket ette meg. A másik kemény tojást egy kétes tisztaságú zsebkendőbe csavarta és a szatyorba rejtette.
Amikor kifelé indult, meglátta a menhely vezetőjét. Nem akart vele találkozni, mert tudta, hogy megint rákezdi, hogy miért az utcán tölti az éjszakát. Szerencséje volt, mert megállították a menhely vezetőjét. A férfi kihasználva a helyzetet, gyorsan távozott.

Az utcán csoszogva megindult a körút felé. Azt gondolta, karácsony lévén az emberek talán adakozóbbak. A szokott helyére ment. Igaz, nem a legjobb hely volt a körúton, de néha egészen jó kis pénz összejött.
A forgalom hullámzó, de inkább gyér volt. Ennek megfelelően a kocsiból kinyújtott forintok is igen kevés összeget adtak ki. Már sötétedni kezdett, és alig több mint négyszáz forint gyűlt össze. Megvárom, amíg teljesen besötétedik gondolta a férfi, azután elmegyek. Sok jó már úgysem lesz.
Ahogy csoszogott a kocsik között látta, hogy a következő autó ablaka leereszkedik és egy kéz az alamizsnát nyújtja. Oda csoszogott, hogy elvegye a pénzt.

A férfi és a sofőrülésen ülő nő tekintete egyszerre találkoztak. Mindketten megkövülve nézték a másikat.
- Apa? - csúszott ki önkéntelenül a nő száján a kérdés.
- Kislányom - dadogta a férfi zavartan.
A lámpa zöldre váltott, de a nő nem indult el. A két ember zavartan megmerevedve nézte egymást.
- Anya miért nem indulsz már? - csivitelte a hátsó ülésen ülő aranyszőke hajú kisfiú.
- Drágám, valami baj van? - kérgezte a nő mellett ülő férfi is.
A hátsó kocsik előbb bősz dudálásba kezdtek, majd szép sorban kikerülték a zöld lámpánál veszteglő kocsit.

A nő visszarakta a fémpénzt a tárcájába, hosszasan kotorászott benne, majd a férfi kezébe nyomott két papírbankót. Az ismét zöldre váltó lámpánál, visító kerekekkel indítva, vadul elszáguldott az autó. A férfi a kezében lévő két darab ötezrest nézte, és szeme megtelt könnyel.

Először könnyezett amióta az utcán él, és először érezte, hogy megalázták.



 
 
0 komment , kategória:  Tanulságos történet  
A doktor sietve érkezett meg a kórházba
  2014-11-08 23:06:17, szombat
 
 



A doktor sietve érkezett meg a kórházba.

Telefonon hívták be egy sürgős műtét miatt. Gyorsan átöltözött, bemosakodott és elindult a műtő felé. A váróteremnél találkozott a műteni kívánt fiú édesapjával.
,,Mi tartott ennyi ideig? Miért nem jött be időben dolgozni? Nem tudja, hogy a fiam élet és halál között van? Nincs Önben egy csepp felelősségérzet sem?" -kérdezgette mérgesen az apuka.
A doktor csak elmosolyodik kedvesen és hozzátette:
,,Sajnálom uram. Jöttem amilyen hamar csak tudtam. Nem tartózkodtam a kórházban a mai nap. És most csak annyit tudok mondani, hogy nyugodjon meg kérem, hagy tudjam végezni a dolgom."
,,Nyugodjak meg? Mit szólna hozzá, ha a maga gyereke lenne ilyen helyzetben? -kérdezte az apa mérgesen.
A doktor újra csak egy kedves mosolyt engedett el és hozzátette:
,,Csak azt tudom önnek mondani, amit Jób mondott : porból lettünk és porrá leszünk, áldott legyen az Úr neve! A doktorok nem tudják megrosszabbítani az emberi életeket. Most menjen és foglaljon helyet a váróban, megteszünk minden tőlünk telhetőt higgye el."
,,Tanácsokat osztogatni akkor, amikor nem vagyunk érintettek az ügyben túlságosan is könnyű!" -morogta az apuka és kiment a terembe.
A műtét eltartott 4 és fél óra hosszat. Végül mosolyogva és boldogan jött ki az orvos a műtőből.
,,Köszönöm Istenem! Sikerült megmentenünk a fiát. Minden rendben zajlott le." -mondta az orvos az apukának, és minden egyéb kontaktus nélkül elviharzott.
,,Minden kérdésére válaszolni fog a nővérke. Vigyázzon a fiára!" -szólt vissza az ajtóból.
,,Miért volt ilyen arrogáns? Miért nem volt 5 perce, hogy megbeszéljük mi történt odabent? Miért ennyire figyelmetlenek és lelketlenek az emberek? -morogta az apa.
A nővér közben megérkezett és válaszolt az elhangzottakra:
,,A doktor úr fia meghalt egy autóbalesetben. Ma van a temetése. Onnan jött el, amikor hívtuk telefonon, hogy a maga fiát sürgősen meg kell műteni. És most, hogy végzett siet vissza, hogy odaérjen amikor eltemetik a fiát." -válaszolta szomorúan a nővér.
Tanulság:
Sose ítélj el embereket addig, amíg nem tudod mit miért tesznek. Sose ítélj első látásra! Próbáld meg megismerni a történetét annak, akit bántanál, mert lehet, hogy a végén meglepődsz!
 
 
0 komment , kategória:  Tanulságos történet  
Melyik órában ér véget az éjszaka és kezdődik a nappal ?
  2014-11-08 20:03:41, szombat
 
 



Egyszer egy öreg rabbi megkérdezte a gyerekeket, hogyan lehet megállapítani, hogy melyik órában ér véget az éjszaka és kezdődik meg a nappal.
- Talán akkor, mikor már messziről meg lehet különböztetni a kutyát és a bárányt ?
-kérdezte az egyik gyerek.
- Nem - felelte a rabbi.
- Talán akkor, mikor messziről meg lehet különböztetni a datolya- és a pálmafát? -kérdezte valaki más.
- Nem -hangzott újra a válasz.
- Hát akkor hogyan? -kérdezték tanácstalanul a gyerekek.
- Akkor veszi kezdetét a nappal, mikor akármelyik ember arcába nézel, testvéredet ismered fel benne. Addig tart az éjszaka.

 
 
0 komment , kategória:  Tanulságos történet  
Kézbesítetlen levél
  2014-11-07 21:00:49, péntek
 
 

A postás mindig elment az utolsó házig. Ismert mindenkit és ismerte őt is az egész falu. Naponta elvégezte a munkáját és este hazatért kis családjához. Panasz sosem volt rá. A falu boldog közösségként élt, segítették egymást a bajban, örömökben is osztoztak. Csak egy valaki élt magányosan, távol mindenkitől. Egy öreg ember. Senki sem tudott többet róla, csak hogy egyedül lakik egy kis házban, nem jár be a faluba, és nincs egy rokona sem, aki látogatná. Egy valakivel beszélt csak. Minden délután elsétált a falu szélső házáig, várta a postást. Öreg botjára támaszkodva állt a földút szélén és nézte, várta a zörgő biciklivel érkező embert. Naponta ugyanaz a néhány szó hangzott el, már hosszú évek óta. - Fiam, maradt levél? - Nem apó, ma sincs levele.

Az öregember lehajtott fejjel, fáradtan fordult meg és sétált fel a kis dombra a házikójához. A postás pedig a falu felé fordult és elkerekezett.

Ezen a napon is ment minden a maga szokásos rendjén. A postás kihordta a leveleket, az emberek beszédbe elegyedtek vele és késő délután elért a szélső házig. Az apóka fáradt volt, szomorú szemét kérőn emelte a postásra, de a válasz megint ugyanaz volt. Ma sincs levél. A postás visszatért a családjához, megvacsorázott, és már éppen aludni tért volna, mikor nyitott táskájára nézett. Valami fehérlett benne. Odament. Az apónak címzett levél volt. Egy sóhajjal és kicsit fájó szívvel bezárta a táskát.

- Holnap kézbesítem - gondolta -. Ha évekig tudott várni, ez az éjszaka már nem számít. "

Reggel munkába indult és délre elért a szélső házig. Kicsit dobogó szívvel leste, mikor látja meg az öregembert. De az nem volt ott. "Furcsa. Valaki, aki évekig várakozik, nem hagyna ki egyetlen napot sem. Ha nincs itt, majd és fölviszem hozzá a levelet!" Megindult a domb felé, de föltekerni nem tudott, hát tolta a kerékpárját. Úgy félúton tarthatott, mikor észrevette, hogy néhány ember lézeng a kis ház körül. Sietősre fogta lépteit, fönt a kerítéshez támasztotta a biciklit és bement az udvarba.
- Mi van itt? - Az apó ma éjszaka meghalt. Reggel találtam rá - mondta az asszony, aki néha tejet hozott az öregnek.

A postás fájó szívvel fordult vissza, hazatérve nem szólt senkihez, csak leült az ablak elé és nézett kifelé, az útra. Elgondolta milyen érzés lehet éveken át várni valamire, és bántotta, hogy ő volt az akadályozója az apó örömének.
"De talán amit nem tudunk, az nem fáj" - nyugtatta magát.

Egyszer csak meglátott egy férfit, aki az érkező lovaskocsiról szállt le. Utána egy fiú, olyan húszéves lehetett. Rossz érzése támadt.
Föltépte az apónak címzett levelet és olvasni kezdte.

"Drága Édes Apám!

Lassan harminc éve, hogy elszakított Magától a sors. De végre megtaláltam a címét és az élet is oly kegyes volt hozzám, hogy meglátogathatom Édes Apámat. Szerdán érkezek estefelé, és egy meglepetést is hozok. Az unokáját, aki lassan húsz éves. Nyugtalanul és nagy örömmel várom a napot, hogy találkozzunk.

Sokszor öleli: fia"

A postás kinézett az ablakon, szeme könnybe lábadt. A férfi és a fiú még mindig az út szélén álltak, ahogy az öreg szokott. Néztek a semmibe és vártak. A postás felállt, és kiment hozzájuk.

" Ha valaki tudna jót cselekedni, de nem cselekszi, bűne az annak " Jakab 4:17
 
 
0 komment , kategória:  Tanulságos történet  
     1/7 oldal   Bejegyzések száma: 65 
2017.10 2017. November 2017.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 4 db bejegyzés
e év: 69 db bejegyzés
Összes: 1825 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 499
  • e Hét: 499
  • e Hónap: 8838
  • e Év: 123078
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.