Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 28 
Buda Ferenc: Egyetlen
  2017-03-09 07:52:24, csütörtök
 
  Buda Ferenc:

Egyetlen...


Egyetlen sebezhető pont vagyok,
a világ közepe.
Számtalan egyenes és görbe vonallal
húzhatnak keresztül,
s szívemben a körző hegye,
amellyel a mindenséget mérem.
De mivel kiválasztottalak a világ értelemmel
bíró dolgai közül,
kiterjedésem továbbra is végtelen.
Nincs fölöttem hatalom,
mert keresztülnéztem a csontjain,
és megláttam a semmit.
Lábam viszi már az értelmet,
ami kiveszett az utakból,
az útmenti fákból, az útmenti emberekből,
s keresztüllépkedek a köveken, sineken, fahasábokon
s a halál hancúrozásban kifáradt kölykein.
Bordáim boltívei közé zártam az orgonahangú istent,
szabad vagyok.
De téged teszlek rabbá:
szíved bejáratára szögezem
vasból vert virágaimat.
 
 
0 komment , kategória:  Buda Ferenc  
Buda Ferenc: Vonatok
  2016-02-06 03:20:09, szombat
 
  Buda Ferenc:

Vonatok

A vonatok. A vonatok. Az érkezők.
Az indulók. Az újságot, vígságot
hozók. Égő szemmel az éjben vágta-
tók, zakatolók. Világos ablaksorok.
Fénylő sínek. Mormogó, meleg, piros,
nagy mozdonyok. Pőrekocsik. Vagonok.
Vashidak. A szemafor éppen pirosat
mutat. Fék nyikorog, zökken, meg-
áll a vonat. Vár, vesztegel. Vár,
vesztegel. Órák, napok, századok
vesznek el. Rándulva, lódulva
indul, füttyent, tolat, sínt vált
a vonat. Visz-hoz valakit. Vala-
kiket. Indul, megáll. Indul,
megáll. Fölszáll, leszáll a tömeg,
tolongva a csarnokon áthömpölyög.
Hol járhatunk? Vajon hol járhatunk?
Szemünk ki a sötétbe mered.
Ellankadunk. Dülöngve bóbis-
kolunk. Utunk - örök. Váltókon,
végtelen vágányokon kattog a
kerék, hidakon átdörög. Meddig?
Hová? Melyik állomásra szól a jegy?
Van-e jegyünk? Lehet-e igazunk?
Talán nem is mi utazunk? Hisz
messzire, jaj, messzire mindig
csak mást visz a vonat, s míg
végképp nyoma vész túl a kanya-
ron, árvultan intünk utána
a kiürült peronon.
 
 
0 komment , kategória:  Buda Ferenc  
Buda Ferenc: Üzenettörlés
  2015-04-21 04:12:12, kedd
 
  Buda Ferenc:

Üzenettörlés


Megéred még ha megéred
kormos keserű alkony száll tekintetedre
a szervek a tagok konokul ellenszegülnek
aláaknázzák terveidet
keresztülhúzzák számításaidat
kormos keserű alkony
ha megéred
a tárgyak alakok arcok körvonalai
elkenődnek
napvilágnál is homályban tapogatózva
matatsz beszűkült tered vasrácsai között
egy hang egy szín egy név át-átsuhan
de benned nem hágy nyomot
kormos keserű alkony
kit érdekel ugyan kit érdekel
ha kormos ha keserű
szeretteidnek teher vagy már csak teher
ha megéred
hasznot hát többé ne húzz s ne várj
javaid tulajdonaid osszad szét idejekorán
hagyatékodon fogyatékodon ne torzsalkodjanak
túlnőtt tüskéid körmeid metéld le
óvakodva hogy sebet magadon s másokon
ne ejts ha lehet
köszönj el a fáktól
az égtől a rögöktől
a rigóktól
egy név egy szó egy szín
még átdereng

üzenettörlés

OK

üzenet törölve

üzenet törölve
 
 
0 komment , kategória:  Buda Ferenc  
Buda Ferenc: Mit sző a pók?
  2013-11-11 07:31:08, hétfő
 
  Buda Ferenc:

Mit sző a pók?
K.J. emlékére

November jő. Ismét eljő November.
Hoz elmúlást s egyben megújulást.
Ujbor pezseg, ó levél földre perdül.
Bölcső billeg, sírhalom domborul.
Mit sző a pók? Mit sző a pók ?
Elröptető avagy marasztó szálat?
Itt van November. Itt vagyunk
mindannyian: ki már alant,
ki még főlül. Ügyész Uram,
Katona József, itt van Kegyelmed is,
hallom szinte pennája percegését.
Vagy csak a vetélő surrog
az esztevátán? - Biz az éj mögül
bajos kihallani.
Ujbor pezseg, ó levél földre zizzen,
bölcső billeg, sírhalom domborul.
Mit sző a pók, miféle szálat,
hogy az a sírig szétszakíthatatlan?
Ki még fölül, ki már alant - ím
itt vagyunk mindahányan.
S itt van November:
Hej, Ügyész Uram,
oly görcsösen mért tartja azt a zablát?
Lám, Széppataki Róza fökötőben
mit sem sejdítvén végképp elsuhog.
Ujbor pezseg, újhold világai,
s sző, sző a pók - halót vagy szemfedőt?
Ügyész Uram, egy félszót vessen immár:
mi haszna lőn a penna-percegésből,
s: megérte-é vesződni közbajokkal?
Targally ropog, zendül a vacsi erdő,
a rőtvadat riasztják víg legények,
kökényfa ágán pihes szőr rezeg,
s vadász urak a zsíros lakomára
a korcos újbort forratlan nyelik
Végül: tavasz. A szárnya-lekötött szív
szétrobbanása.
Méltó visszhang csak esztendők után.
Petuz, Bánk, Certrud - drámahősök.
Ám Tiborcnak az új ezredév határán
örökösei itt sereglenek.
 
 
0 komment , kategória:  Buda Ferenc  
Buda Ferenc: Összeöregszünk
  2013-11-09 18:23:51, szombat
 
  Buda Ferenc:

Összeöregszünk

lassan, Bencém, mi: hatvanasok. Még szinte az imént volt, hogy feleennyi idősen jártuk Bulgáriát, meg-megszökvén a hivatalos program elől. (Ma már meg nemigen szökdösünk: inkább el se megyünk...)

Fürge csikóból sodrott, hóka deres nőtt föl azóta, ám a csikópata dobogása még itt a szívünkben. Dobogjon is: még sok a dolgunk. Mert kell őrizni a fényt, meleget, bajokkal szembeszegülve örvendeni a Napnak, a hónak, a szélnek, gyereknek, unokának, ablakot kopogtató gerlének, cinegének. S mert kell a Gonoszt - hogy mattot ne adjon - időről-időre veszélybe sodorintani, lelkünkbe rontó szörnyeinket jó verssel megigézni, megregulázni.

S mindehhez, Testvér, csak módjával füstölögni: hadd működjék sokáig az a fújtató Ilmarinen izzó szene alatt s járjon naponta csodát a csodamalom.

Ölellek, ölelünk.

Vásárfia

Kiss Benedeknek, aki épp 60 éves

Áll a vásár,
sürög a sokadalom,
rúd hegyiben kuporogva
bámul a bazári majom:
tyű, az idén -
vagy tán sose volt még
ekkora vigadalom!
Serpenyő serceg, sistereg,
szétterjed a pecsenyeillat.
Bandzsalítva egy bajszos bátyó
pohara fenekére pillant.
Zajgó zeneszó zendül,
harsan egy vidám üvöltés.
Félrehordó, vak flintát
kínál a céllövöldés.
Sátrak alatt zajlik az alku,
a terefere,
folyik a cserebere.
Forog a köszörű kereke:
,,Lám, nicsak!
Csorba a kés, a bicsak?
Tessék csak! Ide tessék!
Ideje már, hogy megköszörültessék!"
Pörög-forog a köszörűkerék.
Purdékkal teli a kocsiderék.
Ló nyerít, csengő csönög,
száll a sziporka,
babáért, mézeshuszárért
szipog, könyörög a Borka,
a Dorka.
Megkapja sorba -
hű, be örül!
Kést-ollót a köszörűs,
a kofa nyelvet köszörül.
Harsog a zenebona,
van huzavona,
hűhó, hajcihő,
ám végül gazdára-vevőre talál
a sok portéka, százféle celecula:
tarka papucs, vaskondér, facipő,
szalmakalap, szíjostor, kajsza csupor,
míg a szorgosan forgolódó
pálcikán illatos felhővé hízik
a vattacukor.
Tompul már,
szürkül a fény áradata,
a forgatag elcsendesedik.
Gyékényről a maradék árut,
sátorcölöpökről a ponyvát összeszedik.
Bácsi az székről
csúszik lefelé,
a Nap meg az égről,
majd egyike is meg a másika is
végre pihenni ledűl.
Csillag gyúl fönn a magasban,
s a vásár víg zaja lassan
elül.
Nyűgös, nyafogó gyermek az
anyja ölében megszelidül.
 
 
0 komment , kategória:  Buda Ferenc  
Buda Ferenc: Vadludak
  2013-11-07 12:57:47, csütörtök
 
  Buda Ferenc:

Vadludak

Pintér Lajosnak, aki a
madarakat - már 50
éve - szintúgy szereti.


Húznak fenn a vadludak:
hallom ékes hangjukat,
látom víg csapatjukat.
Elvonulnak dél felé,
sík víz s tiszta rét felé.
Állok alkonyég alatt.
Zengve száll az ékalak.
Hallgatom, számolgatom:
éppen hetvenhét darab.
Vérbe fúl az alkonyat.
Merre húztok, vadlibák?
Merre vár a nagyvilág?
Rézvörös a láthatár.
Szárnyuk egy ütemre jár -
száll a hetvenhét madár.
Vadludak, hej, vadludak,
vannak ott fenn jó utak?
S majd leszállni lesz-e még
tiszta víz meg tiszta rét?
Lendül a szél, meglegyint.
Jő egy új csapat megint,
hangjuk homlokomra hull,
szállnak láthatatlanul,
megszámlálhatatlanul,
szállnak, mint a gondolat,
mint sikongó verssorok,
zeng a nyers madártorok.
Elsötétül fenn az ég,
mély az alkony, tintakék.
Még utánuk intenék,
ám kialszik mind a fény.
Vadludak, hej, lesz remény?
Vár-e rátok tiszta rét?
Szálltok ide vissza még?
Harmatot ereszt az ég.
Fenn homály és lenn sötét.
Messzi még a napvilág.
Húz a lúdsereg tovább,
egyikük még rámkiált.
Visszaszólok: ,,Értelek.
Menj tovább, menj. Ég veled."
Újra meglegyint a szél.
Ó, milyen üres az éj!
Vadlibák, ti vadlibák,
merre tart e rongy világ?
 
 
0 komment , kategória:  Buda Ferenc  
Buda Ferenc: Hőből, fényből
  2013-11-06 08:37:44, szerda
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Buda Ferenc  
Buda Ferenc: Árvaföld
  2013-11-04 11:52:37, hétfő
 
  Buda Ferenc:

Árvaföld


Árvaföld deres mezején
állok a világ legközepén.
Távol s közel
kemény szik, porhanyó homok.
Kerékcsapások közt elvesző
lónyomok.
Fönt,
fönt egy láthatatlan
vadlúdcsapat jajongva húz tova.
Velük tart hunyorgó
éjeim, napjaim sora.
Nap, éj-
Nap, éj.
Nap, éj.
Megvirrad, bealkonyul.
Éjbe, az éji égbe hatol
a vadliba-ék
feltarthatatlanul.
Leszáll-e valahol?
Ha vízre lel,
bizton leszáll.
Ám itt valaki
mindig
mindent összekuszál,
összebeszél.

Nap, éj, nap, nap, éj.
megüdvözül ki távozik
ki itt marad elkárhozik

Nap, nap, éj.
Nagy, nagy éj.

Kiálts,
hogy ne félj.
Suhogva feltámad a szél,
kémény vonít,
kóró, babszár zörög.

Ki űzi el az ördögöt?

Valaki lépdel az ablak alatt,
karcolja, kaparja a falat.
Árvaföld, itt hagyjalak?
száraz vihar homokverés
ide két isten is kevés
Halott kutyám vakkant,
reámcsahol.
Hazám van itt.
Házam
sehol.

Üröm, katáng, cigányzab,
ördögszekér.
Eszmélet az álommal összeér,
elvegyül.
Fölszáll, leül a por.
Menyegző,
halotti tor.

Nap, éj, nap, éj.

Évek, napok sora
vonul tova
csont kő cserép történelem
hatezer éves gyötrelem
vonul tova
évek, napok sora.

Nap, éj, nap, éj.

Ne félj.

Száraz kút tátong feketén,
vakon.

Szemem a Sarkcsillagon.

Két víz között,
két tűz között
állok a világ közepén,
Árvaföld üres mezején.
 
 
0 komment , kategória:  Buda Ferenc  
Buda Ferenc: Arcunk
  2011-11-11 13:07:16, péntek
 
  Buda Ferenc:

Arcunk


Kemény szél, csapkodó gonosz eső,
nehéz vaksággal keresztelő,

holdárnyék űri hidege,
siralom-csütörtök éjideje.

Fellegben, ködben, létlen lovon,
bikaalakban viaskodom.

Vitorlatollaim vassá,
váltam ördöggé, farkassá.

Fejvágó kasza, jaj, fekete,
arcod és arcom árvul bele,

baltavágások, haláljegyek -
nélküled, magamban mivé legyek?

Bújnék rettegve karod alá,
kibomlott melled rám kiabál,

Istennel naponta találkozó,
életet dajkálva elhordozó.

Ereid tapintom, fájdalmaid,
ó, jaj, kékeres lábszáraid,

görcseid, szorongó félelmeid,
világgal teljes mély öbleid.

Feléd a porból kapaszkodom,
domború hasadat magasztalom,

medencéd kapuját, gerincedet,
vasrostély mögött virágszemed,

csípőd, a tudásban bővelkedőt,
terheket viselő titkos erőd,

dicsérem derekad, lábad, öled,
szerelem-tiporta füveidet!

Te vagy az ország, otthon, haza,
megáldott méhednek van igaza.

Beléd én jajszóval kapaszkodom,
kívüled fölöttem nincs hatalom.
 
 
0 komment , kategória:  Buda Ferenc  
Buda Ferenc: Meztelen
  2011-10-02 19:52:51, vasárnap
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Buda Ferenc  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 28 
2017.04 2017. Május 2017.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 9 db bejegyzés
e hónap: 271 db bejegyzés
e év: 1401 db bejegyzés
Összes: 27837 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2701
  • e Hét: 15477
  • e Hónap: 144083
  • e Év: 623550
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.