Regisztráció  Belépés
jaksika.blog.xfree.hu
"Nemes szép élethez nem kellenek nagy cselekedetek, csupán tiszta szív és sok sok szeretet" J.I. Jaksika
1951.07.31
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/8 oldal   Bejegyzések száma: 77 
Tábita
  2011-06-09 07:24:50, csütörtök
 
  Egy nő, aki egyszerűen behímezte magát a világ-evangélizációba

Ha jellemezni akarnám őt, ezt mondanám:

- egy lélek, aki úgy szerette Istent, hogy minden lehetőségét neki adta, bár az más szemében elenyésző, talán lenézett semmiség volt.

- Egy nő, aki pár méter cérnával belehímezte magát a világmisszióba.

Ki volt ő, mi történt vele?

Az apostolok cselekedeteinek 9. szakaszában mindössze 6 vers foglalkozik vele, de élete örökre példakép lett előttünk.

Megtudhatjuk, hogy

- Életében sok jót tett, bőven osztott alamizsnát, támogatta az özvegy asszonyokat. Amikor rövid betegsége után meghalt, akkor a gyülekezet férfi tagjai küldtek el a közelben tartózkodó Péterért, hogy ,,Jöjj azonnal!" Baj van. Haláleset!

- Amikor megérkezett az apostol, a síró özvegyek mutatták neki mindazokat az ingeket és ruhákat, melyeket Tábita készített nekik.

- Péter mindenkit kiküldött. Letérdelt. Imádkozott. Megbeszélte a kérdést Istennel. Ugyanúgy tett, ahogy mesterétől, Jézustól látta. Majd szólt: ,,Kelj fel!" Felsegítette az életre kelt nőt. Behívta a gyászolókat és átadta őt nekik.

- Elterjedt a híre Joppéban ennek a feltámasztásnak és sokan hittek! Növekedett a gyülekezet.

Milyen gondolatokat tanít nekünk a mában ez a rövid történet?

- A Szentírás azt tanítja, hogy mi Krisztus tagjai vagyunk és ezért egymáséi is. A nekünk adott talentumok által szolgálunk másoknak.

- Miért vannak ezek a szolgálatok? Egyrészt azért, hogy Istennek dicsőséget adjunk általa - hirdetvén, hogy az Ő törvényei szerint élünk- , másrészt, hogy segítsük a lelkeket az Úrhoz térni, ezáltal az evangéliumot is terjeszteni.

- Tudjuk, hogy ez a nő, akinek Tábita, vagy néven Dorkás, a zerge volt a neve egyedülálló nő volt. Az Úr nem adott neki társat. Ez elég nehézzé tette egy szegény nő életét a korabeli Izraelben, mert nem volt eltartója, nem volt jogi képviselete sem. Mivel a neve zerge volt, talán a testalkata is következhet ebből: valószínű vékony lehetett és talán alacsony is. Olyan, akire nem igen figyelnek fel mások. Talán jelentéktelen.

- Lehetségesnek tartjuk, hogy varrásból tartotta fenn magát, de arra enged következtetni az ige, hogy az özvegyasszonyoktól nem fogadott el pénzt. Így egyetlen kicsi talentumát, amit első ránézésre látunk, Isten oltárára tette. Sőt nemcsak,hogy ingyen dolgozott nekik, de még anyagilag is támogatta őket a megszerzett munkadíjából. Hallottuk: gazdagon adakozott.

- Jakab levelének 1.27-ből látjuk, hogy ez az élet az igazi tiszta istentisztelet volt. ,,Jak. 1.27 Tiszta és szeplő nélkül való istentisztelet az Isten és az Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és özvegyeket az ő nyomorúságukban, és szeplő nélkül megtartani magát e világtól."

- Tábita boldog és elégedett volt az Úrban, mégpedig úgy, hogy adni is tudott ebből az érzésből másoknak is. Pedig más egyedülálló nők sokszor elkeseredettek, visszahúzódóak: hol vagyok én a családos nőktől? - de ő nem így gondolkodott.

- A Biblia-kutatók szerint ő volt egyetlen nő, akit tanítványnak vagyis evangélistának nevez a Szentírás. Evangélista? Nekünk Billy Graham és más nagy nevek jutnak eszünkbe. Istennek Tábita jutott az eszébe. Honnan tudjuk? Onnan, amilyen feladatot adott neki és hogy aztután gazdagnak nevezi őt cselekedeteiben Isten szent lelke.

- De hogyan evangelizálhat már egy szegény, egyedülálló, nő? Végtelenül egyszerű módon. Úgy ahogy azt Isten várta tőle és ott ahol az Úr ajtót nyitott neki. Ugyanúgy mint a meggyógyult gadarai megszállott a 10 város evangleistája lett, úgy Tábita a joppébeli özvegyasszonyoké és később az egész városé és környéké. Hogyan kezdődött ez a szolgálat? Varrt a rászorulóknak és miközben dolgozott, beszélgetett velük. Az ige nem állítja azt, hogy csak a gyülekezet özvegyeit segítette volna, hanem kinyitotta a szívét mások előtt is és ezzel megismerhették Jézus szeretetét, gondoskodását. Joppé a Földközi tenger kikötője volt. Sok férfi odaveszett a tengeren és sok halász és hajózó kereskedő felesége maradt özvegy. Ezt az evangelizációs területet adta Isten Tábitának.

- Kérdezhetné ma sok kissé büszke lélek: ezeket? Én szívesebben mennék királyokhoz, gazdagokhoz, híresekhez... Nos, Tábita ilyesmit nem kérdezett. Fogta az egy szem talentumát: varrástudományát és sokat csinált belőle. Hogyan? Beszélgetett velük. Meghallgatta őket. Tanácsolta őket. Szerette őket. Egy hiteles életet mutatott fel nekik. Honnan tudjuk? Onnan, hogy forró Isten-szeretete a jézusi emberszeretetre ösztönözte őt. Vagyis bemutatta Megváltónkat másoknak.

- Mit tudunk az özvegyasszonyokról Izraelben? Sajnos a vezetők elhanyagolták őket. Jézus a ,,7 jaj" beszédében, az utolsó héten, a templomban így vádolta a zsidó vezetőket: megemésztitek őket!!! Pedig Isten az özvegyeket kiemelt módon szerette. Ézsaiás könyve 54,4-5-ben ez áll: ,,Ne félj, mert meg nem szégyenülsz, és ne pirulj, mert meg nem gyaláztatol, mert ifjúságod szégyenéről elfeledkezel, és özvegységednek gyalázatáról többé meg nem emlékezel. Mert férjed a te Teremtőd, seregeknek Ura az Ő neve, és megváltód Izráelnek Szentje, az egész föld Istenének hívattatik." Vagyis Isten annyira szerette az özvegyasszonyokat, hogy felajánlotta, ő lesz a férjük: gyámolítójuk, eltartójuk, vigasztalójuk, üdvözítőjük... mindenük. Nos az Úr ezeket a gyengéden szeretett lelkeket bízta Tábitára, ott Joppéban. Tábita az Úr ígéretének eszköze lett. Kérdezem: érhet-e valakit nagyobb megtiszteltetés? Nagyobb bizalom?

- Tábita Isten szeretetének szabadságában élt és így bontakoztatta ki talentumát. Illetve már többet. Ugye tudott varrni. Aztán tudott adni ellenszolgáltatás nélkül, tudott másokat meghallgatni, vigasztalni, tanácsolni és szeretni. Tudott hitelesen élni, Istenhez vezetni. Be tudta mutatni, hogy nem Istent kell okolni az egyedüllétért, hanem élni lehet ezzel a léttel is. Nem voltak nagy igényei. Maga helyett másokat kényeztetett. Az élő gyakorlatban mutatta be Isten szeretetét az elhagyottak felé. Nos ez már hány talentum? Már tíznél tartunk. Egyet kapott és kilencet fialt hozzá. Ez már Isten előtt igazán kedves! Olvassuk el a talentumokról szóló tanítást és rögtön megérjük a lényeget, hogy miért?!.

- Sokan mondhatnák: ugyan már, nem nagy dolog. Akkor még a szabásminta se volt valami rafinált divat, csak össze kellett varrni néhány négyszögletes anyagdarabot. De Isten ezt másként látta. Az ő szemében ez a nő tökéletességre vitte a szolgálatot. Az ici piciből mindent kihozott amit csak lehetett. Hogyan? Az Úrra figyelt és az Úrral járt. Tőle kapott tanácsokat, gondolatokat, indításokat és ő ezeknek eleget tett. Boldog volt, hogy Isten használja őt.

- Tanuljuk el tőle mi is: ha valami picikét tudunk, abból nagy fa növekedhet, mint a cseppecske kis magból a hatalmas tölgyes!!! TE mit tudsz? Tésztát gyúrni, babaruhát javítani, kedvesen köszönni a betérőknek, átölelni egy síró lelket, meghallgatni a magányost...? Tedd ezt először, aztán majd Isten kibontakoztatja a hűséges szíved tetteit. Légy hű a kicsin először! Aztán jöhet a nagyobb tér.

Emlékszünk Mária történetére?

Megkente Jézus lábát. És mit mondott róla az Úr? Amit tett, hirdetni fogják a világon mindenütt, amíg csak szól az evangélium. És mi történt Tábitával? Benne van tette az Újszövetségben, vagyis őt is hirdettetik amíg csak a világon szól az evangélium. Gondolnád, hogy Mária és Tábita ugyanolyan kedves volt az Úr szemében? Mert ma sokszor nem ezt az értékítéletet éljük át! Mert megtéveszt sokszor a gonosz és más fontossági sorrendet sugall. Ki az előkelőbb, ki a gazdagabb, ki az okosabb, ki a híresebb, ki tett nagyobb dolgot... pedig Isten így szólt Tábitáról: gazdag volt és ez a gazdagsága majd a mennyei jutalomban fog kiteljesedni egészen, de már itt a földön is sok jutalmat kapott az Úrtól, mint már fent láttuk.

Mire tanít ez a történet minket, nőket, ma, az összes 6 kis versével?

- Tudjuk, hogy mindnyájan kegyelemre szoruló bűnösök vagyunk. Isten szemében egyforma gyermekek. Az ajándékaink nem tesznek különbbé minket, hiszen ,, mid van, amit nem úgy kaptál?" - kérdezi az Ige. Ezért megkockáztatom - a Mária párhuzam alapján is -hogy ez a nő Isten szemében legalább olyan kedves volt, mint Péter és Pál apostolok, de mondhatnám azt is, hogy mint Luther és Kálvin. Honnan tudjuk? Nagyon egyszerű. Mert ez a nő pont azt, pont ott és pont akkor tette, amikor azt Isten elvárta tőle. Egyszerűen engedelmes volt! Isten szemében pedig ez a legtöbb, ami értéket hoz. Alig várom, hogy beszélgethessek majd a mennyben vele erről.

- Közben csodálattal fedezzük fel az igéből, éppen a 9. fejezetből, hogy Isten arra indította Pétert, hogy éppen akkor a környéken gyógyítson és ez által is növekedjék a megtértek száma. Az apostol pont akkor - lám ő is engedelmes volt Isten indításának - Júdea, Galilea és Samária gyülekezeteit gondozta. Tehát Péter is ott arrafelé evangelizált és Isten összekötötte vele Tábita szolgálatát! Gondoltad volna? A nagy világmissziót egy semmiséggel? Talán sose jutna eszünkbe ez ma. Az én kis szolgálatom és a világ evangelizációja? Hiszem, hogy Tábita se gondolt erre, de Isten, aki a világ gyönyörű gobleinjét szövi, igen!

- Hogyan is kezdődött az egész történet? Már réges-régen kezdetét vette, ez a történet csak pont az i. betűn. Isten bízott Tábita hűségében, szeretetében és számított rá a térség megtérésében. De hogyan jön össze a tű és cérna, valamit az úr hatalmas terve? Így. Sokan, akik egyedülállók, kimondva vagy kimondatlanul is haragszanak Istenre: egyedül hagytál - vádaskodnak sokszor a szívükben! De tényleg egyedül van Tábita? Nem a legtöbbet kapta az Úrtól és nem a legnagyobb személy van vele...?

- Tábita azt tanította a támasz nélküli özvegyeknek, hogy Istenben nincs reménytelen, vagy halott eset. Lehet jönni az Úrhoz és majd ő feltámasztja a halott életeket.

- Nos, Ő lett ennek az élő példája. Isten megtisztelte ezzel őt. Mondhatjuk: megjutalmazta.

Milyen további üzenetei vannak ennek a kicsike történetnek:

- Sose vágyódj a másik szolgálatára. Sose mond: ha nekem ilyen hangom lenne, ha nekem ennyi pénzem lenne, ha én ilyen pozícióban lennék, ha én így tudnék verselni, ha én így beszélhetnék...

- Nézd meg jól, hogy Isten milyen ajándékot tett a te kezedbe és aztán indulj el azzal szolgálni.

- Nézd meg jól, hogy Isten hová állított.

- Nézd meg jól, hogy Isten milyen jócselekedeteket készített elő a számodra.

- Sose tudhatod, hogy a te kis ,,cérnád" milyen világméretű eseménnyel köt majd össze, elválaszthatatlanul!

- Ha nem ismered fel a talentumaidat: Imádkozz. Kérd meg az Urat, hogy mutassa meg. Ha nem megy: kérj másoktól segítséget: Mit látnak meg benned? Szolgálj!!!

- Sose gondold azt, hogy majd egyszer te is valami ilyesmit teszel, addig meg ülsz a babérjaidon! Ez nem így zajlikí! Tábita se egyik napról a másikra lett a hit példaképe. Gondolom őt is sokszor megkísértette a gonosz az egyedüllét felnagyításával, a kisebbrendűségi érzés elhintésével, a nemlétező talentumok feletti sírással. Támadhatta őt, hogy: te egy senki vagy, mit akarsz, minek nyüzsögsz, úgy se fogadnak be, a hátad mögött meg legyintenek rád... Sok-sok átsírt éjszaka lehetett mögötte. De egy dologban győzedelmes volt: döntéseiben az Úr mellett tette le a voksot és az Ige alapján erősödött meg.

- Sokszor kérjük az Úrtól: tégy minket is alázatossá. De látjuk, hogy az alázat nem egy olyan ajándék, amit Isten csak úgy az ölünkbe tesz. Jézus is ezt mondta: ,,Tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok és alázatos szívű! ,, Tanulni kell. Megharcolni a kísértéseket, a hit kemény harcát. Mózesről úgy ír Isten, hogy a világ legszelídebb embere volt. De hogyan jutott el idáig? Így született? Vagyik egyik napról a másikra ilyen lett? Dehogyis! Hitharccal lett tökéletesebb. 40 éves komoly küzdelme volt élete sivatagjában. De megérte.

- Tábita hogy tanulhatta meg az alázatot? Gondolom harcok árán. Miután belső küzdelmét megvívta lehetséges, hogy a külső dolgok szomorították meg. Nem mindenki fogadta el a szolgálatát: büszkeség is létezik. Ma is. Sokan nem tudnak elfogadni és akkor hogyan adhat a másik? De továbblépett. Meddig? Míg a szeretete utat nem talált a többi szívhez. Hiszen halálában ott mutogatták szeretete gyümölcseit az özvegyek. A szeretett özvegyek. Lám, a szeretet szeretetet szült! Tehát ne mondjátok, hogy az ő élete nem szült semmit. Új életeket az Úrban! És ez lehet, hogy több, mint a földi életadás!

- Gondoljátok, hogy feltámadása után neki már minden napja mézédes volt? Ő volt a hírességek gyöngye? Élvezte minden napját? Nem hiszem. Lázárt, akit Jézus feltámasztott, szintén meg akarták ölni a Szanhedrin tagjai, menekülnie kellett lánytestvéreivel együtt. De úgy tudjuk, hogy Ciprus püspökeként halt meg. Miből gondoljuk, hogy Tábita élete nem volt mentes ezentúl a zaklatástól? ... Nem tudjuk. De akit az Úr szeret annak minden a javára van. Egyszer ő is megjelent szeretett Istene előtt, aki karjaiba zárva mindenért kárpótolta őt.

- El tudod képzelni, hogy egy semmiségnek mondott kis szolgálat olyan tisztességet hoz valakinek, hogy ha megbetegszik és meghal, akkor a férfiak menesztenek küldöttséget Péter apostolhoz, hogy jöjjön és támassza fel őt? A férfiak, vagyis a gyülekezet vezetői! Holott a nőnek akkor nem volt igazi becsülete. De látjuk, más volt a helyzet az Úr gyülekezetében.

- De az is lehetséges, hogy valaki értékét akkor értik meg, ha már elvesztették. Amíg beteg volt, nem küldtek segítségért. Amikor meghalt, igen. Ez annak is az eredménye lehetett, hogy meghallották Péter gyógyít arrafelé.

Mai kérdésként vetődik fel.

Látsz-e a környezetedben olyan szolgáló testvért, akit egy kicsit lenézel, akit nagyon jelentéktelennek látsz, akinek a szolgálatát másoké alá rendeled? Talán nem is tudatosan, de megnyilvánulásaidban, értékrendszeredben igen. Ilyenkor gondolsz-e arra, hogy ő éppen azoknak és éppen akkor azzal szolgál, amit azok el tudnak fogadni abban az állapotukban. Pont azzal, amire akkor és ott a másiknak szüksége van. Ami kaput tud nyitni a szívén? Ha valaki pl gyászol és te nem teszel mást, csak megsimogatod a vállát istentisztelet alatt, amikor egy mondat, egy ige megérintette és felzokogott, az neki sokkal többet jelent, mintha pl. be akarnád fizetni őt egy evangelizációs hétre valahová.

Tábita. Egy jelentéktelennek látszó kis egyedülálló nő, aki Isten előtt egyenlő lett a legnagyobbakkal! Akarsz-e ilyen lenni? Még van munka az Úr szőlőjében!

Salyámosy Éva

2009. április.
 
 
0 komment , kategória:   H. Bibliai történetek.  
1 perc Istennel
  2010-11-29 18:56:16, hétfő
 
  1 perc Isten jelenlétében / 1 perc Istennel


Az elkövetkezendő 60 másodpercben, hagyj abba mindent, amit csinálsz,
és használd ki ezt az alkalmat (igazából ez nem csak egy perc)!
Minden, amit tenned kell, a következő: csupán mondd el a Mi Atyánkot
azért a személyért, akitől ezt az üzenetet kaptad:

Mi Atyánk, Aki a Mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved,
jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a Mennyben,
úgy a Földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma,
és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az
ellenünk vétkezőknek, és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a
gonosztól, mert Tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség, mindörökké.
Ámen.

Másodszor, küldd el ezt a levelet az összes ismerősödnek! Nemsokára
egyre több ember fog érted imádkozni, és egyre több embert megnyersz
az egymásért való imádkozásra! Ezután csöndesedj el, gondolkozz és
érezd meg Isten hatalmát az életedben! Kérlek, ne szégyelld követni
ezeket az utasításokat! Jézus mondja: "Mert ha valaki szégyell engem
és az én beszédeimet e parázna és bűnös nemzedék előtt, azt az
Emberfia is szégyellni fogja, amikor eljön Atyja dicsőségében a szent
angyalokkal." (Márk 8,38)

Ha nem szégyenkezel, küldd el ezt az üzenetet, de csak akkor, ha
megvallod: "Igen, szeretem az Urat! Ő életem forrása és Megváltóm. Ő
tart meg éjjel és nappal. Nélküle semmi vagyok. De Vele mindenre képes
vagyok. Krisztus az erősségem!" Ez egy egyszerű teszt. Ha szereted
Istent, és bizonyságot teszel hatalmas tetteiről, amiket az életedben
elvégzett, küldd el ezt az üzenetet mindenkinek, akit ismersz és annak
is, akitől kaptad!



És üzenem mindenkinek,
testvérnek, rokonnak, idegennek,
gonosznak, jónak,
hűségesnek és alávalónak,
annak, akit a fájás űz, és annak
kinek kezéhez vércsöppek tapadnak:
vigyázzatok és imádkozzatok!
Valahol fenn a magas ég alatt
mozdulnak már lassan a csillagok,
s a víz szalad, és csak a kő marad,
a kő marad...

/Wass Albert : Üzenet haza/

Annamaria Braun
 
 
1 komment , kategória:   H. Bibliai történetek.  
Halottak napja
  2010-11-02 09:18:34, kedd
 
  2010. november 2. - Kedd, Halottak napja

Egy alkalommal Jézus ezt mondta a zsidóknak:
,,Bizony, mondom nektek: Aki hallgat az én tanításomra, és hisz abban, aki
engem küldött, annak örök élete van, és nem sújtja őt az ítélet, mert már
átment a halálból az életbe. Bizony, bizony mondom nektek: Eljön az óra -
sőt már itt is van -, amikor a halottak meghallják az Isten Fiának szavát.
Meghallják, és életre támadnak. Mert ahogyan az Atyának élete van önmagában,
ugyanúgy megadta a Fiúnak is, hogy élete legyen önmagában. A Fiúnak hatalmat
adott arra is, hogy ítéletet tartson, mert ő az Emberfia. Ne csodálkozzatok
ezen! Eljön az óra, amikor a halottak meghallják az Isten Fiának szavát, és
előjönnek sírjukból. Akik jót cselekedtek, feltámadnak és üdvözülnek; akik
rosszat tettek, feltámadnak és elkárhoznak."
Jn 5,24-29


Elmélkedés:
Jézus szavaiból, amelyeket János evangéliumában olvashatunk, egyértelműen
kiderül, hogy a halál után mindenki fel fog támadni. Jó vagy rossz
cselekedetei alapján minden ember vagy az üdvösséget vagy a kárhozatot nyeri
el. Az elkötelezett keresztény nem elégedhet meg azzal, hogy fél a
kárhozattól, s csupán csak azért tesz kevés rosszat, mert nem szeretne oda
kerülni. Vágyakoznunk kell az üdvösségre és tennünk kell üdvösségünkért! Az
üdvösség beteljesedésekor megszűnik a betegség, a szenvedés és a halál,
megszabadulunk minden rossztól. Krisztus győzelme ez, amelyben mi is
részesülünk. Feltámadásunk a Krisztushoz való hűség jutalma.
ˆ Horváth István Sándor


Imádság:
Ima a halottakért
Végtelenül jóságos, irgalmas Úristen! Könyörülj minden meghalt hívő lelkén,
kik még a tisztítóhelyen szenvednek. Engedd, hogy kínjaiktól
megszabaduljanak és örök birodalmadba felvétessenek. Annak pótlása végett,
amivel ezek igazságodnak még tartoznak, felajánlom neked mindazt, amit szent
Fiad e földön tett és szenvedett. Fogadd el, legkegyelmesebb Atyám, azok
mulasztásaiért és hanyagságaiért szent Fiad jótetteinek és érdemeinek
sokaságát; azon méltatlanságokért pedig, melyekkel téged illettek, Fiadnak
kínjait, fájdalmait, sebeit és szenvedéseit, melyeket azokért elviselt; és
ama büntetésekért, melyeket még el kell viselniük, a keserű halált, melyet
szent Fiad érettük szenvedett. Engedd, hogy Fiadnak azokért is kiontott
drága szent Vére tisztulásukra, enyhülésükre és szabadulásukra szolgáljon.
Mutasd meg irántuk, mennyei Atyám, végtelen irgalmasságodat, és vedd fel
őket magadhoz az örök boldogságba, hogy Téged a mennyben szentjeiddel együtt
szüntelenül dicsérjenek és magasztaljanak. Ámen.
 
 
0 komment , kategória:   H. Bibliai történetek.  
Puszta Sándor: TÉKOZLÓfiú
  2010-10-11 08:00:44, hétfő
 
 

Puszta Sándor:
TÉKOZLÓ FIÚ

a mindenségben kell lenni egy helynek
ahol még emlékeznek rám
apám szíve az
mire várok még
haza megyek

Egy ember elment levágatni a haját, és megigazíttatni a szakállát. Ahogy a
fodrász dolgozni kezdett, kellemes beszélgetésbe elegyedtek. Sok mindenről
szót ejtettek, különféle területeken.

Végül szóba került Isten is, mire a fodrász határozottan kijelentette: "Én
nem hiszem, hogy Isten létezik." "Miért ilyen biztos ebben?" - kérdezte a
vendég. "Nos, csak ki kell nézni az utcára, hogy mindenki megértse, miért
nem létezhet Isten. Most mondja meg őszintén, ha Isten létezne, hogy
lehetne annyi beteg ember a világon? Hogy is hagyhatnának el szülők
gyerekeket? Ha Isten létezne, se szenvedés, se fájdalom nem lenne. El nem
tudok képzelni egy szeretettel teli Istent, aki lehetővé teszi mindezt
körülöttünk."

A vendég gondolkodott egy kis ideig, aztán úgy döntött, hogy nem válaszol
a fodrász feltevésére, mert nem akart vitába keveredni.

Miután a fodrász befejezte a dolgát, a vendég fizetett, majd elbúcsúzott
tőle és kilépett az utcára. A következő pillanatban szemébe ötlött egy
ember, akinek hosszú, gondozatlan haja és loboncos szakálla volt.
Piszkosnak és kultúrálatlannak tűnt.

A vendég visszafordult, és megint belépett a fodrászüzletbe, ahol
megszólította a fodrászát: "Tudja mit mondok? Nem léteznek fodrászok a
világon!" "Hogy mondhat ilyet uram? - kérdezte meglepetten a fodrász. -
Hiszen itt vagyok én, én fodrász vagyok, nem? Épp most fejeztem be az ön
hajának és szakállának a rendbetételét." "Nem, nem! - erősködött a vendég.
Fodrászok márpedig nem léteznek, hiszen ha léteznének, akkor nem lennének
olyan hosszú, gondozatlan hajú és szakállú emberek az utcán, mint az, az
ember ott, látja?" "Ah, de hát attól még léteznek fodrászok!" - válaszolt
a mester. - Tehetek én arról, hogy az, az ember nem jön be hozzám?"

"Hát ez az! - bólintott rá a vendég. - Éppen erről van szó! Isten is
LÉTEZIK! Tehet Ő arról, hogy az emberek nem fordulnak Hozzá, hogy nem
keresik meg Őt? Ezért van olyan sok fájdalom és szenvedés a világon."

Egy falut hirtelen elöntötte a folyóból kiáramló hatalmas mennyiségű víz, amely az emberekben nagy rémületet váltott ki. Mindenki elkezdett menekülni a faluból csónakokkal biztonságosabb helyekre.
A csónakkal menekülő emberek látták, hogy a falujuk plébánosa még a templom oldalába kapaszkodva várta, hogy megmenekül. Az emberek odaszóltak neki, hogy jöjjön plébános úr elvisszük, szálljon be a csónakjukba, mert nagyon gyorsan emelkedik a víz a faluban. A plébános azt mondta, hogy nem megy, mert az Isten megígérte neki, hogy meg fogja menteni. Az a csónak tovább ment és megmenekültek a benne lévő emberek.

Közben a víz még magasabbra emelkedett, jött egy másik csónak is, ekkor az emberek már nagyon siettek, próbáltak kimenteni mindenkit. Ők is látták a plébánost, hogy a templom ereszcsatornájába kapaszkodva várja, hogy megmeneküljön. Hívják az emberek, hogy jöjjön már plébános úr, mert már lassan az egész falut, a házakkal együtt ellepi a víz. A templom is veszélyben van már. De a plébános hajthatatlan, nem megy velük a csónakkal, mert azt mondja nekik is, hogy az Isten megígérte neki, hogy megfogja menteni őt. Ez a csónak is elmegy az emberekkel biztonságos helyre, ahol meg is menekülnek.

De közben a falut teljesen elöntötte az árvíz, még jött egy menekülteket szállító kis csónak, és látták, hogy a plébános úr még a templom tornyán kapaszkodik. Rémülten hívják, hogy jöjjön már gyorsan mert már mindenki elment a faluból, csak ő van itt. Siessenek mert az esély kevés a menekülésre, ha nem sietnek. De a plébános továbbra is kitart, hogy ő nem megy, mert az Isten neki megígérte, hogy megmenti.

Nemsokára az egész templomot tornyostul ellepte a víz, és a plébános meghalt. Amikor a plébános odakerül az Isten színe elé, akkor felelősségre vonja az Istent, hogy megígérte neki, hogy nem fog meghalni, megmenti őt.

Erre az Isten azt mondta a plébánosnak, hogy Ő megakarta menteni, küldött is érte három csónakot, hogy azon megmeneküljön. De a plébános azt nem vette figyelembe, hogy az Isten másokon keresztül próbál az embereknek segítségére sietni.

Néhány évvel ezelőtt egy lelkész Houstonból, Texasba költözött. Néhány héttel az érkezése után, egy alkalommal a belvárosba kellett mennie. Amikor a buszon leült észrevette, hogy a sofőr negyed dollárral többet adott vissza.

Elkezdett gondolkodni, hogy mit tegyen, és arra az elhatározásra jutott, hogy visszaadja a pénzt. Hiszen bűn lenne megtartani. Aztán egy másik gondolat fogant meg fejében: "Óh, felejtsd már el, hiszen ez csak negyed dollár. Ki törődik egy ilyen kis összeggel? A buszvállalat amúgy is túl sokat kér az utazásért, nem fog nekik hiányozni ez a kicsi összeg. Fogadd el, mint Isten ajándékát és maradj csöndben."

Mikor a megállóba értek, ahol a lelkésznek le kellett szállnia, egy pillanatra megállt az ajtóban, majd a negyed dollárt a buszvezető felé nyújtotta, és azt mondta: "Tessék, egy kicsit többet adott vissza."

A sofőr rámosolygott és azt mondta: "Köszönöm! Maga a városi, új lelkész, ugye? Mostanában gondolkodtam azon, hogy el kellene járnom valahova gyülekezetbe, és meg akartam nézni, hogy mit tesz, ha rosszul adok vissza."

Amikor a lelkész leszállt a buszról, a legközelebbi villanypóznához botorkált, és bele kapaszkodva csak annyit tudott mondani: "Ó, Istenem, majdnem eladtam a Fiadat egy negyed dollárosért."


 
 
0 komment , kategória:   H. Bibliai történetek.  
Van-e életednek célja?
  2010-10-06 08:04:27, szerda
 
  Kérdem, miért élsz? Van-e életednek célja?

Szíved vágyik-e az örök otthonba.

Gondolsz-e Jézusra, aki meghalt érted?

Vagy nincs rá időd, hogy őt kövessed?

Mond, miért élsz? Csak azért, hogy legyél,

Vagy olyan vagy, mint a lehullott levél,

Kit a vihar ide-oda sodor a világba,

S belekerülsz a bűn viharába.

Óh menni! Isten nem erre hívott téged,

Nézz Jézusra, s mindjárt mást mutat az élted.

S látod majd Isten mért adott életet,

Hogy miért élsz? Kapsz rá feleletet.



Két út áll előtted, jó és gonosz útja,

Hogy melyiket választod, Isten reád bízta.

Az egyik tövises, válladon a kereszt,

És ez az út testvérem, a Jézushoz vezet.

Ha ez úton indulsz, nem szeret a világ,

Csúfolnak, és hazugságot mondanak majd reád.

Ne csodálkozz ezen, Jézust is csúfolták,

És ha őt követed, ugyanez vár reád.

S ha úgy érzed, szíved oly nehéz,

Nem bírod már a kereszt terhét,

Akkor rakd le a terhed, Jézusod elé.



A másik a széles út, sokan járnak rajta,

És követik a bűnt, a sír felé sodorva.

Te miért élsz? Hogy velük együtt elvessz?

Vigyázz, ez az út a romlásba vezet.

Isten szabad akaratot adott az embernek,

Szabadon választhatsz, hogy melyiket kövessed.

Előtted az Isten tíz parancsolata,

A menybe vezető utat megmutatja.

Olvasd, figyelmesen, nézz saját magadra,

Melyik az a parancs, mely nincs megtartva.

Meg fogod találni, hogy mi a bűn benned,

Mi gátol abban, hogy Jézust kövesed.



S akkor add neki bűnnel telt szíved,

Ő megtisztít téged, mint ki újjászület.

Gondold el mit tett...Jézus értünk meghalt,

Hogy mi újra éljünk, értünk mindent vállalt.

Dolgozunk, sietünk, nincsen ráérésünk,

Mintha csak mondanánk, várj még Istenünk.

Az idő elrepül, észre sem vesszük,

A hajunk már hófehér, és mégis bűnben élünk.

Oh ember ébredj! Nézz fel életedre,

Közeledj Jézushoz, mert Ő téged szeret.

Aki örök életet kínál még ma neked,

Hiszen azért adott éltet, hogy boldoggá tegyen téged.



Nézzél Istenedre, aki reád vár,

Nyújtsd ki neki kezed, ó ne habozzál.

Az idő gyorsan múlik, indulj előre,

Azért élj, hogy Jézusé lehess örökre.

Ha érzed, hogy szíved vágyik a menny felé,

S ha rájössz arra is, hogy a föld csak kűzdőtér,

Szíved megtelik boldog reménységgel,

S készülni fogsz Jézus eljövetelére.

Testvéreim! Isten az életet azért adta,

Hogy legyünk boldogok, ez Isten akarata.

Isten a szeretet, soha ne feledjük,

Mutassuk éltünkkel, hogy Jézust kövessük.
 
 
0 komment , kategória:   H. Bibliai történetek.  
Józsué 14,1-15
  2010-10-02 20:22:17, szombat
 
 
,,Add nékem ezt a hegyet!"Józsué 14,1-15




Káleb hiteles, követésre méltó példát adott minden hivő embernek. Története a hit hatalmáról beszél, pedig ez csupán egy kicsiny szemelvénye annak a hosszabb elbeszélésnek, amely Kánaán elfoglalásáról és felosztásáról szól. Ez az elbeszélés e 14. résszel kezdődik és a 17. részig tart: a 14. részben egy pozitív-, a 17. rész végén pedig egy negatív példa mutatja be a hitet. A két történet Kálebről és a József fiairól egy egységes elbeszélést határol be, melynek fő mondanivalója az Isten iránti bizalom, és az, hogy ennek milyen következményei vannak.
Hitetlenebb bibliakutatók úgy vélik, hogy Józsué könyvét valamikor Jósiás király idejében írták, és végleges formáját csak a fogságból való hazatérés után nyerte el. Szerintük a Józsué könyvében csupán kitalált történetek vannak, amelyek sohasem történtek meg... De erre határozottan rácáfol a Káleb története a 14. részben, és a József fiainak kérése a 17. rész végén, amelyet olyan részletességgel közöl az ige, hogy azt csak egy szem és fültanú írhatta le.
Tudjuk a Bírák könyvéből, hogy Józsué halála után Izráel népe megalkudott az ellenséggel és hitetlenül elfordult az Úrtól: nem űzte ki a Kannaneust és ne vállalta a harcot a teljes győzelemig. Ennek az oka a hitetlenség és a félelem volt. A 17. rész végén például Józsué a József fiainak, Manasse és Efraim leszármazottaival beszél. Amikor Jákób lement Egyiptomba, megáldotta Mannasét és Efraimot, de úgy, hogy kezeit keresztbe téve a kisebbiket, Efraimot helyezte Manassé elé, jelezve ezzel azt, hogy Efraim nagyobb néppé növekszik, mint Manasse. Manasse akkora örökséget kapott, hogy fele a Jordánon túl volt, a másik fele a Jordánon innen. Az Efraim fiai azonban, jóllehet sokan voltak, nem lakott ilyen nagy kiterjedésű területen. Miért? Nem volt hely? De igen, csakhogy azért harcolni kellett volna. Örökségük egy részét hegyek és völgyek, erdők borították, ahol fegyveres kananeusok és óriások tanyáztak. Dicsekedni tudtak harci kedvükről és képességükről, mint ahogyan Gedeonnal és Jeftével is vitáztak, de lényegében még a saját harcaikat sem vállalták, hogy megharcolják. Ezt Józsué 17. részének végén olvashatjuk, amikor Józsuéval vitatkoztak.
Ebből a sötét háttérből, amelyet József fiainak félénksége és hitetlensége mutat, felragyog a Káleb hite és bátorsága, amelyről a 14. részben olvashatunk. Íme, a kenizeus Káleb nyolcvanöt éves korában kész menni Hebron ellen a harcba, az óriások és a vasszekerek ellen, miközben a soknépű Efraim nem vállalta a kihívást, mivel félt az óriásoktól és a vasszekerektől! Egyrészt tehát ott van Káleb, a hit, az odaszánás, a bátorság, vállalkozás és kezdeményezés pozitív példája, másrészt pedig ott van Efraim, a hitetlenség, a félelem, a megalkuvás és tétovázás negatív példája. Egyik megnyeri a hegyet, a másik pedig nem. Egyiknek az Úr kiterjeszti örökségét, míg a másik szűkölködik, mivel nem mert elindulni megharcolni az Úr harcait.
Nekünk is meg kell harcolnunk a hitnek szép harcát. Ahhoz, hogy Isten ígéretei a mieink legyenek, nekünk is tennivalónk van. Kövessük Káleb példáját! Miről beszél nekünk ez a példa? Mindenekelőtt a teljes odaszánásról, azután az igazi hitről és végül az ezekből fakadó engedelmes kezdeményezésről.

I.
A teljes odaszánást abban látjuk, ahogyan Káleb a múltban követte az Urat. A 7. és 8. versben az öreg hithős felidézi a múlt eseményeit, és többször említi azt, hogy ő már annak idején, fiatal korában, ,,tökéletesen" követte az Urat. Vagyis, teljesen odaszánta magát az Úrnak. Ezt Mózes 4. könyvében így olvashatjuk: ,,...Rossz hírét vitték annak a földnek, amelyet megkémleltek, Izrael fiaihoz, mondván: Az a föld, amelyen általmentünk, hogy megkémleljük azt, olyan föld, amely megemészti az ő lakóit, az egész nép is, amelyet láttunk azon, szálas emberekből áll. És láttunk ott óriásokat is, az óriások közül való Anáknak fiait, és olyanok voltunk a magunk szemében, mint a sáskák, és az ő szemeikben is olyanok voltunk." (4Móz 13,26-34) Ez volt tehát a híradás, aztán jött Józsué és Káleb, megszaggatták ruháikat és megpróbálták csendesíteni a népet. Ne féljetek, mert velünk van az Úr! Nekik csak Baáljuk meg Aserájuk van! De bennünket a nagy és rettenetes Isten támogat! Kétség nélkül megbírunk velük! ,,Ha az Úrnak kedve telik bennünk, akkor bevisz minket arra a földre és nekünk adja azt... Ne lázongjatok az Úr ellen se ne féljetek annak a földnek népétől, mert ők nekünk csak olyanok, mint a kenyér!" (4Móz 14:8-9)
Sajnos, nem hittek Józsuénak és Kálebnek. Ezért negyven évig vándoroltak a pusztában, amíg elemésztett a hadakozó férfiak egész népsége. Hitetlenségük miatt meghatlak a pusztában! Csak az időközben felnövő nemzedék jutott be Kánaánba, plusz Józsué és Káleb. Káleb már 85 esztendős volt, de a hite, az még mindig fiatal! Azt mondta: Lássam csak, hol vannak azok az Anákok? Hebronban? Vas szekerekkel furikáznak? No, nem baj, add nékem ezt a hegyet, Józsué! Ha velem lesz az Úr, akkor kiűzöm őket, és ez lesz az én örökségem! Fiatalon is, öregen is, odaszánta magát az Úr szolgálatára.
Ilyen teljes odaszánást kér mitőlünk is az Úr. Az első és legnagyobb parancsolat az, hogy szeressed az Urat teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és teljes erődből! (Mk 12:30) Ahol Isten teljes odaszánást kér, ott nem elég, ha fél szívvel, fél erővel szolgálod Őt. Ne hazudj, amikor azt énekeled, hogy ,,Jézusért élek egészen, Néki, íme, átadom, minden vágyam, szóm és tettem, éjjelem és nappalom!" Szánd oda magad, kötelezd el magad az Úrnak teljesen, mint Káleb.
Az, amitől a többiek féltek, ami miatt inukba szállott minden bátorságuk, pontosan az volt az,, amit vállat Káleb nyolcvanöt évesen. Azt mondta, hogy sem én, sem az Úr nem változtunk az utóbbi négy évtized alatt! Add nékem ezt a hegyet! Megyek, és elfoglalom Hebront! Íme, így beszél az, aki tökéletesen követi az Urat, aki hisz Istenben!

II.
A második dolog, amit Kálebnél világosan láthatunk az ő igazi, élő és rendíthetetlen hite Istenben, aki nekik ígérte Kánaánt.
Amikor valaki odaszánja magát teljesen az Úrnak, ezt azért teszi, mert hiszi, hogy amit Isten megígért, azt valóra is tudja váltani. Káleb hitt Istenben. Ő is látta azokat az embereket, az óriásokat, a vas szekereket, az erősített városokat, csak az volt a különbség, hogy Ő látta Istent is. Nem azt mondta, hogy nincsenek óriások, hanem azt mondta, hogy az Úrral kétség nélkül győzelmet fognak aratni felettük. Hitt! Be is jutott Kánaánba és Hebront is elfoglalta, míg a többiek sajnos nem jutottak be hitetlenségük miatt.
Annak idején Kálebet hite miatt kiközösítették, és megbélyegezték. Van ez így ma is. Ma is így kiközösítik ki néha a hívőket a munkahelyen, a társadalom egyes szféráiban, azokat, akik nem hajlandók részt venni a korrupció és erkölcstelenség egyre növekvő áradatában. Azokat, akik szembe úsznak az árral. Lehet, hogy neked is lesznek hasonló élményeid, ha megmaradsz az Úr mellett teljes odaszánással. De nem baj! Gondolj arra, hogy hatszázezer fegyverforgató hitetlen ember elhullott a pusztában, miközben a hívő Káleb bejutott Kánaánba és legyőzte Anák fiait is, mert hitt!
Példa ez azoknak, akik meg akarták hagyni a kananeust: Káleb azt üzeni, a megalkuvóknak, hogy merjetek bízni az Úrban! Akár Jezréel völgyében, akár az Efraim hegyén, akár a sík földön, akár Béth-Seánba és annak mezővárosaiban bízzál az Úrban! ,,Vesd a te kenyeredet a víz színére, mert sok nap múlva megtalálod azt!" (Préd 11:1) Isten kész neked adni azt a földet, amelyet neked ígért, csak vállald a harcot! ,,Miképpen holt a test lélek nélkül, akképpen holt a hit is cselekedetek nélkül!" (Jak 2:26) Nem az a kérdés, hogy kicsi vagy nagy hited van, hanem az, hogy igazi hited van-e, vagy hamis! A ,,mustármagnyi hit"-nek nem a mennyisége számít, hanem a milyensége! Csak az élő hit előbb-utóbb naggyá fog nőni!
Káleb nem az érzelmeire épített, hanem Isten ígéreteire: újra meg újra felemlegette, hogy arról van szó, amiről szólott az Úr azon a napon (6.10, 12. vers). A hit Isten igéjébe kapaszkodik, az élő hitnek ez az alapja. A múltbéli megtapasztalásai adják számára a reményt a jövőre.
Az, hogy feltételes módban mondja, hogy ,,hátha megsegít az Úr", ez nem a bizonytalanságát vagy hitetlenséget mutatja, hanem egyszerűen helyet ad Isten akaratának. Nem próbál követelőzni, hogy ,,Uram te megígérted, neked ezt meg kell tenned, a te ígéreteid igenek és ámenek", hanem rábízza magát is és a győzelmet is az Úrra. Magyarán szólva ez azt jelenti, hogy én hiszek és vállalkozom a harcra, de mégsem a győzelemben hiszek, hanem az Úrban! Ha Isten velem lesz, akkor biztos, hogy kiűzöm a kananeust, úgyhogy, most máris indulok a harcba! Add nékem ezt a hegyet! Az ilyen hitet szereti Isten, és meg is jutalmazza!

III.
Végül, megfigyelhetjük Kálebnek a teljes odaszánás és igazi hit által történt engedelmes kezdeményezését is.
Említettem, hogy Káleb helyet adott az Úr akaratának és nem próbálta ráerőszakolni Istenre a saját akaratát. A kezdeményezés nem a hitnek valami matematikai szabály alapján levezetett következtetése. Ha valaki lát valamit, és ki tudja számítani annak következményét, akkor már nem kell a hit. A hit nem komputer munka, hanem olyan vállalkozás, amely az Úrra bízza az eredményt.
Hallottam egy cipő gyárosról, aki kiküldte egyik piackutatóját egy meleg égövű országba, hogy mérje fel, mennyi cipőt lehetne ott eladni. Az illető alighogy megérkezett, máris visszatáviratozott, hogy küldjenek pénzt, vehesse meg a visszatérő jegyet, mivel ott nincs semmi jövője a cipők eladásának, mert mindenki mezítláb jár. Persze, azonnal pénzt küldtek neki, és ő hazautazott. Nemsokára a cipőgyáros újabb piackutatót menesztett abba az országba, aki alighogy megérkezett, azonnal táviratozott, hogy kérem, gyorsan küldjék az összes raktáron levő cipőt, mert óriási a piac: egyelőre mindenki mezítláb jár!
Íme, kétféleképpen lehet nézni még a cipőpiacot is, hát még az Anákokat!
Lássuk csak, hogyan állunk mi ezekkel az Anákokkal! Vannak, akik félnek, és azt mondják: jaj, nehogy ki ejtse valaki a nevüket! Ne emlegessétek nekünk a bevenni való erősített városokat, a parlagon hagyott missziómezőket! Mi nem megyünk irtani az erdőt, sem széttörni a vasszekereket! Mi félünk! Csak azt akarjuk, hogy hagyjanak békén! Nagyon jól megvagyunk mi magunkban... Persze, nekünk is jól fogna, de csak úgy, ha nem kell vállalni, építeni semmit, ha nem kell megharcolni semmit!
Ezzel ellentétben, ott vannak a Káleb lelkületűek, akik azt mondják: add nékem ezt a hegyet! Hallottam, hogy Anákok, meg erősített városok vannak ott! Hallottam, hogy még sok föld maradt elfoglalni való: városok gyülekezetek nélkül, sok település, amely nem lett meghódítva Istennek! Ha nem megy senki, hát akkor vállalom én! Velem lesz az Úr! Győztesen fogok hazatérni! Add nékem ezt a hegyet! Ami az egyik szívbe a félelmet oltja, az a Káleb lelkületűek szívébe a bátorságot adja. Ha az Anákokról van szó, egyiknek remeg a lába, a másiknak meg emelkedik az adrenalin szintje. Te melyikhez tartozol?
A Bírák könyvének elején arról olvashatunk, hogy Manasse sem űzte ki, Zebulon sem űzte ki, Nafthali sem űzte ki az ellenséget... Itt van Káleb, aki egy személyben példát ad ezeknek a nemzetségeknek hitből és vállalkozásból: hogyan kell legyőzni az óriásokat. De pédát ad nekünk is. Lásd e mellékelt ábrát! Ki lehet űzni az ellenséget! Persze, nem Káleb űzi ki, hanem az Úr. Neki csak vállalkoznia kellett, kezdeményeznie kellett, és hinnie kellett, hogy Isten ígéretei igazak. Vállalta az ő részét, miközben bízott abban, hogy Isten is bizonyosan megteszi az Ő részét. Legyünk hasonlóak hozzá!

,,Megjelent Simonnak!"!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!4
Lk 24,34

Foglalkozzunk most csupán ezzel a két szóval, hogy ,,megjelent Simonnak". Ez a két szó az Úr Jézus Simonnal történt találkozásáról tesz említést. A Bibliában nincs több írva erről a találkozásról csak ez a két szó. Nem szeretnék mást mondani mint amit a Biblia mond. A körülményekből, az előzményekből és a következményekből megérthetjük, hogy miről is van szó. Szeretnék szólni a találkozás tényéről, a beszélgetésről ami a találkozáson lezajlott, amiről nincs írva semmi, és arról, hogy miért nincs írva semmi.

Az Úr Jézus találkozásait különböző emberekkel az evangéliumok részletesen közlik. Mária és Jézus között János leírja a találkozást és a párbeszédet. Az emmausi tanítványok és az Úr Jézus közötti találkozást Lukács közli, valamint azt a beszélgetést amikor az Úr Jézus megjelent a tizenegynek ugyanazon a napon. Leírja az Írás mi az amit az Úr Jézus mondott, hogy jelent meg, mit válaszolt, hogy történtek az események. Nem olvasunk viszont semmit arról mi történt a Simonnal való találkozáson. Mindenki, még Péter is hallgat róla. János Mária Magdolnát találja fontosnak, ezért az asszonyok közül csak vele foglalkozik, míg Lukács az emmausi tanítványokkal. A többi evangélista is ír különböző találkozásokról. Egyedül Lukács említi azt, hogy Jézus a feltámadás napján, a tanítványok közül elsőnek Simonnak jelent meg.

Mária Magdolnának azért jelent meg az Úr először, mert ő nagyon szerette az Urat. Az emmausi tanítványok keresték az igazságot, és Jézus jött, hogy megmagyarázza nekik, megfejtse az írásokat: tartott nekik egy rendkívüli Bibliaórát. Jézusnak célja volt Simonnal is. Ezért jelent meg neki egyedül.


 
 
0 komment , kategória:   H. Bibliai történetek.  
1.Rész
  2010-10-02 20:19:22, szombat
 
 

I.
Ez a két szó bizonyítja először a találkozás tényét, azt, hogy ez a találkozás megtörtént. Mikor? Az első napon. Kora reggel találkozott Mária Magdolnával és a többi asszonyokkal, délután és naplementekor találkozott az emmausi tanítványokkal, este pedig a többi tanítványokkal. Tehát valamikor kora délután, az asszonyok után, de az emmausi tanítványok előtt, Jézus találkozott Simon Péterrel.

Azért volt erre szükség, mert Péter volt az, aki megtagadta az Urat háromszor, állítva, hogy nem ismeri Őt. Ezt az eseményt szinte mindegyik evangélium közli, legrészletesebben Márk, mivelhogy a Márk evangéliuma úgy ismert, mint a Péter evangéliuma. Egyedül ebben az evangéliumban amely Pétertől származik, található az a részlet, hogy amikor kora reggel az asszonyok a sírhoz mentek, az angyal ilyen üzenetet adott át nekik: menjetek el, mondjátok meg tanítványainak és Péternek, hogy előttetek megy Galileába, ott meglátjátok öt... Péternek bizonyára nagyon sokat jelentett ez a kötőszó... ,,és Péternek". Jézus üzeni: mondjátok meg tanítványaimnak, és Péternek...

Azért, mert a főpap udvarán, az apródok tüzénél, egy szolgáló reászólott: te is közülük való vagy... Mire Péter azt válaszolta: nem vagyok! Kis idő múlva újra mondják: ez is tanítványa a Názáretinek... Nem igaz! mondja Péter. Harmadszor is mondják: Ne beszélj, hiszen a kiejtésed is galileai, te biztos hozzá tartozol... Erre esküdözni és átkozódni kezdett: Nem ismerem azt az embert! Nem tudom mit beszélsz. Ekkor megszólalt a kakas. Arról olvashatunk az evangéliumban, hogy Jézus rátekintett Péterre akkor, amikor őt gúnyolták, csúfolták, öklözték, verték, bántották... Rátekintett Jézus a Tagadóra. Ez volt az utolsó találkozása Péternek az Úrral, a feltámadás napja előtt. Ott a főpap udvarán, Simon megemlékezett az Úr Jézus szavairól... Kiment, és keservesen sírni kezdett. Abban a jézusi tekintetben minden részvét és szánalom, minden vád, szemrehányás, fájdalom, melegség, megbocsátás, szeretet, erő... mennyi minden lehetett abban az egy tekintetben! Péter azon az éjszakán kiment, és keservesen sírt.

Egy nap eltelt valahogy. Jött a másik, a feltámadás napja. Tudjuk, hogy akkor reggel ketten futottak a sírhoz: Péter és János. János hamarább ért a sírhoz, betekintett, és látta, hogy a lepedők ott vannak. Megérkezett Péter is, aki azonnal bement a sírba, és megvizsgálta a helyzetet. Látta, hogy a lepedők ott vannak, és a keszkenő, ami Jézus fején volt, össze volt göngyölítve egy helyen. János lát és hisz vala olvassuk a híradásban. Lukács viszont Péterről ezeket írja: ,,Péter pedig felkelvén elfuta a sírhoz, és behajolván látá, hogy csak a lepedők vannak ott; és elméne magában csodálkozván e dolgon." János hisz, Péter csodálkozik!

Péter tudta azt, hogy valami nagy dolog történt közötte és az Úr között. Ahogy az asszonyok hozták a hírt, hogy a sír üres, és hogy angyalok mondták, hogy ő él, Péterben ott volt valószínű egy nagy aggodalom: ,,Ha Jézus valóban feltámadt, vajon szóba áll e még velem?" Vajon találkozhatok e még egyszer Vele? Ez volt Péter félelme.

Ez a két szó, Lukács 24,34 ben, arról tanúskodik, hogy Jézus megjelenésével azt mondta Simonnak: ,,Látod, tagadásod ellenére eljöttem, hogy veled találkozzam". Így lett Péter a tanítványok közül az első, aki találkozott a Feltámadott Jézussal.

Péter tagadását, bukását többféleképpen szoktuk elemezni. Azt, hogy ő már Gecsemánéban elaludt, amikor imádkozni kellett volna, távolról követte az Urat, odakeveredett az apródok közé, egész odáig jutott e folyamat, hogy egy bűnös környezetben megtagadta az Urat. De én azt hiszem, Péter tagadása inkább menthető, mint a miénk. Mert, gyakran látható az, hogy mi emberek elmegyünk Isten házába, és szavunkkal azt mondjuk: Uram, én szeretlek Téged, én hiszek Benned..., majd ahogy jönnek a hétköznapok, a tetteinkkel, a gyakorlatunkkal, az életvitelünkkel mind azt kiáltjuk: Nem hiszek Benned! Nem szeretlek Téged! Hogy ilyen tagadásunk után újra jöjjünk az Úr elé, és imádságunkban, éneklésünkben, külsőségeinkben azt mondjuk, hogy ,,Jézus, én szeretlek, én hiszek..." amikor másnap újra megtagadjuk Őt... Ne vádoljuk Pétert! Nagyobb annál a mi bűnünk!

A bűn óriási válaszfalat emel Isten és ember közé. Nincs átmenet, kiút, elválaszt Istentől. Ezt a falat senki és semmi nem törheti át, csak a bűnbánat, az a fájdalom, amikor az ember magába roskad és érzi bűnének súlyát. Péterrel ez történt azon az estén amikor tekintete találkozott az Úr Jézus tekintetével: azonnal bűnbánatra, bűntudatra ébredt. ,,...Kiment és keservesen sírt". Ritkán lehet látni meglett embereket sírni. De amikor Péter kőszikla létére sír, ez azt jelenti hogy ott a szívében valami nagy dolog történt. Péter megbánta azt amit tett. Ha nincs bűnbánat nincs találkozás Jézussal. Ha nincs bűntudat, nincs feloldozás, menekülés a bűn sorompója, gátja alól, nincs út a Feltámadotthoz. Csak a bűnbánat vághat ajtót a bűn falán át...

Abban az esetben, ha valaki tagadóvá vált, mint Péter, bűnös lett, vétkezett szóval, tettel, gondolattal, ez egy olyan közeget teremt, ami áthatolhatatlan Jézus számára, ha nincs bűnbánat. Az Úr akkor is ott van, zörget, bebocsátásra, bűnbánatra vár. Nincs olyan bűn, olyan tagadás, ami kiolthatná az ő szeretetét. Jézus akkor is szeretne találkozni veled, de ha nincs bűnbánat a szívedben, nem lehet megoldás a bűnre. Ő nem ébreszthet bűntudatra, ha te nem akarsz felébredni. Ő nem kényszeríthet bűnbánatra, ha te nem akarsz megtérni. A bocsánathoz bűnbánat kell.

Péter szívében volt ilyen bűnbánat, tudott keservesen sírni bűne felett, ezért Jézus eljött, hogy vele találkozzon. Jézus tudott a Péter bánatáról már akkor éjjel. Megjelent, hogy Péter az ő vállán sírhassa el bánatát. Folytassa azt, amit a tagadás éjszakáján félbehagyott. Jézus jött, hogy megvigasztalja őt. Isten magasságban és szentségben lakozik, de a megrontottal és alázatos szívvel is, hogy azokat megvigasztalja, megelevenítse és helyreállítsa.


 
 
0 komment , kategória:   H. Bibliai történetek.  
2.rész
  2010-10-02 20:17:40, szombat
 
 

II.
,,Megjelent Simonnak". Vajon miről beszélgettek ketten ezen a találkozáson?

Nem tudunk semmit arról, amit beszélgettek, csupán arról tudunk valamit, hogy miről kellet szó essen ott, ezen a találkozáson. Csak egyetlen egy dolog van, amit egy bűnbánó szív mondhat Istene előtt, aki ellen vétkezett. Azt, hogy ,,Vétkeztem". És hála Istennek, erre csak egyetlen egy válasz van, Jézus Krisztus által, amit az Úr válaszol: ,,Megbocsátok".

Emlékezzünk arra, amikor Dávidhoz Nátán prófétát küldi az Úr, akinek beszédére Dávid magábaroskadtan felkiált: ,,Vétkeztem"! mire Nátán azonnal válaszol: ,,Az Úr elvette a te bűnödet". Úgy gondolom, hogy ezen a találkozáson, amikor az Úr megjelent Simonnak, volt könny, volt sírás, volt keserű bűnvallomás, de azonnal volt bocsánat, volt feloldozás, volt megoldás, megigazítás az Úr Jézus részéről.

Jézus bocsánata nem szabadít fel bennünket újabb bűnökre. Sőt! Azt hiszem Jézus megbocsátása után Péter még jobban szégyellte magát, mint azelőtt. Még jobban fájt a bűne, mint azelőtt. Krisztus szentségében és megbocsátó szeretetében még sötétebbnek, még feketébbnek látszik a bűn, amikor az ő fehérsége mellé kerül. Az Úr Jézus bocsánata még szentebb életre késztet.

A bűnbánatot azonnal követi a bocsánat. Nem kellett vezekelni Péternek. Igazi bűnbánata után igazi, teljes, azonnali bocsánatot nyert. A bűnbocsánat egyetlen akadálya, meggátolója a megkeményedett, önigazult szív. Ha valaki nem akarja beismerni bűnét, nem akar megtérni hiába is jön Jézushoz... Nincs bocsánat azoknak, akik nem bűnösen jönnek Jézushoz. Ő nem azért jött, hogy az igazakat hívja, hanem a bűnösöket a megtérésre. A bűnbánat lehet fokozatos, de lehet azonnali is. Megtörténhet ma reggel. De az is lehet, már régóta ítél a Szentlélek, próbál meggyőzni bűn tekintetében, és most jött el az idő, hosszú folyamat eredményeként, hogy beismerd: ,,Én egy bűnös ember vagyok, Uram"!

Simon keservesen sírt. Fájt a bűne, mintha éles tört forgattak volna a szívében. Sírt, sírt, keservesen. Neked volt e ilyen bűntudatod, volt e ilyen bűnbánatod már? Találkoztál e így Jézus Krisztussal? A Péter találkozása Jézussal olyan fordulatot hozott életében, amit semmi és senki nem lett volna képes megvalósítani. Péter élete megváltozott, mert találkozott Jézussal. Épp úgy, ahogy Pál élete is megváltozott akkor, amikor találkozott Jézussal.

Bűnbánat és bűnbocsánat nélkül senki sem láthatja Isten országát. Ezért fogják a paráznák és a vámszedők megelőzni a farizeusokat Isten országában. Azért, mert ezeknél volt bűnbánat, míg a farizeusok igazaknak tartották magukat.

Simon önbizalma megingott tagadásával, de a Jézussal való találkozás egészen Isten iránti bizalmat ébreszt benne. Felkészíti öt Pünkösd napjára. Bártan áll a nagytanács előtt: ,,Ítéljétek meg ti magatok: Istennek kell inkább engedni, vagy embereknek"? És hirdeti a Feltámadottról szóló örömhírt.

Kedves hallgatóm! Ha nem volt még igazi bűnbánat a szívedben, és nem nyertél igazi bűnbocsánatot, nem a papoktól, hanem Jézus Krisztustól, ne reménykedj az örök életben! Nincs számodra üdvösség. Csak a bűnbánók számára van. Csak bocsánatot nyert bűnösök számára van örök élet! Ezért, arra kérlek, ha üdvözülni akarsz, jöjj bűneiddel Jézushoz, őszintén. Ő elfogad. Pétert is elfogadta. ,,Feltámadott az Úr bizonnyal, és megjelent Simonnak!


 
 
0 komment , kategória:   H. Bibliai történetek.  
III. rész
  2010-10-02 20:15:47, szombat
 
  kep]http://s7.images.www.tvn.hu/2009/05/29/18/25/www.tvn.hu_642abc0f268dea1b8cf4b >c736c10de78.gif"

III.
Egy vagy két gondolatot hadd mondjak arról is, miért nem beszél az evangélium erről a beszélgetésről. Péter sem említi, senki sem említi.

Ha az Úr Jézus feltámadása nem lenne történelmi tény, akkor az apokrif írók nem hallgatnának a Tagadó és a Mester közti beszélgetésről. Az apokrif vagyis nem ihletett írók mindent összehordtak a tények mellé. A Biblia viszont csak a tényeket közli. Ha az evangélisták nem tudtak semmit, nem írtak semmit. Miért nincs semmi nyoma annak a párbeszédnek, ami lefolyt Jézus és Péter között? Azért, mert ez a beszélgetés nem tartozott senkire, csak Péterre és Jézusra.

Az a vallás, amely személyes élményekre épül csupán, nagyon sikamlós talajon áll. A kirakatban levő áruk megfakulnak. Ezt a beszélgetést Péter nem teszi a kirakatba. Ő nem büszkélkedik bűnbánatával. Engedte, hogy nem a szavak, hanem a tettek beszéljenek.

Van úgy, hogy annál igazabbak az érzéseink, minél kevesebbet beszélünk róluk. Máskor viszont a személyes megtapasztalás közlése a legerőteljesebb evangélizáló erő lehet: ,,vak voltam, most látok"; vagy ,,én a bűnösök között az első vagyok, de ő könyörült rajtam"... Ilyen bizonyságtevést viszont csak azok tehetnek, akik azt személyesen átélték. ,,Nem tehetjük, hogy amiket láttunk és hallottunk, azokat ne szóljuk". Hála Istennek, én is arról tehetek bizonyságot, hogy volt találkozásom a Feltámadottal, és ez a találkozás az én életemet is megváltoztatta. Neked volt e ilyen találkozásod? Volt e megtérésed? Nyertél e bűnbocsánatot Jézustól? Ő az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit! Nincsen senkiben másban üdvösség, csak Jézusban. Nincs üdvözítő egyház, vagy üdvözítő szertartás, csak üdvözítő Jézus létezik. Higgy őbenne. Fogadd el Őt! Térj meg Őhozzá! Tarts bűnbánatot! Jöjj találkozni Vele még ma, hogy életed megváltozzon! Ámen.


 
 
0 komment , kategória:   H. Bibliai történetek.  
Karácsonyi kinyilatkoztatás:-
  2009-12-15 15:38:53, kedd
 
  Karácsonyi kinyilatkoztatás


Gal 4,4-5 (és Lk 2,1-7)

Karácsony előtt mindig eszünkbe jut az emberiség legnagyobb szégyene, az, hogy amikor Isten Fia emberré született ezen a földön, akkor itt nem volt számára hely. De milyen hely kellett volna Neki? Hát, kellett volna egy üres hely, ahol semmi sem szorítja ki őt. Máriának egy üres szobára lett volna szüksége! Ilyen nem volt, ezért a Dicsőség Királya jászolban született meg. Ma is üres helyet keres az Úr! Bűnöktől, szenvedélyektől, önmagamtól is megüresített hely kell Neki, ahol ő állandó lakozást vehetne. Nemcsak egy karácsonyra, nemcsak egy napra, nemcsak egy évre akar ott lakni, hanem mindörökké. Ilyen-e a te szíved, az én szívem? Tud-e parancsolni ott, Úr-e ő ott, megalapította-e már ott az ő királyságát?

A Galatákhoz írt levélből az olvassuk, hogy kibocsátotta Isten az ő Fiát, amikor az időnek teljessége eljött, hogy asszonytól törvény alatt megszülessen, hogy a törvény alatt levőket megváltsa. Ezt az örömhírt angyalok adták tudtul először. Az első karácsonyi evangéliumot angyalok hirdették. De csak akkor. Azóta emberek adják tovább. Már a következő versekben arról olvasunk, hogy pásztorok vitték tovább, Mária forgatta a szívében, másutt olvassuk, hogy keletről bölcsek jöttek hogy hódoljanak Neki.

Az a gondolat van bennünk: milyen szépen énekelhettek az angyalok ott Betlehem mezején... Az angyalok lehet, hogy szépen énekelnek, de a Bibliában ezt sehol nem olvassuk. Ott a pásztorok jelenlétében mondták, nem énekelték a karácsonyi örömhírt. A megváltottak, azok énekelnek még a mennyben is... Majd egykor új éneket fognak énekelni a Bárány tiszteletére. Az angyal első karácsonykor viszont azt mondta, hogy ,,Ne féljetek! Mert hirdetek néktek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lesz. Mert született néktek ma a Megtartó, ki az Úr Krisztus, a Dávid városában. És hírtelenséggel jelenék az angyallal mennyei seregek sokasága, akik az Istent dicsérik, és azt mondják: Dicsősség... Békesség... Jóakarat."

Isten legcsodásabb, legnagyobb kijelentése Jézus Krisztus. Hajdan szólott Isten sok rendben és sokféleképpen a próféták által, ez utolsó időben szólott nékünk az ő Fia által! (Zsid 1,1) Aki az ő dicsőségének visszatükröződése, az ő valóságának képmása, a mindenségnek teremtője. Isten valóságban közénk jött. Velünk az Isten! Ez a karácsonyi ünnep lényege. Ennek a kinyilatkoztatásnak néhány jellegzetes tényét szeretném, ha megvizsgálnánk ma. Először annak idejét, hogy mikor történt, majd annak a módját, hogyan nyilatkoztatta ki magát Isten Jézus Krisztus által, és végül, hogy miért, mi volt a célja Istennek ezzel, mit akart vele elérni.

I.
Kezdjük tehát azzal, mikor volt e kinyilatkoztatás ideje?

Pál apostol csupán annyit említ, hogy ,,amikor az időnek teljessége eljött". Ebben minden benne van. Lukács evangélista szerette a pontosságot, és mindent próbál kronologikusan elmondani. Az Úr Jézus születését is belehelyezi a történelmi kontextusba, környezetbe. Elmondja például, hogy Keresztelő János munkássága Tibériusz császár uralkodásának 11. évében kezdődött, amikor Judeában Poncius Pilátus volt a helytartó, Galileában Heródes, Ithurea és Trakhonitisz tartományokban Filep, Heródes testvére, Abilénében Liszániász volt negyedes fejedelem. A Templomban pedig Annás és Kajafás voltak a főpapok. Ezek nagyon pontos történelmi feljegyzések. Hasonlóképpen helyezi bele a történelembe Lukács a karácsonyi eseményeket is. ,,Azokban a napokban Augusztusz császártól parancsolat adaték ki, hogy mind az egész föld összeírattassék". Az egész föld azt jelentette abban az időben, hogy a Római Birodalom. Mindenki saját városába kellett menjen, a népszámlálás végett, hogy összeírják. Ezek a rendeletek inkább az adó behajtása miatt, máskor a katonai szolgálatok miatt történtek. Így történt, hogy Mária és József a Dávid városába, Betlehembe kellett felmenjenek. Mintha csak véletlenül történt volna minden. Talán még bosszankodtak is, hogy vajon miért éppen most kellett ezt a rendeletet kiadni, amikor Máriának eljöttek az ő szülésének napjai. Miért? Így volt benne Isten tervében. Ezt Pál apostol úgy fejezi ki, hogy ,,mikor az időnek teljessége eljött".
Sokat várakozott Izráel népe: várták a Messiást. Meg volt ígérve. Úgy volt ez, mint ahogy ma várjuk az ő visszajövetelét. Bármikor megjöhet, bármelyik éjjel, bármelyik órában... ,,amikor nem gondoljátok"- mondta az Úr Jézus. Úgy fog meglepni titeket, mint az éjjeli tolvaj. Legyetek készen! Nos, Izráel is várta a Messiást, de nem volt készen fogadni őt. De az időnek teljessége eljött, Isten órája ütött. Mikor? Feltevődik a kérdés, miért nem jött előbb, vagy később... Miért nem jött ma a húszadik század végén... Mi nem feszítettük volna meg, ugye? Nem a jászolban adtunk volna Neki helyet... De Isten azt jobban tudta, mikor kell eljöjjön... Amikor az időnek teljessége eljött!

Szeretném leírni egy néhány szóban, milyen volt az akkori világ. Mindenesetre, nem olyan volt, mint a mai. Nem voltak tömegkommunikációs eszközök, nem volt ilyen apróra feldarabolt Európa. Akkor minden a rómaiaké volt. Az összeírás az ,,egész földre" vonatkozott. Ez nemcsak egy néhány évre, vagy egy rövid időre volt így... Többszáz évig így volt, sok császár uralkodott egymás után ebben a birodalomban. Sokféle kérdést tehetnénk fel ezzel kapcsolatban, de itt csak a lényegre szeretnék kitérni. Mit jelentett ,,az időnek teljessége"?

Vallási téren, minden új terület elfoglalásával a rómaiak hozzáadták annak a népnek istenét a már meglévő istenek csoportjához. Maradhattak szokásaikkal, vallásos szertartásaikkal, csak tisztelni kellett a császárt is, mint egy istent a sok közül. Cserébe békét és biztonságot biztosítottak, a jól megszervezett római birodalom kiváltságait élvezhették. Új nép, új istenek... Ez oda vezetett, hogy megszámlálhatatlan sok isten volt, akik között a rendfokozat nem volt világos. A római többistenhit mellett, ott voltak a zsidók, akik kezdettől fogva azt vallották ,,Halljad Izráel, az Úr, a mi Istenünk egy Úr"! ők nem hajtottak térdet a császár előtt, ők csak az egy igaz Istent imádták. Így tehát, elérkezett az ideje annak, hogy egy új vallásos rend vegye kezdetét.

Amíg a rómaiak kölcsönözték ennek a birodalomnak a határok eltörlését, a békét, a görögök kölcsönöztek egy kultúrát, egy nyelvet, amit az egész birodalomban beszéltek. Ezért utazhatott például Pál apostol országokon és világrészeken át, hirdetve az evangéliumot, mert mindenki értette azt a nyelvet, amit ő beszélt. Az Ószövetség le volt fordítva már görög nyelvre, az Újszövetséget görögül írták. Útlevélre pedig nem volt szükség. Elérkezett az időnek teljessége.

Morális téren, az erkölcsi színvonal olyan mélyre zuhant, hogy megérett a világ a változásra. Magasra ugrott a házasságok felbomlásának száma, nagy volt az erőszak, az elnyomás, a társadalmi osztályok közötti különbség.

A világtörténelem nem ismer még egy ilyen időszakot, amikor ilyen körülmény adódott volna elő. Amikor az evangélium bejött erre a világra, akkor azonnal lehetett hirdetni mindenütt az akkor ismert világban, egy olyan nyelven, amit mindenki ismert, egy olyan országban, ahová mindenki beletartozott, egy olyan társadalomban, ahol mindenkinek éppen erre volt szüksége.

Ha tehát megkérdezzük, miért nem jött el a Megváltó a régi Sumér- vagy Akkád birodalomban, a Perzsa-, az Asszír-, a Babiloni birodalomban, vagy az Inkák és a Mayák birodalmában... A válasz az, hogy azért, mert ekkor jött el az időnek teljessége. Most ütött Istennek órája. Kibocsátotta Isten az ő Fiát!

II.
Lássuk másodszor e kinyilatkoztatás módját.

Az ige így szól: ,,Aki asszonytól lett". ,,Felment József is Galileából, Názáret városából Judeába, a Dávid városába, mely Betlehemnek neveztetik, mivelhogy a Dávid házából és háznépe közül való volt, hogy beírattassék Máriával, aki néki jegyeztetett feleségül, és várandós volt. És lőn, hogy mikor ott valának, betelének az ő szülésének napjai, és szülé az ő elsőszülött fiát"... Isten, a mindenség Ura, Aki hozzáférhetetlen világosságban lakozik, Akinek kezébe esni rettenetes dolog, felvette az emberi formát. Hogy ez mit jelent, hogy az Ige testté lett, hogy kilépett Isten a keretből, valóságos emberi formát vett fel, közénk jött, gyermekké született, - ezt nem tudjuk megmagyarázni. Így jött be Isten erre a földre, Így szólott hozzánk. Szólott hajdan sokféleképpen, sok rendben, de ez utolsó időben így szólott hozzánk az Isten. Sok módszert használt már az Úr, de most úgy szólott, mint még soha: egészen hozzáférhetően, érthetően.

Ha most franciául, vagy eszperantóul hirdetném az igét, nem sokan értenék meg. Nem tudnánk kapcsolatot teremteni, kommunikálni... De mert ezt a nyelvet mindannyian értjük, amelyen beszélek, egész közel érezzük magunkat egymáshoz. Isten karácsonykor olyan nyelvet használt, hogy megértesse magát velünk. Az Ige testté lett, hogy megérthessük végre! Azért mondta az Úr Jézus, hogy én azokat mondom, amiket az Atya kijelent nékem. Isten kijelentette magát Jézus Krisztus által. Nem úgy, mint a próféták által, vagy események által! Az ő Fia által szólalt meg az Isten.

A Zsidókhoz írt levélben olvasunk arról, hogy mi nem járultunk egy megtapintható hegyhez, mondások szavához, Isten városához, angyalok ezreihez, tűzhöz, homályhoz, sötétséghez, szélvészhez, trombitaharsogáshoz, mondások szavához, rettenetes látományhoz. Most nem úgy szólott az Isten, mint a Sinai hegynél. Akkor még Mózes is megijedt, és remegett. A nép kérte, hogy ne szóljon velük az Isten, nehogy meghaljanak. Jézus Krisztus által úgy szólott az Isten, hogy mindnyájan megérthetjük őt. Hozzáférhetővé lett. Hitkezünkkel megérinthetjük őt. Lelki szemeinkkel láthatjuk őt. Szívünkbe befogadhatjuk: a miénk lehet. Jézus Krisztus nemcsak egy képmása Istennek: ő valóságos Isten, és valóságos ember, egy személyben.

Ha a napról azt mondanám, hogy olyan, mint egy tányér, vagy egy fénylő ballon... igazat mondanék. Még közelebb járnék a valósághoz, ha azt mondanám, hogy a nap olyan, mint ez a földgömb. Mégis, a valóságot nem tudnám ezzel igazán érzékeltetni. Egészen más az, amikor valaki belenéz a napba, átérzi melegét és fényét, látja, amit életre hívja a télből a növényeket. Nos, szólott Isten sok rendben és sokféleképpen hajdan a próféták által... kijelentette magát, bemutatta magát, de sohasem szólott még az Isten úgy, mint az ő Fia által. ő a valóságos Isten. ,,Kibocsátotta Isten az ő Fiát".

A szőlőművesekről szóló példázatban az Úr Jézus említi azt, hogy miután a gazda szolgáival gúnyt űztek, megcsúfolták, megkövezték, majd újabb szolgákat küldött, újabb rendben, másképpen szólott, de azokkal is hasonlóképpen bántak. Majd a gazda így szólt: ,,elküldöm a saját fiamat, azt meg fogják becsülni". Nem tudjuk kibeszélni azt, hogy mit jelent a János 3:16: ,,Úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta"! Nem egy Ézsaiást adott, nem egy Illést, nem egy Ezékielt, nem egy Dánielt, nem egy Dávidot, nem egy embert, hanem az ő Fiát, - hogy ha valaki hiszen őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen!

III.
Itt van a válasz a harmadik kérdésre: arra, hogy Miért történt e kinyilatkoztatás? Mi volt a célja Istennek ezzel?

Isten jól tudta, hogy az ő Fiát hova küldi, hogy nekünk mire és kire van szükségünk. Isten jól tudta, hogy ezt a mai sötétséget senki és semmi nem tudja megtörni, csupán ő. Nem tud az ember feljutni Istenhez, nem tudja legyőzni szenvedélyeit, bűnös voltát, nem tudja bűneit meg nem történtté tenni. De tudott Isten leszállni, emberré lenni.

A Biblia arról beszél, hogy lesz ítélet, van örök üdvösség, vagy örök kárhozat. Rettenetes dolog az élő Isten kezébe esni. Karácsonykor nem ítélettel jött. Jaj lett volna nekünk, ha úgy jön! Szeretettel jött. Kegyelemmel. Isten ítélete, haragja Jézus Krisztust sújtotta a kereszten. Meghalt a mi bűneinkért: ő épp azért jött, hogy életét adja váltságul. Azért jött, hogy kijelentse magát nekünk.

Többször ítéletek által jelentette ki magát az Isten. Például Egyiptomban. A fáraó kijelentette, hogy nem tudja kicsoda az Úr, és nem is bocsátja el az Izráelt. Erre az Úr azt mondta: majd én megmutatom neki. Majd megtudja, hogy kicsoda az Úr. Gondolom, ismerjük a történetet, mi következett ezek után: jöttek a csapások egyre-másra: Isten sorra vette Egyiptom bálványisteneit, és ítéletet tartott felettük. Aztán jött az utolsó csapás, amikor általment az Úr Egyiptom földén, egy éjjelen, és megölt minden elsőszülöttet Egyiptom földén, az embertől fogva a baromig, és Egyiptom minden istene felett ítéletet tartott az Úr. Mikor a trónörökös is meghalt, akkor a fáraó elismerte, hogy az Úr az Isten. Menjetek, - mondja Mózeséknek - de hamar. Áldjatok engem is! A Veres tengernél amikor Isten eltörli az Egyiptombeliek seregét, ezt azért teszi, hogy megtudják az összes egyiptomiak, hogy ő az Úr.

Ha karácsonykor is így jött volna hozzánk az Úr... Vagy úgy ahogy Akháb meg kellet ismerje, hogy az Úr az Isten. Nem volt eső három évig és hat hónapig... A Kármel hegyén Illés ítéletet tartott... Leszállott az Úr tüze, megemésztette az áldozatot, a fát, a köveket, a port, a vizet az árokból. És a kétfelé sántikáló nép, közöttük a király, Akháb, felkiáltottak: Az Úr az Isten!

Mi lett volna, ha karácsonykor is így jött volna közénk az Úr? Ha Mózes is megrettent, és remegett. Mit tettünk volna mi? Amikor az időnek teljessége eljött, kibocsátotta Isten az ő Fiát, aki... aki nem villámcikázásként, vagy angyalként jött. Aki nem a haragot hozta, hanem a szeretet kinyilatkoztatása volt. Jézus Krisztus által tudja meg ez a világ, hogy kicsoda Isten. Jézus azért jött, hogy éljünk általa, hogy üdvösségünk legyen általa.

A Biblia beszél arról, hogy lesz még egy nap, amikor Isten kibocsátja az ő Fiát másodszor is. De nem úgy, mint először. ,,Egyszer jött, mint Bárány, ki bűnünkért, halleluja, meghalt keresztfáján“. Másodszor nem a kegyelem hanem az igazság lesz kinyilvánítva általa.

Most ,,Velünk az Isten"! Nem ellenünk van. De ha az általa kinyilvánított kegyelmet most elutasítod, amikor másodszor lesz kibocsátva, majd ítélettel fog jönni feléd. Ne várd meg azt a napot! Most Jézus a te szívednél vár, bebocsátást kér az életedbe. Fogadd be őt! Engedelmeskedj Neki! Borulj le Előtte! Térj meg Hozzá! Higgy Benne, hogy üdvösséged legyen általa!





 
 
0 komment , kategória:   H. Bibliai történetek.  
     1/8 oldal   Bejegyzések száma: 77 
2017.02 2017. Március 2017.04
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 6 db bejegyzés
e év: 6 db bejegyzés
Összes: 16346 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 499
  • e Hét: 8284
  • e Hónap: 25721
  • e Év: 69102
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.