Regisztráció  Belépés
joli60.blog.xfree.hu
Eldőlt a szívemben, hogy követem Jézust. Eldőlt a szívemben, hogy követem Őt. Eldőlt a szívemben, hogy követem Jézust. Nincs vissza út, nincs vissza út. Ha ninc... Pecznyik Jolán
1960.02.28
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/37 oldal   Bejegyzések száma: 365 
A vigasztalás Istene
  2017-01-08 19:01:24, vasárnap
 
  A vigasztalás Istene: II. Korintus 1. 3-4.

Kedves Testvérek: csodálatos könyv a Biblia. Nem ok nélkül nevezik az élet könyvének. Minden élethelyzetre van benne irányadás útmutatás. Isten áldott iránytűként adta kezünkbe a Bibliát hogy miként a pusztába eltévedt vándorok ennek az iránytűnek a nyomán haza találjunk az atyai házba. Most egy olyan igeszakaszt választottam mely a bánkódóknak szomorkodóknak és gyászolóknak nyújt lelki vigasztalást a földi élet zajos viharos eseményei között. A Szent Igét a második Korintusi levélben találjuk följegyezve az első fejezet 3-4 versében: ,,Áldott legyen az Isten a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja és minden vigasztalás Istene, aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban azzal a vigasztalással, amellyel az Isten vigasztal minket." Ezek a felolvasott igeversek gyakran még temetésen is szerepelnek igehirdetési alapigeként. Hiszen vigasztalásra szorulókról van benne szó. És vajon ki szorulhat legjobban vigasztalásra? Ha nem az elhunyt kedvesét gyászoló ember? Azonban nemcsak a gyászolók szorulnak vigasztalásra, hanem egyre több nyomorúságba vagy betegségbe esett ember is. A szegények és betegek az egyedül élő emberek különösen az idősek soraiban egyre több a testi és lelki vigasztalásra szoruló ember. De vajon miért? Azért mert még sokan ne ismerték meg az Úr Jézus Krisztus Atyját a minden vigasztalás Istenét! Egyre többen nyomorognak, keseregnek, ám de még csak eszükbe sem jut, hogy nyomorúságukban, bajaikban a rajtuk könyörülő Istenhez forduljanak segítségért vigasztalásért. Pál apostol sok szenvedő embernél sokkal hatványozottabban élte át a nyomorúságot és szenvedést, mint Jézus Krisztus hűséges apostola és bizonyságtevője. De Istennél mindig megtalálta a vigasztalás áldott helyét és alkalmát. Nos ezért meri állítani saját példáját a Korintusi gyülekezet elé. Hogy ha van a kedves Testvérek között megkeseredett szívű bánkódó és vigasztalásra szoruló ember legyen az fiatal vagy idős forduljon hittel és bizalommal Istenhez a minden vigasztalások Atyjához, akinél bőséges és kifogyhatatlan a vigasztalás. Sajnos napjainkban is sokan keserűségükben eldobják, maguktól drága életüket mivel bánatukra, fájdalmukra nem találnak segítséget vigasztalást. Mert igazi vigasztalás csak a Mindenható Istennél található. A világ vigasztalása csak annyit ér, mint a súlyos betegnek a lázcsillapítószer. Mihelyt elmúlik a hatása visszatér a fájdalom. Isten az embert örömre teremtette és nem szomorúságra. De ez a tiszta öröm a bűnbeesés nyomán hamar bánatra, szomorúságra és gyászra változott. Elég, ha Ábel erőszakos halálára gondolunk. Lám Isten, tiltó szava nem volt hiába való. Sem ok nélkül való. Ádám és Éva előre nem tudhatta, hogy a tiltott fa gyümölcsének élvezete ilyen szörnyű tragédiához vezethet. Hála az Úrnak hogy a szomorúságból is a gyászból is van még kiút. Jézus Krisztus drága váltsághalála által! Ezért mindazok, akik ezt a drága váltságot hit által elfogadják, Istentől azok már ismerik és tudják, hogy szenvedésben, betegségben, nyomorúságban kihez kell fordulniuk. A hívő ember tudja: a földi szomorúság nyomorúság vagy gyász csak ideiglenes és csak a földi élet idejére vonatkozik. Ha már az Úrnál leszünk, eszünkbe sem jut. Sem a szenvedés sem a gyász. Ott már örök örömben lesz részünk mennyei Atyánk jóvoltából. Ámen.

Írta: Pecznyík Pál Celldömölk

 
 
0 komment , kategória:  Pecznyik Pál Áhitatai  
Boldogságot adó Isten
  2016-08-26 08:49:47, péntek
 
  Boldogságot adó Isten: Zsoltár 1, 1.

,,Boldog ember az, aki nem jár gonoszok tanácsán, bűnösök útján meg nem áll, és csúfolódók székébe nem ül" Kedves Testvéreim: már a bűneset kezdete óta, boldogságot kereső emberek vagyunk. Az a boldogság, melyben az ártatlan és bűntelen emberpár élhetett, az őt megalkotó Isten közelében, csak nagyon rövid ideig tarthatott. De ez a csodálatos harmonikus boldogság, az ember szemeinek bűnös kívánsága miatt, olyan hamar szétfoszlott, mint nyáron, rónán a délibáb. És az embernek, Istentől nyert boldogságát, egyik napról a másikra, a boldogtalanság fájó érzése hatotta át. Azóta pedig minden, világra született ember, szívében ott ég, a csillapíthatatlan vágy, az Istentől ajándékba kapott, mennyei boldogság után. Mivel Isten az embert, boldogságra teremtette, ez a mélységes vágy, ott lapul, minden ember szíve mélyén. Azonban a dicsségre törő sátán szívében, a dicsősére törő vágy, háttérbe szorította, az Isten által ajándékozott, mennyei boldogság utáni vágyat. A sátán jól tudta, hogy a bűnre csábított ember szívében ott rejtőzik a vágy, igazi mennyei boldogság után, ezért ravasz módon, ideig tartó földi boldogságot kínált fel régen és kínál fel ma is, a boldogságra vágyó emberiségnek. Ám a felkínált, de rövid ideig tartó földi boldogság, nem elégíti ki, az ember mélységes békesség utáni vágyát, szomjúságát. De hol van ma már, az a családi öröm és boldogság, amelyben, két - három generáció élt együtt, szeretetben, örömben és boldogságban. Ma már, feldúlt családok, hideg családi fészkek, elválások miatt, boldogtalanságban élő szülők és gyermekek serege, mérhetetlen vágyat érez, az igazi tartós békesség után. De csak rövid ideig tartó békességet, csak morzsákat kaphat, a mennyei boldogság, áldott kenyeréből. Ezért, az év minden hetére adódik, valamilyen boldogságot kínáló esemény. És az emberek, családok ezrei igyekeznek, ezeken részt venni. Hogy szívükben, a boldogság utáni vágy mély érzését, legalább, rövid időre, a boldogság öröme, válthassa fel. A nosztalgiáknak és hagyományoknak pedig, se szeri, se száma. A sátán pedig, tálcán kínálja fel, lélekromboló portékáit. Ám ez a rövid ideig tartó boldogság, csupán annyit ér, mint lázas betegnek a lázcsillapító. Mert a nyugalomnapi öröm és boldogság érzése, a szürke hétköznapok sodrában eltűnik, mint víz színén keletkezett buborék. A legtöbb ember és család pedig, alig várja a következő nyugalmi napot, hogy részt vehessen egy újabb, boldogságot ígérő eseményen. A mennyei boldogságot ajándékozó Isten, pedig, szomorúan nézi, a Tőle elpártolt ember, boldogságot kereső, mély vágyakozását. Pedig az embernek, csak egy rövid mozdulatot kellene tennie, és arcával visszafordulnia, az őt szerető mennyei Atya felé. Ezért, kimondhatatlanul boldogok azok, akik ezt a rövid mozdulatot, már megtették, Isten felé! Rá döbbentek arra, hogy a sátán, csúnyán becsapta őket, és rövid ideig tartó békességüket is, keményen megfizettette, velük. A menyei boldogságot ajándékozó Isten, Fiában, Jézus Krisztusban, jött le közénk a Földre, és lehozta a mennyei örömöt és boldogságot. Atyánk szerető szíve pedig, oly mélységesen tárult fel
2
előttünk, hogy annál jobban már, nem is lehetett volna. Ő nem csak látta, hanem át is élte, mindem nyomorúságunkat, a bűnt kivéve. Éhezett, szomjazott, és sírt velünk, és sírt, miattunk. Tanításai, gyógyításai és csodái mind, Atyánk mély és szánó szeretetét sugározták felénk. Kedves testvéreim: a boldogságot ajándékozó Isten, olyan közel jött hozzánk, hogy aki Jézus Krisztust látta, Benne: a minket szerető Atyát láthatta meg! Hogy ne mondhassák a hitetlenek: nincs Isten, mivel nem látható. Jézus, világosan jelentette ki, hogy ,,Aki engem lát, látja az Atyát" Mert a Szentháromság Isten, soha nem különül el, egymástól, és betölti a világmindenséget! Ezért, Jézus Földre jövetelétől, mennybe meneteléig, az Atya is, láthatóvá vált, az Ő életében. Így az Atya is, ott volt, a Golgotai véres eseményekben is. Kivéve a néhány percet, melyben az átok fán függő drága Fiát is, el kellett hagynia! De a feltámadás után, a Szentháromság, újra egyesült. Kedves Testvéreim: csak mélységes hálával köszönhetjük meg Istennek, hogy megtért és újjászületett gyermekei, ma is boldogan élnek, bár nagy szétszórtságban, a Földön. Hazánkban élő hívő testvéreink is, 8 országra szabdalt, emberi határok felett is, boldog mennyei egységben, és boldogságban élhetnek. Isten gyermekeit, nem kell egységre buzdítani, mint ahogyan világi vezetőink, egységre buzdítják magyar népünket. Világos, hogy a mindeneket szétdobáló sátán, éppen, ezt az egységre való törekvést, igyekszik meggátolni. És a rövid ideig tartó boldogságot, olyan ravasz módon készíti el, hogy a békességre vágyó emberek, észre sem veszik, az elrejtett halálos kelepcét, mely sokakat, egy egész életen át, fogva tart, és hallhatatlan lelkük, a mennyei boldogság nélkül megy át, az örökkévalóságba! A mennyei boldogság, Isten ajándéka, ezért, sem megszolgálni, sem kiérdemelni, nem lehet. Ennek feltétele pedig, nem lehet más, mint megromlott ó emberünk teljes megtagadása és halálba adása. És Jézus Krisztus, kereszten bemutatott váltságáldozatának, hittel való elfogadása. Aki ezt az áldozatot, hittel elfogadja, azt az Isten, gyermekévé fogadja. Őt pedig már e földön is, a mennyei boldogság örömével ajándékozza meg. Kedves Testvéreim: ezt a mennyei boldogságot, a bennetek élő Jézus Krisztus jeleníti meg. Ezért. ez a boldogság, próbákban is, betegségben is, a Földi élet viharaiban is, mindig jelen van. Miért? Azért, mert ez, nem tőlünk, hanem Krisztustól való! Ám ez a tudat: felelősséget is ró, Isten gyermekeire. És láthatóvá kell válnia, Isten gyermekei életében. Hogy kívánatossá váljon azok számára is, akik még nem ismerik, vagy nélkülözik, ezt a mennyei boldogságot, mely már e földön kezdődik, és folytatódni fog örökké, Isten dicsőséges országában.

Írta: Pecznyík Pál Celldömölkön 2016-ban.
 
 
0 komment , kategória:  Pecznyik Pál Áhitatai  
Láthatatlan Istent,...
  2016-07-29 10:53:45, péntek
 
  Láthatatlan Istent, ember élve nem láthatja:

Kedves Testvéreim! Nekünk: bűnre csábított és Istentől elszakított embereknek, el kell fogadnunk, akár tetszik, akár nem, a mit az élő Isten, a Bibliában kijelent számunkra, Mózes második könyvének 33. fejezetében, a huszadik versben: abban, Isten így szól, Mózeshez: ,,Orcámat azonban nem láthatod - mondta - mert nem láthat engem ember úgy, hogy életben maradjon" Testi szemmel mért nem láthatjuk Istent? Mert, a Belőle kisugárzó fény, olyan káprázatosan vakító, hogy annak látványa, azonnal vakká tenne minket. Ámde azok a természetfeletti események, melyeket szemünk láttára végbe visz, Napnál világosabban bizonyítják, hogy általuk Isten, szinte tapinthatóan van velünk, él köztünk. Az Egyiptomi rabszolgaságból szabadult választott nép, Isten természetfeletti csodáinak sokaságát láthatta és élhette át. Mégis: ott a Sínai hegy lábánál, szörnyű Isten ellenes bűnre vetemedett. Mivel Mózes, sokáig volt a hegyen, és akire a nép úgy tekintett, mint vezető istenre. Ugyanis Mózes, 40 napon át, a hegyen tartózkodott, Isten társaságában. A választott nép pedig, nem tudta elviselni, hogy nem láthatta vezetőjét, Mózest. Ezért, arra kényszerítette Áron főpapot, hogy készítsen neki látható istent! Hát nem döbbenetes? A bűneset előtt, az első emberpár, láthatta Alkotóját, beszélgethetett Vele, de mivel bűnre vetemedett, megvakultak lelki szemei. Többé már nem láthatta Istent, csak hangját hallhatta. És a sátán, ez a ravasz kígyó, szívébe fecskendezte, az élő Isten utáni mélységes vágyat, hogy újra láthassa azt az áldott Atyát, akitől a sátán elcsábította őt. Mivel pedig a nép, nem tudta elviselni, hogy nem láthatja Istent, ezért Áron főpapot kényszerítette ara, hogy látható istent öntsön neki aranyból. Nyugalom napján pedig, az aranyborjú istennek mutattak be hála áldozatot, a róluk gondoskodó élő Isten helyett. És ez a fájdalmas szomorú esemény, ismétlődött meg, Roboám és Jeroboám királyok idejében, amikor Izrael országa kettévált. Jeroboám király pedig, a 10 törzsnek királya lett. Ő már két aranyborjút öntetett, egyet Bételben, egyet pedig Dánban. Hogy népe: ne vágyódjon a Jeruzsálemi templom után. Szomorú szívfájdító esemény, hogy a huszadik és huszonegyedik század népei életében, ugyan ez a bálvány isten imádat, ismétlődik és folytatódik, a mi, az Ó szövetségi népet is, jellemezte. Isten kegyelméből, hitre jutásom óta, egyre tisztábban látom, hogy a magukat keresztyéneknek valló, vallásos emberek, az Ó szövetségi választott néphez hasonlóan, nincsenek megelégedve, a láthatatlan élő Isten jelenlétével, ezért a láthatatlan Isten helyett, látható bálvány isteneket kreálnak maguknak. Elismerik, Jézus Krisztus váltságművét, imáikban emlegetik Nevét, azonban hiányzik a Vele való élő kapcsolat! Ez pedig azért van, mert erősen ragaszkodnak, atyáiktól örökölt ó emberükhöz, nem bírják elviselni,
2
hogy Jézus Krisztus, bele szóljon, tisztátalan testies gondolkozásukba, világias lélekromboló örömeikbe. Így kétfelé sántikálva, kényelmesen ülnek le, az Úr asztalához, és az ördögök asztalához. Pedig egyszerre, két úrnak szolgálni nem lehet. Ámde, amíg nem engedik, hogy Jézus legyen szívük Királya, addig, az élő Jézus Krisztus helyett, látható élettelen néma szobrok előtt hajtanak fejet, és zarándokolnak különféle kegyhelyekre. Ereklyék sokaságát gyűjtögetik, és mind ezt: imádkozó ájtatos szívvel teszik. Azt gondolják, hogy ezzel, örök életük, üdvösségük, be van biztosítva a menyben. Nem veszik figyelembe, Jézus Krisztus, figyelmeztető szavait: ,,Újjászületés nélkül, senki nem láthatja meg, Isten országát" ,,Mert a mi testtől született, test az és a mi lélektől született, lélek az" Lelkünk Isten parányi része, ezért az, hallhatatlan. Van egy ideiglenes test - ruhája, és lesz majd a feltámadásban új, soha el nem pusztítható lelki ruhája. Halálunk pillanatában levetjük lelkünk szürke ruháját, feltámadásban pedig felöltjük az újat, melyre a természeti vastörvények, már nem lehetnek hatással. Ezért Isten, megváltott gyermekei, boldog örömmel várnak, a színről - színre látás nagy napjára! Ők már most is látják Istent, lelki szemeikkel. Hiszik, hogy Isten velük van, bennük él, Szentlelke által. A vallásos emberek nagy része pedig bizonytalan abban, hogy van-e örök élet, vagy sem. Nagyon sokan, nem is hisznek a feltámadásban. Számukra a temető, a végállomás. Meggyőződéssel vallják: ,,A túlvilágból még nem jött vissza senki" Figyelmen kívül hagyják, hogy az Úr Jézus, a halálból való feltámadása után, még 40 napig itt élt és járt, a Benne hívő emberek között. Ám a hitetlen kortársai, többé már nem láthatták Őt! Isten gyermekei pedig, boldog örömmel készülnek, az élő Jézus Krisztussal való találkozásra. Abban a dicsőséges új honban, melyről, a Jelenések könyvében olvashatunk. Annak káprázatos ragyogását, fel sem tudja fogni, parányi értelmünk. Kedves Testvéreim: bárcsak ez a rövid bizonyságtétel is, lelki áldássá válhatna, sokak számára, különösképpen is, a tétovázókra gondolok, akik nem tudják, mitévők legyenek. Higgyenek Jézusban, vagy ne higgyenek. Ámde ezzel örökre kirekesztik magukat, az örökkévaló Isten, dicsőséges országából. A Vele való meghitt, boldog közösségből. Ó bárcsak ma élő magyar népünk is, néma bálványai helyett, az örök élő Istenre hagyatkozna, hogy ne az örök sötétség, hanem az örök fény országába vágyódna, hallhatatlan lelke.

Írta: Pecznyík Pál Celldömölkön 2016. VII. hó.
 
 
0 komment , kategória:  Pecznyik Pál Áhitatai  
Bábel tornya...
  2016-07-17 10:48:53, vasárnap
 
  Bábel tornya, nyelvek összezavarodása: I. Mózes. 11, 1-9.
Nem sokkal az özönvíz drámai eseménye után, az egyre jobban gyarapodó népesség, még elég csekély számú lehetet. És az egész akkori emberi közösség, egy nyelvet beszélt. És mint egy nagycsalád, egybezártan vonult, egyik helyről a másikra. Így jutottak el Síneár síkságára is. Mely felől a Biblia ad tudósítást. Síneár síkságán, már hosszabb időre telepedtek le. Döbbenetes az, hogy ez az egy nyelvet beszélő népcsoport, teljesen függetlenítette magát Istentől. Pedig Isten parancsa, úgy szólt hozzájuk: ,,Szaporodjatok és sokasodjatok, és úgy töltsétek be a földet." De ők, mindenáron együtt akartak maradni. És az ellenkezőjét akarták cselekedni annak, amit Isten parancsolt nekik. Mi volt az elgondolásuk: ,,Szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk az egész föld színén." Emlékül: egy égig érő tornyot akartak építeni maguknak. Feltalálták a téglaégetést, ragasztó gyanánt pedig, bőven volt szurok a síkságon. A láthatatlan Isten azonban, állandóan szemmel tartotta őket, és figyelte minden lépésüket, munkájukat. Látta, hogyan épül és körvonalazódik, a bábeli toronyépület. És még kellő időben közbelépett! Hogyan? Úgy, hogy összezavarta a nyelvüket. Az emberek többé már nem értették meg egymást, ezért félbe maradt az építkezés. Ma már több ezer nyelvről és nyelvjárásról tudunk. A nyelvek, összezavarodása segítette elő a népcsoportokra való szakadást és vándorlást, az elmúlt évezredek folyamán. Ezért, ma már, földünk minden táján élnek népek, különböző népcsoportok. Isten azonban -csodálatos módon- már az első testvérpártól, Káintól és Ábeltől kezdve, két csoportra osztotta az emberiséget. Ábel vonala, a Sémita vonal, a piros vonal volt Káin vonala pedig Kám vonala, a fekete vonal volt. Ez a két vonal, az élet vonala, és a halál vonala pedig, végig húzódik az egész Biblián. Bábel tornyának építése, sok festőművészt ihletett meg, és mindegyik, a saját elgondolása alapján festette le azt. Ebben az építkezésben pedig az a csodálatos, hogy még a kezdetleges és egyszerű építő eszközökkel is, milyen hatalmas építkezésre volt képes, az ember. Bábel tornyának építkezéséről, nagyon szűkszavú tudósítást ad a Biblia. Ezért mi csak az elképzeléseinkre támaszkodhatunk. De ami okulásunkra, bizonyára ennyi is elég. Az bizonyos, hogy terveinkből, elgondolásainkból, Istent, semmiképpen sem lehet kirekesztenünk. Mert Urunk mellőzésével, csak káosz és összevisszaság keletkezhetne, minden mi munkákból. Mert minden rendetlenség és káosz mögött, a Sátán rejtőzik. Aki minden szépnek, jónak az ellenkezőjére sarkalja az embereket. Ez tűnt ki világosan, a Bábel tornyának építésénél is. Mellyel arra buzdította az embereket, hogy ne Istennek, hanem önmaguknak szerezzenek dicsőséget. Elgondolhatjuk, hogy a nyelvek összezavarása, milyen nagy pánikot okozhatott a nép között. Attól kezdve, mindenki a saját elgondolását akarta érvényesíteni, ennek pedig, összeszólalkozás, veszekedés lett a következménye. Így az építkezés lehetetlenné vált, és végleg megszűnt. De ha most előre lépünk az újszövetségi időbe, akkor az elmúlt évszázad hatalmas építkezései, az 50 vagy 100 emeletes felhőkarcolók, sokszorosan túlszárnyalják, Bábel tornyának magasságát. Aki ezeket a felhőkarcolókat közelről nem szemlélheti, akkor filmekben vagy fényképeken láthatja azokat. Manapság azonban az emberek, egészen más módon akarnak dicsőséget és hírnevet szerezni maguknak. Műholdjaikkal már a világűrt szeretnék meghódítani. És távoli bolygókon keresik az életnek valami jelét, pedig ott levegő sincs már, ami pedig az élet jelenlétének az első feltétele. Okosaknak, tudósoknak tartják magukat, és olyan dolgokban kutakodnak, amelyekre Isten soha senkinek sem adott megbízatást. A föld mélye és a csillagok világa, Istennek olyan titkos tartománya, amelyekben ember, soha nem léphet be, büntetlenül! Isten a földön, megszabott egy határvonalat az ember számára, és az, csak azon belül mozoghat, tevékenykedhet. Akik ezt a határvonalat nem veszik figyelembe, könnyen az életük mehet rá! Csodálatos az is, hogy a nyelvek összezavarodásának az ellentéte, a nyelvek egyé tétele, Jeruzsálemben az első Pünkösd ünnepén ment végbe! Midőn az apostolok bizonyságtétele nyomán, minden hallgató, a saját anyanyelvén hallhatta a megváltás, boldog nagy örömhírét! Így, Isten, hívő gyermekei, anyanyelvük különbözősége ellenére is, a felülről való szeretet nyelvén, megérthetik egymást. Azonban a legcsodálatosabb esemény mégis csak az lesz, hogy Isten dicsőséges országában, az Ő megváltott gyermekei, ismét egy nyelven fognak érintkezni egymással! Sajnos itt a földön, a legtöbb ember a rosszban érti meg egymást. A Sátán, rosszban, az Úr Jézus pedig a jóban, egyesíti követőit. Így ki-ki, saját maga döntheti el, hogy melyik közösséghez akar kapcsolódni, az üdvözülők, vagy az elkárhozók közösségéhez. Ugyanis, harmadik lehetőség nincs! Isten, hívő gyermekei tehát, nem a Bábel tornyának lépcsőin kívánnak a menny felé emelkedni, hiszen ők, igénybe vehetik a Szentlélek segítségét, és lélekben: egyik pillanatról a másikra, oda borulhatnak a mennyei Atya dicsőséges trónja elé! Nekik nem kell égig érő lépcsősort építeni, mert ez mind, csak emberi erőlködés és hiábavaló fáradozás volna. De mind az, ami testi úton lehetetlen, lelki úton lehetséges. Különben is, Bábel tornya, ehhez a múlandó világhoz tartozik, és egykor, vele együtt megsemmisül. De a mennyei aranyváros, az új Jeruzsálem, a hívők reménységének örök otthona, soha nem fog megsemmisülni! Ami Isten nélkül épül, készül, mind ködbe vész, megsemmisül. A legcsodálatosabb templomok, bazilikák, fényes paloták, egykor mind eltűnnek a Földdel együtt. Még az emlékük sem marad meg. De ami az új földön épül, az mind, örökre megmarad. Nos, Isten, hívő gyermekeinek, ez a boldog reménysége. Ezért nagyon fontos, hogy mi, az élő piros vonalhoz tartozzunk, az élők táborába. És nem a fekete vonalhoz, az elkárhozók táborába. Sajnos, azonban a Síneár síksága ma is létezik. Amelyen az e világ fiai, erejük teljes megfeszítésével építik a maguk Bábel tornyait. Azonban, életük rövidsége miatt, nem tudják befejezni, építkezéseiket, mivel a halál elszólítja őket, és fáradozásuk semmivé válik. Az elszámoltatás nagy napján pedig, mit mutatnak fel majd, a nagy ítélő Bíró előtt! Csak a bűneiket és hiábavaló munkájukat. Mivel Isten nélkül éltek, oda kerülnek, majd, ahol Istent sohasem fogják meglátni, vagyis a kárhozatba! Nos, ez a fekete vonal, a halál vonala. De az örök élet piros vonala, a mennybe ível, és ott: soha nem látott meglepetés, öröm, békesség, boldogság vár mindazokra, akik az örök élet áldott útján járnak. Ám erre csak úgy lehetünk képesek, ha a Szentlélek Isten él bennünk, és vezérel minket, a mennyei célig!
-O-
Írta: Pecznyík Pál 2012-ben.
 
 
0 komment , kategória:  Pecznyik Pál Áhitatai  
Egy, bűneivel küszködő ember...
  2016-07-17 10:47:42, vasárnap
 
  Egy, bűneivel küszködő ember, kereste lelke békességét:
Ez a bűneivel küszködő ember, kereste lelke békességét, és egy napon odatalált egy evangéliumi igehirdetésre. Ez az ember egy keresztyén gyülekezet tagja volt, de a hagyományos szép liturgikus istentiszteletek hallgatása által, nem találta meg lelke békességét. Valami hiányzott neki. Egy alkalommal, elvetődött egy olyan alkalomra ahol Isten igéje, hatalmasan szólhatott a Szentlélek által, és akkor látta meg a nagy különbséget, a liturgikus és a Szentlélek ereje által hirdetett igei alkalom között. Ott találta meg, lelke békességét. Mert ahol az élő Ige, megérinti a lelkeket, ott romlott erkölcsű emberek, tolvajok, rablók, iszákosok, paráznák, drogosok, szenvedélyrabok, rádöbbennek megromlott istentelen életükre, könnyek között, vallják meg bűneiket Isten előtt, és embertársaik előtt. És őszintén megvallott bűneikre, bocsánatot nyernek Istentől. És valami kimondhatatlan öröm és boldogság, tölti be, szívüket, lelküket. Ezt a csodálatos életváltozást, környezetük is észreveszi. Mintha csak kicserélték volna őket. Megújult életükkel, bizonyságtételükkel, sok bűnös embertársukat, vezethetik az Úr Jézushoz. Mert ahol az Evangélium, a Szentlélek által hangzik el, ott Isten Szentlelke által, ma is, csodákat művel! És bűnökkel, szenvedélyekkel megkötözött emberek, jutnak el, a bűn rabságából, az örök élet boldog szabadságára! Nincsen olyan mélyre süllyedt ember, akin Jézus ne tudna segíteni! Akit fel ne tudna hozni, bűnei mélységéből! Ha az illető, bűneit elhagyva, segítségért, és szabadulásért kiált Hozzá! Mert Jézus Krisztus, bűnből való szabadítása, ma is érvényes! Boldogok azok, akik élnek is, ezzel a drága, nagy lehetőséggel, hogy a bűn által megromlott életük, Jézus Krisztus bűnbocsátó kegyelme által, boldog Isten gyermeki életté válhasson. Ezt a csodálatos életváltozást azonban csak, egyedül Jézus Krisztus viheti végbe minden bűnbánó ember életében. Ámulatba ejtő csodálatos élettörténeteket lehet hallani, és olvasni megtért emberek élete felől, akiknek élete az Úr Jézussal való kapcsolat által csodálatosan megváltozott. Ezek a Szentlélek által újjászületett emberek már most megbizonyosodtak a felől, hogy van örök életük az Úr Jézus Krisztus által! És a rájuk váró testi halál csupán küszöb, melyen átlépve lelkük bevonul az atyai házba. Azt azonban nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy földi életünk dolgait elrendezni Istennel, és embertársainkkal, csak addig lehetséges, amíg ebben a múló testi sátorban élünk. Halálunk után, már nincs lehetőségünk viselt dolgaink elrendezésére. Ezért az Úr Jézusnak Nikodémushoz intézett szavai, ma is rendkívül fontosak minden keresztyén ember számára. ,,Ha valaki újonnan nem születik nem láthatja meg Isten országát." Sajnos a legtöbb keresztyén -bár tévesen- azt hiszi, hogy újjászületés nélkül is bejuthat Isten országába. Ám ők az ítélet nagy napján majd megdöbbenve hallják, Urunk ítélő szavait. ,,Nem ismerlek titeket, távozzatok el Tőlem". Hála legyen Urunknak ma még tart a kegyelem ideje, és van még lehetőség arra, hogy a bűneiben elveszett ember az üdvösséget választhassa! Valóban van lehetőség, de vajon meddig? Az üdvözítő kegyelem ideje bármely napon lejárhat. Nos ezért boldogok mind azok, akik még ma döntenek az Úr Jézus Krisztus mellett. Azok bizonyosan elnyerik majd az örök élet koronáját, melyet Urunk ígért, az Őt szeretők számára.
-O-
Írta: Pecznyík Pál 2012-ben.
 
 
0 komment , kategória:  Pecznyik Pál Áhitatai  
Vallomás, élet alkonyán!
  2016-05-27 12:09:34, péntek
 
  Vallomás, élet alkonyán: Zsoltár. 90, 10.


,,A mi esztendeink napjai hetven esztendő, vagy ha feljebb, nyolcvan esztendő, és nagyobb részük nyomorúság és fáradság, amely gyorsan tovatűnik, mintha repülnénk." Zsoltár. 90, 10. Az már régóta gyakorlattá vált, hogy kutakodó emberek, főleg újságírók, lázasan kutatnak, elhunyt világi és keresztyén híres emberek, tudósok, életrajza után. Egyeseknek meg van, másoknak, nincs meg. Nos, én azoknak a kutakodóknak szeretnék segíteni, vallomásommal, akik halálom után, kíváncsian kérdezgetik majd, ki lehetett az-az ember, aki több mint 6100 evangéliumi üzenetű léleképítő verset hagyott az utókorra? Nevem: Pecznyík Pál. Kiskőrösön születtem, 1919 Novemberében, iparos szülők első gyermekeként. Azonban, nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a húszas, harmincas, évtizedekben, nagy szegénység volt hazánkban, különösen is, Kiskőrösön. Nagyon sok ember járt foltozott ruhában, köztük magam is. Szerény otthonom, városunk határában a szőlőskertekben volt. Cseréptetős borpincét, alakítottak át, lakássá. Nos, ebben a kicsi, földpadlójú szobakonyhás lakásban élt a mi héttagú családunk. Két szülő és 5 gyermek. Szobánkban, csak 2 ágy és 1 asztal fért el, székünk nem is volt. Télen pedig szobánk, cipészműhellyé változott. Apám már hajnalban, lyukas cipőket javított, ha volt rá igény. Éjszaka, mi gyermekek, csak keresztbe feküdve fértünk el, az ágyon. Apám az ital rabja volt, és amikor felöntött a garatra, csúnyán káromkodott, parázna szavakat használt, nem törődött azzal, hogy gyermekei hallották szavait. Ha fenyített minket, nem velő módon tette, hanem haragos indulatból. 6 éven át jártam, vásártéri iskolánkba. Az ötödik osztályt, ismételnem kellett, de nem közepes tanulásom miatt, hanem azért mert, vizsga előtt apám, ki kért engem az iskolából, és 10 évesen, mint tehénpásztor, kerestem meg, kenyerem. Ilyen körülmények között értem el a felnőtt kort. Hol napszámos, hol meg, hónapos munkás voltam. Anyám elmondása alapján, már 3 éves koromban, lovas szekér alá kerültem, de Isten: megőrzött engem. Felnőttként pedig, egy súlyos anyagi kár miatt, keserűségemben, el akartam dobni, életemet, és 1 marék altatót vettem be, hogy meghaljak. 2 napig aludtam egyfolytában, Isten nem engedte, hogy meghaljak, mert még célja volt velem. Bár akkor még, nem ismertem Őt! 1941 nyarán, katonai behívót kaptam, Kalocsára. És azon az őszön, Szeptember 12-én, élelmezési századunk, már az ezer éves magyar határ közelében, Körös mezőn, rakodott ki, a tehervonatból, bokáig érő hóban. Századunk, hamarosan a Tatárhágón át, hagyta el hazánkat, a második világháború kellős közepén. 1942 nyarát, már Kijevben töltöttem, mint őrszem. És még azon a nyáron szereltem le, Hódmezővásárhelyen. 1942 novemberében, felvételre jelentkeztem, a Nagytarcsai Evangélikus Népfőiskolán. Ez egy 5 hónapos, bentlakásos tanfolyam volt, paraszt legények számára. 1943 Március végén, volt a vizsgánk. 31-én pedig felvételt nyertem Budapesten, a F É B É Diakonissza Egyesület, férfi tagozatára, mint diakónus növendék. Egyesületünkben, csak 8 évet tölthettem el. 1951 nyarán, a Kommunista rendszer feloszlatta, Egyesületünket. A sok próba, baleset, betegség folytán hitem, egyre jobban meg edződött. És 1947 nyarán, Piliscsabán, írhattam le, első, evangéliumi üzenetű versemet, ennek már 68 éve. F É B É Egyesületünk feloszlása után, 1954. Január elején, felvételt nyertem az Országos Mentőszolgálat, Pásztói Mentőállomására, mint mentőápoló. Így töltöttem el 4 hónapot Pásztón. Egyik éjjel riasztás alkalmával, baleset ért engem, saját mentőkocsink első kereke, átment a lábamon. Hála Istennek, törés nem történt. 1954 nyarán pedig, át igazoltattam magam, a nyíregyházi Mentőállomásra. Így, 4 hónapot Pásztón, 4 hónapot Nyíregyházán töltöttem el, a Mentőállomáson. 4 hónap után, elhagytam a Mentőállomást. Még azon a nyáron, Július 10-én házasságot kötöttem,
2
Nyíregyházán, Simkó Erzsébettel, volt F É B É diakonissza testvérrel. És még azon az őszön, Miskolcon kaptam munkát, a diósgyőri vasgyárban. Baleset miatt, azt a munkát is, hamarosan feladtam. 1955. Januárban, mint fiatal házasok, összes vagyonunkkal, egy nagy gyékény bőrönddel, utaztunk Hajdúszoboszlóra, ahol a virágkertészetben kaptam munkát. 3 idős nőtestvér gondozásáért pedig, ingyen lakást kaptunk. Ott vásároltuk meg, első bútorainkat is. Azonban, 1956 tavaszán, el kellett hagynunk lakásunkat. De csodálatos módon, meghívást kaptunk Budapest - Zsófia ligetre, az Evangélikus papnék otthonába, gondnoki állásra. ott éltük át, az 56-os forradalmat. 1958 Május 4-én pedig, megszületett első gyermekünk, Ilona. Még abban az évben, meghívást kaptam Piliscsabára, az Egészségügyi gyermekotthonba, külső munkási szolgálatra. 1959 őszén pedig, meghívást kaptam Nyíregyházára, az Evangélikus gyülekezetbe, hivatalsegédi és harangozói állásra. 1960. Február 28-án, a nyíregyházi korházban, megszületett második gyermekünk, Jolán. 27évet töltöttem el, Nyíregyházán, ahol temetési kántori szolgálatot is végeztem, több éven át. 1980. Január elsején mentem nyugdíjba, annak immár, 35 éve. Ilus lányunk Budapesten, elvégezte az Evangélikus lelkészi egyetemet, és 1981 nyarán, Dr. Ottlyk Ernő püspök bocsátotta ki lelkészjelöltként. És még azon a nyáron, meghívást kapott, a Celldömölk - Alsósági gyülekezetbe, lelkészi szolgálatra. 1984. Februárban, dr. Nagy Gyula püspök, avatta lelkésszé, Ilus lányunkat. Lányunk, utána hamarosan, házasságot kötött, Horváth Gyula műszerésszel. házasságukban, 4 leánygyermek született, akik az óta már, felnőttekké váltak. 1987-ben, sürgősen el kellett hagynunk, gyülekezeti szolgálati lakásunkat, de Isten kegyelméből és jóvoltából, Ilus lányunknak sikerült, Celldömölkön az egyik 10 emeletes épület 6-ik emeletén, lakást vásárolni és 1987. Július elsején, elfoglalhattuk újabb, immáron a saját lakásunkat. Itt élünk, 29-ik éve. Hitvesem, 1994 benn, rákbetegségbe esett, és December 12-én délben, ball karomra dőlve, kilehelte lelkét. Alkotójához távozott. Az óta élek özvegyen, lassan már, 22 éve itt, Celldömölkön, Jolika lányommal. 18 évig szolgálhattam a M E R A rádióban, minden Kedd este, bizonyságtételekkel és léleképítő versekkel. Isten iránti örömmel és hálaadással írhatom, hogy életem elmúlt 96 éve során, Istennek sok kisebb, nagyobb csodáját élhettem át. Mind ezt: röviden próbáltam összegezni. Isten kegyelméből, eddig: több mint 6100. evangéliumi üzenetű verset írhattam le, és még 97ik évemben is, léleképítő versek által végezhetem, a lélekmentés áldott szolgálatát. Értelmiségi körökben, ismeretlen vagyok, a magam 5 elemi iskolai végzettségemmel. Mégis, nagy öröm tölti be szívemet, ha Megváltóm biztató szavaira gondolok: ,,A világ nemteleneit és a világ megvetettjeit választotta ki magának az Isten, és a semmiket, hogy a valamiket megsemmisítse" I. Korintus. 1, 28. Földi életem alkonyához érve, mozgási területem, egyre jobban zsugorodik. Már hónapok óta, csak a lakásban tudok közlekedni, testi gyengeségem miatt. De szívemben nincs panasz, Isten iránt, hanem sokkal inkább, mélységes hála, aki még 97-ik évemben is, Atyai szeretettel gondoskodik rólam. Néhány év óta pedig, lakásunkban tartunk házi bibliaórát, minden hétfőn este, 6 órai kezdettel. Most még nem tudhatom, hogy mennyei Atyám, mikor küldi el nekem, a mennyei behívót! Ezért szeretném bevésni, arany betűkkel, az utókor embereinek szívtáblájára, a mit az Úr Jézus mondott, Nikodémusnak, azon a bizonyos titkos éjszakán: ,,Ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja meg, Isten országát" János. 3, 3. Aki ezt, nem veszi komolyan, önmagát zárja ki, az Istennel való, áldott örök közösségből. Ezt a vallomásomat, utolsó üzenetként hagyom, a kedves utókorra. Ne feledjük el, hogy Isten mindenkor, így ma is, a csodák Istene!

Írta: Pecznyík Pál 2016-ban.
 
 
2 komment , kategória:  Pecznyik Pál Áhitatai  
Lelkünk halhatatlan.
  2016-04-22 13:52:22, péntek
 
  Lelkünk halhatatlan: János. 11, 25.

Nem ok nélkül és nem hiába hangzik, Bibliát olvasó emberek körében, hogy a Biblia az ÉLET könyve. Isten kegyeméből és jóvoltából, már kezdettől fogva, az ember élete, fogantatással kezdődik, születés után folytatódik, és beletorkollik, az örökkévalóságba. Az első halál, csak hallhatatlan lelkünk öltönyére, múlandó testünkre vonatkozik. Lelkünk számára az első halál, egy szempillantásnyi átmenet, a szemmel látható ideig való világból, a láthatatlan örökkévaló világba. Az első halál, semmiképpen sem érintheti meg, hallhatatlan lelkünket. Mi emberek, Isten legcsodálatosabb alkotása vagyunk. Életünk hossza hasonló, Urunk életéhez, azzal a különbséggel, hogy az Ő életének nincs sem kezdete, sem vége, míg a mi életünknek van kezdete, de nem lesz vége! Ennek az örökkévaló életnek létezését és valóságát, az Úr Jézus szavaiban, örökítette meg számunkra, a Biblia. János Evangéliumában, a 11-ik fejezet, 25-ik versében: ,,Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is él" Ezek a drága szavak: Megváltó Urunknak, nem pusztába kiáltott szavai, hanem gránitkőbe vésett szavak, melyek soha sem évülhetek el. Hát nem csodálatos? Egyetlen Bibliai versbe bele van szőve, az emberiség egész élete, kezdettől fogva az örökkévalóságig. Bárcsak meg ismerné, minden e világra született ember, ennek az egyetlen Bibliai versnek, lélegzetet elállító hatalmas üzenetét! Szomorú azonban, hogy az emberiség túlnyomó része, nem tudja, vagy talán nem is gondolja, hogy az Úr Jézusban hívő ember, milyen nagy értékű lelki ajándéknak, van a birtokában. Ezzel szemben, milyen nagy és milyen nyomorúságos gondolkozásra vall, hogy a legtöbb ember, csak a látható és tapintható anyagi javakra, összpontosít. Lelkileg vak, elveszítette lelki látását, amikor Isten figyelmeztetése ellenére, Isten ellenségére, a sátánra hallgatott. Alkotójának hátat fordított lelkileg, és többé már nem láthatta Őt! Lelki vaksága, megakadályozta az embert abban, hogy a láthatatlan világ alkotásait, láthassa. Az a sok generáció, mely Ádám utódjaként született, csak a szemmel látható anyagi világot ismeri el létezőnek. És számára, csak a bölcsőtől a koporsóig terjedő idő, valóságos. Pedig ez, a világot teremtő Istennek, nagyon szegényes bizonyítványa volna? Elképzelhetetlen, hogy Isten, csak ilyen rövid életű embert alkotott volna. Urunk hatalmához, nagyságához és dicsőségéhez, méltó módon alkotta meg az embert! Annak okát, hogy a sátán miért rontott bele, Isten Teremtésébe, mi nem tudhatjuk. Kivéve azt, hogy hatalmi vágya, nem ismert határt. Az a lélekromboló munka, melyet a sátán végbe visz, az emberiség életében, ezzel: Istennek okozza a legnagyobb fájdalmat és szenvedést! Hiszen a bukott embert, a teremtés koronáját kellett kiszabadítania, a sátán és a bűn rabságából. Ez a szabadítás pedig, nem történhetett másként, csak egy bűntelen tiszta élet, önkéntes feláldozásával! Ámde ilyen, bűntelen és tiszta élete, csak Isten Fiának volt! És itt tűnik ki igazán, Istennek a bűnösök iránti mérhetetlen szeretete! Nem hagyta, hogy a bűnre csábított ember, elvesszen a kárhozatban! Drága Fiának önfeláldozása árán, adott lehetőséget, elcsábított alkotásának, az embernek, a kárhozat útjáról való visszatérésre, az élet útjára. És a mit az ember Édenben, gyönyörű körülmények között elrontott, azt az Úr Jézus, a kopár Gecsemáné kertben, és a kopár Golgota halmán, a kereszten, drága vére és élete feláldozásával, ismét helyre állította, eredeti állapotára. Csak az a szomorú tény, hogy az emberiség túlnyomó része, inkább hisz a hazug sátánnak, mintsem az igaz Istennek! A saját gonosz tetteiért, nem hajlandó felelősséget vállalni, vagy Istenre, vagy embertársaira, hárítja azt. Azonban téved az olyan ember, aki azt gondolja, hogy neki mindent lehet, és mindent szabad. Arra még csak nem is gondol, hogy az Istentől ajándékba kapott életet, nem azért kapta, hogy azt: könnyelműen elfecsérelje, eltékozolja, hanem azért kapta, hogy hallhatatlan lelke, felkészülhessen, az örökkévaló életre! Mivel ez az elmúló néhány évtizedes élet, csak előszobája, a túlvilági dicsőséges, örök életnek! Odaát pedig, csak két örökkévaló birodalom létezik, a fénynek és sötétségnek birodalma. Az pedig, senki számára sem lehet közömbös, hogy az örökkévalóságot, hol fogja eltölteni! Vagy örök fényben, Isten dicsőséges országában, vagy pedig, örök sötétségben, a sátán társaságában, ahol véget nem ér a sírás, és a fogcsikorgatás. A láthatatlan világ, telve lesz, az élet lüktetésével, és az időtlenségben, soha nem ér véget. Hogy még a halálban is van reménység, erről tett bizonyságot, egy régi Amerikai krónikás. Az egyik nagy háborúban, egy katona, súlyosan megsebesült, és csak annyi ereje maradt, hogy a sátorához tudott visszakúszni. Bajtársai már holtan találtak rá. Véres keze, a nyitott Bibliáján feküdt. És a biblia lapján levő igét, mely véres kezére nyomódott át, kezén: így olvashatták: ,,Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is él" Ezt a hívő katonát, a kezén lévő ígérettel temették el, egy katonasírba. Igen: a hívőember számára, a testi halál, csak küszöb, melyen át lép, a látható világból, a láthatatlan világba! De odaát, csak két tábor létezik, üdvözülők és elkárhozók, tábora. Azonban, mind a két ország bejárata, ebben a látható világban van. A kegyelmes és jóságos Isten pedig, minden embernek adott egy egész földi életet arra, hogy hallhatatlan lelke, felkészülhessen az örök életre! Az ember pedig, átléphessen a lelki halálból, a lelki életbe. Sajnos, csak nagyon kevesen törődnek, ezzel a drága lehetőséggel. Többre becsülik, az e világi rövid távú örömöket, gyönyöröket, az élő Istennel való örök életnél. De a kegyelmes Isten, ebben a bizonyságtételben is, nagy szeretettel hívja és várja, a tőle elfordult, bűnre csábult embert, hogy térjen vissza, abba az áldott, örökkévaló lelki közösségbe, és abba a dicsőséges állapotba, melyet az új Földön készített, bűnbánó és Hozzá visszatérő, gyermekei számára. Ó bárcsak minél többen fogadnák el, az üdvösséget, Istennek eme legnagyobb, kegyelmi ajándékát.

Írta: Pecznyík Pál 2016-ban.
 
 
0 komment , kategória:  Pecznyik Pál Áhitatai  
Feltámadunk.
  2016-01-29 11:49:01, péntek
 
  Feltámadunk: János. 11, 25.

Az Antenna újság legújabb számában olvastam, az új pályázatról szóló felhívást, Mesélj ,,igaz mesét" címen. Ezzel kapcsolatban, egyszerre eszembe jutott, egyik gyermekkori élményem, a feltámadással kapcsolatban. Nos, ezt a gyermekkori élményemet szeretném megosztani, az Antenna újság, kedves olvasóival. Ha most, 96 évesen, visszagondolok, erre a gyermekkori élményemre, annak már több részlete, elhalványult, és kiesett, emlékezetemből. Mégis, megpróbálom érthetővé tenni, elmesélni, ezt a gyermekkori élményemet. Szüleimmel és testvéreimmel, városunktól eléggé távol laktunk, szőlőtermő vidéken, olyan földút mentén, melyen borospincék sorakoztak az út mindkét oldalán, és köztük: néhány lakóház is emelkedett. Ilyen ház volt, a mi cseréptetős kis házunk is. Ebben a kis családi házban töltöttem el, gyermekéveimet. Közvetlen szomszédunk, egy kedves, idős, egyedül élő néni volt. Már csak a keresztnevére emlékszem, Veronika néninek hívtuk őt. Mi, gyermekek: nagyon szerettük Veronika nénit, mert valahányszor a városban járt, midig vásárolt cukorkát is, és mi már lestük az úton, mikor érkezik haza. Mert egyszer sem jött úgy haza, hogy ne adott volna nekünk cukorkát. Történt azután egyik nap délutánján, már nem emlékszem, hétköznap, vagy Vasárnap volt - e, de arra élesen emlékszem, hogy Veronika néni, súlyos betegen feküdt otthonában. Mi, közeli szomszédjai, meglátogattuk őt, és gyógyulást kívántunk neki. Veronika néni ült az ágyban, és beszélgetett velünk. Én egészen közel álltam, ágya mellett, és egyszer csak horkantott, és hanyatt dőlt az ágyon, elhunyt, kilehelte drága lelkét. Mindnyájan döbbenve tekintettünk sápadt, redős arcára. Ő volt az első halott, aki szemem láttára hunyt el. A második halott, hitvesem volt, aki kezemre dőlve, lehelte ki drága lelkét. Veronika néni halála után, néhány évvel, bent jártam a városban, és a főúton, az egyik keresztyén felekezet temetője bejárata előtt, mentem el. Mivel már iskolás gyermek voltam, megakadt a szemem, a bejárat feletti írás rövid nagybetűs mondatán: ,,FELTÁMADUNK" Bár én akkor még nem ismertem a Bibliát, mégis eszembe jutott, Veronika néni halála. És azonnal arra gondoltam: bizonyára, Veronika néni lelke is, fel fog majd támadni, a feltámadás nagy napján! Ez a gyermekkori esemény, a mai napig is, elevenen él bennem. Azóta már több évtized múlt el, és életem legfontosabb olvasmánnyá vált a Biblia. Egyre többet tanultam meg, belőle, a feltámadásról. Ebben pedig, bizonyságtételem címében feltűntetett igevers is, megerősít engem, a feltámadásban való hitemben. Hiszen, ebben az egyetlen igeversben is, az Úr Jézus élőszavai csengenek füleimben. ,,Én vagyok a feltámadás és az élet: aki hisz énbennem, ha meghal is él" János. 11, 25. Ma már, idős koromban, egyre jobban látom és értem, hogy Isten, örökéletűvé, alkotta meg, az embert. Örökkévaló lélekkel ajándékozta meg. Melyet az első, a testi halál, semmiképpen sem érinthet meg. Az első, a testi halál, csak lelkünk ruhájára, porladó testünkre, vonatkozik. Hallhatatlan lelkünk átlépése, a látható világból, a láthatatlan világba, csak pillanat műve lesz. Itt lecsukódik testi szemünk, odaát pedig, megnyílik, lelki szemünk. Engem még ma is, mélyen elszomorít, hogy a legtöbb ember, még sok keresztyén is, nem gondol arra, vagy nem akarja tudomásul venni, hogy hallhatatlan, örökkévaló lelke van. Ezt a rövid földi életet pedig, nem azért kaptuk Istentől, hogy csak önmagunk gondolkodásában magunk erejében bízva, végezzük munkáinkat, és élvezzük: Isten sokféle ingyen való ajándékát. Arra még nem is gondolva, hogy Isten, minden embernek adott valamilyen feladatot, talentumot. Melyet azért kaptunk, hogy kamatoztassuk azt, Isten dicsőségére, és embertársaink javára. És ha majd odaát, elszámoltatásra kerül sor, minden embernek számot kell adnia, az elszámoltató Isten előtt! Jaj, annak az embernek, aki majd úgy áll Isten elé, mint az egy talentumos szolga, aki elásta talentumát, ahelyett, hogy azt oda tette volna, a pénzváltók asztalára, kamatoztatás végett. De megdöbbenek azon is, hogy nagyon sok ember, lelkileg: rövidlátó, és csak a sírpartig lát. Számára, a temető a végállomás. A feltámadás valóságos tényét, semmiképpen sem tudja elfogadni. Előttem: olyan világosan áll, hogy az ember életének, van egy hétköznapi, és van egy ünnepnapi része. Világos bizonyság erre, a falusi földműves ember élete. Hétköznapi ruhában végzi munkáját a földeken, munkaközben, beszennyeződik az, Szombat este, leveti magáról, hétköznapi ruháját, és Vasárnap reggel, felölti, ünnepi ruháját, és abban tölti el a nyugalom, a pihenés napját. Nos, hasonlóképpen történik ez, lelki vonatkozásban is. Születésünk napján, láthatatlan lelkünk felölti, hétköznapi látható ruháját, hústestét, melyet csak halála pillanatában, vet le magáról. Halála pillanatában, lelke ki lép, test - ruhájából. Hallhatatlan lelke pedig, majd a feltámadásban, magára ölti, örökkévaló, ünnepi ruháját. A tiszta, bűntelen, hófehér gyapjú ruhát. De ne feledjük el, hogy ahogyan van hétköznapi és ünnepi élet, ugyan úgy létezik odaát, két birodalom is, a fény és a sötétség, birodalma. Testi halála után pedig, minden ember, kivétel nélkül, vagy az egyikben, vagy a másikban tölti el, az örökkévalóságot! Csak az a szomorú, hogy ezt a túlvilági örökkévalóságot, nagyon sokan, el sem hiszik! Vagy csak gyermekmesének tartják. Pedig Urunk: a Bibliában, többször is rá irányítja figyelmünket, a valóságosan is létező üdvösségre és kárhozatra, amikor így fogalmaz: a kárhozatról, ,,Ott lészen sírás és fogcsikorgatás" Szomorú, hogy a feltámadás ténye és valósága, sokak számára még ma is, érthetetlen és felfoghatatlan. Pedig az évenkénti őszi búzavetés, a feltámadás valóságára emlékeztet minket. Ősszel, földbe kerül a búzamag, tavasszal, pedig mint élő zöld növény, szárba szökken. Eltűnik szemeink elől egy régi élet, és feltámad egy szebb, új élet. Így évente, a feltámadás csodája, szemünk előtt megy végbe! Mégis, - ennek tudatában is - nagyon sokan, kételkednek a feltámadásban. De a feltámadás valósága, igen nagy felelősséget, ró ránk! Mert minden esemény, ami velünk történik, földi életünk folyamán, akár jó, akár rossz vonatkozásban, arról majd számot kell adnunk, a Mindenható Isten előtt! Ott már, a mentegetőzés, a mea culpa, teljesen ki lesz zárva. A szerint kapunk vagy dicséretet, vagy megrovást, ahogyan éltünk és cselekedtünk, földi életünkben. Lehet, hogy már túlléptem a mesélés határát. Azonban, több mint 9 évtizeddel a hátam mögött, még sok mindenről beszélhetnék. De az a boldog reménységem, hogy az Antenna újság, olvasó táborában, mindenki a feltámadás reményében tölti el, rövid földi életét. Szerény bizonyságtételemnek, nem titkolt, de valóságos, célja az, hogy benne: rá mutassak, a feltámadás valóságára és fontosságára! Aki nem hisz a feltámadásban, még testi halála előtt, akkor - hitetlensége miatt - halála után, az örök halálban, a kárhozatban lesz része. Abból pedig, senki soha, fel nem támad! Ezért, bárcsak mindig, lelki szemeink előtt lebegne, a temetők bejárata feletti figyelmeztető mondat: FELTÁMADUNK!

Írta: Pecznyík Pál 2015-ben.
 
 
2 komment , kategória:  Pecznyik Pál Áhitatai  
Az ember, örökéletű
  2016-01-29 11:45:33, péntek
 
  Az ember, örökéletű: János. 3, 16. és 5, 24.

Honnan tudom, hogy az ember örökéletű? Szerény Bibliai ismeretem alapján. Urunk kegyelméből, többször is elolvastam a Biblia mind a 66 könyvét. A Teremtő Isten, örökkévaló lélekkel alkotta meg az embert. Így az embernek, fogantatással kezdődik az élete, és folytatódni fog örökké, az örökkévalósságban! A bűneset miatt beiktatott halál, csak egy pillanatra szakította meg, az ember örökkévaló életét, mely az ember porból vett, elmúló testére vonatkozik, de hallhatatlan lelkét, semmiképpen sem érintheti, mivel az: Isten Lelkének parányi része, így örökkévaló! Lelki vonatkozásban azonban szomorú tény, hogy az Istentől elpártolt ember, Isten számára halott! A bűneset óta az ember, két uralkodó személy, alattvalója lett. Azonban két uralkodónak nem szolgálhat egyszerre. Mivel Istentől elpártolt, és így, a sátán uralma alá került. A könyörülő Isten azonban, kegyelemből, megkönyörült, a bűnre csábított emberen, és drága lehetőséget készített számára, a bűn rabságából való szabadulásra. Szeretett Fiának, Jézus Krisztusnak, a kereszten bemutatott áldozata által! Aki az idők teljességében, mennyben hagyva királyi dicsőségét, és hatalmát, lejött a bűnnel megfertőzött Földre. És Ő, a bűntelen ártatlan Úr, rövid időre, magára öltötte, emberi testruhánkat, hogy bűntelen teste és vére által, Megválthasson, kiválthasson minket, a sátán rabszolgaságából! Isten megváltott gyermekeinek boldog szabadságára! Szomorú valóság azonban, hogy a legtöbb ember nem tudja, hogy voltaképpen, lelki értelemben, Isten számára, holtan születik, erre a világra. Ezért minden embernek, át kellene lépnie, a lelki halálból, a lelkiéletbe. Ez az átlépés pedig, megtérés, újjászületés által mehet végbe. És amiképpen testi születésünk, fogantatással kezdődik, ugyan úgy, lelki születésünk is, a mennyben: Istentől való fogantatással kezdődik. Ilyen módon születünk az emberi családba, és Isten gyermekeinek nagy családjába. Minden embernek van látható teste és láthatatlan lelke. Sajnos: mi, bűnre elcsábított emberek, már annyira, a múlandó földi javakhoz kötődünk, hogy a legtöbb ember nem is törődik a fontosabbal, hallhatatlan lelkével, ezért olyan sivár és csenevész, a legtöbb keresztyén ember élete. Mivel körmeszakadtáig ragaszkodik a látható, múlandó anyagi dolgokhoz. És mivel lelki értelemben halott, így azt hiszi, hogy testi halálával, véget ér élete. Ezért, nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy nekünk: embereknek, hallhatatlan lelkünk van! És a bűn miatti halál, csak porból való földi, testi, életünkre vonatkozik. A testi halál, semmi képen sem akadályozhatja meg, hallhatatlan lelkünk, tovább vonulását, az örökkévalóságba! Isten azonban, szabad döntési lehetőséggel is, megáldotta az embert. Mondhat igent, és mondhat nemet, Istennek. A Biblia lapjain végigvonul, az Istennel szembeszegült, engedetlen emberiség, tragikus, véres, drámai története. Attól kezdve, hogy Isten: azonnal a Tőle rejtőzködő ember után sietett, és szomorú szívvel kiáltott feléje: ,,Hol vagy?" Az óta pedig, szerető Atyai szívének, egyetlen hő óhaja, a bűnbeesett ember megmentése, kimentése, az örök kárhozat büntetése alól! Bárcsak minden keresztyén ember, tudomásul venné, az örömhírt, hogy ,,A kárhozat, nem az embernek, hanem az ördögnek és az ő angyalainak készítetett" Isten, lehetőséget adott minden embernek arra, hogy megtérés és újjászületés által, eljuthasson az örök halál állapotából, a boldog örök élet állapotába. A halálból való feltámadás által! Milyen szomorú esemény volna, ha az ember rövid Földi élete, csak néhány rövid évtizedig, terjedne. Mi emberek: parányi értelmünkkel, fel sem tudjuk fogni, hogy Isten, milyen csodálatos helyet és életet készített, megváltott gyermekei számára, az új Földön, az új Ég alatt! Mennyei Atyánk, csak egy kicsit húzta félre a függönyt, hogy mi, mögéje tekinthessünk. És ha már ez a kevés látnivaló is, ámulatba ejt minket, mennyivel csodálatosabb lesz, ha majd a teljes, dicsőséges, mennyei panoráma, tárul szemeink elé! Urunk a Bibliában, a halál előtti és utáni eseményeket tárja elénk, minden ember számára, érthető módon. Urunk, már testi halálunk előtt, tudatja velünk, hogy odaát, a láthatatlan létező világban, két birodalom várja, hallhatatlan lelkünket, az örök fény és az örök sötétség birodalma. Mind a két birodalomnak csak egy bejárati ajtaja van, amelyen, testi halálunk pillanatában, léphetünk át! Ezért, mérhetetlen nagy felelősség hárul minden emberre, mivel még testi halála előtt kell eldöntenie, hogy a két láthatatlan birodalom közül, melyikben fogja eltölteni, az örökkévalóságot! Isten, lehetőséget adott minden embernek, hogy még földi élete folyamán, át léphessen a lelki halál útjáról a lelki élet útjára. Ez az átlépés pedig, hit által mehet végbe. Mert hinnie kell, hogy létezik, láthatatlan világ is. A keresztyének közül azonban, sokan nem hisznek, sem a láthatatlan világban, sem a halálból való feltámadásban! Sokan még ma sem tudják, ma sem hiszik, hogy nem csak halál előtti élet van, hanem halál utáni élet is. Számomra azonban, világos és érthető, a Biblia tudósítása alapján, hogy a kárhozatba jutó emberek, semmiképpen sem maradnak, a mozdulatlan halál, állapotában. Hiszen az Úr Jézus, világosan kijelentette, hogy a kárhozatban lesz ,,sírás és fogcsikorgatás" Én azonban, még nem láttam halottat, sem sírni sem fogat csikorgatni. Hiszen a kárhozatban levőknek is, hallhatatlan lelkük van, és a feltámadásban, ők is, új örökkévaló testet kapnak. Ezért, borzasztó még gondolni is arra, hogy az elkárhozók, sírása és fogcsikorgatása, örökkévaló lesz. Szívszorító dolog, hogy a mi mostani nemzedékünk életében, a hallhatatlan lelkükkel való törődés, egyre jobban, háttérbe szorul. Pedig, ha megnézzük, a kettő közötti nagy különbséget, akkor láthatjuk, hogy mérhetetlen távolság van, a fény és a sötétség, birodalma között. Hiszen ez a látható világ, melyben élünk, csupán rövid, parányi rész, az örökkévalóságból. Melynek sem kezdete, sem vége nincs! De elmélkedésünkben, még nem esett szó, az ítéletről! Melyre, testi halálunk után kerül majd sor. Melyben az Úr Jézus, mint ítélő Bíró, elszámoltat minden embert! A kegyelmes Isten, minden embernek adott, elégséges időt ara, hogy lelkileg, felkészülhessen, az örök életre! Hogy ne háttal, hanem arccal, forduljon Alkotója felé. Aki hit által, szívébe fogadja Jézust, mint Megváltóját, az már, újjászületett ember, és Isten nagy lelki családjának tagja, és mennyei honpolgár. Krisztus testvére, királyi herceg, és királyi pap lesz! Ha hiszünk: Isten - Bibliában leírt - szavaiban, akkor boldogan mondhatjuk: ,,az ember, örökéletű" életének van kezdete, de soha nem lesz vége! Ezért pedig, Istené legyen a hála és a dicsőség, örökké!

Írta: Pecznyík Pál 2015-ben.
 
 
0 komment , kategória:  Pecznyik Pál Áhitatai  
Az ember, örök életű!
  2015-12-23 12:07:29, szerda
 
  Az ember, örökéletű: János. 3, 16. és 5, 24.

Honnan tudom, hogy az ember örökéletű? Szerény Bibliai ismeretem alapján. Urunk kegyelméből, többször is elolvastam a Biblia mind a 66 könyvét. A Teremtő Isten, örökkévaló lélekkel alkotta meg az embert. Így az embernek, fogantatással kezdődik az élete, és folytatódni fog örökké, az örökkévalósságban! A bűneset miatt beiktatott halál, csak egy pillanatra szakította meg, az ember örökkévaló életét, mely az ember porból vett, elmúló testére vonatkozik, de hallhatatlan lelkét, semmiképpen sem érintheti, mivel az: Isten Lelkének parányi része, így örökkévaló! Lelki vonatkozásban azonban szomorú tény, hogy az Istentől elpártolt ember, Isten számára halott! A bűneset óta az ember, két uralkodó személy, alattvalója lett. Azonban két uralkodónak nem szolgálhat egyszerre. Mivel Istentől elpártolt, és így, a sátán uralma alá került. A könyörülő Isten azonban, kegyelemből, megkönyörült, a bűnre csábított emberen, és drága lehetőséget készített számára, a bűn rabságából való szabadulásra. Szeretett Fiának, Jézus Krisztusnak, a kereszten bemutatott áldozata által! Aki az idők teljességében, mennyben hagyva királyi dicsőségét, és hatalmát, lejött a bűnnel megfertőzött Földre. És Ő, a bűntelen ártatlan Úr, rövid időre, magára öltötte, emberi testruhánkat, hogy bűntelen teste és vére által, Megválthasson, kiválthasson minket, a sátán rabszolgaságából! Isten megváltott gyermekeinek boldog szabadságára! Szomorú valóság azonban, hogy a legtöbb ember nem tudja, hogy voltaképpen, lelki értelemben, Isten számára, holtan születik, erre a világra. Ezért minden embernek, át kellene lépnie, a lelki halálból, a lelkiéletbe. Ez az átlépés pedig, megtérés, újjászületés által mehet végbe. És amiképpen testi születésünk, fogantatással kezdődik, ugyan úgy, lelki születésünk is, a mennyben: Istentől való fogantatással kezdődik. Ilyen módon születünk az emberi családba, és Isten gyermekeinek nagy családjába. Minden embernek van látható teste és láthatatlan lelke. Sajnos: mi, bűnre elcsábított emberek, már annyira, a múlandó földi javakhoz kötődünk, hogy a legtöbb ember nem is törődik a fontosabbal, hallhatatlan lelkével, ezért olyan sivár és csenevész, a legtöbb keresztyén ember élete. Mivel körmeszakadtáig ragaszkodik a látható, múlandó anyagi dolgokhoz. És mivel lelki értelemben halott, így azt hiszi, hogy testi halálával, véget ér élete. Ezért, nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy nekünk: embereknek, hallhatatlan lelkünk van! És a bűn miatti halál, csak porból való földi, testi, életünkre vonatkozik. A testi halál, semmi képen sem akadályozhatja meg, hallhatatlan lelkünk, tovább vonulását, az örökkévalóságba! Isten azonban, szabad döntési lehetőséggel is, megáldotta az embert. Mondhat igent, és mondhat nemet, Istennek. A Biblia lapjain végigvonul, az Istennel szembeszegült, engedetlen emberiség, tragikus, véres, drámai története. Attól kezdve, hogy Isten: azonnal a Tőle rejtőzködő ember után sietett, és szomorú szívvel kiáltott feléje: ,,Hol vagy?" Az óta pedig, szerető Atyai szívének, egyetlen hő óhaja, a bűnbeesett ember megmentése, kimentése, az örök kárhozat büntetése alól! Bárcsak minden keresztyén ember, tudomásul venné, az örömhírt, hogy ,,A kárhozat, nem az embernek, hanem az ördögnek és az ő angyalainak készítetett" Isten, lehetőséget adott minden embernek arra, hogy megtérés és újjászületés által, eljuthasson az örök halál állapotából, a boldog örök élet állapotába. A halálból való feltámadás által! Milyen szomorú esemény volna, ha az ember rövid Földi élete, csak néhány rövid évtizedig, terjedne. Mi emberek: parányi értelmünkkel, fel sem tudjuk fogni, hogy Isten, milyen csodálatos helyet és életet készített, megváltott gyermekei számára, az új Földön, az új Ég alatt! Mennyei Atyánk, csak egy kicsit húzta félre a függönyt, hogy mi, mögéje tekinthessünk. És ha már ez a kevés látnivaló is, ámulatba ejt minket, mennyivel csodálatosabb lesz, ha majd a teljes, dicsőséges, mennyei panoráma, tárul szemeink elé! Urunk a Bibliában, a halál előtti és utáni eseményeket tárja elénk, minden ember számára, érthető módon. Urunk, már testi halálunk előtt, tudatja velünk, hogy odaát, a láthatatlan létező világban, két birodalom várja, hallhatatlan lelkünket, az örök fény és az örök sötétség birodalma. Mind a két birodalomnak csak egy bejárati ajtaja van, amelyen, testi halálunk pillanatában, léphetünk át! Ezért, mérhetetlen nagy felelősség hárul minden emberre, mivel még testi halála előtt kell eldöntenie, hogy a két láthatatlan birodalom közül, melyikben fogja eltölteni, az örökkévalóságot! Isten, lehetőséget adott minden embernek, hogy még földi élete folyamán, át léphessen a lelki halál útjáról a lelki élet útjára. Ez az átlépés pedig, hit által mehet végbe. Mert hinnie kell, hogy létezik, láthatatlan világ is. A keresztyének közül azonban, sokan nem hisznek, sem a láthatatlan világban, sem a halálból való feltámadásban! Sokan még ma sem tudják, ma sem hiszik, hogy nem csak halál előtti élet van, hanem halál utáni élet is. Számomra azonban, világos és érthető, a Biblia tudósítása alapján, hogy a kárhozatba jutó emberek, semmiképpen sem maradnak, a mozdulatlan halál, állapotában. Hiszen az Úr Jézus, világosan kijelentette, hogy a kárhozatban lesz ,,sírás és fogcsikorgatás" Én azonban, még nem láttam halottat, sem sírni sem fogat csikorgatni. Hiszen a kárhozatban levőknek is, hallhatatlan lelkük van, és a feltámadásban, ők is, új örökkévaló testet kapnak. Ezért, borzasztó még gondolni is arra, hogy az elkárhozók, sírása és fogcsikorgatása, örökkévaló lesz. Szívszorító dolog, hogy a mi mostani nemzedékünk életében, a hallhatatlan lelkükkel való törődés, egyre jobban, háttérbe szorul. Pedig, ha megnézzük, a kettő közötti nagy különbséget, akkor láthatjuk, hogy mérhetetlen távolság van, a fény és a sötétség, birodalma között. Hiszen ez a látható világ, melyben élünk, csupán rövid, parányi rész, az örökkévalóságból. Melynek sem kezdete, sem vége nincs! De elmélkedésünkben, még nem esett szó, az ítéletről! Melyre, testi halálunk után kerül majd sor. Melyben az Úr Jézus, mint ítélő Bíró, elszámoltat minden embert! A kegyelmes Isten, minden embernek adott, elégséges időt ara, hogy lelkileg, felkészülhessen, az örök életre! Hogy ne háttal, hanem arccal, forduljon Alkotója felé. Aki hit által, szívébe fogadja Jézust, mint Megváltóját, az már, újjászületett ember, és Isten nagy lelki családjának tagja, és mennyei honpolgár. Krisztus testvére, királyi herceg, és királyi pap lesz! Ha hiszünk: Isten - Bibliában leírt - szavaiban, akkor boldogan mondhatjuk: ,,az ember, örökéletű" életének van kezdete, de soha nem lesz vége! Ezért pedig, Istené legyen a hála és a dicsőség, örökké!

Írta: Pecznyík Pál 2015-ben.
 
 
0 komment , kategória:  Pecznyik Pál Áhitatai  
     1/37 oldal   Bejegyzések száma: 365 
2018.06 2018. Július 2018.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 53 db bejegyzés
e év: 60 db bejegyzés
Összes: 4361 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 59
  • e Hét: 1157
  • e Hónap: 4249
  • e Év: 80307
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.