Regisztráció  Belépés
margit5.blog.xfree.hu
"Legyek én gyertya csendes eszköz, szolgája az égi fénynek, ne tudjam soha kiért és kikért égek" (ismeretlen) Imre Margit
1950.07.18
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
Megbocsátás
  2010-05-28 23:01:20, péntek
 
 
MEGBOCSÁTÁS

Könnyen hisszük el elménknek, hogy megbocsátunk, meg tudunk bocsátani mindent.
A nehéz szív és az igazunk bizonyítása nem ezt mondja.
A külön működő elme és szív nehéz érzéseket hoz.
Neheztelés van benne.
Megbocsátás HÓFEHÉR.
Nem árnyalhatja semmi.

Bizonyosságunk a Megbocsátás jelenlétére szívünkben, ha nincs más benne. Nincsenek a miértek a hogyanok és a feltételek az érzések, csak a Fehér.

Nem számít ki, mit, tett, mondott .

A tudat alatt hordozott sérelmeink, sérüléseinknek sem kell már az okát keresnünk. Testünk jelzése, fájdalma elég, hogy tudjuk bocsánatot kell gyakorolnunk.

Irgalasságban vagyunk, mely lehetővé teszi a feltáratlan okok nélküli gyógyulást . De Megbocsátásunk, kell hozzá.

Testünkben, szívünkben hordozott lelkünknek sok kivetülése lehet Terekben, Dimenziókban más Időkben. A Megbocsátás Fénye megemeli a SZív rezgését és e rezgés minden kivetüléseinket emeli.

Igy tudunk hatni Egységünkre és a Mindenségre. Ezért fontos a Krisztusi Megbocsátás gyakorlása.

Épít testben, lélekben Minden Térben Időben és Dimenzióban.

Dániel Zsuzsanna
Krisztus Fénye





Link
 
 
0 komment , kategória:  Megbocsátás  
Bocsássatok meg egymásnak....
  2009-08-13 08:56:00, csütörtök
 
  Bocsássatok meg egymásnak akár hetvenszer hétszer is!

Esély a boldog életre

Az alábbiakban egy kislány történetét ismerhetik meg Olvasóink, aki egy zaklatott élettel a háta mögött talált végre szerető családra. Az intimitás megőrzése miatt a család név nélkül szerepel, a befogadott gyermeket nevezzük egyszerűen Júliának.

Négy fiunk pajtáskodó nevelése többet ért minden atyai vagy anyai prédikációnál.
Házasságunkból négy gyermek született, mindegyik külön csoda, Isten áldása - és mind fiú. Mindig nevettem magamban, mikor mások sajnálkozva kérdezték, hogy bírsz el ennyi fiúval. Szorgalmas és jó gyerekek, a legnagyobb már megnősült, a kisebbek is egyetemre, főiskolára, illetve gimnáziumba járnak.

Öt évvel ezelőtt egy szentmise végén hirdették, hogy imádkozzunk egy kislányért, aki nagy bajban van, mert meghalt a nevelőanyja, és ha nem akad egy másik család, aki befogadja, intézetbe fog kerülni. Imáimban gyakran mondogattam Jézusnak, hogy én mindent meg akarok tenni érte. Azon nyomban eszembe jutott a mondása: "Aki befogad egy gyermeket az én nevemben, engem fogad be." Hazamentem és otthon izgatottan meséltem el a történetet a férjemnek, aki így válaszolt: ha komolyan vesszük a hitünket, kötelesek vagyunk segíteni. Ahol négynek jut hely, ott jut az ötödiknek is, és különben is mindig szerettem volna egy kislányt. Ezek után felgyorsultak az események. Kilencven órás nevelőszülői tanfolyamra kellett járnunk, ami bizony fáradságos és megterhelő volt. A rokonoknak nem mertük elmondani a tervünket, mert "megettek" volna bennünket. A fiúknak viszont elmondtuk, akik kíváncsian és csodálkozva várták, hogy többen leszünk eggyel, méghozzá egy lánnyal!

Hamarosan megérkezett Júlia, egy kilenc éves, nagyon szép kislány, egy zaklatott élettel a háta mögött. Édesanyja hét hónapos korában otthagyta őt a nagymamájánál, mert az apa, aki azóta is valamelyik börtön lakója, nem akarta feleségül venni őt. A nagymama néhány hónapig bajlódott vele, majd nevelőintézetbe adta. Fél év után nevelőszülőkhöz került, ám az anyuka súlyosan megbetegedett, és mire Júlia kilenc éves lett, meghalt. A kislány csak ekkor tudta meg, hogy ők nem az édes szülei voltak.

Nagyon élénk, szokatlanul mozgékony gyermek volt és rengeteget beszélt. A fiúk első megállapítása ez volt: "Látszik, hogy nőből van, mert egész nap képes beszélni." Hamarosan kiderült, hogy ez a nagy aktivitás nem csupán alaptermészete, hanem az átélt események miatti nagy belső feszültség következménye is. Azt szerette volna, ha folyton rá figyelünk, vele foglalkozunk, és bizony a kezdeti lelkesedés után ez fárasztó kezdett lenni. Kiderült az is, hogy előző nevelőszüleitől minden anyagi dolgot megkapott, de semmiféle követelményt nem támasztottak vele szemben. Nálunk be kell osztani a pénzt, tanulni, segíteni is kell. Ő, ha nem kapott meg valamit, amiről úgy gondolta, hogy neki az jár, egyszerűen elvette. Semmiféle rendszeres munkára nem volt hajlandó, és nagy jeleneteket tudott rendezni, ha akarata ütközött a miénkkel. Egyre-másra tűntek el a családi kasszából kisebb-nagyobb összegek, és drága bolti holmik kerültek elő, amelyeket állítólag a barátnőitől kapott. Minden lebukása után megbeszéltük a dolgot, igyekeztük rendezni a helyzetet, de az eset újból és újból megismétlődött.

Férjem egy alkalommal így szólt: "Ez így nem mehet tovább, meg kell válnunk egymástól". Én is elkeseredett voltam, de megint megszólalt bennem az Úr Jézus szava: "Bocsássatok meg egymásnak akár hetvenszer hétszer is!". Az egyik fiam azt mondta: "Nekünk is volt mindig egy újabb lehetőségünk, ha elszúrtunk valamit, ez neki is jár." A másik fiú inkább az apjával értett egyet, a többi meg együttérzően hallgatott és várt. Bizony cikáztak a villámok otthon, amikor ebben a válságos helyzetben eljött hozzánk a plébánosunk, aki egy apa szívével szereti a rábízottakat. Még egy utolsó esélyt kért ő is Júlia számára, és kifizette helyette a legutóbb elcsent nem kis összeget. A kislány zokogva ígérte, hogy meg fog változni, és ettől kezdve csakugyan lassú javulás következett be. Ebben a javulásban nagy szerepe volt a fiúknak és nagyfiam feleségének is. Segítettek a tanulásban és finoman csipkelődtek vele, ha valami nem úgy ment, ahogy kellett volna. A fiúk pajtáskodó nevelése többet ért minden atyai vagy anyai prédikációnál.

Öt év telt el, és a kislányból nagylány lett. Tizennégy éves, vidám, energikus lány. A Jóisten gondviselése folytán idén megkezdte a tanulmányait a piarista gimnáziumban, ahol nem csak keményen kell majd tanulnia, de erkölcsi nevelést is kap. Énekel a templomi kórusban, ministrál, a nyári hittantáborokban a kicsik csoportvezetője volt. Idén lesz bérmálkozó. Megvan az esélye, hogy tisztességes, boldog ember legyen. Istennek legyen hála érte!
(forrás: Uj Ember Magazin 2004.)
(Bodnár Zita)




Link
 
 
0 komment , kategória:  Megbocsátás  
Megbocsátásról
  2009-08-02 19:07:27, vasárnap
 
  Megbocsátásról

"Megbocsátottam a megbocsáthatatlant, megpróbáltam pótolni nélkülözhetetlen embereket és elfeledni az elfeledhetetleneket. Sokszor cselekedtem indulatból, okoztam csalódást és csalódtam olyanokban akiktől sosem vártam volna. Öleltem, hogy védelmet nyújtsak és nevettem mikor már nem bírtam tovább. Szereztem örök barátokat. Szerettem és szerettek, de sokszor el is utasítottak. Előfordult olyan is, hogy szerettek, de én nem tudtam visszaszeretni. Repkedtem a boldogságtól, habzsoltam a szerelmet, esküdtem örök hűséget, de volt, hogy teljes erővel mentem fejjel a falnak. Sírtam zenehallgatás, vagy fényképalbum lapozgatása közben és felhívtam valakit csak azért, hogy halljam a hangját. Néha elég volt egy mosoly, hogy szerelmes legyek. Sokszor éreztem meghalok a vágytól és féltem elveszítek valakit aki nagyon fontos számomra, a végén mégis elvesztettem. DE TÚLÉLTEM! És még most is ÉLEK! Az életet nem csak túlélem és Neked sem ajánlom, hogy ezt tedd. ÉLJ! A harcba elszántan kell menni, az életet szenvedélyesen átölelni, emelt fővel veszteni és merészen győzni, mert a világ a bátraké és az élet túl sokat ér ahhoz, hogy jelentéktelenné váljon."
(Charles Chaplin)






Link
 
 
0 komment , kategória:  Megbocsátás  
A két buddhista (megbocsátás)
  2009-06-17 14:35:53, szerda
 
  Két buddhista

Két buddhista szerzetes megy az úton, és látnak egy lányt, aki tipeg egy patak mellett, de nem tud átmenni rajta, mert beázna a cipője. A szerzeteseknek ugyan tilos nőhöz érni, de az egyik mégis gondol egyet, felkapja a lányt, átviszi a patakon, a túloldalon leteszi, elköszönnek és továbbmennek.

A másik szerzetes néz, néz, vakarja a fejét, félóra múlva már nem bírja tovább, megszólal:
- Hogy tehettél ilyet? Nekünk tilos nőt érinteni, te mégis átvitted azt a lányt a patakon.
Mire a másik kedves mosollyal felel:
- Én azonban egyből letettem a lányt a túlsó parton, te ellenben még most is cipeled..
(ismeretlen szerző)




Link
 
 
0 komment , kategória:  Megbocsátás  
Ha megdobnak kővel...
  2009-06-12 15:48:42, péntek
 
  Ha megdobnak kővel..

Egy férfi éveken keresztül gyűjtött egy új Mercedesre. Végül a sok munka és félre tett pénz meghozta a várva várt pillanatot. Nagy örömmel és izgalommal hajtott hazafelé, hogy családjának és barátainak is megmutathassa az új "álomautót".

Útközben megállt, hogy betérjen az egyik barátjához. Könnyedén talált egy helyet ahova beparkolhat, és lükvercbe tette az autót. Nagy lendülettel elkezdett tolatni, mire halotta, hogy egy kő koppan az új autóján. Hirtelen lefékezett és kiszállt. Látta, hogy egy kisfiú dobta meg a kocsiját, ezzel máris megsérült a gyönyörű fényezés.

A férfi kikelve önmagából, így kezdett el üvöltözni:

"Te normális vagy kölyök? Nincs neked eszed? Ha majd jól elverlek, el fog menni a kedved az ilyen őrültségektől, hogy mások kocsiját kővel dobáld!"

"Bácsi kérem, ne haragudjon!" - válaszolta a fiú.

A férfit annyira elöntötte a düh, hogy nem is figyelte mi van körülötte. De a fiúcska így folytatta:

,,Elnézést, nem tehettem mást! Túl messze voltam öntől, hogy meghallja a hangomat. Csak így állíthattam meg, hogy ne tolasson tovább."
És ekkor látta meg a férfi, hogy a kocsija mögött egy tolószékkel felborult gyerek van.

"Ő a testvérem és egyedül előre ment a tolószékkel. De túl gyorsan gurult és a járda szélén felborult, pont az ön kocsija mögé. Muszáj voltam megdobni, hogy megállítsam magát."

Ekkor a férfi nagyon elszégyellte magát, és segített visszatenni a fiút a tolókocsiba.

Az eset után a kocsin soha nem megcsinálta meg a fényezést. Az megmaradt emlékeztetőnek, hogy ha megdobnak kővel, talán azért van, hogy a figyelmünket felkeltsék, nehogy valami nagy bajt csináljunk.

Jézus halk szelíd hangon szól a mi szívünkhöz és lelkünkhöz. Néha nincs időnk meghallani, vagy túl elfoglaltak vagyunk, hogy figyeljünk Őrá. Néha meg kell, hogy dobjanak kővel ahhoz, hogy körülnézzünk, mi is folyik az életünk körül, kik vesznek körül minket, milyen döntéseket hozunk, mi az amit éppen véghez akarunk vinni, stb.

Ez a te döntésed: figyelsz a halk szelíd hangra vagy megvárod míg megdobnak kővel?
(szezője ismeretlen)




Link
 
 
0 komment , kategória:  Megbocsátás  
Megbocsátás
  2009-05-23 14:42:37, szombat
 
  A híd

Egy vidéki farmon élt két testvér egymás szomszédságában. Egy napon egy jelentéktelen félreértés kapcsán összevesztek. Eddig kölcsön adták egymásnak szerszámaikat, ameddig az egyik távol volt, a másik vigyázott a farmra, megbeszélték a problémáikat, de most egy csapásra minden megváltozott. Hiába a negyven éves szomszédság, most végül odáig fajult a dolog, hogy nem is álltak szóba egymással.
Egy szép napos reggelen az idősebbik testvérhez bekopogott egy idegen férfi, aki munkát keresett egy-két napra. Először el akarta hajtani, de végül amikor meghallotta, hogy ácsmester, és jól bánik a fával, megmozgatta a fantáziáját. Azt a feladatot adta neki, hogy a testvére és az ő telke határába építsen egy kerítést. Olyat kért, amin még átlátni sem lehet, mert annyira haragudott a testvérére.

Miután kiadta a feladatot és minden faanyagot, szerszámot, szeget a rendelkezésére bocsátott a mesternek, elment a városba. Az ács neki is látott a munkának. Estefelé, amikor visszajött az idősebb testvér megdöbbenve látta, hogy a telek határában, a kis völgyben nem egy kerítés, hanem ellenkezőleg egy híd áll, mely összeköti az ő és testvére telkét.
Pont akkor jött ki a fiatalabbik testvér, aki szintén megdöbbenve nézte a hidat, ezt mondta:

"Drága testvérem! Te képes voltál egy hidat építtetni, azok után ami köztünk történt? Azok után, amiket tettem és mondtam?"
Erre mindketten nagyon elszégyellték magukat, és a híd közepén egymásba borulva kibékültek. Ennek örömére kérték az ácsmestert, hogy maradjon még pár napig, találnak még neki valami munkát.
Erre a Mester így felelt: "Nagyon szívesen maradnék, de még sok olyan hely van, ahol hidat kell építenem!"
(szerzője ismeretlen)





Link
 
 
1 komment , kategória:  Megbocsátás  
Mit jelent, "hogy megbocsátok"
  2009-05-11 09:22:52, hétfő
 
  Mit jelent, hogy "megbocsátok"

Megbocsátani annyit jelent, hogy függetlenül attól, ő mit tett, mit mondott, vagy mit hanyagolt el; nem akarom vele megszakítani a kapcsolatot, ezért megbocsátok neki. Szabad elhatározással őt továbbra is ingyenesen szeretem.
A megbocsátás akarati elhatározás a szeretetkapcsolat folytatása érdekében. Ha megvan bennem ez a szabad elhatározás, tudok érte imádkozni, nem akarok neki semmi rosszat, beszélni is tudok vele továbbra is, még akkor is, ha ő haragot mutat.
Bocsánatot tudok kérni, még akkor is, ha azt érzem, hogy nekem volt igazam. Meg tudom mondani, hogy sajnálom az összeütközést, a részemről is elhangzott szeretetlen kifejezéseket.
Ha ő megbocsát nekem, örülök, és visszaállhat a régi kapcsolat. Előfordul, hogy a kölcsönös megbocsátást követően mindkettőnk szívében még fájó seb marad. Még inkább érzem a fájdalmat, ha ő nem bocsát meg. Nekem is, neki is gyógyulásra van szükségünk.
A megbocsátás az akarati síkon, a gyógyulás viszont az érzelmi síkon történik.
(Pálhegyi Krisztina)




 
 
0 komment , kategória:  Megbocsátás  
A megbocsátás
  2009-05-09 21:49:10, szombat
 
  A megbocsátás

A megbocsátás a békességre való törekvésnek és a felebaráti szeretet gyakorlásának egyik legfontosabb cselekedete. A sértett ember akkor tölti be keresztény hitét és szeretetét, ha feltételek nélkül is képes a megbocsátásra. Ezzel még nem menti fel a bűnöst, de törést okoz a gonosz terjedésében, haladékot ad az elkövetőnek és lehetőséget a jóvátételre. A kísértés pozitív kimenetelű esetéhez hasonlóan mindketten emelkednek általa. A bűn elkövetője (hacsak nem megátalkodottan gonosz) a pozitív példa hatására javul, a megbocsátás feletti öröm és hála járja át lelkét, mely nemesíti és jó tettekre sarkallja.
A megbocsátó ember Isten törvényét betöltve erősödik szeretetben és hitben, a jó feletti öröme tovább erősíti őt. Súlyos esetben megtörténhet, hogy a sértett képtelen megbocsátani, ez esetben az elkövetőt előbb utoléri a számonkérés, hacsak nem őszinte bűnbánattal Istenhez fordul segítségért. Isten segítheti a sértettet is, erőt adva a megbocsátáshoz. Ha viszont tartós bosszúszomj fűti, okulásként további szenvedések is érhetik. Természetesen nem mindig ennyire egyszerű a valóság, és a bölcs isteni rendelkezések a gyarló emberi értelem előtt rejtve maradnak. Marad viszont számunkra a hit, a bizalom és az alázat.
(Forrás: Reiner Ágoston: Keresztény hittan útkeresőknek c. könyvéből)



 
 
0 komment , kategória:  Megbocsátás  
Mi a megbocsátás?
  2009-05-02 20:39:09, szombat
 
  Mi a megbocsátás?

Ahogy a terhet le kell rakni, ugyanúgy a bűntől is meg szeretnénk válni. Csakhogy az nem megy olyan egyszerűen. A bűn súlya nagyobb, mint bármiféle súlyos hátizsáké. Ettől a tehertől csak egy valaki tud megszabadítani, csakis Isten maga. De az első ember engedetlensége miatt elveszett az ember számára az Istennel való személyes kapcsolat. Éppen úgy nem tudja az ember a bűn terhét lerakni, mint ahogy egy fuldokló ember sem képes magát a saját hajánál fogva a vízből kihúzni.
Isten látta, hogy az ember elveszett. Teljes joggal mondhatta volna: Hiszen a teremtéskor még minden a legnagyobb rendben volt! Az ember az oka a maga vesztének. Isten az embert annyira szerette, hogy elhatározta, megmenti a vesztéből. Isten saját Fiát küldte az ember segítségére.
"Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen." (János 3:16)
Mivel az ember nem képes saját magán segíteni, Isten maga jött elénk a kegyelem ajándékával, a megbocsátással, ingyen. Isten ezért az ajándékért a lehetséges legmagasabb árat fizette, mégpedig az Ő egyetlen Fiának az életét.

"Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz Ő,
megbocsátja bűneinket, és
megtisztít minket minden gonoszságtól."
(1János 1:9)
(Forrás: Süveges Ernő)



 
 
0 komment , kategória:  Megbocsátás  
Megbocsátás
  2009-04-29 22:45:42, szerda
 
  Megbocsátás

A megbocsátás a szeretet kifejezési formája, és mint ilyen, elfogadáson alapul. Az elfogadás nem azt jelenti, hogy szeretned kell azt a dolgot, személyt, csak annyit jelent, hagyod, hogy létezzen, életed pedig mehet közben tovább. A megbocsátás hiánya az által gátolja személyes fejlődésedet, hogy valamiben megragadva tart.
Hozzákötöz ahhoz a személyhez vagy helyzethez, akinek, vagy aminek nem tudsz megbocsátani, mégpedig olyan szorosan, mintha hozzá lennél láncolva. Kiszakít a jelen pillanatából, életed jelen idejéből és egy boldogtalan vagy kellemetlen állapotba visz vissza. Ez a helyzet rosszabb számodra, mint annak a személynek, akinek nem bocsátottál meg, mert rossz érzéseket kelt benned, és ezeket, az érzéseket folyton cipeled magaddal, akár tudsz erről akár nem.

A megbocsátás kulcs az elengedéshez. Megbocsátani annyit tesz, mint elengedni azt az érzést, hogy megsebeztek, hogy neheztelsz, dühös vagy, és elengedni a bosszú vagy a megtorlás vágyát is. Végezz elengedő gyakorlatokat és meglátod mennyivel könnyebb lesz életed.
(szerzője ismeretlen)



 
 
2 komment , kategória:  Megbocsátás  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2017.10 2017. November 2017.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 987 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 50
  • e Hét: 396
  • e Hónap: 5332
  • e Év: 75263
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.