Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/24 oldal   Bejegyzések száma: 230 
Francois Villon: A múlandóságról. 
  2017-07-20 08:13:08, csütörtök
 
  Francois Villon:

A múlandóságról. 


Szegény vagyok, mióta élek, 
Alacsony sorból származom, 
Atyámnak és Horác ükének 
Se telt a sora gazdagon. 
Minket a nyomor sarka nyom. 
Atyáimat karolja át 
Az Irgalom, sírdombjukon 
Se jogarak, se koronák. 

Ha nyomoromat elnyöszörgöm, 
Szívem gyakorta így dobog: 
"Ember, ne jajgass míndörökkön, 
Bár nincsen annyi birtokod, 
Mint Jacques Coeur-nek volt: élni jobb, 
Szegényen szebb a rút daróc, 
Mintsem nagy úr légy s kukacok 
Közé márványba takarózz!" 

Valóban úr? De csak halálig! 
Jaj, vége van, többé nem úr! 
A zsoltárban megírta Dávid, 
Hogy nyoma sincs ahova hull. 
S aztán mi lesz, amarra túl? 
Döntsék el a Domonkosok. 
Bűnösen és balgatagul 
Nem illet ily okos dolog. 

Azt is tudom, nem szült az angyal, 
Nincs homlokomon diadém 
Megrakva csillaggal, arannyal. 
Apámat Isten kebelén 
Altatja, csontját televény . . . 
S meg kell anyámnak halnia, 
Jaj, is tudja ezt, szegény; 
És végül is meghal fia. 

Részlet Villon Végrendeletéböl, Horváth Béla fordításában. 

Vigilia 1940.
 
 
0 komment , kategória:  Id. szerzők  
H. Heine: A Dalok Könyvéből.
  2016-06-20 05:00:16, hétfő
 
  H. Heine:

A Dalok Könyvéből.

Ford. Katona lván.

I.

Lelkem súgva járja át
Bájos dal zenéje.
Tavaszi dal, szállj tovább,
Ki a messzeségbe !

Ama házig szállj, ahol
Virágok fakadnak -
S ha rózsát látsz valahol,
Néki csókom adjad.

II.

Májusnak szépséges haván,
Mikor a bimbó termett,
Szivemben akkor érezem
Először a szerelmet.

Májusnak szépséges haván,
Mikor a madár zengett,
Akkor vallottam meg neki
Egy epedő érzelmet.

III.

Hogyha szemeidbe nézek,.
Bajom, gondom elenyésznek;
S ha ajkadra csókot adok,
Akkor egészen jól vagyok.

Ha ráborulok kebledre,
Rámjön az istenek kedve;
De ha te szólasz: ,, Szeretlek !"
Könnyeim fájón peregnek.


Pápai Hirlap 1909.
 
 
0 komment , kategória:  Id. szerzők  
Heinrich Heine: A mórkirály.
  2016-06-16 17:41:10, csütörtök
 
  Heinrich Heine:

A mórkirály.


Granadából száműzésbe
Ment az ifjú mórkirály,
Némán - szíve telve búval -
Léptetett csapatja élén.

Magas méneken mögötte,
Vagy gyaloghintókban ülve
Háremének hölgyei;
Öszvérháton barna rabnők.

Száz hű szolga megy nyomában
Ej szín arabs paripákon;
Büszke mének, ám lovagjuk
Lomhán ül, mind, a nyeregben.

Húr se pendül, dob se perdül,
Hangos ének, dal se hangzik,
Csak az öszvér csengetyűje
Sír a csendben szomorúan.

Ott a halmon, honnan a szem
A Duero-völgyre pillant
S Granadának bástya-ormát
Megláthatni még utolszor,

A király leszállt lováról
És a várost nézte, nézte,
Mely égett az esti fényben
S csupa bíbor és arany volt.

Ámde, Allah! Milyen látvány,
A kedves félhold helyett már
A spanyol kereszt és zászló
Pompázott Alhambra tornyán.

Ah, ezt látva, a királynak
Kebléből kitört a sóhaj
És a könnyek elboríták
Záporár gyanánt az arczát.

Magas ménjéről sötétén
Nézte a királynak anyja ;
Nézte bánatát fiának
S korholá zordan, kevélyen.

>Boabdil el Chico< imígy szólt,
>Asszonymódra siratod most
Azt a várost, védni melyet
Meg nem tudtál férfi módon.

A királynak szíve hölgye
Hallva ezt a zord beszédet,
Hordszékéröl földre szökkent
S átölelte jó urát.

>Boabdil el Chico< imígy szól,
>Mit se búsulj, én szerelmem,
Nyomorodnak mélységéből
Szép babér virul ki majdan.

Nem csupán a győzedelmes,
Nem csak a vak istenasszony
Diadalmat nyert kegyencze, -
A balsors véres fia,

A hős lelkű harczos ép úgy,
Kit levert a szörnyű végzet,
Élni fog az embereknek
Emlékében mindörökké.<

>Végső mór-sóhaj hegyének<
Hívják most is azt a halmot
Honnan a király utolszor
Pillantott le Granadára.

Az idő híven betölté
Kedvesének jóslatát,
És a mórkirály neve
Dicsőített s ünnepelt lett.

Híre addig el sem is hal.
Míg csak az utolsó húr is
Le nem pattan az utolsó
Zengő andalúz gitárról.

Ford.: Vargha Gyula

Budapesti Szemle. 1913.
 
 
0 komment , kategória:  Id. szerzők  
M. J. Lermontov: Monológ
  2016-03-18 17:34:02, péntek
 
  M. J. Lermontov:

Monológ

Légy boldog, ha semmi se vagy a földön!
Mit ér tudás, mit a becsvágy tüze
S a tehetség s a szabadság s a szív,
Hogyha egyik se hasznosítható?
Észak fiai, olyanok vagyunk, mint
Észak virága: nyarunk túlrövid
S elhervadunk, gyorsan, könyörtelen.
Akár a szürke nap a téli égen,
Oly szegény, oly ködös az életünk,
S nemsokára lejár s megáll az óra.
Mifelénk csak szorongva ver a szív,
Búsul, nehéz, s a kebel csak feszűl.
Nincs szerelem és nincs édes barátság,
Zord kételyektől mérgezve üres
Viharban vész el az ifjú erő,
Keserű az élet és salakos,
S a fáradt szív nem ismer örömöt.

1829.

Szabó Lőrinc fordítása
 
 
0 komment , kategória:  Id. szerzők  
E. Isenhour: Add tovább!
  2014-05-21 10:49:46, szerda
 
  E. Isenhour:

Add tovább!


Ha van valamid, ami jó,
Ami barátaiddal megosztható,
Legyen bár csak egy apróság:
Hozhatja Isten áldását.
Add tovább!

Lehet, hogy csak egy dal, mely vidám,
De segít megharcolni egy-egy csatát.
Lehet, hogy egy könyv, mely érdekes,
Egy kép vagy pillantás, mely kellemes.
Add tovább!

Ne feledd a másik fájdalmát!
Te kell, hogy segítsd az úton tovább.
Egy kedves szó vagy egy mosoly
Áldás lehet a másikon.
Add tovább!

Ha tudsz egy kedves történetet,
Vagy hallottál az utcán jó híreket,
Vagy jó könyvet rejt a szobád,
Mely segít elűzni a másik bánatát,
Add tovább!

Ne légy önző a szívedben,
De viselkedj a legnemesebben.
Tedd a közösbe kenyered,
Hogy társaid is egyenek.
Add tovább!

Ha Isten meghallgatta imád,
S az égből áldást küldött le rád,
Ne tartsd meg csak magadnak,
Míg mások sírnak, jajgatnak.
Add tovább!
 
 
0 komment , kategória:  Id. szerzők  
Hermann Hesse: Lépcsők
  2012-05-20 17:01:22, vasárnap
 
  Hermann Hesse:

Lépcsők


Ahogy a virág hull, s ifjú öreggé lesz:
a maga idején borul virágba
minden erény és bölcsesség, az élet
minden lépcsője, s nem tarthat örökre.
A szív a lét minden hívó szavára
legyen kész, hogy búcsúzzék s újrakezdjen,
mert így tud majd csak más, újabb körökbe
belépni bánat nélkül, bátorsággal.
És olyan varázs él mind a kezdetekben,
Amely megvéd s élni segít szavával.

derűsen lépjünk ki terekből terekbe,
ne válasszuk egyiket sem hazánknak,
a világszellem nem köt, nem határt szab,
de kitágít, lépcsőkön fel, emelve.
Alig miénk az otthon biztonsága
egy életkörben, már a petyhüdés jön:
csak ki mindig kész útra, indulásra,
szabadulhat a bénító közönytől.

És úgy lehet, hogy a halál órája
is új terek felé küld megifjulva.
Hív bennünket a lét szava mindig újra.
Fel hát szívem: búcsúzz új gyógyulásra
 
 
0 komment , kategória:  Id. szerzők  
J W Goethe:A távollét gyönyöre
  2010-11-12 19:49:23, péntek
 
  Johann Wolfgang Goethe:

A távollét gyönyöre


Idd tekintetét napestig,
idd e mély gyönyört, ha enyhít,
képétől forrj, összefagyj.
Nincs kinek jobb sorsa volna;
s örömöd mégis nagyobb, ha
kedvesedtől messze vagy.

Erő s távolság emelnek,
mint a titkos égitestek,
vérem hűti tér, idő.
Szenvedélyem egyre lágyabb,
szívem könnyebb, mégse bágyad,
s boldogságom egyre nő.

Bár csak képe jár eszemben,
nyugton lehet innom-ennem,
s szellemem vidám, szabad.
Tündér fűti észrevétlen
tiszteletté szenvedélyem,
s ámulattá vágyamat.

Nap-közel, szellős magasban
nem lebeghet boldogabban
foltnyi fellegecske sem,
mint e szív nyugtában-ilyképp,
nem kínozhat félsz, irígység,
folyton-folyvást szeretem.
 
 
0 komment , kategória:  Id. szerzők  
John Keats: Mikor elcsüggeszt.
  2010-10-30 19:38:48, szombat
 
  John Keats:

Mikor elcsüggeszt...


Mikor elcsüggeszt, hogy meghalhatok,
s nem gyűjti be termését agyam,
s nem őrzöm meg - mint csűrök ért magot -
feltornyozott könyvhalmokban magam:
s mikor eszembe villan, hogy a sors
varázskeze már nem soká segít
lefesteni nekem a csillagos
mennybolt regényes, nagy jelképeit:
s mikor felrémlik, hogy többé talán
nem látlak már, te illanó csoda,
s bűverejét nem sugározza rám
egy mondhatatlan érzés - akkor a
világ partján megállok s figyelem,
mint süllyed el a hírnév, szerelem.

Ford.: Baranyi Ferenc
 
 
0 komment , kategória:  Id. szerzők  
W Butler Yeats: Ha megöregszel
  2010-10-29 20:24:41, péntek
 
  William Butler Yeats:

Ha megöregszel


Ha megöregszel s szürke néneként
ott bólogatsz a tűznél, könyvemet
lapozd, idézve ifju-szép szemed
mélységes árnya közt a puha fényt,

s hogy szépséged s hulló mosolyodat
hányan szerették, hány hű s álbarát,
de változékony arcod bánatát
s zarándok lelked egy szerette csak.

S míg meghajolsz az izzó rács fele,
szomorkás kedvvel súgd: a szerelem
elillant, elszállt túl a hegyeken,
s csillagfüzér közt bújt meg szép feje.

(Kardos László fordítása)
 
 
0 komment , kategória:  Id. szerzők  
E Barrett-Browning:Hogy hogyan
  2010-10-14 21:05:13, csütörtök
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Id. szerzők  
     1/24 oldal   Bejegyzések száma: 230 
2017.06 2017. Július 2017.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 238 db bejegyzés
e év: 1904 db bejegyzés
Összes: 28337 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 6405
  • e Hét: 13551
  • e Hónap: 152283
  • e Év: 1004826
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.