Regisztráció  Belépés
margit5.blog.xfree.hu
"Legyek én gyertya csendes eszköz, szolgája az égi fénynek, ne tudjam soha kiért és kikért égek" (ismeretlen) Imre Margit
1950.07.18
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 11 
Bőjte Csaba írása
  2010-04-21 21:43:48, szerda
 
 
Néhány gondolat, kérdés lefekvés előtt ...

Igazából mindenki, aki szeretne több, jobb, tökéletesebb lenni azt kérdi, hogy neki még mit kellene megtanulni, elsajátítani, birtokolni. A gazdagodás valaminek a befogadása által akarjuk elérni. Így gondolta ez az evangéliumi gazdag ifjú is. Mit kell ég tegyek, befogadjak, birtokoljak? Ezt kérdi Jézust. És Jézus válasza nagyon meglepő: A tökéletességhez nem több minden kell, hanem kevesebb minden. "menj, add el mindenedet, és az árát oszd szét a szegények között...."

Döbbenetes! Pedig ha megnézzük az emberiség nagyjainak életét, mindannyian az anyagiakkal, a hatalommal, a birtoklással való radikális szakítással kezdték. Buddha otthagyta apja palotáját, hatalmát, vagyonát, és kiült egy elhagyatott fa árnyékába. Jézus maga mondta: "nézzétek, az ég madarának van fészke, a rókának van odúja, de az ember fiának nincs ahova a fejét lehajtsa".

Mohamed is mindent maga mögött hagyva indult el. Szent Ferenc, a maga egyszerűségében életét a Szegénység Úrnőjének szenteli. Lojalai Szent Ignác, rangját, címét hátrahagyva, a puszta életét, szabad akaratát is a pápa kezében helyezi. A reformáció nagyjai is, a maguk egyszerű, puritán módon indultak el a reform útjain. Ez ezen az úton járt Gandhi, és kalkuttai Teréz anya is.

Ugyanezt a kérdést másik irányból is megközelíthetjük: Mi okozza az emberek, nemzetek, birodalmak pusztulását? A jólétbe szoktak eltespedni, széthullani, belenyuvadni a családok, - de, itt gondolhatunk bármelyik letűnt civilizációra is. Nem szabad hagyni kiszáradni a cserepeket, de túlöntözni sem szabad a virágainkat.

Aki nem tudja szétosztani az Isten által szétosztásra rábízott anyagi javakat, az elveszik. Mert minden amit birtokolsz, olyan mint egy nagy csomag, magaddal kell cipelned, nem tudsz szárnyat bontani, lehúz és kimerít. A mai kor embere hihetetlen terheket vonszolva járja élete útjait, fáradt, ideges, ingerlékeny. Nincs ereje szétnézni, csodálni a tájat, Isten szép ajándékait. A rengeteg számlához szükséges anyagiakat nap mint nap elő kell teremtenie.

A középkorban a hatalom összevegyült az Egyházzal. Évszázados küzdelembe került, míg szétvált e két nagyon fontos oszlopa az emberiségnek. Az egyház megtisztult azáltal, hogy a hatalomtól eltávolodott. Századunkban a kereskedelem és a hatalom fonódott hihetetlenül össze. Mindig is voltak befolyásos kereskedők, de a mai kor trükkjeivel, pl. azáltal, hogy minden eladott javukból 20-25% a hatalomnak kínálják, ÁFA, TVA formájába, hihetetlenül összefonódott a hatalom, és a pénzvilág, a kereskedelem. Nem látom az emberi kapzsiságtól felszított örvénynek az alját. Mind az egyén, mind a közösség, mely görcsösen a földi síkokon mozog és anyagi javakat gyűjt, halmoz, önmagát a földhöz szegezi, sárba temeti.

Mi az, amiről lemondhatsz, hogy szabadabb legyél?

Szabadítsd fel magadat a szárnyalásra! Szép álmaid felemelnek, csak dobd le, önként vállalt bilincseid.

A műremek, a csoda, a márvány tömbnek a fogja, lepattintva róla a fölösleges részeket, feltűnnek a szép, nemes vonások. Melyek a te szép arcodat elfedő darabok, melyektől megszabadulva lennél önmagad, teljes, és igaz?

Milyen fölösleges dologról, téged zsigerelő, hajkurászó vágyról kellene lemondjál, hogy elérd a nyugalmat adó szent egyszerűséget?

Néhány gondolat, kérdés így lefekvés előtt...

Szeretettel, Csaba testrvér





Link
 
 
0 komment , kategória:  Bőjte Csaba írásai  
Bőjte Csaba üzenete
  2009-12-20 19:37:53, vasárnap
 
  Bőjte Csaba üzenete

2009-12-20 11:45:35, vasárnap

"Szeretettel kérlek, hogy szeressétek egymást, figyeljetek
egymásra, merjétek megosztani egymással gondjaitokat
,örömeiteket, a szellemi, lelki, anyagi javaitokat is...
Adjatok egymásnak figyelmet, szeretetet, törődést, adjatok jó
tömött, túlcsorduló mércével és meglátjátok nektek is
ugyanolyan mércével fognak vissza mérni...

Minden ember egy csoda, néven szólít az Isten, de ha népünk
nagy várának minden egyes bástyáját nem tudjuk megvédeni,
akkor széthullhat a nagycsaládunk. Hiába zárkózunk jól
felszerelt, szépen működő elefántcsont tornyainkba, az áradat,
ha elindul, akkor elmos mindent... Nekünk karjainkat a
végtelenre kell tágítanunk, mert minden más bezárkózás, önzés
és halál.

Annyira szeretném, ha ez a lelkület soha nem aludna ki, hanem
egymással versenyezve a nagylelkűségetekkel jóságos
Istenünknek útjára lépnétek. Ne porosodjon meg nálunk az
adomány, mi is úgy kaptuk, hát adjátok nagylelkűen tovább,
házaitok környékén lévő kis falvak szegény kunyhói ismerjék
meg jóságotokat, lehajló irgalmas szereteteteket... Igazából
csak az lehet a miénk, amit nagylelkűen, szeretettel egymásnak
ajándékozunk. Milyen szép lenne, ha mindenik ház a dévai
példájára ott, a maga környezetében megszülné a maga kis
napközi otthonait... Nekünk nem itt, vagy ott kell néhány
könnycseppet letörölnünk, hanem az lenne a jó, ha meg tudnánk
fertőzni a szeretet vírusával a világot, és így elindíthatnánk
a szeretet mindent átalakító láncreakcióját...

Hiszem, hogy ami kicsiben működik az nagyban is működni fog...
A jó Isten szépen feltarisznyálta ezt a világot, van mindenki
számára bőséges eledel, otthon, ruha... Hiszem, hogy Istenünk
gondviselő jóságát megtapasztalva, lassan megnyugszunk, és ez
a tülekedés az anyagi javak iránt csillapodni fog, és akkor
majd egy új világ születik, az a világ, melynek eljöttéért
naponta imádkozunk...."

Szeretettel, Csaba testvér






Link
 
 
0 komment , kategória:  Bőjte Csaba írásai  
Bőjte Csaba írásai
  2009-08-04 21:18:43, kedd
 
  Szövetség az Életért

Minden, ami van, az egymásra találásból született. Mondhatnám úgy is, hogy találkozásból, befogadásból, szeretetből jöttünk létre. A napfény rátalált a földre, és az befogadja fényét melegét, élet fakad belőle. Sejtjeinkben az élet egymásra talált, kibontakozott, eszmél, tudatra ébredt, és simogatja, formálja a világot, tovább teremti. A civilizációk egymásban testvérre találó emberek nagy családjai.

Az összetartozás tudata népeket szült, melyek értékeket teremtettek. Világunk darabjaira hull, ha ez a találkozás, összetartozás sérül. Minden bűn az elfordulásból, elzárkózásból fakad, mely a kérlelhetetlenül a halálba torkoll.
Az idők teljességében, a betlehemi barlangban találkozott Isten az emberrel, a szeretet parancsában szövetséget kötött az Ég a Földdel. Isten azt akarja, hogy egy akol legyen és egy pásztor, hogy mindnyájan egymásra találjunk. Ahogyan a II. Vatikáni Zsinaton az Egyház megfogalmazta: a cél az, hogy az emberiség egy nagy családot alkosson, és mi egymásnak testvérei legyünk.
A magyar nemzet egy tudatosan vállalt szövetségből fakadt, hét törzs vérszerződést kötött, és ebből a kölcsönös elfogadásból, befogadásból született a nemzetünk. De ugyanaz a szolidaritás és a szeretet szüli a fizikai családjainkat, kisebb nagyobb emberi közösségeket is.

A Szent Ferenc Alapítvány, nagy családunk, - mely mindenki felé nyitott, - létével ünnepli minden nap, ezt az életadó szeretetből vállalt szövetségkötést. Bentlakó és napközis otthonaiban közel 1500 gyereknek, negyven helységben, ez a szolidaritás, ad otthont, kenyeret, életet. Arra biztatom, kérem a munkatársaimat, hogy tudatosan ünnepeljük meg minden évben, május hónapban, minden házban a találkozást, az egymásra találást, a szeretetből vállalt szövetséget. Ez alkalommal szeretnénk, különösképpen a végzős gyermekeink előadásaival megmutatni a szövetségünkből fakadt életet, megköszönni mindenkinek a segítséget, és bizalommal megújítani azt.

Kisebb testvéri szeretettel hívom, várom mindazokat akik az élet szolgálatára, szeretetből szövetséget akarnak kötni, vagy azt tudatosan megújítani velünk.
Csaba t.
Déva, 2007 április 28.





Link
 
 
0 komment , kategória:  Bőjte Csaba írásai  
Bőjte Csaba írásai
  2009-08-01 19:48:16, szombat
 
  "Jó nekünk itt lenni, építsünk három sátrat."

"Jó nekünk itt lenni, építsünk három sátrat." - mondták az apostolok neked, Uram, a Tábor hegyén.

Olyan szívesen szemlélem Szent Pétert, akit egy szép elmélkedés után elviszel halászni, megtöltöd hálóját hallal, és utána szeretettel meghívod munkatársadnak. Jó neki Veled lenni! Jó látni a megfáradt emmauszi tanítványokat, akiket szemrehányás nélkül elkísérsz, és olyan szépen beszélsz velük, hogy lángoló szívvel a sötét éjszakában útra kelnek, hogy megerősítsék a csüggedt társaikat. Te a mi szeretetünket nem kiköveteled, téged jó szeretni, Uram.

Igen Uram, nekem is jó veled lenni, nem csak a szentírási szereplőinek. Jó veled élni, sátrat építeni neked itt a Földön, még akkor is, ha gyakran kicsinységem, bűnösségem engem is térdre kényszerít, akárcsak Szent Pétert, ott a csodálatos halfogáskor.

Olyan jó szemlélni ezt a szép vonásodat, jó Veled élni! Tudom, hogy engem is a saját képedre és hasonlatosságodra teremtettél. Segíts, hogy ez a szép vonás bennem is felragyogjon, hogy jó legyen az embereknek, gyerekeknek velem találkozni, velem együtt élni. Add, hogy a munkatársaim ne a fizetésért, ne kényszerből legyenek velem, hanem azért, mert jó velem lenni. Add, hogy olyan alázatos, jóságos legyek, hogy lángoljon a szíve azoknak, akik velem találkoznak. Add Uram, hogy megérdemeljem szeretetemmel, hogy a testvéreim sátrat építsenek nekem maguk között.

Uram szeretettel kérlek, add, hogy megértsük, hogy ne a jogainkat, igazságunkat keressük ezen a Földön, hanem olyan jók legyünk, hogy embertársainknak jó legyen velünk az élet. Add, hogy simogató szeretet, gyógyír legyünk egymás számára ezen a Földön, hogy ne elkerüljenek, hanem messzi földről felkeressenek bennünket az emberek.
Csaba t.




 
 
0 komment , kategória:  Bőjte Csaba írásai  
Bőjte Csaba írásai
  2009-06-30 20:24:22, kedd
 
  Kiengesztelődés

A mi Urunk egyik legszebb ajándéka a kiengesztelődésre való készség. Döbbenetes, ahogy Jézus hiszi, hogy az öreg Nikodémus ujjá fog születni. Nem mondja, hogy rég megcsontosodott, farizeus képmutató, ilyennek születtél, ilyennek is fogsz meghalni, hogy kutyából nem lesz szalonna. Nem mondja, hogy az alma nem esik messze a fájától. Jézus hisz az emberben, hisz abban, hogy a házasságtörő asszony fölkel, és továbbmegy, és többet nem vétkezik. Jézus hisz abban, hogy az ember talpra tud állni, meg tud térni, és ki tud engesztelődni.

Ő maga is ki tud engesztelődni Saullal, aki üldözi őt és a tanítványait, a későbbi Szent Pállal, aki nemcsak újjászületett, de a Népek Apostola lett. Az őszinte szeretet, a történelem folyamán nagyon sok bűnöst fel tudott emelni a szentjei közé. Úgy gondolom, hogy ezt a nagyon szép keresztény erényt mindannyiunknak gyakorolni kell. Kiengesztelődés nélkül nincs jövőnk!
Megbocsátás, újrakezdés nélkül nemzetünk, népünk nem tud talpra állni. Adná az Isten, hogy egymásnak fel tudnánk kínálni a megbocsátás kegyelmét. II. János Pál Pápa felnőtt keresztényekről írt elmélkedésében felsorolja a felnőtt, keresztény jellemző vonásait, melyek között az egyik legfontosabb tulajdonságként említi a kiengesztelődésre való készséget.
Gyermekek azok, akik örök haragot fogadnak, gyermekek azok, akik saját gyengeségeiket még nem tapasztalták meg, ezért nagyon nehezen tudnak megbocsátani. Nekünk felnőtteknek tudnunk kell, hogy Isten mindannyiunkat egy marék porból teremtett, és esendők, gyengék, kicsik vagyunk.

Életünk folyamatos újjászületés. Jézus Krisztus nem azt mondja, hogy maradjatok tökéletesek, hanem arra bíztat, hogy legyünk tökéletesek, mint az ő mennyei Atyja. Adja az Isten, hogy segíteni tudjunk egymásnak ebben a tökéletesedésben! Adja az Isten, hogy őszinte, tiszta szívvel ki tudjunk engesztelődni, el tudjuk felejteni egymásnak mindazt, ami fájt, és tudjunk közösen holnapot, életet teremteni!
(2006.12.11. Bőjte Cs.)




Link
 
 
0 komment , kategória:  Bőjte Csaba írásai  
Bőjte Csaba írásai
  2009-06-15 20:21:51, hétfő
 
  Gondolatok a rosszról!
2006. október 28

"Az ördög, mint ordító oroszlán jár körül, és keresi, hogy kit nyelhetne el"

Az ember lépten-nyomon találkozik olyan dolgokkal, amik rosszak, amik fájdalommal töltik el. Családjainkban, az iskolában, a munkahelyeken, és sajnos nemzetünk, népünk nagycsaládjában, a helyi, nemzeti, vagy a nagypolitikában is. A rosszal, a bennünket zavaró dolgokkal szemben három választási lehetőségünk van.

1. Megfutamodni a problémák elől: A gonosz szeretne megijeszteni, félelemmel eltölteni, hogy vagy pánikba esve, sikoltozva elmeneküljünk, vagy csendes, nyugodt vonulással kikerüljük, tovább álljunk a nehézségek, a gondok elől. Ezért van olyan sok válás, lógás az órákról, külföldre emigrálás. Ki ne érezte volna, hogy talán külföldön zöldebb a pázsit, és egyszerűbb az élet, jó lenne tovább állni, hagyni a munkát másra. Isten ajándékairól, a barátainkról, a családunkról, népünkről nem szabad lemondani. Mi leszünk szegényebbek, és nem szabad testvéreinket, világunkat a gonosz prédájának hagyni, nem erősebb ő nálunk.

2. A második magatartásforma: Rezignáltan magunkba roskadhatunk, keserűséggel megállapíthatjuk, hogy mindig is ilyen volt a világ, hogy nem lehet, nem érdemes küzdeni, mert kicsik, gyengék vagyunk, és jobb a magunk kis elefántcsont tornyaiban saját önző kis pecsenyéinket sütögetni, mint konfrontálódni a rosszal. Persze ugyanaz, ha az önpusztítás különféle - gyorsabb, vagy lassúbb - eszközeivel magunk ellen fordulunk, és az italhoz, vagy a pénzen vett gyönyör más eszközeihez nyúlunk. Mikor leégett a szovátai házunk építés közben, nem tudtam magamnak sem megmagyarázni, hogy ez miért kellett így történjen. Egy dolgot tudtam: a gonosz azt szeretné, hogy dobjam be a törülközőt, hogy adjam fel a harcot, húzzam meg magamat a magam kis egérlyukában. Nem, ezt az örömet én nem adom meg neki!

3. Eltakarítjuk a szemetet, és otthonossá tesszük a világunkat. Itt is három irányba indulhatunk el, és figyelnünk kell, mert itt is csapdák sorakoznak.

- Nyílt rohammal szembemehetünk a rosszal, a bennünket zavaró, nekünk fájdalmat okozó dolgokkal, személyekkel, pusztuljon a férges. Úgy gondolom, hogy ez is nagyon tetszene a gonosz léleknek, akinek nincs keze, aki azt szeretné, hogy mi adjuk neki a kezünket, szánkat, lábunkat, hogy általunk ártson, pusztítson, törjön, zúzzon. Az embertársam nekem testvérem, én nem elpusztítani akarom öt, hanem felszabadítani a szeretetre, hogy ő is megtapasztalja, hogy milyen édes és gyönyörűséges Isten szabad gyermekeinek szeretetben élni és alkotni. Nekünk nem szétvernünk kell a családjainkat, az osztályközösséget, nemzetünket, népünket, hanem a szeretet, az élet otthonaivá tenni azt.

- Passzív ellenállás: Nem tolom az ellenségem szekerét, nem főzök a férjemnek, nem tanulok az iskolában, nem fizetek adót, elszabotálom mindazt, amit tőlem kérnek. Úgy gondolom, hogy a pusztítás urának ez is nagyon tetszene. Végül is, ha a családod, közösséged, nemzeted anarchiába süllyed, anyagilag összeomlik - akkor is győzött a gonosz.

- A szeretet forradalma: Jézus ezen az úton járt. Kitárt karral, védtelenül eljött közénk karácsony éjjelén, hogy átölelje nem csak a családját, hanem a borgőzös pásztorokat, de a napkeleti bölcseket is. És biztos, hogy ugyanolyan szeretettel ölelte volna át Heródest is, ha az gyilkos szándékkal nem a katonáit küldte volna, hanem szeretettel maga ment volna a jászolhoz.

Ha elhatalmasodik a gonosz ott ahol élünk, akkor egy lehetőségünk van: szívünk minden melegével, erejével, a lehető legjobb szándékkal szeressünk, s tegyünk jót mindenkivel. Mert a sötétség, a rossz nem valami, hanem a fény, a szeretet hiánya. Ha fényt gyújtunk, még ha parányi kis lángocska is, az már oszlatja a sötétet. A másik szabad akaratát jóságom nem tudja felülírni, de a fényben neki is könnyebb lesz megtalálni a helyes döntést, az utat, mely őt is az életre vezeti. Hiszem, hogy az Isten teremtette ember jó, és szeretne mindenki nagyra nőni, virágot hozni, igaz gyümölcsöt teremni, jóságos fényemnél talán talán meglát engem is, bennem a testvért, és nem ront nekem.
(Csaba t.)



LinkLink
 
 
0 komment , kategória:  Bőjte Csaba írásai  
Bőjte Csaba írásai
  2009-06-04 21:58:58, csütörtök
 
  "Jöjjetek én hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltetek, és én megnyugtatlak titeket" (Mt. 11,28.)

A Napkeleti Bölcsek nem találják a Jézushoz vezető utat. Bekopognak Heródes palotájába, és Heródes hívatja a főpapjait, akik útba is igazítják őket: Betlehem belőled származik a megváltó - mondják. Heródes udvari papjai tanácsára, vezetésével a Napkeleti Bölcsek célba érnek, átölelik a világ Urát. Döbbenetes, Heródes és főpapjai tudják az igét, az utat, az életet és még sincs nevük az élet könyvébe beírva.

A kereszténység lényege, nem az, hogy tudom: van Isten. Nem a tudás üdvözít bennünket. Heródes tudta, épp ezért leöleti a kisdedeket, a tudás neki bűnforrása lesz. A kereszténység lényege az élő Istennel való személyes találkozás. Kitárom a szívemet, majd felkelek és elindulok. Merre? Akarni kell, kérni, és az, ki a lábamat teremtette belép az életembe, az, ki kezeimet megálmodta, letörli a verejtéket, és gyöngéden átölel, és az ki nyelvemet adta, nevemen szólít szeretettel, becézni kezd engem, a tékozló fiút.

Gyertek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok. Nem azt mondja Jézus, hogy higgyetek bennem, hanem azt mondja, hogy gyertek hozzám. Ez a Szentírás rész mindannyiunknak szól.

A Karácsony mindannyiunk számára ünnep lehet. Nem egy múltbeli eseményt ünneplünk, hanem az örök életet, az örök Istennel való találkozást. Mindnyájan lehetünk pásztorok, napkeleti bölcsek, és a te otthonod, Betlehemi barlang lesz, benne az Élettel, ha kitárod szívedet Krisztus felé.

Ugyanez igaz az emberszeretetre is. A tudás önmagában nem üdvözít. Nem elég csak tudni, hogy van családunk, hazánk. Cselekvő szeretettel akarnunk kell a holnapot, áldozatot kell vállalnunk, útra kell kelnünk, fáradságot, nehézséget vállalva, a magunk csokrát el kell vinnünk szeretteinknek.
(Bőjte Csaba 2006.12.12)




Link
 
 
0 komment , kategória:  Bőjte Csaba írásai  
Bőjte Csaba írása
  2009-05-25 21:37:21, hétfő
 
  A mi erőnk

2006-12-18

Sokszor megtapasztaltam, hogy mindaz, amit csinálok, nem az enyém, hanem az élő Istené. A gyermekekért, kiket nevelek, Jézus Krisztus meghalt a keresztfán. Én legföljebb megpróbálok kenyeret adni nekik, gondozni őket. Isten ezért a világért, a mi népünkért, nemzetünkért meghalt. Életednek óriási ára volt. Isten jobban akarja azt, hogy mi külön és együtt is fejlődjünk, szépek, nagyszerűek legyünk, mind amennyire mi bármikor is akarhatnánk. Isten számára mi fontosabbak vagyunk.
A keresztény ember ereje ebből a világot kibontakoztató, világot továbbfejlesztő Isteni erőből fakad. Az Úr az életadó víz, a forrás, mi magunk vagyunk, mert az élet, az életet adó víz mind-mind általunk fakad. Jézus olyan szépen mondja, én vagyok a szőlőtő, és ti vagytok a szőlővesszők. Igazából az a göcsörtös, ráncos tőke, ami életet ad. És mi, a vesszők, gyümölcsöt termünk, ízletes fürtöket hordunk. Annyira tudom csodálni Istennek az alázatát, ahogy átengedi a gyümölcstermés dicsőségét nekünk. Szelíden, alázatosan hordoz bennünket, a szőlőtő termésének az öröme, büszkesége a miénk lehet, az élet dicsősége az övé. Élet van bennünk, míg alázattal, szeretettel együtt a tőkén vagyunk.

Nagyon fontos, hogy meglegyen bennünk az élő hit. Higgyük azt, hogy a népünket, nemzetünket nem mi akarjuk felemelni, nem mi teremtettük, nem mi haltunk meg érte a kereszten, hanem az élő Isten, és ez reményt, biztonságot ad. Ő nem személyválogató, mindannyian számára kedvesek vagyunk, jászlához meghívja az egyszerű pásztort, de a gazdag napkeleti bölcset is.
Istennek az a célja, hogy mint, minden nép, úgy a mi népünk is erős, egészséges és egységes legyen.
Szerző: Cs.t. Forrás: Reménnyel jövőt mindenkinek!






Link
 
 
0 komment , kategória:  Bőjte Csaba írásai  
Az Úr kiválasztott....
  2009-05-05 22:52:21, kedd
 
  "Az Úr kiválasztott más hetvenkettöt, és elküldte őket kettesével maga elött minden városba és helységbe.."Lk 10,1

Isten kegyelméből kipróbálhattam kb. 30 fiatallal megélni a fenti evangéliumi sorokat. Jézus Krisztus nevében elindultunk egyszerűen, szegényen, az Isteni gondviselésben bízva és így Vármező, Remete, Köszvényes, Mikháza, Jobbágytelke Székelyhódos volt egy - egy napig az otthonunk. ((Szováta környéke)). Szívemben nagy hála van, amiért Istenem nevében bejárhattam ezeket a csodálatos szép tájakat, falvakat. Munkánkban egyedül a Jézusi tanítás vezetett. Betértünk a gazdagok, előkelők házába, de elmentünk a legszegényebbekhez is. Mindenhova Isten békéjét próbáltuk vinni. Nem vendégeskedni akartunk, hanem szolgálni. Meghallgattuk az emberek gondját-, baját örömét. Ahol engedték, próbáltunk segíteni, voltak közülünk, akik arattak, takartak, szőnyeget mostak, téglát vetettek, házat tapasztottak stb. Csodálatos volt az, hogy mindenki szeretettel fogadott, még a szektások is megvendégeltek. Vadidegen emberek házában szálltunk meg, és megtapasztalhattuk, hogy Jézus Krisztusban testvérek vagyunk. A mi Urunk nevében megnyílnak az emberek szívei, és nagyon sok - nagyon mélyről jövő gond, fájdalom vált láthatóvá. Mély családi tragédiákba, egyszerű emberek mindennapi hősies helytállásaiba, kimondhatatlan kemény, szívós munkában eltöltött évekbe tekinthettünk bele. Alázattal köszönöm azt a tiszta őszinteséget, mellyel fogadtak bennünket. Egész napos családlátogatás után este hétre meghívtuk a templomokba az új barátainkat. Annak ellenére, hogy "nagy dolog idő" volt, a plébánosok csodálkozására mindenütt a szentmisére szépen, sokan összegyűltek. A szentmise után a fiatalokkal, gyermekekkel eljátszottunk, így utunkat hangos gyermekkacagás kísérte. Szinte hihetetlen, de a hat faluban egyetlen személy sem volt elutasító, "idegen" számunkra. Sehol sem kellett a port lerázzuk a lábunkról.

Boldog emlékű Csiszer Elek atya, és a többi ferences emléke elevenen él az emberek szívében. Mikházán a polgármesterrel az élen az egész falu ott volt a szentmisén, és mint a régi szent gyökér fiatal hajtásait fogadtak, kérték, hogy költözzünk vissza minél hamarább. Egy bácsi kezemet szorongatva mondta, hogy a vak Simeon példájára azt kérte, hogy az Isten engedje meg, hogy megláthassa a ferences szerzetesek Mikházára való visszaköltözését. Szelíden azt is mondta, az ős öregember, hogy eléggé meg van fáradva, úgyhogy iparkodjunk a költözéssel, mert ö addig nem tud meghalni, míg az évtizedek óta tartó imádsága meghallgatásra nem talál. Egy húsz éves háromgyerekes anya arra kért, hogy kereszteljük meg őt is, a gyerekeit is. Nagyon jó volt látni szent elődeink munkájának a gyümölcseit.

Nagyon jó Jézus Krisztus nyomában lépni, Szent Ferenc atyánk példájára kolduló vándor barátnak lenni. Úgy gondolom, hogy ez az, amit szívesen csinálnák egy életen keresztül.
Szeretettel, Csaba t.
2004.09.28.



 
 
0 komment , kategória:  Bőjte Csaba írásai  
Bőjte Csaba írásai
  2009-05-02 20:48:05, szombat
 
  Úton hogy megszüljük a magunk szeretet himnuszát!
Bőjte Csaba 2007-05-20

Sokszor kértek, hogy foglaljak állást a világunkban lévő rosszal, ellenségeskedéssel kapcsolatosan. Írtam egy pár gondolatot, szeretettel megosztom.

Kinek van igaza? Én nem szeretnék belevegyülni egyik oldalon sem az igazságért vívott küzdelembe, mert én azt látom, hogy Saullal, a rosszindulatú, gyilkos szándékú zsidóval Jézus párbeszédet kezd: "Saul, Saul miért üldözöl engem?". És a párbeszéd odáig fejlődik, hogy Saulból a népek apostola lesz, Szent Pál is megírja a csodaszép Szeretet himnuszát. Jézus nem elítéli, hanem felszabadítja a bűnben, a sötétben élő embert, szabaddá teszi a szeretetre, a bizalomra, a jóságra.

Ez az út az egyetlen járható út! Számomra az emberek nem statikus, ércbe öntött, merev entitások, hanem a fény felé hajló, igazságot kereső, dinamikusan fejlődő, maréknyi porból született Isten Gyermekei. Hiszem, hogy mindannyian vágyunk arra, hogy kibontakozzunk, virágot, gyümölcsöt hozzunk, hogy így életünknek értelme, nemes célja legyen. Az lenne a fontos, hogy a párbeszéd által segítsük egymást, hogy mindenki írja meg a maga Szeretet himnuszát.

Meg vagyok győződve, hogy Isten teremtette szép világunk elég nagy, van itt hely bőségesen mindannyiunknak. Abban is biztos vagyok, hogy jóságos mennyei Atyánk jól feltarisznyázta a világunkat, van elég vasérc, réz, szén, kőolaj, jutna mindannyiunknak, ha bölcsen és testvéri szeretettel használnánk fel azt. Világunkat, mint egy óriási puzzlet képzelem el, megvan itt minden, csak a gonosz egy kissé összezavarta a darabokat, de nekünk nyugodt, békés munkával, szépen sikerülhet, sikerülnie kell mindent helyrerakni. És ez szép dolog, férfihoz méltó élet, számomra szebb, mint egy tökéletes kész világot szájtátva szemlélni.

Jézus Krisztus azt mondta: "Atyám mindmáig munkálkodik, és én is munkálkodom." Igazából az én reményem ez a mindmáig munkálkodó Isten, mert azt el tudom hinni, hogy az én, a te munkád értelmetlen, céltalan üres lötyögés, de azt, hogy a teremtő Isten mindig a szeg mellé ütne, azt nem. És mi mindannyian ennek a teremtő Istennek a kisebb - nagyobb munkatársai vagyunk. Hiszem, hogy minden nyafogás, siránkozás ellenére a világunk előre halad, és kibontakozik. Természetes, hogy kinövünk egy-egy cipőt, ruhadarabot, társadalmi szokások, valós, vagy vélt értékes beidegződések dőlnek körülöttünk halomba. Az emberiség nagy fájáról népek, nemzetek törnek le, és semmisülnek meg, ha nem tudnak rugalmasan megújulni, előre nézni, de ez nem a világ vége. Hiszek a kibontakozó győzelmes életben, mely tudatosan a fény felé tör, a fény felé, melynek a neve: őszinteség, igazság, szolidaritás, élet, szeretet, Isten.

Nem hátrafelé kell nézni. Valóban értékes, megszokott, hozzánk nőtt ruhadarabokat kell az emberiség levessen. Jézust megfeszítették, mert mint ideje múlt ruhából kilépett az Ószövetség megannyi évszázadokon keresztül csiszolódott hagyományából, szokásából. Számára egyetlen érték amelyhez föltétlenül ragaszkodott, a szeretet parancsában megfogalmazott Isten és ember szeretet. Szereti a mennyei Atyát, bízik benne, a kereszten is kezébe ajánlja a lelkét, és hisz az Isten által teremtett emberben, annak jóságában, ezért kér nagypénteken számunkra bocsánatot: "Bocsásd meg nekik atyám, mert nem tudják, hogy mit cselekszenek." Úgy gondolom, hogy nekünk is, csak a Krisztus által elfogadott és az Újszövetséget jelentő szeretet parancshoz kell feltétlenül ragaszkodnunk. Minden más elengedhető: a múlt sérelmei, országok határai, kiürülő intézmények tekintélye, minden. De még a szertartások, szokások, hagyományok, megannyi beidegződés mind mind csak eszköz, mankó, mely által a szeretet útján tovább mehetünk. Az út a fontos, és nem a jármű.

Én nem ünneplem meg, de még gyásznapot sem tartok azon a napon, melyen apámat elhurcolták a kommunista verő legények, hogy börtönbe zárják, összetörjék, megöljék. Nem tartom meg ezt a napot, mert Krisztus azt kéri, hogy bocsássunk meg hetvenszer hétszer, és ez szabadságot jelent nekem. Szabad vagyok, mert nem kell magammal hurcolnom ezt a szörnyűséget. Jézusnak egyetlen parancsa a szeretet parancs. Nekem lököttségnek tűnne, ha egy házaspár évente megtartaná azt a gyásznapot, mikor jól összevesztek. A lényeg az, hogy szeressék egymást, és a házasságkötés napját ünnepeljék meg, a gondokat, nehézségeket, maréknyi porságukból fakadó gyengeségeket alázattal bocsássák meg egymásnak. Nem lehet évről évre tragédiákat ünnepelni, unokákon számon kérni a nagyapák által elkövetett sérelmeket. Úgy gondolom, hogy a sok lamentáció, siránkozás, ellenségeskedés helyett előre kellene néznünk. A múltat, és annak minden akarva vagy akaratlanul okozott sebét, fájdalmát, kellene hagyjuk, hogy az idő begyógyítsa, s nekünk az előttünk álló feladatokra kellene koncentráljunk.
A kiengesztelődések új ünnepeit kellene alázattal megszervezni.

Előre kell nézni, tovább kell mennünk egyénileg is, de közösségileg is. Az emberiség nem érte el a lelki, szellemi, anyagi fejlődésének a csúcsát, nem értük el a plafont. Hiszem, hogy van tovább, az emberiség létével irt szeretet himnuszt még nem fejeztük be, az csak Isten országának beteljesedésével ér véget. Hihetetlen távlatok vannak előttünk, az ember szinte beleszédül ha előre néz, de félnünk nem kell, mert magunk előtt láthatjuk gondviselő Istenünk karjait. A félelem megbénít, a remény, a gondviselő jóságban vetett hit szárnyakat ad.

Jézus Krisztus nem pánikol sem nagypénteken, sem húsvét vasárnapján. Békés nyugalommal megy a szeretet útján, mert hisz a szeretet végső győzelmében. Nincs más út, csak a párbeszéd és a szeretet útja, melyen ha következetesen haladunk, akkor hiszem, hogy életünk a szeretet himnuszának megírásába torkollik.

Kisebb testvéri alázattal, Csaba t.



 
 
0 komment , kategória:  Bőjte Csaba írásai  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 11 
2017.05 2017. Június 2017.07
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 987 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 6
  • e Hét: 1404
  • e Hónap: 6298
  • e Év: 35324
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.