Regisztráció  Belépés
dorotea55.blog.xfree.hu
"Széttéphetetlen kötelék a szeretet, mi köztünk él. Életünk szépség és küzdés, összeköt bennünket a hűség." Gy Marcsi
1954.01.30
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/8 oldal   Bejegyzések száma: 70 
Tudod Anya...
  2018-03-11 08:15:13, vasárnap
 
  Tudod Anya...

Tudod, anya, gyakran gondolok Rád,,
peregnek a napok, és nekem nem változtál,
már nem öregszel, már nem vagy beteg,
úgy látlak, ahogy elvesztettelek.

Szelíd mosollyal az arcodon,
szemedben megnyugvás, elmúlt a fájdalom,
kezed kezedbe kulcsolva,
s már nem válaszolsz a kérdő szóra.

Tudod, anya, annyira jó volt gyereknek lenni,
nem is akarnék már többet felnőni,
Te sem öregednél meg soha,
mindig velem lennél, mint akkor, valaha.

Tudod, anya, én is anya vagyok,
peregnek nekem is a napok,
én még öregszem, és beteg is lehetek,
remélem, úgy megyek el, hogy szép emlék leszek.
Pécsi Ágnes 2015.




Link





Megtanultam mosolyogni...akkor is,ha belül szétfeszít a fájdalom.
Megtanultam az álmaimért harcolni, küzdve átmenni az akadályokon.
Megtanultam úgy továbbmenni, hogy terhek ezrei vannak a vállamon.
Megtanultam élni... s minden egyes nap csak azt remélni, hogy egyszer majd boldog leszek s az öröm könnye fog arcomon lefolyni!
Megtanultam látni a szívemmel...s nem csak egyszerűen nézni.
... Hallani a nem kimondott szót....megtanultam várni bízni, remélni...érintéseket érteni.
Nem hátranézni, még ha meg is szakad a szívem.
Megtanultam ezredjére is felállni...
Megtanultam mosollyal az arcomon tölteni el minden egyes éjszakát és megtanultam hinni, még akkor is, ha tudom, hogy nem mindig teljesülhet be minden féltett álmom!
 
 
0 komment , kategória:  Emlékezem  
Nincs Cím
  2018-02-13 22:49:48, kedd
 
  2018. február 13. du.
Ma szomorúbb lett a föld, s fakóbb az ég színe...

Küzdelmes volt az út, mely most búcsú nélkül hirtelen véget ért, fáradt tested örökre pihenni tért.



Link



Elérkezett a búcsú perce. Távoli csillagként ragyogsz. Az élet neked oly kevés évet adott. Barát voltál, búcsúzom: Isten veled. Panni, álmod csendes legyen, szívemben örökké itt leszel velem.


Link


 
 
0 komment , kategória:  Emlékezem  
Első Tanítóm
  2018-02-01 13:49:58, csütörtök
 
 

Már egy éve...

Köszönöm, hogy éltél és minket szerettél. Nem haltál meg, csak álmodni mentél. Szívemben itt él emléked örökké.

.
.

Horváth M. Zsuzsanna
Első Tanítóm

Halványan dereng emlékemben arca,
első Tanítóm hangja, bátorító szava.
Betűvetéskor a kezemet fogta,
tanítóként mindig tudása javát adta.

Fülembe' cseng ma is,
szelíd, kedves hangja.

Léleksimogató, varázsos dallama,
szívemben őrzöm a gyermekkor képét,
a magyar nyelv szépségét, míves ékét.

Útravalóul tőle csak jót kaptam,
a tanultakat én is tovább adtam.

Lélekpillangó, meseszőtte álmok,
füzetlapok közt sárgult szóvirágok.
Jóságos szíve mindig szeretettel tele,
apró csínytevésünk mosollyal büntette.

Drága Ica néni, könnyekkel búcsúzom,
tanításod végig kísér az életutamon.
Hálás szívvel köszönöm a sorsnak,
a sok jót mit gyermekként tőled tanultam.
2017. január 30.


Link


 
 
0 komment , kategória:  Emlékezem  
Emlékezem....
  2017-11-06 08:07:23, hétfő
 
  Link






Link







Link





Barátomra emlékezem +2008
Sz. Tibor

"Persze esendő minden ember,
persze mindenki elbukik,
de esküszöm, hogy a fal fölött,
fenn, az én képmásom lakozik.
Már felragyog az én napom,
az útja nyugat és kelet.
alig várom, alig várom,
hogy szabad legyek."
(Bob Dylan)
" A szívemben és a csillagok közt örökké él."





Link


 
 
0 komment , kategória:  Emlékezem  
Emléked őrzöm...
  2017-11-01 07:24:37, szerda
 
  Link






"A temetőkertben csend honol, halovány gyertyaláng pislákol..."
.
Képek:
Szombathelyi Szent Márton úti temető.

Horváth M. Zsuzsanna
Emlékezés virágai

Kopott, mohás fejfák között,
süvít az őszi szél.
Emlékezés virágait
sziromlevélként hordja szét.
Csonkig égett gyertyatövek,
viaszkönnye hantra dermed.
Emlékkockák ködös fátyla,
léleksimogató hangfoszlánya.
Imára kulcsolt kezek...
hófehér sziromra könnycsepp pereg.
Lobbanjon mindenkiért egy
aprócska gyertyaláng...
élőkért és holtakért egyaránt.


Link




Link




Link




Link








Horváth M. Zsuzsanna
Emlékezem...

A temetőkertben csend honol,
halovány gyertyaláng pislákol.
Fényében könnyeimen át,
szeretteim képét látom, a
feleletük hideg hantoktól várom.
Lecseppenő viasz...
gyöngyszemkönnyük árja,
sírokon nyíló, emlékezés virága.
Fájdalom, szeretet, néma cseppje,
felhőkön túlról jövő üzenet,
régmúlt idők keresztje.
Emlékképük szívembe zárva,
lélekszeretetem könnyeim árja.
Csend honol, halványul a fény,
csillagon túli találkozást remél.

Link







Szememben könnycsepp, hiányuk fáj nagyon, de a szívemben örökké élni fognak, amíg dobog.


Link




"Ez a gyertya most értük égjen, Ők fent laknak már, a magas égben. Vigyáztok rám onnan fentről, s lelkemhez szóltok a végtelenből."

Link




Szememben könnycsepp, hiányuk fáj nagyon, de a szívemben örökké élni fognak, amíg dobog.

Horváth M. Zsuzsanna
Emlékezem

Drága öcsém, messze mentél,
hideg földben megpihentél.
Tested immár hantok alatt,
a szívem fáj majd megszakad.

Sírodra most rózsát teszek,
könnycsepp csillog, reá pereg.
Emlékezem... tőlem kapod,
szeretlek, míg szívem dobog.



Link







 
 
0 komment , kategória:  Emlékezem  
Halottak napján
  2017-10-31 21:12:06, kedd
 
  Kolev András
Halottak napján

Egykor bezárult ajtók nyílnak újra,
árnyak lopóznak nesztelen feléd,
választ remélve súgsz a résen túlra,
s ismétled egyre holtjaid nevét.

Márványba vésett számjegyek remegnek,
szirmok lehelnek gyertyaillatot.
A szél nyújt kendőt szürkülő szemednek,
s köréd gyűl csendben mind, ki itt hagyott...

A múlt borul rád, hallgatsz, mint az alkony,
s átlépsz a bánat-szülte álmokon.
Bolyongsz, hol béke szépül minden arcon,
s komor kövek közt áldott fény oson.


Link


 
 
0 komment , kategória:  Emlékezem  
Gondolatok
  2017-10-29 17:47:10, vasárnap
 
  Link




Ha veszítettél már el valakit, tudod, hogy a vesztés pillanatában szeretted a legjobban és a legigazabban. Amikor szembesültél azzal, hogy "nincs". Amikor a sors letépi rólunk azt, akit szeretünk, s ott maradunk kifosztva, egyedül - a hiányban döbbenünk rá, mennyire szerettük. Utólag. És jönnek az emlékek: a közönyös hétköznapok, a szürke reggelek, a fáradt fölkelések, a rosszkedvű morgások, veszekedések, összezördülések, a kellemetlen esték, amikor nem történt semmi, csak ültetek egymás mellett, üresen - a hiány fájdalmas érzésével visszanézve villámfényben látod meg a múltadat, s azt kiáltod:
- Milyen hülye voltam! Nem láttam, milyen kincset szórok szét minden percben és órában!... Bár akkor tudtam volna, amit most tudok: hogy ajándék volt vele az élet! Bár visszatérhetne, akár csak egyetlen percre is! Másképp szólnék hozzá? Másképp látnám, másképp ölelném... És elmondanám neki azt, hogy... Mit is?... Amit nem lehet elmondani.
Müller Péter


Link




Halottak napján

Ma halk sóhajú imák szállnak fel az égbe.
Ma fehér hópihét old a könnyek melegsége,
mert ma, fenn és lenn, minden nemes lélek
szabad utat tör a szív szeretetének.

Ma nincs határ mely a messzeséget zárja,
hiszen ma kinyitódik előttünk a szívek palotája,
hogy a réges-régen látottaknak egy percnyi ölelés
felmagasztalhassa az emlék erejét.

Kun Magdolna
 
 
0 komment , kategória:  Emlékezem  
Nincs Cím
  2017-10-29 15:42:30, vasárnap
 
  Link




Mulandó minden a világon,mint harmatcsepp a letört ágon, csak egy nem ,ami a sírig elvezet, a hű ,szelíd emlékezet!


Link






" Megtalálsz a falevélben, mikor lehull. Megtalálsz az esti harangszóban, mikor elenyészik. S mikor megemlékezel rólam, mindig arccal szemközt veled fogok állani." (Jókai Mór)





Link



Sz. Pál-Kutas Orsolya
Sírok között

Csak a csend ölel, és őszi szél susog,
versenyt ragyognak a gyertyák, csillagok.
Krizantémszirmok könnyű szellőszárnyon
rebbennek tova, mint egy könnyű álom.

A sírok között kóborolva érzem,
hogy újra s újra átölel lelketek,
magamnak még azt hazudom, hogy élek,
de úgy érzem, jobb itt most közöttetek.

Ti régen elmúlt, szeretett emberek,
kik lépteinket fentről kíséritek,
rátok egy-egy gyertyával emlékezek,

s csokrom helyezem egy-egy sírhalomra,
mely testet rejt, de jól tudom, lelketek
fent bolyongja az Isteni réteket.

Link




Apu (Anyu) meséld el nekem...

Apu meséld el nekem
Milyen az élet odafent?
Hallgattok e szép zenéket?
Ott is sír e vajon a lélek?

Testvéreid s nagymamám,
vártak e már odaát?
Odafent is van e álom?
Sírodon, látod e a sok virágot?

Apu meséld el nekem,
odafent milyen a csend?
Fájt e a lelked,
mikor tested örökre megpihent?

Apu meséld el nekem,
van e ott is szerelem?
Egymáshoz bújik e a lélek,
születnek e ott is nemzedékek?

Apu meséld el, milyen a halál?
Tényleg csillagként ragyogsz már reánk?
Ha lelked más testébe száll,
akkor is gondolsz e reánk?

Apu mesélj, van e élet a halál után?
Tényleg az angyalok vigyáznak e ránk?
Mesélj milyen az idő odafent?
Kell e kabát, mint idelent?

Apu meséld el nekem
Odafent van e szeretet?
Vannak e ott is gonosz lelkek?
Vagy ők tényleg a pokolba mennek?

Mondd, miyen a tél, az ősz a nyár?
Tavasszal ragyog e ott is a napsugár?
Mikor a lelked a mennybe szállt,
várt e ott rád a boldogság?

Apu meséld el nekem,
ül e könnycsepp neked is a lelkeden?
Mondd, hogy csak álmodom
Nevetünk mi még ezen a bús dalon

Apu mesélj kérlek,
odafent kell e majd félnem?
Vagy ott is vigyázol reánk,
ahogy azt tetted, egykor hajdanán?
Ismeretlen


Link


 
 
0 komment , kategória:  Emlékezem  
Gondolatok
  2017-10-29 13:10:36, vasárnap
 
  Link





Egy magyar idegsebész megrendítő vallomása:

“Sokszor láttam halott gyermekére ráboruló anyát, amint azt kiabálja, ordítja fájdalommal telve, hogy hol van Isten.

Ilyenkor nekünk, orvosoknak, nővéreknek egy feladatunk lehet: a szenvedőktől mély együttérzéssel át kell venni valami kis terhet ugyanúgy, ahogy egy szörnyű nehéz zsákból, ha súlyt veszünk ki, az könnyebb lesz.


Láttam egyszer egy őrjöngő anyát, akit senki nem tudott megnyugtatni. Hiába jöttünk gyógyszerrel, injekcióval, a fejlett orvostudomány eszközeivel. Semmire sem jutottunk.

Egy ott álló laikus egyszerűen átölelte, hagyta, hogy ránehezedjék. Kinyilvánította, hogy maximálisan osztozik fájdalmában. Levett a lelki súlyból. Hogyan lehet ebből a súlyból levenni, hogy minket ne nyomjon össze a sokszor átadott teher? Csak kegyelmi úton.

Ez az út pedig azt jelenti, hogy minden pillanatomban tudom, hogy a földi életem összes eseménye, benne a fogantatásom, a születésem, a házasságom, a gyermekeim születése, és a halálom a létemnek egy-egy pillanata, de nem a vége.

Ha ezt tudom, akkor ugyan félek a haláltól, mert ember vagyok, de Isten segítségével legyőzöm a félelmemet, és így már át tudok venni terheket mástól úgy, hogy az közben ne nyomjon agyon..."

Dr. Csókay András
 
 
0 komment , kategória:  Emlékezem  
Halottak napja
  2017-10-22 13:29:03, vasárnap
 
  Bajnai Tímea
Halottak napja

Hűvös őszi napon a temetőbe mentem,
de akit kerestem, már sehol se leltem.
Rátaláltam mégis, neve egy sírkőre vésve,
leültem hát csendben, a sír elé a földre.
Föld fölötte, föld alatta itt maradt a fájó gyász,
nem ölel már többé karja, koporsója néma ház.
Nem kelti fel őt már se szó, se könny, se vegyszer,
de mi nem feledjük el, hogy itt élt köztünk egyszer.
Mécsest gyújtok, s lángjában kirajzolom arcát,
újra itt van velem, látom mosolygását.
Egy falevelet helyez a szél elém a földre,
érzem, jelenlétét, így borul minden zöldbe.
Mintha arcom simogatná, oly különös érzés,
tudom, hogy jelen van, ez nem lehet kérdés.
Arca lassan halványul a lángoló fényben,
felállok a földről, s indulnék éppen.
Most már elkullogok csendben, szemeim könnyektől törlöm,
s szívemben az emlékeket örökké őrzöm.


Link




Szent Ágoston: Ne sírj azért, mert szeretsz

A halál nem jelent semmit.
Csupán átmentem a másik oldalra.
Az maradtam, aki vagyok
És te is önmagad vagy.
Akik egymásnak voltunk,
Azok vagyunk mindörökre.
Úgy szólíts, azon a néven,
Ahogy mindig hívtál.
Beszélj velem, ahogy mindig szoktál,
Ne keress új szavakat.
Ne fordulj felém ünnepélyes, szomorú arccal,
Folytasd kacagásod, nevessünk együtt
Mint mindig tettük.
Gondolj rám, kérj, mosolyogj rám, szólíts.
Hangozzék a nevem házunkban, ahogy mindig is
Hallható volt, ne árnyékolja be távolságtartó pátosz.
Az élet ma is olyan, mint volt, ma sem más.
A fonalat nem vágta el semmi,
Miért lennék a gondolataidon kívül...
Csak mert a szemed nem lát...
Nem vagyok messze, ne gondold.
Az út másik oldalán vagyok, lásd, jól van minden.
Meg fogod találni a lelkemet és benne
Egész letisztult szép gyöngéd szeretetemet.
Kérlek, légy szíves... ha lehet, töröld le könnyeidet,
És ne sírj azért, mert annyira szeretsz engem.





Link




Gondolatok Halottak napjára

...mindaz, ami elmúlt halhatatlan...


Járjuk a temetőt és megállunk egy-egy sír előtt, kezünkben virággal, gyertyát gyújtva, világosságot gyújtva. Jól tudjuk, akit keresünk, aki volt, az nincs itt. Mégis eljövünk ide, a temetőbe és megállunk egy-egy sírhant előtt.

Bizony a keresztény hívő ember is gyászol. Hozzánk tartozik a gyász, a könnyek, a szenvedések, a fájdalmak éppen úgy, mint az öröm ragyogása a mosolygó tekinteteken. Csak az nem érti a gyászt, aki még nem szeretett, akinek nem fáj a veszteség, elvesztése a annak, aki életének örömét és fényét adta. Csak az nem tud gyászolni, akinek nem hiányzik senki. Jézus is gyászolt, könnyekre fakadt Lázár sírja mellett, mert szerette barátját.

Emléked örökké él szívünkben - olvassuk sokhelyütt sírfeliratokon. Örökké? Amíg élnek az emlékezők! Csak addig és nem tovább. Az emlékezés kincs, mert a szeretet élteti, de egyszer ez is kihuny. Minden emlékezés arra int bennünket, hogy egyszer mi is emlékké válunk valakinek a szívében, aztán majd elfelejtenek. De Isten az, aki soha nem felejt. Benne nincs változás, még változásnak árnyéka sem. Hányszor jajdul fel szívünk: hol vannak azok, akiket oly nagyon szerettünk? A válaszunk: Istenben vannak. Nevük ott van az Élet könyvében kitörölhetetlenül. Hiába lenne minden emlékezés, ha nem ölelne át bennünket a remény, hogy ők, akik már elmentek, már mást látnak: örököt, az Istent.

A sír úgy érezzük, hogy kifosztotta és elrabolta tőlünk azt, aki oly kedves volt számomra. Ugyanígy állhatott ott Jézus sírjánál Mária Magdolna és a többi síró asszony is, elhagyottan és kifosztottan. De a sír nem tarthatta magában az Élet Fejedelmét, aki halálával győzte le a halált. Angyal hirdette az örömüzenetet: feltámadt, nincs itt.
 
 
0 komment , kategória:  Emlékezem  
     1/8 oldal   Bejegyzések száma: 70 
2018.03 2018. április 2018.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
30 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 18 db bejegyzés
e év: 386 db bejegyzés
Összes: 9506 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1050
  • e Hét: 12271
  • e Hónap: 45360
  • e Év: 243511
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.