Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 5 
Batsányi János: A rab és a madár.
  2016-06-22 05:02:22, szerda
 
  A rab és a madár.

BACSÁNYI JÁNOS-tól.

(Kufstein, 1795.)

Dulci laborum decipitur sono.
Horatius

Te czifra kis madár!
Miért hagyád el már
Elmét kecsegtető,
S a búban elmerült
Gyötrelmes árva szívet
Veszélyes aggódásiból
Édesdeden serkentgető
Érzékeny éneked?
Vagy is mivel köszönjem én neked,
Hogy bús magánosságomban meglátogatsz?
S hogy (a mit embertől szívem hiába vár!)
Vigasztalást és kedvet adsz?
Ékes szavú, szép tollú, drága kis madár!
Mivel köszönjem én meg ezt neked?

Fel-felrepülsz rostélyos ablakomra:
Bízvást előmbe állsz,
S úgy kandikálsz
Majd bévasalt szűk rejtekembe,
Majd elfogyó sovány
Ábrázatomra,
S vigasztalásidért
Hálát mosolygó bánatos szemembe.
De nem sokára
Tőlem megint elválsz!
S a búnak e felhőkig ért
Boldogtalan lakóhelyéről
Szárnyadra kelvén, újólag leszállsz
A vár fokára,
Vagy még tovább ama
Sebes folyónak zúgó partjain
Büszkén emelkedő bokros halomra;
S onnan, szokott örvendezésed
Kellős, verőfényes hegyéről,
Onnan tekintgetsz fél homályos ablakomra.

Ott hangzik újra kedves éneked
A fenyvesek tollas polgárinak
Bút, gondot elfelejtető,
S a várasokban fonnyadó kevély halandók
Szemetcsaló tündér hívságinál
Százszorta méltóbb, boldogabb, s szebb életéről!
Ott hangzik édes éneked
A halmok, erdők, völgyek, s tér mezők
Szárnyas lakossinak
Önként jövő, szünetlen változó,
Mindenkor új, mindonha víg,
S mindég örömmel teljes ünnepéről!
Ott hangzik, ott zeng éneked
Az e kerek föld birtokánál,
A széles e világ
Minden javánál
Kivánatosb, áldott szabadság
Meg nem becsülhető nagy érdeméről!

Boldog kis állat! ártatlan, szabad lakossa
Ezen magas hegyek homályinak!
Víg hirdetője,
Szíves magasztalója
Nagy alkotód jóságinak!
Te szép, te kedves kis madár!
Édes enyhítője,
Egyetlenegy vígasztalója
Elbágyadott lelkem fájdalminak!
Mivel, mivel köszönjem én neked
Elmémet ébresztő gyöngy éneked?

De ime ! már meg itt hagyott . . .
Meg visszatér
Az esti szellők gyenge szárnyain
Előbbi mulatóhelyére,
Túl a folyónak partjain
Ama bokros halomra; - s ott,
A nyári dísziből kivetkőző
Kis fának özvegy ágain,
Ott áldja, ott
Köszönti
A nyugalomra költöző
Aranyhajú szelid napot:
Ott önti
Gyönyörködésre kísztő mennyei
Kis torka fodros énekit,
S hangokra olvadott szebb érzeményei
Messzére hajtanak minden bút, bánatot.
Tornyunkra felható édes lehelletit
Enyhülve szíják bé sokat tűrt szíveink,
S dobogva hajlanak le víg dombjának a völgy
Árnyékos öbliből
Felénk koválygó lágy szellőihez;
És, felfohászkodván
Megilletődött lelkeink
A szenvedők el nem feledkező
Irgalmas atyja székihez,
Keblünkbe hullanak le könyeink.. .
Elhallgatott: s majd ágról ágra száll,
Majd újra nagy büszkén megáll:
És, mintha tudná,
Hogy szíveink érzésivei
Kényére játszik,
S hogy édesen mulattató
Szép énekéért
Méltán magasztaltathatik,
Fülelve néz mindenfelé, s kérdezni látszék :
Ha tetszik-e?
S kitől miként hallgattatik?

De néma csendesség uralkodik
Már mindenütt; s hallgat, figyelmez a vidék
Körül-belől.
Csak a feleslő visszahang fondorkodik,
Csak ő cseveg, s ingerii még
A messze kősziklák felől.
Bámulva bámul és álmélkodik
E táj kis Orpheussa szép szaván
Még a folyó is, csendesebben
Hajtván bolyongó habjait
A vár alatt,
S nem oly igen sietve,
Nem oly zajogva dúlván partjait,
S a kőfalat.

Zengj még tovább! zengj, ó kegyes
Kis énekes!
Enyhítsed árva szívemet,
Enyhítsed ah! s felejtesd el velem
Határt nem érhető keservemet.

És íme zeng! . . . De mely szokatlan,
Mely új erővel hangzik ezüst szava?
Mint éled ah! s mely ellenállhatatlan
Vígságnak indul minden a partok körűi!
Miként örül,
Miként süvít az ő
Hatalmas énekének
Hegy, völgy , mező !
Mely víg örömre gerjedének,
S miként felelgetnek mindenfelől neki
A szirtos oldalú hegyek
Látatlanul enyelgö gyermeki!
Téged, Szabadság ! tégedet énekel.
Nincs szíved, ember ! hogyha nem érdekel;
Ha fel nem indíthatnak édes
Hangjai zengedező szavának -
Megbájoló kedves szavának,
Mely által új
Életet ád az egész tanyának!
Áldás reád,
Ó édes
Kis énekes!
Áldás reád!!
Ne ártsanak néked soha
E vad vidéknek éhes ölyvei!
Ah! el ne érjenek téged soha
Kegyetlen üldöződ vérengző körmei!

Vasárnapi Ujság 1869.
 
 
0 komment , kategória:  Batsányi János  
Batsányi János: Esdeklő panasz
  2014-06-26 18:49:18, csütörtök
 
  Batsányi János:

Esdeklő panasz


Ne félj, ne félj, kedves lélek!
Ne távozzál előlem.
Mondtam, hogy már nem remélek...
Miért tartasz hát tőlem?

Mit kesergetsz haszontalan,
Mit únszolod könyveim?
Tudom úgyis, boldogtalan,
Hogy nem lehetsz az enyim!

Látom, mint küszködik szíved,
Mint ég titkos tüzében,
Szemlélvén, mint eped híved,
S mint vész kínos hevében!

Látom, nedvesült szemednek
Mint hullnak le gyöngyei,
Tudván, érted mint gerjednek
Lelkemnek gyötrelmei!

Ó! ha bánatimnak árja
Meghatotta szívedet,
S még egészlen ki nem zárja
Elméd régi hívedet:

Ó! ne siess, drága lélek,
Ne siess úgy előlem!
Tiéd vagyok én, míg élek...
Ne tartózkodjál tőlem!

(1791)
 
 
0 komment , kategória:  Batsányi János  
Batsányi János: Gyötrődés
  2011-07-31 06:41:04, vasárnap
 
  Batsányi János:

Gyötrődés


Ki nyög? melyik boldogtalan
        Kiált megint e bú helyén?
Ki háborít fel úntalan
        Magánosságom éjjelén?

Hallom, hallom keservedet,
        Te vagy, lelkemnek egy fele!
Érzem minden gyötrelmedet,
        Érzem; s szivem reped bele!

De ah! hozzád nem juthatok,
        Hiába nyújtom karjaim,
Ah! senkit meg nem hajthatok,
        Nem hallja senki jajjaim!

Felelnek ím! a kőfalak,
        S kérésimet kettőztetik:
Őrzőimtől, hogy - lássalak!
        Fájdalmim meg nem nyerhetik.

A kőfal szánja sorsodat,
        S kérésid azt megilletik:
Őrzőidtől, barátodat
        Hogy láthasd! meg nem nyerhetik...

Nagy ég! tekintsd nehéz baját,
        Küldj néki éltető reményt!
Avagy te nyisd meg ajtaját,
        S bocsásd el, ó halál, szegényt!

1795
 
 
0 komment , kategória:  Batsányi János  
Batsányi János: Klórishoz
  2011-06-16 20:02:56, csütörtök
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Batsányi János  
Batsányi János: Bíztatás
  2011-01-20 19:46:57, csütörtök
 
  Batsányi János:

Bíztatás


A Hazáért élni, szenvedni, s jót tenni,

Ügye mellett önként s bátran bajra menni,

Kárt, veszélyt, rabságot érte fel sem venni,

S minden áldozatra mindenha kész lenni -


Barátom! oly dolgok, mellyek az embernek

Dicsőség mezején oszlopot emelnek,

S mellyekért (bár, míg élsz, sokan nem kedvelnek)

A Jók sírodban is áldanak tisztelnek.


A magyar író
,,Mint égő fáklya, mely setétben lángol,
S magát megemésztve másoknak világol." -
Míg az értetlenek nagy-bátran itélik,
S a gyáva rablelkek gúnyolhatni vélik;
Míg a Bölcs örömmel szemléli, csudálja,
Mint oszlik az elmék éjjeli homályja:
Õ, (noha van máris, ki szívből dicséri,
S hogy jót akart és tett, nyilván megisméri),
Saját érdemében lelvén fő jutalmát,
Népe jobb részében veti bizodalmát;
S reményli, hogy Árpád igaz maradéki
Hív fáradozásit megköszönik néki.
 
 
0 komment , kategória:  Batsányi János  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 5 
2017.10 2017. November 2017.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 229 db bejegyzés
e év: 3086 db bejegyzés
Összes: 29515 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2637
  • e Hét: 31706
  • e Hónap: 148540
  • e Év: 1724365
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.