Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 21 
Fodor József: Mind tisztábban . . .
  2017-07-14 07:41:56, péntek
 
  Fodor József:

Mind tisztábban . . .


Mind tisztábban itt a lángban
Csengetem fényes vidáman
Lelkemet.
Megpróbált tűz szenvedésed,
Most hozod a békességet,
Szeretet.

Vágyak, dühök leomolnak,
Hiúságok nem rabolnak
Engemet.
Vinni jobbratört hevemmel,
Megnyugodva emelem fel
Szememet.

Mi van itt, már látva látom,
Megzavaró, sok vad álom
Odalett.
Ami van még: fagy jak, égjek
Csak tisztába jutni, lélek,
Teveled!

Vigilia 1940.
 
 
0 komment , kategória:  Fodor József  
Fodor József: Bocsássatok meg
  2017-06-18 06:49:16, vasárnap
 
  Fodor József:

Bocsássatok meg


Kitárom esett lelkemet,
Bűnöztem, a bűn eltemet.
Bocsássatok meg.

Emberek, szegények, kicsik,
Kiknek szerzettem sebeit,
Bocsássatok meg.

Kik robotoltok cudarul,
S kikre a rossz bér gúnyja hull
Bocsássatok meg.

Testvéreim, ti kedvesek,
Hogy mint ti, úgy nem szenvedek,
Bocsássatok meg.

Jobbért, mit kaptam, mindenért,
Mi érdemetlen ingyen ért,
Bocsássatok meg.

A rossz szavakért, tettekért
S jó elnemkövetettekért
Bocsássatok meg.

Hogy élek vígan és vagyok,
Míg más vergődve sanyarog
Bocsássatok meg.

Kik arca értem izzad itt
S velem a lágy munka lakik,
Bocsássatok meg.

Emberek, szerte földeken,
Kiket fog nagy veszedelem,
Bocsássatok meg.

Mind, akik bolygtok szerteszét,
S nem jobbíthattam életét,
Bocsássatok meg.

Kik nyüzsgtök minde tájakon,
S rejt barlang öle, víz, vadon,
Bocsássatok meg.

Ti rókák, medvék, szarvasok
És ti keserű farkasok,
Bocsássatok meg.

Madarak és kicsi halak,
Úszók, szárnyasok, bogarak,
Bocsássatok meg.

Erdők, felhők, föld közepett
Kik visztek sok kis életet,
Bocsássatok meg.

Kúszó, zörmölö, vak rajok,
Kiktől az édes föld zajog,
Bocsássatok meg.

A szívem megvert és esett,
Nézzetek hát el keveset,
Bocsássatok meg.

Itt élek, forgok és csalok,
És egyszer mint ti, meghalok,
Bocsássatok meg.

Vigilia 1943.
 
 
0 komment , kategória:  Fodor József  
Fodor József: Új utak
  2017-04-26 06:58:49, szerda
 
  Fodor József:

Új utak


Oh új utak, szabad határok,
S ha tetszik, vad víz, domb, vagy árok,
Hol lábam tovalép!
Új út szabadsága, enyém te,
Töltsd, hozd más, más csudád elémbe;
Ballagni, nézni szép.
Oh új s új zsákmánya a szemnek,
Tájak, amint víg-szállva tűnnek,
Tettel teljes napok!
Kéz, láb még friss készsége, ép szem,
Mindennel mindent és egészen!
Ér zeng, a szív lobog.
Oh tettek és szavak, s a térnek
Végtelenjei! Meddig érnek
Szárnyak, léptek s a vad
Képzelések, eszmék ragadnak:
Tájaknak, még nem volt szavaknak,
Hívó a tér, szabad!
Mint friss, ép árboccal, a Minden
Partján, indulni újra, menten,
Elem és vágy emel -
Míg lehető és lehetetlen
Fog még, percig, száz ismeretlen
Képzelt ízeivel!
 
 
0 komment , kategória:  Fodor József  
Fodor József: Viharelőtt
  2017-03-31 08:47:18, péntek
 
  Fodor József:

Viharelőtt


Micsoda mondhatatlan vajudás
Feszül a nem-látható-távolú térben,
Fel nem törhetőn, mint kit iszonyú kín
Elhamvasztó tébolya fojtogat,
S könnyítni terhein
Nem talál szavakat!

A fa reszketve csapkod, lefogott
Szájú kínzottnak karjaiként; az égnek
Mélye elfojtottan hörg és hevül,
S meggyötrött homlokáról cseppre csepp
Hull. Oh, átok rág a világon belül,
Szörnyű seb!

Ami iszony, ma mind benne sajog
A létben: s minden világ-ótai láz most
Megért s vemhét veti ! A végső idő
Készül. űvöltő port hasogat
A szél: s én kifehérült szájjal a halált lesem
A nyögő ég alatt.

Vigilia 1940.
 
 
0 komment , kategória:  Fodor József  
Fodor József: Óda a mindenekhez
  2017-03-30 06:35:26, csütörtök
 
  Fodor József:

Óda a mindenekhez


Egyetlen csodálatosságú, állj ma elém,
S ámultass ! túl a rejtő, szürkítő napokon,
Életnek örök, tiszta vonalai,
Teremtett és teremtődő, büszke világ!

Hegy, mely kiugrasz, völgy, ami andaIítón
Lejtesz, rengő fák, levelek és a föld
Édesillatú keble, puha avar,
S tovább, a gyér s nagyfüves, marhaiIIatú mezők.

Mezők, és arra túl, az ünnepi,
Döbbentő városok üteme, mély, szívremegtető
Harangok kongása, sűrített erők,
Emberlétek forró, drága közéle, dús áramok.

Városok, miknek ereje elfut a tengerekig,
Hol kontinenseket rengetve száll a hullám-elem,
Mint kikötött hajót ringat a víz: s fönt, mely befödi -
Rettenetes, egyforma, fényes, végtelen ég.

Ég, mi az emberi játékra ráterül,
Melyben születnek s elzajongnak a századok,
Mint istentisztelet rendje, s mely - mint templom ünnep után -
Ha elhal is az ember, ilyen lesz: hideg, nyugodt.

Végtelen, nevezhetetlen! és szemben vele: Te
Földi világ, erők múló formája: de nekünk
Minden: mert mi megjelenik, azt láthatja csupán,
Semmiben úszván, tárgyak bús deszkáit fogó szemünk.

Erők múló harca, tarka és édes világ,
Végtelen törekvés, hevek viszálya, rossz és a jó,
Öröm és bánat, földi törekvés, kicsi napok
Megszálltjai, s a Míndenbe néző, csöndes, nagy szellemek.

Te roppant játék, a mindennek vágya, kínja, öröme
A múló testben, kielégíthetetlen, forró-bolond-végtelen
Rohanás minden percben, s az új meg új,
Gazdagság villanása a létben, te, gyülölt és kívánt!

Egyetlen, nagy, és ámultató, büszke, örök,
Tettek önkívületét reszketve álmodó -
És fel-fel riadón nézve magad, furcsa-döbbenőn,
Eszméleted bús, nagy szemén: ki én vagyok!

Vigilia 1940.
 
 
0 komment , kategória:  Fodor József  
Fodor József: Esti dal
  2016-12-13 07:28:53, kedd
 
  Fodor József:

Esti dal


Feltündökölnek a hold hómezői,
Hömpölyg a keserű illatú éj.
Fellángolnak a távoli világok
S tűzben ég szívem, fényüktől kevély.

A világ-vizeknek közepét ússzuk,
Táncol orrával nagy hajónk, a Föld,
Körül száz csillag: száz társgálya hadja -
Állj a fedélre, szívem, s üdvözöld!

Isten hajóraja világ hullámán!
Oh, hol lengünk, melyik tejút alatt?! -
S a domború tengernek messze mélyén
Lobogva úszik trónhajónk: a Nap.
 
 
0 komment , kategória:  Fodor József  
Fodor József: Évek
  2016-09-29 03:15:34, csütörtök
 
  Fodor József:

Évek


Évek, mik még előttem lengetek,
Talányos, s tán még iszonyú napok,
S mi még csudább: hogy száz őrületek
Után még itt botorkálok, vagyok.

Mint kit elfelejtett a büntetés
Vad tábora, s míg hulltak társaim
A vak tizedelésben, mily kevés,
Ki megmaradt s alig még valakim.

Csak e hüvely, melyben a lélek ég,
S bámul, mint őrült a zárt ablakon,
Szellem-magányban, mely jó menedék,
S hogy száz rossz hangtól magason lakom.

Így nézem az éveket, bús-nehéz
Szemmel, s mind csöndesebben, ami jön;
Engem nem öl már gúny, vak-buta vész,
Kinek, hogy él még, vad, nagy kegy, öröm.

Nagy, nagy csuda! Mint irtott törzse rút
Hulltával az utolsó mohikán,
Párral, ki még ott-itt sebezve fut,
Sunyi szóktól verten, vagy jobb csatán -

De tudva, értve, józanulva már,
Tanulsággal, mi kincsnek megmaradt -
S mit már el nem vehet, próbálja bár
Irigy s orv düh, vakság, rosszakarat!
 
 
0 komment , kategória:  Fodor József  
Fodor József: Falevelek sirverse
  2015-10-22 07:27:45, csütörtök
 
  Fodor József: 

Falevelek sirverse


Már látom az első hullt levelek
Sárga, fonnyadt, vén arcát; a szelek,
E lomb-halott-hordók, kocsijukon
Viszik, viszik - s légies nyomukon
Száraz hang száll: Hová? ki látta még
A temetőt, melyben e furcsa nép
Fekszik - s fölötte írásnak jele
Szólna: ennyi s ennyi nyár levele
Nyugszik itt? Úgy vesztek semmibe, mint
A multak: - miknek urnája sem int
A földön, s velük a töméntelen
Érzésnek sem, mindenkori jelen
Kincsének, lényének -: pedig be szép
Volna egy ily temető! Szerteszét
Ezer nagy piramis: s ott, év szerint,
Sírvers alatt, közösen fekve, mint
Hős katonák, s testvérek serege:
A világ összes hervadt levele.
Mert miért nem tudjuk, hol vannak ők,
A tegnapi lombok? hisz az időt
Megőrizzük években: s mennyi rossz,
Amit hoz! s emlékben él sok gonosz
A földön s minden sírt kap, ami van -
Csak a sárga levél mul nyomtalan.
Ha volna ily temető! A világ
Végén talán, a tengernél; a fák
Holt gyermekinek e sírhelye: hol
Örök hullámmal a tenger dalol
S sírhatná: Hisz méltón csak a meleg
Természet sírathat természetet!
S én elmennék a világ végire
Meglátogatni - s hantjuk füvire
Lehajolva mondanám: Levelek,
Aludjatok jól. Úgy szerettelek.
Ti, fák szívvérének hajtásai,
Be jó volt zúgásotok hallani
És színeteket nézni, a világ
Tikkasztásában: s frisseteken át
A földhöz visszaálmodni magam -
Melynek nyugalma tőlünk odavan!
Aztán várnék, míg év rendjén pereg
Ujra a sárga lomb: és versemet
Letenném sírjukba: ott muljon el
Velük együtt. - A költő énekel,
A lomb virít és hűs árnyékot ád
S eltapossák, ha lehull. A világ
Ne bánja, ki voltam: feledjen el.
 
 
0 komment , kategória:  Fodor József  
Fodor József: Szavak
  2015-10-06 06:19:45, kedd
 
  Fodor József:

Szavak


Szavak, édes, mézes szavak
Függnek fáimon:
Leszedem őket,
Neked küldöm -
Szavak, kövér, érett szavak,
Szívem melegétől
Majdnem szutykosak,
Szívem sugár-barna hevétől
Hasadt bőrű aranyosak.

Leszedem őket, zöld levél között
Ne virítsanak
És a sárga kerti mohára,
Kék pázsitra ne hulljanak,
Ha nagy bottal jár a szél
S: üti őket és kacag.

A félbolond, esetlen, hosszú szél
Ne prédáljon rajtuk a kertben,
Mikor zűrzavart támaszt a
Vér- s borpecsétes abrosz-színű
Levelekben -
Felfújja őket s kidomborítja,
Mint a 
Hajnalszín hullámokat, e leveleket,
Kidugja fejét köztük
S almafőket ránk dobálva nevet, nevet!

Lelkem méhes kertjében
Van még: láng-szín cseresznye, meggy, -
Ezer izzó, izzó gondolat, -
Méla bú-árnyalat mogyorói
Nyugalom-körte, mit a darazsak
Akár ki is furhatnak húsáért -
De a legszebbek
S a kertnek
Sűrített-szó-szólói
A tömött, vörheny alma-szavak.

Nedvük mézesen ragad
Fájukhoz, hogy kezem rátapad!
Inyem vonaglik számban,
Ha kövér szemük rám kacag.
De leszedem s elküldöm: arcodba
Kosárból ragyogjanak,
A büszkék ragyogjanak -
S almánál szebb, finomabb, kerekebb
Húsú arcodtól a büszke-aranyosak
Irigyen meghasadjanak!
 
 
0 komment , kategória:  Fodor József  
Fodor József: Gúnyoros, gyönyörű
  2015-08-12 06:44:37, szerda
 
  Fodor József:

Gúnyoros, gyönyörű


Gúnyoros, gyönyörű, gyürt kicsi, unt szád 
Olyan, mint a túlápolt kertivirágok,
Kik félbetegen, telten csücsörödve, 
Unják már az ájult kert-boldogságot, 
A kényes palánta sorban, megrogyva, 
Mit akarjanak még, már nem is tudják, 
Ásítnak és biggyednek: semmi minden, 
Valami újat vágynak, őrült-furcsát.

Ahogy látom ily túlfinomult-untan,
Oly bóditó érzés csap rám a szádból, 
Beteg s túlfűlt érzés, ami már fél-
Mállásból érződik, túlápoltságból. 
Lehetetlen, hová fejlődött ajkad
A sok finom íz-, szépség-beoltásban, 
Annyifélekép görbül, hogy kockázat, 
Eltörés veszély ez anyagvilágban.

S lelked mily új dolgokra lehet éhes,
Hogy mutatja ájult, finom, unt ajkad,
Ki a fejlés egész lehető hosszát
Izlelésben, test-szívben megfutottad,
S most fojtva érzed mindenen túl nyílás
Foszló, édes, kínnal árnyult érzését,
S tárod a kis lehetőségű földre
Gyönyörű szád gúnyos, unt biggyedtségét.
 
 
0 komment , kategória:  Fodor József  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 21 
2017.06 2017. Július 2017.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 248 db bejegyzés
e év: 1914 db bejegyzés
Összes: 28347 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 5453
  • e Hét: 19935
  • e Hónap: 158667
  • e Év: 1011210
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.