Regisztráció  Belépés
rochlitzne.blog.xfree.hu
Szeressük egymást, gyerekek... Rochlitz Szilveszterné
1943.09.27
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 34 
Békés István
  2009-07-14 15:23:46, kedd
 
  Békés István: A világ anekdotakincse

Békés István a történetírás törpéjének nevezte egyik kötete előszavában az anekdotát. Ez a meghatározás jól illett előző kiadásunkban megjelent köteteink kishistóriáira (Új magyar anekdotakincs, Legújabb magyar anekdotakincs); de igaz volta még szembetűnőbb e legfrissebb kötetében. A szerző ért ahhoz, hogy elevenen jellemző, ízes, formás előadásban, kurtán összefogva és csattanókkal tetézve mondja el a világtörténet és a kultúrhistória ismert (és kevésbé ismert) személyeihez kötött apróbb eseményeket, sohasem tévesztve szem elől, hogy térben és időben hiteles - vagy legalábbis hitelesnek elfogadható - kulisszákat állítson az események köré. Így azután anekdotáit úgy adja elő, ahogy azok adott időben, adott személyekkel megtörténtek, illetve: megtörténhettek. S ennél többre egy anekdotakötet nem is vállalkozhat. Mint előző köteteiben, a szerző ezúttal is történelmi alakok, tudósok, írók, művészek csoportjait vonultatja fel,a következő fejezetekre tagolva: 1. Történelmi margináliák - 2. Jogar és pásztorbot - 3. Hadisten papucsban - 4. Pegazusháton - 5. Komédiás históriák - 6. Nagyzenekar - 7. Változatok több szólamra - 8. Műteremsarok - 9. Tudományosdi. A kötetet több száz, jórészt korabeli karikatúra illusztrálja, sok köztük klasszikus mestermű, író- és muzsikus-rajzolók alkotásai, önportréja (Caruso Saljapinról, Saljapin önmagáról, Mozart Márie Antoinette-ról és más különleges ábrázolások).
 
 
1 komment , kategória:  adomák, anekdoták  
Anekdota
  2009-06-28 20:03:50, vasárnap
 
 

AZ ÍRÓ HÁLÁJA

Swift - a Gulliver írója - egyszer súlyosan megbetegedett. Hetek múltán, amikor már túl volt az életveszélyen, ezt mondta az orvosának:

- Sohasem felejtem el önnek, hogy visszaadta az életemet! -

Az orvosnak felcsillant a szeme, s várta, hogy az író rögtön előhúzza a pénztárcáját és ajándékul néhány bankót nyújt át neki. Éppen ezért rögtön meg is jegyezte:

- De azt se feledje el, hogy hússzor látogattam meg önt!

- Hogyne - vágott vissza Swift - Mihelyt fölkelhetek, majd viszonzom a látogatásait.



 
 
0 komment , kategória:  adomák, anekdoták  
Karinthy Frigyes
  2009-06-28 19:55:49, vasárnap
 
 

EGY SZÓ

Karinthy Frigyes egy alkalommal így szólt az egyik írótársához:

- Van egy magyar szó, amelyiket minden alkalommal mindenki rosszul ejt ki.

- Ne mondd! - nézett rá a barátja - És melyik az a szó?

Mire Karinthy:

- Hogy melyik? Hát az hogy....... rosszul!



 
 
0 komment , kategória:  adomák, anekdoták  
Adoma
  2009-06-28 18:25:56, vasárnap
 
 

HOVÁ ? HOVÁ ?

Bókay professzor, a híres gyermekgyógyász olykor eléggé szórakozott volt. Történt egyszer, hogy előadást kellett tartania az egyik vidéki városban. Néhány órai utazás után az egyik állomáson leszállt a vonatról, mert sehogy sem jutott az eszébe, hogy hová is kell mennie. Táviratot küldött a feleségének, mert biztosra vette, hogy ő tudja az utazás végcélját.

Nem sokára megérkezett a válaszsürgöny:

"Nézd meg a jegyedet stop..!"



 
 
0 komment , kategória:  adomák, anekdoták  
Móra Ferenc
  2009-06-28 18:24:31, vasárnap
 
 

KOMOLY INDOK

Móra Ferenc gyakran sétálgatott a szegedi Tisza-parton. Egy alkalommal egy síró kisgyerekkel találkozott. Megsimogatta, és még egy tízfillérest is a kezébe nyomott.

- Aztán ne sírj - mondta neki - légy jó kisfiú.

- Az lehetetlen! - felelte a gyerek

Móra megütközve nézet rá.

- Miért? - kérdezte tőle

- Azért ....., mert én kislány vagyok!

 
 
0 komment , kategória:  adomák, anekdoták  
B. Shaw
  2009-06-28 18:22:59, vasárnap
 
  KÖNYÖRGÖK

A nagy angol író, Bernard Shaw utazásai során az egyik kis város határában az ég felé tekintő és könyörgő társasággal találkozott. Megkérdezte tőlük, hogy mit csinálnak.

- Esőért imádkozunk - felelte egyikük.

Shaw huncut tekintetén mosoly jelent meg:

- No, tibennetek sem lehet valami erős hit! - jegyezte meg - idejöttök esőért imádkozni, és egyikötök sem hozott esernyőt!



 
 
0 komment , kategória:  adomák, anekdoták  
Kolozsvári Grandpierre Emil
  2009-06-19 19:30:20, péntek
 
  Milyen böjt használ a féreg ellen

Egy időben a szatmári szép almafákat ellepte a kukac. Látnivaló volt, hogyha valami hathatós orvosságra nem találnak, odavész az egész termés. Tanácskozásra ültek hát össze a megyei urak, hogy megkeressék a módját, miként szüntessék meg ezt az istencsapását. Utóvégre azt rendelték el, hogy a megye lakossága böjtöljön.
Mire egy almakertész azt mondta:
-Sokkal vastagabb haszonnal járna, ha az emberek helyett a férgeket fognák böjtre.
 
 
0 komment , kategória:  adomák, anekdoták  
Tabi: Megmagyarázom
  2009-06-19 13:12:33, péntek
 
  TABI LÁSZLÓ

MEGMAGYARÁZOM!


Mit mondasz, Benőke? Hogy magyarázzam meg neked a rádiót, ha én értem? Hehehe... Izé... Nézd, Benőke, én megmagyarázom neked, de tudd meg, hogy a bácsi mindent ért, s ezért illetlenség azt mondani, hogy ,,ha értem". És vedd tudomásul, Benőke, hogy a bácsi örül, ha az olyan kis gyermekeknek, mint te vagy, Benőke, valamit megmagyarázhat. Csak szépen és illedelmesen kell kérni a bácsit, Benőke és nem szemtelenül és kihívó hangon, mint ahogyan te kérted, mert akkor a bácsi, mielőtt megmagyarázná neked a rádió működését, előbb illemre tanít. Nagyon szép és derék dolog, Benőke, hogy téged a rádió működése érdekel és nem csodálom, hogy nem érted, miért tud zenélni az a doboz itt az asztalon, de máskor így mondd: bácsi kéremszépen, tessék szíves lenni megmagyarázni nekem, hogyan működik a rádió, hiszen a bácsi mindenhez ért. Na látod, Benőke, így már egészen másképpen hangzott volna a te kérésed, és ha így mondtad volna, akkor a bácsinak nem kellett volna téged kioktatni, mielőtt megmagyarázza, hogy hogyan is működik a rádió.
Mert hidd el, kisfiam, hogy sokkal szebb, ha egy ilyen kisfiú - mint te vagy, Benőke - -mindenkivel szépen, udvariasan beszél, mert akkor csak barátokat szerez, s az udvarias kisfiúnak a bácsi is sokkal szívesebben magyarázza meg, hogy hogyan is működik a rádió, mert hidd el, kisfiam, nem olyan boszorkányos dolog az, megvan annak a maga magyarázata. Csak persze az kell hozzá, hogy a bácsinak kedve legyen megmagyarázni, de hát hogyan is lehetne kedve, amikor elszomorítod őt az udvariatlanságoddal. Majd ha felnősz, kisfiam, látni fogod, hogy illedelmes magaviselettel mindent el lehet érni — nemcsak az ilyen csekélységet, mint a rádió megmagyarázása -, az udvariatlansággal pedig semmit sem lehet elérni, ezt jegyezd jól meg magadnak, Benőke. Na, mármost, kisfiam, ami a rádiót illeti -
ne nézz rám, kisfiam, olyan tágrameredt szemmel, aki kíváncsi, az hamar megöregszik, látod, a bácsi sosem kíváncsi, te meg milyen kíváncsi vagy - , szóval ami a rádiót illeti, már régen tudnád, ha nem kellene folyton illemre nevelni. De hidd el, kisfiam, hogy bármennyire is érdekes a rádió működése — amit mindjárt megmagyarázok -, az illedelmes magaviselet is fontos és hiába tudsz te bármilyen sokat bármiről, rossz modorod miatt semmire sem fogod vinni. Hogy micsoda? Hogy beszéljek már a rádióról? Még sürgetni merészelsz? Mars innen, haszontalan kölyök.





 
 
0 komment , kategória:  adomák, anekdoták  
Tabi L.: Ne vakard!
  2009-06-19 12:37:33, péntek
 
  TABI LÁSZLÓ
NE VAKARD!
Agyon akartam ütni, de persze elkéstem. Mire a bokámra csaptam, már elrepült s csak egy piros pontot hagyott maga után, amely másodpercek alatt megdagadt. Nagyon viszketett, ezért bölcselkedni kezdtem és arra gondoltam: mindennek van jó oldala. A szúnyogcsípés kellemetlen, de viszont vakarni lehet, s eközben az ember nagyon kellemesen érzi magát. Halaszthatatlan írnivalómat félretéve, önfeledten vakaróztam, amikor arra jött ő s látván, hogy mit mívelek, okosan csóválta a fejét.

— Ne vakard... — mondta és jóságosan nézett a szemembe.

Nem tanács volt ez. Keményebben hangzott annál. De utasítás sem volt. Talán azt mondhatnám, hogy kinyilatkoztatás volt leginkább, a józan ész és a bölcs megfontolás intő szava, amely tiszteletet és alázatot keltett bennem. De azért persze csak vakaróztam tovább, tátott szájjal, ahogy szoktam.

— Ha vakarod — folytatta ő meleg szeretettel —, csak még jobban bedörzsölöd a citrinsavat, amely az égető érzést okozza. Tán legjobb lesz, ha egy kissé megnedvesíted a szúrás helyét s nem figyelsz oda, ily módon könnyen megszabadulhatsz a viszketés érzésétől. A tudomány mai állása szerint ez a legtöbb, amit tehetsz.
— De viszket — vetettem ellene, egyre csak vakarva a bokámat. Makacs léhaságom egészen kihozta a sodrából. Megragadta a karomat, amellyel vakaóztam, s amikor erre a másikkal folytattam, azt is lefogta. Egészen magánkívül volt, nyakán kidagadtak az erek és rám ordított:

— Ne vakard!

Így néztünk farkasszemet néhány másodpercig, miközben úgy viszketett a csípés helye, mint újkorában. Egy erélyes rántással kiszabadítottam karjaimat s most már két kézzel vakartam, hogy a lemaradást behozzam. Ő pedig látván, hogy erőszakkal nem érhet célt, újra a lelkemre kezdett beszélni.

— Ily apróságokban mutatkozik meg a nagy jellem — mondta a szamár abban a hitben, hogy erre azonnal nagyobb lesz a jellemem, mint a csípés előtt volt —, ne légy hát gyenge!

És egyre csak prédikált, mint aki azt tűzte ki életének céljául, hogy nekem viszkessen a bokám. Amikor már azt vázolta, hogy akaraterőm betegesen csökkent s vakarózásomban van valami hiszteroid jelleg, minek folytán jól tenném, ha egy időre zárt intézetbe vonulnék, elhatároztam, hogy agyonütöm. De persze megint elkéstem. Mert miközben a törvényes következményeket mérlegelve vakaróztam, őt is megcsípte egy szúnyog. A csuklóján. Leült mellém és vakarni kezdte. S így ültünk egymást mellett békességben, meghitt egyetértésben vakarózva az emberi kor végső határáig.










 
 
0 komment , kategória:  adomák, anekdoták  
A szórakozott ...
  2009-06-19 12:33:50, péntek
 
  NAGY LAJOS
A SZÓRAKOZOTT TUDÓS


A tudósokról állítják a viccek, hogy szórakozottak.

Ez legalábbis túlzás. Különösen túlzás a mai nehéz időkben, amikor mindnyájan szórakozottak vagyunk. Lám, még magam is az vagyok, hiszen éppen most csináltam egy hibát, ,,könnyű idők" helyett merő szórakozottságból ,,nehéz idők"-et írtam.

Az a tudós azonban, akinek esetét el akarom mondani, kivételesen csakugyan szórakozott volt.

Van ennek a tudósnak egy egyemeletes kis villaszerű háza. Fél évvel ezelőtt vette, amikor megnősült. A ház földszintjén van a laboratórium és a könyvtár, az emeleten a lakás. Itt ebben a villában él és dolgozik a tudós.

A napokban a tudósnak el kellett utaznia, hogy egy külföldi tudományos intézetben előadást tartson. Ahelyett, hogy megnézte volna a menetrendet, az asszisztensétől kérdezte meg, hogy mikor indul a vonat.

— Tizenegykor — felelte az asszisztens.




Mivel a kérdés és felelet percében déli tizenkettő múlt éppen, a tudós, anélkül, hogy gondolkozott volna, ösztönösen úgy vélte, hogy az este tizenegyet jelent. Annál is inkább, mert hiszen magánbeszélgetésben az esti tizenegyet is egyszerűen tizenegynek mondjuk és nem ,,huszonhárom órának".

A tudós este kényelmesen megvacsorázott, majd becsomagolt, fél tizenegykor telefonon rendelt egy autótaxit, elbúccsúzott a feleségétől, beült a taxiba, és kirobogott a délivasútra.

Mivelhogy a vonata már délelőtt tizenegykor elment, s a legközelebbi csak másnap válhatott esedékessé, a tudós beült egy másik taxiba, és visszarobogott a lakásához.

Amint kiszállt az autóból, miközben fizetett a sofőrnek, egy röpke tekintetet vetett a házára. És megdöbbent. Azaz megdöbbenve tapasztalta, hogy a ház első emeletének két ablaka világos.

— Hallatlan! — dohogott a tudós. — Alighogy kiteszem a lábam a házamból, máris betörők garázdálkodnak benne.

És a tudós elindult, hogy rendőrt keressen. Részint azért, hogy a betörő hurokra kerüljön, részint mert nem mert egyedül fölmenni a lakásba.

Megtalálta az őrszemes rendőrt, előadta neki szörnyű gyanúját. Együtt mentek az őrszobába a rendőrrel, ahol két másik rendőrt vettek magukhoz segítségül.

Elindultak négyesben a házhoz.

Fölkeltették a házmestert, s fenn az nyitotta ki a lakásajtót.

Szótlanul, nesz nélkül hatoltak az első szoba felé. Az egyik rendőr a revolverét maga elé tartva, óvatosan kinyitotta az ajtót. Mögötte a másik két rendőr, leghátul a tudós, lábujjhegyre állva és lélegzetüket visszafolytva vártak.

Az ajtó kitárult és — ott ült a szobában egy kényelmes karosszékben a tudós felesége s gondolataiba elmerülve terítőnek valót horgolt.

Semmi különös nem történt hát, csupán — azt felejtette el a tudós, hogy már fél éve megnősült.
 
 
0 komment , kategória:  adomák, anekdoták  
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 34 
2017.06 2017. Július 2017.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 6 db bejegyzés
Összes: 20829 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1478
  • e Hét: 8307
  • e Hónap: 27477
  • e Év: 181827
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.