Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/7 oldal   Bejegyzések száma: 66 
Gősi Vali: Anyám szava
  2017-05-07 09:32:47, vasárnap
 
  Gősi Vali:

Anyám szava


Én nem hallgattam hízelgő szavakra,
de anyám szava gyógyír volt nekem,
ha megrekedt a szomorúság bennem,
és tanyát vert a kétség lelkemen.

Csak duruzsolta hálatelt imáját,
de kisgyermekként nem értettem még,
hogy könnyein át mért könyörgött mindig
összekulcsolt kézzel másokért?

Ha együtt várnánk néha még az estét,
csak elfognám szelíd tekintetét,
és lehajolnék némán, szemlesütve,
hogy megcsókoljam szép, ráncos kezét.

Már fénykoszorút fon az éj fejére,
imádkozom, áldást mondok érte.
 
 
0 komment , kategória:  Gősi Vali  
Gősi Vali: Nem sejtettem
  2017-04-24 09:05:16, hétfő
 
  Gősi Vali:

Nem sejtettem

Anyám emlékére

Ültünk az estben, mély, sűrű csendben
búcsúzott éppen lopva a nyár.
Szelíden kutató szemmel nézett
hosszan az égre, s vissza rám anyám.

Két kezét szorosan az ölébe zárta,
és átmelegített a gondolat:
megpihent végre, végre, a drága!
Micsoda ritka, boldog pillanat!

De mintha valamit titkolt volna:
a fájdalom-gyötört ujjakat talán,
vagy a bánat-mély barázdákat

görcsös kézfején, homlokán...?
Még nem sejtettem: csillagfény járta
halálos táncát a szembogarán.
 
 
0 komment , kategória:  Gősi Vali  
Gősi Vali: Áradó
  2017-04-17 08:44:52, hétfő
 
  Gősi Vali:

Áradó

Vigasztaló nővéremnek

Egy érintés mi simogat
barkán ha pelyhek bomlanak
kő alól leskődő bogarak
rejtőző könny ha felszakad
félszeg mosolyon átszalad
egy emléket hozó pillanat
megérinti az arcodat
folyó-fodorhoz őz szalad
kenyér a terített asztalon
kalácsillat mi átoson
a fölfakadó bánaton
simuló ránc a homlokon
gyermek szemében képzelet
- csillag mi ott írt fényjelet -
csöppnyi dallamot énekelsz
egy rigó halkan trilláz veled
megcsodálod a zöld füvet
és elsimul a csend veled
ha szökik a fagy a hó alatt
éledő ágon rügy fakad
szó-virág bont új szirmokat
kikandikál a hóvirág
holtak emlékén ibolyák
tavasz
remény
feltámadás!
 
 
0 komment , kategória:  Gősi Vali  
Gősi Vali: Hóesésben
  2017-02-02 08:57:20, csütörtök
 
  Gősi Vali:

Hóesésben


mi mást tehetnék e fénytelen éjben
elfogadlak már végleg társamul
kapaszkodom beléd
megyünk a hóesésben
(egymást ölelni vétek is talán)
eltűnni tanulunk e néma ébrenlétben

helyetted simítja arcomat a szél
s az úton gúnyosan plántálja belénk
hogy lassú kísértés
ezüstös látomás minden újabb vágy
és élni akarás

te maradtál nekem (ha valóság e lét)
s talán csak képzelet a közös Csillagunk..
talán csak álom hogy átsüt még a fény
az erdők fáin de addig is
válladra dőlve álmodom
míg leereszkedünk lassan
a hófödte dombokon
 
 
0 komment , kategória:  Gősi Vali  
Gősi Vali: Emlékek nélkül félek
  2017-01-31 08:04:00, kedd
 
  Gősi Vali:

Emlékek nélkül félek


félek

hogy végül
magányos csend ölel
álmom sem kering már
emléked körül

félek

hogy végül
emlékek nélkül
dermedt magányra
ébred a kifosztott
lélek

mint hajótörött
kit tépett vitorlaroncs mögött
viharverten
partra vetett
a dühöngő tenger
s lázálmából
riadtan
arra
retten
a lusta parti hullámokon
hogy sorsát
- akaratlan -
örökre összefonta
a lakatlan
buja szigettel
bár csak a testét adja oda
jeges-kényszeredetten

félek

hogy végül
reszkető csend ül majd
velem az éjben
s emlékeimtől
megfosztva
üres lélekkel
élek

emlékek nélkül
félek
 
 
0 komment , kategória:  Gősi Vali  
Gősi Vali: Végső visszaröpülés
  2017-01-22 09:04:16, vasárnap
 
  Gősi Vali:

Végső visszaröpülés


néha elképzelem
milyen lesz akkor olyan magasra szállni
hogy meglátom magam az ég tükrében
talán úgy lesz mintha közben
mi sem történt volna mintha örökké tartana
a repülés vagy talán egészen mást jelent
a szó is; otthonra találni végül
és bátran kimondani
nincs semmi ok a rettegésre
sohasem vágytam még így a fényre
jó lenne megtudni végre
>Milyen lesz az a visszaröpülés<
 
 
0 komment , kategória:  Gősi Vali  
Gősi Vali: Tűzliliomok égtek
  2017-01-02 09:46:56, hétfő
 
  Gősi Vali:

Tűzliliomok égtek


Emlékszel?
Tűzliliomok égtek a kertben
kezedért nyúltam lassan
a beszédes csendben meglapult
egy maroknyi vallomás
félszeg gondolat
feleslegessé váltak
akkor a szavak csak egyetlen
halk mozdulat volt
ami fontos maradt a szótlan estből:
egymásba font kezünk kerekre forrt
majd lomhán elnyúlt árnyéka
ami sokáig mozdulatlanul
megbújt a hintaszék alatt
aztán jött az a különös pillanat
a holdfényben megláttam újra
lángoló arcodat
szemed tükrén a fény cikázva
hirtelen átszaladt
tűzliliomok égtek a kertben
a csillagok alatt.

(WORDSWORTH, William (1770-1850)
TÁNCOLÓ TŰZLILIOMOK c. versére
 
 
0 komment , kategória:  Gősi Vali  
Gősi Vali: Csak a hiányt
  2016-12-31 09:10:06, szombat
 
  Gősi Vali:

Csak a hiányt


"Csak én birok versemnek hőse lenni,
első s utolsó mindenik dalomban:
a mindenséget vágyom versbe venni,
de még tovább magamnál nem jutottam.*"

Csak a hiányt tudom versembe ölelni,
magamba rejteni becéző szavakkal,
szívem szegletébe örökre bezárni,
- betöltetlen űrt - ringatni dalomban.

Fény elől bujdosok fagyos-hófehéren,
átlényegülve rideg, zord Időben
kínná kövesedett, jeges fájdalommá.

Végeláthatatlan lélek-útvesztőkben,
magzatként hordalak versemben, időtlen',
fájdalomköveken sírlak verssorokká.
 
 
0 komment , kategória:  Gősi Vali  
Gősi Vali: Elhagyottan
  2016-12-30 09:10:28, péntek
 
  Gősi Vali:

Elhagyottan

Gyakran álmodtam szépeket,
de ködben elúszó fényre-ébredések
fakasztottak mindig újra keserű,
csalódottság-szürke könnyeket.
Kértem kegyelmet százezerszer
sírva, esdekelve, de vádló
miértjeimre nincs válasz
azóta sem.
Mégis, néha még
kapaszkodom semmibe hajló
álmaimba, és fojtott indulattal
kérdezem: miért hagyott
remények nélkül a hatalmasnak,
jóságosnak hitt Isten?
 
 
0 komment , kategória:  Gősi Vali  
Gősi Vali: Angyalszárnyakon
  2016-12-19 06:54:43, hétfő
 
  Gősi Vali:

Angyalszárnyakon


Volt idő, hogy nem múltak az évek,
ólomlábon járt a délelőtt,
csak a mama sürgött nagy-serényen
a vászonnal fedett asztal körött.

Az égre nyúló diófa tövében
a fehér abrosz lenge táncra kél,
visszatérő álomként, az éjben
kovászt érlel, és dagaszt, szegény.

Körbejárja angyalként az asztalt,
áthajol az alvó lombokon,
mazsolával hinti meg a rétest,

megcsókol, én visszacsókolom,
édes illat, könnyű szellő ébreszt,
és elsuhan ő angyalszárnyakon.
 
 
0 komment , kategória:  Gősi Vali  
     1/7 oldal   Bejegyzések száma: 66 
2017.04 2017. Május 2017.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 262 db bejegyzés
e év: 1392 db bejegyzés
Összes: 27828 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 6012
  • e Hét: 12394
  • e Hónap: 141000
  • e Év: 620467
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.