Regisztráció  Belépés
rochlitzne.blog.xfree.hu
Szeressük egymást, gyerekek... Rochlitz Szilveszterné
1943.09.27
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 21 
Benedek Elek:A bíró lánya
  2010-07-25 07:10:29, vasárnap
 
  Benedek Elek: A bíró leánya
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy király. Ez a király bolond jókedvében azt üzente egy falu bírájának, hogy ami malomkő van a faluban, egytől egyig nyúzassa meg, mert különben így meg úgy.
Hej, uram-teremtőm, megijedt a bíró, törte a fejét, hogy lehessen megnyúzni a malomkövet. Majd felvetette a gond, nem volt sem éjjele, sem nappala. Hogy ezt látta a bíró leánya, aki szép is volt, okos is volt, mondta neki:
- Ugyan bizony mit búsul ezen a kicsiségen, édesapám? Üzenje vissza a királynak, hogy megnyúzatja a malomköveket, ha őfelsége előbb vérét veszi a köveknek.
Nosza, ment a válasz a királynak, s bezzeg hogy tetszett az neki erősen.
"No de - gondolta magában - várj csak, bíró, küldök én neked most olyanparancsot, hogy azt ugyan végre nem hajtod."
Azt üzente másodszor a bírónak, hogy egy feneketlen korsót úgy foltozzon be, hogy nyoma se lássék a foltnak.
Bezzeg búsult a bíró, majd széthasadt a feje, de a leánya csak nevetett s mondta:
- Üzenje vissza édesapám a királynak, hogy szívesen megfoltoztatja a korsót, de elébb a király fordítsa ki a korsót, mert ez a rendje a foltozásnak. Az inget is visszájáról szokták foltozni.
 
 
0 komment , kategória:  Mese  
Zelk Toltán:Hová szaladsz,
  2010-05-22 17:29:33, szombat
 
  Zelk Zoltán - Hová szaladsz, vízipók?

- Hová szaladsz, vízipók?
- Keresem a békát!
- Mért nem húzol kiscipőt?
- Gyorsabb így mezétláb!
- Miért futsz ily sebesen?
- Én leszek a násznagy:
ma tartják a lagziját
a békakirálynak...
- Hol lesz a lakodalom?
- A királyi házban:
sásból, nádból épített
tavi palotában...
- Hát a menyasszony ki lesz
békakirály párja?
- Hetedhét mocsárnak a
legszebb békalánya...
 
 
0 komment , kategória:  Mese  
Zelk Zoltán: Este jó, este jó
  2010-05-22 17:27:56, szombat
 
  Zelk Zoltán - Este jó, este jó

Este jó, este jó,
este mégis jó.
Apa mosdik, anya főz,
együtt lenni jó.
Ég a tőz, a fazék
víznótát fütyül,
bogárkarika forog
a lámpa körül.
A táncuk karikás,
mint a koszorú,
meg is hal egy kis bogár;
mégse szomorú.
Lassu tánc, lassu tánc,
táncol a plafon,
el is érem már talán,
olyan alacsony.
De az ágy, meg a szék
messzire szalad,
mint a füst, elszállnak a
fekete falak.
Nem félek, de azért
sírni akarok,
szállok én is, mint a füst,
mert könnyő vagyok...
Ki emel, ki emel
ringat engemet?
Kinyitnám még a szemem,
de már nem lehet...
Elolvadt a világ,
de a közepén
anya ül és ott ülök
az ölében én.

 
 
0 komment , kategória:  Mese  
Zelk Zoltán: A három nyúl
  2010-05-22 17:24:11, szombat
 
 
Zelk Zoltán - A három nyúl

Egyszer régen, nagyon régen,
zúgó erdő közepében,
három nyulak összegyőltek,
selyemfőre települtek,
ottan se ültek sokáig,
talán csak egy fél óráig,
amikor felkerekedtek,
hogy már végre hazamennek,
egy szarka felettük szállott,
s fölkiáltott: "Mit csináltok?
Mit csináltok, három nyulak?
Úgy ültök ott, mint az urak..."
- Úgy, úgy bizony, mint az urak
felelték a három nyulak.
- Ezután már urak leszünk,
ebédre rókahúst eszünk!
Nem fogjuk az időt lopni,
most indulunk rókafogni!
Csacsi szarka, nem elhitte?
Röpült is már, a hírt vitte,
s buta róka is elhitte.
De hát hogyne hitte volna,
akármilyen ravasz róka,
mert a szarka így kiáltott:
"Egy jegenye fölött szállok,
mikor lenézek a földre,
három nyulak ülnek körbe.
Összebújva tanácskoznak...
Jaj, mekkora nyulak voltak!
Jaj, mekkora fejük, szájuk,
a medve egér hozzájuk!
Hát még miről beszélgettek?
Hogy eztán csak rókát esznek...
Ennek a fele se móka!
Szedte is lábát a róka.
Futott ki az erdőszélre,
csak mielőbb odaérne!
Hát amint ott futott, szaladt,
szemben vele farkas haladt:
- Szaladj te is, komám farkas,
jaj, mit láttam, ide hallgass!
Az erdő közepén jártam,
most is borsódzik a hátam,
sosem láttam ilyen szörnyet,
- ottan ültek három szörnyek!
Három nyúl volt, és akkora,
fél méter is volt egy foga!
Hát még miről beszélgettek?
Hogy eztán csak farkast esznek... No hiszen egyéb se kellett,
a farkas is futni kezdett,
a rókával versenyt futott,
majdnem az orrára bukott!
Addig futott, amíg szembe
nem jött vele egy nagy medve;
a medve így szólongatta:
"Hova szaladsz, farkas koma?"
- Medve komám, ne is kérdjed,
szaladj, ha kedves az élted!
Erdő közepében jártam,
jaj, mit láttam,
jaj, mit láttam!
Három nyulak ottan ültek
éppen ebédre készültek.
Akkora volt foguk, szájuk
kis egérke vagy hozzájuk!
Hát még miről beszélgettek
Hogy eztán csak medvét esznek!
Egyébre se volt már kedve
szaladni kezdett a medve.
Elöl róka, hátul medve,
közbül a farkas lihegve.
Így szaladtak erdőszélre,
szomszéd erdő közepébe.
Szaporán szedték a lábuk,
szellő se érjen utánuk...
Amíg futottak lihegve,
egy vadász jött velük szembe
Nézi is őket nevetve:
együtt szalad róka, medve...
"No hiszen csak ne nevessél,
vigyázz, nehogy bajba essél!
Szaladj inkább te is erre!" -
kiáltott rája a medve.
"Az erdőben három szörnyek,
puska sem öli meg őket.
Három nyulak, de akkorák,
nem láttál még ilyen csodát!"
Szedte lábát a vadász is;
eldobta a puskáját is.
Ijedtében megfogadta,
most az egyszer érjen haza,
csak ne falják föl a szörnyek,
sohase vadászik többet...
Ezalatt a nyusziházban,
főszálakból vetett ágyban
három nyuszi aludt szépen,
összebújva békességben...
 
 
0 komment , kategória:  Mese  
A két kicsi bocs meg a róka
  2010-04-24 16:14:12, szombat
 
  Kolozsvári Grandpierre Emil:
A két kicsi bocs meg a róka

Medve apó, medve anyó dolga után járt az erdőben. Volt nekik két kicsi bocsuk. Azok otthon heverésztek. Mikor ráuntak a heverészésre, elindultak sétálni. Ahogy sétáltak, egyszerre csak meglátták az országutat. Az országúton emberek jártak, szekerek döcögtek. A két kicsi bocs egy bokor hűséből nézelődött. Az országút göcsörtös volt. Egyik-másik szekér akkorát zökkent, hogy a kocsis majd ledőlt a bakról. A két kicsi bocsnak a könnye is kicsordult, olyan jól mulatott. Egyszer aztán keserves nyikorgást hallottak. Hát egy hosszú szekér közeledett az úton. Egy roskadásig megrakott, hosszú szekér. A két kicsi bocs csendben kuksolt a bokorban, s nézte, mi történik. Az történt, hogy az egyik kerék gödörbe szaladt, a szekér tetejéről pedig a földre gurult egy nagy, fehér malomkő. Gurult, gurult, aztán elterült az árokban. A két kicsi bocs odaszaladt. Látták, hogy nem malomkő az, hanem szép, zsíros sajt.

- No, ezt megesszük - mondták.

Azzal megfogták a sajtot kétfelől, s bevitték a sűrűbe, hogy megosztozzanak rajta. Csak hát egyik bocs sem bízott a másikban. Veszekedni kezdtek, a sajtot pedig ide-oda rángatták. S kiabáltak, ahogy a torkukon kifért.

A róka éppen arra kószált. Gondolta, megnézi, min torzsalkodik a két bocs. Mikor látta, hogy a sajton kaptak össze, ajánlkozott, hogy majd igazságot tesz közöttük, elosztja a sajtot.

- Elfogadunk bírónak, róka koma - mondta a két kicsi bocs.

- Akkor menjetek oda a bokor mögé - szólott rájuk a róka. - Fordítsatok hátat, s addig ide ne nézzetek, míg hármat nem vakkantok.

A két kicsi bocs engedelmesen elbújt egy bokor mögött. A róka megnyalta a szája szélét, s jóízűen hozzálátott a lakomához. Mikor a sajtot az utolsó harapásig felfalta, megint megnyalta a száját, s nesztelenül odábbállott.

A két kicsi bocs pedig várta, várta, hogy a róka hármat vakkantson. Telt az idő, múlt az idő, de nem vakkant ott senki. Erre kukucskálni kezdtek a bokor mögül. S nagyon elcsodálkoztak, mivel a rókának színét sem látták. Mikor pedig kiderült, hogy a rókával együtt a szép, kövér sajtnak is nyoma veszett, akkor a két kicsi bocs rettentően elszomorodott.

- Ha jó testvérek lettünk volna, sajtot is ehettünk volna - mondták. Azzal nagy búsan megindultak hazafelé.
 
 
0 komment , kategória:  Mese  
Az öcsém lakodalma
  2010-04-24 16:11:48, szombat
 
  Kolozsvári Grandpierre Emil:

Az öcsém lakodalma

Most elmondom, mennyit fáradoztam, mikor az öcsém megházasodott, mert annyit fáradoz-tam, hogy eddig elmondani sem mertem, nehogy még jobban megfáradjak.

Abban az időben, mikor az öcsém házasodott, az apánknak négy ökre volt, akkora sirített szarva volt mindegyiknek, hogy ha a kocsis nem vigyázott, lesodorták az égről a csillagokat a szarvukkal.

A házasság napján így szólt hozzám az édesapám:

- Menj el, fiam, a tekerőpataki malomba, őröltess egy kicsi búzát, hadd legyen kalács elegendő a lakodalomra, hogy ha vendégek jönnek, meg ne öljön a szégyen kalács nélkül.

Aztán édesapám vett egy tízköblös zsákot, s fölmentünk a padlásra, mert ott tartottuk a hombárokban a szemes gabonát. Vittünk magunkkal egy feneketlen vékát, azzal belemértük a tíz köböl búzát egy lyukas zsákba, a zsákot rávetettük egy kettétört rúdra, s úgy vittük le az udvarra. Ott aztán fölraktam a szekér utójára.

Akkor kivezettem az ökröket az istállóból. A hízbelit fogtam csából, a csábelit fogtam hízből. Hát pontosan találnak egymás mellé. Akarom bedugni a járompálcát a járomlyukba, hát nem fér. Ragadok egy kocsirudat, próbálom - belefér. A másik felébe villanyelet szúrok - belefér.

Azzal megindultam Tekerőpatak felé. Szembejön egy suszterember. Megkérdem, messzi van-e Tekerőpatak?

Azt feleli, nem eladó, neki is csak ez az egy pár bakancsa van.

No, ha nem eladó - gondolom -, akkor nem lehet már messzi Tekerőpatak. Hajtok tovább. Hajtok még tovább. Hát egyszer csak elérkezem Tekerőpatakra.

Ott beállítottam az ökröket a malom udvarába. Az ostoromat az ökrök elébe tűztem, hogy tovább ne menjenek. Megyek be a malomba, keresem a molnárt, nyoma sincs.

Nézek körül az udvarban, hát akkora legyek döngik körül az ökröket, mint egy-egy kutya. Kifogtam az ökröket a járomból, s hogy a legyek meg ne egyék, bevezettem mind a négyet a konyhába.

Elfogott az álmosság, megláttam a kenyeres szekrényt, kinyitottam, hátha lelek egy kis bort. De a háziasszony állott a szekrényben, a kezében söprűnyél.

Kérdem tőle, hol a molnár? Mondja, még nem jött meg az iskolából.

- Hát a malom hol van? - kérdem.

- Az oldalba ment, szegfűgombát szedni.

No, gondolom, mindjárt rendet teremtek én itt. Egyik kezembe egy csöbör vizet ragadtam, a másikba kelepelőt. Kimentem a hegyoldalba, ott aztán a vizet csobogtattam, a kelepelőt járattam. A malom azt hitte, én is malom vagyok. Jött felém a szatyor gombával, de mikor meglátta, hogy nem malom vagyok, hanem ember, úgy megijedt, menten hazafutott. Nem telt bele egy szempillantás sem, hát hallom, hogy zúg a malom, őrli a búzámat.

Ha így van, mondtam, én sem tátom a számat. Lefeküdtem egy száraz fa árnyékába, s jót aludtam. Mire felébredtem, a lisztet már felrakták a szekeremre. Megyek be a konyhába, hogy kihajtsam az ökröket. De a molnárné akkora tüzet gyújtott, hogy pecsenyévé sült a négy ökör. Úgy elkeseredtem, megettem mind a négyet. Mire megettem, az ostorom nyeléből akkora jegenye nőtt, a felhők hasát súrolta a csúcsa. A lombjában pedig megtelepedtek a harkályok meg a mókusok. Gondoltam, fogok néhány mókust, harkályt, hadd legyen a kalács mellé főzelék.

Még ki sem gondoltam, amit gondoltam, már fel is másztam a fára, a kebelemet megtöltöttem mókusfival meg harkályfival. Másztam is mindjárt lefelé, le is értem volna, ha a szél nem kezd fújni. De hogy fújni kezdett, a fa meg ingott jobbra-balra, lekiabáltam a molnárnak, dobjon föl kötelet, hadd kússzak le azon.

A molnár vett egy hosszú karót, a karóval felnyújtott egy zsák korpát. Mondta, sodorjak abból kötelet. Úgy is tettem. Mikor elkészült a kötél, egyik végét a fához kötöttem, a kötelet meg leeresztettem, hadd lám, éri-e a földet.

Nem érte. Kétrét hajtottam, hát leért a földre. Mindjárt ereszkedni kezdtem lefelé. De nem sokáig ereszkedtem, mert fele úton a mókusfiak elrágták a kötelet. Zuhantam lefelé, de időközben a kebelemben megtollasodtak a harkályfiak, és csipkedni kezdték a mókusfiakat. A mókusfiak visszacsipkedték a harkályfiakat. Amazok ijedtükben repdesni kezdtek a kebelemben, s úgy felfújták az ingemet, hogy a szél elkapott. Úgy repültem, mint a felhő. Talán máig repülnék, ha az ingem ki nem szalad a nadrágomból. Hogy kiszaladt, a harkályfiak elszállottak, én meg a mókusfiakkal együtt belehuppantam a Tekerőpatakba.

Ha már itt vagyok, alszom egyet, gondoltam. A patak egyik felét a testem alá gyűrtem, a másikat magamra húztam, azzal elaludtam. Egy darabig aludtam, aztán arra ébredtem, hogy álmot látok. Azt álmodtam, hogy az úton fehér ló jön. Felugrottam a hátára, s meg sem álltam, míg egy gyümölcsös elé nem értünk. Nézem, nézem, hát annyi ott a káposzta meg a paradicsom, hogy mást sem láttam, mint paszulyt és sárgaborsót. Beugrottam a kerítésen át, megráztam az első almafát, hát úgy hullott az uborka róla, mint tavasszal a sütőtök, ha szélcsend zúg.

A lovamat megetettem cseresznyével, hogy olyan zsíros lett a szája tőle, mintha málnát legelt volna.

Arra ment egy lány. Megkérdeztem:

- Van-e vizük?

- Van - mondta -, de ilyenkor nyáron mindig be van fagyva. Menjen a vadalmafa alá, ott megtalálja.

Mentem a vadalmafa alá, s meg is találtam a vizet a földieper alatt. Be volt fagyva csakugyan. Rávezettem a lovamat, hátha betöri a jeget. Nem törte be. Próbáltam a sarkammal. Nem tört be. Próbáltam kővel, még mindig nem tört be. Úgy megmérgesedtem, lekaptam a fejem, s úgy hozzávertem a jéghez, hogy nyomban betört.

Ittunk a vízből, a ló is, én is. Aztán megindultunk, vissza a Tekerőpatakhoz. Szembejön három diák. Köszönök nekik illendően. Azok csak néznek, néznek, aztán megkérdik:

- Mondja, atyafi, hol hagyta a fejét?

Kaparom a hátam, nézem a sarkam, kutatok a zsebeimben, hát sehol sincs a fejem. Elbúsultam szörnyen, hogy fej nélkül kell élnem, mindenki csúfjára. De aztán eszembe jutott, hogy a kútnál hagytam. Visszahajtottam a kúthoz.

Ezalatt a fejem megunta magában, sárból-agyagból kezet-lábat-törzset csinált magának, s éppen jókedvűen korcsolyázott a jégen. Eleget hívtam, hívogattam, nem jött. Megmérgesedtem, s azt mondtam magamban, ha te tudsz egyet, én tudok kettőt. Agyagból-sárból vizslát gyúrtam, utánauszítottam, nem telt bele egy sóhajtás, visszahozta a fejemet.

Megint felültem a fakóra, vágtattam a deresen, s úgy vitt a sárga, hogy majd leestem a pejről. Nemsokára hazaérkeztem a fehérrel, leszállottam a feketéről, s a szürkét bekötöttem az istállóba. Magam bementem a házba. Ott találtam az öcsémet, de már hat gyereke volt, úgy elkéstem.

- Hol a kalács? - kérdezte.

- Hát azt bizony elfelejtettem - feleltem neki. Mire megharagudott, s úgy fejbe vert, hogy most is élek, ha meg nem haltam.
 
 
0 komment , kategória:  Mese  
Igaz történet
  2010-04-24 16:08:24, szombat
 
  Egyszer egy süket, egy vak meg egy kopasz elment répát lopni. Ahogy húzkodták a répát, megszólalt a süket:

- Valami gyanúsat hallok.

- Én meg valami gyanúsat látok - mondta a vak.

Mire a kopasz nagyot kurjantott:

- Uccu bizony szaladjunk! Hadd lobogjon a hajunk!

Írta: Kolozsvári Grandpierre Emil
 
 
0 komment , kategória:  Mese  
Békanóta
  2009-11-20 14:50:54, péntek
 
  Fésüs Éva: Békanóta


Békakirály papucsának

elveszett a párja,

nézi erre, nézi arra,

seholse találja.



Kereste a

gyereke,

ebihalak

serege,

egy se lelte,

úgy elnyelte

fekete tó

feneke!



Szalajtották a kis gyíkot,

nézze meg az árkot,

keresték a náderdőben

szitakötő lányok.



Kereste a

gyereke,

ebihalak

serege,

egy se lelte,

úgy elnyelte

fekete tó

feneke!



Nem találják a papucsot

sehol a világon,

ezért ugrál békakirály

ma is mezítlábon!



Kereste a

gyereke,

ebihalak

serege,

egy se lelte,

úgy elnyelte

fekete tó

feneke!


Brekeke!..
 
 
0 komment , kategória:  Mese  
Zelk Zoltán: A három nyúl
  2009-11-20 14:48:30, péntek
 
  Zelk Zoltán: A három nyúl


Egyszer régen, nagyon régen, zúgó erdő közepében,
három nyulak összegyőltek, selyemfőre települtek,
ottan se ültek sokáig, talán csak egy fél óráig,
amikor felkerekedtek, hogy már végre hazamennek,
egy szarka felettük szállott, s fölkiáltott: "Mit csináltok?
Mit csináltok, három nyulak? Úgy ültök ott, mint az urak..."

- Úgy, úgy bizony, mint az urak felelték a három nyulak.
- Ezután már urak leszünk, ebédre rókahúst eszünk!
Nem fogjuk az időt lopni, most indulunk rókafogni!
Csacsi szarka, nem elhitte? Röpült is már, a hírt vitte,
s buta róka is elhitte.

De hát hogyne hitte volna, akármilyen ravasz róka,
mert a szarka így kiáltott: "Egy jegenye fölött szállok,
mikor lenézek a földre, három nyulak ülnek körbe.
Összebújva tanácskoznak... Jaj, mekkora nyulak voltak!
Jaj, mekkora fejük, szájuk, a medve egér hozzájuk!
Hát még miről beszélgettek? Hogy eztán csak rókát esznek...

Ennek a fele se móka! Szedte is lábát a róka.
Futott ki az erdőszélre, csak mielőbb odaérne!
Hát amint ott futott, szaladt, szemben vele farkas haladt:
- Szaladj te is, komám farkas, jaj, mit láttam, ide hallgass!

Az erdő közepén jártam, most is borsódzik a hátam,
sosem láttam ilyen szörnyet, - ottan ültek három szörnyek!
Három nyúl volt, és akkora, fél méter is volt egy foga!
Hát még miről beszélgettek? Hogy eztán csak farkast esznek...

No hiszen egyéb se kellett, a farkas is futni kezdett,
a rókával versenyt futott, majdnem az orrára bukott!
Addig futott, amíg szembe nem jött vele egy nagy medve;
a medve így szólongatta: "Hova szaladsz, farkas koma?"

- Medve komám, ne is kérdjed, szaladj, ha kedves az élted!
Erdő közepében jártam, jaj, mit láttam,
jaj, mit láttam! Három nyulak ottan ültek éppen ebédre készültek.
Akkora volt foguk, szájuk kis egérke vagy hozzájuk!
Hát még miről beszélgettek Hogy eztán csak medvét esznek!

Egyébre se volt már kedve szaladni kezdett a medve.
Elöl róka, hátul medve, közbül a farkas lihegve.
Így szaladtak erdőszélre, szomszéd erdő közepébe.
Szaporán szedték a lábuk, szellő se érjen utánuk...

Amíg futottak lihegve, egy vadász jött velük szembe
Nézi is őket nevetve: együtt szalad róka, medve...
"No hiszen csak ne nevessél, vigyázz, nehogy bajba essél!
Szaladj inkább te is erre!" - kiáltott rája a medve.

"Az erdőben három szörnyek, puska sem öli meg őket.
Három nyulak, de akkorák, nem láttál még ilyen csodát!"
Szedte lábát a vadász is; eldobta a puskáját is.
Ijedtében megfogadta, most az egyszer érjen haza,
csak ne falják föl a szörnyek, sohase vadászik többet...

Ezalatt a nyusziházban, főszálakból vetett ágyban
három nyuszi aludt szépen, összebújva békességben...

 
 
0 komment , kategória:  Mese  
Fazekas Anna: Őzanyó
  2009-11-20 14:45:11, péntek
 
 
Fazekas Anna: Őzanyó


Aprócska házban, völgy ölén,
öreg anyóka éldegél.
Nyuszik, gidák, dalos rigók,
jól ismerik a házikót.

És ismerik a fák, hegyek,
a Mátrán úszó fellegek,
a lepke, pinty, kakukkmadár,
az őzcsalád, mely arra jár.

Szelíd, kezes kis őzikék
keresik meg a nénikét,
kit, kedveskedve, réges-rég
csak Őzanyónak hív a nép.

Anyót az első napsugár
serény munkában látja már:
csuporra, tálra pettyeket,
virágos ágat festeget.

Ecsetje fürgén föl-le jár,
csapongva, mint a vadmadár.
Csak akkor nyugszik, nem siet,
ha ráborul a szürkület.

Az út felől, a kert alatt
vidám gyerekcsapat szalad,
és réten termett nagy nyaláb
kakukkfű, zsálya, szarkaláb.

Törökszegfű meg kankalin
virít a lányok karjain.
Anyóé mind e sok virág.
Topognak pettyes őzgidák,

ugrál a Bodri és ugat,
Cili cicus velük mulat,
zsivajjal hegy-völgy megtelik,
és játszadoznak estelig.

De télen - hogy miképp esett? -
hiába várt vendégeket.
Elmúlt egy hét a más után,
és nem zörgettek ajtaján.

Hó ült a bokron, bérceken,
a lágyan lejtő réteken,
bükk ágbogán, tölgyágakon,
csikart a fagy, mint vaskarom.

Nyulacska rítt a fák mögött,
a félsz szívébe költözött,
s a kék patakban gyors halak
cikáztak jégpáncél alatt.

Odvába bújt a rőt evet,
süvöltő széltől rettegett.
Avarsubában gyík aludt,
ordas kerülte a falut.

Elnémult minden kis rigó,
csak hullott, hullott, hullt a hó,
s a cserjésben az őzikék
kutatták őszi fű ízét.

Riadtan, félve, éhesen
barangolnak a réteken,
szelíd szemükben bús panasz:
"Miért vagy messze, szép tavasz?"

Erdőirtásból éjszaka
favágók érkeztek haza,
s beszóltak néne ablakán:
"Anyó, segíts nyuszin, gidán!"

Most tégy csodát, jó Őzanyó!
Kötésig ér, s még hull a hó.
Se fű, se ág, se lomb, se mag,
csak jég, csak hó, csak néma fagy

borít mezőket, réteket.
Kis őzikéid éhesek.
A tél kegyetlen, és ha győz,
éhen veszik a nyúl, az őz.

A csöndes éj lassan telik,
anyóka virraszt reggelig.
Szemernyit sem vár, nem pihen,
tanácsházára úgy megyen.

"Az őzikék... jó emberek!
elpusztulnak... segítsetek!
Az ember gyenge, ámde sok
csodát tehet, ha összefog."

Anyó szemében könny ragyog,
bólintnak a tanácstagok,
és másnap, újév reggelén,
a hegyre indul lány, legény.

Fejszét, szöget, szerszámokat
cipel buzgón a kis csapat,
s mire az ég bealkonyul,
nem éhezik se őz, se nyúl.
 
 
0 komment , kategória:  Mese  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 21 
2017.05 2017. Június 2017.07
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 6 db bejegyzés
Összes: 20829 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1048
  • e Hét: 6242
  • e Hónap: 37753
  • e Év: 152675
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.