Regisztráció  Belépés
vg999.blog.xfree.hu
Az ÉLET a lényeg! xxx xxx
1901.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/8 oldal   Bejegyzések száma: 77 
A bukaresti metró
  2018-01-14 18:58:17, vasárnap
 
  Bukarest és Románia építészeti öröksége a mai napig magán hordozza Nicolae Ceausescu diktátor keze nyomát. A Kondukátor útmutatásai és “tervei" alapján megvalósult épületek közül a havasalföldi metró megépítése a legbizarabb.




Nicolae és Elena Ceauşescu a metró átadásakor (Fotó:Agerpress.ro)

A bukaresti metró futurista lázálom

1893-ban vetette fel Constantine Sfinţescu mérnök a román Podmaniczkynek is nevezett Pache Protopopescu polgármesternek, hogy Budapesthez hasonlóan Bukarest is építsen egy földalatti vasutat. A románok által ,,kis Párizsnak" is nevezett főváros vezetője azonban ,,futurista lázálomnak" minősítette a műszaki ember ötletét, majd az evz.ro-nak nyilatkozó Victor Chiriac visszaemlékezései szerint, a polgármester a válaszához azt is hozzáfűzte, hogy ,,a jövőjüket alaposan kovácsoló magyarokkal ellentétben, nekünk erre sem pénzünk, sem pedig megfelelő technikánk sincsen". Pár évtizeddel később, 1934-ben Leonida Grozăveşti mérnök újra felvetette a román metró ötletét. A szakember több hatástanulmányt is elkészített az első szakasz kivitelezésének megvalósíthatóságáról, ám Románia II. világháborús részvételének anyagi áldozatai, majd az ezt követő gazdasági újjáépítésre szánt lei milliárdok miatt ebből a metróépítésből ismét nem lett semmi.




A Dambovitei folyót már az 1930-as években elkezdték szabályozni (Fotó:art-historia.blogspot.com)

Metrót a folyó alá, de nem keresztbe!

A metró tényleges megépítése lényegében Nicolae Ceausescunak köszönhető, aki a XI. Román Kommunista Párt kongresszusán jelentette be, hogy egy ,,egymilliós nagyvárosnak kötelező metrót építenie". 1975-ben az RKP Központi Bizottságának forgalmi vizsgálatai alapján meg is állapították, hogy Bukarestnek kapásból három metróvonalat kellene megépítenie: az észak-délit, a kelet-nyugatit, és az ezeket összekötő körgyűrűt. Ceausescu azonban elvetette a talajviszonyok és a közlekedési csomópontok alapján kialakított -szakemberek által javasolt- első bukaresti földalatti tervét, s egy piros ceruzával ő maga skiccelte fel kézzel az első vonal irányát, amely hosszban félig rálógott a Dâmboviţa folyóra! A Kondukátornak ez az "építészeti javaslata" lényegében azt jelentette, mintha Rákosi Mátyásék a Margit-és a Csepel szigetet a Duna alatt kötötték volna össze egy közlekedési alagúttal - kezdetleges technológiák felhasználásával-, hiszen a ,,Kárpátok géniusza" azt is kikötötte, hogy a metróvonal jelentős részét téglából kell megépíteni, takarékossági okok és a leendő megállók jobb páratartalma miatt! Az agyament ötlet ellen egyedül csak Virgil Ioanid építészprofesszor mert fellázadni, aki tettéért csak azért nem kapott börtönbüntetést, mert általában az ötleteit hasznosnak találta a kommunista vezető. A problémákat ráadásul az is tetézte, hogy pár évvel korábban a koszos Dâmboviţa folyót Ceausescu a föld alá, pontosabban a folyó medre alá vezettette, miközben az eredeti meder belvárosi szakaszát világoskék színű fürdőszobai csempékkel kicsempéztette. Az eredeti folyómederbe a cirkuláció elvén így csaknem 10 kilométer hosszban csapvizet forgattak körbe-és körbe, hogy a folyó a laikusok számára is folyamatos vízfelületnek tűnjön, illetve Bukarest elhanyagolt folyója ,,tisztábbnak" tűnjön, mint a Szajna, vagy a Duna! A metróvonal teljes hossza fölött így lényegében már két folyó hullámzott. (Napjainkban a csapvízzel működtetett Dâmboviţa is ugyanolyan koszos már, mint az alatta csatornában elvezetett eredeti szutykos folyó. A csempék is rég lehullottak már a rakpart falairól, amit azóta sem pótoltak.)




A Dâmboviţa folyó rézsűs megtámasztása (Fotó:art-historia.blogspot.com)

Gyantázott téglából épült a bukaresti metró

Az evz.ro-nak tavaly nyilatkozó Nicolae Constantinescu és Sergiu Plugovici mérnökök szerint gondot okozott az is, hogy Romániában 1978-ig nem oktatták az egyetemeken az alagútfúrás rejtelmeit, így ,,azt sem tudták Bukarestben, hogy mi fán terem az a szó, hogy metró." Tetézte a bajt, hogy Ceausescu csak többszöri kérés hatására engedte el külföldi tanulmányútra építészeit Németországba, az Egyesült Királyságba, Franciaországba és az Egyesült Államokba, miután rájött, hogy a fúráshoz a keleti blokkban ekkor még csak a szovjetek és a magyarok értettek-, akiket azonban nem szeretett volna megbízni ezzel a munkával. 1975-ben a Kondukátor így szinte az egész román ipart és munkaerőpiacot megmozgatta: több mint 7000 bányász és 40 állami vállalat részvételével kezdték el 20 méter mélységben a Timpuri Noi és a Semanatoarea (jelenleg Petrache Poenaru) akkor még végállomásoknak szánt 8,63 kilométer hosszú csatorna első szakaszának megépítését. Mivel a metró közvetlenül a Dâmboviţa műfolyó, és az alatta csatornában elvezetett eredeti folyó közelsége miatt állandóan beázott, így az állandó nyersanyaghiányban szenvedő román ipar kitalálta a ,,ma is titkosnak számító gyantával bevont téglát"- mely a visszaemlékező mérnökök szerint - jelentősen megszüntette a vízbetöréseket.

Szabotőrök a metróépítésen?

Az evz.ro információi szerint nemcsak ez a kényszerből szült találmány lett világhírű, hanem Victor Chiriac új zsaluzási ötlete is, melynek segítségével gyorsabban és hatékonyabban tudták kitermeli kézi erővel a munkások a földet, illetve relatíve gyorsabban tudták felépíteni is az állomásokat. (A román lap nem részletezte a technológiai újítás lényegét) "Az ötlet annyira újszerű volt, hogy amikor az épülő Gara de Nord állomásra elsétált Ceausescu, akkor azt hitte, hogy mérnökei és a munkásai Románia gazdaságát teljesen tönkre akarják tenni, annyi fémrudat használtak fel a megálló betonozásakor". A Kondukátor Victor Chiriacot szabotőrnek állította be, és már a börtönbüntetést is kilátásba helyezte, amikor Costin Georgian mérnök több napi próbálkozás után végre elmagyarázhatta kollégája találmányának lényegét. Victor Chiriac így megúszta Kárpátok géniuszának haragját. Érdekes, hogy Costin Georgiannak nemcsak az élete, hanem a halála is teljesen összefonódott a bukaresti metróval: 1992-ben munkakezdés előtt a Basarab állomáson a mérnök hirtelen összeesett és 67 évesen meghalt. (Ennek emlékére ez az állomás viseli azóta a mérnök nevét.) A gyors tempónak köszönhetően egyébként a bukaresti metró első vonalának ásásával évente csaknem 5 kilométert haladtak a románok, holott a homokos, kavicsos, löszös talaj igencsak megnehezítette a bányászok munkáját.




Elena Ceausescu szeretett virágai között (Fotó:Jurnalul.ro)

A Ceausescu házaspár szeszélyeit az is jól jellemezte, hogy a ,,román nép nem sportos életmódja" miatt, a kommunista vezér nem szerette volna megépíttetni a Piata Romana állomást, mert az -szerinte- túl közel lett volna a két szomszédos megállóhoz-, így kevesebb idő maradt volna a bukarestieknek a sétára. Az állomást csak a több mint 10 ezer tiltakozó levél hatása után kezdték el építeni, az eredeti ár többszöröséért. (Bukarestben az állomások közötti távolság 1620 méter, Moszkvában 1840, Londonban pedig 1320 méter.) Az megint más kérdés, hogy a diktátor felesége, Elena Ceausescu a metró egész vonalára nagy fényigényű egzotikus virágokat szeretett volna elültetni, s ki tudja, hogy ki, s miért világosította fel az asszonyt, hogy ezt a kívánságát most nem lehet teljesíteni. A bukaresti metró első szakaszát 31 évvel ezelőtt 1979. november 16-án adták át nagy ünnepség keretében a román fővárosnak, ahol is a diktátor csaknem mindegyik munkásnak gratulált a nagy eposzi munka elvégzéséért, csak pont azoknak nem akik ténylegesen építették az alagutat. A gratulációkat ugyanis a kirendelt diákságnak, a fővárosi pékeknek és a szövőasszonyoknak kellett fogadnia. Napjainkban már 4 vonalon több mint 71 kilométeren át 750 ezer utast szállít naponta a bukaresti Metrorex vállalat ASTRA és Bombardier vonataival.

Jamrik Levente - http://falanszter.blog.hu




Bukarest jelenlegi metrói: a sárga színnel jelölt vonal a Timpuri Noi és a Petrache Poenaru állomások közötti szakasza épült a Dâmboviţa folyó alá.
 
 
0 komment , kategória:  Történelem  
1216. július 16-án halt meg III. Ince pápa
  2017-04-08 10:30:10, szombat
 
  Nyolcszáz éve, 1216. július 16-án halt meg III. Ince pápa, a középkor egyik legbefolyásosabb egyházfője, aki aktív politikai szerepvállalásával megerősítette a pápai állam hatalmát.

Lotario dei Conti di Segni néven született 1160-1161 körül a Rómához közeli Gavignano kastélyában, befolyásos nemesi család sarjaként. Útját nagybátyja, a későbbi III. Kelemen pápa egyengette, támogatásával tanulhatott Párizsban teológiát, Bolognában kánonjogot. Rómába visszatérve a pápai udvarban különböző hivatalokat betöltve négy rövid ideig regnáló pápát is szolgált, rokona, az 1187 és 1191 között regnáló III. Kelemen kreálta bíborossá.
A Kelement váltó, a rivális Orsini-családból származó III. Celesztin pontifikátusa idején (1191-1198) visszavonult, elmélkedett, teológiai műveket írt, többek között értekezett Az ember nyomorúságos állapotáról és A szentmise misztériumairól. Háttérbe húzódása ellenére is megtartotta befolyását, és 1198. január 8-án, Celesztin halálának napján - Celesztin jelöltjével szemben - egyhangúlag őt választották pápává. Mindössze harminchét évesen, sorrendben a 176. római pápaként, III. Ince néven lépett Szent Péter trónjára, és nyomban hozzálátott nagyra törő tervei megvalósításához.
VII. Gergely nyomdokain haladva, szellemi tekintélyét latba vetve igyekezett érvényt szerezni az egyház egyetemes hatalmának. Reformokkal, saját emberei hivatalba helyezésével, a lázongó Róma megtörésével, a pápai birtokok visszaszerzésével, újabb hűbérbirtokok megszerzésével, hűségeskük kicsikarásával erősítette meg a pápai állam hatalmi pozícióját. Feladatának tekintette, hogy erkölcsi és hitbéli útmutatást nyújtson az egész keresztény világ népei és uralkodói számára. Szinte nem volt olyan európai állam, amellyel ne tartotta volna a kapcsolatot, aktívan beavatkozott a keresztény fejedelmek vitás ügyeibe.
Amikor VI. Henrik német-római császár halála után Sváb Fülöpöt és Braunschweigi Ottót is királlyá választották, Ottó mellé állt. Fegyverszünetet csikart ki a viszálykodó Fülöp Ágost francia és Oroszlánszívű Richárd angol király között. Interdiktum (kiközösítés) alá helyezte az akaratának nem engedelmeskedőket, többek között 1208-ban a canterburyi érseki szék betöltése kapcsán egész Angliát. A büntetést csak azután oldotta fel, hogy Földnélküli János egész királyságát hűbérül adta neki, a János túlkapásai ellen lázadó főurak által kikényszerített Magna Chartát - mint az egyház akarata ellen valót - érvénytelennek nyilvánította. Ince hatalmi és erkölcsi érdekből is házasságokat közvetített és mentett meg. Magyarországon az Imre király (1196-1204) és András herceg, a későbbi II. András közötti trónviszály elsimításába avatkozott be, Andrást a kiközösítéssel fenyegetve regulázta meg.
Egyházpolitikai lépései közül kiemelkedik az Assisi Szent Ferenc által alapított rend jóváhagyása, a szegénységben élő, hitbuzgó ferenceseknek a katolikus egyház rendjei között való elismerése. Az alakuló domonkos rendet is támogatta, de a rend hivatalos jóváhagyása a következő pápára maradt.
Pápaságának legfontosabb eseménye az 1215 novemberében megtartott negyedik lateráni zsinat volt. Az egyetemes zsinatra az egyházegyesítés szándékától vezérelve Kelet és Nyugat püspökeit egyaránt meghívták, és a konstantinápolyi patriarchátust kivéve mindenünnen érkeztek főpapok, Magyarország első ízben képviseltette magát.
A gyengélkedő pápa a zsinatot a "Vágyva vágytam, hogy elfogyasszam veletek ezt a húsvéti vacsorát, mielőtt szenvedek!" (Lukács 22,15) szavakkal nyitotta meg. A középkori pápaság történetének tetőpontját jelentő zsinaton egy hitvallást és hetven dekretáliát (pápai rendeletet) fogadtak el. A hitvallásba bekerült az átlényegülés (az úrvacsora kenyere és bora Krisztus testévé és vérévé változik) tana, a dekretáliák többek között kötelezővé tették a húsvéti gyónást és áldozást, házasságjogi reformokat vezettek be, célul tűzték ki a hívek anyanyelvén folyó prédikációt, az eretnekségek felszámolását, a nyugati és keleti egyház egységének megteremtését, és elrendelték, hogy a zsidók és a mohamedánok megkülönböztető jegyet, sárga szövetet viseljenek a ruhájukon.
Pontifikátusa alatt indult a negyedik keresztes hadjárat (1202-1204), amelynek célja Egyiptom felszabadítása lett volna, de végül a lovagok szállítását vállaló velenceiekkel kötött egyezség után - a pápa tiltása ellenére - előbb a magyar kézen lévő Zárát, majd Konstantinápolyt vették be és fosztották ki. A pápa szent háborút hirdetett a franciaországi eretnekek, az albigensek ellen, amelyet vérontás, pusztítás kísért. A Szentföld felszabadítását III. Ince a lateráni zsinaton jóváhagyott ötödik keresztes hadjárattól remélte. Ennek megszervezésén munkálkodott, amikor 1216. július 16-án Perugiában lázas betegségben, feltehetőleg maláriában meghalt.
Az egyház hatalmát központosító, a kánonjog atyjaként is emlegetett III. Ince határozatai később nagy számban bekerültek az egyházjogi törvénytár (Corpus Juris Canonici) második részébe.
 
 
0 komment , kategória:  Történelem  
Az őskor óta használjuk a vegyi fegyvereket
  2014-01-30 23:00:02, csütörtök
 
  Sajtóhírek és szemtanúk - sokszor ellentmondásos - beszámolói szerint augusztus 21-én a szíriai kormány a felkelők ellen egy rendkívül veszélyes idegmérget, szarint vetett be, amely több száz - egyes becslések szerint akár 1400 - ember halálát okozta. Háborúban utoljára negyed évszázaddal ezelőtt Szaddam Husszein iraki diktátor vetett be a kurd város, Halabdzsa ellen vegyi fegyvert, amely az 50 ezer fős település lakóinak tizedét ölte meg. Az ENSZ által 1954-ben tömegpusztító fegyvernek minősített vegyi fegyverkezés története egészen az őskorig visszanyúlik.




Szinte valamennyi ókori nép

Az emberiség már a késő kőkorszakban (i. e. 10 ezer) is használt vegyi fegyvernek minősülő szereket vadászatai alkalmával, illetve az ellenséges törzsek ellen. A 12 ezer évvel ezelőtt Afrika déli részén élők a természetben fellelhető anyagokkal, például kígyó vagy skorpió mérgével kenték be nyílvesszőik hegyét, amire régészeti bizonyítékok is vannak. Később a görög mítoszokban is feltűnt eme, akkoriban még tömegpusztító fegyvernek természetesen nem minősülő hadászati eljárás: Héraklész például a Hüdra vérébe mártotta nyilait, de a trójai háborúban is alkalmazták - mindkét oldalon - a mérgezett nyílzáport - írja közel négy évszázaddal később Homérosz.

Kínában háromezer évvel ezelőtt arzénes füsttel igyekeztek megtizedelni az ellenséget, az i. e. 2. században az egyik szekta írásai pedig azt ecsetelik, hogyan lehet egy ostromló sereget mustár és más mérgező növény elégetéséből keletkező füst segítségével távol tartani az erődítménytől. A több száz módszer elemzése mellett ezekből a forrásokból arról is megbizonyosodhatunk, hogy i. e. 178-ban a császári hatalom egy parasztfelkelés leverése érdekében arzénes gőzt juttatott a rebellis földművesek közé.

Természetesen a görögök sem maradhatnak ki a felsorolásból: Szolón javaslatára az athéniak i. e. 590-ben Kirrha ostromakor hunyort tettek a Pleisztosz-folyóba, ahonnan az ostromlott város vezetékek segítségével jutott ivóvízhez. A peloponnészoszi háborúban (i. e. 431-404) pedig a spártaiak az athéni fal tövében szurok, kén és fa keverékének elégetésével igyekeztek előcsalogatni falaik mögül a déloszi szövetség vezetőjének lakóit.




Gáztámadásban elhunyt római

Az egyik leghíresebb ókori vegyifegyver-használat érdekes módon éppen Szíriához kötődik. I. sz. 256-ban az Eufráteszre néző szíriai Dura-Európosz város római erődjét ostrom alá vették a Szászánida Birodalom seregei. A legújabb régészeti vizsgálatok szerint egy, az erődítmény alá vezető alagútból a perzsák kén és szurok elégetéséből keletkező mérges gázok segítségével akarták távol tartani a római legionáriusokat. A katonák fegyvere hatástalannak bizonyult a láthatatlan ellenséggel szemben, a római harcosok szinte azonnal megfulladtak. Mellettük egy perzsa katona is szörnyet halt - valószínűleg ő volt az, aki a mérges gáz ,,csapját" megnyitotta.

Később újra felfedezték

A vegyi fegyverek harcászati alkalmazása a középkorban is folytatódott. Jan Długosz lengyel krónikás szerint a tatárok az 1241-es legnicai csatában valamiféle mérges gázt alkalmaztak az egyesült cseh-lengyel-német hadak ellenében. A hódító ázsiai nép seregei egy évszázaddal később a genovaiak kezén lévő Kaffa (Krím-félsziget) ostrománál pestist vetettek be biológiai fegyverként: a gyilkos járvánnyal megfertőződött katonáik tetemét katapultok segítségével juttatták be a várba. Az angol történelemből is akad egy példa: a 13. század közepén III. Henrik angol király (1216-1272) tengeri flottája a kedvező széljárás segítségével vakító kalcium-oxidot, vagyis mészport juttatott a támadó franciák hajóira, ami a források szerint nagyban nehezítette ,,munkájukat".

A reneszánsz több újítás mellett a kémiai fegyverkezés régre nyúló hagyományát is felelevenítette. Az itáliai polihisztor, Leonardo da Vinci a 15. században például azt javasolta, hogy arzén-szulfidot mésszel és rézrozsdával keverjenek össze, s hajítógépekkel juttassák el az ellenséges hajókra. A spanyol konkvisztádorok a 15. század végén Hispaniola szigetén egy igencsak kezdetleges biológiai fegyvert használtak: hamuval kevert őrölt, csípős borssal teli csomagokkal igyekeztek felbontani az őslakosok katonáinak rendjét.

A 17. században az európai várostromoknál egyre többször került elő vegyi fegyver, a kén, faggyú, gyanta, terpentin, salétrom keverékéből előállított vegyszereknek azontúl, hogy füstje mérgező volt, elsősorban az volt a funkciójuk, hogy lángra lobbantsák a vár épületeit. Ha a tűz nem is lobbant fel, legalább ügyes figyelemelterelés volt. Az első vegyifegyver-ellenes szerződés is a 30 éves háború évszázadához köthető: 1675-ben a franciák és a németek kötöttek egy megállapodást, amelynek egyik cikkelye a ,,hitszegő és gyűlöletes mérges" fegyverek kölcsönös tilalmát tartalmazza.




Szevasztopol ostrománál végül nem vetettek be semmilyen vegyi szert, azonban ígyis több mint 220 ezer fő lelte ott halálát

Majd' kétszáz évvel később Szevasztopol 1854-es ostrománál és az amerikai polgárháborúnál is elvetették a hadviselés ezen módját, az 1899-es és 1907-es hágai konferencián a fojtógázzal töltött töltényeket is betiltották. A vegyi fegyverkezés első ismert példája az első világháborúhoz köthető, ahol a harcoló felek fittyet hánytak a korábbi nyilatkozatokra, s összesen 124 ezer tonna mérgesgázt engedtek szabadon. Elsőként a franciák vetettek be könnygázt, majd a németek folytatták a sort, akik először a bolimówi csatában xilol-brómmal töltött gázgránátokkal támadták a cári sereget, később pedig a belgiumi Ypresnél (németül: Ypern) a megfelelő széljárást kivárva 180 tonna klórgázzal lepték meg a kanadai, algériai és francia erőket. A modern vegyi fegyverkezés kezdetének tekintett csata első tíz percében mintegy ötezer antantkatona lelte halálát a gyilkos gázban.

A betetőzés

A két világháború között a nagyhatalmak főként a megtámadott vagy a gyarmatosítás ellen felkelő népek ellen vetettek be biológiai vagy kémiai fegyvert. 1919-ben a britek kezdték a sort: a bolsevik csapatok ellen mustárgázt engedtek szabadon a Royal Air Force pilótái, később pedig egyes - nem bizonyított - elméletek szerint a mezopotámiai arab felkelők ellen használt valamilyen gázbombát a Brit Birodalom.




Az első világháború idején gyakran elő kellett venni a gázmaszkot (a Somme-folyó mellett, 1916)

A szovjetek 1921-ben a tambovi lázadás során, a francia-spanyol csapatok az 1920-as években zajló marokkói berber rebellió alkalmával, míg a fasiszta Olaszország 1935-ben Etiópia ellen vetett be vegyi fegyvert, nagyrészt mustárgázt. A szer csak néhány órával az érintkezés után fejti ki hatását: felhólyagzik a bőr, nagy dózisban pedig a légző rendszert is károsítja, s tüdőödémához vezet.

A második világháború az elsővel szemben nem a vegyi fegyverkezésről szólt. Habár a németek a világégés idején felfedezték a tabunt és a most Szíriában is használt szarin ideggázt, Hitler tudatosan nem vetett be kémiai szereket a hadszíntéren, s a szövetségesek is csupán akkor vették volna elő a raktárból készleteiket, ha a németek ily módon támadnak.

Ennek ellenére meg kell jegyeznünk: ha az európai hadszíntéren nem is folyt vegyi gőz, a koncentrációs táborokban több millió ember halálát okozta a Zyklon-B rovarirtógáz. A Távol-Keleten azonban Japán többször is használt kínai célpontok ellen mustárgázt és lewisitet (klór-vinil-diklór-arzén keveréket), sőt a kínai kutatók egyre több bizonyítékot találnak arra nézve, hogy biológiai támadást is végrehajtottak a császári csapatok a szárazföldön: vérhast, tífuszt és kolerát terjesztő baktériumbombákat szórtak szét, s pestissel mérgezték meg a kínai kutakat.

A hidegháború idején az Egyesült Államok és a Szovjetunió is átvette a német ,,ideggázas szabadalmat", s további vegyifegyver-fejlesztéseket irányzott elő. Az USA hadserege állatokon és embereken is végzett kísérleteket, gyakran a megkérdezésük nélkül. Egy 1994-es szenátusi jelentés szerint közel 60 ezer katonát vontak be a mustárgázzal történő kísérletekbe csak az 1940-es években. A szovjetek olyan idegméreg kifejlesztésén dolgoztak, amely biztonságosan szállítható, s csupán valamely újabb gáz hatására aktiválódik, így a kívánt időben fejti ki hatását. Az afganisztáni háború idején mindezt a civilek ellen tesztelték.

Az egyik leghíresebb amerikai vegyi támadásra Vietnamban került sor: a vegyi anyag szétszórása nem emberéletek kioltása érdekében történt, hanem azért, hogy az utánpótlási vonalak mellől kipusztítsák a sűrű lombkoronát, illetve a főbb vietnami élelmiszertermelő területek nagy részét is kiirtsák. Tulajdonképpen növényvédő szereket permeteztek szét a kelleténél nagyobb dózisban, aminek hatására a növények elhullajtották leveleiket, ám az ún. Agent Orange vegyületnek hamarosan egészségkárosító hatásai is jelentkeztek: közvetetten több százezer ember halhatott meg tőle, s sokak szerint ez a szer a felelős félmillió torz gyermek születéséért.

A történelem legutóbbi, s egyben az egyik legnagyobb vegyi támadására az irak-iráni háborúban került sor. Szaddam Husszein rezsimje Irán megtámadásakor mustárgázt és tabunt vetett be az ellenséges hadsereg és a civil lakosság ellen. A polgári áldozatok számát még csak megbecsülni sem tudjuk, a gáz belélegzése következtében elhunyt iráni katonák számát pedig 100 ezerre teszik. Az öbölháború idején Irak nem merte bevetni vegyifegyver-arzenálját, ugyanis az USA megfenyegette, hogy ez esetben atomfegyverrel támadja meg a közel-keleti országot.

mult-kor.hu
 
 
0 komment , kategória:  Történelem  
Teljesen átírták Egyiptom korai történetét
  2014-01-26 19:14:40, vasárnap
 
  Matematikai modellezéssel, radiokarbonos vizsgálatokkal és a már meglevő régészeti bizonyítékok segítségével sikerült meghatározni Hór-Aha többé-kevésbé pontos uralkodási idejét az I. dinasztia többi tagja mellett. Az Alsó-és Felső-Egyiptomot egyesítő harcos-király i.e. 3111 és 3045 között került az ókori birodalom élére, fél évezreddel korábban az eddig véltnél.





Hór-Aha az I. dinasztia első olyan uralkodója, aki egészen biztosan már Felső- és Alsó-Egyiptom felett uralkodott. A Meni nevet a Nílus-völgy egyesítése után vette fel: egyesek szerint Hór-Aha és a legendás Ménész egyazon személy volt, mások úgy vélik, az Egyiptomot ténylegesen egyesítő Narmer fia volt.

A görög történetíró, Hérodotosz szerint Hór-Aha (nevének jelentése: Hórusz harcosa) sokáig, 62. éves koráig uralkodott - csak eddig nem tudták, hogy pontosan mikor. Ennek kívánt a nyomába eredni Michael Dee oxfordi régész. ,,Mivel a harmadik dinasztia előttről nincs írásos feljegyzésünk, meg kellett állapítunk az írásbeliséget és a mezőgazdálkodást megalapozó első dinasztia idejét" - fogalmazott Dee.

A Proceedings of the Royal Society A tudományos folyóiratban közölt tanulmányukban a régészek szinte újraírták Egyiptom korai történetét. Ebben arról is említést tesznek, hogy a Nílus völgyében a korábban véltnél háromszáz évvel később, i.e. 3700 körül hozták létre az első állandó településeket. Lee szerint kutatásuk radiokarbonos vizsgálatokkal alátámasztva írja át az ókori Egyiptom első dinasztiájának kronológiáját, s azt sugallja, hogy a birodalom sokkal hamarabb alakult ki, mint azt eddig gondolták.

A feltételezések szerint Hór-Aha 30 évesen került trónra, s ha valóban azonos Menivel, akkor hozzá kapcsolható a Hedzs elnevezésű város megalapítása is. A legenda úgy tartja, hogy vadászat során érte utol a halál, egy víziló öklelte fel. Fő felesége Benerib volt, sírjában is említik Hór-Ahát, valamint Abüdoszban, Meni temetkezési helyén is előkerült egy elefántcsontládika töredék kettejük nevével. Másik felesége Henthapi volt, közös gyermekük Dzser, az I. dinasztia második (vagy harmadik) uralkodója. A kutatók szerint az első dinasztia tagjai (Hór-Aha, Dzser, Dzset, Meritneith, Den, Anedzsib, Szemerkhet és II. Ka) nagyjából a mai Egyiptom területét uralták: délen Asszuánig, északon a Földközi-tenger volt a határ, keleten pedig Gáza.

Az ókori Egyiptom korai történetének (i.e. 4500-2800) kronológiáját a több mint száz, többek között hajmintákon, csontokon és növényeken végzett radiokarbonos vizsgálat pontosította. A régészek eddig kizárólag régészeti bizonyítékokra, például az agyagművesség stílusának változásaira hagyatkoztak a predinasztikus kor és az I. dinasztia idejének meghatározásakor.

A kormeghatározó vizsgálatokkal és a már meglevő régészeti bizonyítékok felhasználásával a szakembereknek matematikai modellezéssel sikerült - 32 éves pontossággal - megállapítani az első fáraók uralkodási idejét. Az eredmények egyúttal lerövidítik a predinasztikus kort, Lee és kollégái szerint alig 6-700 év alatt zajlott le az állami keretek kialakulása. ,,Ez a felfedezés kihangsúlyozza Egyiptom és a szomszédos délnyugat-ázsiai területek közötti különbséget, ahol az átalakulás négy-ötezer év alatt ment végbe" - írja Lee.

mult-kor.hu
 
 
0 komment , kategória:  Történelem  
Négyezer éves felforrt agyat találtak
  2014-01-26 19:09:19, vasárnap
 
  A törökországi Kütahya mellett a régészek egy bronzkorból való koponyát fedeztek fel, amelyben épen maradt agyra bukkantak. A vizsgálatok szerint egy tűzvész során a hő hatására szó szerint felforrt a szivacsos testrész, ami elősegítette a konzerválását.





A középső bronzkori régészeti rétegből kiásott maradvány a stimulált lumineszcencia teszt szerint i. e. 1900-2000-ből való. A környező tárgyak egy pusztító tűzvészre utalnak, ugyanis a részlegesen elégett emberi csontvázak mellett elszenesedett fatörmelékekre bukkantak. A bizarr leletek közül a legérdekesebb az említett koponya, amely a hő hatására elrepedt. A két agyfélteke közül a jobb állapotban lévő múzeumba kerül, a másik részén szövettani vizsgálatokat fognak elvégezni.

Ellentétben a csillogó és gumiszerű, 2008-ban az angliai Yorkshire-ben megtalált 2500 éves Heslington aggyal, az anatóliai társa fekete és kemény. A jól ismert barázdák még felismerhetőek a felszínen, s a kutatók az információfeldolgozásért felelős bazális ganglionokat (másképpen törzsdúcok) is megtalálták, ám a szerkezete a szivaccsal ellentétben már inkább a fáéhoz hasonló. A kutatóknak a számítógépes tomográfia segítségével sikerült belelátniuk az agy belsejébe, ami a közeljövőben további információkat szolgáltathat a korról.

A lelet bár nem egyedülálló, de igencsak kivételesnek mondható, hiszen a lágyrésznek nevezett agy magas zsírtartalma miatt az egyik első szerv, amely a halál bekövetkezte után lebomlik. A tűz, amely négyezer évvel ezelőtt elpusztította a bronzkori helyszínt, nagy szerepet játszhatott a koponya tartalmának megóvásában.

A törökországi helyszín, ahol a nem mindennapi lelet előkerült, szeizmikusan aktív. Meriç Altinoz, az isztambuli Egyetem professzora szerint egy földrengés rázhatta meg a bronzkori települést, s utána alakulhatott ki a tűzvész. Az agy a saját folyadékában szó szerint megfőtt, a nedvek pedig teljesen eltűntek a koponyából. A tűz égése miatt a régészeti rétegben elhasználódott az összes oxigén, így az alacsony oxigéntartalmú közegben kiszáradt az agyszövet, s konzerválódott.

A maradványok négyezer éven át való megmaradásához nagy segítséget jelentett továbbá a talaj összetétele. A szakértők nagy arányú bórkoncentrátumot fedeztek fel a területen, amely az Oszmán Birodalomban bányaként és a csempegyártás központjaként is szolgált. Az egyiptomiak által a mumifikálásnál is használt bór taszítja a rovarokat és a baktériumokat, így a kémiai elem jelenléte tovább növelte a lelet megmaradásának valószínűségét.

,,Az ilyen fokú konzerváció nagyon ritkának mondható" - magyarázta Frank Rühli, a Zürichi Egyetem munkatársa, aki nem egy középkori agyat is górcső alá vett már. A lelet nem pusztán ritkaságnak számít, hanem a kor neurológiai rendellenességeire is számos választ nyújthat, tette hozzá.

mult-kor.hu
 
 
0 komment , kategória:  Történelem  
Hitler és a drogok
  2013-12-28 17:58:34, szombat
 
  Hipochondria, mániás depresszió, Parkinson-kór, a nemi szervek állítólagos eltorzultsága és a nemi vágy szinte teljes ,,hiánya" - egy új dokumentumfilm az eddigi legpontosabb ,,diagnózist" állítja fel Adolf Hitlerről, aki a feljegyzések tanúsága szerint életében több mint nyolcvan gyógyszert szedett és vakon hitt az őt a rosszmájú vélekedések szerint megmérgezni szándékozó csodatevő, ám bajain kétségkívül enyhítő, bizalmába fogadott kuruzslóban.





A férfiasság ledönthetetlen szobra, tökéletes mentális és fizikai állapot. Talán valahogy így képzeljük el azt, aki egy faj felsőbbrendűségét a maga személyes vonzerejével legitimálva próbálja hirdetni. Adolf Hitler távol állt eme idealizált képtől: mégha a Führer genitáliáival kapcsolatos, a propaganda termékének tartott, állítólag a szovjet boncolás által is megerősített, újra és újra szárnyakat kapó szóbeszéddel nem is számolunk, el kell ismerni, hogy a Führer egészségi állapota minden volt, csak nem tökéletes.

Ezt a témát járja körül az a héten vetítendő brit dokumentumfilm, amely a már közismert tények mellett a Hitler egészségével kapcsolatos legújabb kutatási eredményeket foglalja össze. Így többek között azokat a feljegyzéseket és leveleket is megismerhetjük belőle, amelyek Hitler orvosa, a Hermann Göring által csak ,,birodalmi injekciómesternek" nevezett Theodore Morell jóvoltából maradtak az utókorra.

Morell egy több mint 80 különböző gyógyszerből, valamint tonikból, altatószerből, morfiumból, vitaminokból, sztrichninből - a patkányméreg egyik összetevőjéből - és a fegyverek tisztításához használt olajból álló ,,gyógyszerkoktélt" írt fel a Führer számára. Nem véletlen, hogy a jelentések nyilvánosságra kerülése óta az orvosok és történészek között időnként felmerül a nyilvánvaló kérdés, hogy vajon mennyiben játszott szerepet mindez a megalomán Hitler tömeggyilkossá válásában.

A téma egyik szakértője, Nassir Ghaemi orvosprofesszor szerint nem az a kérdés, hogy Hitler amfetaminfüggő volt-e vagy sem. Az tény, hogy Hitler bipoláris zavarral (mániás depresszió) küszködött, ami rendkívül szélsőséges hangulatingadozásokat eredményezett, s ezt az amfetamin csak tovább súlyosbította - szerinte ezzel magyarázható az, hogy miért változott annyit Hitler a harmincas évek végén, illetve a negyvenes évek elején. A Hitler egészségével kapcsolatos legújabb információk tavaly váltak ismertté, miután több levél és orvosi feljegyzés is előkerült, köztük egy 47 oldalas, az amerikaiak megbízásából készült, Hitler hat orvosának kikérdezésén alapuló titkosított anyag.

Hitler fotósa, Heinrich Hoffman révén került kapcsolatba Morell-lel, akivel először Berchtesgaden mellett, a Führer berghofi rezidenciáján tartott összejövetelen találkozott. A krónikus ekcémától, gyomorgörcstől és gyakori szélszorulástól szenvedő Hitler hamarosan - néhány bizalmasa nagy felháborodása ellenére - bizalmába fogadta az őt vitaminokkal és a mutaflor nevű probiotikummal látszólag meggyógyító Morellt. (Hitler egyébként gyakori emésztési problémái miatt tért át a vegetáriánus étrendre, tehát nem azért, mert állatbarát lett volna.)

A kuruzslónak tartott Morellnek azonban nem minden húzása vált be: a szélszorulás ellen felírt összesen 28-féle gyógyszer között volt egy sztrichnin alapú ,,anti-gáz" pirula is, amelynek mellékhatásaként folyamatosan máj-és gyomorproblémák alakultak ki Hitlernél - nem véletlen, hogy a náci pártvezér orvosai közül többen is azzal vádolták a Hitler kegyei közé férkőzött orvost, hogy Morell meg akarja mérgezi őt.

A diktátor állítólag annyira félt a tablettáktól, hogy legtöbb orvosságát injekció formájában kapta. Ezek egyike volt a mai Viagra elődjének is tekinthető primitív tesztoszteron-kivonat is. Hitler 1944-től kapta a tesztoszteronos injekciókat - a különleges mixtúra fiatal bikák spermiumából és prosztatamirigy-kivonatából készült. Az akkor 55 éves diktátor azt remélte tőle, hogy ez segíthet a nála 23 évvel fiatalabb szeretőjével folytatott kapcsolatában. ,,Eva Braun fiatalabb volt és fittebb, Hitler pedig lusta, alig edzett, biztos vagyok benne, hogy megkérte orvosát, készítsen számára valamit, amit bevehetett, mielőtt lefeküdt szeretőjével" - mondta Richard Evans cambridge-i történész.

Az amerikaiak fogságába került Erwin Giesing 1945. június 12-i jelentéséből az is kiderült, hogy Hitler kokaint szippantott, hogy ,,tisztítsa az arcüregét és megnyugtassa a torkát", de mikor már elkezdett sóvárogni a szer iránt, adagját csökkentették. Morell jegyzetei szerint Hitler rettegett a ráktól, paranoiás volt a megfázások miatt, és még több gyógyszert szedett magas vérnyomására. A szakértők azonban kizárták, hogy a kuruzsló meg akarta volna mérgezni Hitlert: az ezzel kapcsolatos korábbi elmélet félreértéseken és nem megfelelő vizsgálatokon alapult.

Az amerikai kihallgató tisztek úgy gondolták, hogy Morell kettősügynök volt, aki így akarta megakadályozni Hitlert abban, hogy véghez vigye, amit eltervezett. A Was Hitler Ill? című könyv szerzője, Hans-Joachim Neumann szerint szó sincs arról, hogy a sok gyógyszer befolyásolta volna Hitler döntéseit, mivel mentális képességei még halála előtt 48 órával is normálisak voltak, és mindig is tudta, hogy mit akar csinálni.

www.mult-kor.hu
 
 
0 komment , kategória:  Történelem  
Berlin öt évszázada nem törleszti adósságát
  2013-03-25 14:10:02, hétfő
 
  Mittenwalde álmos, festői kisváros Németország keleti részében, azonban egy csapásra a világ egyik leggazdagabb közösségévé válhatna, ha a főváros, Berlin megemberelné magát, és törlesztené a településsel szemben 1562 óta fennálló adósságát.





A tartozást bizonyító adósságlevél, amelyet egy helyi archívumban találtak, egyértelműen tanúsítja, hogy Mittenwalde 1562. május 28-án 400 holland forintot kölcsönzött Berlinnek. Kikötötték azt is, hogy az összeget évi hat százalékos kamattal kell visszafizetni. Csakhogy Berlin azóta sem fizetett. A Berlin-Brandenburgi Rádió (RBB) becslése szerint az akkori összeg ma 11 200 holland forintnak felel meg, ami euróra átszámítva hozzávetőleg 112 milliót tesz ki. Ha pedig a halmozott kamatokat és az inflációt is figyelembe veszik, az adósság eurómilliárdokra rúg.

A ma 8800 lakosú kisváros történelmével foglalkozó Vera Schmidt 1963-ban bukkant rá az adósságlevélre. Jóllehet a pecsét hiányzik az okmányról, a kutató szerint érvényességéhez kétség sem fér. ,,Már 1893-ban is vita tárgyát képezte a tartozás. Megvizsgálták az iratot, és arra jutottak, hogy az eredeti" - közölte.

Uwe Pfeiffer mittenwaldei polgármester a történésszel összefogva a közelmúltban megpróbálta behajtani az adósságot Berlintől, de ugyanúgy üres kézzel kellett távoznia, mint elődjeinek, akik 1820 óta nagyjából minden ötvenedik évben kísérletet tettek a pénz visszaszerzésére. A mostani küldöttek annyit azért elértek, hogy fogadta őket Ulrich Nussbaum berlini pénzügyi szenátor, aki kisebbfajta ceremónia keretében átnyújtott nekik egy 1539-ből származó holland forintot.

,,Az ügy mindenesetre hűen jelzi, hogy adósságod egyszer úgy is utolér, függetlenül attól, hogy mikortól származik" - jegyezte meg a szenátor a Berliner Zeitung című lapnak. Amúgy a német fővárosnak igencsak főhetne a feje, ha komolyan fontolóra venné történelmi tartozásának a törlesztését: jelenleg ugyanis mintegy 63 millió euró hiányzik a város kincstárából.

(mult-kor.hu)
 
 
0 komment , kategória:  Történelem  
Aki a Titanic utasait mentette
  2013-02-24 10:32:59, vasárnap
 
  A 20. század elején két magyar orvos, Semmelweis Ignác és Lengyel Árpád nevét ismerte a világ, utóbbié azonban hamarosan feledésbe merült - mondta el a Múlt-kornak a Titanic utasait mentő fül-orr-gégész unokája, Völgyi Péterné dr. Reich Márta, akinek nagyapjáról írt könyve a napokban jelent meg. A Carpathia hajóorvosa összesen 705 embert mentett meg, a nyomasztó emlékek miatt a tragédiát soha nem tudta feldolgozni. Bármennyire is hihetetlenül hangzik, de Lengyel Árpád itthon a Titanicon végzett mentési munkáért kitüntetést nem kapott, emlékét ma szűk körben ápolják, bár neve a világ egyre több pontjára jut el.

Csak két orvos volt

A Titanic-katasztrófa 100. évfordulójára időzítve könyvet írt nagyapjáról, az 1912. április 14-én jéghegynek ütközött majd elsüllyedt legendás luxushajó segítségére siető Carpathia magyar hajóorvosáról, Lengyel Árpádról. Már a könyv címe - A Titanic árnyékában - is azt sejteti, hogy a katasztrófa kapcsán még egy magyar olvasó számára sem feltétlenül Lengyel Árpád neve ugrik be elsőre. Ön szerint miért ismerik még mindig ilyen kevesen nagyapja történetét?


Főleg azért, mert a Titanickal kapcsolatban mindenki elsősorban a tragédiáról beszél. 1912. április 14-15-én egy olyan katasztrófa történt, amely békeidőben elképzelhetetlen volt. Talán ez volt az első olyan katasztrófa, amelyről az egész világ azon 'melegében' értesült, hiszen akkor már működött a távíró. Volt azóta két világháború, de a Titanic története valamiért mégis fennmaradt. Persze hozzáárult a legendához, hogy a Titanicot mindenki elsüllyeszthetetlennek vélte. Ez volt az első útja ennek a ragyogóan felépített, csodálatos hajónak, amelyen a kor elitje is utazott; ők azért mentek, hogy részt vehessenek a Titanic első útján. Aztán ugye volt a polgári középosztály, amelynek tagjai annak örülhettek, hogy egyáltalán feljuthattak a hajóra, s amit nagy családi élményként éltek meg, és persze voltak a kivándorlók: olaszok, írek, franciák. Nemzetközi tragédia volt, amely nagyon sok nemzetet érintett, köztük a magyart.

A könyvnek köszönhetően bizonyára még szélesebb körben válik ismertté Lengyel Árpád neve.

Remélem, bár a neve azért fennmaradt. A katasztrófa kapcsán a sajtó felkapta a nevét és azonnal világgá kürtölte. A sírjánál egyszer el is hangzott egy beszéd, amelyben arról volt szó, hogy a 20. század elején csak két magyar orvos nevét ismerte a világ: Semmelweis Ignácét és Lengyel Árpádét. Aztán azonban valóban feledésbe ment az emléke. Jött két világháború, az ötvenes-hatvanas években pedig nem volt ildomos arról beszélni, hogy valakinek Amerikát jár ismerőse, barátja, családtagja van - pláne, hogy ott még valami kitüntetést is kapott. Ez akkor tabutéma volt. Csak valamikor a nyolcvanas évek közepén - amikor Ballard kutatta a Titanicot - vált ismertté a történet, de akkor is csak a Titanic katasztrófája, nem pedig maga a mentés. Ezért úgy gondoltam, hogy mivel a nagyapám olyan helytállást tanúsított, s akkora érdemeket szerzett, megérdemelné, hogy egy történet jegyezze fel a nevét. Korábban a National Geographic egyik 2004-es számában jelent meg egy cikk kifejezetten a Carpathiáról és a nagyapámról, amit a mostani könyv társszerzője, Dr. Balogh Tamás írt. De ma már a Kresz Géza Mentőmúzeumban is vannak róla képek, anyagok, valamint egy 15 perces angol-magyar dokumentumfilm, a Magyar Hajózási Szakközépiskola pedig védnökséget vállalt a Kerepesi temetőben látható sírja felett. 2007-ben a Millenárison a Titanic vándorkiállításán egy külön sarkot biztosítottak a nagyapámmal kapcsolatos emlékek bemutatásának. 2001-ben örököltem meg édesanyámtól a hagyatékot, a kiállítás kapcsán pedig sokan megkerestek azzal a kérdéssel, hogy nem foglalkoznék-e behatóbban a témával. Később a nagyapám szülőfalujában, Pilismaróton rendezett időszaki kiállítás alkalmával is felvetették a témát. 2010-ben fogtam a könyv megírásába, de igyekeznem kellett, mert vészesen közeledett az évforduló.



Az RMS Carpathia

Mit lehet tudni Lengyel Árpádnak a Carpathia fedélzetén eltöltött időszak előtti életéről? Egyáltalán: mi motiválta az állás megszerzésében?

1909-ben végezte el az orvosi egyetemet, fül-orr-gége szakon tanult, majd gyakorló orvos volt a Rókus kórházban. 1911-ben egy újsághirdetésben olvasta, hogy angolul beszélő magyar orvost keresnek a Carpathiára, a Cunard Line hajójára. Mivel ez egy kivándorlóhajó volt, a hajótársaság vezetése szükségesnek érezte, hogy a hajón magyar személyzet is legyen. Nagyon megtetszett neki a hirdetés, nagyapám ekkor 26 éves volt, nőtlen, s örült, hogy világot láthat, miközben a szakmáját is gyakorolja. Megpályázta majd meg is nyerte az állást, 1912 márciusában kötötték meg a szerződés. Ez volt az első és egyben utolsó hajóútja.

Utána hol dolgozott?

Nagyon sok helyen. Az OTI elődjénél, az Országos Munkásbeteg-segélyző és Balesetbiztosítónál rendelőintézeti orvos lett a Mária téri rendelőben, aztán miután ez korszerűtlenné vált, a Kapás utcába költöztették, s itt dolgozott tovább. 35 éven át volt mentőorvos; már medikus korában elkezdett mentőzni, amivel a célja - gondolom - az egyetem mellett a pénzkeresés volt. Az első világháborúban katonaorvos lett, ráadásul egy mentővonat főorvosa volt. Két éven keresztül, mint iskolaorvos és egészségtan tanár dolgozott. Üzemorvosként is praktizált a BKV elődjénél, a Beszkártnál, de volt magánorvosi praxisa is - ezen szakterületek hátterét mind átnéztem, ami nagy hangsúlyt kapott a könyvben.





Itthon elmaradt a kitüntetés

Milyen feljegyzések maradtak fenn Lengyel Árpádtól a tragédiával kapcsolatban?


Összesen öt darab, ezek teljes szövegét közlöm a könyvben. A legelsőt aznap fogalmazta meg, bátyjának írta, miután kikötöttek New Yorkban. Aztán rá egy hónapra a Budapesti Orvosi Kaszinóban tartott egy előadást. Egy évvel később, 1913-ban visszaemlékezést írt; ez a Mentők Lapjában jelent meg. A kerek évfordulókon, 1932-ben és 1937-ben is tartott egy-egy rádióelőadást. Nagyon érdekes, mivel mindvégig ugyanarról a témáról írt és beszélt, de mindig más-más szemmel közelített a témához, az idő múlásával mindig másra tette a hangsúlyt. Először a döbbenet hangján szólalt meg, de a kaszinóban már - ahol a szakma képviselőihez intézte szavait - a tragédia orvosi vonatkozásait hangsúlyozta. Később az események tragikuma domborodik ki, vagy a helytállás, a Carpathia kapitányának gyors helyzetfelismerése, a felfedező Marconi neve kerül elő gyakrabban.

A kutatás során milyen új információk kerültek birtokába nagyapja személyiségéről és a mentésről?

A Mentők Lapjában találtam egy írást, ezt Kálmán Ernő, a Carpathia másik magyar orvosa jegyezte. Ez megerősíti a nagyapám által leírtakat, miszerint a Carpathia rendkívül jól felszerelt hajó volt, rengeteg kötszerük, gyógyszerük és élelmiszerük volt, és hogy a fedélzetén rendszeresen - hetente - tartottak úgynevezett mentési gyakorlatot. A Titanicon azonban ilyen nem volt, mivel a gőzösnek ez volt az első útja, s egyszerűen nem volt idő arra, hogy kipróbálják. Ami pedig a nagyapámat illeti: volt neki még egy személyes tragédiája. 1927 februárjában meghalt a hatéves kisfia torokgyíkban. Egy gégészorvosnak a fia, aki diftériában hal meg...ráadásul a torokgyík elleni oltást 1936-ban tették kötelezővé. De az is újdonság volt a számomra, hogy milyen sok területen dolgozott a nagyapám, s hogy merre lakott az évek folyamán.



Dr. Lengyel Árpád a bevonuláskor zászlósi rangban

Hogyan tudta kezelni a mentéssel járó hirtelen jött népszerűséget? Mennyire változtatták meg például a kitüntetések, amiket 1912 után kapott?

Semennyire. Ezeket az elismeréseket ugyanis főleg külföldről kapta. Itthon kitüntetést nem kapott. József főherceg és Auguszta főhercegasszony ugyan meghívták egyszer egy beszélgetésre, egyszer pedig egy vacsorára, s megjelent róla jó néhány újságcikk. Egyedül a mentőktől kapott kitüntetést, a vasérdemérmét, ami a szakma legnagyobb elismerésének számított. A Titanicon végzett munkájáért azonban itthonról nem kapott kitüntetést. A hajó megmentett utasai egy aranyérmét készítettek a Carpathia tiszti karának - így nagyapámnak is -, a Liverpooli Hajótöröttek Társasága pedig egy ezüstérmét, illetve egy nevére kiállított díszoklevelet adományozott neki. Egyébként erről baráti, családi körben senkiről nem beszélt, annyira megrázó élmények voltak számára. Kisfia halálát és a Titanic tragédiáját mélyen eltemette magában.

Nem is tudta ezt soha feldolgozni?

Nem. Olyan emberi tragédiákat látott, amiket ép ésszel nagyon nehéz felfogni. Ami segített neki, hogy minden megmentett utassal találkozott, mivel a fedélközben, ahol kinyitották az oldalajtót, s ahol megpróbálták a mentőcsónakból kiemelni a megmentetteket, vele találkoztak először. A három orvos közül neki volt egyedül mentős gyakorlata, ezért a kapitány azt kérte, hogy ő álljon az ajtóhoz, ahol a megmentetteket kiemelték. Nagyapám - mentős lévén - tudta, hogy kinek milyen ellátásra van szüksége. Azt írja, hogy töréses esetek voltak, s mindenki szinte sokkos állapotban volt - szerinte ez volt a legborzasztóbb. 705 embert mentettek meg, képzelheti, hogy ez mennyi munkával járt. Voltak olyan kisbabák, akik beszélni sem tudtak, valakinek a kezébe nyomták őket, hogy mentsék és vigyék. Nyolc nászutas pár volt az utasok között, de csak két pár és hat fiatalasszony menekült meg. S egyetlen olyan család sem volt, amelyik veszteség nélkül átvészelte volna az utazást. Ezt rettenetes lehetett feldolgozni, még egy orvosnak is. Nem is sikerült neki.

(Múlt-kor)
 
 
0 komment , kategória:  Történelem  
Mégsem voltak magyarok a Titanic fedélzetén
  2012-11-12 09:14:32, hétfő
 
  Hivatalosan is kiderült, hogy sem magyar túlélője, sem magyar áldozata nem volt a Titanic tragédiájának, a hajó utasai és személyzete között nem volt magyar nemzetiségű. Elter Tamás tengerbiológus, az első magyar Titanic-expedíciót szervező The Explorer Society Alapítvány alelnöke elmondta, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia londoni konzulátusa 1912. április 28-án kelt és a közös külügyminisztériumnak címzett feljegyzésében 33 magyar utasról tesz említést, a benne szereplő "magyar" megjelölés azonban nem az áldozatok nemzetiségére, hanem állampolgárságára vonatkozott. Valamennyien horvát és bosnyák nemzetiségűek voltak.

A tengerbiológus megvizsgálta az összes olyan fellelhető forrást, amely hivatalosan is megemlíthette a Titanic magyar utasainak nevét. Átnézte az Encyclopedia Titanica összesített utaslistáját, valamint az 1912. április 10-i southamptoni, cherbourgi és az egy nappal későbbi queenstowni beszállólistákat.

Kutatásához az RMS Carpathia fedélzetére mentett és New Yorkban kiszállt utasokról készült kimutatásokat is felhasználta. Áttekintette a vízbe veszett, ismeretlen áldozatok személyazonosításáról készített jegyzéket és személyesen beszélt Lengyel Árpád unokájával, a Titanic túlélőit elsőként ellátó Carpathia magyar hajóorvosának leszármazottjával. Az unoka megerősítette, hogy nagyapja abban az öt írásbeli forrásban, amely a Titanic katasztrófájával kapcsolatban tőle fennmaradt, egyetlen magyar túlélőt sem említ.

A The Explorer Society Alapítvány a kutatásokból kiderítette, hogy a magyar forrásokban túlélőként számon tartott személyek - Kisik Antal és felesége, Hoffer Lujza, Reischl Mátyás, Cirbusz Géza, Horváth Dénes, Veress Zoltán és felesége, valamint Baghy Irma - sem a White Star Line egyetlen utasjegyzékén, sem pedig a Carpathia fedélzetére felvett megmentettekről készített listán nem szerepelt. Egy 1913-ból származó kaposvári hatósági iratban Titanic-áldozatként szerepelő Simonyi Gizella neve szintén nem lelhető fel az áldozatokról készített egyetlen korabeli dokumentumban sem - részletezte Elter Tamás.

Reischl Mátyás, aki - állítólag - a Titanic egyetlen magyar alkalmazottjaként a luxusgőzös elsőosztályú éttermében szolgált pincérként, a hajó munkaszerződéseiben és fizetési jegyzékén sem szerepel. Részletesen átkutatták a Titanic első-, másod- és harmadosztályú éttermeiben szolgáló alkalmazottak, a szobapincérek és stewardok listáját is. "Reischl vagy akár csak hasonló nevű alkalmazott nevével azonban nem találkoztunk" - jegyezte meg.

"Semmi bizonyíték nem utal arra, hogy akár egyetlen magyar nemzetiségű honfitársunk is utazott volna a Titanicon" - szögezte le Elter Tamás.

(Mult-kor)
 
 
0 komment , kategória:  Történelem  
Tényleg volt Kínában Marco Polo
  2012-11-12 09:10:55, hétfő
 
  Az egyik német sinológus forrásokra hivatkozva azt állítja, hogy a legendás világutazó, Marco Polo valóban járhatott Kínában. A kutató szerint a velencei kereskedőnek a kínai pénzről és a sóról írt beszámolói annyira eredetiek, hogy azt csakis ő készíthette.





Évszázadokon át sokan azzal vádolták a világhírű kereskedő-utazót, hogy a Fekete-tengerrel, Konstantinápollyal és Perzsiával kapcsolatos tudását a különböző kereskedőkkel folytatott beszélgetéseiből illetve ma már elveszett perzsiai könyvekből szedegette össze. A Marco Polo was in China: New Evidence from Currencies, Salts and Revenues című könyvében a Tübingeni Egyetem oktatója, Hans Ulrich Vogel egyszer s mindenkorra le kíván számolni a rosszhiszemű vádakkal.

A szerző először számba veszi az érveket, majd a vonatkozó kínai, japán, olasz, francia, német és spanyol irodalom áttanulmányozásával folytatja. A kínai utazást kétségbe vonó, elenyésző forrás mellett számos olyan van, ami inkább arról tanúskodik, hogy Marco Polo valóban járt a távol-keleti országban - jutott a végső konklúzióra Vogel.

Kételyek már a 18. században is felmerültek a vitatott kínai utazást illetően. A kritikusok például gyakran elmondják, hogy az utazó nem tesz említést a kínai nagy falról. Igaz, a Nyugaton és Keleten ismert falat a Ming-dinasztia (1368-1644) építette fel, a korábbi struktúrák elpusztultak, elveszítve ezzel katonai funkcióját. A másik ellenérv, hogy Marco Polo utazótársait, apját és nagybácsiját nem említik a kínai források. Ez azonban eleve túlbecsüli a kínai krónikások pontosságát; azok ugyanis még a híres pápai követ, Giovanni de Marignolli (1290-1357) látogatását sem említik, pedig ő 32 fős kísérettel érkezett a császári udvarba.

Vogel azzal érvel, hogy egyetlen utazó sem ír olyan részletességgel a kínai pénzekről, a sótermelésről és -monopóliumról, mint Marco Polo. Ezeket az információkat - például hogy a papírpénz eleinte csak északon terjedt el, s volt, ahol kagylóval, sóval, arannyal és ezüsttel fizettek - a későbbre datált kínai források és régészeti kutatások is megerősítették. S mivel Marco Polo nem beszélt kínaiul, nem is tudott volna a későbbi forrásokból meríteni munkájához.

(http://mult-kor.hu)
 
 
0 komment , kategória:  Történelem  
     1/8 oldal   Bejegyzések száma: 77 
2018.01 2018. Február 2018.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 12 db bejegyzés
e év: 15 db bejegyzés
Összes: 1777 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 505
  • e Hét: 505
  • e Hónap: 19987
  • e Év: 45177
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.