Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/9 oldal   Bejegyzések száma: 85 
Arany-Tóth Katalin: Ha tehetném
  2018-02-16 07:57:06, péntek
 
  Arany-Tóth Katalin:

Ha tehetném


Ha tehetném,
Világnak kürtölném,
mit jelentesz nekem.
Lágy dallammal röpíteném
- mint tavaszi szellő a virágillatokat -
boldog énekem.
Én, ki mindent néma mosollyal
hallgattam eddig el,
s kinek a fájdalom már oly hű barátja,
mint napkorong lassú járása
a termőföldeken.
Mert veled minden olyan tiszta,
mert veled minden olyan édes.
A könnyem is forrásvízzé válik,
a só belőle semmivé lesz.
Mert veled minden olyan egyszerű,
s mert veled mindent megértek.
Mint anyját ölelő gyermek,
úgy szeretlek.
Ha tehetném, forognék körbe-körbe,
hogy a világ is táncra perdüljön, s ne ökölbe
szorított kezekben gyűljön a harag keserűje.
Csak szeretet lengje nemes zászlaját a szívekbe,
mint ahogy én simítom szerelmem a testedre,
mint ahogy én csókolom lelkem a lelkedre.
Ha tehetném, ölelnélek, amíg élsz - amíg élek.
Melletted már nem félek.
Mert érzem, hogy eggyé válunk,
valahányszor
szemedbe nézek.
 
 
0 komment , kategória:  Arany Tóth Katalin  
Arany-Tóth Katalin: Szavak nélkül is
  2018-02-15 07:52:56, csütörtök
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Arany Tóth Katalin  
Arany-Tóth Katalin: Fázom
  2018-02-14 07:41:34, szerda
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Arany Tóth Katalin  
Arany-Tóth Katalin: Csak lehess . . .
  2018-02-13 07:11:04, kedd
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Arany Tóth Katalin  
Arany-Tóth Katalin: Tartalak
  2018-02-12 07:03:07, hétfő
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Arany Tóth Katalin  
Arany-Tóth Katalin: Könnyű, fehér
  2017-05-23 06:37:23, kedd
 
  Arany-Tóth Katalin:

Könnyű, fehér


Selyemvirágok szirmaiba zárlak,
hogy a jelenben örökké megmaradj.
Mielőtt a csöndek szélén hagynálak,
fejem alá puha, fehér párnát rakj:
édes álom ringasson, míg reám fagy
a sosem volt, édes gyönyör.
A hiány, így majd nem gyötör.

Ha majd a semmiből újra ébredek,
köntösöm is könnyű, hófehér legyen.
Belé bújva majd magamba rejtelek:
zsebemben nyugvó nélküled-tenyerem
barázdái mozdulatlan-szelíden
őriznek álmot, illatot,
mit az éj utánad hagyott.
 
 
0 komment , kategória:  Arany Tóth Katalin  
Arany-Tóth Katalin: Szavakba temetve
  2017-05-05 07:36:23, péntek
 
  Arany-Tóth Katalin:

Szavakba temetve


Illatos párnára hajtom ma fejem.
Vándorló képzelet játszik a múlt bábuival.
Emlékezem.

Távoli suttogás
- mint hódító szellemek kísértése -
visszhangzik szűk labirintusok részeg falai között.
Vakond-lét boldogságom ,,miért"- je
visszatérő álmokra szőtt
puha fészekbe költözött.

Itt a mosoly tiszta
akár az ég.
A festett felhők annyi esőt adnak
mi hervadó virágzásomhoz még
épp elég.

A lét
csak egy lélegző buborék.

Ha majd indulok
búcsúmba csak egyetlen könnyet lopok.
Párnámra hajtom addig naponta fejem
hangtalan
s könnytelen
zokogok hiábavaló küzdelmeimen.

S hogy mire vágytam egykor?
Nem számít már rég.
Robot-lelkem lassan mozdul
korhű testem térül-fordul
és szólok is
ha néha szólni kell.

Szél és felhő helyett
ember lettem
vágyaimat mégis levetkeztem.
Régi illatok
hangok hívnak
halál-hírek tornyosulnak.

Lassan mind elmegyünk
de előbb még vélt igazunkat védve
vagy csupán feloldozást remélve
szavakba temetjük fegyverünk.
 
 
0 komment , kategória:  Arany Tóth Katalin  
Arany-Tóth Katalin: Egy új tavasz elé
  2017-03-27 07:44:14, hétfő
 
  Arany-Tóth Katalin:

Egy új tavasz elé


A decemberi fagyok még dér-ruhában járnak,
köntösbe bújt remény tárja karjait felém.
Csupasz fák tövében didergő, csonka árnyak
új tavaszt várnak a szunnyadó lét csönd-peremén.

Újjászületni vágyom már én is úgy e Földre,
ahogy a szirmok bontanak új illatokat.
Lélek-színekben pompázva fényleni végre -
kérges múlt alatt hagyva a véres korbácsokat,

vagy szabadon engedni mind, mi gyötört és kínzott,
mert szűkülő időmben lassan elfogy a tér...
Talán a nyomor falaiból rám táblázott
részvét egyszer majd beteljesítő kincseket ér.

Ha hátat fordítanék e vajúdó világnak,
nem látnám siratva, mi az, mit szégyellni kell.
Kényszerű vaksággal temetném a hibákat,
s nem láttathatnék a szavak vádló szemeivel.

Remélek hát kegyelmet, és ringatok szerelmet,
álmokat hordozok haldokló koldusokért...
Éjeket virrasztva gyónom meg vétkeimet,
s a tavaszba simítom tört létem csönd-peremét.
 
 
0 komment , kategória:  Arany Tóth Katalin  
Arany-Tóth Katalin: Kéretlen
  2017-02-16 06:00:44, csütörtök
 
  Arany-Tóth Katalin:

Kéretlen


Hallgat az éjben a susogás,
benne tükröződik a csend.
Szívem lüktető vágykalapács,
mit közöny tart meg idebent.
Közöny a szó,
közöny a tér,

semmit se kér.
Bennem hallgat
az akarat
és kanalat
emel az étvágytalan élet.
Duzzadó hiányból dagaszt
csak egyszer kívánatos étket.
Adja, s megvonja ugyanazt.
Nehéz a váll,
nehéz az ujj.
Lehunyt szemem
látni tanul.
 
 
0 komment , kategória:  Arany Tóth Katalin  
Arany-Tóth Katalin: Kézbesítetlenül
  2017-02-08 07:10:41, szerda
 
  Arany-Tóth Katalin:

Kézbesítetlenül


Tenyérnyi sziget voltál.
Villanásnyi szőke ragyogás
csillagszórók szikrái helyett.
Tekintetedben úgy virult az élet,
hogy szégyenkezve torpant meg
az utcasarkon tétován kerengő halál.
Két ölelés között apád szívében
háromszázhatvanöt napra lelt otthont
a határokon átívelő szeretet.

Az elbukdácsolt évek nyomán
viharrá duzzadtak a vétkek és
széthullottak a lélekbe épített fészkek.
Most képzeletbeli harangjátékot kongatnak
a januári égbolt felé emelkedő sóhajok.
Már csak harag és büszkeség ereje
visz előre egy-egy lépést - minden percben
közelebb a távol. Az elmulasztott érintések
sikoltva visszhangoznak a szövetek között,
az erekben felgyorsul a zubogás.

Olykor kígyómarásként fáj a csend.
Kívül maradva tolonganak a várakozó évek,
sorszámot kér a kegyelem.
Bűn és bűnhődés között a büszke öntudat
félelemből hófehér fejfát farag.
A gyökerek legalsó létrafokán áll a hiány,
elnehezedő súlya alatt reccsen a könyörtelen
és visszafordíthatatlan elmúlás.
Kendőzetlen megvetésben nyomorog
a meg nem értettség, s két világ között
lázasan szűköl a tehetetlen szándék.

Ki mondja meg, vezet-e feléd még út,
s épül-e hozzád híd a megkövült könnyekből?
Az ünnep harminc gyertyalángjában
gyermeki boldog emlékekkel
lobog együtt a gúzsba kötött jelen.
Benne elhallgatott kérdések és vádak,
az ölelések mégis visszavárnak
mindhalálig, kézbesítetlenül.
 
 
0 komment , kategória:  Arany Tóth Katalin  
     1/9 oldal   Bejegyzések száma: 85 
2018.01 2018. Február 2018.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 221 db bejegyzés
e év: 532 db bejegyzés
Összes: 30429 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1746
  • e Hét: 39667
  • e Hónap: 142662
  • e Év: 336527
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.