Regisztráció  Belépés
vg999.blog.xfree.hu
Az ÉLET a lényeg! xxx xxx
1901.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/5 oldal   Bejegyzések száma: 43 
A népek mozgása
  2011-07-27 09:05:07, szerda
 
  A legkorábbi, homogén népesség
Ma úgy hiszik, hogy mintegy 60.000 ezer évvel ezelőtt indult meg Ausztráliának a bennszülöttek általi benépesítése. Egészen az európaiak 16. vagy 17. századi érkezéséig ezek az emberek a világ többi részétől teljesen izoláltan, autonóm módon éltek, ellentétben a világ többi részével.

A legkorábbi amerikai telepesek
Nagyon változók a becslések arra nézve, mikor érkeztek Amerikába az első emberek. Sok tudós az ember megjelenését egészen Kr. e. 100.000-re teszi. Azonban ezt az elméletet egyértelműen nem fogadják el. Dél-Amerikának a Kr. e. 25.000 körüli lakossága archeológiai leletek révén teljesen bizonyított már.

A legrégebbi, folyamatosan lakott, dél-amerikai település
Az inka birodalom időszakának (1452-1532) mérnöki tudását és építészetét nem lehetett Amerikában felülmúlni. Várostervezésük, ami szigorú rendszeren alapult, jóval Európa előtt járt. A perui Urabambo völgyben 1500 körül épített, ollantayboi határállomás a legrégebbi, folyamatosan lakott inka város. 18, négyszögletes blokkra tervezték, aminek a közepén egy nyitott tér volt; mindegyik négyszöget két, négyzet alakú lakóegységre osztottak fel, mindegyiknek külön központi udvara volt,

A legrégebbi, folyamatosan lakott amerikai település
Új-Mexikóban Acoma pueblóját 107 m magas, sziklás fennsík csúcsára építették. 200 szélesebb lépcsőn, 100 keskenyebb lépcsőn, majd az utolsó 3 méteren a sziklába vájt, a lábak és a kezek behelyezésére szolgáló lyukak segítségével lehetett megközelíteni. Acomának ciszternái voltak az esővíz és a hó összegyűjtésére és elég nagy földterülete ahhoz, hogy "nagy mennyiségű gabonát lehessen vetni és tárolni". Coronado emberei 1540-ben keresték fel Acomát és közölték, hogy akkoriban kb. 200 olyan férfi tartózkodott ott (családjával egyetemben), akiktől, mint rablóktól "az egész vidék rettegett".

Amerika őslakóinak indiánként való első megnevezése
VI. Sándor pápa, 1493-ban kelt Inter caetera (Egyebek között) című bullájában, melyben a spanyol uralkodóknak adományozta a Kolumbusz által felfedezett területeket, már így nevezte őket

Amerika őslakóinak, legkorábbi, európai története
A portugáliai "elvasi úriember", aki 1538-ban elkísérte Hernandes de Sotot, Kuba kormányzóját, egy észak-amerikai útja során, jegyezte le arra a korra vonatkozóan az indián népek legkorábbi, írott történetét. Ők beutazták a timuguák, az irokézek, a maszkogi szövetség, a csokták, a chiksaw-k, a quapaw-k és az arkanszaszok, valamint több pani nép földjét. Az expedíció leírása első alkalommal említi meg az európaiak részéről ezeknek a népeknek a szokását, kultúráját, építkezését és műalkotásait.




Az utolsó maják
A maja civilizáció, mely Közép-Amerikában az első évezred alatt virágzott, titokzatos módon eltűnt minden nyilvánvaló ok nélkül a 10. század során, és helyét benőtte az erdő. Különböző elméletek léteznek, ami az okokat illeti: túlságosan kizsarolták a termőföldet, forradalom következett be, ismeretlen járványok, drasztikus éghajlatváltozás, sőt, még vulkáni kitöréseket is emlegetnek. A nép néhány túlélője Guatemalából észak felé vándorolt, és a Yukatán félszigeten telepedett le. Ott az aztékok által nagymértékben befolyásolt, új civilizáció nőtt fel.

Táplálék miatt a legkomolyabb forrongás
A 15. század végén, a dél-afrikai vakarangák elhagyták régi törzsi területeiket és 480 km-rel északabbra hozták létre az új karanga királyságot. Ez a mai Zimbabwe. Oka az volt, hogy ősi területükön kimerültek a sókészletek.

Észak-Amerikaiak Írországban
Kolumbusz Kristóf 1477-ben saját kezűleg jegyezte fel, amikor Írországban járt: "Cathay (Kína) lakosai keletre jöttek. Ennek sok jelét láttuk már. Különösen pedig az írországi Galway-ben, egy rendkívüli termetű férfi és nő szállt partra két fatörzsön." (A történészek meg vannak győződve róla, hogy ezek eszkimók lehettek, akiket a forgószél kergetett kajakjukban ide az Atlanti-óceánon.)

Az utolsó spanyolországi zsidók
1492-ben a zsidókat kiűzték Spanyolországból. A feljegyzések szerint az utolsó az év augusztus 2-án távozott. A becslések szerint legfeljebb 5%-át tették ki a lakosságnak, vagyis kb. 300.000-en lehettek; bizonyos becslések ennél alacsonyabb értékeket adnak meg. Tulajdonképpen sok zsidó, mint névleg keresztény ott maradt, bár továbbra is betartották a hagyományos rítusokat. A zsidókat 1290-ben űzték ki Angliából és 1394-ben Franciaországból. Gyakran előfordult, hogy egy országból kiűzték őket, majd mágis visszahívták őket, méghozzá gazdasági megfontolások alapján, amikor, mint bankárokra szükség volt rájuk. 1420 és 1471 között a németországi Mainz zsidó lakosait négyszer űzték el, és hívták vissza.

Az első eszkimók Angliában
1502-ben, Sebastian Cabot három eszkimót vitt Észak-Kanadából Angliába, és büszkén masíroztatta őket fel s alá, amerre járt. Úgy írták le őket, mint: "húsevőket... akiknek nyelvét senki sem képes megérteni és viselkedésük leginkább a vadállatokéhoz volt hasonlatos".




Az amerikai indiánok Spanyolországban
1492-ben Kolumbusz több indiánt vitt magával vissza Spanyolországba. Célja az volt, hogy tolmácsként képezi ki őket, miután velük együtt jelent meg patrónusai, Ferdinánd király és Izabella királynő előtt. Az indiánok közül csak hét élte túl az utat és közülük is öt meghalt egy éven belül. 1495-ben Kolumbusz 550 amerikai indiánt küldött rabszolgaként Spanyolországba. Csak 350 élte túl az utazást, és nemsokára a többi is meghalt "egy olyan földön, mely nemigen felelt meg szokásaiknak".

Az első angol hajó, mely indiánokat hozott magával vissza
Az első hajó 1502-ben John Amayne-é volt, amely ezenkívül sózott halat, sólymokat és egy sast is szállított. 1509-ben egy francia hajó hét férfival tért vissza, akiket úgy fogtak el fakéregből készült kenujukban. Közülük hat nemsokára meghalt, de az egyetlen túlélőt elvitték XII. Lajos királyhoz.

Az első amerikai Portugáliában
1501-ben Gaspar Corte-Real kb. 50 amerikai bennszülött férfit és nőt küldött Új-Fundlandról a királynak. Rájuk, mint potenciális rabszolgákra tekintettek.

A legnagyobb, áttelepítési tervek
Az inkák birodalmuk belső benépesítését áttelepítéssel valamint a Cochabamba völgyének rekord méretű vállalkozásával rendezték el. Ott az inka Huayna Capac (16. század eleje) állítólag 14.000 telepest telepíttetett át az inka birodalom déli részének minden zugából, valamint olyan távoli területekről is, mint Cuzco, Peru és Chile.

Az első fehér amerikaiak
Dél-Spanyolország, különösen pedig Andalúzia kopár, sivataghoz hasonló területeiről mentek a legnagyobb számban a korai kivándolók Amerikába. Magukkal vitték marháikat és az ezek tenyésztéséhez szükséges szakértelmet is, amit már addigra továbbfejlesztettek. (Lásd a Mezőgazdaság címszó alatt.)

Az első európai nők Amerikában
Van rá némi bizonyíték, hogy a vikingek nőket vittek magukkal a 11. század során észak-amerikai útjaikra. 1497-ben került sor arra a javaslatra, miszerint spanyol nőknek kellene az Újvilág gyarmataira menni. 1498-ban Kolumbuszt már nők is elkísérték, 1501-tól kezdve a spanyol korona ragaszkodott hozzá, hogy a kivándorlók házasok legyenek.




 
 
0 komment , kategória:  Ezer éves rekordok  
Népesség
  2011-03-23 11:44:05, szerda
 
  1500-ban a világ népessége kb. 460 millió volt, bár megfelelő statisztikák híján ez a becslés alig több puszta találgatásnál. Európában mintegy 60 millió ember élhetett (vannak, akik azt mondják, 80 millió lehetett). Anglia lakossága valamivel volt csak több 2 milliónál. A legnagyobb népsűrűség Kínában jelentkezett (25 fő/km2) és Indiában (23 fő/km2). Európa egészét tekintve az átlag 8 fő volt, Anglia esetében pedig kb. 12, bár Kent és Kelet-Norfolk egyes vidéki részein a népsűrűség 20 fölött lehetett.

A legkevésbé sűrűn lakott kontinens
Úgy becsülik, hogy 1500-ban Észak-Amerika teljes lakossága nem lehetett több 10 milliónál. Ezt összevethetjük a mexikói azték birodalom 11 és 25 millió lakójával, és a 60 millió európaival. Ázsiának, melynek természetszerűleg sokkal nagyobb a szárazföldi tömbje, sokkal nagyobb lehetett a lakossága. Egyedül Kínában feltehetőleg 200 millió ember élt 1500 körül, Indiában pedig 150 millió egy évszázaddal később. Ausztrália és az Antarktisz akkoriban ismeretlen volt a világ többi részén.

A VILÁG LAKOSSÁGA
MILLIÓ
Kr. e. 8000 kb. 6
Kr. u. 1 kb. 255
1250 kb. 254
1500 kb. 460
1600 kb. 579
1990 5.246
2050 (előrejelzések szerint) 14.000


Az amerikai indián lakosságra vonatkozó legnagyobb és legkisebb becsült érték
1492-ben a Rió Grandétól északra, azaz a kontinentális Észak-Amerika területén, legfeljebb 12, de legalább 1 millió ember élt. Azidőtájt a megfigyelők igencsak alulbecsülték a népesség igazi nagyságát. A különböző időpontokban jelentkező becslések összegzése eléggé nehézkes, mivel a feljegyzéseket vezető európaiak terjeszkedése lemaradt az újonnan jelentkező betegségek terjedése mögött, melyek viszont komoly mértékben megtizedelték az indián lakosságot.

Európa
1500-ban, Franciaország népességét kb. 15 millióra lehetett becsülni (egy évszázaddal később ez 16 millióra emelkedett). Sokkal magasabb volt, mint bármely más európai országban. Spanyolországban csak kb. 6 millióan lakhattak (1600-ra már 8 millióan). Németország még az államok laza szövetsége volt és nem egységes ország, Itália úgyszintén.

A legnagyobb, esőerdei népsűrűség
Az esőerdős környezetben, a legnagyobb népsűrűségű települések az Amazonas középső táján voltak: a Machiparónak a Yapurával való összefolyása közelében, valamint az Omagu környékén. Ez kicsit lejjebb található a folyón, ott 1542-ben a Francisco de Orellana-féle expedíció tagjai úgy számolták, hogy a népesség képes lenne kiállítani több, mint 50.000 férfit, és a megerősített, folyómenti városokon az áthaladás több napot vett igénybe. Legfeljebb kb. 50.000 főnyi, városi lakosság maradhatott fenn a közép-amerikai őserdő városaiban a maja civilizáció "klasszikus" periódusában, de ezeket a helyeket a 10. század körül elhagyták.
 
 
0 komment , kategória:  Ezer éves rekordok  
Virágok (Irodalom)
  2011-01-20 15:36:07, csütörtök
 
 


A növényekről készített, legkorábbi, természet utáni rajzok
Füvészkönyvek formájában ezek a Livre des Simples Medicines (Az egyszerű orvosságok könyvében) találhatók meg. A kézirat 1480 körül készült Clunyban. Egy értekezés francia változata volt, melyet a 13. századi szerző, Johannes Platearius állított össze. Ő a latin írásokat ötvözte újonnan felfedezett arab anyaggal, és így hozta létre a gyógyszerek szinonímáinak első szótárát.

Az első, ismert, botanikai fametszetek
1475-ben publikálta a németországi Ausburgból származó Hans Bamler, mégpedig a Conrad von Megenburg-féle Das Buch der Natur-ban (A természet könyvében).

A legnagyobb szaktekintély a gyógyfüvek terén
Az ókorból Dioszkoridesz, az első századi görög doktor - aki a római seregben szolgált - volt a legjelentősebb szaktekintély. A Materia Medica-ban több, mint 600 növény és majdnem 1000 gyógyszer esetében írta le a külső megjelenést, illetve a pontos alkalmazási eseteket. A mű kézirati példányai illusztráltak voltak, de egészen a 15. századig a legtöbb művész a növények képeit egy másik kéziratról másolta le. Az lett az eredménye, hogy a növényeket nem mindig lehetett felismerni.

A legnépszerűbb füvészköny
A németországi Mainzban a Peter Schoeffer által 1485-ben kinyomtatott Gart der Gesundheit (Az egészség kertje) volt abban a korban a legnépszerűbb füvészkönyv. Gazdag illusztrációt tartalmazott, főként a növényekről. Szerzője, Johannes de Cuba, egy frankfurti orvos, egy festőművésszel járta be Itáliát, Görögországot, a Szentföldet, Arábiát, Babilóniát és Egyiptomot. Még mindig jelentős gyógyszerkönyvek voltak az ókori görög forrásokból származó füvészkönyvek. További, népszerű füvészkönyvek voltak a Herbarius latinus (A latin füvészkönyv, 1484) melyet szintén Schoeffer nyomtatott ki, valamint az Ortus sanitatis (Az egészség kertje, 1491), melyet a mainzi Johannes Meydenbach nyomtatott ki.




A botanikai természettudomány megújulása
Otto Brunfel (1464-1534) a mai Franciaország területén Strasbourgban 1530-ban publikálta művét, a Herbarium Viva Eicones-t (Élő növények képei). Ez volt az első rajzokkal illusztrált füvészkönyv, amelyben az ábrák olyan kiváló minőségűek, hogy egy időben úgy hitték, Albrecht Dürer munkája. Brunfel kortársa, Jerome (Hieronymus) Bock (1498-1554) 1539-ben kiadott műve, a Neue Kreutter Buch felülmúlta Brunfel munkáját, legalábbis, ami a szöveget illeti. Sikerült is egy új szót kreálnia: "a bibét". (Még mindig nem létezett azonban kifejezés akkoriban a sziromra.)

A legkorábbi, nyomtatott, angol nyelvű könyv, határozott botanikai karakterrel
A Wynkyn de Worde által 1495 körül publikált, Bartholomeo Anglicanus-féle Liber de Proprietatibus Rerum (Botanikai tulajdonságok könyve) című enciklopédia fordítása büszkélkedhet ezzel a rekorddal.




Az első, modernkori, botanikai értekezés
A német humanista, Conrad Gesner (1516-65) nevéhez fűződik, akit csak, mint "korának Pliniusát" emlegettek, rendkívül széleskörű természettudományi érdeklődése miatt. Tudományos értekezése a botanikáról, mely a 18. század során befolyásolta Linnét is, amikor a növények nem és faj szerinti csoportosító rendszerét kigondolta. Művét, a Historia plantarum-ot (A növények története), melyben kb. 1500 eredeti rajz és nagyszámú fametszet van, teljes egészében sosem publikálták. (A kézirat jelenleg egy svájci könyvtárban van.) A német Leonard Fuchs (1501-66) (akiről elnevezték a fuksziát), szintén megírta a növények történetét a De Historia Stirpum-ot (A növények története), melyet 1542-ben adtak ki. Ez a két könyv versenghet a modernkori botanika első könyvének címéért.

Az első, nyomtatott és illusztrált füvészkönyv
Az 1481-es kiadású Apuleius Platonicus-féle Füvészkönyv szerkesztését és nyomtatását Johann Philippus de Lignamine, IV. Sixtus pápa orvosa végezte. A munkát Kr. e. kb. 400 körül származó, görög orvosi receptekből állították össze. A növények rajzát azokat a tüneteket feltűntető képek is kísérték, amit gyógyítani tudtak. Így a felhasználónak nem is kellett tudnia olvasni, hogy a könyvet tanulmányozhassa. Például, az illatos macskamenta ábrája tartalmaz egy kígyót is, mivel a növény alkalmazható ellenméregként a kígyómarásnál.
Az ábrákkal ellátott első, nyomtatott füvészkönyv címének várományosa az 1482-ben Milánóban Macer Floridus által publikált De Viribus Herbarum (A gyógynövények erejéről). Egy 1477-ből származó nápolyi, illusztrálatlan változat a legkorábbi, nyomtatott füvészkönyv.




A legtitokzatosabb kézirat
A Roger Bacon-féle, titkosírással írt kéziratot nevezik a világ legtitokzatosabb kéziratának. A 15. vagy a 16. században íródott olyan kódrendszerrel, amit nem sikerült még megfejteni, kivéve néhány növény és csillag nevét. Több, mint 400 ábrát tartalmaz, melyeknek nagyrésze botanikai vagy gyógyszerészeti jellegű. (Roger Bacon egy 13. századbeli angol tudós volt, aki elsősorban az asztrológia és alkímia iránt érdeklődött.)

A legjelentősebb, nyomtatott füvészkönyv
A német Herbarius, ez a bajor dialektusban íródott és 1492 körül a németországi Mainzban kiadott könyv a legjelentősebb és egyben a legkiválóbb nyomtatott füvészkönyve ennek az időszaknak. 379, növényeket ábrázoló rajza természet utáni. Kivételesen jól, abc-sorrendben vannak a tartalomjegyzékbe felvéve, betegségenként és fejezetenként a címszavak. A javasolt orvosságok körében megtalálható a marihuána (Cannabis sativa) alkalmazása: a levelek a gyomorbántalmakra szolgálnak, a gőzök pedig a fejfájás megszüntetésére. A német Herbarius volt egyben minden füvészkönyv közül az, melyből a legtöbbet plagizáltak: megjelenését követő öt hónapon belül Németország-szerte más kiadók kisajátították a rajzokat. Tizenhárom ilyen, tulajdonképpeni "kalózkiadás" maradt fenn.

Az első, angol nyelven nyomtatott füvészkönyv
Ez a Bancke-féle illusztrált, 1525-ös Füvészkönyv.

A gyógynövényekkel foglalkozó, legnépszerűbb, korai, nyomtatott, angol nyelvű munka
Az 1525-ös, névtelen szerzőjű Grete Herball dicsekedhet ezzel a rekorddal. A francia Le Grand Herbier-ből fordították le, melyet 1486-ban nyomtattak Besancon-ban. Tartalmaz egy függeléket is, a borok alkalmazásáról. A fűzfa (salix) levelei javasolt alkalmazását - tudniillik leviszi a lázat - a modernkori orvosok is megfogadható tanácsnak tekintik: fontos összetevője az aszpirinnak a szalicilsav.



 
 
0 komment , kategória:  Ezer éves rekordok  
Virágok
  2010-11-13 15:59:28, szombat
 
 


A legrégebbi "virágcsendélet"
Hans Hemling liliomokból, nősziromból és galambvirágból álló csokra egy vázában, amit 1490-ben festett az Imádkozó férfi című képre. A fehér liliomok szimbolizálják a tisztaságot, a kék nőszirom a mennyországot, míg a galambvirág galambszerű formája (columba=galamb) képviseli a Szentléleket. Az északi reformáció során a keresztény mártíromság hagyományos, áhitatos ábrázolású képeit, mint amilyen a keresztrefeszítés is volt, betiltották és virágfestményekkel helyettesítették. A virágok kiemelkedő jellemzője, különösen, ha egyszer már levágták őket, hogy elpusztulnak.

Fukszia
A német Leonard Fuchs (1501-66) a modern botanika egyik úttörője volt. Ő azonosította és nevezte el a fuksziát, valószínűleg az első, élő személyről elnevezett növényt.

A Szűz legjelentősebb virágszimbólumai
A fehér liliom (szűziesség, tisztaság), az ibolya (szerénység), a rózsa (isteni szeretet), a szegfű (isteni szeretet), és a virágzó valamint gyümölcsöt hozó földieper képviselte a lélek gyümölcseit. A 15. század vége felé ezek a százszorszéppel egészültek ki, mely a Kisded ártatlanságát hangsúlyozta. A körülzárt kert, ahol a Szent Szűzet leggyakrabban ábrázolják, szintén a szűziességet szimbolizálja.

Havasi gyopár
A havasi gyopár első, képes ábrázolása a 15. században a velencei Alpokban valósult meg Bellunóban, a Codex Bellunensis című kiadványban. Bár Dioszkoridesz leírta a növényt, és mint szerelmi bájitalba valót ajánlotta.




A legjelentősebb virág
Kínában a "virágok királyának" tekintették a bazsarózsa fát. Egyszerre szimbolizálta a magas állást, a vagyont és a becsületet. A bazsarózsa a leggyakrabban ábrázolt minden virág közül a kínai művészetben; megtalálhatjuk vázákon, függönyökön és hímzéseken egyaránt.

A legfurcsább fű
Pedro de Castaneda, aki Coronadót elkísérte 1540-2-ben az amerikai síkságon tett útja során, megdöbbenéssel írta le a prériken található fűfajtát, "mely mindig újra és újra felemelkedik, ha letapossák". Leírta, hogy miután "1000 ló, 500 tehén és több, mint 5000 kos és jerke, ezenkívül több, mint 1500 baráti indián és szolga" taposott végig a füvön, nem hagytak hátra semmi nyomot sem. A spanyoloknak csonthalmokat és tehénürüléket kellett hátrahagyniuk, hogy megjelölhessék a visszautat.
 
 
0 komment , kategória:  Ezer éves rekordok  
Gyógynövények
  2010-11-10 20:42:10, szerda
 
  FÜVEK, LÁGYSZÁRÚ NÖVÉNYEK
A legtöbb, tehetős háztartásban a ház vagy a konyha közelében, kertekben művelték meg a lágyszárú növényeket. Étkezési és gyógyítási célra is használták ezeket. A kolostori közösségek a betegszoba közvetlen közelében termesztették. A serfőzdék és bortermelők is tartottak különböző, különleges füveket ízesítésre. A gyógyászatban borral keverték, tea formájában leforrázták, alkalmazták külsőleg is. Szárították, porították vagy elégették - attól függően, mit kellett gyógyítani vele. Esszenciális olajokat tettek a gyógyító fürdőbe. A füveket karakterük szerint besorolták: meleg, hideg, száraz és nedves, az 1-től 4-ig terjedő skálán. Ezek lehettek: meleg és száraz, meleg és nedves vagy hideg és száraz, vagy hideg és nedves, különböző mértékben. Mivel a hideg és nedves (melankólikus alkat) jelenti a legnagyobb fenyegetést az egészségre, a meleg és száraz gyógyfüvek számítottak a legnagyobb segítségnek. A hideg és száraz füvek hajlamosak rá, hogy mérgezőek vagy narkotikus hatásúak legyenek (Úgy tekintették, hogy a levertség hideg és száraz betegség).


A legmelegebb és a legszárazabb
Minden lágyszárú növény közül a legmelegebb és legszárazabb a mustár, a hagyma, a metélőhagyma és a rosa solis

A leghidegebb
A legtöbb gyümölcs, mint például a földieper, a körte és a szilva, hideg és nedves, de mind közül a leghidegebb a feketehunyor, a tölgy és a pipacs. Az ibolyát és a rózsát, mint hideg és nedves gyógyszeranyagot használták, ha olyan, meleg és száraz nyavajákat akartak kezelni, mint a láz, gyulladás, álmatlanság, nyugtalanság és dühkitörések.

A leghidegebb és a legszárazabb
A bürköt és a nadragulyát tekintették a leghidegebbnek és a legszárazabbnak, ugyanakkor a legveszélyesebbnek is, ha nem rendeltetésszerűen használták fel vagy lenyelték. A bürköt külsőleg alkalmazták köszvénynél és más duzzanatok esetén. Plinius a következőképpen ajánlott ellenmérget a bürök véletlenszerű fogyasztására: "Igya meg a rendelkezésére álló legerősebb bort, mielőtt a bürök elérné a szívet."




A legszentebb
A rozmaringról úgy hitték, addig nő, amíg el nem éri ugyanazt a kort, amit Krisztus a földön elért, vagyis a 33 évet. Ugyancsak közismert volt gyógyító tulajdonságairól és tisztaságáról is, akárcsak Krisztus. A virágából készült teát azért itták, hogy a testet megtisztíthassák, és ugyanezt vették igénybe, ha abból a célból akarták megmosni az arcot, hogy egészségesek és tiszták legyenek. A növény gyógyító és aromás tulajdonságai vezettek aztán el oda, hogy különböző keverékekben alkalmazták, meg tömjénnél, a templomokban és betegek körül, valamint bíróságokon a padlóra szórták, hogy megóvják az ártatlan polgárokat a tífusztól. A rozmaringot meleg és száraz növényként sorolták be, ennélfogva gyógyászati alkalmazása hideg természetű megbetegedéseknél jelentkezett, mint például: levertség, nyavajatörés, sárgaság és az emésztőcsatorna elzáródásai. Nemcsak hogy tisztítani tudta a rossz látást, de nagyon jó hatású volt a memória javításában is. Ennek a növénynek az emlékezéssel való, történelem előtti időkbe viszonyuló összekapcsolódása is hangsúlyozza a hagyományt, hogy rozmaringcsokrokat tettek a halottak testére. Ez a növény szimbolizálta a házastársi hűséget is, menyasszonyi koszorúkat fontak belőle. A 16. század elején Sir Thomas More (Morus Tamás) a barátsággal azonosította.
 
 
0 komment , kategória:  Ezer éves rekordok  
Mérges növények
  2010-10-21 15:19:32, csütörtök
 
 


Kuráré
A kuráré volt minden méreg közül a leghalálosabb a Kolumbusz előtti kor emberei számára. Dél-Amerika erdős vidékein volt elterjedt. A mérgező Strictinos toxifera növény nedvéből készítették. A nedvet összekeverték más rovartól és állatoktól származó mérgekkel, rendkívül hatásos volt, miután megállította a mozgatóidegek működését és szívrohamot idézett elő, ha elérte az áldozat véredényeit. A dél-amerikai karib indiánok a kurárét arra használták, hogy megkenjék vele a vadászat során alkalmazott nyílvesszők hegyét, amit aztán fúvócsövekből lőttek ki.

A kalabár bab
Nyugat-Afrikában, a leghasznosabb méreg a "kalabár bab" (Physostigma venenosum), melyet akkor használtak, ha valakit próbának akartak alávetni. Megőrölve és vízzel keverve az áldozat, ha lenyelte, azonnal kihányta. Azok a gyanúsítottak azonban, akik féltek, és így csak lassan mertek inni, megfulladtak tőle.

A legszadistább botanikus
Pierandrea Mattioli (1501-77), egy az itáliai Sienában élő doktor, elítélteket használt kísérletei során annak meghatározására, hogy vajon mérgező-e a sisakvirág. Az eredmény pozitív volt.
 
 
0 komment , kategória:  Ezer éves rekordok  
A növényvilág
  2010-10-19 18:29:02, kedd
 
 


A legrégebbi
Az igazoltan legöregebb fa az a sörtéstobozos fenyő (Pinus longaeva), mely 3275 m-rel a tenger szintje fölött nő az Egyesült Államok Nevada államának keleti részén a Mount Wheeler északkeleti lejtőjén. Ebben az időben 4600 éves lehetett.

Angol
Az összes angol fa közül a legöregebb a tiszafa (Taxus baccata). A legrégebbi ismert példány a Perthshire grófságban található Aberfeldy közelében a fortingalli tiszafa, melynek egy része még mindig növekedőben van.

A legkorábbi példányok
A legkorábbi, még mindig létező fafaj a Kína Zhenxiang részén található szűzhajfa, más néven páfrányfenyő (Gingko biloba), mely először kb. 160 millió évvel ezelőtt jelenhetett meg, a Júra-korban. Japánban kb. 1100 óta tartják, ahol ginkyo-ként ("ezüst sárgabarack") ismerik, ma pedig icho-nak nevezik.

Az első rendszerbe foglalás
A spanyolországi Cordobából származó, arab orvos, Gafikki (1165-ben halt meg) volt valószínűleg az első, aki megpróbálkozott a növények rendszerbe foglalásával, és nevüket arabul, latinul valamint az észak-afrikai berberek nyelvén közölte.



A 15. ÉS 16. SZÁZADI ANGLIÁBAN MEGHONOSÍTOTT NÖVÉNYEK

Articsóka - (Cynara scolymus), a Földközi-tengertől származik.
"Áldott bogáncs" - (Carduus benedictus), gyógyfű és zöldségféle; a Földközi-tenger környékéről került át a szerzetesek révén.
Uborka - (Cucumis savitus), a 15. századig Angliában nem termesztették.
Ciprusfa - (Cupressus sempervirens), a Földközi-tenger tájáról került át.
Nagyezerjófű - (Dictamnus albus), "égő bokor", Dél-Európából került át.
Metélő petrezselyem - (Petroselinum crispum), gyógyászati és étkezési növény; a földközi-tenger környékéről került át.
Gránátalma - (Pumica granatum), az 1500-as években vagy korábban terjedt el Angliában.
Varjúköröm - (Coluea abborescens), gyógyfű, a 16. század elején került át a Földközi-tenger mellékéről.


A 15. ÉS 16. SZÁZADI EURÓPÁBAN MEGHONOSÍTOTT NÖVÉNYEK

Kakastaréj - Dísznövény és gyógyfű, az Újvilágból került át.
Babok - Egy tucatnyi különböző fajtáját termesztették. Az Újvilágból átkerült fürtösbabot és törökbabot étkezésre, díszítésre egyaránt használták.
Sárgarépa - (Daucus carota), a narancssárga fajokat a Közép-Keletről hozták be.
Kukorica - Nevezték néha törökbúzának is, a 16. század eleje táján az Újvilágból hozták be.
Kerti zsázsa - (Lepidum sativum), az Újvilágból került át.
Salátakatáng - (Cichorium endivia), Ázsiából származik.
Dinnye - (Melo cucumis), Afrikából származik, a 16. század közepe táján terjed el az Újvilágból származó görögdinnye.
Sarkantyúvirág - (Tropaeolum), az Újvilágból származnak.
Porcsin - (Portulaca oleracea), salátazöldség, a 15. század körül került Európába a Közel-Keletről.
Rózsa - Több, mint 40 faját ismerték.
Cukorgyökér - (Sisum sisarum), gyökeres zöldség, a 15. században hozták be Kelet-Ázsiából.
Spárga - (Asparagus officinalis), őshonos volt ugyan, de a 16. században jelentek meg első, megművelt fajtái.
Spenót - (Spinacea oleracea), Perzsiából került át.
Napraforgó (Helianthus), az 1500-as években hozták át az Újvilágból.




A legjobb botanikus
A spanyolországi Malaga szülötte, Abdullah Ibn al-Bajtart tekintették a legjobb botanikusnak és gyógyszerésznek az iszlám világban. Ezen a területen az ő könyveit tartották a legjobbaknak, köztük a Materia Medica-t valamint az egyszerű anyagok gyűjteményét (olyan anyagokra gondol, amelyek tiszták, egyetlen anyagból állnak), melyek mindegyiknek a tulajdonságait is megemlítik.

Hatalmas méretű erdőirtás
Európa növekvő népessége óriási csapást jelentett az erdőségekre nézve is. A becslések szerint egy átlagos vashuta két év alatt 2000 hektárnyi erdőt zabált föl, és olyan tüzifahiányt eredményezett saját szomszédságában általában, hogy néhány huta négy év alatt csak egy évig volt képes üzemelni. Más becslések arra utalnak, hogy Európában évente 60-80 millió tonnányi fát használtak fel - vagyis minden évben minden emberre kb. egy tonnányit.




A leghíresebb fák
Az emberek felismerték bizonyos, hatalmas fák jelentőségét, amikről "köztudott" volt, hogy fontos események következtek be azon a helyen, és ugyanígy azoknak a fáknak a jelentőségét, amelyekről "tudták", hogy rendkívül öregek. Például Angliában, Clipstonban, volt egy tölgyfa, amely alatt 1289-ben I. Edward állítólag összehívta a parlamentet; a Newbury található Donnington parkban volt egy tölgyfa, amiről azt mondták, hogy a költő, Geoffrey Chaucer ültette; a New Forestben az ember megcsodálhatta "ugyanazt" a fát, amelyről a nyíl visszapattant, hogy megölje William Rufust. Itáliában voltak fák, amikről "közismert" volt, hogy Asissi Szent Ferenc ültette őket.
 
 
0 komment , kategória:  Ezer éves rekordok  
Állatkertek
  2010-10-12 01:30:50, kedd
 
 


A legrégebbi
A legkorábbi, ismert állatgyűjteményt Sulgi állíttatta össze, a mai Irak délkeleti részén található Puzurisban. Ő egyébként Kr. e. 2097-től 2094-ig hatalmon levő uralkodó volt.

A leghíresebb
A 15. században a leghíresebb állatkert a nápolyi hercegé volt. Egzotikus állatai körében megtalálhatjuk a zsiráfot is.

A leglenyűgözőbb ajándékállatok
A 15. század elején azt követően, hogy a hatalmas kínai flották idegen földeket kerestek fel, a követek minden egyes látogatás során a császárnak szánt ajándékokkal tértek vissza Kínába. Ezek között sok állat is volt. Közülük a leginkább lenyűgöző az afrikai állatok gyűjteménye volt: oroszlánok, párducok, nyársas antilopok, nilgauk, zebrák és struccok. A császár ezt mind a pekingi császári állatkertben helyeztette el. 1415-ben a kelet-afrikai Malinda követei egy zsiráfot vittek a császárnak.

A leginkább olvasott könyvek
A középkor elejétől fogva a bestiáriumok (az állatokkal foglalkozó értekezések) voltak a legszélesebb körben olvasott könyvek. Mese, mítosz és ősrégi hagyomány keveredett bennük. A középkori világszemlélet elsőbbséget biztosított Isten felsőbbrendűségének és az egyéni megfigyeléseket alárendelték a magasabbrendű igazságoknak. Következésképpen, a bestiáriumban szereplő sok állat csak a nép képzeletében létezett. 1480-ban Hollandiában adtak ki egy könyvet, amely első alkalommal ábrázolta a zsiráfot. Illusztrált volt ugyan, de a rajz egyáltalán nem hasonlított a valóságos állatra.



Az első, nyomtatott munka
Az Embernek, Bestiáknak, Kígyóknak, Madaraknak és Halaknak nemes életéről, amit közkinccsé kell tenni, ez volt az első, az állatok életével kapcsolatban angol nyelven kinyomtatott könyv. 144 ismert állatot, 8 teljesen ismeretlent és 21 mitológiai állatot sorolt fel.

Leginkább átfogó zoológiai értekezés
A svájci tudós, Conrad Gesner (1516-65) először 1551-ben kinyomtatott Historia Animáliuma (Az állatok története) a 16. század leginkább átfogó zoológiai értekezése. Gesner Pliniust követte, amikor az állatokat a madarak, négylábúak és halak szerinti felosztásban kategorizálta. Felfigyelt arra, hogy Arisztotelész is különbséget tett az elevenszülő és tojásrakó fajok között. Minden leírását rajzzal illusztrálta. Gesner munkája mérföldkő volt a természetrajz területén.

Az Újvilág természetrajza
Gonzalo Fernandez de Ovideo y Valdesé a dicsőség (egyébként csak Ovideóként ismert) (1478-1557), hogy néhány amerikai állatfajról nagyon hamar hírt kaphattak az európaiak. Ő jegyezte fel az őshonos indián kutyák változatait. Megemlítette, hogy a tapír öszvér nagyságú, sötétbőrű, nincs szarva és a húsa fogyasztható. Kijelentette, hogy a lajhárnak egy napra van szüksége, ha ötven lépésnyi távolságot akar megtenni, éjszaka énekel és a levegőből táplálkozik. A hangyászt nem jól írta le, és Ovideo azt mondja róla, a medvéhez hasonló a bőre, nincs farka és hangyákkal táplálkozik (természetesen termeszekre gondolt). A lamantint halként alsóbbrendűnek sorolta, bár Ovideo rájött, hogy bőr borítja és kicsinyeit szoptatja. A nyugat-indiai és dél-amerikai madarakról különböző feljegyzéseket adott közre. Ezek eléggé a képzelet szülöttei, mint pl. a kolibri esetében, melyről azt írja, hogy nem nagyobb a hüvelykujj végénél. De, bármilyen pontatlanok is néha a beszámolói, Európában lenyűgözve kellett, hogy olvassák (és időnként, kétségkívül, jól is szórakozhattak rajta).


 
 
0 komment , kategória:  Ezer éves rekordok  
Egyéb lények
  2010-09-25 23:39:32, szombat
 
 


A legnagyobb
A világ legnagyobb hüllője a Délkelet-Afrikában a maláj szigetvilágban található, a folyók torkolatánál élő tengeri krokodil (Crocodulus porosus).

A legfurcsább kígyó
Amikor az itáliai zarándok, Roberto da Sanseverino 1453-ban a Sinai-sivatagban található Szent Katalin kolostorhoz utazott, a következőket jegyezte fel: "négylábú, macska nagyságú, hosszú és tekergő kígyót láttam". Amikor Roberto közelebb ment hozzá, az állat egy hirtelen támadt, kisebb homokvihar takarásában lassan odébb állt. (E lény valószínűleg egyfajta gyík lehetett, méghozzá a gyíkok családjából a legnagyobbik.)

A legmérgesebb
A legerősebb állati méreg egy haltól származik (Diodon hystrix; Sphoeroides testudineus), és ha ezt más mérgekkel keverték össze, fel lehetett használni, hogy bizonyos bűnökben vétkes személyeket "Ozombivá" változtassanak.

A legveszélyesebb
A tengerészek és a tengeren utazók különösen rettegtek a Tioys haltól, mely - legalábbis Fra Felix Fabri 1483-as feljegyzései szerint - ha felfigyel egy hajóra: "előjön a víz mélyéről, csőrével megfúrja a hajót, sőt átlyukasztja. Csak úgy lehet elrettenteni, ha valaki félelem nélkül rámered a víz fölé hajolva, és rezzenéstelenül tekint a hal szemébe. Ha a halra meredő személy megretten és elkapja a szemét, a bestia kiemelkedik, lerántja magával a víz alá és megeszi."



Az észak-amerikai halak első leírása
Amikor 1541-ben Hernandes de Soto elérte a Rió Grandénak nevezett területet, a spanyolok felfedezték, hogy az indiánok csatorna segítségével kapcsolták össze a folyót egy tóval, így aztán a halak a tóban rekedtek. A halak között megemlítette a bagre-t, "melynek harmadik íze a fej volt, elejétől végig kopoltyúval, az oldalak mentén pedig hatalmas tüskék, nagyon hasonlóak a hegyes árhoz"; egy másik pedig: "mint valami tengeri keszeg, egy szürke tőkehal fejével"; "a harmadiknak 50 cm hosszú ormánya volt, a felső ajka pedig úgy nézett ki, mint valami lapát". Az általa leírt legnagyobb hal a pereo, "melynek nagysága a sertésével vetekszik, alul és felül pedig fogsoraik vannak".

A fehér delfinek első leírása
A fehér delfinek Kanadában a sós vizű Szent Lőrinc és Saguenay folyókban élő belugák. 1535-ben a francia felfedező, Jacques Cartier, írta róluk: "ezek a halak akkorák, mint a barna delfinek, csak nincs uszonyuk. Testük és fejük hasonló az agáréhoz, fehérek, mint a hó, egyetlen pötty sincs rajtuk, és rendkívül nagy számban fordulnak elő abban a folyóban."



A legnagyobb természeti csapás
A Közép-Keleten az aszály és az áradás egyaránt komoly veszélyt jelentett, de talán a legrosszabb a sáskajárás lehetett. Ezeket a Biblia is megemlíti. Az 1500 körüli utazók közül sokan megfigyelték. (A sáskák sok négyzetkilométernyi felületet beboríthatnak. Egy-egy négyzetkilométeren akár 50 millió rovar is lehet, naponta 100 tonnányi növényi vegetációt is felzabálhatnak. Ezek, a mindent elpusztító rajok naponta 100 km-t is képesek megtenni, és pár óra alatt elfogyasztják egy hatalmas terület teljes növényzetét.)

A legveszélyesebb
A világ legveszélyesebb teremtménye (kivéve az embert) a Plasmodium nemhez tartozó malária-moszkitók, melyek - ha nem vesszük figyelembe a háborúkat és a baleseteket - valószínűleg az összes emberi haláleset 50 százalékáért felelősek a kőkorszak óta.


 
 
0 komment , kategória:  Ezer éves rekordok  
Madarak
  2010-09-21 00:31:33, kedd
 
 


A leggyakrabban emlegetett, képzeletbeli madár
A ludakat a legtöbb füvészkönyv megemlíti, aztán végleg kimaradtak belőlük. Úgy hitték, hogy ez a madárfajta óriási, a babéhoz hasonló hüvelyekben terem, méghozzá Skócia nyugati partjai mellett található Orkney-szigeteken, a róla elnevezett fákon. Amikor a hüvely megérik és leesik a vízbe, akkor a lúd lábával előre keveredik ki belőle. Azok, melyek a földre esnek, elpusztulnak és nem lesz belőlük semmi.

A legértékesebb
1396-ban, egy tucat, grönlandi fehér sólymot kapott Törökország szultánja, mint neki tetsző váltságdíjat egy európai hercegért cserébe.

A legnagyobb
Az Afrika keleti partjait felkereső kínai látogatók írták le először a 1,8-2 m magas, teveszerű madarakat. Ezek feltehetően struccok lehettek.

A legnagyobb tojás
Az átlagos strucctojás (Struthio camelus) hossza 15-20 cm, átmérője 10-15 cm, súlya 1,54-1,78 kg (kb. két tucatnyi tyúktojást tesz ki).






Tengeri fecskék
Amikor Magellánék 1519-ben elérték a Csendes-óceánt, a legénység körében volt az az első európai is, aki először írta le a repülő halat, amit rögtön el is neveztek tengeri fecskének (colindriny). Azt mondták, hogy kirepülnek a vízből, így akarják kikerülni a ragadozó halakat, és kb. "annyit tudnak repülni, ameddig egy ember íjjal el tud lőni".

Mikor láttak először pingvineket
1519-ben Magellán emberei pillantották meg először ezeket a furcsa állatokat a part menti sziklákon Dél-Amerika déli partvidéke mentén: "olyanok voltak, amit keresztény ember még sohasem láthatott". Azt hitték, hogy egyfajta fekete-fehér ludak, "egy varjú csőrével", ami nem tud repülni, viszont halon él. Ezek patagóniai pingvinek voltak. Miután nem volt nevük, elnevezték őket patos sin alos-nak (szárny nélküli kacsának).



A tukán
Először Don Gonzalo Fernandez de Ovideo írta le a tukánt 1525-ben a Sumaria de la Natural Historia de las Indias (Kelet-India természetrajzának összefoglalása) című kiadványában. Az emberek legközelebbi társának tartotta. A megszelídített madarak vonzódhattak a törzsi csoportok által lakott területekhez.
 
 
0 komment , kategória:  Ezer éves rekordok  
     1/5 oldal   Bejegyzések száma: 43 
2018.01 2018. Február 2018.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 12 db bejegyzés
e év: 15 db bejegyzés
Összes: 1777 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 70
  • e Hét: 1523
  • e Hónap: 14776
  • e Év: 39966
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.