Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/5 oldal   Bejegyzések száma: 44 
Dutka Ákos: Magyar elégia
  2017-05-22 06:10:28, hétfő
 
  Dutka Ákos:

Magyar elégia


Fűzesek meddő szépsége nevelt,
Töretlen partok fövenye termett...
Nincs egyebem, - csak a földem adott
Átkul egy kósza pusztai lelket.

Sorsom, az átkom: a fűzesi föld, -
A bozótok csöndes szűzi magánya
Szólal meg olykor lelkemen át
Egy-egy bánatos új melódiába.

Mindent... mindent a földem adott,
A hárfa kezemben vén szederinda,
Fűzesek szomorú lelke dalol
Az én friss szavu pogány dalaimba'.

Fűzesek meddő szépsége: Te szent...
Töretlen part fövenye: Te áldott...
Nincs egyebem, mit a föld adott. -
Életem, kincsem e bús magyar átok...

A Hét 1907.
 
 
0 komment , kategória:  Dutka Ákos  
Dutka Ákos: A vén pohár
  2017-05-20 05:55:35, szombat
 
  Dutka Ákos:

A vén pohár


Egy vén pohárral játszom olykor,
Egy ó pohárba töltök régi bort,
S emlékszem egy derűs lakásra, -
Halavány fiatal anyámra,
Kinek ez drága, féltett holmi volt.


Emlékszem - és a vén kehelyből
Megszépült ködként száll felém a múlt:
Gyermekkorom, szép ifjúságom
Táncol körül, mint drága álom
S kezem egy olcsó rossz szivarra gyújt...


Száll száll a füst, s a vén kehely nő,
Öblében táncol elmúlt életem:
Játékok, - régi délutánok.
Kacagó víg gyermek barátok,
A szent tavasz: az első szerelem.


Te szent kehely! Te vén varázsló!
Könnyes szemem oly áldóan csodál,
Öblöd mindig csordultig álljon.
Hadd játszom véled ifjúságom
Éltem borával telt színes pohár.
 
 
0 komment , kategória:  Dutka Ákos  
Dutka Ákos: Az Akropolison
  2017-04-29 08:40:31, szombat
 
  Dutka Ákos:

Az Akropolison


Ültem kövén a feldúlt Parthenonnak
Koldus-zsivajú új Athén felett.
Az Akropolis málló templomára
Egy új világ szőtt szürke felleget.
Szemétből, porból száz motor kavarta
A napfénytől izzó, sugaras ködöt,
Melynek burkában, csonka csarnokával
A földi márvány már egekbe nőtt.
A sárgult kőnek mintha lelke lenne,
Elfordult e földtől, melyből vétetett :
Átszellemült haldokló szemével
Fürkészte, nézte az izzó kék eget.

Alattunk messze, lenn a nyári tenger
Fáradt hullámán ringott a hajó :
A száztornácú, vasgerincű bárka,
Benne korunk : az önmagát csaló.
Olajmotorral, hűtött levegővel
Hitetlen, - csömör szívén, idegén -
De kérkedett a század büszke gőgje,
Hogy eljött ide s tilt a Parthenon kövén.
Hová jutottunk márványcsarnokidból,
Nézd csak Periklesz : nézd az új hajót,
Neked nem volt jazzdobod, se spleened
S hullámhosszakra zengő rádiód.

Egedbe nem benzingőz repített,
S fejedre citáljak más ezer hibát?
Beláthatod, mily koldus volt világod,
Mily olcsó játék márvány Attikád.
Száz istened a szellemünk kikezdte
Szemétre vetve húsz más századot,
Sínpánttal a földgolyót beszegte,
Keresztre verve néhány lázadót,
De holtan mind oltárra emelte
S emlékezetükre szobrot faragott:
Ott állnak mind a városok piacán,
Elrettentő sorsok, bronzba vert rabok.

Árnyékukban, nézd, vígabban pereghet
Az ősi vásár, az örök forgatag
És minden gyermek korán megtanulja,
Mit kell hirdetni - de tenni nem szabad.
Mi az, mi szép és tisztaszárnyú álom,
Róla verset írhatsz, el nem éred soha.
Repülni vágysz? Szállj a benzinmotorra,
Hadd lenn a lelked, ne légy ostoba.
Almokért csatázni, ki hinne bennük?
Ki hinne itt ily megfakult mesét,
Felejtsd el multad szűz harmóniáit
S köszöntsd velem a gépek reggelét.

Van mindenünk az óriás hajóban,
Cocktail-mámor és ős rabszolgakín,
Mely fűti lenn a bősz kazánok alját
S minden Ábel mellett űl egy Kain.
Fedélzetén még szédült önfeledten
Százarcú fajjal egy világ táncol itt
S ki tudja lenn a hajó áruterhét,
Talán gépfegyver, ágyú, ekrazit.
Ki tudja már, hogy holnap mire ébredsz,
Amíg itt antik világok lelkét kergeted,
Ki jár majd holnap multakon merengő
Rommá lőtt Párizs vagy Budapest felett.

Budapesti Szemle. 1937.
 
 
0 komment , kategória:  Dutka Ákos  
Dutka Ákos: A fekete lány
  2017-04-10 08:32:21, hétfő
 
  Dutka Ákos:

A fekete lány


Összefonódik lelkemen olykor
Sok szomjú vágy, sok szomorú kín,
Rám vigyorog a tűzszemű Élet
A város fényontó ablakain...
Valami tánc vad üteme zsong künn
Az illatos dalos alkonyaton,
S úgy rémlik, hogy egy fekete lány
Járja a táncot a nagy utakon
S be-bekacag az ablakomon...

E leány: az ujjongó, tűzszemű Élet.
Csábítgat, hív száz alkonyaton
S ígéri százszor, hogy megölel majd
S elnémúl sok-sok nagy sóhajom.
Ígéri a pompát, a hírt, a szerelmet
Ezer muzsikás alkonyaton,
Mikor ujjongva a fényben, a lángban
Járja a táncot a nagy utakon
S be-bekacag az ablakomon...

S nem adott eddig semmit a céda,
Itt felejtett a rongy nyoszolyán,
Hiába dalolt róla a lelkem,
Itt felejtett a fekete lány.
S ha majd az arcom szomorú, sápadt
Szoborrá fagy egy alkonyaton,
Halottan fekszem rongy nyoszolyámon:
Ő megjön, - jön a nagy utakon
S bekacag majd az ablakomon.
 
 
0 komment , kategória:  Dutka Ákos  
Dutka Ákos: Üzen a szén.
  2017-04-01 07:58:00, szombat
 
  Dutka Ákos:

Üzen a szén.


Itt ülök fázó, felkavart szívemmel
Kályhám előtt, - s egy vén kosár ölén
Szurokszemével néz reám meredten,
Igéz, elaltat, úrrá lesz felettem
S beszélni kezd a Szén :

- Évezredek múlt titkát rejti lényem,
Szinem sötét, komor halotti gyász,
De iszonyú tűz alszik vén szívemben.
Gyermekgőgöd bár halottnak hisz engem,
Ember, vigyázz!

Én őrzöm itt az őserdők haragját,
Elmúlt világból őrzöm a Napot.
Sötét palástom izzó fényt takargat,
Fényét, hevét az életadó Napnak.
Az alvó tűz vagyok.

Szerettelek, te nyughatatlan ember :
Világformáló, építő erő.
Télen eljöttem melengetni téged,
Kazánok alján lelkem kedvvel égett.
Legyen tiéd a hő.

Tiéd a láng : Az éltető melegség,
Formálj belőlem újra életet,
Sötét palástom gyújtsd, szakítsd le rólam
S a millió szili új életre lobban,
Mit testem rejteget.

Csodákat szültem néked, földi ember,
Legyen éltedben több szín, több meleg.
Hiába volt! - Te rútul cserbenhagytál,
Gyilkot kovácsolt kezed sugaramnál
S most bőg a fergeteg.

Mert rabbá tettél, lenyűgöztél engem
És Istened a hideg, holt arany.
S oltárain pocsékolsz te engem,
Hitvány gőgödben mindig telhetetlen. -
Én nem hagyom magam!

Én nem leszek a milliók igája,
Az én tüzem az égi Nap fia, -
Melegítő láng voltam, - nem átok
S te gyűlöletet fűtsz velem, te álnok,
Hitvány rög fia!

Most fázni fogsz, s az őserdők haragját :
Bolond tüzem a szélnek engedem.
Dilúviális szörnyeket köpök rád,
Földön, vizén, égi levegőn át
A lelked égetem.

Kohómba estél. Égni fogsz ölemben.
Gazdag világod minden szegletén.
Amíg kiég a múltad sok salakja. . .
Apám a Nap : az éltetőd akarja
S testvéred, én a Szén.

Budapesti Szemle. 1941.
 
 
0 komment , kategória:  Dutka Ákos  
Dutka Ákos: A magyar.
  2017-03-31 08:41:24, péntek
 
  Dutka Ákos:

A magyar.


Ismerj magadra : Erdély gyúrta szobrod :
Kopott zekében fejszés ember áll,
Szemével messzi századokba réved,
Fogat szorít és valamire vár.
Daccal, szegényen, tengerén a bajnak,
De mégis . . . mégis megmarad magyarnak.

így állt Mohácsnál egyszer ükapád is,
így állt Budán, ha félhold ragyogott,
így állt ezerszer tengerén a könnynek,
Akkor is, - ha Haynau akasztatott.
Daccal, keményen, tengerén a bajnak,
De mégis. . . mégis megmaradt magyarnak.

így áll elszántan százszor a Tiszánál,
Valahányszor gátat szakít az ár,
Keserűn áll a nyűtt kapára dűlve,
És mindig, mindig új csodára vár.
Dacolva, hittel, tengerén a bajnak,
De mégis. . . mégis megmarad magyarnak.

Bár népek nőnek, trónok meginognak,
Géppel arathat rajtunk a halál,
Szemében messzi századok parancsa :
Fogat szorít - és új csodára vár.
Dacolva, könnyel, tengerén a bajnak,
De mégis. . . mégis megmarad magyarnak.

Budapesti Szemle. 1941.
 
 
0 komment , kategória:  Dutka Ákos  
Dutka Ákos: Otthon Váradon.
  2017-03-30 06:29:50, csütörtök
 
  Dutka Ákos:

Otthon Váradon.


Mindenki sirt, és újra nevetett.
Hogy újra bátran magyar lehetett,

Falta egymást sok könnyes régi szem
És dadogta a száj : emlékezem.

A régi ház, az utcák és terek
Bomlottan zúgva mind keringenek.

S messziről, mint égi látomás,
Integet felém a fiatal Tamás.

A >Kis Pipá<-nak pállott kék ködén
Juhász Gyulát mintha sejteném.

Megyek, próbálom - új már a kilincs. . .
Rideg szoba, - a múltból semmi sincs.

Megfordulok, egy árnyék suhan el
Húszéves, sápadt, néz és nem felel.

Lázas szemű, karcsú garabonciás,
Oly ismerős e földi látomás.

Szalad előttem, - el nem érhetem.. .
A régi Várad s a volt életem.

Budapesti Szemle. 1941.
 
 
0 komment , kategória:  Dutka Ákos  
Dutka Ákos: A kemencém falára.
  2017-02-20 06:40:21, hétfő
 
  Dutka Ákos:

A kemencém falára.


42-őt írtunk kilencszáz után.
Muszkabomba hullott akkor Pest-Budán,
Mikor e kemence épült s Weiner úr
Két héten keresztül lankadatlanul
Borral locsolgatta minden téglaját.
Hogy lélek is hevítse ezt a kis szobát.
Égjen is hát benned mindig földi tűz,
Mely betegséget, gondot pokolba űz.
Tűztorkod azonban ne legyen falánk.
Gazdád szívében úgyis égi láng
Derűje fűti majd e kis lakot.
Mely neked s néki új otthont adott.

Budapesti Szemle. 1943.
 
 
0 komment , kategória:  Dutka Ákos  
Dutka Ákos: Költő a viharban.
  2017-02-14 07:58:42, kedd
 
  Dutka Ákos:

Költő a viharban.


Mint a tű a viaszlemezen
Dalt örökítve ritmusban remeg.
Reszket rajtam bánat és öröm.
Hogy dalt mondhassak néktek, emberek.

Mint a tű a viaszlemezen
Remegtem én is Istenem kezében.
Sosem tévesztve mégsem dallamot,
Parancsszavára ha lemezt cseréltem.

De most recsegve törik, vagy kihagy
A tű s a költő dadog a hangzavarban,
Ájultan áll. Mint szárnyszegett madár
A földindulással birkózó viharban.

Budapesti Szemle. 1943.
 
 
0 komment , kategória:  Dutka Ákos  
Dutka Ákos: A köd.
  2017-02-05 07:34:22, vasárnap
 
  Dutka Ákos:

A köd.


Orozva jött és színesen szövődött
Egy őszi reggel derűjét fátyolozva.
Szemmel, ideggel hamis játékba kezdett :
Minden színt, fényt és formát homályba mosva
Táncolni kezdett s kacéran lengette szárnyát,
Párák gomolygó ős káprázatával.
Bújócskát játszott még az égi fénnyel.
Hogy rátapadva ránthassa magával
S belepjen mindent szürke hályogával.
Ráüljön tompán sóvárgó két szemedre.
Hogy ne láss. Ne lásd. mi szédít? űr-e vagy magasság :
S tétován megállj, biztonságod vesztve :
Ne tudd. hová lépsz, merre nyíl a pálya
S ónként tapadjon lábadra, kezedre
A bizonytalanság útvesztő homálya.

S megálltunk.
A jelek, tények lassan elfakultak,
Kuszán, bomlottan minden elmosódott :
Házak, kertek, országok és utak.
Meghalt a szín : a fények földi tükre.
Egymásba folyt az ormok szürke halma.

Ki mondja meg, mi izzik rőten és vörösen?
Kék még az ég ? És barna még a barna ?
A köd lemosta Krisztust a keresztről
S úgy áll megint, mint meztelen bitófa.
Árnyékában Krisztusunk keresve,
Nem tudjuk meddig és nem tudjuk mióta
Ténfergünk e szörnyű lélekoltó ködben:
A világokat nyelő rémséges időben.

Budapesti Szemle. 1943.
 
 
0 komment , kategória:  Dutka Ákos  
     1/5 oldal   Bejegyzések száma: 44 
2017.04 2017. Május 2017.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 262 db bejegyzés
e év: 1392 db bejegyzés
Összes: 27828 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2124
  • e Hét: 8506
  • e Hónap: 137112
  • e Év: 616579
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.