Regisztráció  Belépés
bozsanyinemanyi.blog.xfree.hu
Legyen szíved, mely sosem válik kővé, legyen kedved, mely sosem gyullad haragra, és legyen érintésed, mely sosem bántalmaz. /Charles Dickens/ Bozsányi Lászlóné. Manyika.
1948.03.10
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/22 oldal   Bejegyzések száma: 214 
Szeretet és az idő.-
  2018-05-07 23:17:40, hétfő
 
  ...... ........A szeretet másik neve: idő

A padlás félhomályában a magas, hajlott hátú öregember még jobban meggörnyedve igyekezett odajutni a felhalmozott dobozokhoz az egyik padlásablak mellett. A pókhálókat félresöpörve leemelte a felső dobozt, s a fény felé tartva egyik fényképalbumot a másik után szedegette ki belőle. Valaha csillogó, mostmár megfakult tekintete vágyakozva várta, hogy meglássa azt, akiért feljött ide.

Úgy indult az egész, hogy emlékeiből előbukkant élete nagy szerelme, s tudta, hogy ezekben az albumokban találhat fényképet róla. Csendben, türelmesen lapozgatott, s pár pillanat múlva már el is süllyedt az emlékek tengerében. Világának forgása nem állt meg felesége elvesztésével, de a múlt emléke sokkal élőbb volt lelkében, mint a jelen magányossága. Ahogy félretette az egyik poros albumot, előkerült valami, ami rég felnőtt fia gyermekkori naplójának tűnt. Nem emlékezett, hogy valaha is járt volna a kezében, vagy hogy tudomása lett volna arról, hogy kisfia naplót vezet. ,,Minek őrizgette Elisabeth mindig a gyerekek régi lomjait?" morfondírozott, ősz fejét csóválva.

Felnyitva a megsárgult lapokat, egy rövid mondatra esett a tekintete, ami önkéntelen mosolyra késztette. A szeme csillogása is visszatért egy percre, ahogy a szívét megérintő kedves szavakat olvasta. Hallotta a kisfiú hangját, aki túl gyorsan nőtt fel ugyanebben a házban, és akinek a hangja az évek során teljesen elhalkult az emlékezetében. A padlás teljes csöndje és a tiszta lelkű hét éves kisfiú szavainak varázsa élete egy elfeledett korszakába repítette vissza az öregembert.

Újra belenyúlt a dobozba, és ugyanarra az évre szóló saját régi üzleti naplóját vette ki belőle. Leült egy ócska asztal mellé az ablak alá, és egymás mellé tette a két naplót Az övé bőrkötésű volt, a neve aranyozott betűkkel belevésve. A fiáé gyűrött, kopott volt, alig látszott már rajta a Jimmy felirat. Öreg ujjaival végigsimított a betűkön, mintha újra tisztán láthatóvá akarná tenni az idő és a használat során megkopott nevet.
Kinyitotta saját naplóját, s tekintete egy mondatra esett, ami egyedül állt egyik lapon. Feltűnt, mert a többi napok tele voltak bejegyzésekkel. Önnön gondos kezeírásával ezek a szavak álltak az oldalon:

,,Az egész napot elvesztegettem Jimmyvel való horgászatra. Nem fogtunk semmit."

Nagyot sóhajtott, majd remegő kézzel megkereste Jimmy naplójában ugyanazt a napot, június 4-ét. Erősen megnyomott, még tétova, nagy betűkkel ez volt odaírva:

,,Apával horgászni voltunk. Életem legszebb napja."

/Lance Wubbles/


 
 
0 komment , kategória:  Tanulságos történetek.  
Szeretet és harag
  2018-05-07 23:11:10, hétfő
 
  Szeretet és Harag találkozása

- Kopp,kopp! - kopogott a Szeretet a Harag szívkapuján.
- Ki az? - kérdezte a Harag.
- Én vagyok a Szeretet! - hangzott kintről a válasz.
- Mit akarsz tőlem? - kérdezte nem túl barátságosan a Harag.
- Tűnj innen, nincs szükségem rád! - rivallt a Szeretetre.
- Kérlek, ne küldj el, beszélgessünk! - kérte Szeretet a Haragot.
- Nekem semmi beszélni valóm veled, hagyj békén! - mordult Szeretetre a Harag.
- Ki bántott, kire haragszol ennyire? - érdeklődött kedvesen a Szeretet.
- Nem mindegy az neked! - förmedt a Harag a Szeretetre.
- Talán segíthetek, de kérlek csak egy kicsit engedj magadhoz közelebb! - kérlelte a Szeretet a Haragot.
- Hát, nem érted!? Senkivel sem akarok beszélgetni, s nincs szükségem senkire, hagyjál végre békén! - ordított most már a Harag.
- Jól van! Nem kérdezlek többet arról, hogy ki bántott, s mi szomorúságodnak, haragodnak oka, de szeretnék kérni tőled valamit! - mondta a Szeretet.
- Rendben, de ígérd meg, hogy utána békén hagysz, s elmész! - válaszolta a Harag, remélve, hogy végre lerázza magáról a hívatlan vendégét.
- Ígérem! - hangzott a felelet, miközben Harag egy lépéssel közelebb engedte magához a Szeretetet, aki így beléphetett szívkapuján.
Szeretet érezte a Harag lelkének mélységes fájdalmát, csalódottságát, de bízott abban, nem hiába kopogtatott be a Haraghoz.
- Nos! Amit kérnék tőled Kedves Harag, az nem más lenne, mint hogy bocsáss meg azoknak, akik ellened vétettek, akár szóval, vagy cselekedettel, s lépj tovább sérelmeiden!
- Miért kellene megbocsájtanom? Nem én okoztam a sok fájdalmat másoknak, hanem éppen fordítva történt! - értetlenkedett a Harag.
- Ennek több oka is van! Először is, mert Te jobb vagy azoknál, akik megbántottak! Másodszor, nem élhetsz örök életedben haraggal szívedben! S azért is, mert ha megbocsájtasz, akkor lelkedben újra lesz helye a szeretetnek, s képes leszel tovább menni az Úton, amit a Jóisten neked szánt. Tudom, nem könnyű! De ki ígérte, hogy az lesz? Hidd el, Mindenkinek megvan a maga keresztje, kinek ilyen, s kinek olyan! Még azoknak is, akik nem mutatják, s mosolyuk mögé bújnak. Hát, vegyél magadon erőt, bocsáss meg, merj változni, s változtatni gondolataidon, életeden! Hidd, hogy vannak, s történhetnek csodák, tárd ki szíved kapuját, s engedd a Fényt lelkedbe! Te döntesz, hogy kulcsra zárod szívkapudat, vagy tovább lépsz, s esélyt adsz az újrakezdéshez! Senki nem dönthet helyetted! Ehhez kívánok neked erőt, és tisztánlátást! - mondta a Szeretet kedvesen, majd egy lélekölelés után kilépett a Harag szívkapuján.

A Harag még jó ideig maga elé bámulva ült kedvenc foteljában, s csak töprengett az elhangzottakról, miközben mintha valami különös érzés kerítette volna hatalmába. Ő maga sem értette még, de érezte ahogy melegség árad szét lelkében.
Másnap reggel kinyitotta szívkapuját, engedte, hogy a Remény legfényesebb sugarai lelkébe hatoljanak, s újra mosolygott, míg a Szeretet előző este ott hagyott üzenetét olvasta, melyben ez állt : "Szeress, hogy mások is szerethessenek! "


 
 
0 komment , kategória:  Tanulságos történetek.  
Mese..
  2018-04-13 21:22:09, péntek
 
  A Havasi gyopár meséje

A virágok teremtésének kezdetén itt-ott már nyíltak a kertekben a nemes és egyszerűbb virágok. Az erdőkben, mezőkön, réteken pedig vadvirágokat ringatott a szél. De volt egy egyszerű sárgás-fehér kis virág, aki saját maga álmodta meg létének célját. Ezért ő társainál jóval később kereste fel a jó Istent, hogy jelölje ki élőhelyét.
Amikor odaért, tisztelettel meghajolt előtte és úgy szólt:
- Teremtőm! Nem tudom hova szántál engem?
De te belelátsz a szívembe, és tudod, hogy én olyan helyen szeretnék élni, ahol közelebb lehetnék hozzád, mint virágtársaim.
A jó Isten meghatódott e szavakra és mosolyogva válaszolt:
- Legyen a szíved szerint... Mivel te kész vagy elhagyni a földet az égi dicsőségért, otthonod a magas hegyeken - a havasokon - lesz. S ezt a nemes, bájos kis virágot elnevezte havasi gyopárnak.
- Köszönöm Teremtőm, hogy meghallgattál - válaszolta a kis virág és elfoglalta helyét a szédítő magasságban.
A havasi gyopár pedig ma is fent nyílik a havasokon, ott, ahova vágyott réges-régen. Jól érzi magát Erdélyben is, fenn a Hargitán, ott távol él a világ zajától, és közel van - az égi magasságban - a jó Istenhez.
Rácz Irén


 
 
0 komment , kategória:  Tanulságos történetek.  
intelem
  2018-01-21 22:20:12, vasárnap
 
  "Ha kopogtatsz egy ajtón, és elutasítanak, az a dolgod, hogy lerázd a port a sarudról és továbbmenj; ne is próbáld rugdosni azt az ajtót. Te megtetted a kötelességed."
/Louis Zamperini/



Link
 
 
0 komment , kategória:  Tanulságos történetek.  
Eleget kívánok.....
  2018-01-20 20:26:46, szombat
 
  Eleget....
...... ..... ,,Nemrégiben végighallgattam egy anyuka és a lánya beszélgetését a reptéren töltött közös idejük utolsó pár percében.
...... ....... Bejelentették a járatot.
....A biztonsági kapu közelében megölelték egymást, és az anya ezt mondta lányának:
- Szeretlek, és eleget kívánok neked.
A lány így válaszolt:
- Édesanyám, a közös életünk több mint elég volt. Szeretetednél többre nem is volt szükségem. Én is eleget kívánok neked, anyu.
...... .......Megpuszilták egymást, majd a lány távozott. Az anya odasétált ahhoz az ablakhoz, amely mellett ültem. Ahogy ott állt látszott, hogy szüksége van, és vágyik is arra, hogy kisírja magát. Megpróbáltam nem megsérteni privátszféráját érdeklődésemmel, de ő örült nekem és ezt a kérdést szegezte hozzám:
- Köszönt el ön valaha is valakitől úgy, hogy tudta, ez a végső búcsújuk?
- Igen, válaszoltam én. Bocsássa meg érdeklődésemet, de mitől ez a végső búcsújuk?
- Öreg vagyok, és ő olyan messze lakik tőlem. Kihívásoknak nézek elébe, és azaz igazság, hogy a következő útja vissza már a temetésemre lesz, mondta ő.
- Amikor elbúcsúztak egymástól, hallottam, hogy eleget kívánnak egymásnak. Megkérdezhetem, hogy ez mit jelent?
Mosolyogni kezdett.
- Ez egy jókívánság, ami korábbi generációktól lett továbbadva. A szüleim mindenkinek mondták. Egy pillanatra elhallgatott és úgy nézett ki, mint aki próbál minden részletre visszaemlékezni, majd még jobban mosolyogni kezdett. Amikor azt mondtuk ,,Eleget kívánok neked" azt kívántuk a másik számára, hogy élete végéig elegendő legyen neki a jó dolgokból. Majd, felém fordulva, az alábbi jókívánságot osztotta meg velem, mintha emlékezetből idézte volna:
...... ........... .........Elegendő napsütést kívánok számodra, hogy jókedved legyen, bármilyen szürkének is tűnnek napjaid.
Elegendő esőt kívánok neked, hogy még jobban megbecsüld a napot.
Elegendő boldogságot kívánok neked, hogy szellemed élő és örökké tartó legyen.
Elegendő fájdalmat kívánok neked, hogy még az élet legkisebb örömei is nagyobbnak tűnjenek.
Elegendő nyereséget kívánok neked, hogy vágyaidat kielégítse.
Elegendő veszteséget kívánok neked, hogy még jobban megbecsüld mindazt, amid van.
Elegendő köszöntést kívánok neked, hogy felkészítsen a végső búcsúra.
Ekkor sírva fakadt és elsétált."
...... .............. Azt mondják, egy percbe kerül egy különleges embert találni, egy órába megbecsülni, egy napba szeretni; viszont egy egész életbe, elfelejteni.

Legyen arra is időd, hogy élj!
ELEGET KÍVÁNOK NEKTEK!"
/Ismeretlen szerzőtől/
Forrás: /omah.gportal.hu/


 
 
0 komment , kategória:  Tanulságos történetek.  
Szív és az Ész
  2017-12-16 21:41:53, szombat
 
  Érdekes találkozás

Találkozott a Szív az Ésszel.
Az Ész azt kérdezte nagy mellénnyel:
Na, kicsi Szív, mondd, mit érzel?
S a Szív halkan ezt a választ adta bölcsen:

Ó, énbennem sok szép lakik;
itt a jóság, mindig segít,
aztán jön a türelem, mely békességet teremt,
lakik itt még szelídség, öröm, hűség, szívesség,
a szeretet is itt lakik,
s a megbocsátás is betekint.

Együttérzésnek is van hely még,
az alázattal jól megfér,
és itt van még a szerelem, szenvedély és emlékek.
Mit érzek? - hát csupa jót,
lüktetek és dobogok!

Az Ész gúnyosan mosolyog:
Buta Szív, csak ennyit tudsz?
És a bánat, fájdalom, gyász, csalódás, kudarcok?
Szomorúság és veszteség,
s ha elfogy a szép reménység?
Mi marad? A szenvedés.

"Győztem!" - gondolta az Ész,
a hatalom a tudásé!
Az értelem az én vagyok,
érzéseket uralok.
Gondolkodni, az a lényeg, az érzések itt mit sem érnek!
A látszat, bizony az a fontos,
fenntartani legfőbb dolog,
mert a szívbe, ugye, senki sem lát,
de arcod látja ország, világ!

Így oktatta Szívet az Ész,
s a Szív búsan lefelé néz.

Majd lágyan búgva, kedvesen,
az Észre néz és így felel:
Hiába van oly sok ész. Tudás, hatalom, mondd, mit ér,
ha nincs érzés, mi bennem él?
Nincs, mi küzd az emberért.
Érzés nélkül nincs dobbanás,
így leli az ember halálát.

Váradi Krisztina


 
 
0 komment , kategória:  Tanulságos történetek.  
... példabeszéd..
  2017-12-03 14:33:06, vasárnap
 
  A skorpió és a béka

Amerikai példabeszéd alapján

Elgondolkodtató lehet a történet mit elmondok -,
Egy skorpió és a béka egy folyónál találkozott.
Átmenni a másik oldalra kívánkoztak mindketten -,
A béka a skorpió látványától nagyon megretten.

Kéri a skorpió, szépen kéri a békát,
Mivel ő nem tud úszni, a folyón vigye át.
A béka húzódozik, félti az életét,
Meg is mondja menten, kifejti a nézetét:

Nem vihetlek át, ismerem a természeted.
Megmarsz engem és elveszed az életemet.
Így nem érnénk át, a vízben halálunkat lelnénk -,
S nem maradna más utánunk, talán csak az emlék.

A skorpió fogadkozik, ha átviszi, visszafogja magát,
Vigyáz a jótevője életére, nem szúrja meg a békát.
Hiszékeny, kötélnek áll a béka, - meggondolhatta volna -,
A hátára veszi a skorpiót és elindulnak úszva.

Már csak néhány karcsapás, ott van előttük a part -,
A skorpió nem bírja tovább, a békába mart.
A béka bénul, süllyednek, érzi, elvesznek mindketten -,
De megkérdi még a skorpiótól: mért tetted ezt velem?

A skorpió válasza rövid: mert ilyen a természetem.

Murzsa András Dr



forrás: Internet
 
 
0 komment , kategória:  Tanulságos történetek.  
De a legfontosabb az....
  2016-08-01 22:28:46, hétfő
 
  "- Micimackó! Mi van, ha egyszer elkövetkezik egy olyan nap, amikor el kell válnunk?
- Ha együtt válhatunk el, akkor semmi kifogásom ellene.
- Na igen-igen, úgy könnyű. De... ha nem lennénk együtt? Hogyha én máshol lennék?
- Jajj... de nem lehetsz máshol, hiszen nélküled egészen elvesznék. Kinek szólnék egy olyan bizonyos holnapon, amikor épp nem vagyok elég erős, vagy elég bátor?
...-Hát tulajdonképpen...
- És kitől kérnék tanácsot, amikor nem tudnám, hogy merre tovább?
- Micimackó, mi van, ha mégis?
-Mégsem, az nem fordulhat elő... Ha mégis eljön az idő, amikor nem leszünk együtt, akkor nagyon fontos, hogy megjegyezz valamit!
- Mi az a fontos megjegyezni való?
- Hogy bátrabb vagy, mint hiszed, erősebb vagy, mint sejted és okosabb, mint véled. De a legfontosabb az, hogy ha el kell válnunk, én akkor is mindig veled leszek... veled leszek!"
/Milne/



HOL LAKIK ISTEN?
A tanító ezt kérdezte a gyerekektől:
- "Hol lakik Isten ?"
Különböző válaszokat kapott. Ilyeneket:
- "A mennyben, a szívünkben, a templomban..."
Az egyik kis jelentkező pedig ezt mondta :
- "Isten az alvégen, a keresztutca baloldalán a sarokház mellett lakik."
Lett erre nagy kacagás.
De a tanító jól ismerte a fiút, és ezért barátságosan megkérdezte tőle :
- "Hogyan érted ezt, kisfiam ?"
A legényke komoly válasza ez volt :
- "Vasárnap édesapámmal sétáltunk. Amikor ahhoz a házhoz értünk, ezt mondta édesapám:
- Itt egy cipészmester lakik nyolc gyermekkel, öreg vak apjával és béna nénikéjével.
- Szegények, de nagyon szeretik egymást.
- Imádkoznak Istenhez, szorgalmasan dolgoznak, és elégedettek is.
- VELÜK LAKIK AZ ISTEN.
Most már egy gyerek sem nevetett.
- "Igazad van, fiacskám" - szólt a tanító.
- "Isten ott lakik az alvégen, a keresztutca baloldalán a sarokház mellett. ...

.... De nemcsak ott...
-


A legszebb könnycsepp

Réges-régen történt: angyalt küldött a földre a Jó Isten, hogy vigye fel az
égbe a legszebb könnycseppet.
Az angyal bejárta az országot, világot.
Végre rátalált egy özvegy édesanyára, aki egyetlen gyermekének koporsója felett hullatta könnyeit.
Minden könnycseppje igazgyöngynek látszott, szikrázott rajtuk a napsugár.
Az angyal azt gondolta, hogy könnyen teljesítette a feladatot.
Túl korán örvendezett.
Isten ugyan megdicsérte őt szorgalmáért, de azt mondta, hogy szebb könnycsepp is van a világon.
Az angyal ismét útnak indult.
Másodszor egy ártatlan kisfiú könnyét vitte az égi trónus elé, de ezzel sem teljesítette feladatát. Újból a földre röppent.
Villámgyorsan gyűjtögette a legkülönbözőbb könnycseppeket: hálakönnyből, keserű csalódásból kihullajtottat, bánatos édesapáét, szomorú édesanyáét, haldokló emberét...
Isten azonban mindezekre azt válaszolta: szebb könnycsepp is van a világon!
Szomorú volt az angyal, mert nem tudta teljesíteni Isten kívánságát.
Bele is fáradt a sok keresésbe.
Betért egy templomba pihenni. Úgy gondolta hiába minden igyekezete, a legszebb könnycseppre soha sem talál rá.
A templom félhomályában egyszer csak egy embert vett észre, aki félrehúzódva keserűen zokogott.
Saját bűneit siratta, nem talált vigaszt, mert átérezte szörnyű tettét: az Istent bántotta meg.
Ezért folyt a könnye és meleg esőként áztatta a poros követ.
Az angyal nyomban mellette termett: szemkápráztatóan ragyogott valamennyi könnycsepp, miközben tarsolyába gyűjtögette őket.
Érezte, hogy végül mégis sikerül teljesítenie a rábízott feladatot.
Valóban a könnycseppek oly szépek voltak, hogy az angyal nem tudta levenni róluk a tekintetét.
Amikor a könnycseppekkel odaállt a Jó Isten elé, dicséretben részesült.
Isten így szólt hozzá:
- Látod nincs szebb ragyogás, nincs aranyosabb fénysugár, mint ami a bánat könnyéről verődik vissza.
Mert a bánat fakasztotta könnycseppek igaz szeretetről tanúskodnak, és csillogásukkal a bűntől megmenekült szabad ember szépségéről győzik meg a világot.
A bűntől felszabadult ember az örökkévalóság fényét sugározza.

Nagyanyám így fejezte be a meséjét:
Ha vétkezel, szállj magadba és őszintén bánd meg bűneidet.
Isten a megtérő bűnösnek mindig kész megbocsátani.
Ez már nem mese, hanem örömbe szédítő valóság.



A farkas és a rózsa

Hogy került oda, senki sem tudta, de egyszer csak ott volt a tisztáson.
Egy gyönyörű virág. Egy fehér rózsa.
A farkas vette észre először. ,,Milyen szép !" - gondolta - ,,Milyen kecses !"
Aztán lassan a többi állat is felfedezte.

- Milyen egyszerű ! - mondta a páva - Semmi szín, semmi különlegesség !
- Közönséges ! - rikácsolta az öreg, csúf és kopasz keselyű - Hát hogy néz ez ki ?

,,Mind ilyenek vagytok." - gondolta a farkas a fák közül -
,,Nem veszitek észre magatok körül a szépet és a jót."

A társasághoz hamarosan csatlakozott a vaddisznó, a róka és a medve is.
- Ez meg micsoda ? - fanyalgott a róka - Semmi keresnivalója nincs itt.
- Csúnya ! - röfögte a vaddisznó - És ráadásul útban van.

A rózsa bánatosan lehajtotta fejét. Szirmai közül, mintha csak egy könnycsepp lenne,
egy víz cseppecske hullott a földre.

,,Hát nem látjátok, hogy fáj neki ?" - gondolta a farkas -
,,Miért kell bántani ?"

- Nem szeretem a virágot ! - dörmögte a medve - Tépjük ki !
Azzal lehajolt, hogy leszakítsa a rózsát, de egy tövis megszúrta az ujját.
- Nézzétek ! - bömbölte, és magasba tartotta a mancsát - Megszúrt !
- Szóval még veszélyes is ! - jegyezte meg a róka - Ki kell irtani !
A vaddisznó felhorkant, rávetette magát a virágra, és kíméletlenül a földbe taposta.
A többiek megtapsolták.

A farkas üvölteni tudott volna tehetetlen dühében.
,,Elpusztították, csak azért, mert más volt mint ők !"
Megvárta amíg az utolsó állat is távozik a tisztásról, aztán előjött a fák közül.
Odament az összetört, meggyalázott virághoz, gyengéden felemelte a földről.
Óvatosan a szájába vette, és elügetett vele.
Otthon, az odúja előtt egy kis gödröt kapart a rózsának, és belefektette.
- Isten veled, kis virág ! Nem érdemelték meg, hogy nekik nyíljál...
Miközben betemette a sírt, úgy érezte,
lelkének egy darabja is ottmaradt a földben, a rózsa mellett.

Másnap reggel, amikor kilépett szerény hajlékából, nem akart hinni a szemének.
A fehér rózsa ott pompázott az odúja előtt,
szirmain apró gyémántokként csillogtak a harmatcseppek.

A farkas csak állt némán, a virágot nézve.
Hirtelen furcsa melegséget érzett a szemében: életében először, sírni kezdett.

/Ismeretlen szerző/



 
 
0 komment , kategória:  Tanulságos történetek.  
A nő...
  2016-07-23 15:31:00, szombat
 
  Amikor Isten a nőt teremtette, késő estig dolgozott a hatodik napon. Egy angyal arra járt, és megkérdezte:
- Miért töltesz annyi időt ezzel?
És az Úr azt felelte:
- Láttad az összes specifikációt, aminek meg kell felelnem, hogy megformáljam őt? Mosható legyen, de ne műanyag, Több, mint kétszáz mozgó alkatrészből áll, melyek mindegyike cserélhető kell, hogy legyen és mindenféle étellel működnie kell, képesnek kell lennie egyszerre több gyermeket karjában tartani, megölelni őket úgy, hogy az meggyógyítson mindent a lezúzott térdtől az összetört szívig és mindezt mindössze két kézzel.
Az angyalra mindez mély benyomást tett.
- Csak két kéz... lehetetlen! És ez a standard modell?! Túl sok munka ez egy napra... várj holnapig, és fejezd be őt akkor.
- Nem - mondta az Úr. - Már annyira közel vagyok, hogy befejezzem ezt a teremtmény, mely szívem legkedvessebbje lesz. Meggyógyítja magát, ha beteg, és egy nap 18 órát tud dolgozni.
Az angyal közelebb jött, és megérintette a nőt.
- De Uram, olyan puhának alkottad őt.
- Igen, puha. - mondta az Úr. - De erősnek is alkottam. El sem tudod képzelni, mit elvisel és legyőz.
Tud gondolkodni? -kérdezte az angyal.
Az Úr azt felelte: - Nemcsak gondolkodni tud, de érvelni és egyezkedni is.
Az angyal megérintette a nő arcát...
- Uram, úgy tűnik, a teremtmény ereszt! Túl sok terhet róttál rá.
- Nem ereszt... - ezek könnyek javította ki az Úr az angyalt.
- Az mire való? - kérdezte az angyal.
És mondá az Úr:
- A könnyekkel fejezi ki bánatát, kételyeit, szeretetét, magányosságát, szenvedését és büszkeségét.
Ez igen nagy hatást tett az angyalra;
- Uram, te zseniális vagy. Mindenre gondoltál. A nő valóban csodálatos!
A nő valóban csodálatos!



Miért csodálatos a nő?

- A nő olyan erők birtokában van, melyekkel ámulatba ejti az embert. Képes kezelni a gondokat és nehéz terheket hordozni.
- Magában tudja tartani boldogságát, szeretetét és véleményét.
- Mosolyog, mikor sikoltani szeretne.
- Dalol, mikor sírni volna kedve, sír, mikor boldog és nevet, mikor fél.
- Harcol azért, amiben hisz.
- Kiáll az igazságtalansággal szemben.
- Nem fogadja el a nem-et válaszul, ha tud egy jobb megoldást. Átadja magát, hogy családja gyarapodhasson. Elviszi a barátját orvoshoz, ha fél.
- Szeretete feltétel nélküli.
- Sír, ha gyermekei győzedelmeskednek. Boldog, ha barátai jól vannak.
- Örül, ha születésről vagy esküvőről hall.
- Szíve összetörik, ha közeli rokona vagy barátja meghal.
- De megtalálja az erőt, hogy elboldoguljon az élettel.
- Tudja, hogy egy csók és egy ölelés meggyógyíthat egy összetört szívet.

A nő csak egyetlen hibával rendelkezik
-Vajon mi az? - Elfelejti, hogy milyen értékes...




- Mama miért sírsz? - kérdezi a kisfiú az édesanyját:
- Mert én nő vagyok - válaszolta az asszony.
- Ezt nem értem! - mondja a kisfiú
- És ezt soha nem is fogod megérteni
...... .....-válaszolta gyermekét átölelve az anya.

Később megkérdezte a fiúcska az édesapját is.

- Papa, miért sír a mama látszólag minden ok nélkül?
- Minden nő ok nélkül sír. - Ez volt minden amit az
apa válaszolt.

A fiúcska felnőtt, férfi lett, és még mindig kereste a
választ, vajon miért sírnak időközönként a nők.

Egyszer megkérdezte a Legfelsőbb Hatalmat.
- Mondd Atyám, miért sírnak a nők olyan könnyen?
Az Atya elgondolkozva válaszolt:
Amikor a nőt teremtettem, valami különlegeset
alkottam.
Oly erőssé tettem a vállát, hogy a világ terheit
elbírja, mégis oly gyengéddé, hogy vigasztalást is
tudjon adni.
Oly belső erőt adtam neki, ami lehetővé teszi, hogy
akkor is tovább menjen, amikor már mindenki más
feladja, hogy a betegségek és a bánat idején is
ellássa családját panaszkodás nélkül.
Oly mély érzéseket adtam neki, amelyekkel gyermekeit
mindig és minden körülmények között szereti, még akkor
is, ha a gyermek őt mélyen megbántotta.
Oly erőt adtam neki, mellyel a férjét minden hibájával
együtt szereti és elviseli, és azért alkottam a férfi
oldalbordájából, hogy vigyázzon
férje szívére.
Oly bölcsességet adtam neki, hogy tudja egy jó férj
soha nem sérti meg a feleségét, mégis néha próbára
teszi a nő érzéseit, határozottságát és
kitartását, hogy szikla szilárdan férje mellett áll-e?
És végezetül könnyeket is adtam neki, hogy sírhasson.
A könnyek kizárólag csak az övéi, és annyit használ
belőlük, amennyire csak szüksége van.
Látod: Egy nő szépsége tehát nem a ruhájától függ amit
éppen visel, vagy az alakjától amilyen az ő
formássága, de még nem is attól ahogyan a haját
viseli.
Egy nő szépségét a szemeiben ismered fel, mert ez a
szíve kapuja,
ahol a szeretet lakozik.
Add tovább ezeket a gondolatokat minden nőnek, akit
csak ismersz. Ha ezt megteszed, valami csodálatos
dolog fog történni. Segíted a nők önbecsülését!
HISZ MINDEN NŐ SZÉP AKI SZERET!


 
 
0 komment , kategória:  Tanulságos történetek.  
...megfelelően összerakva...
  2016-05-22 23:00:50, vasárnap
 
  Egy lány, amikor hazament édesanyjához elkezdett panaszkodni:
- Anya, meg fogok bukni algebrából, a barátom szakított velem és a legjobb barátnőm elköltözik. Miért kell, hogy ilyen sok rossz dolog történjen velem?
Mialatt a lány elmesélte bánatát, az édesanyja éppen egy süteményt sütött. Megkérdezte a lányát, hogy kér-e enni valamit.
Erre a lány egyből így felelt:
- Persze anya, te mindig valami nagyon finomat csinálsz.
- Megkínálhatlak egy kis olajjal?
- Fúúúúj, anya ettől lenne aztán szörnyűbb a napom.
- Akkor adhatok néhány nyers tojást előételnek?
- Jaj, anya, az is undorító.
- Talán lisztet vagy egy kis szódabikarbónát?
- Anya!!!!!!! Valami normális dolgot szeretnék enni!!!
Erre az édesanyja így felelt:
- Drága kicsim! Sokszor a dolgok, egymagukban rossznak tűnnek. De ha megfelelően összerakod őket, akkor a végeredmény egy nagyon finom és csodálatos sütemény lesz, amit szeretni fogsz! És drága lányom ez nem csak a sütésre igaz...



Szeretet és Harag találkozása

Szeretet és harag

- Kopp,kopp! - kopogott a Szeretet a Harag szívkapuján.
- Ki az? - kérdezte a Harag.
- Én vagyok a Szeretet! - hangzott kintről a válasz.
- Mit akarsz tőlem? - kérdezte nem túl barátságosan a Harag.
- Tűnj innen, nincs szükségem rád! - rivallt a Szeretetre.
- Kérlek, ne küldj el, beszélgessünk! - kérte Szeretet a Haragot.
- Nekem semmi beszélni valóm veled, hagyj békén! - mordult Szeretetre a Harag.
- Ki bántott, kire haragszol ennyire? - érdeklődött kedvesen a Szeretet.
- Nem mindegy az neked! - förmedt a Harag a Szeretetre.
- Talán segíthetek, de kérlek csak egy kicsit engedj magadhoz közelebb! - kérlelte a Szeretet a Haragot.
- Hát, nem érted!? Senkivel sem akarok beszélgetni, s nincs szükségem senkire, hagyjál végre békén! - ordított most már a Harag.
- Jól van! Nem kérdezlek többet arról, hogy ki bántott, s mi szomorúságodnak, haragodnak oka, de szeretnék kérni tőled valamit! - mondta a Szeretet.
- Rendben, de ígérd meg, hogy utána békén hagysz, s elmész! - válaszolta a Harag, remélve, hogy végre lerázza magáról a hívatlan vendégét.
- Ígérem! - hangzott a felelet, miközben Harag egy lépéssel közelebb engedte magához a Szeretetet, aki így beléphetett szívkapuján.
Szeretet érezte a Harag lelkének mélységes fájdalmát, csalódottságát, de bízott abban, nem hiába kopogtatott be a Haraghoz.
- Nos! Amit kérnék tőled Kedves Harag, az nem más lenne, mint hogy bocsáss meg azoknak, akik ellened vétettek, akár szóval, vagy cselekedettel, s lépj tovább sérelmeiden!
- Miért kellene megbocsájtanom? Nem én okoztam a sok fájdalmat másoknak, hanem éppen fordítva történt! - értetlenkedett a Harag.
- Ennek több oka is van! Először is, mert Te jobb vagy azoknál, akik megbántottak! Másodszor, nem élhetsz örök életedben haraggal szívedben! S azért is, mert ha megbocsájtasz, akkor lelkedben újra lesz helye a szeretetnek, s képes leszel tovább menni az Úton, amit a Jóisten neked szánt. Tudom, nem könnyű! De ki ígérte, hogy az lesz? Hidd el, Mindenkinek megvan a maga keresztje, kinek ilyen, s kinek olyan! Még azoknak is, akik nem mutatják, s mosolyuk mögé bújnak. Hát, vegyél magadon erőt, bocsáss meg, merj változni, s változtatni gondolataidon, életeden! Hidd, hogy vannak, s történhetnek csodák, tárd ki szíved kapuját, s engedd a Fényt lelkedbe! Te döntesz, hogy kulcsra zárod szívkapudat, vagy tovább lépsz, s esélyt adsz az újrakezdéshez! Senki nem dönthet helyetted! Ehhez kívánok neked erőt, és tisztánlátást! - mondta a Szeretet kedvesen, majd egy lélekölelés után kilépett a Harag szívkapuján.

A Harag még jó ideig maga elé bámulva ült kedvenc foteljában, s csak töprengett az elhangzottakról, miközben mintha valami különös érzés kerítette volna hatalmába. Ő maga sem értette még, de érezte ahogy melegség árad szét lelkében.
Másnap reggel kinyitotta szívkapuját, engedte, hogy a Remény legfényesebb sugarai lelkébe hatoljanak, s újra mosolygott, míg a Szeretet előző este ott hagyott üzenetét olvasta, melyben ez állt : "Szeress, hogy mások is szerethessenek! "



Tornyot raktam

Künn a jégfogú tél-sárkány havat prüszkölt, zúzmarát szórt.
Bömbölve járt a bükkerdőn; a házak közt vadul táncolt.
Benn duruzsolt a kemence. Halk beszéd közt orsó pergett.
Apó a pucikpadon ült, száraz törökbúzát fejtett.

Mintha-mintha most is látnám széles vállát, kurta nyakát,
nagy, bozontos szemöldökét, éles szemét, kemény arcát.
Lelke, miként az őserdő, melyben nem járt ember lába,
csodálatos ősvilág volt, babonák, mesék világa.
A mező volt iskolája. A természet a mestere.
Könyve a nagy csillagos ég, aranyos betűkkel tele.
Ott ültem a lábainál, mesét mondott, azt hallgattam.
Egy-egy csuszát felém dobott, amiből én tornyot raktam.
Nőtt a torony a csuszákból, keresztbe tett boronásan,
és ahogy nőtt, büszkeségem kezdett nem férni a házban.
Már a mesét sem hallgattam, építettem kábult lázban.
- Már a ház volt a toronyban és nem a torony a házban.
Apó figyelt. Munkám közben nézte, hogy rakom a tornyot,
majd egy csuszát hozzám dobott, és a tornyom összeomlott.
Csuszatornyom omladékán rettenetes dühös lettem.
Meg akartam ölni apót, de csak lassan sírni kezdtem.
Büszkeségem ott hevert a csuszák alatt összetörve.
Megdermedten vártam, hogy most: bár a világ összedőlne!
Nagyapám az ölébe vett, megcsókolta homlokomat.
,,Hadd el, ne sírj, kosunokám, ne bánd a csuszatornyodat.
Telhetetlen vágyaidból építsz te még nagyobbat is,
és a sors egy legyintéssel így ledönti azokat is.
Mint Apóé: építéssel telik el az egész élet,
de hogy tornyod betetőzd, azt te soha el nem éred.
Nem, mert bár az égig érjen: vágyaink még feljebb hágnak,
s tetőtlen tornyokból hullunk ölébe a zord halálnak.
Látod, a csuszák megvannak: újra lehet megint rakni.
Amit nem kezdhetsz el újra, csak azt szabad megsiratni!"
- A tűzön egy nyers faág sírt. Az eszterhán jégcsap lógott.
Apó mesélt, én hallgattam, s újra felraktam a tornyot.

Horváth István
 
 
0 komment , kategória:  Tanulságos történetek.  
     1/22 oldal   Bejegyzések száma: 214 
2018.05 2018. Június 2018.07
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 3 db bejegyzés
e hónap: 127 db bejegyzés
e év: 979 db bejegyzés
Összes: 13823 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 212
  • e Hét: 5092
  • e Hónap: 47328
  • e Év: 520913
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.