Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/6 oldal   Bejegyzések száma: 58 
Egyed Emese: Megálló
  2016-12-28 07:39:48, szerda
 
  Egyed Emese:

Megálló


Már kimosták a szőnyegeiket.
Szikkadni kerítésre teregették.
Már kerti gazt gyűjtöttek jó csomóba,
meggyújtották. Lám, füstölögnek, égnek
száraz gyomok, katicabogarak.

Jó rendet rakni: éldegélni rendben.
Voltaire is küld: hisz munka vár a kertben;
mit akarhatnánk haszontalanul.
A legelő rossz füve lángra gyúl.
A korom szerte száll szebb napjainkban.
Felperzselt történetek csontjainkban
(ragrím született. Hadd éljünk tovább:)

Maros holtágát, vadmadarát láttam,
király vonult el aranykoronátlan,
hallani véltem zajló udvarát;
vashidak messze, kőfejtő helyek,
valóságok, eleven emberek

(minek kereslek hurcollak magammal
minek minek minek
csönddel szavakkal)
 
 
0 komment , kategória:  Füst Milán  
Füst Milán: Vad iramban . . .
  2016-10-24 06:31:12, hétfő
 
  Füst Milán:

"Ha csontjaimat meg kelletik adni"
(Arany)


Vad iramban fut e vad fogat.
És mintha biztos célba vinne, jó födél felé:
Befut az aggság, kórság, a foghíjasság öveibe
S majd a nemlét boldog őslakói közt megáll.
Nem baj, nem sírok. - Oh fussatok hát vad lovak
S úgy száguldjatok vélem, hogy az emberek erdeje zúgjon,
Se lássak, se halljak. Csupa vadság legyen a szívem, mint a vadászé,
Ki ölni megy el, nem fél, - nem tekinti fenn a Teremtőt,
Nem lesi arcát, borús-e s hogy mint ítél, mikor kirepül majd ama golyó?...
De így szól: ez a rend! - Meg kell hoznom az áldozatot, meg kell halnom,
Ki voltam éhes, mint a kígyók,
Lusta, mint a krokodilus
S pusztító kedvű, mint az apokalipszis sárga lovasa
S a mohóság vad foltjai mozdultak meg a szememben.
Hát ennen balsorsodat siratod?
Tekintsd az ég madarát, ki segít annak, ha sikolt?
Vedd a tölgyet, az óriást, mikor nyögve törik el a viharban,
Tekintsd a borjat, amely még szopna s a hídra viszik
És minden egyebet, ami szomorún megy nem áhított célja felé...
S a vijjogó keselyűkről írd majd meg végül is himnuszodat e világon s arról,
Hogy szebbnek ítéltetett a tört szem itt, mint a ragyogó.
 
 
0 komment , kategória:  Füst Milán  
Füst Milán: Zsoltár
  2016-10-23 07:03:44, vasárnap
 
  Füst Milán:

Zsoltár


Ó Uram, engem bántanak ...
Csendes vagyok, félek, kis helyre, sarokba meghúzódom
És utánam jönnek, üszkös bottal szurkálnak szörnyű módon,
Fázékony testemmel jeges vízbe rántanak ...

Ó Uram, én mozogni nem kívánok ...
Én pici helyen dideregve ülni akarok, én komplikációktól félek:
S tiszta ruhámmal, ujjaimmal ragadós mézfürdőbe lök az Álnok
És kijövök és piszokban élek ...

Én sírni sem akarok: és szemeim
Mély kútjai a vizet zuhogva ontják...
Én más lehelletét utálom s gyakorta mosom kezeim ..

Mért kell hát érintkeznem, mért kell élnem, mért nem bontják
Hűs, tiszta, örök-ágyam tiszta angyalok? ...
Vagy mért, hogy ebszájjal magamtól mindenkit el nem marhatok? ...
 
 
0 komment , kategória:  Füst Milán  
Füst Milán: Lelkek kórusa
  2016-10-14 05:31:11, péntek
 
  Füst Milán:

Lelkek kórusa


A szív megállt... S hogy mi a kósza szélben
Merre tartunk? - hogy mondjam el neked?
Ám tudj meg annyit: szótalan haladnak
A lelkek seregei, - hangtalan pataknak,
Örök pataknak vándorlásaként.

Volt látomástok arról ami fekete?
S megérted-e, mi lassan tovafolyó árnyék?
S hogy ezzé leszel, hinni mered-e?
S hogy hosszú út, csillagtalan mi reád vár még...

Vonulni éjen át, vonulni szüntelen...
Tátong az űr eléd s az óra már közel...
S ó mégse sírj, - kitárt két karja fénylik:
Anyád az ott, ki végre átölel...

Mert maga ő az örök éjfél mélye...
Mert maga ő az örök feketeség...

Borító kéz!...
S a ringató, a nyugtató, örök sötét.

Nyugat 1922.
 
 
0 komment , kategória:  Füst Milán  
Füst Milán: A mélyen alvó
  2016-02-11 04:34:46, csütörtök
 
  Füst Milán: A mélyen alvó


Alszol, mialatt az éjszaka
Ködköntösét vagdossa szablyával...
S felhőbe lövi nyilát a Garázda Vadász is,
Miután a nedves, éjjeli réteken tobzódva csatangolt.
Minden táncol s villódzva pörög körülötted, - egy mámoros, éji világ
S a hold is karikába gyűrűzve, őrjöngve forog,
Mert érzi, hogy közeleg a hajnal.

Már pirkad nemsokára s minden pendűlve éledni akar,
Minek rövid élte szakadna, mihelyt a sűrű holdi korong
Halványan borul el s lehanyatlik a hajnali bolton...
Minden zabolátlan veti bukfenceit, karikáz,
Gurulva nevet s mégegyszer fellobog élete.

De te alszol... s homlokodat köríti gyengülő csillogás.
Egy titokzatos élet körülölel ragyogással s bágyadó,
Lankadó szivedbe édes, permeteg álmait öntözi...
S mint a mézé: úgy vonja le súlya magával szegény, lelankadó fejedet.

Mosolyogsz, mialatt az éjszaka tombol s a bomlott holdi gyürűzet
Sose látott káprázatot ontva, kerengve küzd még maradásért.
S te feladod a kűzdelmet, álmodó? S a rejtélyes, éji időszak
Zenithjén engeded-e, hogy az álom mágnese lehúzzon a nemlét
Egyre mélyülő rétegeibe - s a rajzos, álombeli képek
Rajbafutó, csalékony alakzataival?

Szegény! Gyengéden kell téged ölelni, mint a halottat,
Ki átengedi szivét titkos örök-élte tünékeny látomásainak...
Ugyanígy téged is: megóva fénykoszorúdat vajszinű homlokodnak övén
Dédelget tekintetem alvó! - S szívem a fájdalom legmélyebb ködébe merít el
S mintha elvesztene: úgy zokog máris kincse után s felméri, ami neki voltál
S úgy vezetne kézen, remegő szeretettel: vendégeként vissza magához,
Mint legdrágább látogatóit: a téveteg szellemeket.

1924.
 
 
0 komment , kategória:  Füst Milán  
Füst Milán: Álom az ifjúságról
  2016-02-08 04:27:00, hétfő
 
  Füst Milán:

Álom az ifjúságról


Fogja lámpását s az arcomba világít... (oh jól tudom, hogy ezt teszi,
Mert mindent tudok én, ha alszom is.)
S akárha szemeimre szállna rá a nap, a látás is megédesül,
Hogy csupa báj és fény borítja tőle, illeti
Elfáradt lelkemet s a gyötrő hév is szinte felmagasztosul,

A gyötrő hév bizony! Óh emberek!
Ti nem tudjátok ám, ki voltam én!
A láng... oly esztelen, akár a láng,
Mely lobog meztelen,
Mert nincsen kérge s eszi önmagát vadul
Sír és viháncol önmagának, aztán visszahull,

Vagy voltam tán, mikép a trombiták szava,
Amely a téli táj felett riadva száll tova,
S a táj, szegény, eszmélni kezd,
Holott pihenne még és nem akarja ezt
És aki bandukol, félénken néz oda.

Hát ílyen voltam én. Az élet így telik,
Hogy csendesül az ember estelig, -
Ma már én csendesebb vagyok. Lurkó ne féld botom,
Egy öregúr vagyok, akinek nincs neve
S ki bottal jár ugyan, de nem suhint vele.

Csak még az álmaimat nem adom,
Hogy adnám? Oh nem adhatom. Az még enyém.
A régi lázról álmodom. Vegyétek ezt: ez mindenem.
A régi hév, a régi gyötrelem.
Rámszáll a tűz, napfényben áll a tér
És látom magamat, egy ifjút gondokkal teli...
Oh tépd ki hát a szívemet és add neki.

1936.
 
 
0 komment , kategória:  Füst Milán  
Füst Milán: Jó éjszakát!
  2016-01-07 08:20:34, csütörtök
 
  Füst Milán:

Jó éjszakát!


Falon az inga lassú fénye villan,
Oly tétován jár, szinte arra vár,
Hogy ágyam mellett kattanjon a villany,
S a sötétben majd boldogan megáll.
Pihenjünk. Az álomba merülőnek
Jó dolga van. Megenyhűl a robot,
Mint ahogy szépen súlya vész a kőnek,
Mit kegyes kéz a mély vízbe dobott.

Pihenjünk. Takarómon pár papírlap.
Elakadt sorok. Társtalan rimek.
Megsimogatom őket halkan: írjak?
És kicsit fájón sóhajtom: minek?
Minek a lélek balga fényüzése?
Aludjunk. Másra kell ideg s velő.
Józan dologra. Friss tülekedésre.
És rossz robotos a későnkelő.

Mi haszna, hogy papírt már jó egypárat
Beírtam? Bolygott rajtuk bús kezem
A tollra dőlve, mint botra a fáradt
Vándor, ki havas pusztákon megyen.
Mi haszna? A sok téveteg barázdán
Hová jutottam? És ki jött velem?
Szelíd dalom lenézi a garázdán
Káromkodó és nyersdalú jelen.

Majd egyszer... Persze... Máskor... Szebb időkben...
Tik-tak... Ketyegj, vén, jó költő-vigasz,
Majd jő a kor, amelynek visszadöbben
Felénk szíve... Tik-tak... Igaz... Igaz...
Falon az inga lassú fénye villan,
Aludjunk vagy száz évet csöndben át...
Ágyam mellett elkattantom a villanyt.
Versek... bolondság... szép jó éjszakát!
 
 
0 komment , kategória:  Füst Milán  
Füst Milán. Motetta
  2016-01-05 08:47:15, kedd
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Füst Milán  
Füst Milán: Ülvén... 4.
  2015-12-17 08:21:14, csütörtök
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Füst Milán  
Füst Milán: Ülvén 3.
  2015-12-15 08:13:11, kedd
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Füst Milán  
     1/6 oldal   Bejegyzések száma: 58 
2017.04 2017. Május 2017.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 262 db bejegyzés
e év: 1392 db bejegyzés
Összes: 27828 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2544
  • e Hét: 8926
  • e Hónap: 137532
  • e Év: 616999
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.