Belépés
kohlinka.blog.xfree.hu
Lehet, hogy fentről többet látni, de a jajszó már nem hallatszik olyan élesen. Szendrei Klaudia
1958.03.07
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/162 oldal   Bejegyzések száma: 1614 
Kohut Katalin: Szent Iván-éji álom
  2022-06-24 19:33:38, péntek
 
  Kohut Katalin: Szent Iván-éji álom

Shakespeare elsőként szavalta meg,
miképpen jött a párok közé
a szívüket elválasztó halál,
mely egyetlen úttá vált
a másik világban egyesülésükre.

Onnan meg nem jött vissza senki,
nem tudjuk, valóban egy párrá forrtak-e
a szerelmesek, képesek-e szeretni
a halál űrhideg ölelésében.

Jelenésben látom a tündér-vendégeket,
akik kimásznak sírjukból
egy pillanatig tartó bemutatására
annak, hogyan járnak a legyőzöttek.

Látom a hiábavaló szerelmeket,
a fájdalmát a leányoknak,
ahogyan összetöri szívüket,
testüket az alvilág népe.

Pokol és halál aratja a világot,
szűz és tisztaság, emberség
könnyű préda a sötétségnek,
már rég nem a szürke választ el.

Az élet a Földön az emberség,
melyet torünnepélyben mulatva
temet a pokol és halál népe.
Ők a szabad szerelem akadályai.

2022. június 24.
 
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
Kohut Katalin: Kereszten a rózsa
  2022-06-16 16:47:24, csütörtök
 
  Kohut Katalin: Kereszten a rózsa


Pokol mélyében haldokolva
kővé vált szívvel meghajolva
arra gondoltam, csodát látok:
,,Hiszen én rózsák között járok!"

Égő rózsák a feszületen
miért is kellett megszületnem,
minden szerepük végig átok:
,,Hiszen én rózsák között járok!"

Régi korokat ismételnek,
épül Babilon pöce népnek,
Vérfolyóban igazt várok:
,,Hiszen én rózsák között járok!"

Mossák orcájuk hahotázva,
áldozatukat megalázva,
égnek üzennek sátán-fajok:
,,Hiszen én rózsák között járok!"

Lopott dallammal üzekedve
tettük végtelen ismételve,
utolsó szavakkal vádolok:
,,Hiszen én rózsák között járok!"

Igaz szavakkal nem perelnek,
nevetnek azon, mit is tettek,
szörnyű feszületről kiáltok:
,,Hiszen én rózsák között járok!"

Miskolc, 2022. június 16.

Idézet: Ady Endre Rózsaliget a pusztán

 
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
Kohut Katalin:
  2022-06-12 11:02:04, vasárnap
 
  Kohut Katalin: ,,e" nélküli vers

Hoztam én magammal valamit,
ősrégi koroknak dalait,
gyönyörködj igazi dallamán,
számtalan sorsutas balladám.

Jön-é a jobb idő, ki tudja,
a szívdob a jókat hazudja,
áltatja önmagát, győzni fog,
végül az igazság átragyog.

Miskolc, 2022. június 12.
 
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
Kohut Katalin: Porcelánszív
  2022-05-29 09:44:28, vasárnap
 
  Kohut Katalin: Porcelánszív




Úgy döntöttek, lerövidítik az esti iskola idejét, s magyar óra helyett egy kávé mellett megismerkednek egymással. Öt különböző korú asszony. A legidősebb telt idomú, nagyszájú a vezér egyéniség. A legfiatalabb, egy kissé félénk fiatalasszony csak hosszú rábeszélésre áll kötélnek. Biztatják a többiek:
- Ennyi szórakozás nekünk is kijár, mikor férjeink állandóan a kocsmákban ülnek..
Elhelyezkednek körben a kávéházi asztal mellett, brandyt és kávét rendelnek. Megindul a terefere. Anna, a fiatalasszony hirtelen úgy érzi, mintha egy égető tekintet parázslana tarkóján. Lopva körülnéz, s pillantása ráesik a prédaleső szempárra. Egy középkorú, kidülledt szemű férfi támaszkodik a pultnál. A látványtól felfordul a gyomra. Arrébb tolja a székét, megpróbál nem foglalkozni vele. Viszont eszébe jutnak piciny gyermekei. Ma az apjuk vigyáz rájuk, ami nem volt szokása, mivel elég
megbízhatatlan, ha a családjáról van szó. Semmiben nem lehet rá számítani. Biztosan ma is ott hagyja a csöppeket egy-két üveg sör kedvéért. Erre a gondolatra egyre izgatottabbá válik, szaporán szedi a levegőt, majd feláll gyorsan és elköszön.
Az ajtón kilépve szembe találja magát a nagyszemű fickóval, aki idétlenül vigyorogva csalogatja magához. Az asszony megszaporítja lépteit.
A főutca közepén fékcsikorgás üti meg fülét. Kiugrik a férfi a kocsiból, megragadja a karját, s közben azt motyogja:
- Gyere kicsim, nem bánod meg!
Anna kitépi magát a szorításból és futni kezd. Befordul az utcájukba, már szinte összefolyik szeme előtt a házsor, lihegésétől alig hallja a kocsi dübörgését, inkább csak az üldözött vad ösztönével sejti a mögötte csörtető veszélyt. Kiszolgáltatottsága, anyai méltóságának megsértése bántja, perzseli lelkét a szégyen. Végül lihegve eléri a kaput, lenyomja a vaskilincset, amely alig akar engedelmeskedni remegő kezének. Végigszalad az udvaron, tudatáig nyilall a kocsiajtó csapódása - akárha lövés dörrent
volna mögötte. Beront az ajtón, nekizuhan férjének, aki homlokráncolással, szemrehányón néz rá:
- Mit rohangálsz, mint az őrült?
Anna akadozva, halkan súgja, nehogy a gyerekek meghallják:
- M e g k e r g e t t e k. Egy fér-fi. Kocsi-val. Kint van.
A férje szinte üvöltve válaszolja:
- Na és! Attól voltál annyira megijedve? Már nem csinált volna
benned kárt!
Anna döbbenettől tágra nyílt szeme szinte üvegesre dermedt, és az édes tejtől duzzadt melléhez kapott tenyerével. Mintha kést szúrtak volna belé. Fájt, sajgott a gondolat, hogy ez a férfi, a gyermekeinek apja, hogy imádta és várta haza esténként. Mennyit aggódott, amikor késett.

Hirtelen úgy érezte: szíve, mint egy részeg mozdulattal kőpadlóra lökött porcelánváza összetört, s darabjait már nem ragaszthatja össze soha.


Megjelent Kazincbarcikán 1992. szeptember 28-i Balegyenesben.



 
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
Kohut Katalin: Az emlékezés hazája
  2022-05-28 10:58:45, szombat
 
  Kohut Katalin: Az emlékezés hazája
 
 ,,Levert a mindenség szele,
mint őszi fának harmatát,
megtudtad, hogy a két karom
köre az egyetlen hazád."
Nagy László: Ősz húrja zsong
 
Az érzékeny lelkekben adagio csendben készül a türelem, a zenei akkordok áthatják a napokat, érzékeny rezdülésekkel kottázódik a mindenség. Hangjegyekké válik a falevél zizzenése, a szél neszezése, a csendes eső koppanása tompán, ahogyan az avarra ráesik. Az ember hangulata mélabússá válik, úgy érzi időnként, szíve is hideggé dermedt, szüksége van most jobban a melegségre. A hazája a szeretet, a család. Akiket elszakított az élet egymástól, az ősz húrja zsongja körül lemondóan szívüket, s magukban dúdolják a dalt: ,,Szívet cseréljen, aki hazát cserél, mert bárhol él, bárhol csak félig él."

Az otthon különösen ősszel válik jelentőssé, mikor meleg szobába húzódva idő van a merengésre, s szívünk készülődik a természet temetésével együtt Írisz örökzöld fenyőiben való gyönyörködés közben a szeretet ünnepére. Békés, örök reménykedés az ősz üzenete. Ruhái pompáját viseljük, együtt menetelünk kézen fogva a jövőbe. Legalábbis gondolatban, mert a valóság néha siralmas.

Kátyi egyedül élt egy erkély nélküli panellakásban. Mikor a vidéki kisvárosból felkerült a szürkeségbe, szédülten állt a bérházak sűrűjében. Mintha megrészegült volna a látványtól, nem értette, hogyan is lehet erkély nélküli betonkalitkákban élni. Aztán a sors rákényszerítette őt a lányával, egyre kisebb lakásba kerültek a kevés pénz miatt. Lánya kérte, hogy kérjen magának naponta meleg ebédet és szociális munkást, aki gondoskodik szükségleteiről.
Melindát hamar megszokta, nem is tartott igényt arra, hogy otthon bármiben segítsen, elég volt, hogy elintézi az ügyes-bajos dolgait, patikával együtt.
Egy napon a gondozónő holttá dermedten érkezett.
- Képzelje, Kátyi néni, én találtam rá az egyik ápoltamra, aki a földön hevert holtan. Borzasztó volt, éppen kereshetett valamit, mert a fényképek voltak szétszórva körülötte. Jöttek a gyerekei, elkezdtek pénzt kutatni a házban, majd egy felszámoló brigádra bízták az összes tárgy, bútor, könyv, meg minden emlék megsemmisítését. Nem tartottak rá igényt
- Borzalmas ez, Melindám! Van egy idős barátnőm, akivel telefonon beszélek néha, s művészettel foglalkozott, akit emiatt a környezete mélyen lenézett, nem értékelte a családja sem, mondván, abból nem lehet megélni. Végrendeletet írt, melyben kikötötte, hogy a temetésén hallgassák meg a rokonai az egyik énekét, ha már életében nem voltak kíváncsiak rá.
- Elgondolni is rossz, hogy megöregszik az ember, majd az életét egyszerűen megsemmisítik, felszámolják egy pillanat alatt.
- Igen, minden tárgynak és ruhának jelentése van, mind valamilyen eseményhez kötődik. Hosszú lenne elmesélni a történetüket, majd egyszer talán megírom, melyik mit jelent számomra. Egy biztos, hogyha szürke ruhát vettem fel, mindig válással végződött.
-  Leánya, Brigi ismeri ezeket a titkokat?
- Igen, lassacskán beavattam őt, de úgy van vele már régóta, hogy nem gyűjtögeti a régi dolgokat, egyszerűen odaajándékozza valakinek. Itt meg olyan zsúfoltság van, látja, drága Melinda, hogy alig férek el. Én még őrzöm a kontyoló ruhámat is, meg az első, általam vásárolt porcelánokat. Kedvencem a Tavaszi szél nipp, melyet én égettettem ki Hollóházán a hetvenes években. Rossz rá is gondolni, hogy valamennyi ereklyém egyszer egy kazán lángjában, vagy a régiségvásáron végzi.
- Azt a szép festmény ki festette? - mutatott rá a gondozónő a kanapé feletti tájképre.
Egy szikszói festőművész, akivel a kórházban ismerkedtem meg. Ő árulta el először, hogy általában a nők irigyek voltak rám, ha kimentem a közös helyiségből, egyből rólam kezdtek el pusmogni. Persze, hozzám a pletykák soha nem értek el, nem is értettem őket, de nagyon rossz érzés töltött el, valami ismeretlen, amivel szemben tehetetlen voltam. Sanyi elmondása szerint a hangomat nem bírták elviselni.
- Tehát Brigi nem ragaszkodik semmihez?
- Igazából nincsenek jó emlékei a panellakásban való együttélésről. A városban hiába jártuk a munkahelyeket, sehová nem vették fel dolgozni, csak ötezer forintért kocsmákba, pultosnak. Kevés volt a bevételem nekem is, mivel leestem a lábamról végleg, rokkantsági járadékot kaptam, tízezer forintot. Ketten éltünk így 15.000,-Ft-ból, ami  a rezsire is kevés volt, nem maradt élelemre, s már nem voltam képes arra, hogy a régi ruhákat hordjam a piacra árulni, nem tellett bérletre sem.
- Nagyon nehéz lehetett...
- Sosem felejtem el az utolsó napokat, mielőtt messzire költözött. Én akartam, hogy elmenjen, ne éljen velem nyomorban a sötétségben. Haragudott rám miatta hosszú évekig. Volt olyan, hogy összevesztünk 2 db tojáson, mert összesen ennyi ennivaló volt itthon. Ő rántottát akart belőle sütni, én meg rántott levest szerettem volna szaggatott tésztával, hogy tovább telítse a gyomrot. Nem kívánom senkinek a felfoghatlanságát a szegénységnek. És még nem biztos, hogy vége van...
-  Miért? - kérdezte Melinda.
- Tudja, jövőre érem el a nyugdíjkorhatárt. Mivel elvették a rokkantsági nyugdíjat tőlem annak idején, mikor mindenkit átminősítettek, nem vihetem tovább az időközben megemelkedett rokkantsági ellátás összegét. Lehet, hogy a minimálnyugdíjat, 28.500-at fogok kapni ismét, s nem tudok még egyszer éhezni, sem járni segély után. Teljesen bizonytalan minden, mivel súlyos állapotom miatt munkát végezni nem tudtam. Elveszítettem mindent a hangommal együtt, teljes kommunikációs leépülésemmel egy időben. Képtelen voltam gondolkozni is. Azóta az életem állandó tanulásból áll, mert mindent elölről kellett kezdenem, akár az írást.
- Elveszítette a hangját is, Kátyi néni?
- Igen, egyáltalán nem jött ki hang a torkomon, majd hosszú évek múlva tüdőhangon tanultam meg beszélni. Látja, ez itt a violinkulcsos kék nyakkendőm, Kodály ének-zene osztályomban ez volt fehér inggel a fellépő ruhánk. Én szoprán-mezo voltam, de ismertem az alt szólamait is. Minden akusztikai érzékem megsemmisült, mivel a szívemet a hangommal vigasztaltam, ringattam, mikor szomorú voltam, most semmi reménysugaram nem maradt. Hiába hallgatom a szép, tiszta hangú énekeseket, nem érzek, csak fájdalmat. Pedig valamikor egész nap énekeltem, házimunka végzése közben is. Dalokkal  ringattam álomba a gyereket, kedvenc időtöltéseink zenei, nyelvi játékok voltak.
- Ezeket nem lehet szerintem elfelejteni...
- Legalábbis remélem, hogy Brigi örökké emlékezni fog arra, mit jelentett valamikor az otthon, a haza! Közeledik a karácsony, mikor feldíszítem mini műfenyőfámat, ráakasztom az általa készített bábokat, aláteszem kis üvegcsében a megkopott tintájú neveit az egykori nyomorban önzetlenül segítőknek, rettegő szívvel a jövőtől való félelem miatt titkon reménykedem: talán egyszer lesz ismét igazi családunk.

Melinda készülődött, hogy másik otthonba lépjen, ahol megismeri apránként az egyedül maradtak életét. Mert az élet ott rejlik minden tárgyban, ruhában, fényképen és a szívben, míg az emlékezés és a szeretet megmarad.

2022. május 28.
 
 
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
Kohut Katalin: Ki vagyok én?
  2022-05-17 18:19:14, kedd
 
  Kohut Katalin: Ki vagyok én?

Annyi minden akartam lenni,
s mind csupa nagybetűs hivatás:
ének-magyar tanárnő,
számviteli szakember,
bíró, ügyvéd, jogász...

Nem tudtam, hogy szép vagyok,
hogy időmértékesen ejtem a szavakat,
hogy a hangom csengő és egyedi,
elfeledték közölni velem a titkokat is,
hogy minden szenvedésem
megrendezett végtelen szerepek
sokasága volt,
én megnémulva tűrtem két okból:
az ember soha nem panaszkodik,
a másik az, hogy szívéhez
csak emberi szív kerülhet közel.
Tömegben voltam egyedül,
csak két gyerekem
jelentette a végtelent.

Sötétség királyai győzelmet arattak,
a népük ujjongott,
ismételték a világtörténelmet
végtelen hosszabbítással,
nemesítve az egész világot.
Én lettem a rút, a néma, a fogyatékos,
a szereplők sorsával és betegségeivel.
,,A váram minden este összedőlt",
leültem a tükör elé és azt mondtam:
,,-Mennyi minden nem vagyok!.
De az arcod,
az arcod nem lesz ismerős."


Miskolc, 2022. május 17.

Idézet: Varga Erzsébet: Evolúció
 
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
Kohut Katalin: Veréb festés és szerelem
  2022-05-06 11:22:14, péntek
 
  Kohut Katalin: Veréb festés és szerelem

Festegetek egy verebet,
hempergetem ecsetemet
kevergetett kedvencemben,
szedett-vedett eledelben.

Szerelmes lett egyetlenem,
beleesett e verebem,
lelke heves, de egyszeregy
emberlecke, begyes henceg.

Szertelen egy eszperente,
reped eme lenge mente,
tenyerembe beleteszem
e megfestett fess verebem.

Miskolc, 2022. május 6.
 
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
Kohut Katalin: Bill a Betaux bolygóról
  2022-05-02 15:52:32, hétfő
 
 
Cate egyetlen kívánsága az volt, hogy valamiképpen elmenjen a földről, ahol bűn az emberség, a becsület és a tisztaság. Jól tudta, hogy a föld nélkülük nem lesz ugyanaz többé, de már sokszor megtörtént, hogy a gonoszok élték túl a bibliai apokalipsziseket, melyek már ezer éve tartottak. Álmában megjelent egy emberhez hasonló élőlény tiszta zöld szemekkel és szólt hozzá:
- Itt vagyok melletted, vigyázok rád, mert a tiétek a föld, magammal vinni nem tudlak, emberi tested nem bírná ki a gravitáció erejét. Az univerzumban sok csillag található, melyeket még űrkutatók nem fedeztek fel. A Betaux bolygó népe a jók védelmére esküdött. Nem halsz meg addig, míg ki nem tudódik a teljes káosz labirintusának titka.
- Hogyan nevezhetlek? - kérdezte Cate suttogva, meglepődve a látomáson.
- Bill a nevem és társaimmal vigyázzuk álmodat. Tudjuk jól, mi történt veled, hogyan tettek tönkre a sötétek és féktelenek, már ismerjük a világ titkait.
- Kedves Bill, ajándékom fogadd el tőlem, ezt a könyvet, ami az emberségről szól - és átnyújtotta az Emberi sorsot.
- Már ismerlek benneteket, tudom, hogy kihalásra ítéltek titeket. Az emberség jelenti az emberiséget?
- Nem, az emberség magaviselet, tartás, becsület, példamutatás, szorgalom és tisztesség, nemesség jelentéssel bír. Az emberiesség pedig az összes embert érintő magyarázat.
- Rájöttünk már arra, hogy az emberek szíve túl gyenge, ők nem szenvedésre születtek.
- Igen, így van, mégis őket szenvedtetik több, mint száz éve, végül teljesen felszámolták őket. Senkim nincsen, mert az emberek nem értik a titkos és okkultista cselekedeteket, így valamennyien magukra lettek utalva, vagy szégyenükben nem beszéltek a becsületüket érintő dolgokról, némán tűrték csapásaikat. Legnagyobb emberség elleni merényletek egyike a szívinfarktus és az agyvérzés, a teljes kommunikációs bénítás.
- Most én vagyok neked a Kisherceg az űrből, soha többé nem hagylak el. Bízz bennem, Cate, remélem, megtisztelsz az őszinteségeddel!
- Köszönöm, kedves Bill! Sokszor megelőlegezi az ember a bizalmat, de általában hamar véget érnek ezek a kapcsolatok, mert nincsen igaz barátság a földön. Szükség van társakra a bajban, emberségre, emberre, de messze élnek egymástól, nem találkoznak. S ha néha egymásra találnak, összekuszálja a kapcsolatot a hatalmas fekete sereg, melyek láthatóban és láthatatlanban egyaránt élnek. Őket futtatja mindenki minden művészeti ágban.
- Láttam, ahogyan a bezúzott írásaidat, daljátékaidat ismételték a médiával húsz éven keresztül mocsokkal, halálra ítélve téged mindenkivel, aki szeretett és tisztelt.
- Igen, elveszítettem a mindenséget, hiszen írásaim a világ egykori történelméről szóltak, melyek alapján emelték és tisztították a jelenlegi népeket. Megpróbáltam összerakni párat, fontos bizonyítéknak, hogy ezek szerint volt a nagy berendezés, de ismételten megsemmisítették őket, mert én semmi sem lehettem és az arcom nem lesz ismerős a vasfüggönyösök helyett, akik Őrházas kimenekítésemet ismételték. Mindenki elmondta a mondatot, mely az életére vonatkozott, majd közölték velem, hogy figyeljem meg a részleteket. Olyan megalázó életet kaptam, hogy nekem kell lepleznem azt, hogy sorsukat elhordoztatták, s mit tettek velem.
- Tudom, hogy ellenkezik veled a leplezés, meg azt is, hogy az embereknek nincsen törvényük a földön, mert ők benső törvénnyel rendelkeztek. Ésszerűség feletti titkos történéseket nem lehet elmesélni.
- Azt hiszem, minden tettüket a háztetőkről fognak hirdetni. Én vagyok a megbízott kísérőd. Az emberek lakhelye a föld, nem szabad innen elmenni idegenbe. A gonoszok lakhelye a sikátor és a börtön.
- Megnyugtattál Bill, szeretném megfogni a kezedet és megölelni téged!
- Majd ha megszabadulsz, örökké a barátod leszek, olyan barátod, amilyenre vágysz és szívből kívánsz. Kitartás, Cate, a csillagok fénye tükröződik az arcodon, boldogságod soha nem ér majd véget.

2015. május 2.
 
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
Kohut Katalin: Madam Curie
  2022-04-04 18:33:50, hétfő
 
  Kohut Katalin: Madam Curie

Három nép által igázott országban születtél,
emberként korlátozva,
nőként úttörőnek.

A legtöbb, amit a sötétség megengedett:
tanítani és nevelni,
de Te többre vágytál,
bensőd és lényeged vezérelt.

Hamar rájöttél arra,
a vallásosság hiábavaló,
mert mindig a jók mennek el,
melyet megérteni, feldolgozni nem lehet.

Szíved is összetört,
mert szerelmed gazdagabb volt Nálad.
Fáj a szívem utólag Érted,
s minden lányért, akit
ilyen méltánytalanság ért,
mert a szerelem szent és örök érvényű.

Szakítása miatt a férfinak
francia honban lehettél igazán szabad,
szárnyalhattál a tudomány oltárán,
Pierrevel, férjeddel,
akivel örökké összeköt a neved.

Rájöttél, hogy az uránszurokérc és kalkolit
sokkal aktívabb az uránnál,
ezzel felfedezted a rádióaktivitást
és röntgensugárzást.

1903-ban már Doktor voltál,
mely címet addig nő nem kaphatott,
csapatmunkában kaptátok a fizikai Nobel-díjat
radioaktív sugárzás kutatásáért.

Pierre tökéletes társad halála után
bekövetkezett a felfoghatatlan magány,
majd 1911-ben kémiai Nobel-díjjal
jutalmazták saját rádiumodat és polóniumodat.

Újságok csámcsogtak rövidke szerelmed miatt,
házasságrombolónak neveztek,
sőt még a tudományos díjadat
is meg nem érdemeltnek gondolták.

Neked köszönhető a neoplazma
radioaktív izotópokkal
való kezelhetősége,
a háború alatti saját magad
szállítottad röntgen felszerelésedet,
hogy a világ szolgálója légy.

Kortársaid így is írtak Rólad:
,,Akit a hírnév nem rontott meg."
Francia Becsületrend méltó
tulajdonosa lettél.

Két Radium Intézetet vezettél,
egyiket szülőhazádban,
ahol lengyelséged miatt
nem tanulhattál.

1934 július 4-i halálod
a károsító ionizáló sugárzás miatt
sírba vitte a tudomány
legalázatosabb követőjét.

Maria, sírod örökké küldi a jeleket,
védelem nélkül is erős voltál,
Te örök-méltóság, szerénység.


2022. április 4.


 
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
Kohut Katalin: Értelem nélkül
  2022-03-17 15:17:18, csütörtök
 
  Kohut Katalin: Értelem nélkül
"Vagy ők a valóság, vagy én és a történetem: a kettő kizárja egymást."
(Szántó T. Gábor)


Valóságos történelmük van?
Rajzok, meseszereplők, regényhősök,
elfelejtette őket fiókba zárni a Teremtőjük.
Járnak, házasodnak, testük aránytalan.
Bábok, mozgatójuk fertelmes kéz,
hahotázó tor az emberek felett.

Csodálatos árnyékok káprázata
fertőzi Európát,
alantas az erkölcsi mélység,
szándék és akarat megmérgez.
Sorsuk és karmájuk
igazi embernél különb utat járt,
megváltottak serege ünnepel.
Valóságos történelmük van,
vagy én sohasem voltam és leszek?
A szerepek rám ragadtak,
mint szigetelőszalag a vezetékre,
testem betekerve szorosan,
levegőért kiált a fúló tüdő.

Elirigyelt hang megrekedt
a mélységben tehetetlenül.
Sötétek a fejedelmek,
megmentett apokalipszis,
sehonnai a segítség.

Nincs vezeklő teher,
emberi szív megértőn,
a Játékuk végtelen.

2015. március 17.
 
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
     1/162 oldal   Bejegyzések száma: 1614 
2022.05 2022. Június 2022.07
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 3 db bejegyzés
e év: 55 db bejegyzés
Összes: 7081 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 101
  • e Hét: 1327
  • e Hónap: 14560
  • e Év: 117762
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2022 TVN.HU Kft.