Belépés
kohlinka.blog.xfree.hu
Lehet, hogy fentről többet látni, de a jajszó már nem hallatszik olyan élesen. Szendrei Klaudia
1958.03.07
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/154 oldal   Bejegyzések száma: 1538 
H.Kohut Katalin: Eladó a menyasszony
  2018-09-26 16:48:07, szerda
 
  H.Kohut Katalin: Eladó a menyasszony



A forgalmas falu közepén a kisbíró kisdobjával hívja fel magára a figyelmét a járókelőknek, majd kihirdeti:
- Közhírré tétetik, hogy özvegy Makucska Kálmánné, született Maklári Boriska három nap múlva, március 7-én tartja esküvőjét a római katolikus egyházközösség templomában. Annak a férfinek adja a kezét és hatalmas birtokát, aki elnyeri addig a szívét, mert csak szerelemből kíván férjhez menni.

Három férfi kiválik a tömegből és elindul a kisbíró felé, majd tanakodásba kezdenek, elfogadják a kihívást. Boriskának megviszik a hírt, aki éppen rózsákat szed barátnőinek a kiskertben. Jolán és Erzsébet magához öleli kebelbarátnőit, boldogan énekelni kezd:

(A három csillag van az égen dal zenéjére énekelve)

Három férfi jelentkezett,
három jelölt ad majd kezet,
egyik szőke, másik barna,
a harmadik piros alma.

Tamás, nagybajszos, hatalmas szőke ember, ezzel fordult ivócimborájához a kocsmai ablak előtt:
- Te, én ezt megpróbálom. Eltemettem az asszonyt már van két esztendeje, hiába volt a sok panaszkodása, hogy minden a nyakába zúdult, ő végezte a férfi munkát is a ház körül, meg kellett tanulnia, hogy az asszonynak hallgass a neve, az dolga, hogy rendben tartsa a portát.
- Te meg naponta itt húzattad a cigánnyal, mulattál hajnalig.
- Veled együtt, Géza, s ha elnyerem Boriska kezét, életünk végéig telik majd torozásra valóra.
Felvette másnap egyetlen fekete öltönyét, egy üveg asztali borral beállított az özvegyasszonyhoz:
- Jó napot, Makucskáné, hoztam ajándékot magának, ha akarja megisszuk közösen és megbeszéljük az esküvőnket.
- De hiszen nem ismerjük egymást, drága Tamás, meg én tudja, nem iszom alkoholt, nem kocsmai megbeszélés tárgyát képezik a szívügyek.
- De én felajánlom az életemet, minden hatalmamat az emberek felett a boldogulásunk érdekében. Mások örülnének, a legtöbb asszony haptákban áll, amikor meglát engem, előre köszönnek, mikor kackiás termetemmel megjelenek előttük.
- A külső kevés, a férfiaknál a benső tulajdonságok számítanak egyedül. Hiába mindenféle tekintély kivívása parancsolással mások felett, ez mind értéktelen.
- Mit kívánsz tőlem, asszony, mit tegyek?
- Tudja mit, kedves Tamás, tegye másnak a szépet, olyannak, aki megalázásra és cselédségre vágyik, én biztos, hogy nem leszek a felesége.
(udvariasan elküldte a férfit)

Jönnek a barátnők, Erzsike így szól:
- Jól tetted, hogy elküldted, édes Boriskám, már egy év múlva roncs lett volna belőled!
Jolán ezt mondja:
- Barátnőm, Te annyira törékeny és jóságos vagy, ugyanakkor teli életvidámsággal, hogyan is húzhattad volna az igát egy mulatós, durva ember mellett!?

Boriska énekelni kezdett:

(De jó lenne szív nélkül élni dallamára)

A szívem mindig eldalolja,
ki az, aki szomjúságát oltja,
várom mindig ideálját,
csodáljam jelleme báját.

A szívem csak az észre hallgat,
érzésekhez odaballag,
hol az ész dönt, nincsen semmi,
de jó lenne szív nélkül élni.

A két barátnő együtt az utolsó sor dallamára: Jaj, jaj, hogy lehet szív nélkül élni?

Másnap Andris, barna hajú szépember, mint a falu bolondja áll Boriska elé egy csillogó gyöngysorral.
Jó napot, ténsasszony, meggyűttem, akar-é a feleségem lenni? - nyakába akarja kapcsolni az ékességet, de az asszony nem engedi.
- Köszönöm Andris az ajándékot, tudom, hogy örökölted a vagyonodat és ezt a drágaságot is, azt is, hogy soha semmiben nem szenvednék hiányt melletted.
- Hát éppen ez az! Boldogan élhetnénk együtt szépasszony, nem törődve másokkal.
- De nem balgaság-é, drága Andris, ha bezárkózunk otthonunkba és kizárjuk teljesen a külvilágot? Az ember társas lény, ugyanakkor barátokra, családra is szüksége van. Lehetséges-é boldogság szerelem nélkül?
- Bolond beszéd ez, asszonyom, s bolondnak bolond a társa is, éppen egymáshoz valók vagyunk mi. Bátran szembeszállunk a világ szájával, mert mi mindent könnyedén fogunk fel...
- Ön lehet, Andris, de nekem nagyon fontos a többi ember tisztelete, s az emberség. Egyetlen jólelket sem mellőzhetek, akiket szívembe zártam, hogyan is élhetnék érzéseim nélkül magányosan egy házasságban? (elküldte a második férj-jelöltet)

Jön Erzsébet és Jolán, ezt mondják:

Bolond lyukból bolond szél fúj, jól tetted, hogy elküldted Boriskám, mit is kezdenél olyan emberrel, aki magával sincsen tisztában.

Boriska halkan énekelte: (Boldogság, gyere haza dallamára)

Bolondság Andris neve,
nem ért el a láng heve,
boldogság gyere végre,
nekem ennyi kell, semmi más!

Közösen éneklik az utolsó sor refrénjét a barátnők:

Neki ennyi kell, semmi más!

Harmadik nap megérkezik Tibor, az ősz halántékú daliás termetű legény.
Kezében szorongat egy csokor hóvirágot, mint kikelet hírnökét, a tisztaság és egyszerűség néma szimbólumát. Átnyújtja az asszonynak, akinek a szeme felcsillan és várakozással tekint a férfire. Tibor így szól:

Szívemnek sohasem parancsolok,
érzéssel és kedvvel így bókolok:
szépséget csodálni olyan csodás,
csokrom egy szerelmi vallomás.

Boriska, mikor megláttalak,
kaputok előtt én megvártalak,
lábadnak nyomát, hogy megérintsem,
jóságod illatát érezhessem.

Borika szívéhez kap a szerelmi vallomást hallván és csillogó szemekkel így szól:

Tudom, drága Tibor, hogy még sohasem voltál nős. Azt is, hogy régen volt egy szerelmi csalódásod, Te vagy az egyetlen, aki csak szerelemből képes házasodni. Megérintetted a szívemet, bár tudom, hogy becsületed, tisztességed híres a faluban, elől jársz másoknak történő segítésekben is. Jellemed kitűnő, modorod megnyerő, azt hiszem, egy nő számára nincs nagyobb érték a nemes tulajdonságoknál. Elfogadlak férjemül, holnap megtarthatjuk a menyegzőt.
(A férfi kezet csókolt, s örömmel indult otthonába)

Jolán és Erzsébet, a két barátnő lelkesen örvendezik Boriska szerencséjén.

Boriska a Szívem szeret dal dallamára ezt énekli:

Szívem szeret,
valóság ez, vagy álom,
szívem szeret,
évek óta erre vágyom,
szívem szeret,
szívem szeret,
nem tudtam soha, hogy ilyen lehet, lehet.

Közösen éneklik a barátnők az utolsó három sort:
szíve szeret,
szíve szeret,
nem tudta soha, hogy ilyen lehet, lehet.

Boriska jön menyasszonyi fátyolban volt apósával, mint aki majd az oltárhoz kíséri. A másik oldalról Tibor jön tanújával. A pap előtt találkoznak. A pap ezt mondja:

Eladó volt a menyasszony,
férjhez megy Boriska asszony,
kinek kezét nyújtja éppen,
csókolná, de nem elégszer.

Már most boldogok legyetek,
örökké tartson jegyetek,
holtomiglan, holtáiglan,
mint a legszebb álmainkban.

Felhúzzák a gyűrűt egymás kezére, majd közösen énekelni kezdenek a Te az enyém, én a tied, halló Chérie dal dallamára:

Te az enyém, én a tied, drága szívem,
soha szebbet, mindig ilyet, hű szépségem,
együtt jobb lesz, sokkal jobb lesz,
mert mi csak boldogan élhetünk,
óh, szívem, hogy én a tied, s te az enyém.

Még egyszer mindenki ugyanezt énekli közösen.


2017. november 30.
 
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
H.Kohut Katalin: A szabatos magyar nyelv
  2018-09-26 16:45:47, szerda
 
  H.Kohut Katalin: A szabatos magyar nyelv



Titok című prózavers folytatása

Leírtam két éve, mit jelent számomra az olvasás, az irodalmi mű, mit várok el tőle, milyennek kell lennie a nyelvezetének, hogy gyönyörködtessen: szabatosnak, vagyis könnyen érthetőnek.

Leírtam, hogy a jó és gonosz ugyanoda megy halála után, meg hogy érthetetlen, hogy egyedül a jó szenved, egyetlen útjuk a halál lehet a földön, ami megváltás a szenvedéseikre. A törvényt várva, igazságot, bízva abban, hogy ez végre másképpen alakul, a jók megkapják a méltó helyüket a világban, a gonoszok a megérdemelt büntetésüket, már rájöttem, hogy nem ugyanúgy tekint rájuk a nap az égből, mint ahogyan hittem, hogy egyforma sugárzással imádja a földi lényeket, mert lehetetlen gondolat, felfogni nehéz, hogy aki ki akarja oltani a napot, árt a természetnek, köztük a tökéletes emberiségnek, az ugyanolyan megbecsülésben részesüljön, mint azok, akik vigyáznak minden életre, féltőn óvnak, felszólalnak a természet, a növények, állatok, törvénnyel rendelkező emberek védelmében.

A politika minden időben a gonoszoké volt, maguk állították a diktátorokat, bábokat, személyiség nélküli vezetőket, médiát, minisztereket, minden felelős személyét a politikának azzal a szándékkal, hogy megalázzák és tönkre tegyék a törvényét és életét az általuk emberségi törvénnyel rendelkező népeknek és sokaságoknak.
A mindenkori szándékosan bonyolított politikai nyelvezetnek közérthetőnek kell lennie, mindenki számára világosnak, felfoghatónak. A művész ember arra törekszik, hogy az igazságokat felfedve, ezeket lezárva keresve hozzá hasonló embereket, törvényt ülve a felfoghatatlan, a homályos, a sötétség gondolatai felett megalkossa az új nyelvi szabályokat, az új magyar versírást és irodalmat.

A magyar nyelv, mely állandóan felmutatásra került Szenci Molnár által a világnak, hogy tökéletes, számtalan nyelvi ellenséget szerzett egyfolytában, míg Luther reformátusai üzenve az egykori római egyháznak, mint állandó Babilonnak, a magyar nyelvet Bibliába szerkesztették azzal, hogy a Biblia jelenti a magyar népnek a romlását, ami igaz is, mert valamennyi magyar nyelvi ellenség beírásra került művészek, holt tengeri tekercsekből alkotott népek és vallások tanaival az élet könyvének nevezett, szinte a világmindenséget magában foglaló, kitárt karú Bibliába, mely szerint már az egész mindenség magyar nyelvi tökéletesség ellenes apokalipszissé vált, soha senki nem vizsgálta ennek kezdetét, eredetét, annak ellenére, hogy a gönci, vizsolyi, Jehova és más bibliák, adventista vallások, valamennyi reformátusokhoz kapcsolódó vallása a lutheri kezdetnek már a régen történelmi egyházzá vált római egyház ellenére is munkálkodott, egykori sátán bibliájaként. Gelencsér Zsigmond előszavával lepleztek a debreceniek a nyolcvanas években, kiadták a debreceni Bibliát, azzal a szándékkal, hogy végleg leleplezik és törvényt ülnek majd az állandó apokalipszis végrehajtói, a világ-könyvtár szereplői és tulajdonosai ellen.
A református Biblia taglalja, hogy az ország romlásának oka Jeruzsálem ideszabása volt tettekben, erkölcstelenségben, így vált állandóan ellenséggé a világ-könyvtár részeként apokaliptikus csapásként valamennyi Bibliája a világrészeknek, mint a Benkő egykori népeken végrehajtott zsolnai, a Jehova Bibliája Jeruzsálemnek, a gönczi Bibliája Szabó István lyukas szívű egykori csillag-Vénusz támadónak, akit Illés megsebesített a kardjával.

A tökéletes magyar nyelv könnyen elemezhető szavakból és mondatokból áll. Nincsen párja a világon. Gyönyöre a földnek, öröm játszani a szavakkal, betűkkel, elemezni a mondatokat, mondatrészeket. Ezt minden magyar nyelvet szeretőnek meg kell ismernie, különösen azért,mert egykor az angol időmértékes nyelvet itt hozták létre, mint a háromnemű német nyelvet is. A többi nyelvi ellenséget a latin kezdetével, francia folytatással Romániának köszönhettük minden időben, mint állandó nyelvi ellenségnek.

A Titok fellebbentette homályban élő, sűrű fátylát, már ismerjük minden művét a magyar nyelv ellenes szerzők nevével együtt az állandó apokalipszisnek, az, ami eddig sötétben vesztegelt, napfényre került.

A szabatos, mindenki számára könnyen érthető, szakszavak, idegen szavak nélküli magyar nyelv feledteti a múltját mindannak, ami történt ellene. Dicsérjük a magyar nyelv megreformálóját, az időmértékkel beszélő zenei tehetségeket, akiknek mindezt köszönheti a nagyvilág.

2017. március 20.
 
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
H.Kohut Katalin: A halálon diadal (Költészet Napja)
  2018-09-26 16:43:57, szerda
 
  H.Kohut Katalin: A halálon diadal (Költészet Napja)

Szárnyal a képzelet csillagok útjain,
tolulnak a szavak ujjaimnak hegyén,
a csendes áhítat kánonja a zeném,
meghozza békémet gitárom húrjain.

Magyar szó, költészet hatalmas csodája,
imádlak, mint tökélyt, lírának rablánca,
a szolga léleknek egyetlen nagy sánca,
szerelmem, eszközöm, játékom virága.

Nélküled de szegény lenne is az élet,
ki értene engem, a szívem mit kiált,
amikor bús vagyok, a lelkem meg zilált,
hogyan is szereznék világ-menedéket?

Szerénység a neve az igaz költőnek,
ember-szeretetnek éke az igazság,
a tiszta szíveket kerüli a gazság,
hálával tartozom szabadság bölcsőnek.

Hogyan nevezzelek, becézzelek téged,
gyémántom, költészet, halálon diadal?
Te légy menedékem, mint végső viadal,
általad lesz teljes a nagybetűs élet.

2016. március 22.
 
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
H.Kohut Katalin: Költő vagyok
  2018-09-26 16:42:47, szerda
 
  H.Kohut Katalin: Költő vagyok

,,Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga?"
Szívemet írom, énekelne
szépet, s ha jő az éjszaka,
áhítattal ring pennám hegyén,
megformázom a szavakat,
szomjazok életet, a zeném,
ujjaimmal akkordokat
pengetek, dúrokon, mollokon
szólítlak meg, te nagyvilág,
hangverseny a nyelvi játékom,
örömben nincsenek viták.
Óhajtok, kívánok, akarok,
felkiáltójel jóbarát,
nem kutatom a szótakarót,
melegít-e, mint a kabát,
borzongat, mint szél a tereket,
égő arcomon langy eső,
hogyan ér minket a szeretet,
sivatagban víz-eredő.
Válaszaim szavakban leled,
kérdéseim világosak,
a megoldást szívedből veszed,
az ágyúk is virágosak.
Szórom a szépséget, a békét,
erős bástyám a gitárom,
eldalolom rossz legyőzését,
költősorsom én kitárom.
Költészet, ki fennen hirdeti
nagyságát a csillagoknak,
háromszín-öröm, mert nemzeti
a nyelve a magyaroknak.


2017. április 4.



Idézőjelbe tett mondat József Attila Ars poetica című versének két első sora
 
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
H.Kohut Katalin: Nőnap velünk
  2018-09-26 16:38:47, szerda
 
  H.Kohut Katalin: Nőnap velünk

Nőnapra írom a pársoros kívánság-levelem,
férjem él, mint én is, boldogság, szerelem jár nekünk.
Fokozni hogy lehet az érzést, pőrére vetkezem,
meztelenül várunk, aranyló új ruhát felveszünk.

Örök nő Évaként én vagyok, férjem a hitvesem,
ismerni kell gyerekként, korokként a ruhás maszkokat,
mint ahogy enyém lett férjemnek öcs-múltja, kedvelem,
mint ízét az ételnek, imádom, mint csengő hangokat.

2017. március 10
 
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
H.Kohut Katalin: Lesz már nékem olyan hazám
  2018-09-26 16:37:24, szerda
 
  H.Kohut Katalin: Lesz már nékem olyan hazám

Lesz már nékem olyan hazám,
fény száll minden csúcson az ám
új föld, ég, új világ vár ott majd rám.

Zászló fehér lobog szélben,
béke dobog tiszta szívben,
új föld, ég, új világ vár ott majd rám,

Nézzed hát ott a felhőn át
jön az örök égi-kiráy!

Nem szól, csak néz szerelmesen,
két szem izzó tekintetem,
ő az egy föld-király örökké már.
 
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
H.Kohut Katalin: Fohász (Ima)
  2018-09-26 16:36:27, szerda
 
 
H.Kohut Katalin: Fohász (Ima)

Egyetlen Istenem Hozzád száll fohászom,
ne engedd teljesen elveszni országom,
küldd el a Messiást, hívőknek szent fiát,
mutasd fel gyümölcsöd annak, aki lát!

Szent jobbod ereje ott legyen felette,
ne tudjon ártani a balga fekete,
kufár arc tisztaként tekint fel reád,
mások meg úgy hiszik, nincs másvilág.

Nyomor és halál az igaz jutalma,
dölyfösség az erény, vallja rablógazda,
de sok bandavezér él e hazában,
az a talpig legény, ki csal sorscsatában.

Irigylik a jövőt, irigylik a múltat,
irigylik a hitét a nyomorultnak,
akár, mint létkerék, nyelvük úgy pereg,
mágia hatalom kezében a nyereg.

Lehet-e zsarolni a sorsnak kerekét,
az rendeltetett tán, vesszen el ez a nép?
Istenem tekints le földi küzdőtérre,
sújts le villámoddal és tiszta lesz az ég,

sújts le villámoddal és tiszta lesz az ég!


2017. április 6.
 
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
H.Kohut Katalin: Egykori világkártya
  2018-09-26 16:22:54, szerda
 
 
H.Kohut Katalin: Egykori világkártya

Mesében én eldalolom
Árvay név mit is jelent,
világkártya volt ez tudom,
űrnép lelte az égben fent.

Darabolt és széjjelszedett
minden kártya tulajdonos,
mi is történt, hogyan lehet,
hogy itt vannak, mint Philemon.

Paradicsom volt a háza,
növényt művelt, asszonyt is vett,
egyetlenegy kívánsága,
őrzőként kössön majd frigyet.

Kapuőrzőfa házaspár
regéje így fenn maradt,
Zöldasszony és Napóleon,
minden szerep vége szakadt.

Egyszer mégis rábámultam
Zöldasszonyra a tévében,
Koós Napóleont megláttam,
zöldeket, makkárt cécéztem,

elemeztem, hogyan lehet,
hogy itt van ismét Philemon,
fákon fütyülő férj, szedett
Vénusz áldozást, rigón.

A makk ára így én lettem,
a rigó végre ujjongott,
mert az ózdi ara-tetem
szabadító népe bongott.

Madárfejű Vénusz lettem,
érthetetlen a történés,
gyógyítani szívem kedvem
szikra, éleszt a remegés.

2017. március 17.
 
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
H.Kohut Katalin: A kikelet ünnepe (Tavaszi napéj.)
  2018-09-26 16:20:29, szerda
 
  H.Kohut Katalin: A kikelet ünnepe (Tavaszi napéj.)


Tavasz tündér a napéjegyenlőség napján végig nézett a kopár erdőkön, mezőkön, s amerre elhaladt, zöldbe borultak a fák, bokrok, rétek.
Az erdő szélén éldegélt három jó barát.
A kék cinege meglátta a Tavasz újjászületését, gondolt egyet és elindult a fekete rigóhoz, meg a mókushoz, hogy együtt gyönyörködjenek a természetben.
Odaért a fekete rigóhoz és hangosan csipogta:

Drága kedves, jó barátom,
megérkezett tavasz-álom,
gyere velem ünnepelni,
az erdőbe énekelni!

A fekete rigó kidugta fejét a fészekből és csodálatos fuvolahangján válaszolt:

Megyek Veled kedves pajtás,
kizöldült már minden hajtás,
égi-földi lakodalom,
jó lesz ez a nagy vigalom.

Ketten továbbrepültek, egyenesen a hosszú farkú vörös mókus odva elé.
Ott ketten hívogatták:

Tavasz tündér megérkezett
megtartotta Ígéretet,
tarts velünk a zöld-lagziban,
táncolj velünk szép lajbiban!

A mókus kidugta fejét az odúból, örvendezett a Tavasz megérkezésén, a csodálatos zöld levelek láttán megjött a kedve az ünnepléshez, s vígan felelte:

Megyek máris hű barátok,
ez a sok dió már átok,
sok friss hajtás, amit látok,
ősztől már csak erre várok.

A Tavasz tündér felülről nézte a jóbarátok örvendezését, s még megajándékozta őket barack és rózsaszín virágokkal a fákon és bokrokon. Csak úgy ragyogott a Nap sárga fényében, a kék ég és hófehér bárányfelhők hátterével a színek menyegzője. Tort ültek valamennyien a kietlen és sivár tél temetésén. Énekével köszöntötte a vándorokat:

Jóbarátok, gyertek velem,
asztalomat megterítem,
minden öröm majd meglegyen,
mindegyikőtök vendégem!

Egy erdei asztalkára helyezte ekkor a vendégek étkeit: aranykehelyben mennyei nedűt, hajnali nektárt. A mókusnak tálkában fakérget, gombákat, zöld hajtásokat, madártojást, a cinegének és fekete rigónak rovarokat, mazsolát, tavaszi rügyeket. Együtt hörpintették ki az éltető tavasz nektárt és koccintottak a Tavasz ünnepre. Jókedvűen telt el a nap és együtt énekelték a búcsúdalt:

Halihó, halihó, csudijó,
Tavasz szerelem, titok-tó,
szívünkbe áhítat került,
kikelet ünnepén együtt

örülünk és kacarászunk,
vígan vagyunk, nem vitázunk.
Az új jövő színes világ,
kedvünk jó, az égbe kiált.

2015. március 16.
 
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
H.Kohut Katalin: A kikelet ünnepe (Tavaszi napéj.)
  2018-09-26 16:20:27, szerda
 
  H.Kohut Katalin: A kikelet ünnepe (Tavaszi napéj.)


Tavasz tündér a napéjegyenlőség napján végig nézett a kopár erdőkön, mezőkön, s amerre elhaladt, zöldbe borultak a fák, bokrok, rétek.
Az erdő szélén éldegélt három jó barát.
A kék cinege meglátta a Tavasz újjászületését, gondolt egyet és elindult a fekete rigóhoz, meg a mókushoz, hogy együtt gyönyörködjenek a természetben.
Odaért a fekete rigóhoz és hangosan csipogta:

Drága kedves, jó barátom,
megérkezett tavasz-álom,
gyere velem ünnepelni,
az erdőbe énekelni!

A fekete rigó kidugta fejét a fészekből és csodálatos fuvolahangján válaszolt:

Megyek Veled kedves pajtás,
kizöldült már minden hajtás,
égi-földi lakodalom,
jó lesz ez a nagy vigalom.

Ketten továbbrepültek, egyenesen a hosszú farkú vörös mókus odva elé.
Ott ketten hívogatták:

Tavasz tündér megérkezett
megtartotta Ígéretet,
tarts velünk a zöld-lagziban,
táncolj velünk szép lajbiban!

A mókus kidugta fejét az odúból, örvendezett a Tavasz megérkezésén, a csodálatos zöld levelek láttán megjött a kedve az ünnepléshez, s vígan felelte:

Megyek máris hű barátok,
ez a sok dió már átok,
sok friss hajtás, amit látok,
ősztől már csak erre várok.

A Tavasz tündér felülről nézte a jóbarátok örvendezését, s még megajándékozta őket barack és rózsaszín virágokkal a fákon és bokrokon. Csak úgy ragyogott a Nap sárga fényében, a kék ég és hófehér bárányfelhők hátterével a színek menyegzője. Tort ültek valamennyien a kietlen és sivár tél temetésén. Énekével köszöntötte a vándorokat:

Jóbarátok, gyertek velem,
asztalomat megterítem,
minden öröm majd meglegyen,
mindegyikőtök vendégem!

Egy erdei asztalkára helyezte ekkor a vendégek étkeit: aranykehelyben mennyei nedűt, hajnali nektárt. A mókusnak tálkában fakérget, gombákat, zöld hajtásokat, madártojást, a cinegének és fekete rigónak rovarokat, mazsolát, tavaszi rügyeket. Együtt hörpintették ki az éltető tavasz nektárt és koccintottak a Tavasz ünnepre. Jókedvűen telt el a nap és együtt énekelték a búcsúdalt:

Halihó, halihó, csudijó,
Tavasz szerelem, titok-tó,
szívünkbe áhítat került,
kikelet ünnepén együtt

örülünk és kacarászunk,
vígan vagyunk, nem vitázunk.
Az új jövő színes világ,
kedvünk jó, az égbe kiált.

2015. március 16.
 
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
     1/154 oldal   Bejegyzések száma: 1538 
2018.11 2018. December 2019.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 1 db bejegyzés
e hónap: 6 db bejegyzés
e év: 419 db bejegyzés
Összes: 6867 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 275
  • e Hét: 2228
  • e Hónap: 6022
  • e Év: 372237
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.