Regisztráció  Belépés
margit5.blog.xfree.hu
"Legyek én gyertya csendes eszköz, szolgája az égi fénynek, ne tudjam soha kiért és kikért égek" (ismeretlen) Imre Margit
1950.07.18
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 16 
Pünkösd a Lélekl Ünnepe
  2012-05-27 22:45:35, vasárnap
 
 
Pünkösd: a Lélek ünnepe!

Pünkösd ünnepén figyelmünk középpontjában a lélek áll, a bennünk lakozó isteni szikra, mely hitünk szerint isten ereje, jóravaló segítsége, mely az értelmet világosítja, a szívet tisztítja, az akaratot erősíti, tehát megvilágosít, megnyugtat bátorít és boldogít.
Pünkösd ünnepén arról kell bizonyságot tennünk, hogy Isten lelkének vezérlete alatt állunk, és a világosság gyermekei vagyunk. Pünkösd ünnepén ezt a bennünk lakozó belső fényt és világosságot kell megtapasztaljuk. Ez az a belső iránytű, mely segít eligazodni a jó és rossz, az igaz és hamis, a felemelő és alantos gondolatok között.

Nagypéntek fekete gyásza felett a tanítványok lelkében győzött a húsvéti öröm: az élet. Egyénenként vagy a közösségben megélt hit tapasztalata alapján a tanítványok egymást erősítették, bátorították.

Pünkösd ünnepén nem szétszéledve látjuk a tanítványokat, nem ki-ki a maga útját, érdekét járva kesereg egyedül. Együtt vannak a jeruzsálemi felsőházban, és emlékeznek, imádkoznak, s közben rádöbbenek arra, hogy őket nem hallgatásra szólította a Názáreti Jézus, hanem elhívta a tanítás folytatására. Arra biztatta őket, hogy Isten országa jelenvalóságáról tegyenek bizonyságot. Arra biztatta, hogy szóban és cselekedetben folytassák azt, amit Tőle tanultak, láttak és vele együtt tapasztaltak, hiszen így tudják igazolni Isten jelenvalóságát a világban.

Teremtő Istenünk nemcsak létrehozta ezt a világot, hanem szentlelkének jóra vezérlő ereje által gondoskodott is róla, és benne az ember életéről is. Isten lelke nélkül csak sivár anyag lennénk. Pünkösdkor azt a szüntelenül bennünket vigyázó isteni erőt ünnepeljük, mely segít olyan közösséget teremteni, amelyben az egyén - szellemi képességeinek a birtokában - Isten munkatársa lehet. Az ember Isten szentlelkének ereje által létre tudja hozni azt a közösséget, amelyben a megértés és a béke uralkodik. A bennünk lakozó isteni lélek teremti meg a kapcsolatot a mi Atyánkkal és embertársainkkal. Ez a lélek tesz képessé, hogy barátokra leljünk, és barátot találjanak bennünk, s ezáltal megszűnjön az egyedüllét sivársága.

Ma arra van a legnagyobb szükségünk, hogy olyan közösségnek legyünk a tagjai, olyan közösségeket tudjunk létrehozni, ahol biztonságban, békében érezzük magunkat. Igazi közösséget: családot, munkaközösséget, nemzetet csak a bennünk lakozó isteni lélek által tudunk létrehozni. Pünkösd nem a széthúzásnak, az egymás közösségeit bántó kijelentéseknek az alkalma, hanem az ünnep lehetőség és alkalom az egymásra találásra, hogy értékeinkkel egymást kiegészítve gazdagabbá tegyük az életet.

Pünkösd ünnepén lélek által kell újraszületnünk, újrateremtődnünk. Egyre világosabbá válik, hogy a bennünk szunnyadó lelket nemcsak az ünnep, hanem egész életünk központjává kell tenni. Hányszor visszük roskadozva a mindennapok gondjai között! Hányszor tapasztaljuk, hogy csak pislákol bennünk! Nap mint nap arról hallunk, hogy olyan embertestvérek között élünk, akikben kialudt a lélek tüze.

Testvéreim! Azért fontos megállnunk pünkösd ünnepén és közösen imádkoznunk Isten szentlelkének megtartó erejéért: hogy az ,,eszme szívből szívbe szálljon", új nyelvre, új imára tanítson, oszoljon a gyarlóság és bűn sötétsége. Az emberi szívbe az életkedv és a jóság lakozzon .A nekünk adott szentlélek által szívünkbe áradt Isten szeretete. Életedet és cselekedetet kell igazolja, hogy megérintett a kettős tüzes nyelv, s képes vagy úgy szólni, hogy mindenki megértsen, és lelkedből, életedből az isteni élet friss szellője áradjon.

Világosságra, színre vágyunk, hisz fényesség nélkül sivár az életünk! Pünkösd van! Értelmed világosságával, szereteted fényével igazold, hogy rád is kitöltötte Isten szentlelkét és ennek hordozója vagy, és az is maradsz!
(szerzője ismeretlen)
 
 
0 komment , kategória:  Pünkösddel kapcsolatos írások  
Szentlélek keresztségről
  2011-06-11 20:47:00, szombat
 
 

Röviden a Szentlélek-keresztségről

A Szentlélek-keresztség kifejezést a XX. századdal egyidős, ,,karizmatikus megújulás" nevű mozgalom tette ismertté az egyházban. A megújulás a katolikus egyházat a II. Vatikáni Zsinat után, 1967-ben érte el. Addig a Szentlélek-keresztség mint önálló terminus a katolikus szóhasználatban ismeretlen volt.

Ugyanakkor tudni kell, hogy a Szentlélekben való megkeresztelkedés fogalma nem új keletű. Előfordul magában az Újszövetségben, mind az evangéliumokban (Lk 3,16, Jn 1,33), mind az Apostolok Cselekedeteiben (1,5). Tehát alaptalan a karizmatikusok ellen az a vád, hogy új kifejezést vezettek be. Csupán visszatértek egy feledésbe ment biblikus kifejezéshez. A kérdés ilyenformán nem az, hogy maga a kifejezés helyénvaló-e (lévén kinyilatkoztatott), hanem az, hogy teológiailag, pasztorális szempontok alapján indokolt-e a felelevenítése.

Először is nézzük, milyen ellenérzéseket kelt a Szentlélek-keresztség kifejezés! A keresztség, keresztelni szavak a magyar nyelvben egyértelműen egy bizonyos fogalmat jelölnek, mégpedig az egyház hét szentsége közül az elsőt. Más közhasználatú jelentésről nem beszélhetünk. Használatosak ugyan hajók megkeresztelése és a katonák tűzkeresztsége kifejezések is, de ezek csupán metaforák; alapjuk a beavatás, illetve a névadás. Teológiai értelemben a keresztség szónak nincs másodlagos, a szentségtantól függetleníthető jelentése.

Pontosan ezért az ember, ha a Szentlélek-keresztség kifejezést hallja, óhatatlanul szentség-kiszolgáltatásra asszociál. A katolikus reflexió pedig zavartan vagy felháborodva teszi hozzá, hogy az egyházban a szentségek száma hét, nincs helye nyolcadik szentségnek, tehát a Szentlélek-keresztség fogalma elvetendő. Vegyük azonban észre, hogy ez nem fogalmi, hanem pusztán szóhasználati konfliktus. A magyar nyelv a szentség kiszolgáltatásának egy járulékos eleméből (a homlok kereszt-alakban történő megkenéséből) keresztelésnek nevezte el azt a szertartást, amelyre gyakorlatilag minden európai nyelv megőrizte a görög baptidzein igét. Ennek pedig - természetesen - semmi köze nincs sem a ,,kereszt" (sztaurosz), sem a ,,keresztény" (khrisztianosz) szavakhoz, hiszen jelentése: bemeríteni.

A vízbe való alámerítés ősi vallási szimbólum. Ismert a keleti vallásokban is (pl. hinduizmus), de ismert volt a Jézus-korabeli zsidóság körében is. A vízfürdő a megtisztulást, esetleg a meghalást és újjászületést szimbolizálta. E jelet alkalmazta János is, a Messiás előfutára, amikor a hozzá térő bűnbánókat bemerítette a Jordán vizébe. Amit ő csinált, annak semmi köze nem volt ahhoz, amit a teológia a keresztség szentségének nevez. Ez utóbbit Jézus maga alapította, s a katolikus hit szerint nem csupán jelképe a bűnbánatnak, nemcsak a megtisztulás utáni óhajt fejezi ki, hanem valóságosan is közvetíti Isten kegyelmét, és ténylegesen eszközli az újjászületést.

A keresztség szentségének kiszolgáltatása kezdettől fogva elvált a hagyományos bemerítkezési rítustól. Az eredeti szertartás ,,élő vízben" (azaz folyóban) történő megmártás volt, de a tömeges megtérések, főleg, ha ezek sivatagos vagy félsivatagos helyen történtek, erre nem adtak lehetőséget. Az élő vizet hamar felváltotta a medence, és már az első század végi Didakhéból tudomást szerezhetünk a vízzel való leöntés vagy meghintés szokásáról. A judaista ritualizmuson túllépő teológia gyorsan felismerte, hogy a vízzel való érintkezés csupán jel, amelynek konkrét módja nem érinti a szentség-kiszolgáltatás lényegét.

Ettől függetlenül a Biblia szövege változatlan maradt, és az azt idéző szóhasználat továbbra is bemerítésről beszélt. Mind a szentségre vonatkoztatva, mind arra a valamire, amit ma Szentlélek-keresztségnek hívunk.

De mi ez a valami? Nyilvánvaló, hogy semmi köze a szentségekhez, hiszen a szó jóval ősibb, mint akár a kezdetleges szentségtanok. A kifejezés megértéséhez az eredeti jelentést kell segítségül hívni: megmerítkezés a Szentlélekben. Ezt jövendöli meg János: aki utána jön, az Szentlélekbe és tűzbe meríti be a megtérőket. De mit jelent a Szentlélekben való megmerítkezés? Lehet-e azt, akár csak analóg értelemben is, szentségnek tekinteni?

A szentségek látható (és hallható) jelek, szertartások, amelyek - a jézusi alapítás folytán - nemcsak jelzik, hanem közvetítik is a jelzett kegyelmet. Valaki kiszolgáltatja, más valaki pedig fölveszi őket. A Szentlélek-keresztségnél erről nincs szó. Nincs meghatározott szertartás, nincs kiszolgáltató. A Szentlélekkel való megrendítő találkozást, amelyet betöltekezéshez vagy megmerítkezéshez lehet leginkább hasonlítani, ki-ki személyesen éli át. Ez történhet egyedül vagy közösségben, szentség-kiszolgáltatás kapcsán vagy attól függetlenül.

Ez utóbbi kitételt érdemes közelebbről megvizsgálni. Az a folyamat, amelynek során a nem-keresztényből keresztény lesz, nyilvánvalóan ugyanaz, amióta kereszténységről beszélhetünk. E folyamat megvalósulása azonban az évszázadok során nagy változáson ment keresztül. A folyamat lényeges állomásait talán így lehetne csokorba szedni:

a) megtérés Jézushoz
b) vízkeresztség
c) apostoli kézfeltétel
d) Isten erejének és szeretetének személyes megtapasztalása
e) egyéni imaélet
f) bekapcsolódás az eukarisztikus közösségbe
g) részvétel a testvéri közösség mindennapi életében
h) az Evangélium hirdetése a nem hívők felé

Ha e fázisok bármelyike hiányzik, nem beszél(het)ünk teljes értékű kereszténységről. Megjegyzendő, hogy az Evangélium hirdetése sem fakultatív, hanem minden megbérmált kereszténynek alapvető küldetése. A különbség nem abban van hívő és hívő között, hogy kapott-e meghívást az evangeizációra, hanem abban, hogy e hivatását milyen módon kell gyakorolnia. (Gondoljunk Kis Szent Terézre, aki úgy vált a missziók védőszentjévé, hogy ki sem mozdult a kolostorból.)

Az ősegyházban a fázisok általában a fenti sorrendben követték egymást. Az ember egyszer csak - nyilván a kegyelem hatására - ráébredt bűnösségére, és az igehirdetés kapcsán felismerte, hogy Jézushoz kell térnie. A Jézusban való hit elég volt ahhoz, hogy az egyház részesítse őt a beavató szentségekben (keresztség, bérmálás). A beszámolók szerint ezzel okozati összefüggésben megtapasztalta Isten közelségét és részesült a Szentlélekben, amely látható jelekben nyilvánult meg (többnyire glosszolália, prófétálás). Az új hívő a Lélek erejében imádkozott mind magában, mind a közösségben; bekapcsolódott a liturgiába és általában a közösségi életbe, s ekképp megerősödve maga is Jézus tanújává vált.

A mai helyzet jelentősen más. A gyereket megkeresztelik (b), jobb esetben elkezd imádkozni (e), elsőáldozó lesz (f), néhány év múlva megbérmálják (c), és amíg más elfoglaltságok ettől el nem térítik, alkalmasint részt vesz a közösségi életben is (g). A felsorolásból három dolog maradt ki: a megtérés (a), a Isten személyes megtapasztalása (d) és az Evangélium hirdetése (h). A kimaradások oka különböző.

A megtérés onnantól kezdve nem szükségszerű velejárója a kereszténységnek, hogy annak idején államvallást csináltak belőle. Azelőtt kereszténnyé vált az ember. Azóta kereszténynek születik. A korábbi változás vagy megtörténik az emberrel, vagy sem.

Az evangelizációról a történelmi egyházakban a legtöbb hívő máig úgy gondolkodik, hogy az a pap dolga, a legtöbb pap pedig úgy, hogy az a másik pap dolga. Más megközelítésben a missziót úgy tekintik, hogy az csak ,,valahol messze" értelmezhető; a saját környezetben való közvetlen tanúságtétel ,,szektás" dolog.

Ez utóbbi nem csoda, hiszen amennyiben nem történt meg az ember egész lényét megragadó Isten-tapasztalás - a Szentlélekben való megmerítkezés -, addig egyszerűen nincs miről tanúságot tenni.

Másként is közelíthetünk a kérdéshez: amíg a keresztség a megtérés szentségi pecsétje kellene hogy legyen, addig a Szentlélek-keresztségnek mint személyes és egzisztenciális tapasztalatnak a bérmáláshoz kellene kapcsolódnia. A keresztség és megtérés szétválása értelemszerű: mivel a csecsemő képtelen tudatos döntést hozni, ezért a megtérés a csecsemőkereszteléskor elmarad. De vajon miért marad el (többnyire) a Szentlélek-keresztség bérmáláskor? Alapvetően azért, amit a dogmatika obex gratiae-nak, a kegyelem akadályának hív. Ilyen akadály elsősorban a megtérés hiánya. Amint láttuk, a pasztorális gyakorlatban a Jézus melletti tudatos döntés nélkül bérmálják meg a fiatalokat. A bérmálási felkészítés többnyire lexikális ismeretek elsajátítását jelenti, nem pedig személyes elköteleződést afelé, Aki e lexikális ismeretek tárgya. Amennyiben azonban a megtérés mégis megtörtént, a bérmálkozásra készülő felkészítéséből többnyire kimarad, hogy neki itt igenis van mire várnia: annyit tud, hogy innentől kezdve neki ,,nagykorú keresztényként" kell helytállnia az egyházban. S mivel a hit hallásból van, a hallás pedig Isten Igéjéből, megfelelő katekézis hiányában még akkor sincs meg benne a nyitottság Isten közvetlen megtapasztalására, ha amúgy valóban igent mondott korábban Jézusnak. A Szentlélek pedig a legritkább esetben tesz erőszakot: nem teszi a csodát, ha az ember azt nem várja. (Ne feledjük: az apostolok konkrét ígéretbe kapaszkodva várták pünkösdöt: nagyon is számítottak rá, hogy ,,erő tölti el őket a magasságból".)

A legjobb esetben is tehát csupán megtért, szakramentalizált, de a Szentlélek-keresztség tapasztalatát nélkülöző emberek töltik meg a templomokat: mind a hajót, mind a szentélyt - hiszen a papságnak sem nélkülözhetetlen feltétele az isteni szeretet és hatalom személyes átélése. Így szorult a kereszténységben partvonal mögé az a valami, ami kezdetben a hívő egzisztencia, az egész egyház hajtóerejét adta. Nem tűnt el, megmaradt, de az aszkétika-misztika bölcs professzorai az Istennel való gyöngéd és hatalommal telített találkozást száműzték a kolostorok falai mögé, és az életszentség magasiskolája gyümölcsének tekintették. Ma jelekkel, csodákkal, próféciákkal és testi-lelki gyógyulásokkal csak a szentek életét olvasva találkozik a keresztény hívő, holott azoknak a hittankönyvek első lapjain kellene szerepelniük. Nem úgy, mint ami ,,valaha, másokkal" megesett, hanem mint ami élő és valóságos jelen idő; aminek ő nem szemlélője, hanem tevékeny szereplője.

A karizmatikus megújulásban ez a tapasztalat éledt fel. A hívők nyitott imájára Isten adta meg a választ azzal, hogy olyan közel jött hozzájuk, hogy arról álmodni sem mertek. Természetesen Isten közelsége sem tünteti el belőlünk maradéktalanul a bűnre való hajlamot és az emberi gyarlóságot, legalábbis evilági életünkben nem. Így a megtért és Szentlélek-keresztséget megtapasztalt emberek sem jobb emberek, mint társaik. Alkalmasint tapasztalatuk intenzitását könnyen úgy élik meg, mintha az (legalábbis részben) saját érdemük lenne. Így a karizmatikus közösségek gyakori gyermekbetegsége az elitizmus és a saját maguknak vindikált tévedhetetlenség. Ez tény, ha kínos is beismerni. Ugyanakkor tény az is, hogy Isten ajándékaként valami olyan kincset kapott vissza az egyház, amely nélkül lényegesen szegényebb volna. E kincset lehet jóra használni és rosszra használni, mint az atomenergiát.

E kincs a keresztény élet szerves része, akkor is, ha felismeri és néven nevezi az ember, és akkor is, ha nem. (Valószínűleg a középkori szentek nem voltak tisztában azzal, hogy misztikus tapasztalataik milyen biblikus és kegyelemtani alapokon állnak.) E kincset illik tehát mint önálló valóságot megnevezni; nyugodtan lehet - ha megfelelő tanítással társul - azzal a névvel illetni, amivel annak idején a szentírási könyvek sugalmazott szerzői illették. Szentlélekben való megmerítkezésnek - vagy éppen Szentlélek-keresztségnek.

(Birtalan Balázs)
 
 
0 komment , kategória:  Pünkösddel kapcsolatos írások  
Látogatóimnak áldott Pünkösdöt
  2011-06-11 20:06:13, szombat
 
 

Minden kedves látogatónak kivánok Áldott Békés Pünkösdi Ünnepeket.





Link
 
 
1 komment , kategória:  Pünkösddel kapcsolatos írások  
Pünkösd a Szentlélek Ünnepe
  2010-05-22 20:17:00, szombat
 
 
Pünkösd a Szentlélek Ünnepe

"A Szentlelket olyannak kell megismernünk és hinnünk, amilyennek maga mondja magát. A kegyelem és vigasztalás lelke. Az egész Szentháromság csupa kegyelem.
A Fiú Isten azzal vigasztal, hogy könyörög a Szentlélekért. Az Atya meg azzal, hogy adja a Szentlelket. A Szentlélek maga a Vigasztaló. A Vigasztaló az aki a megszomorodott szívet Isten iránt megvidámítja. Jókedvre deríti. Az ég ránk mosolyog. Aki azt jól megragadja annak már is nyert ügye van. Hiszen égen - földön csupa vigasztalással találkozik.
Ahová a Szentlélek belép készségessé és örvendezővé teszi a szívet, amely aztán önként dolgához lát. Tesz szívesen mindent, mi istennek tetszik."
(ismeretlen szerző)





Link
 
 
1 komment , kategória:  Pünkösddel kapcsolatos írások  
Pünkösdi harangok
  2010-05-22 20:13:47, szombat
 
 

Pünkösdi harangok

Olyan szépen cseng a harang,
Mindha nem is harang volna,
hanem ezer harangvirág
Imádságos szava szólna.

Piros pünkösd vasárnapján
Piros rózsa nyil a kertben,
Kis szivünkben tiszta öröm
Imádsága énekeljen.

Piros pünkösd vasárnapján
Szálljon reánk a szentlélek,
S térde hullva mondjunk hálát
A mindenség Istenének
(Benedek Elek)




Link
 
 
0 komment , kategória:  Pünkösddel kapcsolatos írások  
Mit ünneplünk pünkösdkor?
  2010-05-22 20:11:29, szombat
 
 

Mit ünneplünk Pünkösdkor?

Pünkösd a húsvétot követő ötvenedik nap, mozgó ünnep, neve a görög pentekosztész 'ötvenedik' szóból ered. Eredetileg a zsidó nép ünnepe, előbb a befejezett aratást, később pedig a Sínai-hegyi törvényhozást (ekkor kapta Mózes Istentől a törvényeket kőtáblákon) ünnepelték a Pészah szombatját követő ötvenedik napon Sabouthkor.

A keresztény egyházi ünnep története a következő: Krisztus mennybemenetele után, az ötvenedik napon az apostolok összegyűltek, majd hatalmas zúgás, szélvihar támadt, s a szentlélek lángnyelvek alakjában leszállt a tanítványokra.
"És mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egy akarattal együtt valának. És lőn nagy hirtelenséggel az égből mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése, és eltelé az egész házat, ahol ülnek vala. És megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek, és üle mindenikre azok közül. És megtelének mindnyájan Szent Szellemmel, és kezdének szólni más nyelveken, amint a Szellem adta nékik szólniuk." (Csel 2:14)

Ekkor Péter prédikálni kezdett, beszédére sokan figyeltek, követték, megalakultak az első keresztény gyülekezetek. Pünkösd tehát az egyház születésnapja is.
(szerzője ismeretlen)





Link
 
 
0 komment , kategória:  Pünkösddel kapcsolatos írások  
Üdvözlet - és tájékoztatás
  2009-05-29 15:38:21, péntek
 
  Minden kedves látogatónak kivánok áldott békés, örömteli Pünkösdi Ünnepeket.
Én több napig távol leszek, ezért most továbbítom számotokra a a jókivánságokat.

Addig is nézelődjetek a blogomba és látogassátok meg a weboldalam és benne a fórumot, ha van kedvetek hozzá. 131 témakörben nagyon sok érdekes és tanulságos írásokat lehet olvasni. És ha valami megtetszik nyugodtan vigyétek el.
Szeretettel: Imre Margit

A weboldalam címe: jezusafeny.hu
Link





Link
 
 
1 komment , kategória:  Pünkösddel kapcsolatos írások  
Pünkösdi várakozás
  2009-05-29 15:28:30, péntek
 
  Dsida Jenő - Pünkösdi várakozás

Kész a világ,
Feszült ünnepi várás
Tereng felette.
Halotti csend. Csak néha néha
Sóhajt az Isten Lelke.
Kimérve minden pálya
Megtöltve minden lélek-lámpa,
Ahol csak úr a lét...
De jaj, sötét van,
Mélységes, iszonyú sötét!
A zordon tömeg-árnyék
Némán zokogva kering útjain,
S csak egyet tud és egyet érez...
Most váratlanul vágyón megvonaglik
És felzúg Istenéhez:
Betelt az idő!
Sugarat, fényt, színt adj nekünk,
Mert epedünk!
Fényesség nélkül oly sivár az élet!
Nagy alkotónk, oh mondd ki szent igédet
Legyen világosság!...
És ismétlik mindig erősebben
A felviharzott étheren keresztül
És felharsan az egek harsonája
S a végtelennek zsolozsmája zendül
Zsibongva, zsongva...
És nagy szavát az Úr - kimondja!




Link
 
 
0 komment , kategória:  Pünkösddel kapcsolatos írások  
"Áram a huzalban"
  2009-05-29 15:26:37, péntek
 
  Áram a huzalban

"Amikor az ember házat épít, akkor huzalokat vezet. Aztán egyszer csak eljön a nagy pillanat, amikor a villanyt bekapcsolják, mert a huzalokban már áram van. Micsoda a hit? Tulajdonképpen annak az átélését, hogy a huzalban áram van, vagyis a Szentlélek Krisztust behozza az életembe, és világosságot gyújt. Sok ember életében ott van ez a huzal, de csak üresen, nincs benne áram. Már pedig a Szentlélek műve az, hogy ebben a hitben egyszer csak mintegy áram fut végig, és az ember átéli a Krisztussal való közösséget. A hit nem annyira megismerés, hanem ahhoz hasonló élmény, mint amikor az égőt becsavarják és árammal érintkezve világit."
(Szathmáry Sándor)




Link
 
 
0 komment , kategória:  Pünkösddel kapcsolatos írások  
Pünkösd után
  2009-05-29 15:24:30, péntek
 
  Túrmezei Erzsébet - Pünkösd után

Pünkösd előtt - sóvárgás titkos mélye.
Pünkösd előtt - ígéretek zenéje.
Pünkösd előtt - esedezés, esengés.
Pünkösd előtt - halk hajnali derengés.
Pünkösd előtt - szent vágyak mozdulása.
Pünkösd előtt - koldusszív tárulása.
Csendesen várni - várni, hinni, kérni!
Aztán - boldog pünkösd utánba érni!
S pünkösd után - szent égi erőt-vetten,
pünkösd után - Lélekkel telítetten.
pünkösd után - bátor tanúvá lenni,
pünkösd után - régit kárnak ítélni.
Krisztusnak élni és másoknak élni,
minden mennyei kincset elfogadni,
és pünkösd után - adni, adni, adni!




Link
 
 
0 komment , kategória:  Pünkösddel kapcsolatos írások  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 16 
2017.06 2017. Július 2017.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 987 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 232
  • e Hét: 232
  • e Hónap: 6228
  • e Év: 43861
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.