Regisztráció  Belépés
nagyuska.blog.xfree.hu
"Idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig lehetségig mívelni kötelesség. "- Kölcsey Ferenc Parainessis Kölcsey Kálmánhoz Juhászné Szunyogh Mária Marika
1947.09.09
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/5 oldal   Bejegyzések száma: 42 
Müller Péter
  2013-12-29 12:16:51, vasárnap
 
  Lovász Marika...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... .......... .2013-12-29 , 12:11

Müller Péter - Itt a régóta várt pillanat!

Itt a régóta várt pillanat! Mostanáig kóboroltál az üzletekben, plázákban, butikokban. Mostanáig fizettél, szállítottál, főztél, sütöttél, csomagoltál, cetliket írtál, takarítottál, hurcoltad haza a fát, fölállítottad, gyertyákkal, izzókkal, angyalhajjal ékesítetted.

Dolgoztál, robotoltál, igyekeztél, lihegtél, és gyötörted a lelkedet: ,,Kit felejtettem ki?" Most végre itt van mindenki. Akikre azt mondja a nyelvünk: a hozzátartozóid. Jó szó. A sok milliárd ember nem tartozik hozzád. Ezek igen. Ők jönnek el az ágyadhoz, ha beteg leszel, és ők állnak majd legközelebb a koporsód körül. A többi ember távolabb él tőled. Most itt van körülötted az a néhány ember, aki a sorsod játékában főszerepet kapott, nem tudni, miért. Mint egy színdarab fontos jelenetében, összejöttek mind, csomagokkal, éhesen, türelmetlenül, zajongva, zűrös és csillagtalan lélekkel - mert manapság a lelkünk zűrös, zaklatott és csillagtalan.
Az is lehet, hogy nincs itt senki. Most van az a pillanat, karácsony estén, amikor rád szakad az érzés, amit a hétköznapok során nem éreztél, mert megszoktad - hogy egyedül élsz. Nincs senkid. Sokan éljük át ilyenkor a magányt. És sokan a lázas nyüzsgést, a zűrzavart, az örömöt, hogy együtt vagyunk végre... és azt is, hogy ebből az ,,együttből" hiányzik néha a meghittség. Még jó, ha a fa körül elhangzik a ,,Mennyből az angyal", de ez sem az igazi, mert a mohó szemek a földet kutatják, a fa alatti csomagokat: ,,Mit hozott Jézuska?"
Elfelejtettük, hogy Jézuska nem hoz semmit. Neki sem volt semmije. Csak egy szál köntöse, arra is kockát vetettek a katonák, halála után. Jézuska csak békét tud hozni. És csendet a szívben. És szeretetet - ami a világ legnémább, legnyugodtabb, legszótlanabb állapota. És láthatatlan. Nincs benne lihegés, nyugtalanság, idegesség és lárma. Szertelen lélekkel nem lehet szeretni. Benne van a csodálatos magyar szóban: hogy aki SZER-telen, az nem SZER -et.
Nyugodj meg. Találj egy pillanatot, vagy kettőt, és menj ki a levegőre. És szívd be magadba az éltető, friss levegőt. Mélyen. Jó mélyen, és többször is. Sóhajts ki, és lélegezz be. Lassan, mert a sóhajtás és a lassú, mély lélegzés megnyugtat. És ha egy kicsit megnyugodtál végre, nézz föl az égre. Ha csillagos az ég, válassz ki egy csillagot. Ha felhős, tudd, hogy a csillagod azért ott van, csak nem látod, mert felhő takarja. Ha hull a hó, hagyd, hogy arcodra hulljanak a hópihék: az angyalok küldik neked, a végtelenből - és ingyen. Éld át a csodát. A mindenséget - és önmagadat.
És most figyelj jól: A karácsony a születés ünnepe. Valaminek vége van - és valami most jön létre. Bárhol. Akár egy istállóban is. Állatok között, segítség nélkül, egy gyűlölettel teli, sötét világban, ahol a kis Jézus született. Mindegy. Csak szüless meg. Szüld meg magad. Lobbantsd lángra a szívedet, s hagyd, hogy ez a lángocska az egész elmúlt éved sötétségét eloszlassa! Várj egy kicsit, míg érzed, hogy a kis gyerekláng megerősödik benned. És utána menj vissza a hozzátartozóidhoz. Vidd be nekik a békédet. És az új arcodat. És azt a meggyőződésedet, hogy az életünk díszlete nem egy szoba - hanem az egész világmindenség. És a legszebb ajándék: egy ölelés. Egy mosoly. Vagy még az sem - csak egy gondolat: ,,Szeretlek". "

 
 
0 komment , kategória:  5.Próza-szép gondolatok  
Lovász Marika küldte
  2013-11-02 11:09:32, szombat
 
  Lovász Marika...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ......2013 -11-02 , 11:01

Lovász Marika küldte, a TVN. hu-n.

Egy 87 éves főiskolás, Rose

A főiskola első napján a professzorunk bemutatta magát, majd megkért
minket, hogy mutatkozzunk be valakinek, akit eddig nem ismertünk.
Felálltam, körülnéztem, amikor valaki enyhén megérintette a vállam.
Hátrafordultam, és egy ráncos, öreg hölgy nézett rám mosolyogva,
beragyogva ezzel az egész osztályt. Így szólt:

- Szia jóképű. A nevem Rose. 87 éves vagyok. Megölelhetlek?

Nevettem, és lelkesen válaszoltam:
- Még szép, hogy meg!

Erre ő barátságosan megszorongatott.

- Miért van ön a főiskolán, már ilyen fiatal, ártatlan korban?-
kérdeztem. Viccesen azt válaszolta:

- Azért vagyok itt, hogy találjak egy gazdag férjet, megházasodjak, és
gyerekeket csináljak.

- De most komolyan - mondtam. Kíváncsi voltam, mi motiválta őt, hogy
egy ekkora kihívást vállaljon ennyi idősen.

- Mindig arról álmodtam, hogy befejezem a főiskolát, és végre eljött
az ideje!- mondta.

Az órák után elsétáltunk a társalgóba, és megosztottunk egy
csokiturmixot. Gyorsan összebarátkoztunk. A következő három hónapban,
minden nap együtt mentünk haza és rengeteget beszélgettünk. Mindig azt
képzeltem, hogy egy időutazáson veszek részt, amikor az
életbölcseleteiről mesélt. Az év során Rose az egyetem egyik
szimbólumává vált, és bárkivel, akivel találkozott, gyorsan
összebarátkozott. Szeretett kiöltözni, és szórakoztatta, hogy a
többiek felfigyeltek rá. A szemeszter végén elhívtuk Rose-t a foci
bankettre. Sosem felejtem el, amit akkor tanított nekünk.
Felkonferálták és a színpadra lépett. Ahogy elkezdett beszélni,
leejtette a három kártyáját a földre. Egy kicsit zavarban volt és a
mikrofonra támaszkodva azt mondta:

- Elnézést, egy kicsit ideges vagyok. Feladtam a sört a böjt miatt és
ez a whisky kicsinál! Sosem fogom rendbe szedni ezeket a lapokat,
szóval hadd mondjam el fejből amit tudok!

Ahogy nevettünk, megköszörülte a torkát és így folytatta:

- Nem azért hagyjuk abba a játékot, mert öregszünk. Azért öregszünk
meg, mert abbahagyjuk a játékot. A fiatalságnak, boldogságnak és
sikernek összesen négy titka van. Nevess sokat és minden nap találj
humort az életedben! Kell, hogy legyen egy álmod! Ha elveszted az
álmaid, meghaltál. Annyi olyan embert ismerünk, akik úgy járnak-kelnek
a földön, hogy halottak és még csak nem is tudnak róla! Hatalmas
különbség van aközött, hogy felnősz és aközött, hogy megöregszel. Ha
19 éves vagy, és egész évben csak fekszel az ágyban, anélkül, hogy
valami hasznosat csinálnál, akkor is húsz éves leszel. Jelenleg 87
éves vagyok, és ha egész évben az ágyban fekszem, én is 88 leszek.
Mindenki megöregedhet. Nem kell hozzá tehetség vagy képesség. Ahhoz,
hogy felnőj, mindig meg kell találni a lehetőséget a változásban. Ne
sajnálj semmit! A felnőttek általában nem sajnálnak semmit, amit
megtettek, inkább azt, amit nem tettek meg. Csak azok félnek a
haláltól, akik azt sajnálják, hogy nem is éltek.

A beszédét azzal zárta, hogy bátran elénekelte " A rózsa" című dalt.
Mindannyiunkat megkért, hogy tanuljuk meg a szövegét, és éljük át a
mindennapjainkban.

Év végén Rose befejezte a főiskolát, amit már olyan régen elkezdett.
Egy héttel a diplomaosztó után meghalt. Békésen, álmában. Több mint
kétezer főiskolás tanuló érkezett a temetésére, hogy tisztelegjen a
csodálatos hölgynek, aki példát mutatott, hogy sose késő azzá válni,
aki lenni akartál. Ha ezt elolvastad, kérlek küldd el ezeket a kedves
szavakat a barátaidnak, családodnak! Élvezni fogják! Ezek a szavak
terjesztik Rose emlékét. EMLÉKEZZ: MEGÖREGEDNI KÖTELEZŐ, FELNŐNI
VISZONT VÁLASZTÁS KÉRDÉSE! Abból élünk, amit kapunk, úgy élünk, ahogy
adunk !

 
 
0 komment , kategória:  5.Próza-szép gondolatok  
x
  2013-07-26 10:30:22, péntek
 
  -Kuchta Csilla küldte az IWIW-en ...... ........... ........... ........... .....#7580 . 2013.december 1.

A D V E N T
.
A szó latin eredetű, jelentése: megérkezés, az Úr érkezése. A karácsonyra való előkészület ideje, kezdete András naphoz (nov.30) legközelebb eső vasárnap. Bod Péter ref. lelkész, egyházi és történetíró ezt írta a 18. század közepén
"így neveztetnek a mostani rendtartás szerént a karácson előtt való négy hetek. Régen voltanak hat hetek a Szent Márton napjától fogva, aholott kezdi most is a görög eklézsiában négy hetekre szoríttatott ilyen fundamentomon, mert a Krisztusnak négy adventusa, eljövetele vagyon. Midőn a testben megjelent. Midőn a szívbe beszáll és az embert megtéríti. Midőn halála óráján elmégyen az emberhez. Midőn eljő az utolsó itéletre. Rendszerint kezdődni szokott Szent András napján."
.
Régen éjféli harangzúgók jelezték kezdetét, egyben az egyházi év megnyitását is. Egykoron a vallásos emberek szigorú böjtöt tartottak, ezen idő alatt, falun hajnali misére jártak, amit a középkorból eredeztetett kifejezésekkel angyali vagy aranyos misének is hívtak, és Szűz Mária tiszteletére ajánlottak.
.
Általában az egyházi ünnepekhez különféle hiedelmek, babonák társulnak. Advent időszakához is kötődik néhány ilyen. Pl.:
- az eladósorban levő lány a hajnali misére való első harangozáskor a harang köteléből három darabot tépett, amit aztán a hajfonó pántlikájában hordott, hogy farsangkor sok kisérője legyen.
- az Alföldön volt szokás, hogy a hajnali misére való harangozáskor a lányok mézet vagy cukrot ettek, hogy ettől édes legyen a nyelvük, s mielőbb férjet "édesgessenek" magukhoz.
.
- Erdélyben volt szokás, hogy a hajnali mise ideje alatt az összes ajtót, ablakot zárva kellett tartani, mivel ilyenkor a boszorkányok állati alakot öltenek, házakba, ólakba próbálnak jutni, s ott rontást okozni.
- az Ipoly mentén járta az a hiedelem, hogy az elázott pénz Advent idején tisztul.
.
- Salgótarján környékén azt tartották, hogy ilyenkor tüzes emberek jártak, kiknek a szájukból tűz áradt. Az ilyen tüzes emberek ellen a néphit szerint olvasóval (rózsafüzér) lehetett védekezni.
Advent idején a leghosszabbak az éjszakák, meglehetősen jó alkalmat adva a varázslásra. Az Egyház ajánlja ezen időszak szentjeinek segítségül hívását. (András, Borbála, Luca, stb.)
.
A néphit kapcsolatba hozza saját mágikus várakozásait az említett szentekkel, de nem csupán a vallás tanítása alapján, hanem mágikus hatalmat is tulajdonít neki.
.
Modern rohanó életünkben a szivük, lelkük mélyén mi is várakozunk valamire, valakire. Ez a négy hét a "szent várakozás" időszaka.
Várjuk a Messiást, mert tudjuk "eljő és nem késik".
 
 
0 komment , kategória:  5.Próza-szép gondolatok  
Paulo Coelho
  2013-04-21 09:05:00, vasárnap
 
  Bécsiné Botta Magdolna küldte az IWIW-en...... ........... ..............#7590. 2013. december 4.

Hiszem, hogy amikor valaki könyvet olvas, a fejében megszületik a saját filmje, arcot teremt a szereplőknek, megrendezi a jeleneteket, hallja a hangokat, érzi a szagokat. És pontosan emiatt van az, hogy ha valaki megnézi a filmes változatát egy könyvnek, ami tetszett neki, mindig csalódottan jön ki a moziból, és mindig azt mondja: "a könyv sokkal jobb volt".
/Paulo Coelho - A Zahír részlet/

 
 
0 komment , kategória:  5.Próza-szép gondolatok  
Az egyiptomi Holtak Könyve, Ani papírusza, (i.e. 1420)
  2013-02-22 16:38:29, péntek
 
  Selmeci György...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... 2013-02-22 , 15:43

Selmeci György - Az egyiptomi Holtak Könyve, Ani papírusza, (i.e. 1420) részlet francia fordítás alapján

(Selmeci György fordítása)


A Tegnap, a Ma és a Holnap vagyok, mivel annyiszor-annyiszor megszülettem már, enyém ez a láthatatlan erő, aki megteremtette az isteneket és étket ad nékik a Tuat-ban, a Mennybolt nyugati részén.
A Kelet kormánylapátja vagyok, a Két Arc Ura, aki saját fényében tündököl, a Feltámadás Biztosa vagyok, ki előlépdel a Sötétségből és megalkotta a Holtak Házát.
Ti, kettő isteni Sólyom, kik az ormon ültök és őrködő figyelemmel viseltettek a dolgok iránt, ti, kik majd elkísértek a sírig, a holtak ágyáig, ti akik irányítjátok Ré hajóját, felém hozva a legmagasabb egeket, az egeket, ahol a Bárkát ünneplik, nektek tudnotok kell, hogy a Sír Ura, aki a Föld szívét tartja, az nem más, mint Én: Ő én vagyok, és én pedig Ő...
Enyém a sugárzás, melyben Ptah saját égboltján lebeg.
Ó Ré, ki vidáman mosolyogsz, s a szív örvend e nap tökéletes rendje felett, mikor belépsz az Egekbe, s Keleten haladsz, tudva hogy te üdvözlöd a Múlt Nagyjait és mindenki mást, aki előttünk elment.
Mennyire kellemesek lesznek számomra ösvényeid, s milyen szélesek útjaid ó Ré, hála azoknak, akikkel áthaladok majd a földön és az Egek végtelen térségein.
Világosíts meg, ó kegyelmes Hatalom, ahogy közelítem az isteni szavakat, melyeket füleim hallani fognak a Tuat-ban, és tedd, hogy anyám szennye ne omoljon vissza rám, szabadíts meg, védj engem attól, aki az alkonyatban lezárja a szemeket és egy időre véget vet az árnyékvilágnak.
Én vagyok az, Aki alámerül, a nevem Kam-ura, s a teljességig hordozom az erőt, mely énbennem rejtőzik.
Ó te Hatalmas, Egyetlen, ki nem ismer semmi partot és a Dél Erőinek hívnak abban a pillanatban is, amikor az isten tova lép és mondja:
"Nézd az Áradás Urát, s a Vállat a nyakra rögzítve és a Csípőt hozzá a Nyugat fejéhez!" Nézd az áldozat adományait, a Nyugat két istennőjét, amikor épp a jelent adják át nekem, s amikor könnyeim fakadnak, mert tanúskodom, hogy íme: körbehordoztak a Tenait körül Abidoszban, míg a Képek feletti kapuk reteszei erősen húzva meg nem nyíltak kezed ügyében és legbensőbb lényed közelében... Mondom, arcod a kutyáé, aki rejtekhely után szaglász, ahová lépteim vezetik őt.
Anubisz az aki hordoz engem vég nélkül, aki pedig megnyugtat majd, az az Oroszlán-isten.
Ments meg engem, könyörgöm!
Vagyok Aki, aki hasonlóvá válik a kapun magának utat törő lényhez, mivel az Örökkévaló fénye felé törekszik, a nappalokhoz, melyeket akarata teremtett...
 
 
0 komment , kategória:  5.Próza-szép gondolatok  
Jules Doudin
  2013-02-15 13:50:25, péntek
 
  Selmeci György...... ........... ........... ........... ........... ........... ...........2013-02-1 5 , 8:50

Voltam
(Jules Doudin elmebeteg írása az "Ecriture en délire" című kötetből,
Collection Art Brut, 5 Continents Editions, 2004. )
(Selmeci György fordítása)

Tsabdába voltam háromn svájci nővel Zemtol zemba a Fehér lónáld
Jövök felólük az bemütatne Önt mondanak kett szóth a színvonal dyi nem maradd Önnek aki evett mint a disznók. Amikor a Haázeokban leszek meleggh llees vesztöm a vérremet itt bent nap mint nap nappalkor megyek a vakondeok Kiralysága ellen. Eszetlen vagyok magamtól jövok Látdnny ha tudsz elhelyezni Jule Douden zsebkendőit. Ki Ihthélte ebbben a Kapcsolatbant. Hetrent Koponya mondj Maradj el tüdom Aaddni a tejt Latvois Meg Szökött. Eszetelenn vagyo földre szarni. Ha Önt talál vakalakit ki ki úggy tuddr engemt Elvintni engemt az egek kirajtsagabnt találhok jobb nekik jobbakat tejt kunyé ezekett a Kisaszonyhogant aki Jön evezniy. Veszetem véremt rettönteshőn a vajakért amik Nemh banditaáznak engem Neki.
Az Igazgató van az Ajtonalló a Payerni brírhónag.
Jules Doudin

(Marin-Epagnier, 2011. február 7.)

A fordító megjegyzése:Természetes a rengeteg hiba, nekem a francia hibákat kellett átfordítanom magyarra, mert ezt a múlt század elején egy francia skizofrén írta.
Így jó ahogy van!
 
 
0 komment , kategória:  5.Próza-szép gondolatok  
Az egyiptomi Holtak Könyve, Ani papírusza
  2013-02-11 21:12:07, hétfő
 
  Selmeci György...... ........... ........... ........... ........... ........... ...........2013-02-1 1 , 20:45

Az egyiptomi Holtak Könyve, Ani papírusza, (i.e. 1420) részlet francia fordítás alapján
(Selmeci György fordítása)


A Tegnap, a Ma és a Holnap vagyok, mivel annyiszor-annyiszor megszülettem már, enyém ez a láthatatlan erő, aki megteremtette az isteneket és étket ad nékik a Tuat-ban, a Mennybolt nyugati részén.
A Kelet kormánylapátja vagyok, a Két Arc Ura, aki saját fényében tündököl, a Feltámadás Biztosa vagyok, ki előlépdel a Sötétségből és megalkotta a Holtak Házát.
Ti, kettő isteni Sólyom, kik az ormon ültök és őrködő figyelemmel viseltettek a dolgok iránt, ti, kik majd elkísértek a sírig, a holtak ágyáig, ti akik irányítjátok Ré hajóját, felém hozva a legmagasabb egeket, az egeket, ahol a Bárkát ünneplik, nektek tudnotok kell, hogy a Sír Ura, aki a Föld szívét tartja, az nem más, mint Én: Ő én vagyok, és én pedig Ő...
Enyém a sugárzás, melyben Ptah saját égboltján lebeg.
Ó Ré, ki vidáman mosolyogsz, s a szív örvend e nap tökéletes rendje felett, mikor belépsz az Egekbe, s Keleten haladsz, tudva hogy te üdvözlöd a Múlt Nagyjait és mindenki mást, aki előttünk elment.
Mennyire kellemesek lesznek számomra ösvényeid, s milyen szélesek útjaid ó Ré, hála azoknak, akikkel áthaladok majd a földön és az Egek végtelen térségein.
Világosíts meg, ó kegyelmes Hatalom, ahogy közelítem az isteni szavakat, melyeket füleim hallani fognak a Tuat-ban, és tedd, hogy anyám szennye ne omoljon vissza rám, szabadíts meg, védj engem attól, aki az alkonyatban lezárja a szemeket és egy időre véget vet az árnyékvilágnak.
Én vagyok az, Aki alámerül, a nevem Kam-ura, s a teljességig hordozom az erőt, mely énbennem rejtőzik.
Ó te Hatalmas, Egyetlen, ki nem ismer semmi partot és a Dél Erőinek hívnak abban a pillanatban is, amikor az isten tova lép és mondja:
"Nézd az Áradás Urát, s a Vállat a nyakra rögzítve és a Csípőt hozzá a Nyugat fejéhez!" Nézd az áldozat adományait, a Nyugat két istennőjét, amikor épp a jelent adják át nekem, s amikor könnyeim fakadnak, mert tanúskodom, hogy íme: körbehordoztak a Tenait körül Abidoszban, míg a Képek feletti kapuk reteszei erősen húzva meg nem nyíltak kezed ügyében és legbensőbb lényed közelében... Mondom, arcod a kutyáé, aki rejtekhely után szaglász, ahová lépteim vezetik őt.
Anubisz az aki hordoz engem vég nélkül, aki pedig megnyugtat majd, az az Oroszlán-isten.
Ments meg engem, könyörgöm!
Vagyok Aki, aki hasonlóvá válik a kapun magának utat törő lényhez, mivel az Örökkévaló fénye felé törekszik, a nappalokhoz, melyeket akarata teremtett...
 
 
0 komment , kategória:  5.Próza-szép gondolatok  
André Pieyre de Mandiargues
  2013-02-11 13:23:51, hétfő
 
  Selmeci György...... ........... ........... ........... ........... ........... ...........2013-02-1 1 , 13:04

André Pieyre de Mandiargues

(La route boréale)

(Selmeci György fordítása)


Boreál felé

A táj beérett. A vesztett aratás ide-oda hajlik a sárga levelek végnélküli szelében, s a fák és a puszta még hosszú ideig őrzi egy bak illatát. A fölgyújtott falvak egyenként alszanak ki az est rózsaszínjében, az eső pedig bepiszkolódik a langy hamvaktól. A késői utazó keservesen igyekszik, s képtelen arra, hogy akár egyetlen pillantást vessen a kifosztott, kócos szép lányokra, akiket csuklónál akasztottak fel az útkereszteződésben, s combjaik közé vörhenyős apró nyulakat szögeltek. A nagy országút két szélén -mint sorba tett hajtások két oszlopban-, öregasszonyokat temettek be derékig. Hosszú, szürke melleik összekeverednek a ritka kövekkel, melyek az agyagos árokparton domborodnak. Az árokmeredély telve van bogáncsok, tüskék és csalánok közé hajított megcsonkított gyermekekkel. A gránátalma-vörös vér szivárgó hálózatot alkot a sárban. Egyenesen és keményen kell haladni a dolgok között, mert ha egy pillanatra is elernyedünk, akkor a félelem győz e csend rémületében.
Messzire messze -szinte a horizonton-, különös füst kereng: a sztyep varjai azok, kik kopasz lovasok ügető hordáját és rénszarvas-csordáikat kísérik a jeges, nagy vizek felé...


(Dans les années sordides)


(Marin-Epagnier, 2009. október 16.)
 
 
0 komment , kategória:  5.Próza-szép gondolatok  
Szent Ágoston
  2013-02-09 20:29:41, szombat
 
  Selmeci György...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ........20 13-02-09 , 20:06

Szent Ágoston: A Rossz eredetének keresése
(fordítás francia szöveg alapján)

Kerestem a Rossz eredetét, de rosszul kerestem, s nem láttam magát a Rosszat e kutatásban. Lelkem tekintete alá helyeztem az egész Teremtést, mindent amit láthatunk, a földet, a tengert, a levegőt, az égitesteket, a növényeket, a halandó állatokat, s mindazt amit nem láthatunk, a mennyet, mindegyik angyalt, s valamennyi égi szellemet. Ezeket a szellemeket képzeletem -mintha testek lettek volna-, különböző helyekre rakta. Úgy gondoltam, hogy teremtésed egységes, nagy tömeg, amelyben szétoszlanak a különböző fajtájú testek, valódi testek és szellemek, mely utóbbiakhoz testeket rendeltem. Ez a tömeg, melyet felismertem: hatalmas, nem annyira amilyen -ez lehetetlen volt-, de annyira, amennyire az nekem lehetségesnek bizonyult, s véges volt minden irányból... És Te, uram, Te körbefogtad, s beléhatoltál minden oldalról, de úgy, hogy közben végtelen maradtál teljes mértékben. Úgy ahogyan a tenger teszi, mely határtalanul kiterjeszkedik a végtelenben, egységes horizontot alkotva mindenhol és minden irányban, amely körbefog egy szivacsot, akkorát, amekkorát Te óhajtasz, de véges méretben az óriási tengerben. Eképpen mutattam be magamnak véges teremtésedet és lényedet, mondván azt, hogy: ?íme Isten, s amit alkotott és Isten jó, többet ér mint közeli vagy távoli teremtményei, s mivel jó, jót alkotott, íme hát ahogy körbeöleli, áthatja teremtményeit... Hol van hát a Rossz? Honnan? Honnan csúszott idáig? Miben vannak gyökerei? Miben magvai? Végülis úgy lesz, hogy sehol sem létezik? De akkor mi miért hisszük azt, ami nincs? Miért őrizzük magunkban? S ha ezen hiedelmünk hiábavaló, ez a hiedelem biztosan hibás és ok nélkül zavarja, forgatja fel szívünket. Eszerint a Rossz, nagyobb önmagánál, s a hit tárgya nélkül való, bár mi mégis hiszünk benne... Összefoglalva: vagy létezik a Rossz amelyben hiszünk, vagy hiedelmünk maga a Rossz... Honnan jön tehát a Rossz, mikor Isten -aki jó-, a dolgokat jónak alkotta? A magasabbrendű Fennség kétség kívűl alacsonyabbrendűekké teremtette a dolgokat, de mégis Teremtő és Teremtett mind jó. Honnan jön hát a Rossz? Talán az anyag volt a rossz, amely a Teremtéshez szolgált, s az adott formát és szerkezetet neki, s így hagyott valamit, ami nem változott át jóvá? És miért mindez? Ő, aki mindenható, nem tudta megváltoztatni, átváltoztatni egészben, hogy ne maradjon benne semmi rossz? Végül is miért akart ebből az anyagból bármit is csinálni? Miért nem akarta e hatalmas mindenható inkább megsemmisíteni? Lehet valami is az ő akarata ellen? Vagy ha az anyag maga is örökkévaló volt, miért hagyta ilyen hosszan létezni a múlt végtelenjében, miért határozott ilyen későn, hogy készít belőle valamit? Vagy amikor elhatározta, hogy hat rá, miért nem pusztította el az anyagot? Miért nem létezett egyedül csak Ő, a tökéletes Jó, a felséges Jó, a végtelen Jó? Talán nem felelt meg neki csak jót készíteni, s számára lehetetlennek bizonyult lerombolni és megsemmisíteni ezt a rossz anyagot, s helyébe olyan másikat teremteni, amely jó lehetett volna az egész Teremtés céljaihoz? Vagy talán nem is volt mindenható. Nem tudott semmi jót készíteni az anyag segítségére, melyet lehet, hogy nem is ő alkotott...?
Ezek voltak hát gondolataim, ahogy nyomorult szívem gördült, nehezen a harapós gondban, amelybe belefojtottam halálfélelmemet, s meddő keresését az igazságnak. Ezalatt szívemben mégis gyökeret vert Krisztusod egyháza, Megmentőnk. A doktrinák szabályain kívül lebegő hited még sok pontban kétségtelenül elnagyolt, de lelkem nem hagyja magára, átivódik vele...

(fordítás befejezve 2006. február 12.)



 
 
0 komment , kategória:  5.Próza-szép gondolatok  
André Pieyre de Mandiargues
  2012-05-11 10:44:51, péntek
 
  Selmeci György ...... ........... ........... ........... ........... ........... .......2012-05-11 , 10:31

André Pieyre de Mandiargues - Boreál felé

La route boréale

A táj beérett. A vesztett aratás ide-oda hajlik a sárga levelek végnélküli szelében, s a fák és a puszta még hosszú ideig őrzi egy bak illatát. A fölgyújtott falvak egyenként alszanak ki az est rózsaszínjében, az eső pedig bepiszkolódik a langy hamvaktól. A késői utazó keservesen igyekszik, s képtelen arra, hogy akár egyetlen pillantást vessen a kifosztott, kócos szép lányokra, akiket csuklónál akasztottak fel az útkereszteződésben, s combjaik közé vörhenyős apró nyulakat szögeltek. A nagy országút két szélén -mint sorba tett hajtások két oszlopban-, öregasszonyokat temettek be derékig. Hosszú, szürke melleik összekeverednek a ritka kövekkel, melyek az agyagos árokparton domborodnak. Az árokmeredély telve van bogáncsok, tüskék és csalánok közé hajított megcsonkított gyermekekkel. A gránátalma-vörös vér szivárgó hálózatot alkot a sárban. Egyenesen és keményen kell haladni a dolgok között, mert ha egy pillanatra is elernyedünk, akkor a félelem győz e csend rémületében.
Messzire messze -szinte a horizonton-, különös füst kereng: a sztyep varjai azok, kik kopasz lovasok ügető hordáját és rénszarvas-csordáikat kísérik a jeges, nagy vízek felé...

Fordította - Selmeci György - Dans les années sordides

(Marin-Epagnier, 2009. október 16.)

 
 
0 komment , kategória:  5.Próza-szép gondolatok  
     1/5 oldal   Bejegyzések száma: 42 
2018.06 2018. Július 2018.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 1 db bejegyzés
e év: 11 db bejegyzés
Összes: 68305 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 680
  • e Hét: 680
  • e Hónap: 91780
  • e Év: 1787665
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.